Délmagyarország, 1980. december (70. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-14 / 293. szám

Vasárnap, 1980. december 14. 3 Kádár János beszéde a szakszervezetek kongresszusán (Folytatás az 1. oldalról) emelkedhetünk a fejlett ipari országok sorába. Ezeket az eredményeinket becsüljük, örüljünk nekik. De eközben ne csak magunkra gondoljunk. Pártunk, munkásosztályunk, népünk erőfeszítéseit, munkáját, harcát 35 év óta a világ népei figyelik. Sokan közülük még kegyetlen körülmények között élnek. Számukra, csakúgy, mint a világ minden népének mi azzal • nyújtjuk a legnagyobb segítséget, ha becsületesen helytállunk a szocialista építőmunkában. Ma szerte _ a világon ez a leghatásosabb propagandája a szocialista társadalmi rendnek, és a szocialista eszméknek. Amikor tehát népünkkel együtt népünkért dolgozunk, akkor nemzetközi kötelezettségeinket is teljesítjük. Az elmúlt 35 esztendőben hazánkra azonban nemcsak barátaink figyeltek, hanem az imperialisták, a szocialista eszme és rend ellenségei is. ök természetesen másképpen értékelik a magyar nép felszabadulását és vívmányainkat, mint a jóakaratú emberek. A felszabadulást közvetlenül követő években idehaza is, Nyugaton is nagy harlgerővel bírálták viszonyainkat, a Magyarországon végbement eseményeket. Azután, az idő előrehaladtával, itthon elcsitultak a szocializmus ellenségei, egy részük el is hagyta az országot, de az imperialisták változatlanul foglalkoznak hazánk belső viszonyaival, s ajánlatokat is tesznek, hogyan kellene szerintük problémáinkat megoldani. ellenségei fogják eldönteni, hanem mi magunk. És hogy a magyar szakszervezetek hogyan, miképp bontakoztatják ki az üzemi, munkahelyi demokrácia útjait, módjait és lehetőségeit, azt a magyar szakszervezetek fogják meghatározni, kidolgozni, megoldani, és nem mások. Nagy vívmányunk és erős támaszunk, hogy internacionalista barátságot és szövetséget építettünk ki a Szovjetunióval, a szocialista közösség többi országával, a világ haladó erőivel. Ez nagy erő, eddigi eredményeinknek hatalmas segítője. Magyarország internacionalista kapcsolatait a jövőben is erősíteni kívánjuk, megbontani senkitől sem hagyjuk. Epitomunkánk programra Vívmányunk és erőnk a szocialista nemzeti egység A nyugati propaganda kezdettől fogva azt hangoztatja, hogy Magyarországon „kommunista diktatúra" van, az államnak „túl nagy a hatalma", a szakszervezeteket „államosították". Ezek a propagandaszervek élénken „törődnek" a munkások élet. és munkakörülményeivel, az emberi jogokkal, és erősen foglalkoztatja őket „a magyar nép sorsa". De miről is van sző valójában? A felszabadulás előtt az ellenforradalmi rendszer kegyetlen elnyomással sújtott mindenkit, aki szót emelt az emberek jogaiért, majd ugyanez a rendszer belekényszerítette az országot a magyar nap nemzeti érdekeivel ellentétes fasiszta háborúba. Akiknek akkor nem fájt sem a munkások szociális helvzete, sem az emberi jogok igazi hiánya, sem pedig a magyar nép sorsa, azoknak ma sem az a gondjuk, hogyan él a magyar munkás, és vannak-e nálunk a szakszervezeteknek jogaik. Az imperialistákat — még ha újabban némileg másképpen is fogalmaznak — valójában csak az foglalkoztatja, miként lehetne visszafordítani a történelmi fejlődés kerekét. De mivel egy bolygón lakunk, s a különböző társadalmi rendszereknek egymás mellett kell élniük, az imperialistáknak tudomásul kell venniük; Magyarországon győzött a munkásosztály. és a népi demokratikus rendszer formájában megteremtette a saját hatalmát. Ez a magyar nép első számú és visszavonhatatlan vívmánya. Magyarországon soha többé nem lesz földesúri, kapitalista rendszer! A termelési eszközök társadalmi tulajdonban maradnak, s az embernek ember általi kizsákmányolását nálunk soha senki vissza nem állíthatja ! Nem kevésbé fontos nagy vívmányunk, a szocialista nemzeti egység, ez a mi legfőbb politikai erőnk. Amikor azt mondjuk: belpolitikai helyzetünk szilárd, létrejött és erősödik a szocialista nemzeti összefogás, akkor arra gondolunk, hogy a párt irányításával a párt és a tömegek, beleértve a korábban különböző pártállású és az eltérő világnézetű embereket is, közösen dolgoznak a nép javára, a fejlett szocialista társadalom felépítésén, országunk, nemzetünk felvirágoztatásán. Ezt az egységet és összeforrottságot senkitől sem hagyjuk megbontani, s minden erőnkkel azon dolgozunk, hogy a jövőben még tovább erősödjék. A szocialista nemzeti öszszefogás élén a munkásosztály forradalmi pártja és maga a munkásosztály halad. Ennek az összefogásnak további szilárdítása és gyarapítása a legfontosabb feladatunk. A tömegeket pedig csak nyílt politikával, meggyőző érvekkel nyerhetjük meg. Tennivalóinkról — reálisan Van történelmi tapasztala- munkájában, az állam tevétunk is éppen elég, s ne fe- kenységében. a társadalom lejtsük, nem könnyen jutót- életében, a szakszervezetektunk hozzá. Mi már sokféle ben, azt nem a szocializmus csatát láttunk, és érdemes jól megjegyeznünk, hogy az ellenség, ha megfeszül is, nem tud nekünk annyit ártani, mintha saját magunk hibázunk. Az ország helyzetének elemzését, értékelését állandóan napirenden tartjuk, a fejlődés adott szakaszában felmerülő kérdésekkel szembenézünk, azokat nem söpörjük a „szőnyeg alá", mert maguktól nem oldódnak meg. Keressük a megoldások útját-módját, azt, hogyau tudnánk jobban dolgozni. még több eredményt ' elérni a politikai munkában, a gazdasági építés területén a szociális és kulturális kérdések megoldásában. Nálunk nem a kevesek diktatúrája érvényesül, népi demokrácia van. a szó legjobb értelmében. Társadalmi rendszerünk saiátos vonása, hogy előrehaladásunk menetében államunk fokozatosan össznépi állam• má alakul át. A jövőben is a szocialista demokrácia fejlesztésének útját járjuk. Hogyan és miként fejlesztjük tovább a szocialista deV mokráciát Magyarországon minden területen, a párt A fejlett szocialista társadalom építésének előttünk álló szakaszát illetően a XII. pártkongresszus megfelelő eligazítást adott. Hazai lehetőségeinket és a nemzetközi körülményeket elemezve dolgozta ki alapvető útmutatásait. Figyelembe kellett venni a szocialista fejlődés hazánkban elért szintjét, s a nemzetközi gazdasági viszonyokat, amelyek bennünket alapvetően érintenek, hiszen exRortunk értéke ma már eléri a nemzeti jövedelem 50 százalékát. Mindezeket felelősségteljesen mérlegelve, a kongreszszus egy szolid fejlődési ütemet. ajánlott, a következő öt évre a nemzeti jövedelem évi 3 százalékos növekedését tűzte ki célul. Ez azt jelenti, hogy 1981 és 1985 között a nemzeti jövedelem 14 —17, a reáljövedelem 6—7, a lakosság fogyasztása 7—9 százalékkal növekedhet. Ezeket a számokat azonban nem szabad mechanikusan értelmezni minden területre. A termelés például nem mindenütt fog 3 százalékkal növekedni, mert erősen differenciált fejlesztésre kell törekednünk. A mérsékelt ütem mellett is erőteljes műszaki, technológiai fejlesztést kell elérnünk. A kongresszus azt a feladatot is kitűzte, hogv megőrizzük az életszínvonalban elért eredményeket, és javítsuk az életkörülményeket. Ez. azt jelenti, hogy a lakásépítést lényegében az eddigi lendülettel folytatjuk, és új kórházakat, iskolákat is építünk. Fejlesztjük az egészségügyet, és meg kell oldanunk bizonyos nehéz szociális problémákat. Foglalkoznunk kell a legalacsonyabb összegű nyugdíjak emelésével, könnyíteni akarunk a gyermeknevelés gondjain, jav'tani kívánunk a pályakezdő, családalanító fiatalok helyzetén. Az életkörülményeket jelentősen javítja majd az ötnapos munkahét bevezetése is. Megfelelő programunk van a kultúra és a műveltség fejlesztésére. Ezzel kapcsolatban megemlítem — hiszen a szakszervezetek nem kevés kulturális intézményt tartanak fenn, és még többre van befolvásuk —, hogy a kultúra fejlesztése nem mindig jelent új létesítményeket, a meglevőket is lehet a jelenleginél sokkal jobban kihasználni. Jobban kell gazdálkodnunk azzal a pénzzel is, amit művelődésre és kulturálódásra költünk. Gondoskodnunk kell hazánk, szocialista vívmányaink védelméről is. Népünk békéié és biztonsága, ennek megőrzése elsőrendű feladatunk, mert csak békében és biztonságban építhetjük a szocialista társadalmat. Nekünk. szövetségeseinkkel együtt, olyan védelmi erőt kell alkotnunk, amely viszszatartja a NATO urait attól, hogy „kísértésbe" essenek. A programunk tehát megalapozott. reális, lelkesítő. Nagy dolog, hogy az adott viszonyok között, haza: lehetőségeinket és a nemzetközi viszonyokat számbavéve ilyen célt tűzhettünk ki. Gáspár elvtárs is utalt rá: még a legfeilettebb kapitalista országok között sincs sok, amely jelenleg ilyen pozitív ötéves programot tud nyújtani lakosságának. Nagv megélégedéssel és örömmel mondhatom — és nemcsak a magam, hanem a Központi Bizottság revében is —, nagy erőforrás számunkra, hogy a kongresszus útmutatásait az ország közvéleménye megértéssel és egyetértéssel fogadta, és kész dolgozni a megvalósításáért. Ez óriási hajtóereje a fejlődésünknek Terveinkben a nemzetközi fizetési mérleg egyensúlyának helyreállítását tettük az első helyre. De az egyensúly megszilárdítása fontos feladat, a termelés és energiaráfordítás, a munkaerő-kereslet és -kínálat, a költségvetés vonatkozásában is. Ezek olyan minőségi feladatok. amelyek fontosabbak egyes mennyiségi előirányzatoknál, mert. ezek megoldásával erősíthetjük az egész népgazdaság és az elért életszínvonal alapjait. Külön is szólnék arról, hogy becsüliük meg ellátási színvonalunkat, életkörülményeinket. A kibocsátott vásárlóerőnek és a rendelkezésre álló fogyasztási árualapnak egyensúlyban kel! lennie. Aki a dolgozó ember javát akarja, az elfogadja és követi azt a szabályt, hogy a kibocsátott vásárlóerő nem haladhatja meg a rendelkezésre álló fogyasztási cikkek mennyiségét. Ezt a szabályt mi nem egy éve, hanem több mint két évtizede követjük, és nagyon jól bevált. Mert igaz, hogy mérgelődik a munkásember, ha valamit meg akar venni, és nincs meg a hozzá való pénze, de még inkább mérgelődne, ha a pénz a zsebében volra, és nem tudna érte vás í rolni. Ha árualap nélkül emelnénk a névleges béreket, attól a dolgozó ember nem kerülne jobb helyzetbe csak az ellátás romlana. Számunkra fontos politikai kérdés, és ez a dolgozó ember érdekeinek becsületes szolgálata. hogy csak olyan mértekben emeljük a béreket, amilyen mértékben megtermeljük annak anyagi * fedezetét Bár a bérfejlesztéssel összefüggésben tegnap itt gyári vezetőket bíráltak — s az illetékesek nézzenek is utána a felvetett kérdéseknek —, mi tovább-a is az eddigi tisztességes eljárás folytatására törekszünk. A legnagyobb tartalékunk a munka A népgazdaságunk jövőjét illetően is bizakodó vagyok, mert az ai ipok egészségesek, szilárdak. Most csak arra az egy tényre utalok, hogy 1973-ban, tehát hét évvel ezelőtt rohamosan emelkedni kezdtek a nyersanyagés energiaárak a világpiacon, hatalmas terhet rakva a mi népgazdaságunkra is. Ezzel együtt értékesítési problémák is adódtak. A magyar népgazdaság azonban hét éve állja ezt a hatalmas nyomást, s ez nem akármilyen eredmény. Derűlátó vagyok azért ís, mert reális szemlélet, felelős gondolkozás és cselekvőkészség tapasztalható. Nem csekély az az erő. amely anyagiakban, terme lőberendezésekben, valanvint emberi tudásban, képességben, akaratban rejlik. Nagy támaszunk a KGSTországokkal való együttműködés, s az abban rejlő további lehetőségeink kihasználása. Ezekkel jobban kell élnünk, fejjesztenünk kell a kooperációs és más együttműködési formákat. A fejlődő országokkal is széles körű gazdasági kapcsolatokat tartunk, amelyeket tovább akarunk bővíteni. Ke-' reskedünk a fejlett kapitalista országokkal is, mégpedig — e tekintetben minden „félelmet" eloszlathatok — kizárólag a kölcsönös érdekek, előnyök alapián. Ezen a téren a követelmények egyre nőnek, minden — szocialista és nem szocialista — viszonylatban csak olyan üzletkötés jöhet létre, amely mindkét fél érdekének megfelel, s csak olyan árut vesznek át, amely megüti a mértéket. Szívességből rossz minőségű árut mi sem veszünk át, tőlünk sem fogadnak el. Az élet minden területén van értelme az erőfeszítéseknek. Most két esztendeje, hogy a kormányszervek kicsit szigorúbban szabályozták a vállalati jövedelmeket. Az elején bizony nagyon panaszkodtak a gyárigazgatók, s ennek én örültem. mert addig csak a pénzügyminiszter sóhajtozott, hogy kevés az állami bevétel. A vállalati vezetők azonban lassan hozzáedződtek az új viszonyokhoz, s ma már a vállalati nyereség kezdi megközelíteni a korábbit. Mindez azt jelzi, hogy vannak még tartalékok! Ezek között ls a legnagyobb: a munka. Az iparban, a mezőgazdaságban, a szolgáltatásban, minden területen becsületesen dolgozik, helytáll 'az emberek nagy töDbsége. Ennek eredménye, hogy a nemzetközi fizetési mérlegünk idén a tervezettnél jobb lesz. Jobban takarékoskodtunk az energiával. A beruházásokat kicsit jobban megfogtuk, most ésszerűbben, öszszehangoltabban építkezünk. A munkaerő-gazdálkodás is javult. Régebben például nem volt olyan összeiövetel, ahol nem panaszkodtak a munkaerő hiányára. Most megváltozott a helyzet. Ma már a vállalatok olyan terveket is készítenek, amelyek munkaerő-csökkenéssel számolnak. Ez gar.dadasági és politikai kérdés, mert az érintettek átcsoportosítását tisztességesen. becsületesen fogjuk megoldani. Építési terveink évtizedekre biztosítják az általános foglalkoztatast. Ezen a téren akkor , lesz minden rendben, ha akinek munkahelye van. az ott tisztességesen, fegyelmezetten dolgozik. A mezőgazdaságban a kedvezőtlen időjárás nehézségeivel kellett megküzdeni A dolgozók nagy munkái végeztek. Kitalálták peld éul. hogy helikopterek'tef fújják le a havat a kukoricáról. mert akkor a gép bo tudja takarítani a termést. Ez persze nem olcsó megoldás, de fontos, hogy serami se menjen veszendőbe, amiben munka, érték van, amit megtermeltünk, amire szükségünk van. Minden reményünk megvan arra, hogy a korai tél és a többi időjárási nehézség ellenére mezőgazdasági tervünket — a dolgozók áldozatos munkájával — teljesíteni tudjuk. A fejlett szocialista társadalom építésében a gazdálkodásnak nem könnyű szakasza áll előttünk. Gőzerővel kell dolgoznunk, de meggyőződésünk, hogy érdemes. Szocialista hazánkért, népünkért tesszük. A szakszervezetek harcostársaink A szakszervezeti kongresszus résztvevői Kádár János beszédét hallgatják Kedves Elvtársak! Magyarországon a szakszervezetek hagyományosan erős szervezetek. Alapjaikat még a monarchia idején rakták le, s a régi társadalmi viszonyok között is igazi harcostársai voltak a munkásosztály forradalmi pártjának. Mi, kommunisták mindig támaszkodtunk a szakszervezetekre mind a munkásosztály napi érdekeinek védelmében, mind a munkásosztály történelmi céljaiért folyó harcban, vagyis a szocialista forradalom győzelméért vívott küzdelembea Ma is építünk rájuk az új. a szocialista viszonyok fejlesztésébea A szakszervezetek szocialista társadalmi rendünk keretei között is nagyon fontos, nélkülözhetetlen funkciókat töltenek be. A Magyar Szocialista Munkáspárt politikája a szakszervezetek tekintetében is csaknem negyedszázada egyértelmű. A történelmi harcban és a mindennapi építőmunkában egyaránt támaszkodott, s a jövőben is támaszkodik a szakszervezetekre, mert pártunk politikája mindenekelőtt a munkásosztályraj a tömegek támogatására épül. A szakszervezetek sok képviselője tagja a párt vezető testületeinek — a Központi Bizottságnak, a Politikai Bizottságnak —. és szoros az együttműködés a párt más szervezeteivel is. Ott vannak legfőbb államhatalmi szervünkben, az országgyűlésben is. Részt vesznek — s ez nem formaság (Folytatás a 4. oldalon.) fr )