Délmagyarország, 1980. december (70. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-20 / 298. szám

4 Szombat, 1980. december 20. postaláda rmmmtmmmmtr^mmmmmmmmm társszerzőnk az olvasó Nyilván az ünnepek közeledtével magyarázható, hogy megszaporodtak heti postánkban az olyan levelek, amelyekben íróik köszönetet mondanak másoknak. Gondoskodásért, figyelmességért, áldozatos munkáért, egy jól sikerült rendezvényért. Szeretettel, hálával íródtak a levelek, mindegyik mégsem kerülhet be válogatásunkba, s ennek •káról nem először szólunk: nem tartjuk ugyanis — pláne nyilvános — dicséretre rászorulónak azt az orvost, ápolónőt, aki lelkiismeretesen gyógyítja, gondozza betegét. Nlnca abban semmi rendkívüli, hogy a megálló felé futó utast megvárja a járművezető. Természetes, hogy az óvodásoknak örömet szerez a csomagokat osztó Télapó... Ugye ogyelértiink abban olvasóinkkal, hogy inkább olyan írásoknak adunk helyet levelezési rovatunkban, amelyekben kivételes és követendő cselekedetekről, még egyáltalán nem általánosan elterjedt szokásokról adnak hírt társszerzőink. Vagy olyan leveleknek, amelyeknek írói érdemelnének dicséretet. Egy ilyet Keresőszolgálatunk élén találnak is olvasóink. — olvastuk Bökönyi György levelében (Orsovai utca 14.). „A szegedi szlovák klub Mikulás-napi műsorral egybekötve tartotta meg idei utolsó összejövetelét. A klub vezetősége beszámolt a tótkomlósi sikeres kirándulásról, és előterjesztette 1981. első félévi munkatervét. A beszámoló után következett a Szegedi Tanárképző Főiskola szlovák tanszékének, szlovák szakos hallgatóinak műsora. A résztvevők kölcsönösen megajándékozták egymást szlovák irodalmi könyvekkel, majd harmonika mellett szórakoztak, szlovák dalokat énekeltek" — írja Komoly Pál (Jósika utca 45.). „December 16-án délután volt az idei utolsó klubfoglalkozás a bordányi nyugdíjasok klubjában. A két éve abkult klub vezetője Búzás Emília nyugalmazott tanár, taglétszáma 60—80 között van. A legutóbbi klubfoglalkozáson változatos programnak és szép műsornak lehettem tanúja. Közérdekű bejelentésekkel kezdődött a foglalkozás, majd megemlékeztek az utóbbi névnapokról. Befejezésként baráti beszélgetés, népdaléneklés és az elmaradhatatlan citeraszé következett" — a tudósítás szerzője, S. J. néprajzi gyűjtőként járt a klubban. Visszhang Keresőszolgálat „December 5-én reggel a főposta melletti megállóban a 71-es járaton, miután kiürült a busz — az egyik illésen találtam egy pénztárcát — nem kévét pénzzel. A Marx térre érkezve megadtam a címemet a forgalmistának, mert gondoltam, hogy a károsult keresni fogja pénzét. Délután az akkor szolgálatos gépkocsivezető bemondta a mikrofonba is, hogy hol vehető át u pénztárca. Mivel az illető nem jelentkezett, a védőnőképző előtti megállóban egy fára kitűztem egy cédulát, hátha személyesen, vagy ismerősei révén tudomást szerez a tulajdonos arról, hol keresse pénzét. A Dclmugyarorszég hirdetéseit minden nap megnézem, de akit én keresek, az hallgat, Remélem, hogv a Postaláda Keresőszolgálata eredményes lesz" — írja Karácsonyi István. Címe: Szeged, Egressy Béni utca 30., s a telefonszám: 11-811. A 193-as melléken érhető el levélírónk, hétköznapokon 8—12 óráig. „Ismét egy érthetetlen hiánycikk: a petróleum. Két hete keresem Szegeden és nincs. Azt mondták az üzletben, hogy Algyőről szokták kapni, de hogy mikor, azt nem lehet tudni, mert hiszen Algyő olyan messze van .., Várom az illetékes válaszát" — írja Erényi Lajos, a Kistisza utca 13-ból. „Hiányolom, hogy nem tüntetik fel a fogászati ügyeletet a Délmagyarországban, a többi közleménnyel együtt. Más: az edényüzletekben nem kaphatók az apró, fél literes edények, melyek nélkülözhetetlenek a háztartásban. Azt is szeretném tudni, ki az illetékes arra, hogy takarítsa Tarjánban, a Szamos utca 307-es épülettől az ABC-lg tartó járdaszakaszt? Ugyanis körülbelül egy héttel a hóesés után — december 10-én — még mindig jeges, csúszós, balesetveszélyes volt ez a forgalmas útszakasz. Még előttünk a tél. Tavaszig állandó veszélyhelyzetben kell közlekednünk? — kérdi Sánta Erzsébet, a Szamos utca 5/A X. 39-ből Három klubfoglalkozás Három társszerzőnk három klubfoglalkozásról tudósít. „A szegedi Bartók Béla művelődési központ belvárosi nyugdíjas klubjának Deák Ferenc utcai helyiségében a közelmúltban Bányász Ilona művésznő szórakoztatta a klubhelyiséget zsúfolásig megtöltött idős embereket. A nagy tetszéssel fogadott műsor első részében igen vidám hangulatot teremtett a felszabadulástól napjainkig eltelt időszak fonákságainak felidézésével. A műsor második részében színósztársal és saját élményeiből adott elő vidám történeteket. A klub nyugdíjasai nevében kérjük, látogatásával máskor is tiszteljen meg bennünket" A két hittel ezelőtti Postaláda két olvasói levele — az egyikben többek között a szemüvegkeretek drágaságáról, a másikban a „takarékos" távfűtés miatti villamosenergia-pazarlásról volt szó — arra ösztönözte Németh Józsefet (Tarján, 114/C II. 5.), hogy a két témával kapcsolatos gondolatait megoszsza szerkesztőségünk vezetőjével. Két mondatot hadd idézzünk leveléből: „Egy ilyen szemüvegkeretet gép sajtol, csekély kézi munkával bütykölnek rajta valamicskét, s eladják több száz forintért... A szerencsétlen lakástulajdonos kénytelen elektromos hősuglrzót használni. tehát az áramszámlán is bevasalnak rajta egy csomó pénzt." Lényegében ugyanazt mondja olvasónk, amit magunk is. Épp ezért érthetetlen a levél befejező része: „ezt tegye bele az újságlába főszerkesztő úr, Ha meri! Mert ugye nálunk sajtószabadság van, meg szabad véleménynyilvánítás". Megnyugtathattuk levélírónkat: az van. Sajtószabadság és szabad véleménynyilvánítás. Társadalmi rendszerünk „elbír" minden olvan bírálatot, amely a jobbítás szellemében fogant, amely nem ellenséges szándékkal hangzik el, vagy jelenik meg az újságokban. Meggyőződésünk: Postaládánk is egyike a demokratikus fórumoknak — hogy Németh József stílusához illően mi is ilyen „nagy szavakat" használjunk. Ha nem így lenne, nem adtunk volna nyilvánosságot a szóban forgó leveleknek. Német!) József levelének sem. Mihály Lászlóné (Mérey utca 15. III. 2.) Zalavári Józsefnek a sirályok kilövéséről szóló leveléhez fűz néhány gondolatot. „őszintén örülök, hogy valaki szóvá tette azt, ami minden jóérzésű emberből felháborodást váltott ki amiatt, hogy a sirályokat lelövik. Sajnos, mi ornitológusok túl sokat hangoskodunk a madarak miatt, s most nem mertünk megszólalni, bár a felháborodás jócskán tetőfokra hágott. Ezért örvendetes, hogy megtette helyettünk más. Egyet azonh/an nem árt tudni: az engedélyt a sirályok kilövéséhez a Megyei Természetvédelmi Hivatal megtagadta, végül is az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal adta meg. Egyébként megkérdőjelezném, hogy az olyan szervezetnek, amely védett madarak mészárlását engedélyezi, mitől Természetvédelmi Hivatal a neve?" A fizető parkolóhelyek használati rendiéről kétszer is volt szó az elmúlt hetekben a Postaládánkban. Papái Jánosné, a Bérkert utca 7-ből v'sszatér a témához, s azt kérdezi: miArt kell este hat óra előtt pár perccel is kifizetni a parkolási díjat. (Vele történt meg az eset.) Nem tudjuk, levélírónk mit ért „pár percen", ezért válaszunk talán szigorúnak tűnik majd. De tény: a tájékoztató táblák is tudtul adják, hogy a Kölcsey utcai parkolóhelyen este hat óráig fizetniük kell az autósoknak. Akkor is, ha mondjuk háromnegyed hatkor álltak be a várakozóhelyre. Fagyoskodó mozinézők Segítségüket szeretném kérni a szatymazi művelődési házban a fűtés körül kialakult állapotok megszüntetéséhez. A művelődési házban központi fűtés van, sajnos a radiátorokat a leghidegebb időszakban sem fűtötték fel, csak éppenhogy langyosak voltak és bizony a nagy teremben ez semmit sem jelenteti Ma azonban, december 12én a nézők a teljesen hideg teremben nézték végig az előadást. Állítólag nem jó a szenük, kevés van és azért a kevés látogatóért nem is érdemes fűteni. Mindenesetre igen érdekes indoklás, pláne ha azt vesszük, hogv a művelődési ház a moziüzemi vállalattól felveszi a fűtési díjat, de a szolgáltatást nem végzi el, és emiatt a közönséget elidegeníti a művelődési háztól Ezek után ioggal lehet feltenni a kérdést, milyen kultúrmunkás az, aki így szolgálja a közművelődés ügyét? Egyébként a fűtéssel a művelődési ház fennállása óta mindig probléma volt, de legalább korábban igyekeztek valamit tenni, ha nem is mindig járt az kellő eredménnyel Miután a tanács igen jelentős összeget költött a fűtés modernizálására, még érthetetlenebbnek tűnik, hogy roszszabb a helyzet jelenleg, mint volt régen, a befúvós kályha korában. A szerkesztőség már korábban a mozinak a kultúrházban való elhelyezése ügyében is segítséget nyújtott a szatymazi közönségnek, kérem most is segítségüket, hogy fűtött helyiségben nézhessük végig a mozielőadásokat és gyermekeinknek se kelljen átfagyva hazatérniük, mint mostanában. Bálint Imre, Szatymaz, 1. ker. 14. nünket, hogy segítségre szorulnak, de nem arról, hogy ebben levelezési rovatunknak is része lehet. Hasonló gondokkal már korábban is foglalkoztunk — például a tarjáni 326-os épületben lakó Kovács Gyuláéval, aki most újra írt szerkesztőségünknek —, eredményeinkkel aligha dicsekedhetnénk. Nincsenek ugyanis. Nem tehetünk mást: továbbítjuk a levelet Vígh Szilárd szívhez szóló írása az alkoholfogyasztás káros hatásáról szól, részletes ismertetésére ezúttal azonban nincs módunk, hiszen eddig megjelent „antialkoholista" cikkeink érveihez nem tesz újabbakat hozzá. Csáki Ferenc azt teszi szóvá, hogy az újszeged! garzonház és a Kockaház utcai épületek közötti járdát a fűtési csővezeték lefektetése utón nem állították helyre. Másik észrevételével azért nem foglalkozunk részletesen, mert ml bizony nem állítanánk, hogy a garzonház előtt parkoló autók tulajdonosai valamennyien rajta lennének a tanácsi lakásra várók listáján. (A környéken nagy forgalmú sportlétesítmények is vannak, meg aztán, aki lakásszövetkezeti lakásába költözéséig kap garzont, éppenséggel nem ingyen jut önálló otthonhoz. Miért ne lehetne autóra is pénze?...) P. Miklósné panaszát időszerűtlennek érezzük: az Északi városrész 342. és 303as épületei közötti útszakaszon már bizonyára elolvádt a jég. Horváth Zsuzsanna balástyai olvasónk levelét továbbítottuk a Volán illetékeseihez, ők döntsék el, milyen intézkedést kell hozniuk, hogy a szeged—balástya-kapitánysági megálló—Csengele közötti autóbuszjárat egyes kocsijai ne legyenek túlzsúfoltak. És végül következzék özvegy Kopasz Pálné olvasónk levelének néhány sora: „A kislányomnak az idén két esküvője és egy házassága volf. Félreértés ne essék, nem házasságszédelgésről van szó. A lányom első esküvőjét a módszertani Intézet szervezte, azon a hathetes KISZ-iskolán, ahol őt választották menyasszonynak a módszertani esküvőre." Az ottani vőlegényjelölt hét hónap múltán igazi vőlegény, sőt, férj lett." Olvasónk lányának férje. Ez aztán jó módszernek bizonyult! Gratulálunk! Sorokban Sziliné Tóth Edit a felső- gondjaik megoldásához kéri városi, Kereszttöltés utca 15. a Postaláda segítségét. Érveszámú házban, a 332-es épü- „ bármllven iogikus is letben lakik, s hatvan lakó- lese' Dalmilyen iogu<us, is, társa hevében távfűtési csak arró1 győzött meg benVálaszol az illetékes Zsúfolt az ABC. Türelmesen várakozik, árukkal megrakottan a pénztár elótt a vásárlók kígyózó sora. Egy kisgyermek — lány vagy fiúcska, nem tudni, hála a derűs, színes gyerekdlvatnak és a szabadon göndörödó tincseknek a premes sapka alatt — ott álldogál a pénztár mögötti „senki földjén". Kosara nincs, de egy Mikulás-zacskót szorongat a markában, s buzgón fürkészi a tömeget. A pénztárosnő fürgén blokkol, a gyerek szeme most ott időz... De nagyon ügyes a nénil Aki mintha a hátában ls szeme volna, egyszerre hátrafordul. (eláll ültéből és végigkiált a soron: kié ez agyerek!? Az kissé meghökken, észreveszi, hogy róla van szó. Kihúzza magát, hiszen eddig mintha neki is támaszkodott volna a pénztárpult hátuljának. A várakozók némák, hátrafelé néznek. „Kéé a gverek?", valaki ezt kiáltja, „kié a gverek..." Száll, mint a visszhang a bolt belseje felé. Előkerül az anyuka,' hirtelen oldódott aggódással, csodálkozással. Ellentétek — Kérem — fgy a pénztárosnő —, hogy került ez a Mikulás-csomag a gyerekhez? — Node kérem — tiltakozik megrendülten az anyuka —, ezt a Télapóünnepségen kapta az óvodában. Égy pillanatra metsző a csend, de még csak elnézést sem kérnek. Egy pénztárosnak rengeteg a dolga, így csúcsidőben. Mégis: azokon, akik a sorban álltak, nem látszott túlzott méltánylása annak, hogy milyen gyors Itt a tempói « De van itt egy másik pénztár és egy másik sor is. Idős nénike, nem meszsze onnan, kiönti tíz deka kávéját a darálóba. Kattintja a kapcsolót. Semmi! Egv Ideig kétségbeesetten nézi a kávébabbal teli tölcsért, maid odasiet a pénztárosnőhöz: — Kedveském, nem jó a gép! A pénztárosnő feláll, elnézést kérőén mosolyog a tömeg felé, igazít egyet a szerkentyűn, és az már jó isi Várakozni kellett, mégis derűsek az arcok. Hiába, gyors itt a tempó mindenkinek! Ennyi azonban mégis kitelik belőle. Tömve a busz, száguld, lassít, megáll. Még néhányan feltörekednek, idősek, fiatalok és egy anyuka, karonülő gyermekével Kíváncsi a városi ember? Biztosan. Egymást leskelik a környéken ülők, idősek, fiatalok egyaránt. Végül is egy középkorú asszony pattan fel. Kolléganőjét már rég arrébb sodorta a tömeg. annak azonban olyan természete van, hogy kimondja, ami a szívét nyomja. Egy pillantást vet a megkönnyebbült anyukára, majd átkiélt a fejek felett: — Mi az, barátnőm, neked o nagymamának kellett felállnod éppen!? — Na, hallod! Én aztán csak tudom, méghozzá többszörösen, mi az: robogó buszban imbolyogni karomon egy kisgyerekkel! Érdekes, a fordulóban egv szempillantás alatt hathét hely is felszabadul. Pedig a megállóban csak ketten-hárman szállnak le. A távolsági busz sem dicsekedhet több férőhellyel. Álló utasok sodródnak előbbre az üléssorok között. Odakint szakad a hó. Minden községben inkább csak felszálló van, a leszálló utas kevés. Az ácsorgók összébbszorulnak. hadd jusson fel, aki még akar. Hanem az ülő utasok! Úgy látszik, valamennyien agronómusok! Hihetetlen kitartással nézik a szürkületben, hóesésben is az őszi szántásokat... Csakhogy itt nincs, aki megszólaljon! Marad is minden úgy, ahogy van, egészen a már villanyfényes városig — amikor is az ifjúság felpattog, s a Mari nénik vásott szatyrán, meg Pista bácsik zsákján-bugyrán nagy léntekkel átfarmerolva, elsőknek hagyják el szenvedéseink színterét, a buszt. Mégiscsak szólni kellett volna... Valamit... Kisfazekas Pálné Felsőváros 133/B. 10. A héten sok válaszlevél érkezett, ezért csak tartalmi ismertetésükre van módunk. Reméljük, így is elégedettek lesznek a válaszra várók. A Volántól arról értesültünk, hogy a Korgosi úton nem tervezik autóbuszjárat indítását, miután 1978 júliusában épp a csekély utasszám miatt állították le a 33/Y jelzésű járatot. Megtudtuk azt is, hogy a 10-es és 11-es vonalra váltott bérletek csak az adott járatokra érvényesek; annak, aki választani szeretne több, azonos útvonalon járó busz közül, összvonalas bérletet kell váltania. ' A Patyolat elnézést kér Juhász József nétől: az odesszai mosószalonban dolgozók tévedtek, az ágyneműkölcsönzési idő valóban 21 nap. A DÉGÁZ-tól megtudtuk: az új gázcseretelep nem a Makkoserdő soron létesül, korábbi hozzájárulását a városi tanács visszavonta. A cseretelepet ezért a Damjanich utca 6. szám alatti magáningatlanon helyezik el A nyitás ideje várhatóan január 5. lesz. A Rózsa utca—Retek utca—József Attila sugárút kereszteződésének biztonságos rendezésére az egyetlen kielégítő megoldás az átépítés. A szanálásra a városi tanácsnak a VI. ötéves tervben lesz pénze, ezért már tervezik a kereszteződés átépítés utáni forgalmi rendjét — tájékoztatta rovatunkat a városi tanács vb építési és közlekedési osztályának vezetője. összeállította: Pálfy Katalin A Dél-magyarországi MÉH Nyersanyag-hasznosító Vállalat építésztechnikusi munkakörbe műszaki ellenőri beosztással pályázatot hirdet. Pályázati feltétel: énítőioari technikusi végzettség, legalább 10 éves szakmai gvakorlat szükséges. A pályázatokat a Dél-magvarországi MÉH Nyersanyag-hasznosító Vállalat (Szeged. Dorozsmai út 40. 6728) alá kérjük küldeni — részletes önéletraiz — az eddigi működési területek megjelölésével. *