Délmagyarország, 1980. december (70. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-31 / 305. szám

4 Szerda, 1980. december 31. Emlékezés Kallós Lajosra Hetvcnö* évvel ezelőtt, 1006. január 2-án Makón született Kallós Lajos. A fia­tal asztaloaaegéd már 19 éves korában bekapcsolódott a munkásmozgalomba. Saját és testvérei, munkástársai sa­nyarú sorsa ösztönözte a Horthy-rendszer, a tőkés ki­zsákmányolás elleni harcra. A szakszervezetben, a szoci­áldemokrata pártszervezet­ben megismerkedett a szocia­lista eszmékkel, amelyeket haláláig magáénak vallott. A makói 'szociáldemokrata pártszervezetben a húszas évek második felében és fő­leg a gazdasági válság idő­szakában megerősödött az osztályharcos szellemű, bal­oldali szociáldemokraták csoportja. Az SZDP jobbol­dali vezetőinek politikájával elégedetlenkedő helyi balol­dali csoportot főleg középko­rúak alkották, akik a Ta­rácsköztársaság küzdelmei­ben is részt vettek, de radi­kális, harcos szellemű fiata­lok is voltak közöttük. Ez utóbblak egyik vezetőjévé vált Kallós Lajos, aki a szo­ciáldemokrata pártszervezet gyűlésein bátor hangú felszó­lalásaiban bírálta a párt egyes vezetőinek megalkuvó­tót, és követelte, hogy az SZDP, a szakszervezetek erő­teljesebb harcot folytassanak a munkásság érdekeinek vé­delméért. Az 1929-ben és a harmin­cas évek elején lezajlott ma­kói tüntetések szervezésében — baloldali társaival együtt — fontos szerepet töltött be. Részi vett az országos és a helvl választások Idején a politikai gyűlések szervezé­sében, a szociáldemokrata pártszervezet agitációs tevé­kenységében. Támogatta a szociáldemokraták és a helyi­leg fontos szerepet játszó Kossuth-pártiak együttműkö­dését a Horthy-rendszer, a fasizmus elleni küzdelemben. A harmincas évek közepé­re Makón a szakszervezet he­lyi csoportjaiban és a szociál­demokrata pártszervezetben a baloldaliak, a kommunis­tákkal. a kommunista esz­mékkel szimpatizálók befo­lyása méginkább megnöve­kedett. Olyan tekintélyes ve­zetőik nőttek fel, mint Far­kas Imre, Gy. Varga Sándor, Diós Sándor, Szabó János és Szabó Jánosné. Szűcs József, Kiss Imre és Kallós Lajos, akiket nemcsak a munkásság, hanem a város egész közvéle­ménye ismert. 1936 közepén az SZDP makói szervezeté­ben a baloldali, osztályharcos szellemű párttagok nyomásá­ra leváltották a régi vezető­séget és új, jórészt baloldali­akból álló végrehajtó bizott­ságot választottak, élén Kal­lós Lajossal. A pártszervezet ezek­ben az években növelte poli­tikai aktivitását és a 48-as Kossuth-párt és a Kisgazda­párt helyi szervezeteivel po­litikai együttműködést alakí­tott ki a fasiszmus elleni harcban, s így Makón helyi demokratikus, népfront jel­legű politikai tömörülés jött létre. Ebben a helyi politikai összefogásban a baloldali szociáldemokraták, a kom­munista mozgalommal kap­csolatot tartó munkásmozgal­mi vezetők töltöttek be fon­tos szerepet és szövetségese­ik között volt a fiatal Erdei Ferenc, a baloldali hagyma­kertészek vezetője, Könyves Kolonics József, a szegények ügyvédje, a Kossuth-párt he­lyi vezetője, a kommunistá­kat támogató Márton Bálint és mások. A helyi demokratikus, fa­sisztaellenes pártszövetség időszaki politikai lapot adott kl Várospolitikai Szemle címmel, amelynek kiadója 1937 elejétől kezdve Kallós Lajos, a szociáldemokrata pártszervezet titkára volt. A szociáldemokraták, a mun­kásmozgalmi vezetők támo­gatták a Márciusi Front meg­alakulását és közreműköd­tek a Front 1937 októberi makói találkozójának meg­szervezésében. Kallós Lajos a szociáldemokrata pártszerve­zet képviseletében részt vett a Front vezetőinek szűk kö­rű megbeszélésén, amelyen arról folyt a vita, hogy a Márciusi Front alakuljon-e át politikai mozgalommá, vagy maradjon meg szellemi mozgalomnak. A makói ve­zetők — köztük Kallós Lajos — támogatták azt az elgon­dolást, hogy a Front vállal­jon politikai feladatokat. A harmincas évek végén, a negyvenes évek elején nehéz­zé vált a makói szociálde­mokraták tevékenysége. A német megszállás után, 1944 áprilisában a kommunisták­kal, a szociáldemokrata ve­zetőkkel együtt Kallós La­jost is internálták. A ricsei Internáló táborból 1944 nya­rának végén szabadult. Ma­kó 1944. szeptember "26-án történt felszabadulása után bekapcsolódott a politikai életbe. A kommunistákkal, a baloldali szociáldemokraták­kal együtt részt vett 1944 ok­tóber közepén a kommunista pártszervezet megalakításá­ban. Aktív szerepet vállalt Csa­nád megyében a községi kommunista pártszervezetek létrehozásában. 1945—46-ban a Mezőhegyesi Állami Birtok kormánybiztosa volt. 1947— 1951 között a rendőrség, il­letve az Államvédelmi Ható­ság kötelékében teljesített szolgálatot, később Szegeden különböző vállalatoknál, hosszabb ideig a Csongrád megyei Építőipari Vállalat­nál dolgozott. Szegeden halt meg, 1969. április 23-án. Tamasi Mihály Az MSZMP Szeged városi bizottsága és Szeged megyei város tanácsa január 5-én, hétfőn, fél 10 órakor a Bel­városi temetőben koszorúzást rendez Kallós Lajos hamvai­nál, születésének 75. évfor­dulója alkalmával. Együtt - a közös célokért A törvényeket, rendelete­ket minden becsületes dol­gozó magáénak vallja és szi­lárdan támogatja. Ennek egyenes következménye, hogy a határvidéken élő emberek az államhatár vé­delmét és őrzését is vállal­ják. Ezt tapasztaltuk Móra­halmon is, amikor a nagy­községi párt-, állami, gazda­sági vezetőkkel és a határ­őrőrs tisztjeivel beszélget­tünk. Érdeklődésünkre elmond­ták, hogy a település lakói és a határőrök együttműkö­dése több irányú, s kiterjed mind a politikai, mind a határőrizeti munka segítésé­re. A határőrök KlSZ-szer­vezete például évtizedek óta szervezetten segíti a honvé­delmi nevelőmunkát az is­kolákban. Jelenleg Fekete István határőr, az őrs KISZ­alapszervezetének titkára kéthetenként beszélgetést ve­zet az Űttörő Gárda szakasz­nál a határőrizet jelentősé­géről, az Idegen, gyanús sze­mélyek felismerhetőségének jegyeiről, a határőrök és az úttörők kapcsolatának szere­péről, a szülők, pedagógu­sok, dolgozók tiszteletének fontosságáról es más témák­ról. A gyerekek természetes örömmel, őszinte lelkesedés­sel és nagy izgalommal vesz­nek részt a foglalkozásokon. A község lakói becsülik a határőröket, mert azok sok­féleképpen segítik őket. Részt vesznek a mezei lopások megakadályozásában, támo­gatják a közrend és köz-' biztonság fenntartását a köz­ségben és több alkalommal nyújtottak segítséget ott, ahol arra szükség volt. Ugyanakkor a mórahalmi dolgozók eredményesen hoz­zájárulnak a határőrök szol­gálatához — hallottuk az őrs parancsnokától és a po­litikai helyettesétől. Az ön­kéntes rendőrök mellett Szél Lajos és Kiss Sándor veze­tésével önkéntes határőrcso­port működik a faluban. A belügyi munka segítői szer­vezetten vesznek részt a kö­rözött bűnözők felkutatásá­ban, a tiltott határátlépések megakadályozásában. Kato­na Ignác önkéntes határőr és a fia két magyar állampol­gár külföldre szökését aka­dályozta meg a közelmúlt­ban. A nagyközségi tanács vég­rehajtó bizottsága minden évben önálló napirenden ér­tékeli a „Határőrközség" cím felvételekor a lakosság által vállalt kötelességek teljesí­tését, a határőrök és a dol­gozók együttműködését. A községi pártbizottság pedig politikai tájékoztatót tart a határőrök körében. Legutóbb Szűcs Istvánné pártbizottsá­gi titkár tájékoztatta az ön­kéntes határőröket. A határőrök és a lakosság jó kapcsolatát szolgálja az is, hogy Mórahalmon több leszerelt határőr a falu lá­nyai közül választott felesé­get, és ott telepedett le. Ugyanakkor a községből is jó néhány férfi a határör­ségnél volt katona, akik be­csülettel helytálltak a Ma­gyar Népköztársaság állam­határának őrizetében. Mó­rahalmon jelentős számú tar­talékos határőr él, akik ha­tárőrizeti szempontból igen nagy erőt képviselnek, mi­vel a katonaidejük alatt ta­nultakat nagyszerűen tudják hasznosítani. Jól ismerik a községüket és annak lakóit, könnyen felismerik az ide­gen, rossz úton járó szemé­lyeket. A szerzett tapasztalatokból egyértelműen következtetni lehet: a mórahalmi lakosok és a határőrök eredménye­sen működnek együtt a kö­zös célok megvalósulásáért. Gazsó Béla II termelőszövetkezeti tagság érdekviszonyainak változása 1957—1961 között mintegy egymillió, korábban egyéni­leg dolgozó paraszt lépett a szövetkezeti gazdálkodás út­jára. A termelőszövetkezeti mozgalom nagyobb lésze azonban akkor a jelentős állami támogatások ellenére sem tudott tagjainak a mun­kásosztályéhoz hasonló jö­vedelmet biztosítani. Leg­inkább az egyharmadnyi részt kitevő kedvezőtlen természeti adottságú terme­lőszövetkezetekben volt ez a helyzet. Az alacsony mun­kaegységek, a zárszámadásig bizonytalan mértékű része­sedés. a társadalombiztosí­tás hiánya és a mezőgazda­sági munka évszakokhoz kö­tődő „aránytalan elosztása" folytán a mindezeknél ked­vezőbb lehetőségeket bizto­sító ipar és szolgáltatás el­szívó hatása —1 amely külö­nösen az újonnan munkába lépő fiatalokat és a java­korban levő, vállalkozó szel­lemű tagokat csábította el a tsz-ekből — a szövetkezetek tagságának fokozott elöre­gedéséhez vezetett: 1964 vé­gén a hatvan éven felüli tagok aránya meghaladta a 40 százalékot. Ugyanakkor 1962-től 1964­ig 21 ezerről 122 ezerre nö­vekedett az alkalmazottak száma, ezen belül az idő­szakos fizikai munkát vég­zők száma nőtt a legszem­betűnőbben. „Hovatovább már a fogatos is csak ha­vonta fizetett fix bérért, alkalmazotti munkaviszony­ban hajlandó dolgozni" — hallhattuk akkor a mozgal­mat irányító egyik párt­vezető előadásában. Az alkalmazotti státusz­ba törekvés — az iparéhoz hasonló jövedelmi és társa dalombiztosítási viszonyok miatt —, mint cseppben a tenger jelezte a termelőszö­vetkezeti tagság érdekviszo­nyainak jövőbeni alakulá­sát, irányét: részükre is a munkásosztályéhoz hasonló élet. és munkakörülménye­ket kell teremteni. A foko­zatosság elvének szem c őtt tartásával mindezt politikai­lag is megfogalmazta pár­tunk Központi, Bizottsága 1965 novemberi határozatá­ban. Első intézkedésként összébb csukták az agrárol­lót, mintegy 10 százalékkal felemelték a mezőgazdasági felvásárlási árakat. A részletes megoldási ja­vaslatok kimunkálása 1967 tavaszán, a termelőszövetke­zetek I. országos kongiesz­szusán történt. A tagok az éves tervben garantált kész­pénzrészesedés 80 százalé­kát havi munkadíjban kap­ják meg, a többit pedig zár­számadáskor. A nyugdíjkor­határt a férfiaknál hatvan­öt, a nőknél hatvan évben állapították meg úgy, hogy az kétévenként egy évet csökken, így tíz év alatt azo­nos lesz a munkások és al­kalmazottak nyugdíjkorha­tárával. A társadalombizto­sítási szolgáltatásokat a tsz-tagságra is kiterjesztet­ték. A korábbi helyzettel ellentétben nem a család, hanem a tag részére állapí­tották meg a háztáji föld mértékét, ezzel ösztönözve a kisegítő családtagok belépé­sét a termelőszövetkezetek­be. A tsz-ek vállalatszerű gaz­dálkodásának elve megkí­vánta a termelőszövetkezeti földtulajdon kialakítását. Korábban a föld csak a tsz­ek tartós használatában volt, hiszen az átszervezés nem érintette a tulajdonviszo­nyokat. A tsz-ek tartós használatában igen sok olyan földterület is volt, amely az elöregedés követ­keztében öröklés útján kí­vülállók tulajdonába ke­rült, akiknek a szövetkezet­hez semmi közük sem volt, csak haszonbér formájában földjáradékot fizettek ré­szükre. Ezért a kongresszus határozatot hozott, hogy a kívülálló földtulajdonosok vagy lépjenek be a terme­lőszövetkezetbe — ez akkor társadalmi méretekben irre­ális volt —, vagy ötévi ha­szonbért kitevő megváltási ár fejében kötelezően ajánl­ják fel földjeiket megvétel­re. Így a korábban földjá­radékra kifizetett összege­ket a jövőben a tagság ja­vadalmazására lehet fordí­tani. A kongresszus határozata­it az állami szervek jogsza­bályokba foglalták, a kong­resszus kialakította a moz­galom társadalmi-képvisele­ti szerveit: a Termelőszö­vetkezetek Országos Taná­csát és a területi szövetsege­ket. A TOT a mozgalom ér­dekeit képviseli az állami­politikai szervek előtt, dön­téseket, jogszabályokat kez­deményez, véleményez, részt vesz az állami támo­gatások felosztásában stb. Mindezek hatására sike­rült megállítani az elörege­dési és elvándorlási folya­matot — pár év alatt több mint 50 ezerrel nőtt a 14— 26 éves fiatal tsz-tagok szá­ma. A foglalkoztatottság bő­vítését célozta a tsz-ek mel­léküzemági tevékenységé­nek politikai felkarolása. A szabályozó rendszer hiá­nyosságai miatt indokolatla­nul túlsúlyba került az élel­miszer-gazdasági vertiku­mon és a helyi szükségle­tek kielégítésén kívüli mel­léküzemági munka. Gomba módra szaporodtak az ipari bedolgozó, feldolgozó üze­mek, három-négyszeres jö­vedelmeket biztosítva csá­bították el az ipari üzemek munkásait, sok termelőszö­vetkezetnek az ipari mel­lett már alig volt mezőgaz­dasági tevékenysége. Mind­ezt a kellő mederbe szorí­totta vissza az 1972-ben be­vezetett adópolitika. A hetvenes években a ter­melőszövetkezetekben szinte megszűnt a hagyományos értelemben vett paraszti te­vékenység : műszaki színvo­nalat emelő számos beruhá­zás, az iparszerű termelési rendszerek elterjesztése át­alakította a tagság összeté­telét, a túlnyomórészt szak­képzett tagság érdekviszo­nyai az ipari munkásokéhoz közeledtek. A termelőszövetkezeti »ag­ság érdekviszonyainak spe­ciális területe a háztáji gazdaságokban végzett te­vékenység. Mivel a háztáji emlékeztet leginkább a tu­lajdonosi paraszti gazdaság­ra, ezért közvetlenül az át­szervezés után, a „közös" termelési erejében bízva, néhány területen a helyi politikai vezetés a háztáji elnyomására törekedett. Ez viszont a parasztság saját fogyasztásának és jelentős központi készletek termelé­sének bázisát veszélyeztette, amire a tsz-parasztság a háztáji termelés csökkenté­sével reagált. Súlyosbította a helyzetet az, hogy a kö­zösből származó alacsony jövedelem miatt sokan visz­szahúzódtak a háztájiba, a közösben nem dolgoztak. A háztáji termelés csökkenése részben átgyűrűzött az egész mezőgazdaság terme­léseredményeire is. 1964-ben központi bizottsági határozat szögezte le, hogy a tagok háztáji gazdasága a közös gazdaság szerves része. Az­óta a vezetőségek a gyakor­latban takarmánnyal, vető­maggal, munkagépekkel, az értékesítés megszervezésével segítik a háztáji termelés eredményességét. A hetve­nes évek elején a felvásár­lási árak alacsony megálla­pítása miatt került válság­ba a háztáji, azóta gazdasá­gi és politikai intézkedések őrködnek e termelési forma fenntartásán. Varga Sándor A határidős ma Ma, december 31-én lejár a kötelező gépjármű-felelős­ségbiztosítás második félévi (motorosoknál egy évi) díj­fizetési határideje. Aki ed­dig elmulasztotta, ma még postára adhatja a pénzt, ügyelve arra, hogy az Állami Biztosító 218—38 873—4396 MNB számú csekkjét hasz­nálja, s ne a házadó vagy a gépjárműadó postautalvá­nyát! A csekkre rá kell írni a gépjármű forgalmi rendszá­mát, a díjigazoló lapra pedig a befizetés időpontját, össze­gét és a forgalmi rendszá­mot is. Aki netán mégis le­késne a befizetési határidőt, töltse ki a pótlékok befizeté­sét igazoló rovatot is, s a felelősségbiztosítás díjával együtt persze fizesse ki a ké­sedelmi pótlékot. Ez autó­soknál 200, motorosoknál száz forint. Drága robot Egy amerikai, A. Reichald különleges robotbkat szer­keszt. Gépemberei ki tudják • takarítani a lakást, meg tud­ják sétáltatni a kutyát, segí­teni tudnak a gyereknek a leckekészítésben és még ebé­det is tudnak főzni. Az ilyen gépi háztartási alkal­mazottra azonban egyelőre nem sok embernek telik: áruk körülbelül 4000 dollár. Felemelik a nyugdíjas CSEB-tagok élet­biztosításának összegét Néhány éve, a televízió egyik műsorában egy nyug­díjas panaszolta: úgy érzi, „ő már kevesebbet ér, mint amikor dolgozott. Akkori­ban úgynevezett 40-es CSÉB­biztosításának életbiztosítási összege 30 ezer forint volt, s nyugdíjazása után már csak kilencezer forint. Eny­nyit csökkent a nyugdíjas értéke"? — kérdezte. Az esetnek nagy volt a vissz­hangja, az Állami Biztosító szakemberei a tanúk rá. Számoljunk csak velük együtt! Az a dolgozó, aki 40 éves korában CSÉB 40-es bizto­sítást kötött, nyugdíjazásáig 9 ezer 600 forintot fizetett be. Ezért az összegért az AB a már ismert kockáza­tok — élet- és balesetbizto­sítás, ápolási térítés — anya­gi fedezetét vállalja. Tehát nyugdíjban a kilencezer fo­rintos életbiztosítás a koc­kázatvállalással összhang­ban van. Az AB a társadalmi igé­nyek optimális kielégítésére törekedve 1981. január 1-től — változatlan díj mellett — mégis felemeli a már nyug­díjas CSÉB-tagok életbiz­tosításának összegét. Ez az összeg a CSÉB-formáktól függően emelkedik. A leg­nagyobb változás azoknál a biztosításoknál lesz, ame­lyeket régebben kötöttek és a CSÉB-tagnak, mint nyug­díjasnak már nem volt módja arra, hogy korsze­rűbb, kedvezőbb • szolgálta­tást nyújtó módozatra kös­sön biztosítási szerződést. Az új rendelkezés szerint a nyugdíjas CSÉB-tagok életbiztosításának összege 1981. január elsejétől 15 fo­rintos havidíjnál 3 helyett 7 ezer, 20 forintos biztosítá­si összegnél 4,5 ezer forint helyett 8 ezer forint, 25 fo­rintos havidíjnál 6 helyett 9 ezer forint lesz. A harminc­forintos biztosításra 7,5 ezer helyett tízezer forintot, a 40 forintosra 9 helyett 12 ez.ret, az 50 forintosra 12 ezer he­lyett 14 ezret, a 80 forintos havidíjas biztosítás alapján 18 ezer( forint helyett 20 ezer forint lesz az életbizto­sítási összeg.

Next

/
Thumbnails
Contents