Délmagyarország, 1980. november (70. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-29 / 280. szám

4 Szombat, 1980. november 29. postaláda társszerzőnk az olvasó Környezetvédelem. Divatos fogalom ez manapság. Tény. hogy sokat beszélünk róla, ilyen-olyan üléseken, mégis: vizeink szennyezettek, elavult kazánok eregetik a füstöt a levegőbe, s ha a tervezők, építők útjában áll egy­egy fa. a világért sem kerülik ki, inkább kivágatják. S ha netán a környezetszépítő szándék virágokat, bokrokat ül­tettet és füvet serkent, a neveletlen kéz és láb letépl-leta­rolja. vagy éppen az autó négy kereke ítéli halálra az em­ber áhította zöldet. És persze akadnak, akik pasztán viselkedésükkel mér­gezik meg maguk körül a levegőt. E heti Postaládánk le­velel között erre is akad példa. A zöld védelmében Múlt héten közöltük Dé­tári Józsefné panaszát: a házak előtti parkból eltűn­tek- a lakók ültette virágok és helyükre ..száraz kórók" kerültek a parképítők jó­voltából. Nem tekintjük hivatalos válasznak, csupán szakszerű hozzászólásnak Mojzet Zsu­zsanna levelét, O ugyanis parkgondozó, a szegedi Fel­azabudulás Mgtsz dolgozó­ja és maga is a Kereszttöl­tés utcában lakik, ahol a kedvtelésből kertészkedő olvasónk. Leveléből megtudjuk: az 6 házuk előtti területet is parkosították a lakók. de mivel ez nem egyezett a tervrajzon levő elképzelés­sel. ki kellett kapálni itt is a virágot a füvet „Sokan szidnak minket amiért szétromboljuk a már kész kiskerteket. Higgyék el. ez nekünk nem öröm. De urr» kérek minden lakót hogy ne minket munkáso­kat szidjanak, mert nem mi tervezünk. Ami azokat. a ^száraz kórókat" illeti: ősz­szel nem ültethetünk vi­rágzó. lombos fákat Majd tavaszra, ha kizöldül és ki­virágzik. már nem lesz kó­ró kinézete. Ha ugyan meK­éri egyik-másik növény a kikeletet. Sok helyen ugyan­is hiába ültetjük be az üres parkot szebbnél szebb vi­rággal. cserjével, a felét még aznap kitapossák, fel­húzgálják. Ami a szomorú, hogy nem csak gyerekek, hanem nagyon sok felnőtt is." A levél írója arra kéri a lakókat hogy ha a kertbe elültetnek valamit a hiva­tásos kertészek, ugyanolyan szeretettel gondozzák eze­ket a bokrokat., virágokat is. mint korábban a saját­jukat. Igazi hivatás- és ter­mészetszeretet bukkan elő olvasónk soraiból: Minden­kit szépen kérek, bárhol la­kik is. vigyázzon a parkok épségére, tisztaságára, mert nemcsak az erdő a termé­szet, hanem a park is az. S ha már elültették azokat a „száraz kórókat", óvják meg .őket a kihúzgálástól. az eltaposástól: hogy tavaszra ne kóróként álljanak ott, hanem zöldellenek kl!" Amellett, hogy egyetér­tünk levélírónk soraival, a tervezők igényeivel. csak megkockáztatjuk azt a meg­jegyzést: ilyen takarékos időkben méasem kellene minden, ház előtti kiskertet fölszántani, csak azért, mert gondozói nem az egyetemi tankönyv előírásai szerint rendezték el. tervezték meg ott a növényeket. „Ebben a betonos és mo­torizált világban én már a gaznak is örülni tudok, ha az zöld" — kezdi levelét Fehér Károly (Palánk 8.). Majd kifejti, sajnos. nem mindenki van így ezzel. Sé­tái alkalmával számtalan­szor látja, hogy lelkiisme­retlen / autósok a pazsiton parkolnak. Olvasónk leg­utóbb lencsevégre is kapott néhány ilyen gépkocsit, s a képeket elküldte szerkesz­tőségünkbe. egyelőre besa­tírozott rendszámtáblával. E. P. úgy érzi — joggal — közérdekű AZ a téma. amit levelében szóvá tesz. Szomorúan tapasztalja, hogy o Belvárosban ilyen-olyan építkezés ürügyén, kiirtják a fákat. A Pacsirta utcában például az új garázsok mi­att nem fértek el a fák. Igaz. hogy a garázsokra is szükség van — írja —. de a bejárat mellett van annyi hely. hogy a fákat vissza­ültessék. ..Az építtetőket kö­telezhetné a tanács, hogy a kivett fákat visszaültessék. vagy újat telepítsenek." Olvasónk szerint túl sok — a városgazdálkodási válla­lat által elültetett — fa nem hajt ki tavasszal. En­nek egyebek között az is oka lehet, hogy a felelőtlen felnőttek és gyerekek meg­rongálják a fiatal cseme­téket. Javasolja: mint más városokban. Szegeden is karókkal védjék meg az újonnan ültetett fákat. Sőt. szerinte nem elvetendő öt­let az ott lakó nyugdíjasok gondjaira bízni őket. Októberi Szocialista Forra­dalomra emlékeztette a je­lenlevőket, a zeneművészeti főiskola hallgatói pedig szín­vonalas műsort adtak. S hogy mennyire érdeklődőd a nyugdijasok, bizonyítja a számtalan kérdés. mely már üdítő és kávé fogyasz­tása közben hangzott el" — tudtuk meg Héli Péternetől, a klub vezetőjétől. „November 11-én Buda­pestre utaztunk. Megnéztük a történelmi múzeumot, s a koronaékszereket, voltunk az Országházban, a pláne táriumban, s ellátogattunk az állatkertbe is. Mindez nagy örömére szolgált a klubtagoknak, hiszen közü­lünk sokan először jártak a fővárosban. Az elmúlt héter orvosi előadást hallgattunk Kiderült: nem Is betegség minden új jelenség, amely­lyel Időskorban találkozunk December 4-én. csütörtö­kön délután 3 órakor vi­dám műsoros délutánt tar­tunk, ahol vendégeink lesz­nek a vásárhelyi porcelán­gyár, valamint az olajipar nyugdíjasai. A résztvevődet Szűcs Gyula paródista, va­lamint a porcelángyáriak citerazenekara szórakoztatja majd. S ezen a délutánon a Télapó Is meglátogatja az Idős embereket. Megértő, baráti közössé­get találnak a klubban a nyugdíjasok, ahol megem'é­keznek egymás név- és szü­letésnapjáról is. Közös él­ményt nyújtanak a színház' bérleti előadások. S must azt tervezgetik: együtt tői­tik a szilvesztert is. S azoknak üzenjük, akik egyedül élnek a négy fal között, s nem találták .Tt ^g meg az utat a nyugdíjasok klubjáig: csütörtökönként 3—6 óráig tartjuk foglalKO­zásainkat a tarjáni pártház­ban." Ugyancsak a magányo­sokról, gondjaikról ír S. S. nyugdíjas olvasónk. A társ­keresés szerinte társadalmi ügy, amelynek megfelelő formái nem alakultak ki nálunk. Előfordul, hogy ka­landvágyból ad föl valaki házassági hirdetést, a gya­nútlan válaszadót pedig — jó társasági szórakozásként — kigúnyolja, kineveti. Ol­vasónk szeretné, ha Szege­den is nyílna klub magá­nyos emberek részére, ahol tisztességes körülmények között lehetne ismeretséget kötni, társat keresni. Tudomásunk szerint léte­zik a városban egy önálló magányosok klubja. A Vö­röskereszt városi bizottságá­tól azonban megtudtuk, hogy a következő év elején ők is szerveznek egy ilyen, általuk ellenőrzött és fenn­tartott klubot. Reméljük. oH olvasónk is jó ismerősökre, barátokra, esetleg társra talál. Szót kér a vásárló Úttalan utak B. P. petőfitelepi előfize­tőnk szülői segítséggel szert tett egy használt gépkocsira, de fájdalmára alig tudja használni a család. A házuk­hoz bevezető út a Csap ut­cától úgy 200 méterig — olyan rossz állapotban van, hogy tengelytörés veszélye nélkül aligha merészkedik oda autó. Illetve csak a ter­ményüzletbe tartó tehergép­kocsi, amely mély gödröket váj a sáros útba. Ha legalább törmelékkel, salakkal feltöl­tonék ezt a rövidke szakaszt, több ott lakó család súlyos gondja oldódna meg. Szenté Imre (Kossuth La­jos sugárút 49—31.) tulaj­donképpen egy kérdésre vár­ja a választ. Már hónapok óta figyeli az Északi körút építését, és az a véleménye: igen nehe­zen készül el a Kossuth La­jos sugarúira kivezető sza­kasz. Pedig bekapcsolódásá­val lerövidülne a szállítás útvonala, és gyermekkocsi­val, kisgyerekkel is lehetne végre ott közlekedni. Kérdé­se: mi az oka a vontatott építésnek, hiszen a tó mögött már sokan laknak, és oda csak nagy kerülővel lehet bejutni. Nem akar ünneprontó len­ni dr. Hárs László (Április 4. útja 33.) — és tőlünk is távol áll ez a szándék, ami­kor közöljük a Napsugár Áruház leendő vásárlójának véleményét. Olvasónk — mint írja — szívesen figyelemmel kísér­te volna az áruház épiue­zését, de sajnos az egész területet — érthető okokból — elzárták a „külvilágtól". A napokban sikerült köze­lebbről leskelődnie, s a lá­tottak alapján vetette pa­pírra két megjegyzését. ..Nem tartom szerencsés ötletnek, hogy a bejárat aj­taját olyan magasan helyez­ték el; csaknem húsz lép­csőfokot kell megmászni, mire oda jut az ember. Minthogy ezen már nem le­het segíteni, kár is szót vesztegetni rá." Olvasónk ugyanakkor hiányolja, h">T) nincs a lépcsősorok fölött üvegtető, amely az ónos eső. havazás, a fagy és a síkos­ság ellen védené a lépcsőt, Illetve az ott közlekedőket A levélíró véleménye sze­rint az úgynevezett passzázs fölötti üvegtető és az épület stílusába harmonikusan be­leülő üvegtetőt kellene föl­szerelni — a vásárlók testi épségének védelrpében. A: B.-né háromgyermekes édesanya levelét idézzük­„Legyenek szívesek meg • kérdezni az illetékeseket, miért nem lehet OTP-rész­letre venni a 13 600 forintos Minimat mosógépet! Gondo­lom, hogy ez nemcsak az én álmom lenne, hanem sok más dolgozó édesanyáé is. Én magam a napi nyolcórai munka után végzem az ott­honi műszakot, s ebbe a mosás is beletartozik. A nagv családoknál ez a mo­sógép nem luxuscélokat szolgálna, hanem a kenye­ret kereső, gyermekeket ne­velő asszonyok komoly se­gítőtársa lenne. Van-e re­ményünk, hogy az ilyen kis­pénzű emberek, mint mi valamikor is megvegyük ezt a gépet?" Olvasónk érvei cáfolha­tatlanok, Így nem tehettünk mást, minthogy megkérdez­tük „az illetékeseket" a kétségtelenül é"thetetlen el­járásról. A válasz bizonyé­ra nem nyugtatta meg a hegynyi mosnivaló fölött görnyedő, kispénzű házlasz­szonyokat, még akkor sem, ha jól eszükbe vésték: a népgazdasági érdek minden­kor megelőzi az egyénieket. Tehát: a túlzott kereslet mi­att a mosógépet gyártó vál­lalat nem tudta kielégíteni az igényeket. S még úgv sem tudnak eleget gyártari hogy az OTP-hitelakcióból kivonták ezt a terméke*: több a készpénzzel azonnal fizetni hajlandó vásárló mint amennyi az eladandó gép. Vajon milyen következte­tést von le mindebből a né­pesedés. és nőpolitika szel­lemével átitatott, ám gazda­sági kérdésekben járatlan, sokgyermekes dolgozó asz­szony? Nyugdíjas olvasónk. Hódi Sándor (Mérey u. 15.) az Idén, az első félévben vásá­rolt egy Sens Orion televízi­ót, merthogy 15 éves, Alba Regia készülékével nem tudta fogni a 2-es adás* Azonban, mint írja, rossz vásárt csinált. Este szú­nyoghálószerű rács jeli 11 meg a képernyőn. Másnap értesítette a hibáról a Gel­kát. Napközben a szerelő meg is nézte a készülékei, és megállapította: a rácso­kat külső zavar idézi elő. Javaslatára olvasónk fölke­reste a vásárhelyi, postai zavarszűrő állomást, ahon­nan meg is érkeztek hozzá a szakemberek. Véleményük szerint a hiba a készülék ben van. A Gelkával azitd is — egy éve — szoros kap­csolata van nyugdíjas olva­sónknak: hol ők jönnek, hot a tévét viszik. „Mi Ilyenkor a teendő?" Küldjem vissza a készülé­ket postán, saját költsége­men az Orion gvárnak kö­szönjem meg a 8050 forin­tos tévét, s ingyen, bér­mentve adjam vissza, vagy netán van rá mód. hogy megjavítja a Gelka? Ügy, hogv ezért a drága pénzért végre rendes készüléket kapjak." Olvasónknak azt taná­csoljuk: ha a Gelkával és az üzlettel, ahol a készülé­ket vásárolta, nem tud zöld­ágra vergődni, keresse föl a Kereskedelmi Felügyelősé­get. a megyei tanács épüle­tében. Harangozzunk szél ellen! Bevallom, nem sok erőm van ahhoz, hogy egyedül ezt a nagy harangot úgy meg tudjam kongatni, hogy annak hangja eljusson min­den arra illetékes füléig — értelméig, mégis elfogadom a Délmagyarország egyik számában megjelent „Csi­csőrke" cimű cikk írójának bíztatását, ós olyan érte­lemben én is elkezdem húzni a harangkotelet, ahogy és amíg erőmből te­lik. Nagyon szeretném, h* a zengó érchang főleg azok­nak válna érthetővé, aki­ket- illet. Azoknak, akik a tömegtájékoztató és isme­retterjesztő hivatásuknál fogva érdekeltek. £s okul­nának belőle. Mert felháborító az a nyelvünk elleni merénylet, mely a fölöslegesen alkal­mazott idegen szavakat igyekszik mindennapi be­szédünkbe becsempészni. Főleg az újságokból ol­vassuk, de halljuk a rá­dióban és televízióban azt a sok-sok kificamodott — magyar nyelvünket rontó — idegen kifejezést, amely ellen az anyanyelvét féltő honpolgárnak — felhábo­rodásán kívül — nagyon nehéz tiltakozni. Jól tudjuk, és hangoz­tatjuk is lépten-nyomon, hogy beszélni nehéz. Ezt már sokan és sokszor meg­állapították. így példáid Kecskeméten a magyar nyelv hetén, ahol már ki tudja hányadszor figyel­meztettek rá. hogy a tár­sadalmi egyenlőség nem alakulhat ki, -ha a külön­böző képzettségű és hiva­tású emberek a köz- és magánéletben nem értik meg egymást. Félreértés ne essék, nem kifogásolom a műszaki vagy tudományos szöve­gekben használt idegen sza­vakat és kifejezéseket, me­lyekre megfelelő magyar szavunk nincs, vagy olyan fogalmakat fejeznek ki, melysk a fejlődő tudomá­nyos közlések megértéséhez szükségesek. De nem fo­gadhatók el például az új­ságok idegen szavaktól hemzsegő cikkei sem. A Csicsórke írójával együtt engem is elfog a félelem, hogy máris bekerült a for­galomba egy olyan szem­lélet, mely kivonja a min­dennapi beszédünkből a szép magyar kifejezéseket. Kezdem azzal, hogy a bemondók műsor helyett programot, küldöttség he­lyett delegációt, továbbá plenáris és szekció ülést, információt, variációt, fesz­tivált, optimálist, objektu­mot, koncepciót. komp­likációt, voksot, druk­kot mondanak De ha legalább azt hallhatnám a bemondóktól és műsorve­zetőktől. hogy első vagy egyes műsoi, illetve máso­dik vagy kettes műsor és nem programot mondaná­nak. akkor már az Is fel­becsülhetetlenül nagy tred­mény lenne. Tovább menve megemlí­teném még azt is, hogy a helyszíni közvetítések al­kalmaval a tudósítók és a nyilatkozók Is hasonlóan kifogásolható módon be­szélnek a nagy nyilvános­ság előtt. Például a rádió egyik reggeli párbeszédé­ben, ugyancsak az oktatás korszerűsítéséről (reform­járól) nyilatkozó illetékes a következőket mondta, idézem: „Nagyob elánnal kell azt intenzifikálni." Saj­nos a tudósító nem merte S egkérdeznl a nyilatkozó­1. hogy mivel kell mit csinálni? Tisztelet a kivételnek de ha így akarják egyes illetékesek intenzifikálni az oktatást és közművelődést — a minden magyarnak érthető beszédet —, akkor szomorúan kell meeállapí tani. hogy manapság a nagy megbecsülést érdem­lő nyelvművelők ellen a nyelvrontó magyartalanftók hada nagyobb tevékenysé­get fejt kl. Ezért esetenként és he­lyenként. minden alkalom­mal, ha szél ellen is, de kongassuk tovább, minél többen ezt a hnungot! Oláh Pál Hullám u. 2 sók meg a gyerekek, maaa­tartásán háborodtunk föl. Sokszor több kárt csináltak, mini hasznot, labdának használták a paradicsomot, paprikát, és ami a kezükbe került. Azért a sok jó cse­lekedetért még szép. hogy a téesz nem kért. kártérítést. Különben a kert sem nem üdülő, sem nem játéktér, hanem munkahely." Hát. pont erről kell meg­győzniük a munkaadóknak az életet, a munkát még csak tanuló diákokat. Ez is, az is Sajnáliuk. hogy nem írta alá levelét ^ Gizike cimű írás szerzője, tgv. bármeny­nyire nemes szándékúak so­rai. nem közölhetjük. Oly­kor nemcsak a rágalmazás, a dicséret is gyanús lehet, ha nincs, aki szavatolja va­lódiságát P. M.-né azt nehézménve­zl. hógv ezüst nyakláncának tisztítását sem a Károlyi ut­cai. sem a Kígyó utcai ék­szerüzletben nem vállalták. De szóvá teszi azt is. hogy november 16-án délben pon­tatlanul indult a 80-ag busz S. I.-né a lakók nyugal­mát zavaró beteg szomszéd miatt fogott tollat. Elhlsz­szük hogy kellemetlen az efféle, kényszerű együttélés, de tudomásunk szerint erre nincs paragrafus. Talán a körzeti orvos tudna tanácsot adni. esetleg intézkedni. K. A.-nak a szomszédja a garázsával okoz bosszúságot: a melléképületről az esővíz a szomszéd ház falára csorog, „Tudomásom szerint 3 mé­ter távolságot kellett volna hagyni n lakóépülettől. Ké­rem. Ismertessék, mit mond erről a jogszabály?" A ta­nácsi hivatal építési osztá­lyán érdeklődtünk. S meg­tudtuk. olvasónk panaszát már eljuttatta oda is. Vá­laszunk tehát megegvezik a hivatal válaszával: a fóliás kocsibeálló létesítéséhez nem kell építési engedélyt kérni, s a szomszéd melléképületé­től két méterre nem is sérti K. A. érdekeit Válaszol az illetékes A magány ellen Diákmunka — más szemmel „Nincs még nagy múltja a tarjáni nyugdijasklubnak, de a kis közösség máris ösz­szekovácsolódott. Létszámunk egyre szaporodik, szívesen és rendszeresen jönnek az Idős emberek a programokra. Részt vesznek városunk po­litikai és kulturális rendez­vényein, illetve maguk Is szerveznek találkozót, össze­jöveteleket igen szép siker­rel. November 6-án például Perényi István nyugdíjas újságíró tartott külpolitika' beszámolót, Vastag György' városi KISZ-titkár a Nagy Postaláda-összeállításunk­ban — két hete — nem ép­pen dicsérő sorok jelentek meg — egyik édesanya tol­lából — a cliákok téeszbel! tapasztalatairól. S minthogy az említett őszi munka szín­helyeként a Haladás Tsz-t említette, érthető, hogy az ott dolgozók ..ve'* ék ma­gukra az inget", öt kerté­szeti dolgozó fogalmazott le­velet szerkesztőségünkbe. Anélkül, hogy vitát provo­kálnánk. Idézünk levelük­ből: „Mi. kertészeti dolao­Lapunk; november 22-1 Postaládájában Kérdések — egyelőre válasz nélkül cím­mel szó esett a szegedi épü­letek szanálásáról. A városi beruházási vállalat igazgató­ja. Pataki Gábor a követke­zőket írta válaszlevelében: „Gonda István Sándorfal­va. Csikó*árás 9. sz. alatti lakos érdeklődésére közöl­iük. hogy a jelenleni állás­foalalások szerint Szeneden szanálások miatt lebontásra kerülő építmények anyanait a városban kell felhasználni. A volt ingatlanok tulaldo­nosai. használói igen nagy számban nem tudják meg­szokni a többszintes lakó­épületekben történő elhelye­zésüket. és úiabb ingatlan­vásárlás útján kívánnak építkezni. Támogatásuk kö­telességünk. mert több évti­zedet saiát házban leélt idős ember már nem tudia más­képp elkénzelni életét csak a maga házában. Vállalatunk működési te­rülete Szeged városára ter­jed ki. és elsődleges feladata Szeged fejlesztésének előse­gítése". összeállította: Chikán Arne» v 1

Next

/
Thumbnails
Contents