Délmagyarország, 1980. november (70. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-13 / 266. szám

4 Csütörtök, 1980. novemfcer 13: Nem félünk a munkától Két ízben, összesen több mint másfél hónapig nem kapott PVC-t a Magyar Ká­belművek szegedi gyára, At kellett szervezni a PVC-t felhasználó üzemrészek munkáját, a dolgozok egy ré­szét kényszerszabadságra küldték. Nemcsak az eseten­kénti anyaghiány, hanem a növekvő követelmények is rugalmasságra, jobb szerve­zésre, ésszerű létszámgaz­dálkodásra ösztönzi a gyár vezetőit. Hogyan lehet több mint ezer embert foglalkoz­tató, néha érdekellentétek­től megosztott kollektívával megoldani a feladatokat? — erről kérdeztem Tombdcz Jó­zsefet, a kábelgyár igazgató­ját. — Mennyire függ a kábel­gyár a háttéripartól? ? — Kevésbé, mint az ágazat többi gyára. Bizonyos mér­tékig a kábelgyártás is hát­téripar. Főleg különböző alap- és segédanyagokat használunk. ezeket nagy mennyiségben, állandó part­nerektől vásároljuk. A ha­gyományos kábelek 4—5 fé­le anyagot tartalmaznak. Bár a koaxiális kábelekhez több­féle anyag szükséges, ezeket egyelőre importból kapjuk. — Fennakadás nélkül? — Előfordulnak problé­mák. Biztonsági készletet kell tartanunk, de a szigorú előírások miatt ezt csak úgy tehetjük meg. ha más anya­gokbó'l kevesebbet készlete­-Onk. PVC-ből például ezer vagonnal használunk fel évente. 3—400 tonnát, tíz napra valót tudunk belőle raktározni. — Ml okozta a PVC-hi. anyt? — A PVC-t a Borsodi Ve­gyi Kombináttól vásároljuk. A hozzávaló, úgynevezett lá­gyítót az Egyesült Vegyi Müvek szállítja a BVK-nak. A lágyítóhoz szükséges Ipari alkoholt román Importból szerzik be. Elakadtak az importszállítások, s ez vé­gigfutott a láncon. A végén a DÉLÉP házgyárában is majdnem leállt a munka, csak nagyon nehezen tudtunk legyártani annyi kábelt, amennyit ott felhasználnak. — Mit lehet ilyenkor ten­ni? — A Magyar Kábelmüvek központi anyagellátási osz­tályán keresztül adjuk le a rendelést. Ha hiány van, tőlük érdeklődünk. Ez vé­gigmegy visszafelé a láncon, mindenki mond valamit, le­hetőleg Igyekszik hitegetni a másikat, emiatt aztán még nehezebb megtenni a szük­séges intézkedéseket. A nyá­ri első „PVC-krach" június 24-től Július 22-ig tartott. Váratlanul ért bennünket. Többféle érgyártó gépünk van: először leállítottuk a nagyteljesftményüeket, ame­lyek óránként 6—700 kiló PVC-t használnak fel. A ki­sebbek 50—100 kilós teljesít­ményűek, így jóval tovább mehettek. Sokféle műveletet lehet még végezni egy Ideig. De nem a végtelenségig. Tudtuk előre, mikor fogy el végleg a PVC. igyekeztünk kiszámítani, hogyan lesz legkisebb a veszteség. A Munka Törvénykönyve le­hetővé teszi, hogy rendkívü­li esetekben kényszerszabad­ságra küldjük a dolgozókat. Kénytelenek voltunk élni ez­zel a lehetőséggel. — Mit szóltak hozzá az érintettek? — Egymás között feltehe­tően sokat beszéltek róla, hiszen mindenképpen keve­sebbet kerestek. Aki nem ment el szabadságra, órabér­ben dolgozott. kevesebbet kapott. Aki elment, annak átlagfizetést adtunk, ő is rosszabbul járt. Szerencsére július volt. Ilyenkor köny­nyebb rábeszélni az embere­ket. hogy menjenek szabad­ságra. Lementem minden műszakkezdésre és elbeszél­gettem a dolgozókkal Ilyen­kor 1—2 órát naponta rá kell erre szánni. Odamen­tem a vezéregyéniségekhez, elmondtam nekik, amit én tudtam a helyzetről. Sike­rült elérni, hogy a körülmé­nyekhez képest végig Jó maradt a hangulat. Igaz, volt aki írt a Szakszerveze­tek megyei Tanácsának, a Népszabadsághoz is ment egy ievél. Kivizsgálták, megállapították, hogy törvé­nyesen és humánusan jár­tunk eL — Hogyan szűnt meg a hiány? — Tőkés importból szerez­tek ipari alkoholt Hegyes­halomtól követtük telefonon, telexen a vagonokat. Sür­gettük a vasutat, a BVK sa­ját mozdonya elébe ment a kocsiknak. — Mennyi lett a termelés­kiesés? — Kevesebb, mint amire számítottunk. Az első PVC­hiányos Időben 70—80 mil­lió is lehetett volna, végül 40 millióval termeltünk csak kevesebbet a tervezettnél. Amikor megoldódott a PVC­gondunk, a három készáru­kibocsátó üzemrésznek oda­adtuk az éves túlóra bérkölt­ség addig fel nem használt részét. Kiosztását termelé­si feladatokhoz kötöttük. Azt is megmondtuk, a túl­órapénzért nem kell feltétle­nül túlórázni. A prémiumot a gyártási feladatokhoz kö­töttük, nem az üzemben el­töltött időhöz. Az üzemveze­tőségek elkezdtek gazdálkod­ni a prémiummal: a karban­tartókat például saját moz­góbérkeretükből Jutalmazták a gyors munkáért. Adtunk Jutalmat azoknak is. akik a magatartásukkal, megérté­sükkel bizonyították. hogy meg lehet osztani velük a gyár gondjait. Nem olyan rengeteg pénz volt ez. mégis jó hangulat alakult ki. — Ekkor újra elakadt a PVC szállítása, — Ez a második periódus nem ért teljesen váratla­nul bennünket. rövidebb ideig is tartott. Számomra az volt a legfontosabb ta­pasztalat: tájékoztatni kell a dolgozókat, amikor prob­léma van, és jól kell élni az ösztönzés lehetőségeivel. Ré­gen rengeteg túlórát számol­tak el a kábelgyárban is. Szabad szombaton, vasárnap felszökött a termelési muta­tó — a dupla pénz miatt Hétfőn, az egyszerű munka­napon visszazuhant. Pihen­tek az emberek. Mi szükség volt erre? Pontos munkával a napi nyolc óra alatt is el lehet véRezni a munkát. — Nem megy ez a minő­ség rovására? — Jó normákat kell meg­állapítani. Már ez sem köny­nyű. Ki az átlagos dolgozó? Aki ügyes? Aki hajtja ma­gát? Vissza kell adni a ve­zetésnek — minden szinten — a becsületét. Meg kell határozni a döntési lehetősé­geit, és ellenőrizni. Nem­csak a műszaki fejlesztés­ben, hanem a vállalati mun­kaszervezésben is meg kell valósítani mindent, ami ész­szerű. — Mit szólnak ehhez a munkások? — Amikor megkaptuk a Kiváló Gyár címet, véget ve­tettünk annak a gyakorlat­nak, hogy csak minden har­fhadlk embert hívunk meg az ünnepségre. Meghívtunk mindenkit: együttdolgoztunk, a sikernek is örüljünk együtt! El is jöttek. Otthagy­tam a vállalati központ em­bereit. fogtam egy pohár sört, elmentem beszélgetni a munkásokkal. Sok emberrel váltottam szót azon a dél­utánon, s ezek a beszélgeté­sek azt a meggyőződésemet erősítették meg: tisztességes célért radikális eszközökkel ls lehet dolgozni. Azok az emberek, akiknek évtizedes munkája ennek a gyárnak az oszlopa, azt mondták: tisztán akarunk látni. És nem baj, ha keményebb a vezetés — ameddig követke­zetes. Ezt szeretjük, és azt akarjuk, legyen rend. Nem félünk a munkátólI Tanács István Győztes pénztárosok A Vásárlás mindennapjai­hoz hozzátartozik önkiszol­gáló boltbeli „gyűjtőutunk" utolsó állomásaként a pénz­táros, aki előtt nemegyszer hosszú sorban kígyóznak a vevők, s türelmetlenül to­pognak, mikor üti már be kosarunk tartalmának árait a pénztárgépbe. Nem mindegy, milyen gyorsan jár a pénz­tárosnő ujja, nem mindegy, milyen hamar szabadul a vevő. Hogy ez nem csupán ízlés, akarat vagy óhaj kér­dése, hanem komoly szakmai követelmény is, arra jó pél­da a belkereskedelemnek az a kezdeményezése, amely idestova 12 éve hívja vetél­kedésre az ország legjobb pénztárosait Az idén a kö­zelmúltban megtartott or­szágos pénztáros versenyen kiemelkedő szegedi siker szü­letett. A Budapesten két na­pig tartó szakmai vetélke­dőn a Szegedi Élelmiszer­kiskereskedelmi Vállalat két csapatot Indított, mégpedig a területi, azaz a vidéki ver­senyzőknek rendezett fordu­lón és az országos verse­nyen. A területi verseny el­ső és második helyezettje a két szegedi csapat lett. Tag­jai megérdemlik, hogy név szerint említsük őket. A RA­TUS A 20 kategóriában első helyezést elért csapat: Tor­jányi Imréné, a Csillag téri 76-os ABC: Gémes Anna, a Partizán utca—Április 4. ut­ca sarkán lévő 23-as számú bolt; Papp Irén, aki ugyan­itt dolgozik és Kurunczi Ilo­na, a Kárász utca—Kölcsey utca sarkán levő 31-es áruda pénztárosa. A második helye­zett csapat tagjai: Pálfy Sándorné, a Komócsin téri 98-as áruda; Sári György né, a Tarján ABC; Tóth Judit, a Széchenyi téri 8-as számú áruda és Farkas Mária, a Hunyadi sugárúti 79-es szá­mú bolt pénztárosa. Az országos versenyben is jól szerepeltek a szegediek, s itt harmadik helyezést ér­tek el. A csapat tagjai: Tar­jányi Imréné, Mihályiczkl Ilona áz ÉLI KER 6-os áru­dája pénztárosa. Farkas Má­ria és Pálfy Sándorné. Emel­lett az is említésre méltó, hogy az Anker géptípusban Mihályiczki Ilona 3. helyet szerezte meg az egyéni ver­senyben, míg Tarjányi Im­réné 2. lett a RATUS A 20 pénztárgép kategóriában. A Szegedi ÉLIKER pénz­tárosainak sikere nem kis mértékben köszönhető an­nak, hogy a vállalat nagy fi­gyelmet fordít erre a — hi­vatalosan ugyan él nem is­mert — szakmára. Nemrégi­ben ugyanis a belkereskedel­mi továbbképző intézettel kö­zösen Szegeden pénztáros­képző iskolát indítottak, amelynek keretében foglal­koznak az élelmiszerboltok pénztárosainak szakmai-gya­korlati képzésével. Az ered­mények egyértelműen iga­zolják, hasznos volt a befek­tetés és a Belkereskedelmi Minisztériumnak az a segít­sége, amelynek keretében húsz pénztárgépet biztosított a szakemberképzéshez. Szabályozzák a növények nemét A Lett Egyetemen (Riga/ végzett kísérletek bebizonyí­tották, hogy mesterségesen szabályozható a növények neme. A kapott eredmények­nek a szakértők véleménye 6zerint igen nagy a gyakor­lati jelentősége. Egyes kul­túráknál ugyanis sokkal több porzós virág képződik, mint termős. A magvak termikus kezelésével ez az arány meg­változtatható a „gyengébb nem" javára, anélkül, hogy a beporzásnál veszteségek lép­nének fel. A módszert siker­rel alkalmazták az uborká­nál, amelynek terméshozama mintegy 15—20 százalékkal növekedett. Ugyanígy sike rült növelni a paradicsom terméshozamát is. A geológiai változások atlasza Az ember "— miközben épít, kiaknázza az ásványi nyersanyagkincseket, hasz­nosítja a talajvizet és a fe.­szlni vízkészleteket — nem mindig a kívánatos irányban és mértékben befolyásolja a geológiai környezetet. Ez a jelenség már világszerte sür­geti a környezetvédelem megszervezését. A varsói egyetem hidro­geológiai kutatóintézetének munkatársai szovjet kollégá­ikkal — a moszkvai Lomono­szov Egyetem tudósaival — jelentős vállalkozásba kezd­tek néhány évvel ezelőtt amikor elhatározták: külön­leges atlaszt szerkesztenek amelynek térképei Kp let Eu­rópa geológiai környezetének az emberi beavatkozás követ keztében előállott változásait mutatják. A nagyszabású fel­adatnak azóta újabb segítő­társai is akadtak bolgár, cseh­szlovák, magyar és NDK-beli tudósok személyében. A vállalkozás a maga ne­mében egyedülálló a világon. A gondosan összegyűjtött adatok topográfiai ábrázolá­sával az atlasz szerkesztői nagy segítséget nyújtanak a geológiai kutatófúró mun­kákhoz, valamint az ökolo­giai viszonyoknak megfelelő területtervezéshez,' az egyes területek helyes, gazdaságos feltárásához. A tudományos munkát prof. dr. Habil W. Kowalski, a varsói és prof. E. Szergejev, a moszkvai egyetem tanára irányította, az atlasz kinyom­tatását az NDK vállalta. (BUDAPRESS— INTERPRESS) Hogyan élt Juhász Gyula? Péter László könyve „Alig van magyar költő, aki annyira azonosbdott vol­na egy várossal, egy tájjal. Egészen bezárult ebbe a lég­körbe, minden más vidékre ennek az egynek a színeit vetítette. Szegedet képviselte még amikor elvágyott is. Szenvedve szerette,, mikor ta­lán azt hitte, hogy legjobban gyűlöli: ahogyan magunkat szeretjük és gyűlöljük egy­szerre. Egy város és egy táj költője lett, vidéki költő, s egyre tudatosabban az. E vidéki végzet úgy nehezült rá. mint egy eredeti bűn ... ..Aligha lelhetnénk találóbb, tömörebb mondatokat Ju­hász Gyula és Szeged kap­csolatára. mint a Babitséit. Bölcsőhelve és tragikus vég­zetének helyszíne ez a város, verseinek vissza-visszatérő motívuma. Juhász Gyulának, Szeged nagv költőjének küzdelmes, tragikus sorsa kel életre abban az életrajzi kötetben. amelyet Péter László szegedi Irodalomtör­ténész. a Móra Ferenc Mú­zeum főmunkatársa írt még. A színes. ismeretterjesztő kötet a Móra Ferenc Könyv­kiadó „Így élt..." sorozatá­nak legújabb köteteként a napokban került a könyves­boltokba. Péter László tizenkét feje­zetben tárgyalja a költő élet­történetét. barátaihoz, csa­ládjához való viszonyát, s közben — szinte észrevétle­nül — tárulkozik ki az ol­vasó előtt a századelő irodal­mi. politikai életének társa­dalomrajza. Számtalan hely­történeti érdekesség kerül napvilágra az életűt kapcsán a költő szülőházáról, szege­di utcákról, terekről, a vá­ros történelméről. A kötet elején, a családi kapcsolatok taglalása után a szerző nem­csak a költő neveltetésének, tanulmányainak mozzanatalt vázolja fel, hanem keresi, kutatja azokat a szellemi, irodalmi indítékokat, ame­lyek döntő szerepet játszot­tak Juhász Gyula költővé válásában. Eleven képet fest az ifjú poétát ért baráti be­hatásokról is. Érdekes ada­lékok bukkannak elő a köl­tőt Ady Endréhez, Babits Mihályhoz, Dutka Ákoshoz — a holnaposokhoz fűződő viszonyról is. A kezdő ta­nár-költő „Canossa járásá­nak" minden apró mozzana­tát figyelemmel kísért a szerző. Bepillantást enged u Máramarosszlgeten eltöl­tött évekről, Nagyváradon. Szakolcán és Makóra, majd ismét Szegedre kanyargó életút minden állomásába. Hányatott élettörténeté­nek hétterében lépten-nyo­mon felseilenek a század­elei Magyarország sanyarú társadalmi viszonyai. Egy olyan világé, ahol egy tehet­séges. lendületes fiatal köl­tő a kibontakozás éveit el­dugott kisvárosokban kény­szerül tölteni, távol a nyüzs­gő irodalmi élettől, nemegy­szer szorongató kepyér- és állásgondekkal küzdve. Péter László biztos kézzel rajzolja meg a Horthy-Magyarország történelmi fonákságait, & Ju­hász Gyula helyzetét. A kötetnek — és Juhász Gyula életének is — a leg­mozgalmasabb és leg­izgalmasabb fejezete a Ta­nácsköztársaság időszakára esik. „A Nemzeti Tanács jegyzője, a szegedi Polgári Radikális Párt alelnöke, a Szabad Egyetem és a Sza­bad Líceum rendszeres elő­adója. á decemberben Indu­ló hetilap a Tilz főmunka­társa. s utoljára, de nem utolsó sorban a Délmaqyar­orszáa költőié és rendszeres vezércikkírója, páratlan se­renvséggel vette ki részét a szegedi közéletből." — ösz­szegzi ezt az időszakot a kö­tél Juhász Gyula verssel köszönti az új rendet (Első szabad ének). Hitte, hogy a világ átváltozásaival, meg­változik az ő élete is, hogy szükség lesz rá, mint költő­re, publicistára, a kultúra terjesztőjére rajongással sze­retett szülővárosában és ha­zájában. Költeményeivel, cikkeivel és egész emberi magatartásával tett hitet a forradalom mellett. A pro­letárdiktatúra bukásával Ju­hász Gyula élete is gyökere­sen átalakult, mint minden­kié, aki azonosodott a forra­dalommal. Az üldözés, a ki­taszítottság keserű kenyere jutott osztályrészül neki. aki mindig is igényelte a nyilvá­nosságot. a költőként szólás lehetőségét. Élete hátralevő részében remeteként a világtól elvo­nulva élt, s egyre inkább el­hatalmasodott. rajta betegsé­ge. 1937 április 6-án maga­magát szakította el a világ­tól, a költészettől — örökre. Csak 54( éves volt. „Te még enyém vagy, és enyém ma­radsz. / A földemet elvették, de vizem még / — Vér és könny úszik benned s annyi emlék — / Híven kitartassz, mint a gyász s panasz" — vallotta egyik versében a Tiszáról. Szobra ma ott áll a szeretett folyó partján. S Szeged népe mindig tiszte­lettel gondol a város költő fiára. Gondolatalt, verselt, élettörténetét megőrizzük, s tovább adjuk. Ezt segíti Pé­ter László kiváló életrajzi kötete is. Rafai Gábor Gyűjt/e a ITIÁRKA-kupakot! Ha Bármilyen Márka kupakot összegyűjt, és 1981. március l-lg bekUldl, vagy beviszi azokat a Márka­kupak központba (Budapest, Hegedű u. 9. 1061), sors/egyet kapr amellyel részt vesz a nyereménysorsoláson. Főnyeremény! egy Lada személygépkocsi. Sorsolás: 1981. április 18-fin. IA Márka kupak központ nyitva: 1 hétfőn 13-17 óráig, szerdán 10—18 óralg I és pénteken 13—17 óráig. A mártélyl FUrst Sándor Tsz igósló­és csikó­árverést tart s tehenészeti telep bekötő útja melletti legelön 1980. november 19-én 9 órakor.

Next

/
Thumbnails
Contents