Délmagyarország, 1980. november (70. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-20 / 272. szám

3 Csütörtök, 1980. november 20. Magyar-szovjet Tanácskozott Napirenden a szakmunkásképzés a KISZ KB barátsági nap Szegedre érkezett tegnap, szerdán Vladimír Ivanovics Klepko, a Puskin Intézet budapesti kihelyezett tagozatának igazgatója, a Szovjet Tudomány és Kultúra Házának képviselője. A Hazafias Népfront városi bizottságán dr. Diós József, a népfront városi bizottságának alelnöke és Sturcz Mártonná, a megyei bizottság munkatársa fogadta. A városról, a népfrontmunkáról szóló kötetlen beszélgetés után a szovjet vendég a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára látogatott. Dr. Moholy Károly főigazgató bemutatta az intézményt, szólt a magyar tanárképzés időszerű kérdéseiről. A vendéglátók — köztük a főiskola orosz tanszékének képviselője — eszmecserét folytattak az orosz szakos tanárjelöltek fölkészítéséről, az oktatás egységének szükségességéről. V. I. Klepko elmondta: a Puskin Intézet is feladatának tartja, hogy segítséget nyújtson az orosz nyelv sikeres tanításához. Szólt az intézet és a hazai tanárképző főiskolák között kialakult jó kapcsolatról, s külön elismeréssel értékelte a szegedi orosz nyelvi tanszékkel való együttműködést. A szovjet vendég délután a főiskola MSZBT-tagesoportjának képviselőivel találkozott. Dr. Szendrei János, a tagcsoport elnöke a magyar—szovjet barátság főiskolai példáit ismertette. Ezt követően V. I. Klepko a szegedi nemzetiségi klubok tagjaival, a szlovák és román tartszék képviselőivel beszélgetett. Szólt a lenini nemzetiségpolitika győzelméről, s arról, miként függ ez össze a Szovjetunió mindennapi életével. A szovjet vendég tegnap, az esti órákban visszautazott Budapestre. Szerdán ülést tartott a KISZ Központi Bizottsága. A tanácskozáson részt vett Baranyai Tibor, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője. A résztvevők meghallgatták Maróthy Lászlónak, a KISZ KB első titkárának tájékoztatóját az MSZMP Központi Bizottság november 13-i üléséről. Nagy Sándornak, a KISZ KB titkárának előterjesztése alapján a testület megvitatta és elfogadta a Központi Bizottság kongresszusi levelét, amelyet 1981. januárjában hoznak nyilvánosságra. A levélben a Központi Bizottság őszinte, nyílt vitára, felelős együttgondolkodásra szólítja a szövetség tagjait, valamennyi magyar fiatalt. A KISZ lakóhelyi tevékenységének tapasztalatairól, a továbbfejlesztés feladatairól Juhász Andrásnak. a KISZ KB titkárának előterjesztése alapján tanácskozott a Központi Bizottság. Tá-élcozfaló a MÉM-ben Mezőgazdasági áruk exportja A szigorú külgazdasága feltételek mellett is eredményes a magyar agrárexport; kihasználva az egyenletesen növekvő mezőgazdasági termelés nagyobb árualapját és azt, hogy az V. ötéves terv élelmiszeripari beruházásai nyomán javul a termékek feldolgozottsági foka, évente átlagosan mintegy 5 százalékkal több mezőgazdasági-élelmiszeripari termeket adunk el külföldön — mondotta Lakatos Tibor mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes szerdai sajtótájékoztatóján. A magyar agrárexport helyzetének és lehetőségeinek további elemzése során arra is rámutatott, hogy a magyar élelmiszerek a fokozódó világpiaci versenyben is megállják helyüket A kivitel jobban nő, mint az előállított termékekhez szükséges import mennyisége. Ennélfogva a hazai termelők és az ipari vállalatok szerepe is mind hangsúlyosabb az agrárexportban. Nő az árbevétel, ami a kiforrottabb és következetesebb piaci munkának is köszönhető. De még jobb lehetne, ha az értékítélet változását a termelők es a vállalatok teljes köre •tudomásul venné, a tapasztalatok szerint azonban erre egyelőre számos tizein még nem képes. Javult a külpiaci szereplés „csapatmunkája"; figyelemre méltóan változott például a termelőkfeldolgozók igénye a külkereskedelemmel szemben. Nem a mindenáron való eladást tartják a leglényegesebbnek, hanem azt, hogy a piac igényeit figyelembe véve „rendeljen" a külkereskedelem. És ne i általában igényeljen, hanem olyan esetenként akár speciális terméket is kérjen, amelyelv egy-egy adott területen különösen jól elhelyezhetők. A meghatározott piacokra való 'rányitott termelés látszik ugyanis a jövő útjának. Es ennek nem mond ellent az sem, hogy végül is mindenhol eladható termékekre van szükség. Az árhoz és egyes speciális minőségi követelményekhez való alkalmazkodás ugyanis mindig javítja — mégpedig rövid távon — a magyar áruk esélyeit a különböző, eltérő igényű piacokon. Hogy mennyire változó a helyzet a. külpiacon, arra jellemző: régi „tételek" dőlnek meg. Nem mindig a jó minőségű és magas feldolgozási fokú terméket fizetik meg a legjobban — mint régebben —, hanem gyakran az olcsóbb és viszonylag egyszerűbb áruféléket Ezek exportra való termelése sokszor nagyobb hasznot hoz a népgazdaságnak es a vattaiatoknak egyaránt. Egyéb tekintetben is jobban • fel kell készülni a piaci értékítélet állandó módosulására. Több termék, amely korábban nem esett a tőkés piacon a magas vámmal sújtott. cikkek körebe — ilyen például a meggy —, a közelmúlt közös piaci intézkedései nyomán oda került. Ez sújtja a magyar termelőket, akik az előzetes prognózisok ismeretében erőteljes telepítési programot indítottak, számolva a több éves zavartalan és kifizetődő értékesítésre. Árujuk elhelyezésére most újabb külpiaci „csatornákat" kell keresni. Üj külkereskedelmi-kapcsolati formák vannak kialakulóban. A külkereskedelmi társaságok és az uj külkereskedelmi irodák első próbálkozásai figyelmet érdemelnek. Az önálló exportjog is mindinkább felkelti a termelők érdeklődését. A miniszterhelyettes elmondotta, hogy agrártermékeinket csaknem száz országba szállítjuk. A külkereskedelmi statisztika mintegy 1000 agrártermék kivitelét tartja számon. A piacok közül legfontosabbak a szocialista országok; ide irányul az agrárkivitel több mint fele. Mindenekélőtt a Szovjetunióval gyümölcsöző a kapcsolat. A fejlődő országok aránya az agrárkivitelben növekedett: jelenleg megközelíti a 9 százalékot. A fejlett tőkés országokkal folytatott kereskedelem az összes agrárexport 40 százalékát képviseli. (MTI) Konferencia a minőségről A minőséggel ne csak egyes szakemberek, vagy a vállalatok meo-részlegei foglalkozzanak, hanem az egész vállalat A hosszú és középtávú térvek célkitűzéseit célszerű volna a nemzetközi elvárásokhoz igazodó konkrét minőségi mutatókkal kiegészíteni. A műszaki tudományos egyesületek vizsgálják szervezetebben a külhoni minőségszabályozási rendszereket, s az itthon is alkalmazható elemeket juttassák el a vállalatokhoz — ilyen és ehhez hasonló ajánlások születtek az első országos minőségügyi ankéton, amelyet szerdán rendeztek meg, nyolcszáz hazai gazdasági vezető, minőségellenőrzési szakember részvételével az építők szakszervezete székházában. A Minőség — Gazdaságosság — Érdekeltség elnevezésű országos ankétnak már a címe is jelzi, hogy a minőség nem különálló gazdasági kategória, hanem szorosan összefügg a társadalmi termelés minden ágával. A tanácskozás előadói a rossz minőség súlyos következméi nyeire hívták fel a figyelmet. Elhangzott például, hogy nemcsak a belföldi áruknál, hanem az exportszállításoknál is sok • hibás, gyenge minőségű, esetenként használhatatlan terméket találnak a minőségi ellenőrző szervek. Ennek következménye a végtermék leárazása, az árengedmény, a kötbér, a hitelrontás, esetenként pedig a piac elvesztése. Az okokat kutatva elhangzott az, hogy a minőséget, esetenkéht, kedvezőtlenül befolyásolják az elavult termelőbrendezések, a korszerűtlen technológiák, a szűk raktárkapacitások vagy éppen a munkaerőhiány is, ám az esetek 65—75 százalékában a hibák fő forrása a figyelmetlen, fegyelmezetlen munka, a gyártási technológia megsértése. Éppen ezért a hibák megszüntetése is az eddiginél sokkal szélesebb rétegek együttműködését feltételezi. A konferencián, amellett, hogy megtárgyalták a nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlesztésére, s a belső fogyasztási igények jobb kielégítésére vonatkozó, minőséggel kapcsolatos feladatokat, néhány, hazánkban már alkalmazott, korszerű minőségszabályozási és ösztönzési módszert is ismertettek. Az ajánlásokat valamennyi érdekelt szervhez eljuttatják. (MTI) Tovább kell javítani s feltételeit Nem közömbös, milyen lesz a jövő munkásosztálya. Szerkesztőségünk örömmel fogadta el á meghívást, arra a kerekasztal-beszélgetésre, amelvet a KISZ Csongrád megyei bizottsága szervezett a Szakmunkástanuló és dolgozó fiatalok hónnpia keretében. A beszélgetés résztvevői voltak: dr. Bartha László, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályaink vezetője. Kovács Sándor, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának titkára, dr. Csányi Mátyás, a megyei tanács vb munkaügyi osztályának vezetője, dr. Sódar Mihály, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának helyettes vezetője, dr. Kapás Pál, a Pályaválasztási Intézet igazgatója. A megyei KISZ-bizottságot dr Koczor lMjos, a Szeged 'városi KISZ-bizottságot Novákné Halász Anna, a KISZ-bizottság első titkára képviselte. — Alkalmazkodik-e jelenlegi szakmunkásképzési rendszerünk a megye átalakulóban levő gazdasági struktúrájához? Azokat a szakmákat oktatják-e, amelyekre a közelebbi-távolabbi jövőben leginkább szükség lesz? Dr. Csányi Mátyás: — Megítélésem szerint az iskolastruktúra alapvetően megfelel az elvárásoknak. Más kérdés, hogy vállalatainknál — különösen pedig a mezőgazdasági üzemeink egy részében — nem elég nagy távlatokban készítik el a munkaerőigényeket tartalmazó terveket. Ennek lehet olyan következménye, hogy bizonyos szakmákból túlképzés, másokból viszont hiány jön létre. Igen fontos lenne tehát, hogy a munkaerőtervek az eddiginél színvonalasabb elemzés alapján készüljenek, mivel ezek a tervek szolgálnak alapul a szakmunkásképző és szakközépiskolai felvételekhez is. Szentpéteri János: — A szakközépiskolákban jelen van még az a szellem, amely a fiataloknak azt sugallja, hogy ők a holnapi vállalati ^vezetők, és nem a szakmunkásgárda derékhada lesznek. Megítélésem szerint kívánatos lenne, hogy szakközépiskoláinknak éppen az adjon a fiatalok és a szülők szemében is vonzerőt, hogy onnan valóban jól képzett szakmunkások kerülnek ki. Dr. Bartha László: — Nemcsak általában a társadalomnak és az iskoláknak, hanem a szülőknek is meg kell tenniük a magukét. Azt a fiatalt, aki a családban nem hall arról, hogy a szocialista társadalomban csakis a jól végzett munka ad valóságos rangot az embernek — legyen az a munka bármilyen természetű is! — az iskola már nehezebben nevelheti. — Általános tapasztalat, hogy a szakmát tanuló fiatalok nagy többsége jól megfelel a gyakorlati követelményeknek, de a kifejezetten elméleti jellegű szakés közismereti tárgyakból gyönge eredményt érnek el. Mi az oka ennek a nagy eltérésnek? Dr. Kapás Pál: — Az ilyen típusú gondok akkor kezdődnek, amikor az általános iskolában azzal intik nagyobb szorgalomra a gyerekeket, hogy aki nem tanul, az „csak" szakmunkástanulónak mehet tovább. Fokozza az ellentétet, hogy az általános iskolákat még ma is aszerint ítélik meg, hogy melyik iskolából megy gimnáziumba, esetleg szakközépiskolába a legtöbb gyerek. Novákné Halász Anna: — Valamiképpen eltorzult nálunk a társadalmi megítélés a „tehetséges gyerek" fogalmát illetően. Nemcsak azt. a gyereket kellene ezzel a jelzővel illetni, aki az átlagosnál többet tud irodalomból, matematikából, valamilyen idegen nyelvből, hanem azt is, aki képes megjavítani a csengőt, az eltört ajtózárat. képes speciális játékokat készíteni. Szentpéteri János: — Igen sok mulasztás terheli az általános iskolákat. Nem ritka az olyan gyerek az intézetünkben, aki az első évben következetesen fordítva írja a „zs" betűt; bizonytalan a négy számtani alapművelettel való számolásban; akadozva olvas. Vagyis nyilvánvalóan nem sajátította el az általános iskolai tudnivalókat. Amíg ezen nem tudunk változtatni, addig ne csodálkozzunk a magas bukási arányon, a húszszázalékos lemorzsolódáson, amely a szakmunkásképző intézeteket jellemzi. Dr. Sódar Mihály: — Ennek okát én nem utolsósorban abban látom, hogy az általános iskolákban egyre kevesebb a szaktárgyát megszerettetni, eredményesen oktatni képes pedagógus. A főiskolai felvételi rendszer hibái közismertek, és nem mondható teljesen sikeresnek a fiatal pedagógusok elhelyezkedését elősegíteni hivatott pályázati rendszer sem. További gondok forrása, hogy az általános iskolákban egyre nagyobb a zsúfoltság, a 35—40-es létszámú osztályokban pedig már valóban csak a legtehetségesebb pedagógusok képesek eredményesen tanítani. Hosszú távon csak az általános iskolai oktatás feltételeinek javítása oldhatja meg a szakképzési gondokat is. , Dr. Koczor Lajos: — Az elméleti oktatás egyik nagy gondja a megfelelő szakmódszertani segédeszközök hiánya. Más iskolatípusban elképzelhetetlen bármilyen tantárgy oktatása kidolgozott didaktikai útmutatók nélkül. A szakmunkásképző iskolában több tantárgyat ezek hiányában tanítanak. Szentpéteri János: — Napjainkig juthatott volna elég idő a pedagógiai és oktatási elméleti intézményekben a szakmunkástanítás módszertanának kimunkálására. Ez talán a folytonosnak mondható oktatási reformban gyökerező probléma? A gyakorló tanárok többsége régóta végzi ezt a munkát, közülük egyre többnek van egyetemi végzettsége, ismerői az általános oktatási módszertannak, a valóságos helyzet ezért talán jobb, mint ami az eddigiekből kitűnhetett. — Korszerű szakmai felkészítésben részesülnek-e a holnapi szakmunkások? Iskoláinkban rendelkezésre állnak-e azok a modern gépek, eszközök, amelyek használatára föl kell készülniük a fiataloknak? Dr. Csányi Mátyás: — Közel sem azonos szinten vannak ellátva az iskolai, mint a gyári, vállalati tanműhelyek. Szentpéteri János: — A szakmunkástanulók többsége az első évben iskolai tanműhelyekben dolgozik. Fontos lenne, hogy ezek korszerű eszközökkel legyenek felszerelve. Az iskolák nem kapnak erre elegendő pénzt Jobb a helyzet néhány nagyvállalatnál — a DÉLÉP-nél, a HÓDGÉP-nél, a FÉG makói gyárában, de még számos gyárban, vállalatnál, ahol a gazdasági vezetők a közvetlen termeléssel azonos rangon kezelik a tanműhelyek sorsát. Jól tudják, hogy a tanműhelybe adott korszerű eszközökben megtestesülő érték bőven kamatozik azáltal, hogy a fiatal szakmunkások valóban kész emberként kerülnek be a termelésbe. 1973 óta közvetlenül tanácsi felügyelet alá tartoznak a szakmunkásképző intézetek, s ez nem tett jót a szakmunkásképzésnek. Gép. és eszközparkunk leromlott, elavult. óriási szükség lenne például egy karbantartó műhelyre, amely a megye minden szakmunkásképző iskolájának gépeit gondozná. Ám ennek létrehozása már évek óta vajúdik. Mindig kevés a hozzá szükséges pénz. Hogy mi a megoldás, azt én nem tudom. Abban bizonyos vagyok, hogy a mai helyzeten javítani mindannyiunk kötelessége. Hozzáteszem: ez nem pusztán pénzkérdés! A tét ugyanis az, hogy iskoláinkból korszerű szakképzettséggel föl vértezett fiatalok kerüljenek a termelésbe. Dr. Sódar Mihály — Az igény jogos. Az eszközellátottság javítását megyei szinten kell koordinálni. Hozzá kell azonban tenniehhez a művelődésügyi osztálynak is több pénzt kellene kapnia a megyei költségvetésből. — Miként ítélik meg a szakszervezet és KlSZ-alapszervezetek munkáját a holnapi szakmunkásnemzedék nevelésében? Dr. Koczor Lajos: — Igen sok, a javítanivalónk. Míg iskolába járnak a fiatalok, addig 65—70 százalékuk tagja a KISZ-nek. A szakmunkásvizsga letételét követően azonban még a jó alapszervezetekben is csak a tagok fele marad meg az ifjúsági szövetségben. Dr. Bartha László: —Ahol az ifjúmunkásokat foglalkoztató kérdéseket bátran napirendre tűzik a KISZszervezetek, ott bizonyosan növekedni fog vonzerejük. Kovács Sándor: — Örömmel mondhatom, a szakszervezeti szervezettség sokkal jobb. Az iskolában szakszervezeti taggá nevelt fiatalok megmaradnak nálunk a gyáraki an is. A munkahelyre történő beilleszkedést sok vállalatnál az eddiginél is hatásosabban segíthetik a tapasztalt munk-isok. a szakszervezeti munkában jártassággal rendelkezők. Nagyobb gyakorlattal hamarabb fölismerik a helyi gondokat, s ha ezek felismerésében segítik az iskolából éppen kikerült fiatalokat, akkor bizonyosan ők is hamarabb magukénak érzik a gyárat, a műhelyt. Novákné Halász Anna: — A KISZ-ből való lemorzsolódás Szegeden is jellemző gond. Talán nem is az alapszervezeteknek. hanem a városi, megyei ifjúsági vezetőknek vannak itt feladataik. Űjra át kell gondolnunk a mozgalomra rakódott formális vonásokat, az örökös gyű'ésezést, a csak kötelességkiszabást. El kell érnünk, hogy természetessé váljon a fiatalok között: ami érdekel engem, azt megtalálom a KISZ-alapszervezetem programjában. Mindezt persze könnyebb elmondani. mint elérni. Bedő Nándor