Délmagyarország, 1981. január (71. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-18 / 15. szám

Föld, víz, levegő Környezetvédelem Csongrád megyében Milliárdos vállalat Az egyik aji hosszúkás A környezetvédelem egyen­lő az életvédelemmel. Min­denütt a világon felismerték ezt. így abban nincs semmi meglepő, hogy az utóbbi években egymást követték a különböző rendelkezések a környezetre ártalmas jelen­ségek felszámolása érdeké­ben. Felelős országos szerve­ket hoztak létre, megalakult az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács és az Országos Környezet- és Természetvédelmi Iroda. Fel­adatukat nem , szükséges kommentálni. Ezeknek az in­tézményeknek központi dön­tései lényeges változásokat eredményeztek Csongrád me­gyében is. A környezet vé­delmére számos intézkedés született és szűkebb pátri­ánkban is megalakult a kör­nyezet- és természetvédelmi bizottság, az OKTH dél-al­földi felügyelősége, a levegő­tisztaságvédelmi intézet sze­gedi állomása, amelyek ál­landóan vizsgálják, figyelik környezetünk minőségét. Hogy milyen ez a minőség? Nem kritikus, de lehetne Jobb is. A legtöbb gondot a szennyvizek mennyiségének növekedése és a tisztítás el­maradott technológiája, va­lamint a felelőtlen szemlé­tet okozza. Nap mint nap so­kat beszélünk arról, meny­nyit szemetelünk és hogyan szennyezzük az utcákat, te­reket, Érdemes azonban egy rövid terepszemlét tartani, ami azért is tanulságos, mert kiderül, hol kellene a szem­léleten vagy a körülménye­ken változtatni. Régebben elég gyakran hívták fel a figyelmet arra, hogy veszélyesen csökken a termőföld területe. Tavaly a folyamat ellenkezőjét ta­pasztalhattuk. Míg l'977-ben 3762 hektár, addig 1980-ban már csak 484 hektár volt a megműveletien terület. A kedvezőtlen földkihasználást korábban elsősorban a bel­víz, valamint a folyók ma­gas vízál'ása okozta. Ám az ártéri erdősítésekkel és a ta­lajjavítással a víz ellen is lehet valamit tenni, szüksé­ges és előírt a védekezés. Három évvel ezelőtt' a me­gyei tanács 15 évre előre meghatározta a vízrendezés teendőit Ennek a program­nak a jegvében sikerült mind több és több hektárt meg­művelni. Egyébként az ötö­dik ötéves tervben az volt a cél, hogy 50 ezer hektár meliorációját végzik el. Az­által is gyarapodott a termő­terület, hogy 1977—80. között 2776 romos tanyát bontottak le. és közel 1400 tanyahelyet a termelésbe is bevontak. A rre"*ö<»azdaségban szinte örökzöld téma. hogy a két­ségbevonhatatlan haszon "rro'lett miiven kárt okoz­n-> a növényvédő szerek. : h- nyugtató: a megyei nö­vényvédelmi és agrokémiai állomás rendszeresen ellen­őrzi a talaj szennyeződését de szabálytalanságot nem ta­lált. Ritkán fordul elő, hogy pa­naszkodnánk az ivóvízre. Legfeljebb azért szólunk, hogy nem elég hideg, nem le­het úgy élvezni, mint a bu­dapestit vagy a győrit. Sem­miféle járvány nem fordult elő az elmúlt években, és ha a szakemberek észreve­szik, metános a víz, vagy el­szaporodtak a szúnyoglárvák, gyorsan intézkednek. Ami igazán gondot okoz: a szenny­vízcsatornák kiépítése elma­rad a megye urbanizáltsági szintjétől — rosszabb a hely­zet az országos átlagnál. Azon a területen, ahol öt vá­ros van. ,a vízvezeték-háló­zathoz képest csak 18 szá­zalék a szennyvízcsatornák hossza. Elejét lehetne venni a fölösleges vitáknak, és gya­kori bírságolásoknak, ha nemcsak a megye kilenc te­lepülésén lenne szennyvíz­tisztító, ha Szeged is rendel­kezne olyan víztisztító teleppel, amelynek működése garantálná az előírások be­tartását. Ameddig az ATI­VIZIG és a KÖJÁL a szi­gorú ellenőrzésekkel csak azt éri el, hogy ne legyen súlyo­sabb a helyzet, addig nem beszélhetünk lényeges javu­lásról. Annál is inkább, mert a folyók fertőzésveszélye egyre inkább növekszik. Hi­ába tisztítják az üzemek többségében a szennyvizet, ha a berendezések fele nem üzemel megfelelő hatásfok­kal. Mindössze húsz Ipari üzem rendelkezik központi szennyvíztisztító teleppel. Amikor a környezetvéde­lemről beszélünk, a szege­diek már szinte reflexsze­rűen az eget kémlelik. A téli hónapokban délutánonként sötét felhő ereszkedik a vá­rosra. S ez a felhő nem más, mint füst, amelynek egy ré­sze a klinikák kéményéből száll fel. A felmérések sze­rint a 200 légszennyező üzemből és intézményből 100 Szegeden működik. Hiába emelkedik évről évre a bír­ságok összege — 1978-ban 511 ezer forint, 1980-ban 816 ezer forint —, a légszennye­zés nem csökken. Nagyon sok vállalatnál úgy gondol­kodnak, inkább fizetik a büntetést, mert az kevesebb a szűrőberendezés építési költségeinél. Elsősorban ezen a szemléleten kellene vál­toztatni. Csongrád megye négy városából már kitele­pítették a füstölgő üzemeket, s az újak már a külterüle­teken épültek. Szegeden sincs gond az új gyárakkal. Ám a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának álláspontja sze­rint 18 ipari üzem. például a Szegedi Bútoripari Szövet­kezet, a Tisza Bútoripari Vállalat, a Gumi- és Mű­anyagipari Szövetkezet, a Tömegcikkipari Szövetkezet — kiköltöztetése indokolt. Ritkán figyelünk az élővi­lág, a táj és település védel­mére. Pedig a megye terü­letének közel 6 százaléka, 24 ezer 537 hektár védett, s ez az országos átlagot megha­ladja. Igen fontos természeti értékekkel rendelkezik a pusztaszeri és mártélyi táj­védelmi körzet, amelyet még nem sokan ismernek. Gyakran különböző urba­nizációs jelensegek — mint a közlekedés fejlődése, s ve­le a növekvő zajártalom, a zöldterületek csökkenése... — a környezetvédelem hosszú listájára írhatók. Az elmúlt években született rendeletek és intézkedések segítségével azonban már olyan okos programmal rendelkezünk, amit, ha betartunk, akkor a jelenlegi állapoton sokat ja­vítunk. Egy dologról nem szabad elfeledkezni, még­pedig: a környezetvédelem, nemcsak az üzemek, vállala­tok, intézmények, hanem minden városlakó lelkiisme­reti ügye is legyen. H. M. Fennállásának 30. évében rekordot ért el a vállalat. Termelési értéke meghaladta az l milliárd forintot. Egy em­beröltővel ezelőtt a pap­rikatermesztés és az őrlés kisipari tevékenység volt. Először Szegeden született meg a nagyipari bázis. Jog­gal büszkék rá, hogy a ter­mékek minősége folyamato­san javult. A limai múzeumban több ezeréves paprikabogyókat őriznek. Feltárt inka sírok­ból kerültek elő. Cobo szer­zetes, aki 1590-es években került Dél-Amerikába, s több évtizeden át a mai Peru és Mexikó területén lakó indiá­nok között, 1642-ben megje­lent „Az újvilág története" című könyvében arról számol be, hogy a Peruban élő indi­án lakosság 40 különféle paprikát termel. Ezek a pap­rikafajták mind csípősek, így írja: „Á termésüket ér­lelő vetemények között a ku­korica után az aji (paprika) a legelterjedtebb és legmegbe­csültebb az indiánok köré­ben. Olyan változatosságban található itt az aji, hogy az csodálatra méltó. Az egyik aji hosszúkás és vastag, na­gyobb, mint az ember hü­velykujja. E fajta több színű lehet, van egy égővö­rös, a másik sötétzöld, de van lilás, fekete, sárga és vi­lágoszöld is." Ha hihetünk a történeti forrásoknak, a paprikát Eu­rópába Columbus útitársa, Chanca orvos hozta be 1494­ben. Először az Ibériai fél­szigeten kezdték el termesz­teni. Kezdetben dísznövény­ként kezelték. Magyarorszá­gon a paprika az 1500-as években honosodott meg. Ré­gi neve, a törökbors utal ar­ra, hogy a félhold országá­nak lakói honosították meg nálunk. A 18. századból több feljegyzés tanúsítja, hogy je­Miinkásór-egységgyálések Tegnap, szombaton tartotta évzáró és évnyitó ünnepélyes egységgyűlését a hódmező­vásárhelyi Szántó Kovács Já­nos munkásör-zászlóalj. Tóth Sándor parancsnoki jelentésé­ben összegezte az elmúlt esz­tendő eredményeit és megál­lapította, hogy az egység a névadó tetteihez méltón ki­emelkedő sikerrel teljesítette feladatait 1980-ban. Ezzel a vensenymozgalomban a me­gyei parancsnokság legjobb önálló egységeinek sorában a második helyezést vívta ki. Több alegység és munkásőr részesült kitüntetésben az ün­nepségen A kitüntetéseket az egvséggyűlésen részt vevő Győri Imre. az MSZMP KB tagja, a Központi Bizottság osztályvezetője dr. Koncz Já­nos, a megyei pártbizottság titkára, dr. Szalontai József. a városi nári bizottság első titkára. Körösi Ferenc me­gyei munkásőr-parancsnok­helyettes és Tóth Sándor ad­ták át. Győri Imre és dr. Szalontai József rövid beszéddel kö­szöntötte a munkásőröket. * Az Árvái Bálint nevét vi­selő Szentes járási és városi munkásör-zászlóalj tegnap Szentesen tartotta ünnepi év­záró és évnyitó egységgyűlé­sét. Dóczi László üdvözölte a munkásőröket, a vendégeket, az elnökség tagjait, közöttük Puskás Lászlót, a járási párt­bizottság első titkárát, Labá­di Sándort, a városi pártbi­zottság első titkárát, dr. Ke­lemen Miklóst, a megyei párt­végrehajtó bizottság tagját, vezérőrnagyot, a megyei rend­őr-főkapitányság vezetőjét, Sütő Bélát, a Munkásőrség Országos Parancsnokságának képviselőjét, Koczkás Feren­cet, a mcgvei munkásőrség parancsnokát, Csorba Györ­gyöt, a vá"osi tanács e'nökét. Szombathelyi Pál egységpa­rancsnok értékelte a zászló­ali tevékenységét. Ezt követően Koczkás Fe­renc és dr. Kelemen Miklős kitűntél éseket adott át, majd dr. Kelemen Miklós tolmácsolta a megyei oárt­bizottság és a tái-s fegyveres erők elismerését és köszö­netét az egység eredményes munkájáért. * Ünnepélyes egységgyűlést tartott tegnap a csongrádi Kun Béla önálló munkásőr­század. Kz eseményen jelen volt Szögi Béla, a megyei pártbizottság osztályvezető­je. dr. Szucsán Sándor, a városi pártbizottság első titkára. Halász Sándor, a .munkásőrség megyei pa­rancsnokának helyettese és Nagy Imre tanácselnök. Se­bestyén István, a városi pártbizottság titkára kö­szöntötte a megjelenteket, majd Kálmán József, a vá­rosi önálló munkásőrszázad parancsnoka jelentést tett. Ezt követően kitüntetéseket adtak át. Szombaton reggel Győri Imre a Csongrád megyei tanácsra látogatott, ahol Szabó Sándor, a megyei ta­nács elnöke és Simon Béla, a megyei tanácsi apparátusi pártbizottság titkára fo­gadta. A KB osztályveze­tője eszmecserét folytatott velük a megye V. ötéves ta­nácsi tervének végrehajtá­sáról és a VI. ötéves taná­csi terv célkitűzéseiről, va­lamint a megyei tanács ap­parátusában működő párt­szervezetek tömegpolitikai munkájáról. Félautomata csomagolja a félédes szegedi paprikát A modern paprikamalnm lentŐ6 paprikatermelési tudás gyűlt össze: „Ha már meg­érett, felfűzik és felakaszt­ják, azután sütőkemencében megszárítják és összetörik". Igen erős eszköz ez — írja Csapó József 1775-ben —, s az ember vérét .igen meghe­víti." Ami lényeg: a fűszer­paprika Magyarországon majdnem 300 éve házi fűszer. Százhetven éve belföldi ke­reskedélmi cikk, száz éve pe­dig a külföldiek is fogyaszt­ják, mert fogyaszthatják a magyar paprikát — Termékeinket — mond­ja Polák Zoltán, a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat igazgatója — mind az öt kon­tinensen ismerik; Több mint harminc országba szállítunk paprikát. Belföldön nyolcfé­le paprika van forgalomba. — Jól tudjuk, hogy a kül­piacon éles a verseny... — Szinte minden igényt ki tudunk elégíteni- És talán mondanom sem kell, hogy ahány ház, annyi szokás, ahány konyha, annyiféle íz­lés... A legfontosabbnak azt tartjuk, hogy terméke­ink minősége ellen 6enki sem emelhessen kifogást A vi­lágpiacon ugyanis csak így lehet tartósan megmaradni. — Hogyan zárták a tavalyi esztendőt? — Közismert, hogy az idő­járás nem kedvezett szinte egyetlen növénykultúra fej­lődésének sem. Ennek ellené­re — és ez talán hihetetlen­nek hangzik — soha nem ter­mett még egyetlen évben sem annyi paprika, mint' tavaly. Az elmúlt évinél tíz száza­lékkal több őrleményt tud­tunk exportálni. Keresettek voltak ételízesítőink is. Sum­ma summárum, nincsenek ér­tékesítési gondjaink. Ám örvendetes még; úgy látjuk, hogy a mezőgazdasági üze­mekkel közös beruházásban létesített szárítóüzemek ma­ximálisan beváltották a hoz­zájuk fűzött reményeket. Űj esztendő, új ötéves terv kezdődött... — Jó alapokkal rendelke­zünk, jó okunk van arra, hogy jövőnket illetően biza­kodóak legyünk. Jellemzésül talán csak annyit, hogy meg­ítélésünk szerint termékská­lánkon nem kell változtatni a következő években sem, s ez a tény önmagáért beszél. P. F. hi v i r WfűoO f* { V \J I hs ^^ , VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! ÜSr 71. évfolyam 15. szám 1981. január 18., vasárnap Ara: 1,80 forint

Next

/
Thumbnails
Contents