Délmagyarország, 1980. november (70. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-30 / 281. szám

MAG Vasárnap, 1980. november 50. 14 Napló A

z Asszonyszálláson eltöltött Július—augusztus nagyon kevésnek bizonyult. Szinte kéjesen ragadtunk a gyerekekhez, azok is hozzánk, az otthoni csendhez, tapadtunk a hazat naphoz, család voltunk, ezt az érzést réges-rég hiánvoltuk. egész nap otthon lötyögtünk. A Fiú a kertben, én a konyhában, ettünk és ölelgettük a gyerekeketIdilli hangulatunk egyre zaklatottabbá torzult; egy bezárt körben, meghervadnak az érzelmek es nyomasztóvá sorvadnak a percek. Terméazetesen előfordult, hogy elmentünk vendégségbe, legjobb barátaimhoz mentünk el, előzetes meghívásos alapon (Ezt is előretekintően fogadtuk el, nem akartunk tudtára ébredni szerelmünk kárhozatra-ítéltségének, pedig az megszületése pillanatától kárhozatra volt ítélve!) A Fiú iránti érdeklődés egyre-másra felbukott, a szokásos bemutatkozás után még többszőr ls, s mindannyiszor leolvashattam volt barátnőm és tanártársam szeméből az érthetetlen viselkedésem miatti aggodalmat A barátnőm (tíz évvel idősebb nálam, s már öregedő; harmincas éveiben kapaszkodott a „nagyokos" hírében álló irodalomtanár és költö nadrágjába, legalábbis a rossz nyelvek beszélik Így) töbt»zör célzott arra, hogy rajtam is nyomot hagyott az „Idő vasfoga", s Ismételten megjegyezte: — Mintha fogytál volna, Inci! Azelőtt mértéktartóbb voltál, Inci! Ezt. nem is tudom, mire értette, hiszen egyetlen pohárka likőrnél többel nem töltött, a fekete, amivel megkínált, jéghideg volt, bár azonnal kiittam, akár előzően a rövidet, igaz, nem köhögtem tőle, ahogyan az falun még ma ls illett volna (?) sőt, cigarettára gyújtottam, hosszú, amerikai szipkából szívtam a füstöt, s élvezettel szippantottam a virágillatú levegőt, mert szerettem volna jól érezni magam, szeretem » futó percek élvezését... Az irodalomtanár, s poéta férj tüntetőleg kizárólag a Fiúval társalgott, házépítési gondjait sorolta, beleavatta terveibe, az egész, Jelenlegi állapotában egyszintes házat megmutogatta neki, csakis a Fiúnak, és egyáltalán nem vetett rám pillantásokat lopva, mint azelőtt tette; süteménnyel és törkölypálinkával üjból és megint kizárólag a Fiút kínálta; beszélgetésükhöz sürgősen csatlakozott volt barátnőm és tanártársam ls. Amíg a férfiak kint a ház mostani és jövőbeni értékét becsülgették, addig ml. Idebent a szobában gyógyszerekről csevegtünk amennyiben csevegésnek lehetett mondani azt a pár mondatból álló véleménykülönbséget. amelv kettőnket abban a pillanatban elválasztott egymástól. Kizárólagos beszédtémánk — barátnőm jóvoltából a hormoninjekció volt. — Te milyen hormonkészítményeket szedsz? — Nem szedek — próbáltam nevetni, és megindokolni, miért nem, de a barátnőm suttogóra fogta mondandólát! — Akkor el kell kezdened! Van privát orvosod? Az SZTK-ban nem írják föl, szerintem a mi államunk nem akarja meghosszabbítani az emberek életét... Tudniillik a hormonkészítmény, regfőképpen kristályos formájában. — ebben a formában adagolják Amerikában, gondolhatod jó pénzen — tizenöt évvel fiatalabbá tesz a korodnál. Az én férjem öt évvel idősebb, mint én, és nézz ránk! Pedig csak tablettákat szedek, az injekcióra még nem is szántam rá magam ... — És hány éves vagy? — Mennyinek látszom? — Negyven vagy? — kérdeztem bizonytalankodva, miközben magamban megállapítottam: ha tíz évvel idősebb, mint én, akkor ő a negyvenhetedik évében van, de ha ö tizenöt évet fiatalodott, akkor esetleg harmincöt évet kellett volna mondanom ... A barátnőm arcán a fáradtsár., ml tőbb, a hajszoltság vonásai Jelentek meg. én szabadkozni próbáltam: „A maximumot mondtam! Tulajdonképpen harmincötöt kellett volna mondanom!" Valószínűleg nem ő volt igazságtalan hozzám, hanem én voltam kegyetlen, vagy inkább fáradt ahhoz, hogy erőlködés nélkül hazudjak egy meglehetősen görbülő hátú öregasszonynak, aki a férje miatt fiatalnak szeretne még egy csöppet látszani... Vagy inkább ostoba vagyok? Igen, előre láttam későbbi, asszonyszállási önmagam. barátok nélkül, megnemértötten, esetleg üldözötten, csak azért. mert előreláthatóan önző leszek mindig, csak magamat gondolom fiatalnak és hódítónak. Barátnőm clszótlanodása után magamba roskadhattam volna, ha lett volna bennem egy kis szeméremérzet Am egyáltalán nem értetlem. miért lett volna bennem cppeti moit, amikor mindent elrendeztünk anyámékkal és a gyerekekkel kapcsolatosan. Megpróbáltam a barátnőmnek és volt kolléganőmnek árnyaltan fölvázolni gondjaimat, és tudomására szerettem volna hozni, hogy csak azért és csakis azért költözünk vissza Asszonyszállásra (természetesen a munkahelyünk nem itt, a faluban, hanem Szajánban lenne), hogy a gyerekeket magunkhoz vehessük ismét, bár Dunántúlon a teljes ellátásunkon kívül a fizetésünk is egészen szép volt, lakbérre nem kellett költenünk... Közben többször a Fiú felé fordultam és igyekeztem bevonni a társalgásunkba: — ügye, szívem? Ezt a Fiú nem értette, és. mivel nem értette, mindannyiszor megkérdezte: — Miről van szó?! ö már ilyen, egyszerűen nem tudja a fejét megbiccenteni, és azonnal rávágni: — Igen, pontosan úgy, van drágám, ahogy mondod.., • • Minden kísérletem csődöt mondott, értékben egyre mélyebbre „sülyedtem" barátaim előtt, amit abból is lemérhettem, hogy a férfi, a barátnőm férje, aki nemrég még bókjaival árasztott el és mindannyiszor rajtam felejtette a szemét, amikor találkoztunk, most a Fiúhoz fordulva, kicsit elnézőnmegbocsátón így szólt: — Nem baj, fiú, semmit nem kell komolyan venni! A Fiú ezt sem értette, bár anynyit megértett az egészből, 'legjobb, ha nem érdeklődik, mit nem kell komolyan venni é6 miért nem fontos semmi... — Haza kell mennünk, drágám — akartam becézni a Fiút, de falsra sikerült, 6 Inkább parancsoló volt a hangom, mint ellágyuló, és mivel a ,,drégám"-at elharaptam, s nem ejtettem hangosan, ahogy szoktam volt, a Fiú fölkapta a fejét, vizsgálva-kutatva figyelt egy ideig, majd szó nélkül fölállt. — Természetesen — biccentett, és ő is elfelejtette hozzátenni, hogy drágám". Az esténk ilyenformán széthullott, hazaérve parányit ingerültté lettem, a gyerekek a Fiúhoz menekültek, s anyám télre tudott hívni a konyhába, s arra biztatott, költözzünk haza, maradjunk máris otthon Asszonyszálláson, a ház nagy, elférnénk benne szépen, a gyerekeket rájuk bízhatom akkor, bár apám épp miattuk nem szeret otthon ienni, ezt ugyan nem ezekkel a szavakkal mondta, csak éppen érzékeltette: „A papa már nem tud velük foglalkozni." „A papa inkább a kocsmába szeret menni mostanában..stb. Valóban, csak mostanában szokott rá a kocsmázásra apám; s én nem fogtam föl anyám szavaiban a gyerekeimet illető célzást, a Fiú magyarázta meg nekem, hogy öregek már a szüleim, nem vállalhatják tovább a gyerekeket, a gyerekeknek ránk van szükségük, csakis ránk; és attól a perctől kezdve tudtam és ma is tudom, igazat mondott nekem a Fiú, csak éppen nagyon nehéz volt az elhatározás: fölmondani az árvaházban, ahol jól éreztem magam. Asszonyszállásra költözni, ahol légüres térben, levegő nélkül fuldokolnék, magunkhoz venni a két neveletlen, vagy nevelhetetlen gyereket, akik rendre veszik fel apjuk utált viselkedésformáját, s már-már lehetetlen velük szót érteni, egyedül a Fiú képes még rá, nem tudom, meddig, és az is bizonytalan, meddig lesz lehetőségem arra, hogy állandóan a Fiú kedvében járjak... — Semmi nem valósulhat meg egy pillanat alatt! — hajtogattam a Fiúnak százszor is (amikor este egyedül maradtunk a szobánkban, és közöltem anvám véleményét), de ő már nem akarta tovább folytatni az árvaházban! életmódot, külön szoba mindegyikünknek, neki egy vizes szoba-konyha a kert végében, régi kertészlakás,, nekem egy nevelői szoba egy húszszemélyes lakóterem mellett. S hogy engem meg ne sértsen, magát kezdte vigasztalni velem szemben, hangosan, beletörődőn: — A végtelenségben benne van a konkrét elképzelésem, és az ls, ami elképzelhetetlen,.. Ettől szerfelett elszomorodtam, és már kevesebbet törődtem a gyerekeim nevelhetőségével, magamat szerettem volna megérteni, társaság után vágyódtam, sok emberre, változatos programokra, sokkal Inkább most, mint az előző években. „Még nem is éltemi" suttogtam magamban, soha nem a Fiú előtt őt is magamban sajnáltam csak, előtte adtam a vidámat, de odafigyeltem kedvteléseire, és még virággal és édességgel is kedveskedtem neki; olyankor szaladt megosztani mindent a gyerekeimmel —. és ilyenkor még jobban szerettem a Fiút... Éreztem: nem szakíthatok Vele. DÉR ENDRE Közel a nap... Nyitás előtt a Szeged Nagyáruház Három és fél év óta élénk érdeklődéssel kíséri Szeged lakossága a Dugonics tér, Jókat utca, Lenin körút által határolt tömbbelsőben folyó építkezést. A Délmagyarország rendszeresen adott hírt a nagyáruház építkezéséről, az alapkőletételtől a befejező munkálatokig. Mégis, a megnyitás közeledtével, érdemes áttekinteni e Jelentős beruházás történetét. A megye és a város párt- és állami vezetőinek kezdeményezésére, a Belkereskedelmi Minisztériummal és a SZÖVOSZszal egyetértésben 1974 nyarán a Komplett Ruházati Vállalat, a Szeged és Vidéke ÁFÉSZ és a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat megállapodást kötött arra (később csatlakozott a Delta és az Óra- és Ékszerkereskedelml Vállalat), hogy fejlesztési forrásaik együttes felhasználásával nagy alapterületű áruházat építenek. A kiirt tervpályázatot a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat kollektívája nyerte el 1975 májusában. 1076-ban a fejlesztési bizottság megszavazta a jelentős összegű állami támogatást és a hosszúlejáratú hitelt. A SZÖVOSZ is komoly hozzájárulással segített az ÁFÉSZ-nek. A városi tanács szanált, közművesített területet bocsátott az építkezés rendelkezésére. 1977 nyarán készült el a tervdokumentáció. Ugyanez év június 20-án volt az ünnepélyes alapkőletétel, majd a DÉLÉP, mint generál kivitelező. megkezdte a munkát. Három és fél év alatt a DÉLÉP és mintegy 30 alvállalkozó dolgozóinak munkája eredményeként az áruház elkészült, illetve a közeli napokban nyitásra készen áll. Ezt így leírni egyszerű, dc aki benne élt, tudja mennyi gond, vita egyeztetés és mennyi munka van e rövid mondat mögött. Hányszor kellett a munkaerő- és anyaghiány kiküszöbölésóért, a határidők betartásáért hadakozni! De az eredmény elhomályosítja a múlt gondjait: az V. ötéves terv egyik kiemelkedő létesítményét, a vidék legnagyobb áruházát a lakosság, a fogyasztók birtokba vehetik a tervidőszak befejezése előtt Mit nyújt majd az áruház? A telepítés meghatározásánál az a szempont érvényesült, hogy az új létesítmény a Kárász utca tengelyének meghosszabbításában helyezkedjék el. Az épület köré vont fedett passzázs biztosítja a gyalogos megközelítést a Dugonics térről, a Lenin kőrútról és a Jókai utcáról. Ezzel a belvároson belüli bevásárló, üzleti negyed a Kárász utca és a Lenin körút szakaszán túl kibővül az Aradi vértanúk tere irányában. Szeged 180 ezer lakosú nagyvárossá fejlődése Indokolta és sürgetően megkövetelte a vásárlási lehetőség bővítését. A Szeged Nagyáruház telepítése tehát éppúgv szolgál várospolitikát, mint ellátáápolitlkai célokat. Könyvtárak és olvasók A könyvtárak értékgyűjtő, megőrző és közvetítő szerepe közismert. A legrégibb ismert könyvtár Asszurbanipál király (ie. 668—626) 30 ezer agyagtáblából álló ninivei gyűjteménye volt. Innen vezetett az út a középkori kolostori könyvtárakon, a reneszánsz gazdag főúri és fejedelmi gyűjteményein keresztül a 17. századi nyilvános jellegű, a 19. századi köz. és közművelődési könyvtárain át a szocialista könyvtárügy feladatainak megfogalmazásáig (hazánkban a Tanácsköztársaság idején) a felszabadulás utáni megvalósításig. Napjainkban az MSÉMP XII. kongresszusának határozatai az irányadóak, amelyek kimondják: „Több gondot kell fordítani az olvasás, a művelődés iránti igények felkeltésére és kielégítésére, e területen U serkentve az öntevékeny társadalmi közreműködést." E szavak könyvtáraink elé új feladatokat állítanak. Nézzük, milyen eszközökkel tudják ezeket megvalósítani! Mindenekelőtt különös figyelmet kell szentelniük a kiemelten ellátandó rétegek, a tizennyolc éven aluli lakosság, a kis településeken élők és a munkásolvasók kiszolgálására. E hangsúlyozott gondosság két színtérről, a lakó- és a munkahelyen működő közművelődési könyvtárak felől érkezik állampolgáraink e csoportjához. A közművelődési könyvtárak feladataival való törődést aktuálissá teszi, hogy az elmúlt években az olvasók és a kölcsönzött kötetek száma stagnált, Illetve mérsékelten csökkent. Magyarázható ez a megváltozott olvasási szokásokkal és a könyvvásárlás fellendülésével ls. Belenyugodni viszont már csak a könyvtárak számának emelkedése miatt sem lehet, továbbá azért, mert éppen a kiemelten ellátandó rétegek csúsznak ki a könyvtárosok gondoskodó kezéből. Esetükben a könyvszeretet felébresztése csak az első feladat, melyet a színvonalas olvasmányok megkedveltetése követ. Az elmaradozott olvasók visszacsalogatása, az újak meggyőzése a könyvtárak népszerűsítésének mellőzésével lehetetlennek látszik. Sok régi olvasó tért vissza például egy-egy kiállítás kedvéért vagy egy jól szerkesztett plakát hívó szavára. Hatásosak az audiovizuális eszközök útján az üzemekben megszólaltatott könyvismertetések ls. A művelődési otthonokkal, Iskolákkal, a tanácsi és pártAz áruház alapterülete a paszszázzsal és a most épülő Jókai utcai pavilonnal egvütt 13 ezer 200 négyzetméter. Az összes eladóhely és az étterem-presszó — tehát a fogyasztók számára hasznos tér — meghaladja az 5000 négyzetmétert. Szükség is van erre, mert a viszonylag kis üzletekben tapasztalható zsúfoltság csak így szüntethető meg. Szegeden az egy négyzetméterre jutó forgalom mintegy 25—30 százalékkal nagyobb volt. mint a megye többi városában. Az új áruház olyan vevőáteresztő képességű, hogy nemcsak Szeged, hanem vonzáskörzete lakosságának igényeit is kl tudja elégíteni. Erre garancia, hogy az áruház kereskedelmi technológiája, berendezése, gépi felszereltsége korszerűi Az áruház osztályain túlnyomórészt az önkiszolgáló forma érvényesül. Egyidejűleg 1000—1500 yásárlót tud fogadni és ez napi 20—30 ezer vevőt Jelent, átlagosan fél órás tartózkodást figyelembe véve. Az üzletkörben, a bútorárusításon kívül, szinte minden megtalálható. A földszinten élelmiszer, háztartási elektromos cikkek, papír-írószer, játék, tartós fogyasztási cikkek, barkácsfelszerelések. kozmetikai áruk, üveg-porcelán és edényáruk nagy választékban kaphatók. Az emeleti szintre mozgólépcsőn vagy hagyományos lépcsőn lehet felmenni. Itt a ruházati cikkek körében a méterlakástextiláruk. férfi. női. és gyermek felsőruházati cikkek, fehérnemű. kötöttáru, divatáru és cipő színes választéka segíti a közelgő karácsonyi alándékozást. Az áruházi építkezés befejezésének közeledtével sokan kételkednek: az áruház gazdái, üzemeltetői vajon tudnak-e gondoskodni a folyamatos áruellátásról, a színvonalas árukínálatról? Nem ígérhetjük, hogy a Szeged Nagyáruházban minden, egyébként hiányzó cikk kapható lesz. Arra azonban természetesen törekszünk, hogy minden olyan áruféleséget megtaláljanak a fogyasztók, amelyek a belföldi ipari termelésből vagy exportból beszerezhetők. A mintegy 160 millió forint értékű Induló készlet megnyugtathatja az áruház nyitására váró vásárlókat, hogy december 4-től kezdve tartósan megfelelő lesz a választék és a karácsonyi vásárlás korszerű vásárlási körülmények között bonyolódhat. Az áruház üzemeltetésében résztvevő négy vállalat és szövetkezet összehangolt üzletpolitikával, a kereskedelmi akciók egyeztetésével, a színvonalas üzemeléstechnikai feltételek megteremtésével arra törekszik, hogy Szeged és Csongrád megye lakossága a Szeged Nagyáruház megnyitását követően a vásárlási körülményekben minőségi javulást tapasztaljon. TELKES GYÖRGY, a Resztorvállalat igazgatója szervezetekkel, s nem utolsósorban a Hazafias Népfronttal kooperálva, a rossz működési feltételek közt dolgozó könyvtárak ls jobb és változatosabb szolgáltatást nyújthatnak. Napjainkra már kialakult e közös rendezvények rendszere, például előadások, író-olvasó találkozók, vetélkedők szervezése, pályázatok kiírása, klubfoglalkozások lebonyolítása. A gyerekek esetében e lehetőségek még a könyvtárakban tartott Irodalom-, ének- stb. órákkal egészíthetők ki. Nyáridőben pedig a kilenc éve — magyar kezdeményezésre — útjára Indított, és azóta külföldön ls tért hódított művelődés! kísérletről, az olvasótáborokról sem szabad megfeledkeznünk. De az óvodásokat sem hagyhatjuk ki. Némely gyermekkönyvtárnak a betűt még nem ismerő kicsinyek ls aktív, kölcsönző „olvasói". MÁTRAHÁZI ZSUZSA