Délmagyarország, 1980. november (70. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-07 / 262. szám

41 Péntek, 1980. november 7: Vladimír Tyendrjakov Leszámolás Részlet A

rkagyij Kirillovics úgy gondolta, hogy a pedagógus a szétrombolt Sztálingrádban született meg benne «gy emlékezetes éjszakán. Talán az volt az első csendes éjszaka. Előző nap még aknák robbantak száraz pukkanással a romok között, hosszú géppuskává rövid, ugató géppiszlolysorozatok kusza szövedéke jelezte a frontvonalat, süvültöztek a Katyusák, tompa dörejekkel árasztva el az agyongyötört földet, az égen rakéták virágai nyíltak, fenyükben újra meg újra összezsugorodtak a fantasztikus alakú, tátongó ablakszemű házmaradványok. Előző nap még folyt a háború, de mára véget ért A hold csendben kelt fel a romok, n hó borította hamutenger felett. Az ember el sem tudta hinni, hogy már nem kell félni a csendtől, amely színültig megtölti a sokat szenvedett várost. Ez nem pillanatnyi szélcsend: itt már beköszöntött a béke. ez itt már a távoli hátország, az ágyúk több száz kilométerrel arrább dörögnek. S bár az utcákon az üszkös romok között hullák hevernek, ezek tegnapiak, újakkal nem szaporodnak. Ezen az éjszakán nem messze az egykori tizenegyes számú iskola óvóhelyétől, ahol ezredünk törzse elhelyezkedett, tűz ütött kí. Előző nap még senki se törődött volna vele — folyik a harc, a föld ég —, de most ez u tűz a béke nyugalmát törte meg, és mindenki rohant oda. A német katonai kórház háromemeletes faépülete égett, amit eddig szerencsésen elkerült a háború. Odabent sebesültek voltak. A vakítóan aranyló, lobogó falak heve messziről is perzselt, és egyre hátrább szorította a tömeget Ar emberek pedig dermedten, megbabonázva, lesújtottan figyelték, amint odabent az ablakok mögött az izzó mélyben Időről időre leszakad egy-egy sötét tömb. S valahányszor ez történt, a tömegen egyik végétől a másikig keserű, fojtott sóhaj futott végig: egy-egy Ö6Zszeégett német sebesült zuhant le ilyenkor ágyastól, olyan, aki nem tudott felkelni és kimenekülni. Sokuknak sikerűit kijutni. Mot ott álltak elvegyülve az orosz katonák között, velük együtt figyeltek, egyszerre tört fel belőlük a sóhaj. Arkagyij Kirillovics vállához szorulva is ott állt egy német Fejét és arcát kötés takarta, csak hegyes orra állt kl belőle, s fél szemében kétségbeesett iszony parázslott A félelemtől és a hidegtől egész teste remegett mocsárszinű, szűk vászon egyenruhájában. Remegése akaratlanul is átragadt Arkagyij Kirillovicsra, aki pedig jól beleburkolódzott meleg bekecsébe. Elszakította tekintetét a ragyogó tűzözönről, lassan körülnézett — téglavörösre izzott arc<jk. oroszok és németek vegyesen. Mindannyiuk szeme egyformán Izzik, éppúgy, mint a szomszédjáé, mindannyiuk arcán fájdalom és tehetetlen beletörődés. A szemük láttára lezajló tragédia egyikük számára sem közömbös. Arkagyij Kirillovics ezekben a pillanatokban rádöbbent egy egyszerű Igazságra: sem a történelem vad kanyarjai, sem a mániákus őrültek gyilkos eszméi, sem a téboly járványai, semmi nem képes rá, hogy kiölje az emberekből az emberséget. Elfojtani, azt lehet, de megsemmisíteni nem. Mindenkiben lappanganak a jóság érintetlen tartalékai, csak fel kell tárni, hagyni kell, hogy felszínre törjenek. Es akkor... A történelem kanyarjai egymást gyilkoló népeket, vérfolyamokat, a föld színéről eltörölt városokat, letiport mezőket jelentenek... Csakhogy a történelmet nem az úristen csinálja, hanem az emberek! Vajon, ha szabadjára lehetne engedni az emberekben rejlő emberséget, nem azt jelentené-e az, hogy sikerül megzabolázni a kegyetlen történelmet? Izzón aranylottak a ház falai, a vörös füst szikrakévéket sodort a hideg Hold felé, s fátylat borított rá. A tömeg erejét vesztetten figyelt Arkagyij Kirillovics vállához szorulva ott reszketett a bekötözött fejű német, fél szeme előparázslott a kötés alóL Arkagyij Kirillovics a tömeg közepén lehúzta magáról a bekecsét, rávetette a didergő német vállára, és tuszkolni kezdte kifelé a tömegből: — Schnell! Schnell! A német csodálkozás nélkül, közömbösen fogadta a gondoskodást, engedelmesen kocogott egész úton a törzs pincéjéig. Arkagyij Kirillovics nem nézte végig a tragédiát, később megtudta, hogy egy mankós német ordítva előrontottt a tömésből, bele a tűzbe, s egy tatár katona utánavetette magát, hogy kimentse. Az égő falak beomlottak, s maguk alá temették mindkettőjüket. Mindenkiben kihasználatlan emberségtartalékok lappanganak. A történelmet emberek csinálják. Az egykori gárdaszázadosbői elemi iskolai tanító lett, és egyidejűleg beiratkozott a pedagógiai főiskola levelező tagozatára. A tantervek Ilyesmiket írtak elő: a tanulónak ismernie kell a nagy írók életrajzát, legjobb műveiket. világnézetüket, képesnek kell lennie arra, hogy a megadott szempontok szerint meghatározza az egyes Irodalmi alakok kilétét: ez néples, az reakciós, amaz úgynevezett „felesleges ember"... Tudnia kell, hogy kire kl hatott, kl kiről hogyan vélekedett, ki a romantika képviselője, ki a kritikai realizmusé... Egyet hagytak csupán figyelmen kívül ezek a tantervek: hogy az irodalom emberi viszonyokat mutat be, ahol a jóság megütközik az aljassággal, a becsület a hazugsággal, a nagylelkűség az alattomossággal, az erkölcs az erkölcstelenséggel. Az Irodalom az emberi együttélés megválogatott és megőrzött tapasztalatkincsei Felháborodsz a gazdasszonyon, akire Vanyka Zsukov így panaszkodik a nagyapóhoz írott levelében: „Fogta a halat, fejjel a számba tömte." De nem különös, hogy egy cseppet se háborodsz fel azon, ha egy ismerős felsőosztályos csak ' úgy mellesleg, pusztán passziób'ól lekever egyet egy arra szaladó kis srácnak? Egy erős a szemed láttára megüt egy gyengébbet, csupán azért, mert ő erős. Miféle ember vagy, ha ez közömbösen hagy? Olvastátok Tolsztoj Feltámadás című regényét. Eresszük szabadjára a képzeletünket: mi lett volna, ha Nyehljudov belső gyávaságból vagy szégyenből elfordul Katya Maszlovától? Hogyan élt volna tovább? Megnősül? Családot alapít? Nyugodtan élne?... Az irodalom révén Arkagyij Kirlllovicsnak sikerült sajátos bonyolult erkölcsi versengést kezdeményeznie: aki erősnek érezte magát, kereste az alkalmat, hogy a gyengébb segítségére siessen: a gyenge büszke volt rá, ha az erősebb szemébe mondhatta a kemény igazságot, az ártatlan zokszó nélkül viselte a mások vétkéért járó büntetést,' de jaj volt annak, aki gyávaságból hagyta, hogy vétkéért más bűnhődjön. Mindebben sok volt a játék és sok volt a kérkedés. De lehet-e kételkedni abban, hogy a kérkedésből gyakorolt erény idővel szokássá, a játék pedig életté változik? Az utóbbi időben még a szakfelügyelők is azt hangoztatták, hogy a százhúszas számú iskola tanulói egész magatartásukkal irigylésreméltóan különböznek a többi Iskola tanulóitól. Argyakij Kirillovics meg volt győződve róla, hogy a keze alól lelkiekben szép emberek lépnek ki a nagybetűs életbe, akik nem bántják a gyengét, és nem békülnek azokkal, akik ezt megteszik, nem tűrik az aljasságot és hazugságot, s tisztában vannak erkölcsi felsőbbrendűségükkel. Azok pedig, akikkel összeütközésbe kerülnek, önkéntelenül , is szembe kell, hogy nézzenek önmagukkal. ,Minden emberben hatalmas emberségtartalékok lappanganak. Arkagyij Kirillovics egyetlen percre sem felejtette el az egykori ellenségek összevegyült tömegét, ott, az égő katonakórház előtt, a tömeget, amelyet közös szenvedés hatott át És nem felejtette el az ismeretlen liatonát sem, aki berontott a tűzbe, hogy megmentse azt, aki nemrég az ellensége volt Meg volt győződve róla, minden tanítványa egy-egy gyutacs ' lesz, mely felrobbantja maga körül a rosszakarat és a közöny jegét, és felszabadítja a másokban rejlő pozitiv erkölcsi érőket. Á történelmet ember,ek csinálják. ö, Arkagyij Kirillovics Pamjatnov, pedagógus, a maga szerény módján hozzájárul a történelem előrelendítéséhez..." Hitt ebben, és másokat is rávett, hogy higgyenek bén ne. Egyre többen fordultak hozzá, szavára felfigyeltek, nemcsak a tanítványai, hanem a szüleik is kikérték tanácsát Szonya Potyehina is, lám, kétségbeesésében nem másnak, hanem éppen neki telefonált az éjszaka közepén. Arkagyij Kirillovics ott Olt a konyhában, öklére támasztva nehéz fejét. A falon túl, alig néhány lépésnyire ott feküdt az a puskalövéstől szétzúzott fejű nagydaVab férfi. Az ő tanítványa megölte az apját! Az 6 tanítványa ... Egyike azoknak, akik büszke hitet ébresztettek benne. Mi ez? A sors véletlen fintora, vagy egy hibáért járó kegyetlen büntetés? Ha van egyáltalán, aki képes hozzásegíteni a válaszhoz, az csakis Kolja Korjakin lehet, senki más. Ha ugyan képes rá ... Körös-körül csend. Arkagyij Kirillovics már nekikészült, hogy feláll és lemegy, amikor hirtelen lopakodó lépteket hallott, öszszerezzent. fölegyenesedett, és... a konyhaajtóban Vaszilij Potyehint pillantotta meg, homlokába húzott sapkában, prémgalléros bundában. (Soproni András fordítása) Kovács József Vers a papáról A papa hetvenegy éves, a papa egész nap dolgozik, új fészert ácsol a tüzelőnek, épít a csacsinak kétkerekű kocsit. A papa megjavítja a tetőt, a-papa egész nap kalapál, sütőt csinál erős bá-Iogból, a papa egész nap dolgozik. A papa este nézi a televíziót, és ülve elalszik. A papa hetvenegy éves. Zelk Zoltán Éjszakába zárva Szinérválalján Ábris bátyámnak volt egy százéves faliórája, kulccsal nyitotta indulni reggel, s zárta kulccsal minden éjszakára. Jaj, miért is, jaj, miért ls tette! kapta egyszer az Isten őt tetten: HA TE ÜGY, HÁT ÉN IS s fogta kulcsát és rázárta az éjszakát szegény nagybátyámra. Titkoltam eddig a titkom, de mert vénen, már kimondom, miként halt meg Abris bátyám oly hirtelen, oly nem vártan negyvennégy éves korában. Dédelgetett kedvenceink Üj magyar filmet forgatnak Boldogkőváralján, a festői környezetű észak-magyarországi faluban készítette a MAFILM Dialóg Stúdiójának stábja a Dédelgetett kedvenceink című film felvételeit. A film rendezője Szalay Györgyi, akit igen sok dokumentumfilm, valamint alkotótársával, Dárday Istvánnal közösen készített több játékfilm — Jutalomutazás, Filmregény, Harcmodor — alkotójaként ismerünk. Stábja — s benne ötven gyermekszereplő — több mint egy hónapot töltött Boldogkőváralján. Az egyik utolsó forgatási napon beszélgettünk: — Nem volt egészen zavartalan a munkánk, az időjárás többször megtréfált, hátráltatott, ötven gyereket táboroztatni Ilyenkor nem könnyű, nehézséget okozott a patakbeli fürdési jeleneteknél a sok esőzés, áradás, de most már mindezeken túl vagyunk. A Hernád-völgyét választottuk történetünk szinterének, mert itt van Boldogkő vára, amely szintén „játszik" a filmbea A Dédelgetett kedvenMOHACS1 REGÖS FERENC: ÜNNEPLÖK ceink egy nyár története, illetve egy pesti kislány és egy helybeli fiú kamaszkori bontakozó szerelmének hátterében két különböző életforma találkozásáról kíván képet adni. A tizennégy éves kislány és tízéves öccse fővárosi értelmiségi szülők gyermekei. A mama tévériporter, a papa külkereskedelmi dolgozó, igen rendezett körülmények között élnek. E két gyermek 6zemével próbáljuk lájtatni a falut. és érzékeltetni a két életforma különbözőségét. A falusi fiú apja traktoros, anyja elhagyta a családot, a fiúra sok házimunka terhe is hárul. Nagy hangsúlyt kap filmünkben a tárgyi környezet. Pesten is forgatunk, a történet ott kezdődik, s oda tér vissza. A belső felvételeket eredeti környezetben készítjük itt, Boldogkőváralján, s. a helybeli lakosság adja hozzá a társadalmi hátteret. Dárday István és Szalay Györgyi általában nem színészekkel szokott dolgozni. Mostani filmjükben lesz-e színész? — Valamennyi szereplőnk amatőr, illetve civil, a gyermekek és a felnőttek egyaránt. Az ötven gyereket körülbelül kétezerből válogattuk ki. Ezt is, mint minden filmünket az ötlettől végig együtt csináljuk, s módszereink is azonosak, mint korábbi filmjeinknél. A törtenet fiktív, amit a szereplők is formálnak a maguk képére. Azt szeretnénk elérni, hogy a Dédelgetett kedvenceink ne csak a felnőttek gyerekfilmje legyen, hanem a tizenéveseké is. Szerepel majd benne az Edda Művek és a Beatrice együttes. A film fiú főszereplője, Ringer Péter a közeli Szerencsre való. A főszereplő lány pedig Járay Csilla, aki Budapesten, a Veres Pálné Gimnáziumban most kezdte meg középiskolai tanulmányait Sok Idő nincs a beszélgetésre, filmforgatásnál az idő pénz. Pap Ferenc kamerája körül újra ott áll a stáb. Szalay Györgyi és Dárday instrukciókat adnak, elhangzik a vezényszó: — Csapó: háromszázötvenhét! Teljes csendet kérek!..., és szemközt a kamerával az úton felénk indul egy fiatal legényke, kötélen vonszolva maga után egy fehér kecskét. Felrebben egy libacsapat, rövid szárnyverdesés után nyugodtan eltotyog, ügyet sem vetve arra, ml történik a háta mögött, miért a szokatlan felfordulás Boldogkőváralia utcáján BENEDEK MIKLÓS