Délmagyarország, 1980. december (70. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-24 / 301. szám

2 Szerda, 1980. december 24. Koszi gin temetése KITÜNTETÉSEK Az MSZBT aranykoszorú* kitüntető jelvényét nyújtotta ét dr. Szűrös Mátyás magyar nagykövet öt szovjet közéleti személyiségnek, aki a magyar és a szovjet nép barátságáért különösen sokat tett A ma­gyar nagykövetségen kedden délelőtt megrendezett ünnep­segen GeorgiJ Beregovoj al­tábornagy, a Gagarln Őrhajó* Kiképző Központ parancsno­ka, Jurij Barabas, a kulturá­lis miniszter első helyettese, Llgytja Ftrszova, a Moszkvai Városi Pártbizottság munka­társa, Viktor Jerofejev. a ku­pavnal finomposztógyár Igaz­gatója — az SZMBT elnök­ségének tagjai — és Alek­szandr Pokriskin marsall, a DOSZAAF, a fegyveres erők támogatói szervezetének el­nöke vette át a kitüntetést. A nagykövet méltatta a kapcso­latok erősítése terén végzett munkájukat A kupavnai gyár, amelyet Kádár János is két alkalommal meglátoga­tott, az MSZBT kollektív tag­jai közül a legeredménye­sebb. A kitüntetések átnyűj­tását baráti találkozó követte. FÖLDRENGÉS IRÁNBAN Legalább három halálos ál­dozata van a hétfői iráni földrengésnek — közölte a PARS iráni hírügynökség. A sebesültek száma meghalad­ja a 130-at. Az áldozatok kö­zöl ketten — egy 8 éves gye­rek és egy öregember — Qumban vesztették életüket. GROMIKO BULGÁRIÁBAN Andrej Gromlko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió külügyminisztere, kedden ba­ráti látogatásra Bulgáriába érkezett. A szófiai repülőté­ren Petr Mladenov, a BKP KB PB tagja, bolgár külügy­miniszter, és más vezetők* fo­gadták. Gromlko a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának, az Államta­nácsnak és a kormánynak a meghívására tesz bulgáriai látogatást. POKOLGÉP Pokolgép robbant hétfőn este Kuba montreali konzulá­tusa előtt. Az épület ablakai betörtek, de senki sem sérült meg. A merényletet Kanadá­ban élő kubai ellenforradal­márok követték el. NEGYVEN TONNA MARIHUÁNA A kolumbiai rendőrség 40 tonna marihuánát foglalt le, és 28 kábítószercsempészt, köztük több rendőrt, tartóz­tatott le. A 4 millió dollár értékű marihuanát az Egye­sült Államokba akarták szál­lítani. NINCSENEK ÁLDOZATOK Földrengés volt hétfőn es­te Jugoszláviában, Belgrád­tól 170 kilométerre délre. Az eddigi Jelentések szerint nin­csenek áldozatok, és a károk Is Jelentéktelenek. A föld­mozgások erőssége fi.3 fok volt a 12 fokos Mercalll-ská­láh. DOKUMENTUMFILM­BEMUTATÓ BUDAPESTEN Kedden bemutatták a Varsói Szerződés megalaku­lásának 25. évfordulója al­kalmából készített, A kék bolygó békéjéért cimű negyvenperces magyar do­kumentumfilmet. A Magyar Néphadsereg Művelődési Házában tartott filmbemutatón Jelen volt Púja Frigyes külügyminisz­ter, Győri Imre, az MSZMP KB agitációs és propagan­daosztályának vezetője, Csé­mi Károly vezérezredes, honvédelmi államtitkár, Korcsog András művelődési államtitkár, Varga István, az MSZMP KB külügyi osz­tályának helyettes vezetője. Földest Jenő belügyminisz­ter-helyettes. A bemutatón megjelentek a Varsói Szerződés tagálla­mainak Budapestre akkredi­tált nagykövetei. valamint katonai és légügyi attaséi. Ott volt Nylkola) Szilcsen­ko vezérezredes, a Varsói Szerződés egyesített fegyve­res erői főparancsnokának magyarországi képviselője. 0 Moszkva (MTI) Katonai tiszteletadással, mély részvét mellett helyez­ték el kedden a Vörös téren a Kreml falában az Alek­szej Koszigin haipvait tartal­mazó urnát Az elhunyt po­litikus gyászszalagos képével díszített és moszkvalak töme­gétől megtöltött Vörös téren pontban délben kezdődött a gyásznagygyűlés. A szovjet part é.» állam vezetői, élükön Leonyid Brezsnyevvel. az SZKP KB főtitkárával, a Legfelsőbb Tanács Elnöksé­gének elnökével a Lenin, mauzóleum mellvédjén fog­laltak helyet, a virágokkal borított urnát a mauzóleum­mal szemben helyezték el. A gyásznagygyűlést Nylko­la) Tyihonov, az SZKP KB PB tagja, miniszterelnök, a temetés megszervezésére ala­kult kormánybizottság elnö­ke nyitotta meg. az SZKP Kfl és a Minisztertanács nevé­ben végső búcsút véve az el­hunyttól. Felidézte életútját és kijelentette: Alekszej Ko­szi gin a párt által rábízott valamennyi feladat teljesíté­se közepette bizonyságot tett a párt és a nép ügye iránti hűségéről, nagyfokú Igényes­séget és pártszerű elvhűséget tanúsított. Gazdasági tapasz­falaimnak egészét, átfogó is­mereteit a párt Irányvonala megvalósításának, a szocia­lista szovjet állam erősítésé­nek. nemzetközi pozíciói erő­sítésének szolgálatába állí­totta. Tyihonov hangsúlyozta, hogy Koszi gin nagy tekin­télynek örvendett a párt éa n nép körében. A kommunis­ta pórt és a nép ügyének tett kimagasló szolgálataiért számos magas szovjet érdem­rendet és kitüntetést nyert el — két ízben kapta meg • Szocialista Munka Hőse ki­tüntetést. Tyihonov szólt ar­ról, hogy az SZKP Központi Bizottsága, a Legfelsőbb Ta­nács elnöksége, a Miniszter­tanács az egész néppel és külföldi barátaikkal együtt mélységes fájdalommal fo­gadta Koszigin halálának hí­rét ée őszinte együttérzésé­ről biztosította a hozzátarto­zókat. Ezután Leonyid Boriszov, a moszkvai pártbizottság tit­kára mondott búcsúbeszédet. Emlékeztetett rá. hogy Alek­szej Koszigin politikai tevé­kenysége több mint négy év­tizeden át kapősolódott Moszkvához, és hogy Koszi­gin személy szerint is sokat tett a főváros népgazdasá­gának fejlődése érdekében, a lakosságért. Nyikolaj Tara&zov könnyű­ipari miniszter beszédében felidézte a nagy honvédő há­ború időszalcát. amikor Alek_ szel Koszi gin sokat tett a népgazdaságnak a honvédel­mi igények szerinti átállítá­sára. majd arról szólt hogy milyen szerepet játszott az elhunyt a háború utáni újjá­építésben. Arra ts emlékez­tetett, hogy Koszi gin nagy érdeklődést tanúsított a la­kossági ellátással összefüggő gazdasági, termelési kérdé­sek Iránt. Szülővárosa. Leningrád ne­vében Vaszilij Zaharov, a Lenpoligrafmas esztergályo­sa búcsúztatta Koszigint. fel­idézve életútját a munkás­család körében eltöltött gyer­mekkortól a legmagasabb kormányfunkciólg. Emlékez, tetett arra, hogy Koszigip mindvégig közvetlen kapcso­latot tartott fenn a dolgozók­kal. tapasztalatait átadta, és mindenkor a nép érdekében cselekedett Nyikolaj Tyihonov zársza­va után a szovjet vezetők — Leonyid Brezsnyevvel és Tyihonowal az élen — vál­lukra emelték az urnát és gyászlnduló hanglal mellett a Kreml falához vitték. Az urnát Nyikolaj Tyihonov he­lyezte el a falban, majd tüzérségi díszsortűz után fel­csendültek a szovjet himnusz hangjai. A himnusz elhang­zása után a Politikai Bizott­ság tagjai tisztelgéssel vettek végső búcsút Alekszej Koezi­gintól. A temetési szertartás a moszkvai helyőrség alakula­tainak díszmenetével ért véget Caesartól Helsinkiig Évezredes út a békéhez Lengyel fórumok Janus, a kétarcú Uten templomának kapuját be­zárták, és ismét béke honolt az ókori Rómában. Olykor ugyan megesett, mint Kar­thágóval, hogy lerombol­ták és felszántották, de többnyire Caesar eszméje győzött: „Addig kell békét kötni, amíg mindkét fél bí­zik magában." „Istenbékéje" Eleinte a középkorban sem volt másként Főleg, amíg lójáráanyira, szomszé­dok hadakoztak egymással. „Istenbékéje" — így hívták a háború szünetét amíg a katonák néhány napra ha­za-hazajárhattak szántani, vetni, aratni. Azután a nép­vándorlás. a tucatnyi ke­resztes háború, a tatárjárás megismertette Európával a kor totális háborúját. Ak­kortájt már többnyire a megszállt fölcf kirablásával, lakói nak leölésével terem­tettek békét. A diplomácia inkább egy-egy cselre szo­rítkozott, mint Batu kánnál, amikor a magyar királyi pe­cséttel előcsalogatta az el­bújt lakosságot, learattatta velük a gabonát, s csak utá­na mészároltatta le őket, megteremtvén a tatárok bé­kéjét. Am a végső béke vé­gül ismét egyszerűen jött el. A tatárhorda, belső trónvi­szály miatt, hazakotródott. Közép-Európa és kalmárrőf Az európai országok ural | azonban mind gyakrabban ' ugrottak egymásnak. Ha igaz a szám, amelyet egy angol történész állít, az új­korban és Európában — egész pontosan: 1450-től 1930-ig — tizenegy ország 278 háborúban vett részt. Nőttön nőtt a tűzerő, kiter­jedtek a távlatok, óriás szö­vetségek születtek. mind nehezebb volt békében ma­radni. Hétéves háború, har­mincéves háború, vagy ép­penséggel a törökök 513 éves európai hódítása — a pusztítás lángjai Északtól Délig csaptak. Békét már 0 Varsó (MTI) Varsóban országos tanácsko­zásra gyűltek össze a vajda­sági tanácsok elnökei. Meg­tárgyalták az országban kia­lakult helyzetet, és a helyi hatalmi szervek szerepét a meglevő nehézségek leküzdé­sében. A tanácskozáson Henryk Jablonski, a LEMP KB Poli­tikai Bizottságának tagja, a Lengyel Államtanács elnöke, beszédében rámutatott a he­lyi tanácsok szerepére. — Ezek — mondotta -r- mint társadalmi fórumok, figye­lemmel kísérik körzetük lé­nyeges problémáit, és dönté­seket hoznak ezekkel kap­csolatban. meghatározzák a helyi végrehajtó szervek munkájának irányvonalát. A helyi hatalmi szervek mun­kájának különösen fontos ré­sze a határozathozatal, és he­lyi tanácsokra rótt tervezési én költségvetési feladatok végrehajtásának ellenőrzése. A tanácskozás résztvevői felhívták a figyelmet arra, hogy a ijelyi tanácsok jog­körének kiszélesítése előse­gíti az ország különböző .kör­zeteinek Összehangolt, har­monikus fejlődését, meggyor­sítja a meglevő problémák leküzdésének folyamatát. nem két fél képviselőinek, hanem országcsoportoknak kellett kötniük. Az országokra kiterjedő háborúk azonban meglepő­en hamar meghozták az európai béke gondolatát is. Eltekintve az aranyszájú ki­rályok és püspökök vasár­napi szóvirágaitól, 1482-ben már akadt uralkodó, aki át­fogó békére, kollektív biz­tonságra gondolt Podjebrád György cseh király terve volt, hogy egyesüljenek a közép-európai keresztény fejedelmek békében, a tö­rök ellen, s hogy ebben ez összefogásban mindenki egyenlő legyen. „A békeszö­vetség tagjai lemondanak a háborúkezdés jogáról, vitái­kat kizárólag a szövetség oldhatja meg, először diplo­máciai úton, s csak ha az eredménytelen, közös fegy­veres erővel. A békeszövet­ség vezetése, amely külső országok között is közvetít­het, öt-ötévenként más-más tagországban székeljen, s a nemzetek többségi szavaza­tával döntsön az ügyekben" — így hang7;ott a terv, amely végül csak terv maradt. Két éven át tárgyalt ugvan Pod­jebrád György Franciaor­szággal, Burgundiával, Len­gyelországgal, Magyaror­szággal, Velencével, de a pápának sikerült tervét el­gáncsolnia. És sok vér folyt még le a folyókon, amíg — a múlt században — meg­született az első, általános európai békeszerződés. A táncoló bécsi kongresszus teremtette meg kalmérrőf­fel Európa új területi ée po­litikai arculatát, a nagyha­talmak rendjét. Churchill, Wilson, Lenin Száz év telt el ée a nagy­hatalmak Ismét „kinőtték" Európák Hiába volt Marx Károly Intése, hogy „az erkölcs és az igazság egy­szerű törvényei, amelyek­nek a magánemberek közöt­ti viszonyt kormányozniuk kellene, a nemzetek közötti érintkezésnek is legfőbb sza­bályai legyenek" — a, hely­zet még nem érett meg er­re. 1914-ben Európa soha nem látott vérözönbe süly­lyedt. A korábbi háborúk áldozatainak számát ezrek­ben mérték, most megjelen­tek a milliók. A kilátástalan helyzetben Winston Churchill ezt mondta: „Rég elmúlt a bé­csi kongresszus kora, midőn az arisztokraták, a győzte­seket és a legyőzötteket képviselő államférfiak és diplomaták, előzékeny és udvarias vitákra gyűltek össze, s közös elvek alapján dönthettek politikai rend­szerek sorsáról. Napjaink­ban — mondta Churchill — a vezetőket fanatizált, for­radalmi élvektől föllelkesí­tett népek, százmilliók ve­szik körül." Két ember mégis akadt, aki általános bóketerwel állt elö. Woodrow Wilson volt az egyik, az USA elnö­ke, de híres 14 pontjával teljes kudarcot vallott. Ame­rikai békét szeretett volna teremteni Európában, s ez nem sikerült. Békéje rabló­béke lett, politikája, szemé­lyes sorsa katasztrófába tor­kollt. Remény vagy valóság? A másik béketerv Lenin műve volt. Néhány órával a forradalom győzelme után a szovjetek kongresszusa kihir­dette a békedekrétumot, amely azonnali, igazságos, demokratikus béke tárgy alán­ra tett Javaslatot, amely el­itélte az armexiólcat, kinyil­vánította a népak egyenjo­gúságát, elvetette a rabló­szerzódcséket, s a titkos dip­lomáciát. Közel hat évtizednek kel­lett még eltelnie. hogy e dekrétum, legalább európai méretben, realitássá váljék. Helsinki — 1975 — fogalom Immár, öt kontinens remé­nye. De az utóbbi hónapok, hetek komor híreinek halla­tán mégis sokan kételked­nek. Azt kérd 11c, igaz lehet­ne, hogy Európában a hábo­rú örökre a múlté? Flron András Vádló v€Z2¥ wJhdBoff? 0 Peking (MTI) A „Lin Piao és Csiang Csing ellenforradalmi klikk" fővádlottjainak ügyét tár­gyaló különleges bíróság el­ső számú tanácsa kedden is­mét kihallgatta Csiang Csing asszonyt, Mao Ce-tung öz­vegyét. A bíróság azokat a vádpontokat tűzte napirend­jére, amelyek szerint Csiang Csing, a négyek bandájának vezetője személyesen adott utasítást számos vezető ká­der és művész meghurcolá­sára. A keddi tárgyaláson Ismét látványos összecsapásra ke­rült sor Csiang Csing és a bíróság, illetve az ügyészség között. Mao Ce-tung özve­gye, aki úgy viselkedik a tárgyaláson, mintha nem vádlott, hanem vádló lenne, az ÜJ-Kina hírügynökség Je­lentése szerint fasisztának és Kuomlntang-ügynöknek ne­vezte a bírót és a vad kép­viselőjét, s az egyik ügyészt Most már a kétség árnyéka sem férhet ahhoz, hogy a kí­nai belpolitikában —, ha úgy tetszik, hatalmi harcban — rendkívül komoly változások tanúja a világ. A legújabb hír szerint Zsenmin Zsipao, a párt központi lapja minden korábbinál egyértelműbben írt a „Mao életének utolsó szakaszában elkövetett sú­lyos hibákról". Ezzel folyta­tódik, kiszélesedik és edmé­lyül az az erjedés, amelynek mind világosabban látható célja nemcsak a múlttal, ha­nem egy élő alakkal való le­számolás. A Mao elleni tá­madások vitathatatlanul az egyetlen olyan vezető ellen Irányulnak, akinek nincs iga­zi bázisa a jelenlegi hatalmi struktúrában, és aki kizáró­lag Mao (alighanem manipu­lált) végakaratának köszön­heti magas pozícióját. Ter­mészetesen Hua Kuo-fengről van szó, akinek eltávolítása a Jelek Bzerint rövid idő kérdé­Kommentár Ami változik és ami nem se, és e folyamat alighanem nem véletlenül esik egybe a tízek perével. Miközben a kínai belső po­rond csak úgy recseg-ropog a nem akármilyen változá­soktól, a kínai külpolitika, pontosabban annak gátlásta­lanul szovjetellenes és ter­jeszkedő alapállása változat­lan maradt. A legutóbbi órák­ban Pekingből érkező hírek csak tovább erősítik ezt a megállapítást. A kontraszt önmagáért be­szél: a hanoi nemzetgyűlés azokat az erőfeszítéseket kör­vonalazta. amelyeket Viet­nam népe tesz a felemelke­désért, a békés építésért, köz­ben pedig Pekingből megér­kezett az újabb kínai elutasí­tás, amely nemet mond a két ország tárgyalásaira, a prob­lémák békés rendezésére. A kínai „nem" annyit jelent, hogy Peking legalábbis „ta­karéklángon" akarja tartani a fenyegető délkelet-ázsiai feszültséget. Egy másik Pekingből kelte­zett hír, hogy a kínai vezetés éles hangon bírálta a holland kormányt, amely tengeralatt­járókat és bizonyos ipari be­rendezéseket szállít Tajvan­nak. Egyetlen megfigyelő sem vonja kétségbe, hogy a kínai kirohanás nemcsak a címzettnek, vagyis Hollandiá­nak szól, hanem afféle figyel­meztetés egész Nyugat-Euró­pának és az Egyesült Álla­moknak is. — Pekinget egyre jobban Ide­gesíti, hogy Nyugat-Európa Tajvannal folytatott kereske­delme viharos gyorsasággal nő, és a 17 milliós szigetor­szág immár olyan nagyság rendű áruforgalmat bonyolít le az EGK és a NATO euró­pai tagjaival, mint az egymil­liárdos Kína. Ehhez hozzáve­hetjük, hogy a tajvani fővá­rosban létesített nyugati „iro­dák" gyakorlatilag egyfajta bújtatott diplomáciai viszonyt ls jelentenek, és Ray S. Cline. Reagan külpolitikai megbí­zottja Tajpejben, a tajvani fővárosban nemrég kijelen­tette: a Fehér Ház új lakója „állandó személyes megbízot­tat" küld majd a szigetre. Ez bizony Peking számára any­nylt Jelent, hogy a vad szov­jetet! eneaaég külpolitikáját NATO-körökben nem hono­rálják a kínai vezetés által remélt mértékben ... Harmat Endre zugprókátornak minősítette. A tárgyalást vezető bíró szi­gorúan megintette, és közöl­te vele, hogy viselkedésének következménye súlyosabb büntetés lesz. A tárgyaláson egyebek kö­zött tárgyi bizonyítékokat mutattak be arról, hogy Csiang Csing utasítására ho­gyan hurcolták meg. börtö­nözték be és kínozták halál­ra Csang LIn-cse volt szén­bányászati minisztert. Egy tanúvallomás szerint a beteg minisztert a letartóztatását követő 33 nap alatt ötven­kétszer hallgatták kl, kínoz­ták és megalázták. A halott­kéml vizsgálat 30 sebet ta­lált holttestén. Szerepelt a vád tanúi kö­zött Ah Csia, a pekingi ope­raszínház volt igazgatóhe­lyettese is, akinek azért kel­lett szenvednie a kulturális forradalom egész időszaká­ban, mert valójában ő irta a „Vörös lámpás" című operát, amelyet Csiang CsinR kisa­játított és besorolt az önma­gának tulajdonított nyolc mintaopera közé. Az ártat­lanul meghurcolt szerző Csiang Csing felé fordulva kijelentette, hogy őt teszi fe­lelőssé a kínai kultúra pusz­tításáért. A tárgyalást vezető bíró befejezettnek nyilvánította az eljárást Csiang Csing ügyében, de kilátásba he­lyezte külön felelősségre vo­nását a bírósággal, az ügyész­séggel és a tanúkkal szem­ben tanúsított sértő maga­tartásáért.

Next

/
Thumbnails
Contents