Délmagyarország, 1980. december (70. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-16 / 294. szám

6 Kedd. 1980. december I6L Ülést tartott a SZÍ)VOSZ elnöksége A közös támogatási alap felhasználásáról HspfroniA Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége hétfőn Szlamenicky István elnökletével a közös támojatási alap felosztásáról döntött. A rendelkezésre álló 61 millió forint kétharmadát a nyári felső-magyarországi és a tiszai árvíz, illetve az ezzel összefüggő belvíz miatt keletkezett károk, egyharmadát pedig más elemi csapás — tűz, vihar, földrengés — okozta pusztítás helyreállítására fordítják. Békés, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár, Borsod és Heves megyében 20 ÁFÉSZ, összesen 42 egységének felújítását, újjáépítését segítik. Továbbá a kiegyensúlyozott helyi ellátás érdekében a kölcsönös támogatási alapból egészítik ki olyan szövetkezetek fejlesztési alapját, amelyek viszonylag rosszabbul ellátott területeken ABC-áruházak, bisztrók, élelmiszerboltok, iparcikküzletek, vendéglátóegységek építését, illetve felújítását határozták el. Határozott az elnökség arról is, hogy mely szövetkezeti beruházások meggyorsításához ad anyagi hozzájárulást a közös fejlesztési alapból, amelynek kifizetésre szánt összege 33 millió forint. Egyebek között a gyöngyösi ÁFÉSZ sósrúdgyártó üzemének korszerűsítését, a budapesti Skála barkácsáruházának létesítését és a székesfehérvári Gorsíum ÁFÉSZ galvánüzemének bővítését segítik elő a szövetkezeti összefogás gyakorlatiasságát bizonyító keretből. Meggyorsítják az enyingi ÁFÉSZ horganyzott edényeket gyártó üzemének termelésbeállítását is. Mivel a ceglédi ÁFÉSZ felvásárlótelepét nem építették meg, a korábban a közös fejlesztési alapból odaítélt összeget a galgavidéki ÁFÉSZ felvásárlótelepének beruházására adta át az elnökség. Megvitatták a Szövetkezeti Kutató Intézet ötéves programját. Az 1981—85-ös években a korábbinál nagyobb számban foglalkoznak közgazdasági jellegű elemzésekkel, vizsgálódásokkal (MTI) Szegeden Ülést tartott tegnap, hétfőn a Hazafias Népfront városi bizottsága. Dr. Berencsi Györgynek, a népfront városi elnökének üdvözlő szavai után Papp Gyula, a szegedi városi tanács elnöke számolt be az ötödik ötéves terv eredményeiről, és szólt a hatodik ötéves terv célkitűcéséről. Ülést tartott tegnap a Hazafias Népfront megyei nő. és rétegpolitikai bizott•sága. Szabó Gáborné, a bizottság elnöke beszámolt a nő. és rétegpolitikai bizottságnak a népfront VI. kongresszusa óta végzett munkájáról. A társszervekkel való együttműködésről Ábrahám lllésné, a népfront megyei politikai munkatársa tájékoztatta a résztvevőket. A megyei nemzetiségpolitikai bizottság Is tegnap tartotta ülését, a tanárképző főiskola közművelődési klubjában. A román és a szlovák klub tevékenységéről, a bizottság idei munkájáról hangzott el beszámoló. A múzsa valósága Kiállítási napló Tápai életműve Csodálatos, gyönyörű vernek Íródtak hozzá. Pontosabban miatta. Személye olyan (negatív) élményben részeltetett egy zsenit, a század egyik legnagyobb költőjét, hogy — közvetve, áttételesen — neki is köszönhető a világirodalom jó néhány nagy alkotása. Most Itt ül velünk szemben, a képernyőn. Idős aszszony, 80 fölött jár. Arcán egykori, különös, eredeti szépség nyomai, az évtizedek egymásra rakódott időrétegei alatt, egyben azokon túl is. Felfedezhetően, észrevehetően. íme, egy múzsa a valóságban, most, 1980 végén. Amikorra nemzedékek nőttek fel "ama versek igézetében is, amelyek — miatta keletkeztek. A szituáció enyhén szólva •nem mindennapi. Látni a tévében azt a nőt, akiről legendák szólnak, aki érzelmeket keltett egy művészként és emberként nem szokványos mércével mérhető férfiben, abban a költőfejedelemben, akinek születésnapja a lehető legindokoltabban a poézis napja, aki ma már érettségi tétel, s akit — József Attilának hívnak. Ez az idős asszony, akiről a rádióújság Ismertetője szűkszavúan csak anynyit mond, hogy „neve az irodalombarátok között ismert: József Attila egyik kezelőorvosa volt" — Gyömről Edit. „Munkássága, életpályája önmagában is közérdeklődésre tarthat számot" — így szól tovább az előzetes. A háromnegyed órás péntek esti adásból kiderült: mindez ieícs. ám a beszélgetőtárs, Vezér Erzsébet, továbbá a rejtélyes, meg nem nevezett, a képernyőn soha fel nem bukkanó férfikérdező éppúgy, mint a nézők serege valójában, igazából csakis a ma Londonban élő pszichoanalitikusnő C ázsef Attilával kapcsolatos élményeire volt kíváncsi, azt várta igazán, az izgatta leginkább. Teljesen érthetőgp. Fölöttébb kockázatos dolog az Irodalom, a nagy íróegyéniségek belső, személyes ügyeiről a nyilvánosság előtt szólni, akár évtizedek múltán is. Annyi a jogos és jogtalan érzékenység, sértettség, szemérem, kegyelet, tapintat, irigység, rosszindulat, pletyka és valóság kibogozhatatlan fonadéka, a roppant nehezen kiismerhető „személyes háttér" — hogy bizony nagyon-nagyon csínján kell bánnia a szavakkal kérdezőnek, válaszolónak egyaránt Hogy Gyömrői Edit kedvesen, készségesen, bár jókora visszafogottsággal és mértéktartással adott válaszai hallatán, szinte mozdulatlan, egyformánakközömbösnek látszó, udvariasan és elegánsan rejtőzködő arcának láttán mégis megdöbbenhettünk, töprenghettünk — arról valószínűleg nem is ő tehet igazán. Hanem a múzsa, a múzsák — valósága. „József Attila nem szeretett belém. Ö nem ismert engem. Ez nem volt szerelem." Majd: „sok nagy költő volt skizofrén, Hölderlin, Stefan George stb." Gyömrői Editnek csakis és kizárólag „eset" volt Attila. Vezér Erzsébet kérdezett arról a Németh Andor által leírt történetről is, amely szerint a nagybeteg költő késsel támadt Gyömrői Edit akkori vőlegényére. A felelet: Németh Andor összekevert bizonyos dolgokat, volt ilyesmi, csak egy kicsit másképp. Mindezek után a múzsák valósága a következőképpen fest: ők a művekben azok és olyanok csupán, amilyennek például a József Attiláért rajongók hiszik és tudják őket. Ha Léda, Csinszka vagy akár Szendrei Júlia ülhetett volna valamiféle csoda folytán a Magyar Televízió kamerái elé, biztos, hogy reakcióink azonosak lehettek volna: kurta-furcsa döbbenet, szomorúság, csalódottság — meg egy icipici düh Is talán. Viszont nem árt emlékeztetni a legfontosabbra: a múzsák húsvér valóságán túl, sőt annak ellenére létezik egy másik valóság is. A költőké. Az igazi. Domonkos László Van egy friss mű a közel kétszáz között Tápai Antal több mint fél évszázadot felölelő életmű-kiállításán a Képtárban. Címe — Csók Samunak — némi magyarázatra szorul. Nem rézbe kalapált szerelmi jelenetről van szó, hanem egy életmű tapsrendjének mozzanatáról. Amikor is a szerző, a rivaldák fényében, a tapsorkán közepette csókkal köszöni meg a primadonnának, hegy világra segítette, sikerre vitte álmait. Valami hasonlót éreztem a nagyméretű rézdomborítás előtt, melyen egy izmos-erős férfiú megcsókolja a 10 kilós kalapácsot, amit köztudottan Samunak becéz a kovácsok társadalma. Jelkép ez a javáDól, akár gondolt rá Szeged kalapacsos krónikása, a nyolcadik X-et ostromló Tápai Antal, akár nem. Vallomás, tuttetel művészi szándékokról, az anyagelvű plasztikába vetett bizalomról, a munka esztétikai kategóriává válásának lehetőségeiről, a mesterség művészi magaslatairól, ember és megszelídített szerszám kapcsolatáról — egyszóval mindarról, ami meghatározta a kazánkovács-inasból lett szobrászművész életpályáját. • Hetvennyolc év, ebből köj zel hatvan a művészpályán, majd kétszáz szobor, dombormű, érem, plakett, rajz, és fotó a retrospektív tárlaton. Zavarbaeitő számok, lenyűgöző adatok. Vajon honnan közelíthető meg leghitelesebben az életmű?! Hol élhető tetten a lényeg?! TaI ián három dologban: az emberközpontúságban, az anyagclvüségben és a lokálpatriotizmusban, • Tápal Antal már pályája kezdetén eljegyezte magát azokkal az emberekkel, akik közül iótt, akiknek életszemlélete, öröme és bánata kemény, mindennapos fizikai munkája az élet természetes velejárója volt. A családi összetartozás és ezeretet, a kérges kezek mindennapi nehéz munkája, a szerszámok bajtársi szövetsége népi érdeklődésének éprúgv természetes velejárói, mint az övéiért való protestálás, indulatos együttérzés. Ebben az időszakban ötvöződött realista karakterérzéke a jelképi szándékkal és az exp resszív hevülettel. Mostani kiállításán mindegyikre találhatunk jellemző példákat. Családi és önportrí-i mellett arcképei szinte minden esetben típusok, egy-egy foglalkozási ág, hivatás, vagy sors hordozói (öreg csősz, Kubikos, Ének a búzamezőkről). Izgatják a bonyolult emberi mozdulatok erővonalai, a munka lendülete (Hálódobó, Zsákoló-sorozat, Esőben szélben, Toldi). Ugyanez a szobrászl gondolat szüli erőtől duzzatio lovas kompozícióinak feszülő dinamizmusát (LovaK, Száguldás, Három 16, Vihar). Férfias lírája ölt testei olyan tartalmas érzés- es gondolat-párhuzamot hordozó szobrain, mint a Tavasz, az Első mozdulat és a Cinco. Fájdalmas plasztikai felkiáltójelek azok az expresszív protest-szobrok, amelyek a háború, az elcsettség, a félelem, a gyötrelem elien emelnek vadat (Halál, Törött mankók, Menekülés, Koldustánc, Kígyómarás). Dózsa-emlékművének terve pontos és elkötelezett szobrászi vélemény a parasztháború jövőt termékenyítő, igaz küzdelmeről. Az Apám rézből kalapált körplasztikáján a leginkább személyes és sugárzó: a Don Quijote fantázia-portréján a legszerencsésebben általános érvényű, Juhász Gyula- és Móra-szobrain a leghűségesebb. * Tápai Antal életművének második felvonását, a felszabadulás utáni évtizedeket egy ósi anyag, a réz birtoklásáért folytatott eredményes küzdelem jellemezte Visszaállította — elsőként az újabbkor! magyar szobrászatban — egyik legősibb nemzeti szobrászanyagunkat, a rezet. Újjáélesztette az évszázadokkal ezelőtti féimszobrászatot. S vitte olyan tökélyre, hogy a 2 miliméteres rézlemez torvényeit kiismerve teljes körplasztikát formált anélkül, hogy az anyag ezt a beava+kozást egyetlen pontján is megsínylette volna. A réz hideg-rideg anyagát megszelídíteni, rákényszeríteni, hogy kövesse a szobrász gondolatát, csak folyamatos, koncentrált és kíméletlen munkával, fizikai erőfeszítéssel volt lehetséges. Így emelhette Tápai legjobb alkotásain a munkát, az anyag megmunkálásának állandó és feleselő folyamatát esztétikai értékké. mértékké. Anyagban gondolkodni, a réz törvényszerűségeit az alkotás szolgálatába állítani, óriási erény. (Gondoljunk csak azokra az alkotókra, akik e problematika nehézségeit megkerülve a hegesztőpisztoly egyszerűbb megoldásának engedve dolgoznak). Mindebből a rézbe kalapált életből a XX. századi Laokoon-haláltánc látomással s a portrékkal egyenértékűek a talán újjgyakorlatoknak szánt kisebb munkák: Tanműhely, Aprófa, Folt hátán folt stb. Bár nem Szegeden született, gyermekkori élményei már a téglagyári kubikgödrök anyagához kötik, később a rókusi vasúti gépműhely kazánjainak falán dörömböl kalapácsa. Móra Fererc bábáskodásával indult művészi útjára a „kis Táfcai;', s maradt máig hűséges Indító, nevelő, élményeket és gondokat szép számmal mérő városához. A tárlaton fotók emlékeztetnek olyan köztéri szobraira, mint a legendák övezte Móra-emlékmű, a Tömörkény szobor, a színház homlokzatát díszítő Erkelés Katona-alak, vagy a füvészkert lombjai alatt nyújtózó Tavasz. Hűsége, városszeretete a hagyományok ápoláséban, a szellemi örökség plasztikai megragadásában nyilvánult meg. Szinte e század szegedi pantbeonját kalapálta rézbe az atyai támasz Mórától Juhász Gyulán át József Attila négyesportréjáig, hogy csak a legfontosabbakat említsem. De ez az emberi és művészi alapállás jellemzi gazdag érem- és plakettanyagát is, a helyi személyiségek, események évtizedeken át nyomon kísérhetők a tárlókban a Paraszt-Hamlet. jeiképes plakettjétől az árvízi éremsorozatig. Tán emberségének és városhoz való hűségének legfényesebb bizonyítéka az Alfától az Omegáig többsíkú, többrétegű kompozíciója, ahol a születés és halál sorskérdéseit össze tudja kapcsolni személyes mondanivalójának hitelével, szegediségér.ek páratlan alázatával. Egy hűtlenségre csábító században maradt hűséges eszményeihez, örökségéhez, városához. Joggal írhatta: ... Bennem és körülöttem fejlődött, zajlott és zajlik Szeged... Érzésskálámon va_ júdik az élete: a formák világában hangja és visszhangja vagyok" Tandi Lajos Ki tutiia a leckét ? A kérdés határozottan tanáros, az adható válasz viszont diákos: nem tudom a leckét! Egyben egy hétrőlhétre jelentkező műsor címe is: az Ifjúsági Rádiónak a Petőfi adón péntekenként jelentkező programjáé, amely diákoknak, tanároknak, szülőknek szól, Sillár Emőke szerkesztésében. Legutóbb a szülők anyagi helyzetéből, társadalmi pozíciójából következő lehetséges konfliktusok esettana került mikrofonvégre. Megszólalt a tanárnő, a szociológus, a pszichológus, ahogyan az már ilyenkor lenni szokott. A szociológus a szerényebb anyagi helyzetű szülők gyermekeinek kisebbségi komplexusaihoz kapcsolódva rezignáltán megjegyezte: efféle élmények bizony felnőtt honpolgárként is érhetik az embert. A kivételezett gyerek (papa vagy mama „odafent"), ma is a státus, a hatalmi helyzet által biztosított előjogokat élvezi, igen gyakran — így a másik megállapítás. S a belenyugvó, meghunyászkodó, szervilissé alacsonyodó pedagógusok, a „lenézettségtől" szenvedő szakmunkásképzősök, a mindent megkapott, elkényeztetett és igazából — jövőtlen „kádergyerekek" egymásra tolakodó, összefonódó esettanulmányai, a riportok konkrét és az értékelések általános megállapításai át meg átszőtték ezt a jóllehet jelzésszerű felvetésekkel „operáló", ám igen okos és főleg hasznos félórát. Az értékrend szintén központi kategória volt az elhangzott vélekedések között. Oda és vissza, pro és kontra egyaránt. A „nem tudom a leckét" diákos mondata a hallottak után mindenesetre erőteljesen módosulhat. S ha a kérdést — ki tudja (akkor) a leckét? — ismét feltesszük, csak az a bizonyos felnőtt társadalom kerülhet számonkérőleg egy ráorális indíttatású szociális katedra elé. Mert a gyermek, mint tudjuk, részben fejlődik, részben viszont még önállótlan. így tehát — utánoz csupán. D. L. Gyorsítják a személyi számok kiadását Kérés a lakossághoz Az onszág lakosságának mintegy 95 százaléka vette át ez ideig személyi számát, illetőleg a kiskorú állampolgárok esetében a személyi számot tartalmazó úgynevezett személyi lapot. Az Állami Népességnyilvántartó Hivatal azokat a személyi számokat, amelyeket még nem kaptak meg az állampolgárok, még ebben a hónapban megküldi az állandó lakóhely szerint illetékes tanácsoknak, s azok — a már ismert és alkalmazott gyakorlatnak megfelelően — értesítést küldenek az érintettnek. Továbbra is lehetőség van arra, hogy a család valamelyik nagykorú, személyi igazolvánnyal rendelkező tagja a személyi számot (személyi lapot) a többi családtag részére is átvegye. A most kiküldendő személyi számok áttekintésekor kiderült, hogy vannak, akik az 1975-ös népesség-összeírásból valamilyen okból kimaradtak, illetve az azóta született gyerekek közül néhányat még nem írtak össze. Ezért kérik azokat az állampolgárokat, akik az összeírásból valamilyen okból kimaradtak — nincs úgynevezett sárga igazoló lapjuk —, hogy még ebben a hónapban keressék föl az állandó lakóhelyük szerint illetékes tanácsot. A sárga igazolólap megléte ugyanis előfeltétele a még hiányzó személyi,szám pótlásának. Tekintettel arra, hogy december 31-e után is lesznek olyan állampolgárok — viszonylag kis számban — akik személyi számukat technikai akadályok vagy más okok miatt még nem vehették át, a Belügyminisztérium állásfoglalása szerint személyi igazolványuk — további intézkedésig — 1981. január 1 tői személyi szám nélkül is érvényes marad. Kérik azokat az állampolgárokat is, akik 1981. január 31-ig sem kapnak értesítést a személyi szám átvételére, hogy személyi igazolványukkal és a sárga igazolólappal keressék föl a tanácsot, illetve annak népességnyilvántartással foglalkozó szakigazgatási szervét. Ily mádon lehetővé válik, hogy közreműködésükkel, egyedi eljárással, Intézkedjenek személyi számuk gyorsított kiadásáról. (MTI) «