Délmagyarország, 1980. október (70. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-07 / 235. szám

Kedd, 1980. október 7. 3 ,,,-,„ ,,, ,,, eszmecsereje A magunk örömére A csepeli Duna Termelősz" vetkezet élelmiszeripari ágazatának új konzervüzemében megkezdték a próbatermelést. A korszerű gépsoron savanyúságot és ételízesítőt gyártanak. Évente több mint má-fél millió kilogramm savanyúságot állít majd elő az üzem. Képünkön: üvegekbe töltik az ízletes ecetes paprikát Az egészségügy területén dolgozó fiatalok szívesen vesznek részt olyan társadalmi munkaakciókban, amelyek valamilyen módon alaptevékenységükhöz kötődnek — hangoztatták az egészségügyi KISZ-titkárok hétfőn, Verőcemaroson kezdődött háromnapos tanácskozásán. Az ágazat KISZszervezetei is elsősorban erre kívánják a fő figyelmet fordítani. Ilyen, már gyakorlati tapasztalatokat is eredményező programjuk van az iskolaorvosi, az iskolafogászati és az üzemorvosi ellátás színvonalának emelésére. Az ifjúsági vezetők tájékoztatást kapnak az ágazat szakmai és politikai vezetőitől, s nyílt eszmecserén mondhatják el véleményüket eddigi tapasztalataikról. A tanácskozás hétfői előadói között volt Kornidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője is. (MTI) A munkapadtól a vezérigazgatóig A Délmagyarország vitafóruma Racionálisabb szervezeti felépítést A Délmagyarországban megjelent cikksorozat a nagyvállalati szervezet kialakulásában, fejlődésében kétségtelenül föllelhető elmerevedést, alkalmazkodóképességének csökkenő tendenciáit elemezve a belső irányítási rendszer korszerűsítésériek szükségességét hangoztatja. Véleményét a valóságból merített jelenségekkel, tapasztalatokkal támasztja alá, de kissé egy. oldalú képet fest a kérdés- • ről. A Szegedi Ruhagyár mindennapi gyakorlatából merítve néhány gondolatot szeretnénk az érintett témakörhöz hozzáfűzni. A Szegedi Ruhagyár ma öt telephellyel rendelkező, „A" kategóriába sorolt országos nagyvállalat Nem gyáregységek összevonása következtében, hanem önálló fejlődése révén vált azzá. Fel sem merül tehát, hogy gyáregységeink önállósága a centralizálás révén csorbát szenvedett volna, hiszen a nagyvállalaton belüli munkamegosztás sem ma, sem a múltban nem tételez fel, de nem is engedhet teljes gazdasági önállósulást termelőegységeink számára. Egyetlen gazdasági érdek létezik, s az a nagyvállalaté. Ez a felismerés sok esetben „áldozatvállalásra", egyébként nem kívánatos feladatok ellátására is kényszerítheti egységeinket, azonban ennek megítélésében csak az összvállalati hatékonyság javítása lehet a mérce. Való igaz, hogy a nagyvállalatok szervezeti felépítésében a vezérigazgató és a munkapadokon dolgozók közé sok vezetési szint ékelődik. A racionálisabb szervezeti felépítés kialakítását, a vezetési szintek csökkentését olyan sürgető feladatként értékeljük, amely segíthet a gazdálkodás rugalmasságálak fokozásában, a szüksé:es és gyors utasítások haékony végrehajtásában, az nformációáramlás és -csere bürokratikus elemeinek visszaszorításában. Végrehajtása azonban nem könynyű feladat. Sok esetben a legfontosabb termelési tényező, a dolgozó ember egzisztenciális problémáiba ütközhetünk, amelyek h'.mánus megoldása az egyik legnehezebb vezetői feladat. A gazdálkodás jelenlegi szigorú körülményei közepette azonban nem mondhatunk le arról, hogy a szervezet gazdálkodására nézve kritikus pontokon a leghatékonyabban felhasználható munkaerőt foglalkoztassuk. Nemcsak arról van tehát szó, hogy a felügyeleti szervek útmutatása szerint intézkedjünk és befolyásoljuk a vállalati hierarchiát a vezetői szintek ésszerű kialakítása érdekében. A gazdasági szükségszerűség is erre kényszeríti a vállalati vezetést. A döntések időben történő meghozatala, azok végrehajtásának és a végrehajtás ellenőrzésének gyors átfutása — az időtényezővel való legracionálisabb gazdálkodás — a vállalati belső mechanizmus hatékony működésének nélkülözhetetlen feltétele. Hasonlóan nem mai keletű és a belső mechanizmus lényegét érintő gond az információrendszer és információáramlás ésszerűsítése. A Gerencsér Ferenc által idézett Parki nson-igazságot a gazdálkodás tágabb körében is helytállónak érezzük. Nemcsak vállalaton belüli főosztályok igazolhatják létjogosultságukat lényegében felesleges adminisztráció létrehozásával és a partnerektől való megkövetelésével. Sokszor érezzük ezt a tendenciát országos hatáskörű szervek működésében, elvárásaiban is. Az ésszerűsítésre való törekvésben e területen mindmáig több volt az elhatározás, mint a tényleges eredmény. Ez is fékje lehet a munkaerő racionális foglalkoztatásara irányuló erőfeszítéseinknek. Vállalatunk a számítógépes adatfeldolgozásra törekszik évek óta. Az ennek bevezetésével kapcsolatos folyamatszervezés — ha nem is öleli fel az egész vállalatgazdálkodást — sok esetben kijelöli az információáramlás kényszerpályáit A belső mechanizmus továbbfejlesztése szempontjából ennek több irányú hatása alakul ki. Egyértelmű és pontos munkát követel, meghatározva az irf rmációáramlás érintkezési pontjait a folyamat végén előrejelzi a végső információ felhasználhatóságának korlátait is. Beavatkozni a folyamatba nehézkes. Soha nagyobb szükség nem volt a vállalati gazdálkodásban a szellemi tartalékok felszínre hozatalára, mint napjainkban. E folyamatnak erőteljes impulzust adhat a megfelelően megválasztott, hatékony és rugalmas anyagi ösztönzési rendszer. A racionálisan megválasztott hierarchia és az ésszerűség alapján kialakított vezetési szinten kritikus pontjainak működését a vállalat gazdálkodási feladataihoz igazított anyagi eszközök rendkívül erőteljesen serkentik. A mozgóbérek ésszerű és objektív odaítélése, a prémiumfeladatok ösztönző szerepének meghatározása, a bér- és jövedelempolitika az egész vállalati kollektíva joga és kötelessége. Az emberek véleményének meghallgatása és figyelembevétele a vállalat társadalmi és gazdasági vezetésének alapvető feladata. A vállalati belső mechanizmus korszerűsítése, továbbfejlesztése a gazdaságitársadalmi fejlődés integráns része. Alakításában a lehetőségek és szükségszerűségek számbavétele nélkülözhetetlen. Hatékony működésének mércéje pedig nem lehet más, mint biztosítani az egyén és a kollektíva közös érdekeinek megfelelő továbbfejlődést az egész nagyvállalat számára. Dr. Balog Tamás, a Szegedi Ruhagyár vezérigazgató-helyettese H

úszéves tapasztalattal bíró gazdasági vezetővel beszélgettünk arról, hogy mi boldogítja igazán az embereket Szentenciát azért nem tudtunk mondani, mert — leszámítva az általánosan érvényes ismertető jegyeket — kinél-kinéi más lelki megmozdulás idézi elő a boldogságérzés föllobbanásait. Aki örökké éhes. mint az irodalom Kis Jánosa, annak legnagyobb vágya, hogy egyszer jóllakhasson, jóllehet, az evésben-ivásban telhetetleneket már Dante is pokolra kárhoztatta. Ha .szerelmesek találkoznak, a nyílt utcán is túláradó örömmel borulnak egymásra, ám ez a harmónia másokban visszatetszést kelthet. Ismerek fiatalokat, akiit azért cseréltek munkahelyet, mert meggátolták képességeik latbavetését, nem voltak sikerélményeik, lenyesegették szárnyaikat Közismert azonban, hogy sokan a legtesthezállóbb munkában sem találnak örömet, s a semmittevésben, a szórakozásban vélik elérni a boldo állapotot Céljaink, vágyaink, nézeteink tehát nagyon is különbözők. Mi tagadás, a munka, s különösen a neheze. általában manapság is teher, olykor testet-ielket nyüvesztő folyamat De az is nyilvánvaló, hogy az ember a munkában fedezte föl az igazi örömet, egész lényét átható kellemes érzés fogta él. amikor fölfedezett, vagy befejezett valamit Az embert a munka tette azzá. ami. Számára a munka lelt föltételévé minden szépségnek. vagvts magának az értelmes életnek. Mivel minden fölemelő dolog, jelenség a munkából fakad, a dolgozó ember önmagában hordja boldogságát Szocialista vívmányok között, úgv részesül a javakból. ahogyan, illetve amilyen minőségben ellátta munkakörét, ezért nem lehet közömbös, hogy miközben fúr-farag. könyvel. kísérletezik, önfeledten dudorász-e. vagy nyomasztó érzései vannak. És itt kötöttünk ki a bevezetőben említett beszélgetés során: mindig dolgozó társaink boldogságérzetének táplálására kell törekedni. mert az bőven megtérül a munka hatékonyság.", ban. Juhász Gyula az élet anyjának nevezte a munkát. Adytól való ez a két verssor: „Végigkacag vidám testünkön J Győzedelmes tervünk: a Munka." A nagybetűs megtisztelés jogos, hisz' a nyomorogva álmodozót is csak a hasznos tevékenység válthatta volna meg: „Kevesebb vért köhögésnél, / És a munkánál több erőt." Alkotmányunk a szocialista társadalmi rend alapjainak nevezi a munkát s ennek az alapnak szilárdnak kell lennie, nem omolhat rajta össze amit eddig megcsináltunk, amiben úgy szeretünk gyönyörködni. Ezért kell vigyáznunk a munkafegyelemre, s rászólnunk egymásra, mint a kaláka tagjai az elbámészkodóra: odanézz, amiből élsz! Társadalmunk tömegméretekben tette elérhetővé a biztonságos megélhetést a boldogulást. A tisztességes munka nyomán sokasodnak a gépesített háztartások, virulnak a kiskertek, jól szaladnak az autók, gyűlnek a takarékbetétek. Valaha ezeknek elérése kivételes örömöt okozott a családban, ma azonban egvre természetesebb a tisztes jómód. Ma már egy vékony társadalmi réteg — kimondatlanul, vagy burkolt formában — amiatt kezd panaszkodni, hogy nem szerezhet garmadába gyűlt pénzén irigyélt magántulajdont. De inkább ők dohogjanak, mint a munkások. akik viszont azt szeretnék elérni, hogy nagyobb becsülete legyen a munkának, és valóban mindenki úgv boldogulion. amennyi hasznot hait a közösségnek. Mert bár a rangok, a címek az egyenjogúság megteremtésével sokat vesztettek a varázsukból, egyesek azonban megint erősen kezdik hangoztatni „előkelő" származásukat s az a sikk. ha nyilvánvalóvá tehetik az uraskodást. Nem szabad ezt megengednünk, mert lohasztja azok munkakedvét akik jó szívvel és bizalommai fogadják el a párt útmutatását Szó sem lehet róla. hogy kockára dobjuk a jól végzett munka örömét. amel\ | mindennap megújítható, s a nyomasztó anyagi gondok megszűnése után is képes ambicionálni az embert s értelmet adni a létezésének. Azért kell többet találkoznunk fizikai és szellemi munkásokkal, azért érdemes közelebb hajolni hozzájuk, ha mondanak valamit hogy mindig tudjuk-értsük. mi foglalkoztatja őket. mitől derűs a kedvük, vagy rossz a hangulatuk. Nincs borzasztóbb, gyötrőbb érzés a kényszerű semmittevésnél — vallja az esztergályos, akinek azért nincs mit csinálnia, mart késik az anyag, mert csapnivaló a szervezés. Az embert hiába érik aprócseprő kellemes benyomások műszakkezdéstől fájrontig. mégis kedvetlenül megy haza. mert akaratán kívül nem azt nyújtotta, amit akart. A család tagjai gyanútlanul érdeklődnek hogyléte felől, s megdöbbenek az ideges, tőmondatos válaszokon. A mások hibájából eredő tesséklássék munka, a tehetetlenség érzése elkeseredést szülhet. Bérünk van. de nincsen örömünk — mondta József Attila. S ha az effajta érzést a vezetés nem igyekszk föloldani segítőkészséggel, s főleg a hiba elhárításával. önmagát hozza nehéz helyzetbe. A munkatársak nélkül lehetetlen megbirkózni a megnövekedett föladatokkal „Társadalmunk nagyon sokat fejlődött — állapították meg a legutóbbi országgyűlésen —, és magas fokú érettségről tett tanúságot a közelmúlt évek politikai és gazdasági föladatainak megoldásában." Ez az érettség azonban arra is képessé tette a dolgozókat, hogy nyíltabban tegyék szóvá azt. ami bosszantja őket. és ne öltsenek boldogságálarcot akkor is. amikor ezt semmi sem indokolja Legtöbben nem a d5cséretért iparkodnak többet, jobbat nyújtani, hanem önmaguk becsületéért. A művezető, vagy a munkatársak gratulációja mindig jólesik. ; de csak ráadás lehet az önbecsülésből fakadó boldogságérzésre. Hiába tűznek a mellünkre kitüntetést, ha mi magunk tudjuk. úgy értékeljük, hogy jobban is dolgozhattunk volna Még a hanyagabb népségben is felötlik néha hogy mégis csak jó lenne „ráverni" egy kicsit, mert akkor nemcsak a többiek figyelnének oda hanem önmaguk szemében is megnőnének. Hogyne törekedne hát az öntudatos állampolgár arra. hogy megragadja az életet tartósan megszépítő nagv örömet: hogyne igyekezne munkahelve számára is maradandót hagvni. mielőtt kezébe nyomják a nyugdíjra jogosító cédulát O

* * röm látni, hogv mind szélesebb tömegekben fejlődik természetes igénnyé a valamit produkálni akarás. Nem lehet ugyan mindenki föltaláló, még az újítás képessége is csak viszonylag keveseknek adatik meg. az azonban legtöbbünk számára elérhető, hogy képességeink legjavát adva. kivívjuk a környezetünkben élők. s a társadalom megbecsülését A mi korunkban is szükség van ki- J emelkedő egyéniségekre, százezrek azonban csak a tisztességes helytállásban jeleskedhetnek, s ha ez nem is hőstett, de tiszteletreméltó dolog, s bő örömforrása lehet az életünknek. Csak a magunk örömére, becsületére, hazánk gyarapítására végzett' munka öröme lehet olyan tartós, amely elkísér életünk végéig. F. NAGY ISTVÁN Az idegenforgalomról Az idegenforgalmi év eredményeit értékelte, a következő tervidőszak koncepcióját vitatta meg, s a közúti határátkelőhelyek munkájával, fejlesztési feladataival foglalkozott hétfői üléTársulási szerződés Közös kockázatvállaláson alapuló társulási szerződést kötött két amerikai kereskedelmi céggel a HUNGAROTEX Külkereskedelmi Vállalat közreműködésével a Vörös Október Férfi Ruhagyár. A társulási szerződésben megállapodtak, hogy a jövőben magyar gyapjú alapanyagból készült öltönyöket hoznak forgalomba a tengerentúli piacokon. A külföldi partnerek egyike vállalta, hogy az ottani ízlésnek megfelelő szöveteket kiválasztva a magyar kollekcióból elkészíti a mintamodelleket. A másik cég a forgalmazást saját ügynökhálózatával bonyolítja le. A VOR kötelezettséget vállalt, hogy a piaci igényeknek megfelelően időben és minőségben tesz eleget a megrendeléseknek. Az üzlet sikere érdekében a HUNGAROTEX előleget nyújt a vám- és az illvték kifizetéséhez. Ez a társulás a maga nemében első a hazai konfekcióiparban. sén Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter, az OIT elnökének vezetésével az Országos Idegenforgalmi Tanács. Megállapították, hogy Ma-. gyarország nemzetközi idegenforgalmában a múlt évi kedvező változás lelassult ugyan, összességében azonban az idén is folytatódott, s a forgalom a terveknek megfelelően alakult. A KGST-országokkal a beutazóforgalom az előző év szintjén maradt, a bevétel viszont nőtt, emelkedett a turisták átlagos tartózkodási ideje. A tőkés idegenforgalom minőségi mutatói jelentősen javultak, a turisták számának mintegy 10 százalékos csökkenése ellenére a nálunk töltött éjszakák száma 15 százalékkal növekedett, s emelkedett a bevétel is. Az egész évben konvertibilis devizabevételünk mintegy 20 százalékos növekedése várható. Belföldön az idegenforgalmi szolgáltatásokat igénybe vevő hazai turizmus visszaesett. A kiutazó idegenforgalom összességében az előző évi szinten alakult, a szocialista országokba irányuló utazások iránt mérséklődött, nyugati viszonylatban erősödött a kereslet. Az idegenforgalomnak a VI. ötéves tervidőszakra szóló fejlesztési koncepciójában megfogalmazott célok számolnak az idegenforgalom központi és területi irányításának korszerűsítésében megkezdődött kedvező folyamattal. Az OIT értékelése szerint a közúti határátkelőhelyek idegenforgalmat érintő tevékenységének színvonala javult. Hegyeshalmon 1982. első félévében új közúti határátkelőhelyet adnak át.