Délmagyarország, 1980. november (70. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-20 / 272. szám

Operadiszkó, msseszola, láncház Számos gyermekprogrammal örvendezteti meg a Bartók művelődési központ a kicsiket — és persze szüleiket — az év hátralevő heteiben. Az őszi szezonnal indult kezdeményezés, melynek célja ízlésfejlesztő, nevelő hatású, szórakoztató rendezvényeket szolgáltatni a gyerekeknek — máris nagy sikerű; az eddigi gyermekműsorokon nagy számú és hálás volt a közönség. A továbbiakban rendszeresen szeretnék megtartani a Bartókban a „Meseszoba" elnevezésű, komplex művészeti nevelő célzatú és a kicsik aktivitására építő foglalkozásokat. Heti egy alkalommal, csütörtökönként várják a 4—5 éveseket a. meseszobába, így ma, 20-én délután 4 órakor is. Ugyancsak rendszeresek az „Operodiszfcó" foglalkozásai. A hónapok második keddjétől, kéthetenként hallgathatják a felső tagozatos zenekedvelő gyerekek Szűcs István érdekes bemutatóit és elemzéseit a zenetörténet egyegy fejezetéről, A közeli hetek gyerekműsorai közül a kicsik érdeklődése szerint válogathatnak a szülők. November 29-én (szabad szombat!) Levente Péter kétszer is bemutatja közönségének aktív közreműködésére alapozott, érdekes, hatásos műsorát: délelőtt fél 11-kor a Bartókban az óvodásoknak, délután fél 3-kor a kisiskolásoknak, a Tarján 3-as számú iskolában. Decemberben Mikulásműsort rendeznek, az intézményben dolgozó, főiskolai hallgatókból álló bábcsoport A csillagszemű juhász meséjét adja elő. Karácsony előtt rendkívüli eperadiszkón Csillagszóró címmel hangzik el ünnepi zenei összeállítás; vendégszerepel a Budapesti Gyermekszínház társulata és a Rajnai bohócduó, a Szegedi Kisopera decemberi bemutatója pedig: gyermekopera. Januárban folytatódik a sorozat. Még az iskolai szünidőben mesefilmnapot rendeznek, a hónap vége felé megint lehetőség nyílik a használt játékok csereberéjére. Általános Iskolásokat várnak a táncházba, 4—14 éveseket a Tolcsvay-együttes zenés programjára. Ez utóbbi — AZ égigérő fa című — műsorban hangszereket, is bemutatnak, dalt tanítanak, muzsikáról kérdeznek a zenészek. Zenei naptár Két zongoraművész A közművelődésről két szegedi üzemben BÓDAS PÉTER SZÖLÖESTJE. Szimpatikus, hatás vadászattól mentes, komoly előadóművész. Már a műsorválasztása is erről győzte meg a ldlkes hallgatóságot, hétfőn este a Tiszaszállóban tartott filharmóniai bérleti hangversenyén. Bódás Péter zongoraestjén nagyrészt olyan, ritkán hallható művek szépségeit ragyogtatta fel, melyek nem az úgynevezett „sikerdarabok" kategóriájába sorolhatók, mint például az elsőként előadott Hándel F-dúr szvit is. Otthonos bensőséggel a barokk zene világában élt leginkább. Ezt bizonyította az a legszemélyesebb, szabadon áradó vallomáshang — például a Handelszvit indító, improvizatív jellegű darabjában, vagy Bach Kromatikus fantázia és fúga című művének fantáziarészében —, mely olyan intenzitású, hogy már-már stílushatárt feszegetne, , ha nem óvná meg ettől a muzsikával szemben tanúsított őszintén becsületes, áhítatos művészi alázata (s természetesen stílusérzéke), mely minden mű megszólaltatása közben oly megindítóan sugárzott Bódás játékából. Élmény volt a barokk fegyelem szabályozta impozáns építkezésű fúgákban átélni azt a belső izzású szenvedélyt, amely magvas billentésű, feszes ritmusú, biztonságos zongorajátékából áradt. A korai, még Haydn hatását is éreztető, koncertpódiumokon szintén ritkán felhangzó Beethoven Szonáta (Op. 2. No. 2.) karakterérzékeny megszólaltatása sorén a III. tétel (Scherzo) előadása volt a legihletettebb. Debussy Pour le piano szvitjének záró tételében (Toccata), mely nem nélkülözi a barokk utánérzést, a zongorázás mechanikus örömeit sikerült megosztania velünk a művésznek. Jólesett átadnunk magunkat a fényesen, kiegyenlítetten pergő, vitalitással teli virtuozitásnak. Debussy zongoramuzsikája hallatlanul gazdag billentéskultúrát igényel. Bódás előadóművészi értékeiből még az sem von le igazán, hogy e téren nem tudott olyan meggyőző élményt nyújtani, amely főként a Sarabande tolmácsolásánál tűnt kl. Berényi Bogáta HEGEDŰS ENDRE NÉVJEGYE. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola vállalkozott a „hálátlan" föladatra, fiatal művészről bizonygatni, tanulóéveinek tetthelyén, saját hazájában is lehet próféta. Bizonygatni, írom, mert hiszen az effajta szűkkörű, zenés házi beszélgetés — a rendezők szimatjának, mecénási buzgalmának feltétlen dicséretén túl — vajmi kevéssé alkalmas fóruma a teljes és tökéletes bizonyításnak, a látványos frontéttörésnek. Márpedig jelen esetben ilyesmi kívántatnék. Nevezetesen a vásárhelyi születésű zongoraművészről, Hegedűs Endréről, aki pár éve még a szegedi konzervatórium gyakorlóhangszereit nyűtte, tanárait hallgatta, s innen avanzsált a fővárosba, előbb a Bartók szakiskolába, aztán az akadémiára. Antal István, Radós Ferenc majd Kocsis Zoltán növendéke volt. Pár hónapja diplomázott, s már előzően az athéni verseny élén végzett, elnyerte a Magyar Rádió különdíját, Münchenben ötödik, a milanói nemzetközin pedig úgy szerez megosztott második díjat, hogy az elsőt nem adják ki. Ezekben a napokban Csongrád megyei körúton jár (Makó, Hódmezővásárhely, Szeged, Makó), s mivel legfrissebb élménye a vafsói Chopinversen y, ennek anyagából válogatott a szegedi főiskola Hámán Kató utcai épületének előadótermében. A b-moll scherzót, a Fisz-dúr nocturne-1, a flsz-moll mazurkát és a h-moll szonáta harmadik, negyedik tételét. Nemcsak játszott, az alkalomhoz Illően beszélt is a művekről, s a „fölvezető" Szabó Orsolya (zongoraművésznő, a főiskola tanára) kérdéseire saját magáról, versenytapasztalatairól, személyes élményeiről. Egy szó mint száz, letette névjegyét. Nem is a legideálisabb környezeti-akusztikai viszonyok között, a szűkre szabott időben, meglehetősen kemény hangszerén — -bámulatos dolgokat produkált időnként. Egyebet ne említsek, a h-moll szonáta zárótételét olyan fergeteges dinamizmussal, tökéletes virtuozitással szólaltatta meg, amely valóban csak a kivételes képességűek sajátja. Hegedűs Endre ízig-vérig zongorista alkat, szuggesztíven és nagyon hangszerszerűen muzsikál. Feltétlenül érdemes arra, hogy fiatalságának dacára fölfedezzük, mi ls, itt is Szegeden. Magyarán, kapjon módot és lehetőséget bizonyítani — önálló, filharmóniai koncerten. N. I. Gazdasági gyarapodásunk függ a termelésben dolgozó emberek szakképzettségétől, iólkészültségétól is. „A műveltség megalapozása, a tudásvágy fölkeltése, anyanyelvünk ápolása, a kulturális értékek terjesztése, az önművelés ösztönzése nem az. oktatás, a művelődés belügye. hanem elválaszthatatlan az egész társadalom fejlődésétől" — olvashatjuk a XII. pártkongresszus beszámolójában. A közművelődési párthatározat és törvény helyi megvalósítása a szegedi üzemekben is rendkívül fontos tennivaló. A végrehajtás során jelentős változás tapasztalható a gumigyárban, valamint a szalámigyár és húskombinátban. A gumigyár kulturális alapja 1974-ben 50 ezer 200 forint volt, 1980-ban azonban már 146 ezer forint. A szalámigyárban ugyanebben az időszakban 65 ezer forintról 124 ezer forintra nőtt ez az összeg. A szabad idő egészséges, hasznos eltöltéséhez a gumigyáriak sportpályákat építettek, » természetjáró szakosztály taglai számára kempingíelszereléseket, térképeket, útikönyveket. szereztek be. Számottevően nőtt a könyvtári állomány is olyannyira, hogy a helyiség bővítésre szorul. A közművelődési munka nagyobb hatékonysága érdekében mindkét üzemben külön oktatási előadó dolgozik. A gumigyárban tavaly óta önálló munkakörú népművelőt alkalmaznak, s főállású klubvezető gondoskodik a kulturális programokról. Mindkét szegedi üzemben döntő szerepet kap a szakmai és az általános műveltség fejlesztése, iskolarendszerű felnőttoktatás, vagy tanfolyamok formájában. A szalámigyárban az V. ötéves terv folyamán megvalósított nagyberuházás, a gumigyárban pedig a távlati műszaki fejlesztéssel összefüggő magasabb követelmények tették szükségessé a szakképzés fokozását. Indokolja ezt az is, hogy mindkét gyárban nemzetközileg versenyképes termékeket kell előállítani. Az utóbbi öt évben 175-en szereztek húsipari szakmunkás-bizonyítványt, több száz a továbbképzésben részt vevők szama is. Évente 13—18-an végeznek a gumigyártó, illetve a vegyes vasasszakmákban Indított szakmunkásképző tanfolyamokon. A szakmai műveltséget növelő különböző stúdiumokra a gumigyárban 130-an járnak. A vállalatok nagy gondot fordítanak középfokú szakemberek képzésére. Céltudatos munkájuk természetesen gondokkal jár. A szalámigyárban a betanítottmunkás-képzésben a központilag kötelező magas óraszám nem ösztönző hatású. Továbbá közös probléma az általános iskolát el nem végzettek még mindig viszonylag magas aránya. A közművelődési tervekben megfelelő helyet kap a politikai, ideológiai nevelés. A pártszervezetek és a szakszervezeti bizottságok a dolgozók sokaságát ösztönzik a szükséges ismeretek megszerzésére. Az általános és ideológiai műveltség fejlesztéséhez jelentősen hozzájárult a szocialista brigádmozgalom. A Munka és műveltség elnevezésű vetélkedősorozat keretében százak tartják fontosnak, hogy korszerű ismereteket szerezzenek. megismerjék kulturális értékeinket s felébresszék az igényt a szabad idő hasznos, kulturált eltöltésére. Ugyanakkor az is igaz, hogy a közösségi művelődés és a szabad idő eltöltésének több hasznos módszere közül még igen kevés honosodott meg a két üzemben. Hagyományosnak Itt is, ott is úgyszólván csak a fotókör tevékenysége mondható. További lehetőségek rejlenek az ifjúsági klubokban s a könyvtárakban. Elismerésre méltó eredménnyel teljesítették kulturális vállalásaikat a szalámigyári szocialista brigádok, amelyek a közösségi művelődés sajátos foi-máját. választották: gvüitő tevékenységükkel egyben hozzájárultak a város újabb üzemi múzeumának létrehozásához. A gves-en levő anyák és a bejáró dolgozók bevonására tett próbálkozások még egyik üzemben sem hoztak megfelelő eredményt. Figyelemre méltó kezdeményezések a nyelvtanfolyamok, valamint a rendszeressé vált sportnapok. Igen jelentős az egyéni könyvvásárlás. a Kossuth Könyvkiadó kiadványainak terjesztésében azonban a gumigyár tavaly az atlagon aluli színvonalon szerepelt. Hangverseny- és színházlátogatást. Ismeretterjesztő előadást idén 13 alkalommal, közel 400 résztvevővel szerveztek a szalámigyárban. Mindkét vállalat párt- és gazdasági vezetői, a társadalmi és tömegszervezetek tisztségviselői tervszerűen dolgoznak- a közművelődési határozat megvalósulásáért. Munkájukban segítik őket az Országos Közművelődési Tanács és a SZOT által létrehozott művelődési bizottságok. A tervező, irányító és ellenőrző munka mellett legfőképpen meggyőzésre van szükség, mert néhány kisebb beosztású gazdasági vezető még szükséges rossznak tartja a közművelődést, s ma még pesszimistán ítéli meg a dolgozók kulturális aktivizálásának lehetőségét. Kaliforniai lakosztály Színes amerikai film. írta: Neil Simon. Fényképezte: Dávid M. Walsh. Zene: Claude Bulling. Kendezte: Herbert Ross. Főbb szereplők: Maggle Smith. Ml chael Caine. Jane Fonüa, Walter Matthau. E film vasárnap délutáni tévéelőzetesében körkérdést tettek fel különböző járókelőknek: mit tudnak Kaliforniáról? Pálmák. tenger napsütés, déligyümölcsök, továbbá: sohasem esik az eső, luxus és pompa — a válaszok nagyjából így összegezhetők. A jó amerikai filmes nagybácsik pedig természetesen most sem tagadták meg magukat: ha ezt tudják, ha ez kell Kaliforniáról — oké, megkapják! S lón egy amerikainál is amerikaibb, afféle mindent-belecsak-röhögjön-a jónép fércmű, nemzetközi forgalmazásra. Voltaképpen négy, egyenként is lebilincselően bárgyú és roppant felszínes epizódot illesztett egymáshoz Neil Simon és Herbert Ross: elvált házaspár gyermekük ügyében egymás fejéhez vagdosott, néha valóban szellemes, többnyire azonban cinikus. lapos, vagy éppen ízléstelen monológsorozata az első. Azután egy Oscar-díj várományos, kissé korosodó és enyhén alkoholista londoni filmszínésznő, valamint szexuális aberrációkkal terhelt, mégis szerető férje. Majd két, teljesen blőd orvosházaspár, akik az abszolút helyzetkomikumot lennének hivatottak képviselni, úgy persze hogy felbotlanak a saját lábukban, hosszú perceken át idétlenkednek és mellékesen — feketék. (Az ötlet körülbelül azzal egyenértékű. mintha valaki itthon egy teljesen balfácán cigányprímásról készítene filmet, lehetőleg úgy, hogy minél bohócabbnak tűnjön az illető — azért mert cigány. Persze, Itt még nem tartunk!) Végül pedig egy tisztes férj, bátyja által örömhölggyel megajándékozva egy alkohollal telített éjszakán, másnap reggel felesége érkezendő: szerinte már az ősember is efféle szituációkon „kulturálódhatott". S ami e négy épületes elemet összetartja: a gyönyörű Kalifornia, luxuslakosztályokkal. pálmákkal, tengerparttal, napsütéssel, mi fenével — ki értene ehhez jobban, mint a jó öreg „amcsi" filmesek? E bárgyú művecske egyszerre kíván burleszk lenni és melodramatikus, könnyzacskókat szakítgató, családokat újraegyesítő üdvtörténet, szellemeskedő szópárbajok „elmés" manifesztuma, és édeskés Hollywood-imitáció, „ami belefér"-alapon. Bevallom, engem az egészben mégis legjobban a magyar szinkron kápráztatott el. Lehet, hogy honi filmmagyarítóinkat a több jelenetbe belógó mirofon zavarta meg — ez az amerikai hányavetiséget frappáns módon szimbolizáló eszköz — mindenesetre tény, hogy a szegény, bár még mindig fölötébb jóalákú Jane Fonda az USA nyugati partján mondja magyar hangján az alábbi dicső mondatot, a tengerre mutatva: „akkor még az Atlanti-óceán is atlantibb volt." De ne kötözködjünk. A szinkronrendező különben sem földrajztanár, s lehet, hogy őt nem kérdezték meg, mit tud Kaliforniáról a vasárnapi tévéelőzetesben. Bizonyára remélte, majd a helyszínen észrevátelezheti és különben is: Amerika még mindig Amerika. Ott még egy óceán sem olyan... Domonkos László Hegjelenés előtt A Magyarország története ötödik kötete A Magyarország története sorozat ötödik kötetével jelentkezik — egyebek között — e téli könyvvásáron az Akadémiai Kiadó. A könyv 1790-től az 1848-as forradalom kitöréséig kíséri figyelemmel az ország történetét. A magyar történetírás felszabadulás utáni időszakának legjelentősebb eredményeként már az olvasókhoz került a Magyarország története sorozat három kötete: az 1848. március 15-től 1945. április 4-ig terjedő korszakokat elemző hatodik, hetedik és nyolcadik kötet. Mint ismeretes a könyvfűzér könyvel nem kronológiai, sorszám szerinti rendben jelennek meg. A legújabb műről Méret Gyula akadémikus, egyetemi tanár, a kötet főszerkesztője nyilatkozott: — Egy nagy történeti szintézis esetében, mint ennél a műnél ls, természetesen „csoportmunka" folyik: a sorozat minden egyes kötetét, korszakát egységes szerkesztői elvek kimunkálása előzte meg. Az eddigieknél nagyobb figyelmet fordítottunk a gazdaság-, a társadalom-, a kultúra- és az intézménykutatásokra. Ebből következően ezeket új módon, széles összefüggésükben tárgyalják az egyes részek. Így első ízben kerül az olvasóközönség elé a korszak teljes magyarországi és erdélyi gazdaságtörténete. Munkánkhoz a legkorszerűbb gazdaságtörténeti elemző módszereket így az ügynevezett faktoranalízist, sőt a számítógépes adatfeldolgozást is igénybe vettük. — Az ismeretes, hogy a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet időszaka Nyugat-Európában több évszázadon keresztül tartott Magyarországon viszont a XVIII. század második felétől kezdődően, s főleg 1790. és 1848. között tehát igen rövid idő alatt játszódott le. A kötet anyagának rendszerezésekor világosan kirajzolódott, hogy ennek az átmenetnek Kelet- és KözépEurópa valamennyi országára jellemző tünete, hogy — a feudális társadalmi viszonyok továbbélése miatt — nehezen, torzultan ment végbe, s minden esetben befejezetlen maradt Hazánkban az évszázadokra visszanyúló történelmi előzmények különösen felizzították az önmagát túlélt létét makacsul védő régi és a csíráiban már bontakozó, áttörni iparkodó, ám a feudális gátaktól akadályozott új közötti ellentétéket Az átmenet első szakaszára a gazdasági életben is általánosan jellemző volt a távoli piacoknak szánt a robotra alapozott nagy tömegű mezőgazdasági árutermelés; s 1848-ig az maradt a termelés jellemzője. A gondokat csak tetézte a bécsi kormány gazdaság-, elsősorban vámpolitikája. Az ezekről szóló részletes kutatási eredmények kötetünkbe kerülnek elószőr nagy nyilvánosság elé. (MTI)