Délmagyarország, 1980. október (70. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-10 / 238. szám

4 Péntek, 1980. október 10. 3 postaláda társszerzőnk az olvasó És megszületett: a közlekedést különszám! Legalábbis kis túlzással az. Ügy látszik, a vénasszonyok nyara elmúltával Liind töboen teszik pihenőbe kerékpárjaikat, motorjukat, s szállnak villamosra, autóbuszra, s persze a tanév kezdetével is ugrásszerűen megnövekedeti a „nagyjárművekben" utazók száma, úgyhogy szinte törvényszerűnek vehetjük a Postaláda örökzöld témájának újraéledését. De, ha az okok keresésében mellékútra tévedtünk volna, s más magyarázat Illenék, a tény akkor Is tény marad: most aztán összegyűltek a tömegközlekedésről irott levelek. Olvasóink véleményalkotásának sokszínűségét bizonyítja, hogy a közlekedésnek — mint mindennapi életünk elengedhetetlen velejárójának — legkülönbözőbb mozzanatairól, eseményeiről megemlékeznek a levélirók. S nem is mindig panaszkodva — elvégre ls. rovatunk címe Posta-, s nem panaszláda. Érdekes módon, más témában alig szólaltak meg ezen a héten a társszerzők. Legfeljebb megköszönnek valamit, mint például az alábbi sorokban... , A menü mellett: szeretet kor leszált, jóleső érzéssel hagyta el az utasteret, s még a rendszámot is megjegyezte: GF 22-08. Hogy ezt tette, s nekünk megírta, annak oka a buszvezető „apró figyelmessége". „Megérkezik a Bécsi körúti megállóhoz. Utasok fel, utasok le, autóbusz indul. Egyszerre csak megszólal a hangszóró: „Jó reggelt kívánok kedves utasaimnak. Petőfi sugárút következik." Mindez igy folytatódik, mígnem a Marx térnél fékez a gépkocsivezető. „ .,. egyben felhívom kedves utasaim figyemét, hogy a bérlettel utazók ne felejtsék el bérletüket megváltani 5-éig... Jó munkát, a vevőknek jó vásárt kívánok..." Ha jól meggondoljuk, elvileg a kötelességét teljesítette a vezető, amikor informálta az utasokat, mikor, melyik megálló következik. Volt már ilyen, nem nagy ügy. Üdvözlés már kevésbé, ilyen, kifejezetten praktikus — és sok bosszúságtól kímélő kedves figyelmeztetőinformáció viszont akár a fehér holló. Érthető is, a szabályzat ezt nem írja elő. Csak a jóindulat. Utastársunk dicséretét örömmel tolmácsoljuk. Az alábbi leveleket viszont egyetértéssel —, de kevesebb örömmel. Figyeljük csak. Uj menetrend, új gondok Hallottunk már borravalókipréselő. fölényes, udvariatlan pincérekről, panaszkodtak megcsonkított adagokról, s rosszul kialakult feltételes reflexünk, hogy a vendéglátásról szóló olvasói tudósításokból is szinte kivétel nélkül efféléket, egyszóval sérelmeket vélünk kicsendülni. özv. Csikós Mihályné (Debreceni u. 5.) sorai azonban meglepetést okoztak. A vendéglátó vállalat dolgozói az étel mellé mást is „szervíroztak": szeretetet egy idős asszonynak. „79 éves vagyok, s izületi betegségem miatt a lépcsőzés, hosszabb távolság megtétele nagyon nehezemre esik. A Lila Akác étteremből hordtam az ebédet mindaddig, míg 1979 őszén súlyos állapotban kórházba nem kerültem. Felgyógyulásom után még kevesebbet tudtam mozogni, min korábban, így nagyon jól esett a segítség, amelyet a fenti étterem fiatal dolgozóitól kaptam. Hét hónapja — minden nap felváltva kihozzák az ebédem és apró bevásárlásaimat is elintézik. Minden délben örömmel várom megérkezésüket és azt a néhány jó szót, érdeklődésüket hogylétem iránt, ami soha nem marad el. Nélkülük nagyon nehéz lenne a dolgok intézése. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a Lila Akác étterem KISZ-szervezetének és két szocialista brigádjának önzetlen segítségükért Nyugdíjasok öröme Dr. Matolay Olivérné (Partizán u. 34.) a Szegedi Orvostudományi Egyetem Szak. szervezeti bizottságának kezdeményezéséről ír meleg hangú sorokat. Hfröl adja, hogy az egyetem fonyódi üdülőjében több mint ötven nyugdíjasnak biztosítottak üdülési lehetőséget, jó ellátást, jó pihenést az utószezonban. A kellemes Balatonparti két hetet kirándulások tették változatossá, melyek sarán a tó környékén kívUl eljutottak Zalakarosra is. Esténként pedig a SZOTE citerazenekara szórakoztatta a vendégeket. Külön érdekessége a kollektív „utónyaralásnak", hogy a szakszervezeti bizottság a nyugdíjasok kirándulási költségeit magára vállalta. Köszönőlevélből elismerő sorok — így van ez rendjén, s örömmel is vesszük a kedves megemlékezést Lapunk szeptember 28-i számában közöttük a Volán 10. sz. Vállalat új menetrenddel összefüggő tájékoztatását, melyben hírül adja, hogy nem csupán az egyes buszjáratok indulási időrontjai változnak meg, de lesznek járatok, amelyek sűrűbben, illetve ritkábban szállítanak utasokat. Mint minden változásnak, érthetően ennek is „begyűrűzött" a visszhangja Postaládánkba. Alsóváros és Hc.ttyastelep problémáiról ír Guti Ferenc, né és Tamás Sándorné, egy másik levélben pedig Szabó Ilona foglalja össze ugyanezt, az utóbbi levelet szó szerint közöljük. „Aa új autóbusz-menetrend szerint a Volán 10. sz. Vállalat a 45/A, vagyis a hattyastelepi járatot megszünteti; s figyelembe veszi a gyálarétiek régi kívánságát, hogy a járatokat sűrűbbért. vagyis 20 percenként indítják a Bartók Béla térről. Helyes, 'hogy a Volán a gyálaréti járatokat sűrítette, de miért a 45/A járat megszüntetésével. vagyis a hatytyastelepi, illetve az alsóvárosi utasok rovására. Korábban 10 percenként, majd egy év óta — csúcsidőben — óránként 4 járat indult, 15 perces követési idővel Hatytyastelepre, illetve Gyálarétre. A „sűrítéssel" egy járattal kevesebb indul, vagyis szemfényvesztés az, hogy sűrítették a járatokat, hiszen 20 percenként induló követési idővel, ez óránként csak 3 járatot fog jelenteni. Tehát nem növelték, hanem csökkentették a íáratsűrűséget. Mi lesz ennek a várható következménye? Azok az utasok, akik nem a végállomáson vagy az azt követő első megállónál szállnak fel az autóbuszra — a túlzsúfoltság miatt — nem fognak felférni, hisz eddig a 45/A járat kissé mentesítette a gyálaréti buszok zsúfoltságát. Jön a tél, egyre többen teszik le a kerékoárokat, motorokat, kocsikat, s szállnának buszra, természetesen, ha felférnének. De sajnos nem lehetünk optimisták! Én, aki már közel 25 éve utazom autóbusszal, tapasztalatból tudom, hogy egyre több az utas. az iskolás. Érthető, hisz Hattyastelepen a közelmúltban is több utcát nyitottak és nyitnak meg az elkövetkezendő időben. A kiskert-tulajdonosokról nem is beszélve. Ahhoz, hogy Gxjilarét, Hattyastelep és Alsóváros lakóinak utaztatását ésszerűen, megnyugtató módon megszervezzék, szükséges, hogy a csúcsidőben a járatok negyedóránként Induljanak a Bartók Béla térről és Gyálarétről, míg nem csúcsidőben óránként legalább három járat Induljon. Ha a kormány egyes fontos intézkedések előtt a lakosság véleményét kikéri, jó lenne, ha a Volán Vállalat a menetrend módosítása előtt az utasok véleményét is kikérné, s azt figyelembe is venné. Reméljük, hogy panaszunkat az illetékesek is olvasni fogják és a szükséges intézkedéseket megteszik" — írja Szabó Ilona, a hattyastelepi Pancsovai utca 24-ből. Küzdelem — jogosítványért Verőfényes májusi délutánon kezdődött az első KRESZ-oktatás, teljes tudatlanságban, de reményekkel telve kezdtük meg vagy 60-an az első előadást. A padokban alig fértünk — később már volt hely — én szorgalmasan jártam minden órára, mert a bevezetőben elmondták, hogy nem érdemes órát mulasztani. Az eredmény meg is volt: sikeresen leraktam első nekifutásra az elméleti vizsgákat. Azután jött a gyakorlati oktatás, akkor már derékig benne jártunk a nyárban, de a tanulóknak még anélkül is melegük volt, „vizes" váltással adtuk át egymásnak a vezetőülést. Nekem választott oktatóm nem volt. Az oktatási díjban 30 gyakorlati óra van beszámítva. Én még a szerencsések közé tartoztam, mert az oktatási díj felemelése elótt kezdtem meg a tanfolyamot, ezért a beugrás akkor még 2500 forint volt. Most 3 ezer 400. Már a KRESZ-oktatáson mondogatták, hogy a 30 óra gyakorlati oktatásra nemigen lesz elég, pláne az „öregebbjeinek". Ez persze elszáll* a fülünk mellett, de azóta már tudom, hogy mennyire igazuk volt. Az igazsághoz még az is hozzátartozik, hogy az 1 óra nem egy óra, hanem 50 perc — úgy, mint az iskolában —, ha még hozzászámítom az előkészülődést, az adminisztrációt, mert az is van... ' Kaptunk ellenőrző könyvet is, amelybe beírják, hogy melyik órán mit csináltunk, és hogyan haladunk. Nagyon okos találmány, tisztelem az eszét, aki kitalálta. Szóval, jó, ha 45 perc az, amit — most már — 90 ! forintért autózunk (percenként 2 forint). Drága mulatság — illetve jogosítvány. Ha lesz belőle. Az szerencse dolga, hogy milyen pktatót fog ki az ember. Többféle típusú oktató van, én ebben elég szerencsés voltam, bár már a 30. óra után, amikor a pótórákat vettem, már az én türelmem is fogytán volt, mikor a rutinfeladatok gyakorlásánál azt mondta az oktatóm „siralmas". Épp ez a gyakorlat ment jobban. Két alkalommal a tanpályán volt szerencsém végignézni a vizsgázókat egy-egy sikertelen vizsga után, s én is mondhatom, a lelkiállapotuk „siralmas". Volt, aki már negyedszer-ötödször ment vizsgázni és mégis sikertelenül végzett, a pótvizsga előtt még kell venni oktatási órát, plusz 300 forint a vizsgadíj. Én most készülök az első vizsgámra. Hogy az én lelkiállapotom milyen lesz, arról akkor tudok írni, ha már én ls túljutottam egy ilyen vizsgán — s akkor majd folytatom beszámolómat. Bimbó Lajosné Szeged, Szamos u. 15/A. 11. 6. hogy nem lehet rá fölférni. Főleg a reggel 5 órai járat a legzsúfoltabb, mivel nagyon sokan járnak hatra dolgozni. Később nem lehet elindulni, mert más csati akazást már nem lehet kapni. Ha még a gyakori sorompó vesztegelést is beleszámítjuk, kész a csőd. Nagyon szeretném a Volán illetékeseit kérni magam és sok munkába igyekvő dolgozó nevében, hogy közvetlen járatunkat ne szüntessék meg. Ennyit igazán megérdemel ez a telep is. Igaz, hogv ez nem Tarjántelep, ahol több és sűrű járat van, de mi csak ezt az egy buszt kérjük csúcsidőben. Ha a Volánnak üzemtakarékossági céljai vannak, akkor ezt nem így kellene véghezvinnie, hanem takarékossággal és jobb üzemszervezéssel kellene próbálkozni. Ahol a sárga villamosok járnak n Ugyanaz, mással Figyelmesség a buszon Ha nem is köszönő, de Október elsején a szegedi elismerő levél Szabó Fe- nagyállomásról indult 6 óra rencé — és soraival immár 5 perckor az a 11-es jelzésű fejest is ugrottunk a közle- autóbusz, amellyel olvasónk kedésbe. a Marx térre utazott, amiHattyason, Alsóvároson megbolygatta a kedélyeket a megszüntetett járatok ügye. Ügy látszik, a város másik végén sincs másképp. Savanya Balázsné (Zombori utca 27.) a Ságváritclcp hasonló „járatsűrítésé ról" tájékoztatja rovatunkat „Ságvárttelepen lakom, amely nem számít kis lélekszámú településnek, mégis a Volán úgy döntött, hogy a 66/A jelzésű, csak csúcsidőben járó járatot megszünteti. Ez azért is kétségbeejtő, mert — főleg csúcsidőben — mire Ságváritelepre ér az egyetlen mihálytelekl busz, az már úgy zsúfolva van, Olvastam a MAV-nak egy pár brosúráját, melyben dolgozóit ésszerűsítésre hívja fel, hogy miként lehetne ügyfelei — az utasok — utazását kényelmesebbé, kulturáltabbá tenni. Sokat utazom belföldön és külföldre is, ezért lelkesedéssel olvastam mindezt, annál is inkább, mert — tapasztalataim szerint — a gyakorlatban is haladást láttam e téren. Jó párszor utaztam például Lengyelországba. Tavaly kimentem Szeged-állomásra, kértem egy menettérti jegyet, és mellé hol háló-, hol fekvőhelyet. A pénztárosnő megnyomott egy gombot az elölte levő készüléken, bemondta, hogy mikorra, milyen fekvő, vagy hálóhelyre van szükségem, és pár perc múlva megkapta a választ a szükseges adatokkal együtt. így 5— 10 perc alatt kezemben voltak a jegyek. Gyors és pontos kiszolgálás! Még a nyári csúcsforgalom idején sem kellett sokat várnom; bármikor, bármely napszakban mehettem, amikor időm megengedte. Egyszerűsítés után bonyolultabban? Az Idén, munkaidőm letelte után, fél 5 óra felé értem ki az állomásra, és meglepetve vettem tudomásul, hogy 16 óra után nemzetközi háló. és fekvőhelyet nem igényelhetek. Sőt, ha jól emlékszem — 9 éS 10 óra, valamint 13 és 14 óra között is van hasonló korlátozás. Kényteliéi voltam másnap munkaidő alatt még egyszer kicammogni, ügyelve, hogy a részünkre szabadon hagyott időre érjek ki. Íme az „ésszerűsítés", mely csak Szeged-állomáson tapasztalható, máshol az országban nem. Még jobban felforrt az epém, amikor — most már a jelzett időt figyelembe véve — kimentem a napokban az állomásra, és egy fekvőhelyet kértem. Megrendelésem a pénztárosnő felvette, kérte, hogy várjak. Ezután egy vastag füzettel a hóna alatt eltávozott, majd egy bizonyos idő múlva visszajött, ismét kérte, hogy várjak, a rendelésemet leadta. Majd a készülék megszólalt, hogy mehet a válaszért. Ismét elment, és kis Idő múlva hozta a választ, végre kiállíthatta a jegyemet. Én megkérdeztem, miért nem a készüléken kérte, mint eddig? Ez az újabb rendelkezés! — volt az udvarias válasz. Elgondolkoztam, mi lesz a nyáron, ha 8—10-en leszünk ott — néha még a helyiségben sem férünk el —, és a megrendeléseknél: utasok ki a helyiségből, füzet a hóna alá és 10—20 perc múlva (a legjobb esetben) kezdődhet a jegykiállitás, miközben a jegyigénvlők tömege tovább nő! Ez is ésszerűsítés? Kulturált utazás? Ezért ragadtam tollat, és kérem az „illetékest", aki ilyen rendelkezéseket hoz. menjen tapasztalatcserére a többi nagyállomásra, ahol nagyobb forgalom mellett sem kell hasonló rendelkezéseket hozni. Ha pedig az „illetékes" azért hoz ilyen lehetetlen intézkedéseket, mert attól fél, hogy a számokat félreértik, vagy a vonal másik végén ülők nyugtázás után is elírhatják a számokat, ültessenek oda megbízhatóbb dplgozókat, akik figyelmesebben látják el szolgálatukat, esetleg egészítsék ki a készüléket magnetofonnal, de ne akadályozzák a két pénztáros gyors és udvarias munkáját, ami inkább megfelel a kulturált utazás követelményeinek, és az utasok kiszolgálásántik. Én is közlekedési dolgozó vagyok, mi is az utasokért vagyunk, és véleményem szerint az ilyen intézkedések nem válnak a modern közlekedés javára. Ezért kérem a MÁV-ot, bírálja fölül ezeket az Intézkedéseket, de minél előbb, az utasok érdekében Varga Endre. Szeged, Kossuth Lajos sgt. 19. »» A dal szerint ott van Budapest — márpedig Szeged éppoly szegény lenne a sárga kocsik nélkül, mint derék fővárosunk. Hogy szeretik az utasok a jó öreg sínencsattogókat, az is bizonyítja, hogy sokszor fognak tollat azzal kapcsolatban, ami ott történik. „ahol a sárga villamosok"... De ezt már ismerjük. Nos, a két nevet Ismerve, hisszük, olvasónknak igaza van. Bizonyára nem okoz gondot az átírás. Ugyancsak tájékoztatás, még pontosabban a tájékozódás a témája Varga Józsefni írásának. Szóvá teszi, vajon honnan, s hogyan tudja az az idegen, aki a fentebb már említett utastájékoztató alapján óhajt városunkban eligazodni. Minden villamoson szerepel például az Annakút,- mint megállóhely. Sajnos csak ott. A valóságban viszont az Anna-kút nem kút. Volt, de nincs, és aligha hihető, hogy ott valaha is lesz. Levélírónk szeretettci gondol vissza az időre, amikor az egyébként igen forgalma útkereszteződésben ott állt a csobogó, a közelében az ezüstfenyővel. Az útépítés megpecsételte a sorsát Eltűnt. Szűkebb lett a kiesi tér, kellett a hely az autóbuszra váróknak. „Ez érthető — írja —, de azon a picikén, ami még megvan, legyen sok virág, kút, vagy szobor, ami a hajdani Annakutat jelképezi" — íija. Hogy lesz-e, nem tudjuk — egyelőre marad a magyarázkodás: az Anna-kutat arról ismeri meg, hogy nincs. De ott szálljon le! Autók és lakók Nemrég a Makkosházi út szép lassan szétszedte két éve panelházainak lakói mond- ott porosodó autóját ták el gondjukat: nincs nyugalmuk. A házak tövében Folytathatnánk a sort, de fölösleges, hisz kezd elmenparkoló autósok rendszeres ni a kedvünk az örökös hajnali kényszerébresztővel „tolmácsolástól", s az olyan ugrasztják kl ágyból a többi, típusú megállapítások közli' felkelni még egyáltalán nem sétől, mint „ahol autó vai óhajtó lakótársakat- Nos, a ott benzinszag is", vagy. hlevél megjelent, meg is ír- tetszik. ez kortünet, ki kei tuk, becsületbeli kérdés is, egyezni valahogy stb. De mennyire tartják tisztelet- ha egyszer nem egyezben az együttélők egymás nek! Ha gyűlölködéssé fa igényeit. Azóta újabb levél, jul a különböző családok újabb ugyanilyen témában egymás melletti élése, varriásh onnan. A Makkosházi úton lakóknak a szerintük rossz helyre. jon ki segít az elveszet' nyugalmat megtalálni? Vajon ki érzi magát illetékes túl közel tervezett parkolók nek, hogy megmondja, hol a zaja kezdi ki az idegeiket, a határ, amelyik az illend'Vedres utcában. Újszegeden egymást-tűrés, s amelyen tű1 lakoknak egy megszállott bütykölő gépkocsi-tulajdonos, aki idegen autók reparálását sem sajnálja — akárcsak a lakókat, akik hosszú ideje tűrik némán a kopacsolást. Égy másik, lakó ugyanott a szankciókkal támogatót rendreutasítás a megfelelő megoldás? Megválaszolni nem nekünk kell. De hát kinek?... összeállította: Igriczi Zsigmond »