Délmagyarország, 1981. január (71. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-24 / 20. szám

Szombat, 1981. január 24. Szovjetunió Afrikai események FEBRUÁRBAN: MEZŐGAZDASÁGI KÖNYVHONAP Túrkeve, az ország első, 30 évvel ezelőtt megalakult termelőszövetkezeti városa ad otthont az idei, immár 24. mezőgazdasági könyvhó­nap ünnepélyes megnyitójá­nak februárban. A könyv­hónap gazdag programjáról Sárkény Pál, a Mezőgazda­sagi Könyvkiadó igazgatója tájékoztatott pénteken, a Ha­zafias Népfront budapesti székházában. KORMÁNYKÖZI BIZOTTSÁG Csütörtökön Oj-Delhlben megkezdődött a szovjet—In­diai gazdasági és tudomá­nyos-műszaki együttműködé­si kormányközi bizottság hatodik ülése. Azoknak a kérdéseknek a gyakorlati megvalósítását vizsgálják meg, amelyekről a két fél, Leonytd Brezsnyev legutób­bi Indiai hivatalos baráti látogatása során irt alá meg­állapodásokat REAGAN ALMA? Ronald Reagan amerikai elnök csütörtök este sze­mélyesen jelentette be a Fehér Házban, hogy mun­kabizottságot hozott létre annak vizsgálatára, miként lehet korlátozni a gazdasági életet szabályozó szövetségi szintű Intézkedések számát és a minimálisra csökken­teni a kormány beavatkozá­sát az amerikai gazdasági életbe. A bizottság elnöké­vé George Bush alelnököt nevezte ki. TOVÁBB TART A HAVAZÁS Horvátországban, Bosznia­Hercegovinában és a Crna Gora-i hegyekben tovább tart a havazás, amelyet sok helyütt orkánszerű szél ki­sér. A Grahovo-Livno. Gra­hovo-Drvar, Suica-Duvno­Poszlusje, Livno-Mlinista és Tjentiste-Gacko közötti út­vonalakon a hótorlaszok mi­att szünetel a forgalom. Zágrábból Bosznia-Herceg­ovinán át nem lehet eljutni a dalmát tengerpartra, ahol Senj és Karlobag között az óránként 100 km sebességű szél miatt nem tudnak köz­lekedni a járművek. A hó­torlaszok elzárták a Koreni­ca-Gracac és Karlobag­Gospic közti utat. ' Kongresszusi előkészületek # Moszkva (MTI) Egy hónappal a Szovjet­unió Kommunista Pártja XXVI. kongresszusának meg­nyitása előtt már befejezés­hez közelednek a nagysza­bású tanácskozás előké­születei. A Szovjetunió poli­tikai éleiének legnagyobb idei eseményére már a múlt év ősze óta készülnek a párt­szervezetek. Pénteken három köztársa­ságban — Grúziában, Ör­ményországban és Moldáviá­ban — folytatódott a köztársaságok kommunis­ta pártjainak kon eresz­szusa, amelyeken megtár­gyalják a kommunisták mun­káját. a pártszervezetek te­vékenységét, a gazdasági munka eredményeit és prob­lémáit, kijelölik az új fel­adatokat. Több városban tar­tottak területi pártkonferen­ciát — ezek a konferenciák e héten érnek véget, a köz­társasági kongresszusok feb­ruár közepéig tartanak. Az alapszervezetektől kezdve a kongresszus előkészítéseként mindenütt újraválasztották a vezető testületeket, A ta­nácskozásokon a teljes párt­tagság részt, vett, a pártta­gok több mint fele fel­szólalt. A köztársasági kongresszuson, illetve az OSZSZSZK-ban a területi pártkonferenciákon választ­ják meg a XXVI. kongresz­szus delegátusait. A különbség 52 óra Vita Yagy értetlenség? # Varsó, (MTI) A csütörtöki, hét vajdaságot érintő munkabeszüntetése­ket követően pénteken Var­sóban, Plockbón és Jelenla Górában került sor úgyneve­zeti ..figyelmeztető sztrájkra", túlnyomórészt a szabad szombatok kérdése miatt. Varsóban reggel 8 óra és déli 12 óra között szünetelt a tö­megközlekedés, • nem dol­goztak a főváros számos üze­mében, intézményénél sem. Alit a munka például az „FSO" autógyár és az „Ur­sus" traktorgyár több részle­gében. Nyomdász sztrájk mi­att pénteken nem jelent meg a Zycie Warszawy cimű köz­ponti varsói napilap. Az újabb nyugtalanság! hul­lámról szóló kommentárjában a Trybuna Ludu emlékeztei arra, hogy a gdanski, a szcze­cini és a jastrzebiai megálla­podások végrehajtása, a meg­felelő intézkedések kidolgo­zása igen nagy feladatot je­lentett és jelent a kormány számára. Egyes döntések két­ségkívül késnek, de az orszá­gos érvényű, fontos döntések meghozatalához mérlegelés, idő kell, s „már a múlt év­ben látható volt. hogy az au­gusztus végén, szeptember elején rögzített határidőket a legnagyobb erőfeszítés árán sem sikerülhet pontosan be­Csád és Namíbia ügye tartani". Egyes szakszervezeti körök részéről aztán hamaro­san elhangzott a vád: „a kor­mány nem teljesíti a megál­lapodásokat". Ezt a „jelszót" olyan ak­ciók követték, amelyek szer­vezői nyomást akartak és akarnak gyakorolni a kor­mányra. Az utóbbi időben a szabad szombatok kérdése szolgáltat­ja áz alapot az ilyen akciók­hoz. A kormány 42.S, a „Szo­lidaritás" szakszervezet leg­utóbb 41,5 órás munkahetet javasolt, ami heti szinten csak egy óra, éves viszony­latban azonban már 52 óra különbeéget jelent Felkúdult Párizs, vissz­hangozták a tiltakozást az afrikai francia- és Nyugat­barát kormányok, amikor nemrég közzétették Csád és Líbia egyesülési tervét. Az előzmény: Goukouni Oued­dei elnök, az elmúlt évek minden nemzetközi és Afri­ka-közi fórumán Csád tör­vényes kormányzatának el­ismert vezetője egy tavaly nyáron megkötött egyez­mény értelmében Igénybe vette Líbia segítségét, hogy véget vessen a hazájában másfél évtizede dúló polgár­háborúnak. Végül kiverte az országból volt hadügymi­nisztere, a lázadó Hisszen Habré csapatait. Csád és Líbia egyesülésé­nek a hírére Franciaország, amely katonai erővel lépett fel már Zairében és a Kö­zép-afrikai Köztársaságban is — csapaterősítést vezé­nyelt a környező nyugat-af­rikai országokba. Egyidejű­leg biztosította afrikai part­nereit: ha meg kell védeni őket, fegyveres erőivel „hí­vásra házhoz jön". Mert „Franciaország a csádi nép mellett van, ha a jogról van szó, és Afrika oldalán, ha biztonságról van szó" — mondja a hivatalos párizsi közlemény. A bejelentett egyesülést Párizshoz hasonlóan elítél­te a Togó fővárosában. Lo­méban rendezett afrikai „mini csúcs" is, követelve, hogy a líbiai alakulatok hagyják el Csád területét, mert jelenlétük ellentétes a Lagosban egymást követően tartott Cséd-értekezletek ha­tározataival. Csakhogy Csád Bartók-centenárium r Sajtótájékoztató Berlinben Jólesik tudnunk, hogy — az évforduló sokoldalú nem­zetközi megemlékezéseinek részeként — az NDK kultu­rális, zenei élete méltó mó­don készül Bartók Béla szü­letése centenáriumának megünneplésére — mondot­ta a Bartók-jubileumnak szentelt pénteki berlini saj­tókonferencián Pozsgay Im­re művelődési miniszter. A magyar művelődési mi­niszter — Hans-Joachim Hoffmann NDK kulturális miniszter meghívására — kulturális küldöttség élén Január 20—23-án tett láto­gatást a Német Demokra­tikus Köztársaságban, s ta­nulmányozta az NDK kultu­rális életét. kormánya éppúgy, mint Lí­bia, illetéktelennek minősí­tette a Togóban összegyűlt afrikai vezetők beavatkozá­sát Csád belügyeibe. Egy­idejűleg igyekeztek meg­nyugtatni a szomszédokat, közölve^ hogy Csád kormá­nya tártja magát a lagosi határozatokhoz: külföldi ka­tonai bázisok nem lesznek Csád területén, tisztéletben tartják a szomszédok szuve­renitását, törekszenek a tér­ség békéjére, biztonságára. Hangoztatták továbbá, hogy egyelőre szó sincs Csád és Líbia összeolvadásáról, csu­pán Igen szoros együttmű­ködéséről, addig, amíg Csádbán népszavazáson nem döntenek a fúzió módjáról. Az egyesülést eddig csak elvben nyilvánította ki Gou­kouni Oueddei elnök és Kadhafi, a líbiai forradalom vezetője. * A közelmúltban kudarcba fulladt a genfi Namíbia-ér­tekezlet. A Namíbiát meg­szálló Dél-aírikal Köztársa­ság ugyanis fél a szabad, demokratikus és nemzetkö­zileg ellenőrzött választástól, amit az ENSZ évek óta szorgalmaz, és amiért a Délnyugat-Afrikai Népi Szervezet, a SWAPO 14 éve fegyveresen küzd. Ilyen vá­lasztás eredményeként va­lóban függetlenné válna Na­míbia, Afrika utolsó jelentős gyarmata. A január második heté­ben rendezett konferenciát az ENSZ hívta össze, tár­gyalási alapnak elfogadva öt nyugati hatalom: az Egye­sült Államok, Nagy-Britan­nia, Franciaország, Kanada és az NSZK több pontban homályos rendezési javasla­tát. Ezek az országok azt szeretnék: úgy váljék füg­getlenné a stratégiai nyers­anyagokban, közte uránban, más fémércekben, aranyban és gyémántban gazdag Na­míbia, hogy a nyugati mo­nopóliumok folytathassák a kitermelést. A korántsem kielégítő nyugati tervezetet elfogadta a SWAPO is, amelynek kül­döttsége most Genfben első ízben ült egy asztalhoz a dél-afrikai delegációval. Pretória éveken át hangoz­tatta: nem tárgyal „terroris­ta banditákkal", a forgató­könyvet pedig úgy manipu­lálta, hogy a Namíbiában 1978-ban megrendezett vá­lasztási komédia „győztese­it" ültette le saját, küldött­teikánt tárgyalni, bár e vá­lasztást az ENSZ, az Afrikai Egységszervezet törvényte­lennek, eredményét, semmis­nek nyilvánította. (Azokon az illegalitásban működő SWAPO nem is indulha­tott ...) A többséget nem képvise­lő, s mindenben Pretóriától függő „törvényhozó testület" megbízottai Genfben azzal vádolták az ENSZ-t, hogy részrehajló, mivel évékkel ezelőtt a SWAPO-t ismerte el a namíbiai nép törvényes képviselőjének. Eleve két­ségbe vonták egy, a megkö­tendő tűzszünet után rende­zendő, valóban demokrati­kus választás érvényét, jól­lehet azt a világszervezet küldöttel ellenőriznék. A SWAPO természetesen vál­lalná a választást, hiszen — mint elnöke, Sam Nujoma kifejtette — biztos a győze­lemben. Legális szerveze­tekkel, a választási harcot folytató apparátussal ugyan ma még nem rendelkezik, mivel az elmúlt években ve­zetőinek tucatjait börtönöz­te be, kényszeritette emigrá­cióba, vagy gyilkolta meg a dél-afrikai rezsim, de befo­lyása vitathatatlan. A genfi kudarc után az * ENSZ által megszabott ha­táridőig, március végéig a tűzszünet valószínűleg meg­valósíthatatlan. így kitoló­dott Namíbia tényleges füg­getlensége ls, s ezen aligha módosít, hogv az ENSZ új­ra napirendre tűzte a kér­dést. Hacsak.., hacsak a Nyu­gat nem szánja el magát végre arra, hogy ténylegesen" betartja a Dél-Afrika ellen év.ékkel ezelőtt elrendelt fegyverszállítási embargót, s ha megszavaznák az ENSZ közgyűlése által többször szorgalmazott, de a Bizton­sági Tanácsban mindannyi­szor megvétózott olajem­bargót. Ez a lépés egyben javíthatná a Nyugat, külö­nösen az Egyesült Államok kapcsolatát Afrika független államaival ls. Molnár S. Edit (Vége.) 5 A mai közfelfogás — SSm , amelyet egyszerűsítve népszerűsítő magyarázatok formáltak — hajlamos az azték, a maja és az inka kultúrákra leszűkíteni az egykori indián civilizációt. Az aztékok és a maják a mai Mexikó, valamint — az utóbbiak — Guatemala és Honduras földjén éltek. Rajtuk kívül azonban még számtalan népcsoport hezott létre ezen a területen virág­zó (és nagyszerű művészi al­kotásokat produkáló) kultú­rákat. Lacnndonok, tzen da­lok, chamulok, tzotzilok, chontalok, zapotékok, mixté­kek, mazatékok. amusgók, totonakok, huaxtékok, oto­mik, mazahuák, taraszkák, huicholok, tepehuák és co­rák — még felsorolni ls hosszú a névsort. Nem jártam Mayapanban, Labnában, Saylban. Nem láttam Bonampak csodálatos freskóit, a tikali, copani, qulriguai, zaculeui pirami­sokat. Nem láttam La Ven­ta, Mitle, Oaxaca rejtélyes épületeit, a monte albani aranykincseket. Tenochtltlán. Texcoco, Cholula, Cempoala épületegyütteseit. Újra és újra felteszem magamnak a kérdést: amit láttam — Teotlhuacán, Pa­lenque, a villahermosai szo­borpark 8 a Yucatan-félszi­get őserdejében megbúvó néhány város: Kabah, Ux­mal, Chichen Itzá —, s ami csupán elenyésző töre­déke a mexikói indián kul­túrkörnek, annak alapján van-e Jogom egyáltalán er­ről a különös világról szól­ni? S ha ehhez mégis bá­torságot meritek, azt részint mindenképpen a mexikóvá­rosi Antropológiai Múzeum­nak köszönhetem. A Paseo de la Reformén suhanunk végig, végcélunk a Chapultepec-park. Az Antropológiai Múzeum főbe­járatától szinte méterekre Esöisten — Tláloc — hatal­mas szobra. Márványtalap­zaton áll. Első pillantásra van benne valami olyan vo­nás, amely az európai kö­zépkor torzábrázolásaira em­lékeztet: mintha szögletesi­tett páncélba öltöztettek vol­na egy törpét, aztán levág­ták a fejét és odaillesztet, ték a páncél mellvértjére. Tláloc annak ellenére félel­metes hatást kelt, hogy alap­jában véve Jóindulatúnak látszik. A mexikói „kukorica­kultúrákban" — tekintetbe véve a helyi Időjárás jelleg­zetes meghatározottságait — alapvető jelensége volt az esőnek. Tláloc jóindulata biztosította az indián civili­zációk virágzását. A szobor mintegy 1800 éve készülhetett, maeassága márványalapzatával együtt — van vagy hét méter, sú­lya negyvenöt tonna. Mind­ezzel nem csupán a monu­mentalitását kívántam érzé­keltetni, hanem a feladat nagyságát is, amellyel azok­nak kellett megbirkózniuk, akik a fővárostól ötven kilo­méternyire levő Coatlin­chánból — lelőhelyéről — ide szállították. Tláloc mint­egy bevezetőül szolgál — nagyszerű prológusként — az Antropológiai Múzeum látnivalóihoz. Aligha szükséges külön bemutatni a mexikói építé­szetet. Annyit még az átlag­olvasó is tud róla, hogy vi­lághíres. Nagyszerű alkotá­sai közül való ez a hatvanas években emelt múzeum­komplexum, amely a Cha­pultepec-park zöldövezetébe illeszkedik. Betonkockákkal kirakott téren át lehet meg­közelíteni a bejárati épüle­tet, mely az előcsarnokot, a ruhatárakat, a büfét, vala­mint az információs és a vá­sárlóhelyiségeket foglalja magába. Innen egy udvarra ju­tunk, melyet köröskörül épületek öveznek. Az udvar fölé hatalmas betonhéjtető borul. Tartóoszlopán mini­vízesés zuhog lefelé. Az alá­hulló vízcseppek permete kellemes, nyugtató zenét szolgáltat a fülnek, miköz­ben a tekintet egy nagv be­tonvízmedence egzotikus dísznövényzetének szemlélé­sével van elfoglalva. Maga az épületegyüttes harmonikus hatást kelt. Olyan érzés fog el, mintha egyszerre elevenedne meg előttem az indián, a spanyol és a XX. század produkálta világ építészete, amit sike­rült egyetlen alkotásban ösz­szefoglalni, megjeleníteni. Az épület persze csak le­hetőség. Az igazi lényeg, amit falai közt felhalmozva mutatnak be. A mexikói föld immár évszázadok óta valósággal ontja mélyéről a csodálatos alkotásokat. A leletanyagv egy töredékéből válogatták össze e gyűjte­ményt, méghozzá úgy, hogy az amerikai földrész őstör­ténetével kezdődik a séta, s termet terem után megte­kintve, nem csupán térben, hanem időben is halad elő­re a turista. Mammutra vadászó ősla­kók szerszámai. A mexikói felföld (El Arbolillo, Tlatlco, Zacantenco) leletei: agyag­edények, mintázott kerámia­figurák. Halottkultuszra és termékenységi rítusokra utaló díszítménymotívumok. Olmék képírás és naptár. Általuk faragott monumen­tális fejek. Zapoték kerá­miaedények, melyek ember­és állatfigurák alakját öltik magukra. A mixték arany­művesek kifinomult fzlésre valló alkotásai, ugyancsak általuk készített freskók és kőmozaikok.' Totonak szob­rok, a labdajáték stilizált másai. A maják képírása, domborművei. Azték isten­és emberábrázolások. A toltékok fekvő-könyök­16, törzsét-fejét oldalt for­dító istenének — Chac-moll­nak — szobra. Aztán: jel­legzetes tölték oszlopszob­rok, melyek Tulában talál­hatók nagy tömegben. Szög­letesítő tömörséggel megfor­mált harcosábrázolások ezek, hatásuk egészen kü­lönleges. Azték obszidián kések, amelyekkel az áldo­zatok mellkasát felnyitot­ták, és a még vergődő-élő testből az utolsókat dobbanó szívet kimetszették, majd pedig a vértől gőzölgő kor­puszt bőrétől megfosztották. Jaguár alakot formázó áldo­zati edény, a cuauhxicalli. Parazsat tartottak alján, er­re dobták rá a kimetszett emberszíveket Muszáj hosszabban elidőz­ni a Nap Kövénél, ismer­tebb nevén az Azték Kalen­dáriumnál. Malomkő alakú — csak annál jóval hatal­masabb — kőtest, televésve az igen fejlett (és tudását gyakorlatias célra éppúgy felhasználó, mint mániákus hiedelmek igazolásában hasznosító) azték csillagászat szimbólumjeleivel. A nap­tárköre rejtett forrásból zá­poroz a mesterséges fény, szinte átaranyozódik tőle, s vésett jelelt kissé árnyé­kosítva plasztikussá emeli a sugárzás. Monte Albán aranykincsei. Kőből kifaragott koponya­gúla. Aranymaszkok, La Ventában talált ember nagy­ságú olmék kőfejek, ame­lyek határozottan negroid vonásokat mutatnak — ez­zel folyamatosan a legkü­lönfélébb találgatásra kény­szerítve tudósok egymást követő generációit. A bonampakl freskók ere­detihez hű másodpéldányát is kiállították itt. Ugyan­olyan alacsony, trapezoid­oldalfalú fülkékbe léphet be az ember, mintha a valódi helyszínen járna. Megraga­dóak a színek: a kék háttér­ből előugró zöld, fehér fol­tok. Uralkodó tónus a vörös. Embertömeg — perspektíva nélkül, s mégis egy valaha volt élet szimpompájávaL Különös fejékek, fül-legye­zők, fegyverek, stilizált moz­dulatok, az egykor élt em­berek hétköznapjairól, szenvedélyeiről, szokásairól és rögeszméiről árulkodó je­lenetek. Maja aranytárgyak. Jade­ból kifaragott szoborcsopor­tok. A palenquel, úgyneve­zett Feliratok Temploma pi­ramis mélyén-földszintjén talált sír. A környezetet re­konstruálták —, láthattam később az eredeti helyszint —, tökéletesen. A sírban ta­lált leleteket viszont átszál­lították ide, az Antropoló­giai Múzeumba, melynek ár­nyas kertjét is ellepik a domborművek, szoborcso­portok, e helyen újra felál­lított díszes épületfalak. Szemlélésükkor újra meg újra rabul ejti az embert a bőség itt tapasztalható za­vira, az individuum befoga­dóképességének végessége. Papp Zoltán (Folytatjuk.) * X

Next

/
Thumbnails
Contents