Délmagyarország, 1980. november (70. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-07 / 262. szám

41 Péntek, 1980. november 7: Az olasz és a ló M

ár A ló se & régi. Semmi túlzás nincsen szavamban, ha azt mondom, a végeláthatatlan pusztán civilizált lovak nevelkednek. Közéjük csöppen az ember, mint messziről jött idegen, körülállják úgy. hogy a sok jó lófej tói semmit nem láthat Kezdi azt hinni, népszerűségének, emberi nagyságának híre «ide is eljutott már. Minden lónak két szeme van. és mindegyikben kérdés lakik: hát te? Mi szél hozott ide? Nálatok mennyi zab termett? Vannak-e arrafelé meg nem gyalázott csődörflúk? A fényképezőgépet úgy megszokták. illegetni kezdi magát a deres a lencse előtt Mosolyogjak? Nyerítsek? A másik, a szürke csak addig jutott el. hogy a tudás alapja a személves tapasztalás, ennélfogva mindenáron bele akar nyalni a lencsébe, de a pej azt is megmondaná, ha értenénk a szavát, mennyi legyen a zársebesség. Nagvszavú szónok tud csak olyan nehezen szabadulni rajongói gyűrűjéből, ahogy a jövő-menő kászálódik ki azingóbingó fejek közül. Amelyik éri, még egy meleget belefúj a nyakába. Föltehetően könnyebb megszokni a fényképezőgépet mint a zablát. ezért ragaszkodik a puszták anványj csikaja az automata gépekhez és filmfölvevőkhöz. Másrészt pedig azért mert a zabiával ostor is jár. a kézbe való lds masinával pedig leginkább kockacukor. Micsoda különbség! Özönlik a turista a pusztára, szervezett program hajtja ide. Hajtják tehát a ménest is, kápóvá elvadított hátaslovak dübörgik körül őket: a második napirendi pont a vendégek szórakoztatása. Hamar előállnak azok, amelyeket bizonyos valutáért szőrén megülhet az osztrák, meg az is, amelyik valamilyen piszkált jelre leveti a sógort, hadd nevessen a többi. Annyi szeretet és kímélet van a hátról való ledobásban is. visszajön bocsánatot kérni a kanca. Ájtatosan fogadja el a nevetéstől görcsbe fordulók fölemelt adagú cukrát Program szerint jön az öitfts fogat. (Jól emlékszem, valóban ötös?) Semmi más nem tartja össze őket., csak a lovas markába összefogott gveolő. Hogv igazodik el ennvi szíj között, csak ő tudia. Fönn áll az utolsó kettő hátán, ha csak egv szúnyog csípné meg egyiket, és félre hányná a farát két ló között esne azonnal a földre. Gondolkodó jószágok ezek. csfntalanságot egvik se tenne, hiszen a dicsőség közös. Habosra futották magukaít. meg is állnak tapsot gyűjtögetni, és simogatást legalább ötven embertől. Mutatványra éhesek a hátasok is. kari Icába fordulnak, leülnek, fekszenek. hagyják, hogy a csikós a fülükbe durrogtasson karikás ostorával Mondhatnám úgy is, ez a megrendelhető szokványműsor, húszdines diára érzékenyítve. Van itt azonban más is. Az olasz például, aki egyetlen szót nem tud magyarul, és a lovas szövetkezel embere, aki semmivel nem tud kevesebbet olaszul. Nagyon egymásnak vetették a vállukat, az egyik mindenáron lovat akar venni, a másik viszont ugyanakkora igyekezettel lovat akar eladni. Szép nagy autóval jött az olasz, és gyermektelennek látszó feleségével. Ékszer is lóg a férfi nyakán, vastag szemű láncon arany lófej. Látni lehet, a szándéka komoly. A pusztai embernek semmi encsembencsem díszítője nincsen, csak természetes esze. Máig nem tudom eldönteni, honnan érti, mit mond az olasz, de mindig int a fejével, és intézkedik is azonnal. Az istállóban öt bőgatyás, árvalányhajas csikós öt paripa húsz patájáról kézzel piszkálja le a trágyával fölragadt szalmát, nyeregbe veti magát, és úgy jar kórbe-karikába. mintha Jancsó-filmben szerepeíne. Dagad az olasz melle, fúj nagyokat, most mindjárt elönti a gyönyörűség. Beszél, beszél, megállás nélkül. Felesége arrébb áll, fényképező- és fiimezőgéppel fölszerszámozva, ő nem értheti, mert nem hallja extázisba esett férje gurgulázó szavait—, ha értené, talán mondaná, csillapodj, fiam, hogy nézel ki rnár megint! — a gyönyörű szavak áradata tehát, egyesegysdúl a téesz emberét takarja be. Int is mindig, hogy tökéletesen igaz a beszéd, sőt még annál is igsacbb. Dugja a taplót az olasz fülébe, és fújja a parazsát, ahogy tőle telik. Mivel nem értik egymást, föltehetően kölcsönösen tegeződnek. Az egyik oldalról mérget merr.ék venni rá. Igazad van. sógor, ezt vedd meg! Van neked magadhoz való eszed, az anyád ne sirasson!" Ej, de szép az olasz szemnek a karikára forgó látvány, és hej, de kedves a csengő-bongó magyar beszéd. Ujjának görbítésével előinti az öt közül a legfeketébbet, a sátánszemű pokolfaj zatot, a dagadó erexxel licankolo, tüzet fujtató Cigányt. Rohan oda hozzá., böködi le róía a lovast, fogja a gyeplöt, igazítja a kengyelt —. de segítség nélkül nem tud fölpórdülni rá. Tisztesség ne essék szólván, de úgy ül rajta, mint majom a köszörűkövön. Természetes eleganciája van a sátánnak, pusztai műveltsége is gátolja, hogy meggondolatlan oldaliépésre szánja el magát, még egy kicsit teszi-veszi is, illegeti is porcikáit. Em'perek. lássatok csudát! Ez a ló éppen annyit ért olaszul, mint a majorgazda. Sugdos valamit onnan föntről a fülébe a férfi, és szorosra húzza bal kezével a gyeplőt, ez meg kezd leülni, mintha a szokásos mutatványos műsor következne, és úgy vigyáz az idegenre, mint a hímes tojásra. Vörös az olasz a gyönyörűségtől tetőtől talpig, ugrik le, és bújik a csücsülésben varakozó Cigány két első lába közé, hadd fényképezze le élete párja a nagy magyar puszta kellős közepén. Ne is a felesége, mert arra most itt van szükség. Jöjjön csak ide az asszony, üljön le, vagy legalább guggoljon le a ló elé, viselje el, hogy egyik vállára a Cigány teszi föl a patáját, a másikra pedig hites férje támaszkodik. Benne van minden mozdulatukba, olyan kezes ez a ló, gyerek helyett gyerek lehetne otthon. Ebből pedig világosan érthető, hogy lóvásár akkor lesz csak, ha az asszony fizet. A legnagyobb gyönyörűség is kevés az üdvösséghez, ha dokumentum nincsen róla. Hozzam szól most a csengő olasz szózat, tegyem le a magam gépét egy percre, vegyem át az övéket, és kattintsak csak avval is egypárat. Gyalogjáró masinához szoktatott szememet először hozzá kell idomítanom az automata csodához, mondom is rögtön nekik, ez a gép nincsen jól beállítva. Ha a film ilyen, a zár ennyi, a lencse anynyi, lehet ez a ló a világ legszebb lova, értelmes kép soha nem lesz belőle. Balga fejjel egyezkedést ajánlok föl, igazítsuk ki közös erővel a hibát, de rámröííen a férfi. Szavát én se értem, csak érzem, hogy süt: mit nyavalygok én milyen marhaságokkal, a lovat nézzem, és nyomjam a gombot, mint süket a csöngőt. Fürge ésszel rögtön átlátom a helyzetet. Kép valóban nem lesz nekik, ha csak én nem küldök a magaméból, de lóvásár biztosan iészen. Magyar módra, olasz módra. Elköszön a puszta embere is. valahogy így: Kedves asszonyom, legyen a legszebb lovunk az uráé,, maximális hódolatom pedig egyedül csak az öné. Szegény asszony, ő is úgy tesz, mintha értené. D. H. ' Anyanyelvi fokon Új tanterv a nyelvszakosoknak Az idei tanévtől új tantervek alapján tanulnak az idegen nyelv és irodalom szakosok a tudományegyetemek bölcsészkarain. Az orosz, angol, német, francia, olasz, spanyol nyelv és irodalom szakokon kétfelé ágazik a képzés: az első három évet lezáró vizsga után választhatnak a hallgatók, a továbbiakban tanárnak vagy bölcsésznek készülnek. Egyetemi tanulmányaik első 6 félévében tehát egységesen, ugyanazt az anyagot tanulják; a képzés olyr annyira nyitott ez alatt az idő alatt, hogy a hallgatók a tanárképző főiskolák azonos szakjaira is átmehetnek, és fordítva. Az utolsó két évben az egyéni érdeklődés, valamint a társadalom szakemberszükségletének figyelembevételével specializálódnak. t. Mindebből már látható, hogy az új tanterv készítői szem előtt tartották a felsőoktatás reformjának két lényeges célját: a tanárképzés egységesítésére törekvést, és azt, hogy az egyetemeken a társadalmilag szükséges képzettségű és számú szakembergárda szerezhessen diplomát. Közismertek a nyelvszakosok képzésének problémái. Eleget hallunk arról, milyen nehéz elhelyezkedni mondjuk egy angol— magyar szakos tanárnak, ugyanakkor nagyítóval keresik a szakembereket a különféle intézmények, tömegkommunikációs fórumok. A „túlképzés", illetve a szakemberhiány következményeit már-már megszoktuk. Például: olvassuk az újságban, halljuk a rádióban a magyartalan, kificamodott kifejezéseket; a más nyelvű információk új és új tartalmait képzelőerő és megfelelő ismeretkör híján egyre-másra a magyar nyelvtől idegen módon közvetítik. Észre sem vesszük, hétköznapi szókincsünkbe lopakodnak az „idegenségek", amelyek ráadásul gyakran pontatlanul közvetítik más nyelvű megfelelőik tartalmát. Könnyen belátható: az ennyire elszigetelt, úgyszólván rokonság nélküli nyelvet beszélők, mint mi, akik annyira rászorulunk más nyelvek és országok ismeretére, nem engedhetjük meg magunknak az alig-tudás, a felületesség kényelmét I 2.1 A korábbi szisztémától eltérő módon az új tanterv intenzív alapozó nyelvi képzést ír elő az egyetemi tanulmányok első évében, amely az úgynevezett alapvizsgával zárul. Ez azt jelenti, Papp György Illusztrációk (Anatole Francé: Nyársforgató Jakab) hogy a két félév alatt olyan fokú nyelvtudást kell szerezni, hogy nehézségek nélkül folytathassák a hallgatók az elméleti-szakmai stádiumokat — természetesen idegen nyelven. A két félévben a szaktárgyi óráknak legalább 80 százaléka nyelv- és beszédgyakorlat Eddig ezekből jóval kevesebb jutott erre az időszakra, hiszen a szaktárgyak — irodalomtudományi és nyelvészeti stúdiumok — tanulmányozása is elkezdődött már az első évfolyamon. Következésképpen: a nyelvi nehézségek úgyszólván tanulmányaik végéig kísérték a hallgatókat. Az anyanyelvi szintet megközelítő, biztos nyelvi alapokon kívül az úgynevezett országismereti tájékozottságot is az első évben kell megszerezni. Később erre épül az illető ország kultúrtöténetéről kulturális, politikai, társadalmi és közéletéről való tájékozottság, ami szintén újszerű követelménye az egyetemi képzésnek. Az első év végi záróvizsga szelektáló funkcióját nem titkolja senki. Az egyetemre kerülő fiatalok nyelvtudása különböző; az intenzív tanulás, az egyéves nyelvgyakorlás lehetőséget teremt arra, hogy mérséklődjenek, eltűnjenek a különbségek, s akiből az akarat és a rátermettség nem hiányzik, azonos esélyekkel kezdhesse a szakma elsajátítását. Most az elsősök tanulnak az üj tanterv alapján, s mint minden változást, ezt is gondok kísérik. Az úgynevezett részképzés, a külföldön tanulást természetszerűen az első évben kellene lebonyolítani, hiszen ez kifejezetten a nyelvgyakorlást és az ország tapasztalati megismerését célozza (eddig általában az utolsó egyetemi évben volt). Csakhogy: hogyan pótolja a hallgató másik szakmájának anyagát, hiszen még nincs Itthon, nem járhat az órákra, akinek a másik szakja is idegen nyelv, annak viszont össze kell egyeztetni a kétféle részképzés idejét... ±1 fll A tanterv mindenesetre rokonszenvesen korszerű eLképzelések alapján készült. A hároméves alapképzést követő specializálódás folyamán a tanárjelölteknek a különböző iskolatípusokban és a felnőttoktatás más-más területein végzendő, nyelvpedagógiai munkára kell felkészülni. Ötödévben fél évig hospitálnak, tanítási gyakorlaton vesznek részt. A bölcsészek a pedagógia és a módszertan helyett a választott szakterületeiknek megfelelő foglalkozásokra járnak. Az ország három bölcsészkarának kell biztosítani a szakterület tudományos utánpótlását; könyvkiadási, folyóiratszerkesztési, tömegkommunikációs és kultúrdiplomáciai feladatok ellátására alkalmas szakembereket felkészíteni. A bölcsészhallgatók az érdeklődésük . és az elhelyezkedési szándékuk szerinti munkahelyeken töltenek néhány hónapot — az ötödik évben. A tantervi irányelvek további újdonságai: ezután kötelező a gyakorlatokon és előadásokon való részvétel. Az eddigi fogalmazásmód. miszerint ott lenni csak „általában" kötelező, s a nyomaban kialakult, közismert gyakorlat (miszerint csak akkor megyünk előadásra, ha úgy tartja kedvünk), tehát megszűnt, s mivel kevesebb utóvizsgára nvílik lehetőség, érdemes eleget tenni az új előírásnak Megszűnik a nyelvszakokon a levelező képzés, nyilván valóan ugyanazon okból, amiért a reformra rászorult a felsőfokú nyelvo' t-itás. Nincs értelme rengeteg időt pénzt, energiát á'dozrn csak azórt, ho v életünk folyamán a kü!ín<Vje kérdőívek megfelelő rubrikán. am.glvekben nyelvtudásunkról érdeklődnek, kitöltögethessük Amikor pedig meg kell szólalni idegen nyelven, tolmácsolni. fordítani, valamiképpen használni kellene tudásunkat — csak a fejünket ingassuk. Az új tanterv célja, hogy ..konvertábilis", valóban használható íej'eszthető és fejlesztendő tudást adjon nyelvtanároknak és bölcsészeknek. SULYOK ERZSÉBET