Délmagyarország, 1980. november (70. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-07 / 262. szám

70. evÉolyam VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! §zam DELMAGYARORSZAG *A2.MSZMP SZEGED ,.V-Á ROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 1980. november 7.J péntek Ára: 1,60 forint > • | '"jf "'' 1 •.. Éljen a Nagy Októberi Szocialista Foffaűalom évfordulója! A

Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, amelyről ma megemlékezünk, olyan esemény volt, amelyhez hasonlót nem ismer a világ. Lenin és a bolsevik párt vezetésével Oroszország munkásosztálya még kitaposatlan útra lépett. Hatvan* három esztendő elmúltával a történelmi egyenleg önmagáért beszéL Az egykor elmaradott cári Oroszország helyén ma szocialista nagyhatalom: az egyetlen szocialista ország helyén, amely puszta létéért küzdött — ma ott a szocialista világrendszer; Európában, Ázsiában, az amerikai kontinensen, mélyek a szocializmus gyökerei. A „harmadik világban" pedig vi-. lágosan kifejezésre jut annak a vonzásnak ereje, amelyet a szocializmus — az örökölt nehézségek, fogyatékosságok ellenére — világszerte gyakorol. Az októberi forradalom első dekrétuma — egy ezer sebből vérző országban, egy háborúban álló világban — a békéről szólt Nem volt ez véletlen, nem is pillanatnyi intuíció, hanem annak felismerése, hogy ettől kezdve egy időben, egymás mellett, hosszú ideig létezik majd kapitalista és szocialista rendszer. A fiatal szovjet állam kezdettől fogva a békés egymás mellett élés politikájának érvényesítésére törekedett Nem volt könnyű dolga. A nemzetközi imperializmus először csak az erő nyelvén akart és tudott beszélni a fiatal szovjethatalommal. Nehéz évek teltek el az első lélegzetvételnyi „szünetig". Előbb szét kellett verni a külföldről támogatott ellenforradalom fegyveres erejét, s az idegen intervenciót A második világháború előestéjén a Szovjetunió óriási diplomáciai-politikai erőfeszítést tett, hogy kialakulhasson a kollektív védelem rendszere, a nemzetek olyan összefogása, amely a hitleri fasizmusnak gátat tud vetni. Nem a Szovjetunión múlt, hogy ez az erőfeszítés sikertelen maradt; a Chamberlainek és Daladierek patologikus szovjetellenessége útját állta a józan észnek. Ezek a politikusok, akiknek neve hazájukban ma is a szégyen szinonimája, azt hitték, hogy az agresszorral való egyezkedéssel, az agresszor békítgetésével, a nekik tetsző irányba terelhetik az agressziót: csak Keletre, kizárólag Szovjet-Oroszország felé. Tévedésükért az emberiség Forradalom nagy árat fizetett. A demokratikus hatalmak — a Szovjetunió, Anglia, Amerika, Franciaország — koalíciója végül a második világháború vérzivatarában alakult ki, s döntő szerepet játszott a győzelemben. A második világháború után a forradalom békemissziójának megvalósítására sok tekintetben megváltozott körülmények között került sor. Az, hogy feltalálták — és Hirosima, Nagaszaki lakói ellen hidegfejű kegyetlenséggel bevetették — az atomfegyvert, merőben új helyzetet teremtett. Olyat, amelyben — egy új háború lángjában — elhamvadhat az emberiség. Hasonlíthatatlanul nagyobb lett a tét: a béke védelme, az új világháború elhárítása immár az egész emberiségért, a mai és a holnapi generációkért vívott harcot jelentette. Másrészt viszont az a tény, hogy megszületett a szocialista világrendszer, előrevetítette a lehetőséget, hogy a békeharcot sikerrel lehessen megvívni. Igaz, a második világháború utáni első években az imperializmus még a dullesi szakadék széléhez kényszeríthette az 'emberiséget. De azután a szocializmus erőinek növekedésével, a nemzetközi erőegyensúly kialakításával párhuzamosan a tőkés világ felelős kormányférfiai fokozatosan rákényszerültek a békés egymás mellett élés elvének elfogadására. Nem ment ez simán. Olyan folyamat volt. amelyben sor került visszaélésekre, válságokra is. És nem von le semmit az enyhülés mellett felsorakozó nyugati politikusok, partnereink érdeméből — hisz partnerek nélkül nincs enyhülés —, ha megállapítjuk: a Szovjetunió, s a többi szocialista ország következetes lenini békepolitikája játszott döntő szerepet abban, hogy a háború erői nem törtek át, s hogy a hetvenes-nyolcvanas évekre az atomháború réme távolabb került az emberiségtől. Mint ahogy elsősorban a szocialista országok türelmes, következetes erőfeszítésének eredménye, hogy Európa viharos történelmének leghosszabb békés időszakát éli. ... < A történelmi tanulságok figyelembevételével különösen nagy a jelentősége a Szovjetunió, s a külpolitikáját vele egyeztető többi szocialista örszag jelenlegi békepolitikájának. Országaink, számot vetnek azzal, hogy az imperializmus vezető köreiben — mindenekelőtt az Egyesült Államokban — a politika formálásában növekedett a militarista tényezők szerepe. A SALT befagyasztása, a Carter-doktrína meghirdetése, a NATO rakétahatározata egy-egy útjelzője e veszélyes folyamatnak. Az imperializmus, amelynek természete nem változott, ismét erőfölényre törekszik, kalandor terveket emleget a korlátozott „atomháborúról". A szocialista országok e nehéz szakaszban — amikor egyszerre van jelen a nemzetközi életben az enyhülés és a feszültség —, gondoskodtak arról, hogy az erőegyensúly sértetlen maradjon, de változatlanul a politika elsődlegességének lenini tételéből indulnak ki. A háborús hisztéria doktrínájával a békéért és a biztonságért vívott küz delem megfontolt és felelősségtől áthatott irányvonalát állítják szembe. És azt a közös, eltökélt akaratot, hogy valamennyi békeszerető országgal és az öászes békét kívánó társadalmi erővel együtt, mindent elkövetnek az enyhülés vívmányainak megvédéséért, a feszültség csökkentéséért, a fegyverkezési verseny megfékezéséért Épp ezt az akaratot fejezik ki a szocialista országok javaslatai, amelyek egységes egészet alkotnak, az egyenlő biztonság elvén alapulnak, s olyan nemzetközi atmoszféra kialakítására irányulnak, amelyben a legbonyolultabb problé mák politikai megoldását is eredményesen lehet keresni. Elmondhatjuk tehát, hogy ami a Nagy Októberből a legfontosabb, az ielenidejű is. A forradalom első dekrétumának szellemében folytatódik a harc — a nehéz, állhatatos és bonyolult politikai küzdelem — a jövőért, a békéért. Koszorúzási ünnepségek A .Nagy Októberi Szocialista Forradalom 63. évfordulója tiszteletéré csütörtökön a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a' Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa koszprúzási ünnepséget rendezett a szovjet hősök Szabadság téri emlékművénél. A magyar és szovjet zászlókkal és a nemzetközi munkásmozgalom vörös lobogójával díszített téren több száz fővárosi dolgozó, fiatal gyűlt össze az ünnepi eseményre. Kürtszó jelezte az ünnepség kezdetét, majd a díszszázad parancsnoka jelentést tett Losonczi Pálnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, aki ezután ellépett a katonák sorfala előtt. A szovjet és a magyar himnusz elhangzása után a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Kádár János, a Központi Bizottság első titkára és Németh Károly, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai helyeztek koszorút az emlékmű talapzatára. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának koszorúját Losonczi Pál és Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke; a Minisztertanács koszorúját Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai helyezték el. A Szovjetunió magyarországi nagykövetsége képviseletében Vlagyimir Jakovlevics Pavlov nagykövet, Valerij Leonidovics Muszatov követtanácsos és Anatolij Alekszandrovics Popov vezérőrnagy, katonai és légügyi attasé koszorúzott, A budapesti diplomáciai testület koszorúját Nguyen Phu Soai, a Vietnami Szocialista Köztársaság. Václav Moravec, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, Saddik Saddikni, a Szíriai Arab Köztársaság budapesti nagykövete, Frantisek Benko ezredes, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, Hugó de) Rio Guerra ezredes, a Kubai Köztársaság és Tran Vu alezredes, a Vietnami Szocialista Köztársaság katonai és légügyi attaséja helyezte el. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében Sarlós István főtitkár. az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Kállai Gyula elnök és Szentistványi Gyu. láné titkár; a Szakszervezetek Országos Tanácsa részéről Gáspár Sándor főtitkár, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja és Földvári Aladár elnök; a fegyveres erök nevében Czinege Lajos ' hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, Horváth István belügyminiszter és Borbély Sándor vezérőrnagy, a munkásőrség országos parancsnoka helyezett el koszorút. Az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport képviseletében Vlagyimir Ivanovics Szivenok vezérezredes, a déli hadseregcsoport parancsnoka, Nyikolaj Dmitrijevics Sevkun altábornagy, a déli hadseregcsoport katonai tanácsának tagjai, politikai csoportfőnök és Alekszej Nyikolajevics Zajcev altábornagy, a déli hadseregcsoport parancsnokának első helyettese koszorúzott. A Magyar Partizán Szövetség részéről Fehér Lajos elnök, Tömpe István alelnök és Hunya István, a szövetség választmányának tagja: a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség nevében Maróthy László, a KISZ KB első titkára, aa (Folytatás a 2. oldalon.) XXX Majakovszkij: Vlagyimir Iljics Lénia 0 aznap éjszaka mérlegre tette az egész világol és reggel: „Mindenkinek! Mindenkinek! Mindenkinek: Neked, frontok véres világa, nektek, mindenfajta szolganépek, kiket fogva tart a gazdagok igája. A hatalmat a szovjeteknek! A földet a parasztoknak! Békét a népeknek! Kenyeret az éhezőknek!" (részlet)