Délmagyarország, 1981. január (71. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-28 / 23. szám

Szerda, 1981. január 28. 3 Folyékony cukor Édes témáról, a folyékony cukor hazai jövőjéről rendeztek ankétot kedden az MTESZ Élelmiszeripari Tudományos Egyesületében. A téma aktualitása: az év második felében üzembe helyezik a szabadegyházi gyárat, amelyben évenként 132 ezer tonna kukoricát dolgoznak föl, egyebek között csaknem 50 ezer tonnányi folyékony cukorrá. A beruházás négymilliárd forintjába került az országnak, tehát az egyik legjelentősebb élelmiszeripari befektetésről van szó. Ez már sejteti, hogy a folyékony cukor gyártása nemcsak érdekességet, hanem komoly gazdasági előnyöket is ígér. Felhasználói szempontból például a konzerv- és likőrgyáfakban. A folyékony cukrot a kukorica keményítőjéből nyerik, s kémiai összetételénél fogva gyorsabban bomlik, mint a répacukor, ugyanakkor legalább annyira édes. Az új termék gyártása csak egy része a szabadegyházi programnak, amelyet egyik legfontosabb takarmánynövényünk, a kukorica teljes körű hasznosítására dolgoztak ki. A mintegy 71 százalék szárazanyag-tartalmú cukorszörp mellett a létesítményben a többi között alkoholt, kukoricacsírát, fehérjetakarmányt állítanak elő. mégpedig a világon ma ismert legkorszerűbb berendezésekkel és technológiával. (MTI) Balatoni nádasok Milyen kiterjedésű legyen a nádas a Balatonon? — Ez a téma évek óta foglalkoztatja a vízügyi szakembereket és a biológusokat. A tavon összesen már 1862 hektárt borit nádas A Balatoni Intéző Bizottság illetékes munkacsoportjának szakértői megállapították, hogy a nádas karbantartása nem kielégítő. A számítások szerint évente sok ezer tonna pusztuló nád bomlik el a tóban, s az is szennyezi a vizet. A rendezési tervek — főleg a déli part eróziótól károsított szakaszán — összesen 137 kilométer partfal építését írják elő, több, mint 70 kilométeres szakaszon viszont meghagynák a nádassal borított természetes partot. (MTI) Költség, kockázat, eredmény Számítások egy kukoricakongresszus után Számol a kutató akkor is, ha itthon van, és természetesen akkor is. ha külföldön jár. A külföldi akkor kezd érdekes lenni, ha észreveszi, hogy némely dolgot a kintiek ugyanúgy számolnak ki, mint mi itthon, nemelyet azonban egészen másként Dr. Németh János, a Gabonatermesztési Kutatóintézet tudományos főosztályvezetője a napokban tért haza kéthetes amerikai tanulmányútjáról. megkértük, számoljon be tapasztalatairól, vagy benyomásairól legalább, hiszen a tapasztalatok érési ideje néha hosszabb. A világ egyik legnagyobb kukoricanemesítő és vetőmag-forgalmazó cége a Pioneer, első nemzetközi kongresszusán vett részt. Személyes érdemein kívül annak köszönhette a meghívást, hogy a szegedi intézet kapcsolatot tart az amerikaivaL Hetven nemesítő vett részt a kongresszuson a világ különböző tájairól, s egyetértettek abban, hogy tudományos eredménynek csak azt tekintik, amit a. gyakorlat most. vagy később hasznosítani tud. Azt mondja Németh János, megerősítette a kongresszus abban a meggyozoaesében, hogy a kukoricatermesztésben a rövid tenyeszidejű hibrideké a jövő. Tudnunk kell ehhez a mondathoz, hogy a mi gazdaságainkban szívesebben választják a késeit, mert hektáronként többet terem. Ha elkezdünk számolni, akkor elő kell vennünk olyan tényezőket is. amiket eddig nem nagyon vettünk figyelembe. Ha szakítanánk a belénk rögződött szemlélettel. és azt kezdenénk számolni. hány mázsa hús lesz egy hektár terméséből, szinte azonnal átváltanánk a korai fajtákra. Igaz, hogy valamivel kevesebbet teremnek de sokkai értékesebb kukoricát adnák. Mi még úgy számolunk, hogy ennyi kukoricának enynyi az ára. tehát akkor járunk jól, ha többet termelünk. A bökkenő csak az, hogy szemes takarmányként igen keveset exportálunk, a többit állatok hizlalására fordítjuk. Az a gazdaság, amelyik maga termel és maga hizlal, könnyen választja az értékesebbet, de ha eladni is akar belőle, megint a többet termő, de kevesebbet érő fajtákra, szavaz. Ügy is mondhatnánk, hogy házon belül, akarva-akaratlan félrevezetjük egymást. A számolás azonban más meglepetéseket is hoz. A tavalyi—idei kukoricatörés a példa rá mennyi bajjal jár, ha nem érik be időben a termés. Vegyük csak figyelembe még egyszer azt az erőlködést amit Deszken láttunk két kombájn téli indítása körül, adjuk hozzá, hogy sárban-latyakban mennyivel több olajat fogyasztanak a gépek, miközben el nem képzelhető mértékben rongálódnak. és mennyivel több olaj keli a későbbi fajták nagyobb nedvességtartalmának a csökkentéséhez, hogy tárolni lehessen. Itt megint külön lapot, kell nyitnunk a számításokhoz, mert az amerikaiak az egy hektárról nyerhető tiszta jövedelmet veszik mindenütt alapul. Ámíthatja őket akárki szédületes termésátlagokkal, azt nézik, mennyi pénz megy rá, és mennyit hoz. Itthon is terjedőben van a szárítás nélküli tárolás néhány módszere, de a 40 százalékos víztartalmú szem arra se jó. A szárítós tárolásnál ugyan a korai fajták se kerülhetik el a szárítógépeket. de a víztartalom nagyobbik felét lábon állva, a napenergiát hasznosítva adja le a kukorica. Forintokkal számolva óriási megtakarításról lehet szó. nem szólva arról, hogy a nagyobb nedvességtartalmú szem erősebb szárítás közben jobban károsodik. Másik szempontot is tartogat a kutató: építsünk több száritöt. hogy üzemanyagot takaríthassunk meg. Első pillanatra ellentmondás látszik benne, hiszen a több szárító nyilván többet fogyaszt. Ha egy gazdaságban több a szárító — a búzának szánt területet kivéve — nyugodtabba^ várhatják, amíg lábon állva „magától" szárad a kukorica. hiszen utána minden betakarító gépet munkába állíthatnak. A tavalyi esztendő nagy kudarca, hogy a szárítógépek áteresztő képessége diktálta a betakarítás ütemét. Számítása szerint elegendő szárítóval az üzemanyag egyharmada megtakarítható. Csemegének tekinthető nálunk még a gondolat, odakint is csak az okosabb és gazdagabb farmerok vágnak csak bele, de kezdenek napelemekkel is szárítani kukoricát is, búzát is. A mezőgazdasági melléktermékeket is egyre jobban fölhasználják a szárítóknál, hiszen az olajjal takarékosodniuk kell. Rákérdeztünk a kukoricaszár takarmányként történő hasznosítására is. Egyelőre ott se fizetődik ki az összegyűjtés és behordás. ezért a legegyszerűbb módszert választják. ahogy nálunk is akad rá példa: kihajtják az állatokat a kukoricaföldre. Abból a tételből, hogy a tudomány akkor éri a pénzét. ha haszna van, felületes szemlélettel következhet, hogy a több időt követelő kutatásoknak nincs jövőjük. A Pioneer-szervezet kongresszusa nem erősítette, sőt cáfolta ezt a fölfogást. Számíthatunk például az egzotikus fajták előnyös tulajdonságainak a mérsékelt égövi fajtákba történő átvitelére is. és föl kell készülniük a kutatóknak a génsebészet néven ismert eljárások fölhasználására is. A külföldi tapasztalatok egyértelműen támasztiák alá azt a hazai meggyőződést, hogy jóval olcsóbb megvenni, meghonosítani egy kitűnő fajtát, mint óriási erőfeszítéssel itthon előállítani. Igaz, itt a számítás félrevezető lehet, ha nem vigyázunk. A hazai kutató sokszor nem költ el annyi pénzt egy új fajtára, mint amennyibe a meghonosítandó külföldi kerül, ebből kiindulva tehát semmi más nem kellene, csak nyugodtan kivárni. Ott áll fejre az állítás, hogy legnagyobb nyereség az idő. Ha öt év múlva tudnánk előállítani, amit most megvehetünk külföldön. muszáj megvennünk, mert öt év alatt a rááldozott nagyobb pénznek is sokszorosa térül meg. Hozzátette azonban a kutató, hogy a honosításnak mindenkor szakszerűnek kell lennie, és tudományos közeg szűrőjén átmenve kell utat találnia a termelő gazdaságokhoz. A dilettáns igyekezet, még ha nagy is a füstje, mindig ráfizetést terem. Természetesen megkérdeztük. ha ennyire egyértelműen a korszerű korai fajták mellé álL milyen a hazai választék? Tudnak-e a gazdaságok váltani, ha maguk is elkezdenek számolni? Azt a feleletet kaptuk, az új fajták termése kevéssel marad el a későn érőiké mögött, mert sűrűbben vethetők, vetőmag pedig mindig annyi van, amennyit a gazdaságok előre igényelnek. Amennyit most jeleznek, annyit állítanak elő nyáron. Érdemes tehát újra értékelni a kukoricatermesztés hazai tapasztalatait minden gazdaságban. fölszámítva minden költséget, minden kockázatot és minden eredményt. Horváth Dezső Belső c K

is túlzással azt állíthatjuk: Magyarországon az érdekeltek (a keresőkfogyasztók milliói) az elmúlt néhány évben többet tanultak „közgazdászul". mint elődeik hosszú évtizedek alatt. Többi közt ma már nélkülözhetetlen szakkifejezések tucatjait sajátították el (begyűrűzés. árrobbanás, mérleghiány, konvertibilitás stb.). s nyelvismeretük mostanában úi (?) fogalommal bővült: cserearány. Ügy. egyedül a szó persze ritkán i asználatos. állandó társai a ..tovább romlik". vagy a ..javítani kell", esetleg a „legalább jelenlegi szintiét tartsuk meg ..." Miről van szó tulajdonképpen? Némiképp egyszerűsítve. azt mondhatnánk: ugyanazon mennyiségű külföldi termékért ma több magyar árut kell exportálnunk, mint tegnap, a nemzetközi árucserében megmérettünk, és az eddiginél könnyebbnek találtattunk. (A magyar külkereskedelem 1970-es cserearányait száznak véve. jelenleg körülbelül nyolcvannál tartunk ...) A „miért"-re adható válaszok meglehetősen sokrétűek. Kezdjük az úgynevezett objektív körülményekkel: a világpiac — immáron nyolcadik éve — többnyire kedvezőtlen változásokkal lep meg bennünket. Ezek közül egy (igaz. alighanem a leglényegesebb) az energiahordozók ára, amely a csillagos éghez közeledik. Ehhez járul (pontosabban összefügg ezzel) az, hogy: a piacokon minden korábbinál éleseb'é vált a verseny, az importőr kegyeinek elnyeréséért folyó küzdelemben. Sikert elérni ma már csak mások rovására, a konkurrencia kiszorításával lehet, s ebben a harcban nem égyenlők az esélvek. Mi magyarok néhány fronton gyengén állunk. Indokolatlanul szerény ma is a nemzetközi kooperációban gyártott, forgalmazott termékeink részaránya (a KGST-n belül körülbelül 25, a dollárelszámolású piacokon mindössze 7—8 százalék), jóllehet, ennek növelése, mint tudiuk úiabb műszaki fejlődéssel járna külpiaci pozícióinkat erősíthetné ... Az exporthoz kapcsolódó szolgáltatások (szerviz, alkatrészellátás. az üzemeltetők betanítása, a folyamatos kapcsolatok fenntartásához nélkülözhetetlen piaci munka stb.) színvonala elég ritkán éri el a kívánatosnak tartott nemzetközi szintet... Az exportcélú fejlesztések egy része előkészítetlen, kevéssé számol a várható piaci helyzettel, a konkurrencia megerősödésével, ráadásul a fejlesztési döntés meghozatalától a termék elkészültéig tartó átfutási idő indokolatlanul hosszú. (Ide kívánkozik még egv megjegyzés: némely vállalatnál erősen tartia magát az a szemlélet, hogv a piacra bejutni csak vadonatúj, frissiben kifejlesztett termékkel lehet, ök azok. akik meg sem kísérlik. hogy adott gyártmányskálán belül, tartalékaikat mozgósítva próbáljanak az importőr számára elfogadható árut előállítani ...) Sorolhatnánk a gondokat melyek egv. a nemzetközi munkamegosztásra erősen ráutalt országban hatványozottan jelentkeznek. s melyek megléte az életszínvonal alakulására nagy hatást gyakorol. Közismert: jelenlegi életszínvonalunk megtartása (vagy szerény emelése) a kormány idei és a VI. ötéves tervben szereplő programja. Eléréséhez — többi közt — a szabályozórendszer ésszerű módosításával. az eddiginél jobb — ámde még mindig alapos ..kiigazításra" szoruló — érdekeltségi viszonvok kialakításával iárultak hozzá. Változatlanul gond azonban: ml. a közgazdaság dolgai iránt igencsak érzékeny milliók, mit teszünk életszínvonalunk megőrzéséért, jobbításáért? Mennyire tartjuk „istencsapásnak". hogv számunkra kedvezőtlenül változik a világgazdaság, s mennyit teszünk gazdasági megerősödésünk érdekében. U

nos untalan emlegetett fogalmak (jelszavak ?): takarékosság szervezettség hatékonyság, munkafegyelem. szakmai felkészültség ... Tegyünk most egyet hozzájuk: ..belső cserearányok". Képletünk egyik oldalán álljon^az egyén életszínvonala a másikon az éléréséhez — cserében adott — szükséges munka, alkotó tevékenység. S ha ezeken javítunk — s ez nem a világpiacon, hanem raitunk múlik —. a külső cserearányon is. S ezzel együtt életszínvonalunk kedvezőbb lesz. P. T. Érdekképviselet, nemzetközi tevékenység fl Kereskedelmi Kamara közgyűlése Csaknem 500 tagvállalat képviselőinek részvételével kedden tartotta VI. közgyűlését a Magyar Kereskedelmi Kamara a XIII. kerületi pártbizottság kongresszusi termében. A tanácskozáson részt vett Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köe.ponti Bizottság titkára és Marjai József, a « Minisztertanács elnökhelyettese is. Az elnökség írásos beszámolójához — amelyet a tagvállalatok már korábban kézhez kaptak — Kallós Ödön, a kereskedelmi kartiara elnöke fűzött szóbeli kiegészítést. — Kialakultak és jelentősen fejlődtek a kamara érdekképviseleti fórumai, így a vállalatok egyre kezdeményezőbben és hatásosabban járulnak hozzá a gazdasági döntések jobb megalapozásához — mondotta. Az 1968as gazdaságirányítási reform bevezetésével egyidőben indult meg a kamara átalakulása, igazodása a változó körülményekhez. A kamara közreműködésével — különösen az utóbbi két évben A fáradt olaj hasznosításáról Nem árt a regenerált olaj a motornak — szögezték le az MTESZ közlekedéstudományi egyesületében, ahol kedden ankét keretében vitatták meg a fölfrissített kenőolajak használatának tapasztalatait. A kaposvári 13. számú Volán Vállalatnál például éveken keresztül regenerált olajjal futtatták a a járműveket és a szakemberek mérései azt, mutatják, hogy azonos módon alakulnak a motorteljesítmények, az élettartamok és a javítási költségek, mint az új kenőanyaggal üzemeltetett járműveknél. A fáradt olaj hasznosítása nem újkeletű dolog, hazánkban például a Volán 1961-ben kezdte meg az elhasznált olaj regenerálását. A gazdasági előnyök mindig is nyilvánvalóak voltak a szakemberek előtt, ám sokan kételkedtek a fölfrissített olaj minőségében, motorkímélő hatásában. A kaposvári 13. számú Volán Vállalatnál száz gépkocsi közül 90 ilyen olajjal üzemel, s a kockázatvállalás évente 1.4 millió forint megtakarítással fizet. A tapasztalat az, hogy a Zil és az Ifa tehergépkocsiknál tízezer kilométerenként kell cserélni a regenerált olajat, és akkor semmiféle károsodást nem szenved a motor, s a teljesítménye is egyenletes. (MTI) — szorosabb és közvetlenebb kontaktus alakult ki a kormányzati szervek és a vállalatok között, ami fontos feltétele a szemlélet, a gondolkodás egységének. Rámutatott, hogy a kamara olyan mértékben önálló társadalmi szervezet, amilyen mértékben tagvállalatai önállóak, amennyire a korábbinál nagyobb felelősséget vállalnak saját gazdálkodásukért. Ezután néhány új kamarai tagozat létrehozásának szükségességéről, a külföldi kamarákhoz fűződő kapcsolatok bővítéséről és elmélyítéséről, a kamara és a külkereskedelmi kirendeltségek együttműködésének fokozásáról szólt. A beszámoló feletti vitában sokán foglalkoztak a kamara koordináló, szervező munkájában rejlő lehetőségekkel. A párt Központi Bizottsága és a kormány nevében Havasi Ferenc köszöntötte a közgyűlést. Elismerően szólt a kereskedelmi kamara munkájáról, sok irányú tevékenységéről, amely külföldön is rangot, tekintélyt szerzett számára. Munkásságát immár az iparon és a külkereskedelmen túlmenően a mezőgazdaságra és a szövetkezeti szektorra is kiterjesztette, jelentős nemzetközi kooperációk kiépítésében is segítve a vállalatokat. A kamara megteremtette annak feltételeit, hogy a korábbiaknál is nagyobb feladatokat vállaljon. Az iparirányítás korszerűsítése is szükségessé teszi, hogy bővüljön a kamara szerepe. Érdekegyeztető funkciójával nagymértékben elősegítheti a közös gondolkodást, az egységes cselekvést Az információáramlás gyorsításával, konzultációk szervezésével értékes támogatást nyújthat a megalapozott és rugalmas vállalati döntésekhez. A népgazdaság helyzetéről szólva a Központi Bizottság titkára elmondta, hogy a nehéz körülmények ellenére az elmúlt évben sikerült elérni a legfontosabb célokat. Az 1981. esztendőben is a két legfontosabb népgazdasági cél az, hogy a külgazdaság egyensúlyi helyzete javuljon, megvédjük az elért életszínvonalat, sót az életkörülmenyek bizonyos ménekben még kedvezőbbé váljanak. A Központi Bizottság titkára ezután arról szólt, hogy legnagyobb vállalataink elkészítették VI. ötéves tervkoncepcióikat. amelyek fő törekvéseikben lényegében kapcsolódnak a VI. ötéves népgazdasági tervhez. A távlati szemlélet azonban nem mindenütt érvényesül kellőképpen. A feldolgozóipar egyes területein ezek a koncepciók csak rövidebb időre szólnak. Az a jelenség is tapasztalható, hogy kevéssé gazdaságosan termelő, alaphiányos vállalatok nem szánnak kellő erőfeszítéseket gondjaik megoldására. Mindez azt jelenti, hogy a szükséges fordulatot még nem eléggé tükrözik a vállalati tervkoncepciók Valamennyi vállalatnak érdeke, hogy terveit reális alapokra építse, mert feladataikat mások nem oldhatják meg helyettük. Végül a kereskedelmi kamara munkájának jelentőségéről szólt. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta a kamara elnökségének írásos beszámolóját, és az ahhoz fűzött szóbeli kiegészítést. Ugyancsak egyhangúlag fogadta el a Magyar Kereskedelmi Kamara alapszabályát. A közgyűlés ezután meg- • választotta a kamara elnökségének 33 tagját, valamint a felügyelő bizottság elnökét és két tagját. A Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke dr. Dózsa Lajos, a Magyar Alumíniumipari Tröszt vezérigazgatója, két társelnöke Kallós ödön és Keserű Jánosné nyugalmazott miniszter. A kamara fő*itkára Lörincze Péter. (MTI)