Délmagyarország, 1980. november (70. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-30 / 281. szám

8 Vasárnap, 1980. november 30. Családlátogatás Gyenes Kálmán—Süli István: Iram 1—IV. — A békéscsabai Kulich Gyula országos prem-fotópályázat első díjas alkotása „E képeskönyv a fotóművészet változatos es korszerű eszközeivel, sajátos esztétikumával beszél Csongrád megye mai életéről és hagyományairól. Az új alkotások szépségé és célszerűsége, a társadalmi gondoskodás sokoldalúsága és melegsége, az élet "erűje — mind-mind megkapóan szól a ma emberéhez, bizonyítva a szocialista építés magasrendűségét. Munkájukról, fáradozásaikról beszelnek a képek: ennyire jutottak a szocialista építés folyamataban Csongrád megveben" — irja Apró Antal. az MSZMP Központi Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke annak a fotóalbumnak a beköszöntőjében, amelyet a Corvina Kiadó gondozásában most jelentetett meg a Csongrád megyei tanács végrehajtó bizottsága. A karácsonyi könyvvásár előtt az üzletekbe került tehát a Gink Károly fotóművész kétszáznál több felvételét bemutató album — segítve azok gondján, akik mas tájban élő barátaikat nem csupán hasznos, hanem a szó igazi értelmeben vett szép könyvvel kívánják meglepni, megajándékozni. Értő kalauzuk lesz a könyv, s benne S - Simon István bevezetője. De lesznek bizonnyal olyanok is, akik maguknak veszik meg az ötnyelvű, képes kiadvanyt — s ők sem járnak rosszabbul. Csongrád megye s városai politikai, gazdasági, kulturális életének sokszínűségére az is rácsodálkozhat ugyanis, aki ittlakóként otthonosan mozog a képek tükrözte világban. Csongrád megyei képeskönyv Gink Károly fotóművészetének ismert erényeiről aligha kell ehelyütt meggyőznünk az olvasót, számunkra inkább az lehet most vizsgalódasra érdemes: mennyire tud újat, mást mutatni fényképezőgépévé!, mint amit eddig másoktól kaptunk. Nos, szokatlan nézőpontokban, érdekes és újszerű technikai megoldásokban éppenséggel nem szűkölködik Gink Karoly albuma: emberarcok közelről és városképek madártávlatból — e két szélsőség között tucatnyi megközelítési móddal él a művész. Ám hadd tegyük hozzá mindjárt: a csongrádi táiban élő. munkálkodó ember mintha kevésbé vonzaná őt, mint maga az alkotás, amit Csongrád népe létrehozott. Nyilván a köfetet szerkesztő bizottság elképzelésével magvarázható az is hogy rntg az algyői olajmező féltucat képpel foglalja el az egyébként ielentőségének megfelelő helyet a képeskönyvben, kulturális életünk legrangosabb nyári eseményéről, a szabadtéri játékokról hiába kerestünk felvételt... A Csongrád címmel megjelent, reprezentatív kiállítású. s a Zrínyi Nyomda szakembereinek «.... - Tyjüuu, ke2emunkáját ls dicsérő kötetet lapozgatván felmerült bennünk az a kérdés is. nem érdemeltek volna-e több gondosságot e fotók n képaláírások megfogalmazó jútól? Néhány példa szemlélte, heti, mire gondolunk: a „Tarján város" szót a szegedi köznyelv eddig sem fogadta be; a szegedi nyomda hivatalos neve nein Nyomdaipari Vállalat; s a mezőgazdasági termelőszövetkezetet. sem láttuk meg sehol MTSZ-nek rövidíteni. A Kender és Szövőipari Vállalat nevének első szava: Kenderfonó, s a csongrádi Batsányi gimnázium névadója sem cs-vel írta vezetéknevét. Még két észrevételünk lenne — hangsúlyozzuk: nem a kótözködés, hanem az esetleges következő kiadást jobbító szándékkal. A szegedi Rákóczi téri Lentn-szobor vagy a Sellő-ház falát díszítő kompozíció alkotója éppúgy megérdemli, hogy nevével is szerepeljen a könyvben mint a kötetben bemutatott többi képzőművészeti alkotás készítője s a képek válogatója — maga Gink Károly vagv a szerkesztő bizoHság? — felfigyelhetett volna arra, hogv a tudományegyetem központi épülete előtti teret már régen nem a téglalap alakú, medencés szökőkút díszíti... Mindezek azonban nem kisebbítik elismerésünket, s örömünket, hogy Csongrád megyét híven bemutató fotóalbumot vehetünk kezünkbe. Jó szívvel ajánljuk mindenkinek a könyvet. P. K. a szegedi mézeskalács-házA ban elhatározta három tanárnő, hogy akkor is elindul családot látogatni, ha zuhog az eső. A tanyai kollégium fala olyan, mintha mézeskalácsból lenne kirakva, benne éldegél szeptember óta Szótalan Katica. Azt akarja földeríteni a három tanárnő odakint, amit nem tud kitalálni idebent: miért hallgat Katica? Ütravalójuk igen nehéz. Azt hallották, ahonnan ő jött, a kutyának jobb a sorsa. Jól belegondoltak, és azt hitték, a poklok bugyrába kell most' alászállniok, Trabanttal. Nem baj, ha esik, a homoki út akkor a legjobb. Hamar esteledik ugyan, de az se baj. Csak addig legyen világos, amíg odaérnek. Megkértem őket, hadd menjek velük. Sokkal jobb a betonút, azon menjünk, ameddig lehet. Baj nem lehet, csak azt kell az eszünkbe vésni, hogy az elágazásnál nem jobbra, nem balra megyünk. Kár, hogy hamarabb is van egy elágazás, ott mindjárt elmentünk balra. Ennyi hibát még ki lehet igazítani, ha van hely a fordulóra. Sikerült, mehetünk tovább. Azt is megjegyeztük, akkor találjuk meg Katicáék házát, ha piroscsíkos sárga falat látunk, előtte pedig zöldre föstött postaládák állnak. Találtunk hajszálra ilyen házat, de az nem az volt. Menjünk tovább, egészen a boltig, ott kanyarodjunk jobbra. Megint baj van, megint itt egy elágazós csomópont. Merre van a bolt? Kérdeznénk, de nincsen olyan bolond ember, aki kinn allna az esőben. A betonút a határra visz, oda boltot nem raknak, menjünk csak bele a sárba. Kanyarodunk a boltnál. Eligazítanak bennünket, addig menjünk, amíg az erdő mellett meg nem találjuk a házat. Mentünk is legalább négy kilométert, mindig jobbra néztünk, mégis meg kellett fordulnunk, pedig itt volt a legjobb utunk. Messziről látjuk, nyomon vagyunk, ott van a sok postaláda, teljes sorban. Viszsza az egész, nem láda az, hanem vetőgép. De gyorsan ránk esteledett! Megint kérdezünk, megint fordulunk, és benne is vagyunk abban a tanyában, amelyikben állítólag a kutyának jobb a dolga, mint Katicának. A küszöböt átlépve azonnal láttuk, csöndes lángon égö emberséges emberek közé jöttünk. Kicsike bevezető után három tanár egyszerre kérdezi, mi '..-bet az oka, hogy Kati hallgat. — Azt gondolom ér, azért nem beszól, mert nem tudja eh dúlni, mit beszéljen. Túlontúl egyszerű a felelet, pedig a lényeg lehet benne. Atokháza sr,••kától annyira messze esik a kollégium, ekkora távolságot legjobban hallgatással lehet mérni. — Ha hazajön, mit beszél a kollégiumról? — Rosszat nem, az biztos. — A kosztról? — Van, amikor nem jó, de legtöbbször jó. A tejet és a főzeléket nem szereti. — Más panasza? — Első héten megverte valaki. — Nem létezik! Tudnánk róla. — Ha nem beszél, nehéz megtudni. A szobatársa ütötte meg. Azóta nem volt baj. , Fölnőtt ésszel elképzelni se lehet, mi mindenre számított a kislány, amikor kollégiumba készülődött, de biztosra vehető, hogy megveretését nem kalkulálta bele. Léket kaphatott töle a lelke. Ámbár lehet, hogv a szobatárs éppen azért suhintotta meg, mert vele nem lehet beszélni. Vagy azért, mert az ő lelki egyensúlya is félrebillent az idegen falak szorításában. — Apja-anyja szokta-e megverni? — Soha. Még csak nem is kiabálunk vele. — Nehezen olvas. — A p meg a b betűt keveri össze. — Vegyenek neki könyvet. Meséskönyvet, kötelező olvasmányt, ea babát. — Nagy lány ő már a babához. — A bentieknek mindnek van. Ruhát varrnak, öltöztetik, vetkőztetik, ajtatgatják, és meset mondanak neki. Mindegyik a babával alszik el, vagy a mackójával. — Eszünkbe se jutott volna. Mekkora legyen a baba? — Nem számít, csak legyen. Avval a babával, amit anyukától kap, minden este haza lehet gondolni elalvás előtt. Beszélni is lehet hozzá. Azzal búcsúznak a tanárok, jó volt eljönni, sok mindent másként látnak. Ne féljen apuka és anyuka, nem lesz baj semmi. Tavaly is volt egy kislány, az se beszélt először, Vnégis megszokta. Lehet, hogy pszichológus segítségét is kérik, ós a nevelók is jobban figyelnek majd rá. A kocsiban az is szóba jön, hogy némely gyerek azt hiszi először, a kollégiumi parancsolatokat neki kell megvédenie mindenáron, azért lehetett az összetűzés közöttük. Majd utána néznek. Most azonban leginkább más után kellene nézni, mert a kocsi lépésben megy csak. Másik utat választunk, megyünk megint mindig egyenesen, ahogy eligazítottak bennünket, de döntse el valaki sötétben, az ipszilonos elágazásnál melyik az egyenes? Hamar kitaláltuk közös erővel, és a lehető legrosszabbat választottuk. A Trabant nem húz. biztosan tele ment sáros homokkal a fék. Caplatnak az emberek, szemben velünk. Nagyon ismerhetik az ösvényt, mert olyan is van, aki föl-fö«ii a biciklire. Abban maradunk másnak is ei kellene .járnia családot látogatni, akkor talán megjavulnának azok az utak, amelyek egyedül tudnák összekötni a világgal a hátul maradó tanyákat. Már a betonon járunk, a kocsi most is ballag. Csak Mórahalomra kecmeregjühk be, majd találunk ott szerelőt 1 Itt a falu, hol a szerelő? Este van már hazament Szegedre 1 Másik? A sarkon mondja egy fiatalasszony, menjünk erre, aztán arra. utána balra, megint jobbra. Nem ertjük. Akkor menjünk be ebbe a házba, ott lakik Magyar Ferenc sógora. Benne vagyunk a családlátogatásban, a • gor áronnal ugrik — kiderül később, ismerjük is egvmást a ha'.gszergyárból —, vezet arra, amerre soha nem jártunk. Magyar Ferenc, a sárga angyal uincs még itthon, de indul < ieieség velünk, hogy meglátogatván egy harmadik családot is, telefonáljunk utána. Majd kiderül, mikor jön. Négyen türemkedünk be egy újabb ifjú aszszony házába. Egy szóval s» mondja, hogy nem erre vették a telefont, és a pénzt se fogadja ei. Meg' lehet ezt köszönni? A vonal végén előkerül Magyar Ferenc Egy óra múlva indulhat, nyolcra itthon lesz. Ha nem tudunk várni, menjünk a másik utcaba, ott találunk szerelőt, de a nevét nem tudja. Könnyen megtaláljuk, mert az idegenvezetővé szegődött két testvér most se mondja, hogy nekik elegük volt belőlünk Megvan a másik utca, szerelő is van benne, három Csavarhúzót nvom egvlk a zsebébe, jön is velünk azonnal. Megbizgettyűzi a kocsi eleiét, mind'árt más a hangja. Beleül, megy is mint a parancsolat. Ne indultunk neki még az útnak, fordul;unk a műhely ele, átnézné lobban is! Benyomódott valami lerrez a bnw-'en vénén, vissza kell iga-^ani. Megyünk a műhe! n?e Ott .taiál bennünket egy férfi most iött Szegedről. Hamarabb indulhatott mégis, alkalmi fuvarral hozt-k. örül, hogy egyenesbe jöttünk. Kicsoda? Magyar Ferenc. Mennyi család, é<= mennyi rendes ember! Meg lehet ismerni őket, csak e-ő v> HORVÁTH DEZSŐ