Délmagyarország, 1981. január (71. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-18 / 15. szám

4 / Vasárnap, 1981. január 18. Űj köntösben a Kincskereső Megszületésének 10 évében Aj köntösben Jelenik meg a Szegeden szerkesztett gyermekirodalmi folyóirat, a Kincskereső. A Januári szám címoldalán könyvsátorból kandikálnak ki a tinédzserek Szyksznian Wanda grafikusművész rajzán, ö készítette hz új emblémát, a rovatíejeket, a lap Illusztrációit, s a hátsó boritón ó kíván boldog új évet a lap olvasóinak. „Agyon Isten minden ját ez új esztendőben/ / Jobb időt, mint tavai vót, ez új esztendőben. / Jó tavaszt, őszt, telet, nyárt, jó termést és jó Vásárt / Ez új esztendőben I" — ez a köszöntő indítja az idei első lapszám irodalmi anyagát. A köszöntő annak a csokornak része, melyet a szlovákiai magyar tájak népköltészetéből válogattak A verseket, dalokat a Rozmaring-koszorú című kötet Illusztrációi díszítik. Több újdonság található a folyóiratban — valamennyivel a 10. születésnapot köszöntik a szerkesztők. Az idén minden Kincskeresőben találhatnak az olvasók olyan verseket, prózai írásokat, amelyeket az elmúlt évek számaiból válogattak Most Kormos István két szép versét és Kosztolányi Dezső Zsivajgó természet című könyvének néhány darabját olvashatják. A belső borítón Kormos István arcképe és aláírása található a minden hónapban jelentkező kortárs írók portréit bemutató sorozat első darabjaként. Folytatásos regény indul: Simái Mihály A világ legszebb lovai című írása A prózai anyagot Tőke Péter, Anatolij Alekszin, Nikolaj Hajtov és egy Karinthy-paródia egészíti ki. A költők sorában Kosztolányi Dezső, Mester Attila, Bari Károly, Gábor Zoltán és Bayer Béla nevével találkozhatunk. Ismét jelentkezik Janikovszky Éva és Réber László groteszk képregénye az „Az úgy volt" Többek között r» konértelmfl szavainkról és a végvári vitézek életéről találhatunk még írásokat a lapban. A csöves-jelenség „A vád tárgya: v egész tartalma71 köny Féja Géza: Viharsarok Tamási Aron életművet záró kis könyvének, a Vadrózsa apónak utolsó lapjain — nagybetegen már, mégis könnyű kézzel rajzolt —vázlatokat ad küzdőtársairól, íróbarátairól. Mind együtt vannak a hajdani Centrálban, s a jól talált csoportképen. (Ott zajgott Szabó Pál, mint egy bihari úrverő hajdú, s Veres Péter, a hortobágyi gyalogcsikós Jehova... És ott ült a bozót közepén Illyés Gyula, a besenyő ivadék, akinek hiúzszeme mindig és mindenütt azt figyelte, hogy miképpen lehetne megtartani ezt a kis országot ...") A Viharsarok Írójáról ezeket mondja az 'emlékező Tamási: „És ott találtam Féju Gézát is, a Dózsa tisztelendő alvezérét." Rövidke mondatban csodásabb jellemzést lehet-e adni? Olvassuk el a Viharsarok című hatalmas jobbágyi parasztlevelet, olvassuk el Féja minden munkáját, s megleljük az emlegetett alvezért, akit valóban egy Dózsa, egy Achlm András szenvedélye, egy Ady Endre hatalmas hite, egy Szántó Kovács János jövőt ültető gondja irányított és hajtott életen át „Vádam tárgya: a könyv egész tartalma" — jelentette ki az ügyész 1937 augusztusában, amikor Féját a Viharsarokért ismét perbe festék. Némely fejezetét külön föl is olvasták, bizonyításképpen, hogy a szerző elfogult, mert „egyetlen jó szót nem tud mondani a birtokos osztályról, amely pedig munkát, megélhetést ád a szegény nóp>étegeknek." Milyen jellemző és milyen hihetetlen mondatok! Pedig elhangzottak, leírattak, s olvashatók ma is, a könyv új kiadásának függelékében. (A mű újbóli megjelentetésének ténye önmagában dicséri a Szépirodalmi Kiadót. A per anyagának és a könyv korabeli visszhangjának közlése külön is elismerésre méltó.) Miért támadta oly veszett dühvel a szerzőt és művét a királyi tábla? Miért követelt újabb bűnvádi eljárást, miért akarta még szerény tanári állásából is kidobatni Féját Csongrád megye néhány prominens vezetője? (Akikről Kacsó Sándor jegyzi meg a Brassói Lapokban: „,. F hol lesz majd Cicatritis Lajos felsőházi tag, vitéz Boncirys Miklós vármegyei főügyész és Kozma György főispán neve, emléke akkor, amikor Féja Géza könyve még mindig a magyar szociális lelkiismeret kovásza és hajtóereje lesz?") Mi váltotta hát ki a féktelen gyűlöletet? Ténybeli torzításokon, hibás adatok közlésén nem kapták a szerzőt, hiába igyekeztek. öt éven át járta ő az akkori Csanád, Csongrád és Békés megyét, alaposan megismerte e táj múltját, jelenét, városait, falvait, embereit. Mindent tudott a Tisza—Maros-szög tágabb vidékéről. Nem tévedett. Bűne nagyobb volt: nem festett gyöngyösbokrétát oda, ahol csupán a mérhetetlen nyomor, a megalázó szegénység töviskoszorúját találta. Jól mondta a vád képviselője: „a könyv egész tartalma" lázított, égetett, biztatott cselekvésre. Féja Géza sok-sok ténnyel, rengeteg adattal bírt. Könyvében ezeknek töredékét adja csupán. Nem tudós sJWciÓlőgus, Ady bűvöletében, hite igazságában nőtt magyar értelmiségi, szenvedélyes hangú pogány prédikátor írta ezt a minden mondatában izzó könyvet. Stílusán is az élö beszéd lüktetését érezzük. Mintha valóban Dózsa mellett állana, az ország piacán, s beszédet mondana kemény hangon, gyújtón és gyönyörűen; a gondolkodó elme tiszta logikájával, s igazságtól pirosló őszinte retorikával. ö volt közöttünk a „gége" — írta róla Németh László. Igen, ez is igaz. mondta a ^magáét, de magáévá a nép gondjait tette. Az 1957-ben megjelent újabb kiadás előszavában meséli el, hogy a magyar nyomor, a kimondhatatlan mélység maga kereste föl egy sövényházi cseléd képében. Az elesettek hívására jött először erre a tájra. A táj és népe pedig fogva tartotta mindörökre. A rebellis családi és szellemi hagyományokra büszke felvidéki „úrfi" lehetett volna sikerszerző az úri Magyarországon. írhatta volna csino3 és csintalan történeteit, tehetsége ehhez is volt. Nem zárhatta be a fülét mégsem, nem hunyhatott szemet A mozgalom, amelybe került felhasogatta a kurzus demagógiájának nemzetiszín lepleit, s mögéje nézett. A népet kereste ott A valódit, az igazi „nemzetfönntartó elemet", S talált jogaiból kisemmizett jobbágyot a kisbirtokos és a földművelő helyett. Megtalálta, s hírt adott róla. Mindegyikük másként. A Viharsarok szerzője forró szenvedéllyel, már-már gyújtó hangon mondta a maga igazát. Nem csoda, ha könyve minden lapján megállt az ügyészi ceruza Fölényes tárgyismerete okán ez az író magabiztos. Az ijesztő tényeket — igaza tudatában — szinte a birtokos osztály arcába vágja, akár a kesztyűt. Olykor a reá annyira jellemző vitriolos gúnyt is szabadjára engedi. Gondoljunk csak a szegedi panteon „szobordandárának" leírására „... alig mond valamit a magyar kultúra arcáról... ott áll szegény, valójában nyurga, sovány, örökké lázas Petőfi, miként Toldi Miklós a kopár szik sarján, másfél méter széles vállakkal, oszloplábakkal, s óriási pallost tart a kezében, mintha most indulna .Hunyadi László lefejezésére." Mindez kedélyes élcelődés ahhoz a nyomorfestéshez képest, amelyre a Pallavicinibirtokon tett látogatás kényszeríti: „Házról házra jártam, és csak halálszag áradt felém. Egyetlen állatot" Tát-' tam, egy beteg macskát,.. Pestre jövet talpalni kezdtem érdekükben. ... Nemsokára kitelepítették őket a kopár legelőre, késő ősz Idején, ott dermedtek hetekig ..." Igen, „a könyv egész tartalma" a lázító, mert döbbenetes igazságokat soroló hang együtt lett a vád tárgya. Oda a Pallaviclnl-uradalom, oda a Návay-birtok, múltba süllyedt a magyar nyomor. Féja Géza könyvét, amely nem csupán írói mű, de tett volt a maga idejében, mégis érdemes újra elolvasni a friss kiadásban. Történelmünk egy szelete, múltunk egésze látszik világosabban e tiszta szándékú munka fényénél. Emlékemben az élő, a hetven ' fölött is fiatal, mert szellemében friss, kópéságra még mindig hajlamos Féja Gézát őrzöm. Most mégis a temetése jut eszembe. A nem túl népes gyülekezetben, kissé távolabb a fényképezett jelesebbektől s közelebb a csörömpölő farkasréti villamosokhoz álldogált négy-öt galambősz paraszt. Fehér ingük fölött barnára sült arc, barna a kezük is, amely előttük összefogva a kalap karimáját markolja. Elképzelem, mit mondana most, ha súghatna még valamit. A hangját is hallom: „Nékik örülök a legjobban .. Annus József Az elmúlt nyáron Szegeden is elszaporodtak a csövesek. Délutánonként megszállták a Dugonics téri szökőkút környékét, fecsegtek, vihorásztak. Némelyikük utánaköpött a társaságukat bizalmatlanul méregetőknek. Míg a hideg el nem zavarta őket, úgy hozzátartoztak már az egyetem környékéhez, mint a Trafalgar térhez a galambok. A csövesek nem szerepeltek a városrendezési tervekben. Akadtak is, akik javasolták, el kell kergetni őket a térről. Nem azért építettek ebben a városban zenélő szökőkutat, hogy a kallódó ifjúság tetvészkedjen körülötte. Mindig is csenevész virágszál volt nálunk a tolerancia, évszázadokon át eleven a reflex, hogy furkóval győzzük meg a magunk igazáról azt, aki nem a mi utunkat járja. Annál örvendetesebb hát, hogy a város ifjúsági vezetői úgy vélekednek: a csövesek ügye nem rendőrségi ügy, hanem társadalmi kérdés; akként is kell vele foglalkozni. A városi KISZ-bizottság vitát rendezett a csövesekről: erre meghívták a CPG nevű szegedi zenekart és a köréje gyűlt csoport néhány tagját. Jelen volt két tucat középiskolai KISZ-vezető. a megyei KISZ- és pártbízottság képviselői. A vita végül alig hozott eredményt, mert mindenki mást várt tőle. A CPG-sek úgy gondolták, ha már vitapartnernek elfogadták őket a KISZ-esek, akkor azt is el tudják intézni, hogy újból felléphessenek és visszavegyék az. isjípiába a zenekar — diszkréten — eltanácsolt tagjait. A KISZ képviselői az ifjúsági szervezet befolyását igyekeztek volna érvényesíteni; kideríteni, voltaképpen mit is akarnak a csövesek. Az összehívott 1. Gáz-blues középiskolások többsége, kíváncsi kibicként, valamiféle megbotránkozás jóleső izgalmát várta a vitától. Rögtön az elején kiderült, a CPG-s társaság nem tekinti csövesnek magát. A dalokban, arhelyeket mindössze két koncerten adtak elő, valamiféle megsemmisítő társadalomkritikát kívántak gyakorolni. A zenekar tagjai nem is bocsátkoztak vitába. Megelégedtek annyival: kinyilatkoztatásszerűen felolvasták dalaik szövegét. Eqek a szövegek versnek is, társadalomkritikának is primitív kísérletek. Alapvető tájékozatlanságot árulnak el, mind a minimális formai kultúrát; mind a kritizálandó társadalmi jelensége- • ket illetően. Az évszázadok során a kelet-európai értelmiség raffinált intellektuális csúcsteljesítmények hihetetlen gazdagságát izzadta ki társadalomkritika címén — hol az érted, hol az ellened haragszom jegyében. A bírálatot mindenesetre lényeglátóan, a tartalmi és stiláris lehetőségek mindenkori határait érzékenyen kitapogatva művelték ezen a tájon — az Irodalmi allegóriáktól a jobb popszámok szövegeiig. E tradíciók ismeretében inkább szánalmas, mint megdöbbentő volt a kezdetleges verselménvek arroganciája. Válaszul a dalszövegekre a megyei KISZ-bizottság első titkára felolvasott egy részletet a KISZ Központi Bizottság kongresszusi leveléből Ez arról szólt, hogy ebben az országban gyakori a korrupció, protekciózás és elvtelen összefonódások léteznek. A CPG-sek nemigen reagáltak erre, láthatólag meg voltak győződve, hogy az 6 szövegük.,.,-!- mert drasztikusabban fogalmaznak —, igazabb ennél. A zenekar vesztét éppen a túladagolt hatások okozták. Van egy számuk, bizonyos Gáz-blues, amelynek első soraiban zsidószagról és Auschwitzról esik szó. A koncerten az extázisba esett rajongók kórusban kiabálták a hírhedt haláltábor nevét. Gyorsan elterjedt, hogy antiszemita és újfasiszta nézetek kaptak lábra a városban. Lehet, hogy a hallgatóság egy része így is értelmezte. Pedig a zenekar mindössze egy hatásos metafórával akart élni — ez a szöveg folytatásából egyértelműen kiderül —, azt sugallvón, hogy ebben az országban a hozzájuk hasonló bátor társadalombírálók az auschwitzi áldozatok sorsára jutnak. A hatás nem maradt el. A zenekar — érthető — nem léphet fel többször. Akár tisztában voltak szövegeik hatásával, akar nem. Az nagyjából kiderült, mit nem akarnak az együttes tagjai, az nem, mit akarnak. Feltehetően azt — amiben a tehetség hiánya amúgy is megakadályozná őket —, hogy meglovagolva egy társadalmi réteg életérzéseit, majdan beevezzenek a popüzlet szélcsendesebb vizeire, miként tették ezt Bob Dylantől a Piramisig igen 60kan. A CPG-ügy csak a vízből kiálló része a csiivesjelenség jéghegyének, amely megmarad jéghegynek akkor is, ha a víz alá nyomjuk. Kíséreljük hát meg, hogy utólag választ adjunk azokra a kérdésekre, amelyeket a vita részben vagy egészen nyitva hagyott. Kik is azok a csövesek, mit akarnak és mit nem akarnak? Mivel magyarázható, hogy ez a jelenség szocialista társadalomban is felbukkan? Miért a hatvanas évek végétől, a hetvenesek elejétől szaporodtak meg a csövesek? S ha már vannak, mit lehet kezdeni velük" Tanács István (Folytatjuk.) Hz Anyag- és Arhivatal közleménye Az 1981. évi népgazdasági terv előirányzataival összhangban — a külpiaci áremelkedések és a termelési költségek növekedése miatt — központi árintézkedésekre kerül sor. 1981. január 19-től a következő termékek fogyasztói ára változik: A liszt fogyasztói ára átlagosan 6 százalékkal nő. A főzőliszt jelenlegi kilogrammonkénti 6,60 forintos ára például 7 forintra változik. A finom sütőipari termékek (kalácsok, dúsított, töltelékes sütemények) árszínvonala 17 százalékkal emelkedik. Az egyes termékek áremelkedése különböző mértékű. így például a vajaskifli ára darabonként 50 fillérről 60 fillérre, az 1,10 Ft-os briósé 1,20 Ft-ra emelkedik. Változatlan marad a kenyér, a vizes és tejes tésztából készült péksütemények (zsemle, kifli stb.) ára. Az édesipari termékek ára átlagosan 3 százalékkal — ezen belül a cukorkáé átlag 11 százalékkal, a lisztesáruké 7 százalékkal — emelkedik. A csokoládéfélék ára álElőadóművész-fesztivál A Magyar Színházmüvé- Géza, Kertész Péter, Kovács szett Szövetség szervezésében János, Mélykúti Ilona, Moőr január 12—14. között tartót- Marianna, Oszter Sándor. ták meg a IV. előadóművész- Papp János, Ronyecz Mária, fesztivál válogatóit a Radnó- Sütő Irén, Zolnay Zsuzsa ti Miklós Színpadon. A zsürl művészeket hívta meg. A kö— a több mint félszáz részt- zönségszavazatok alapján a vevó produkcióját értékelve fesztiválon Bitskey Tibor. — az április 9-én, Szombat- Csongrádi Katalin és Tihahelyen rendezendő gálaestre „yj Péter is részt vesz majd. Bánffy György. Böhm Edit ' , . ,., . Császár Angéla. Csernus Ma- A ealaeítet a radlC> 68 a riann, Dévai Nagy Kamilla, televízió egyenes adásban Erdélyi György, Hegedűs D. közvetíti. (MTI) talában csökken. Így például olcsóbbak lesznek a táblás tej- és étcsokoládék, valamint a csokoládéfigurák, viszont növekszik az olajosmaggal dúsított (mogyorós, mandulás) csokoládék ára. A tartósítóipari termékek árszínvonala — nagy szóródással — 5 százalékkal emelkedik. Nő a mélyhűtött és konzerv főzelékek, gyümölcsök és egyes mélyhűtött tésztafélék ára; változatlan marad a kizárólag húst tartalmazó konzervek és mélyhűtött készítmények, a bébiételek, a száraz tészták és — a csemegeuborkát kivéve — a savanyúságok fogyasztói ára. Az árváltozásokkal egyidejűleg az üveges készítményeknél visszatérnek a betéti díjas rendszerre. Az új fogyasztói árak nz üveg árát nem tartalmazzák. Az üvegbetéti díjak emelkednek, de azok a fogyasztóknak a viszszaváltáskor megtérülnek. A mosó- és mosogatószerek árszínvonala — az áremelkedések és árcsökkenések egyenlegeként — 7 százalékkal nő; így például az 1 kg-os Ultra mosópor ára 25,20 Ft-ról 26.60 Ft-ra, a 400 grammos Biomix áztatószeré pedig 9,80 Ft-ról 11,60 Ft-ra, emelkedik. A Tomi mosószerek ára változatlan marad. Az 500 grammos Ultra öblítőszer jelenlegi 17,40 Ft-os ára 15,00 forintra csökken. A nyílászáró szerkezetek (ajtók, ablakok) ára 16 százalékkal, a parkettáké 23 százalékkal emelkedik. A műtrágyák és növényvédő szerek — az áremelkedések és árcsökkenések egyenlegeként — átlagosan 6 százalékkal drágulnak. A motorbenzin fogyasztói ára literenként 3,30 Ft-tal emelkedik. 1981. január l-től az 1500 köbcentiméter és az ennél kisebb hengerűrtartalmú, benzinüzemű gépjárművel rendelkezőknek nem kell járműadót fizetniük. Az ennél nagyobb hengerűrtartalmú gépjárművek tulajdonosai csökkentett mértékben továbbra is adókötelesek. Megszűnik a vízijárműadó. 1981. február l-től egyes szolgáltatások díja emelkedik. A levélpostai küldemények és az azokkal kapcsolatos külön szolgáltatások (ajánlás, expressz stb.), továbbá a belföldi csomagküldemények, táviratok, egyéb postai — például az utánvétel! — díjak átlagosan 90 százalékkal emelkednek. A szabványlevél díja 1 Ft-ról 2 Ft-ra, a levelezőlapé 60 fillérről 1 Ft-ra emelkedik. A telefondíjak a következőképpen változnak: — a fő- és ikerállomások előfizetési díja változatlan marad, a beszélgetés díja azonban 50 százalékkal nő; — a nyilvános állomásokon 1 Ft helyett 2 Ft lesz a beszélgetés díja; — emelkednek a különféle mellékdíjak is (például a távolsági kapcsolás, az ébresztés díj^ 50 százalékkal). A mosodai szolgáltatások dija átlag 24 százalékkal nő. Ezen belül legmagasabb a díjemelkedés a kilós mosásnál. A vegytisztításnál mérsékeltebb, 10 százalék a díjszintnövekedés. A pipere (darabárus) mosás díjtételeinek többsége változatlan marad. A fodrász- és fényképészeti szolgáltatások díja átlagosan 15 százalékkal nő, A fürdőkben SZTK-utalvány nélkül nyújtott gyógyászati szolgáltatások díja átlagosan 60 százalékkal lesz magasabb. (MTI) \