Délmagyarország, 1980. október (70. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-05 / 234. szám

12 Vasárnap, 1980. október 5, Közgazdásznapok '80 Áz új gazdaságirányítási rendszer nemcsak gazdasági, hanem társadalmi érteiem­ber. is jelentős előrehaladást eredményezett. Gazdaságirá­nyítási rendszerünk kibonta­kozása persze nem akadály­talan, sok bukkanót és zök­kenőt tapasztaltunk. Akadá­lyozták az előrehaladást a tervezésben levő hiányossá­gok, az árrendszerben levő fogyatékosságok. A szabályo­zórendszer nem megfelelő hatása, de az intézményi rendszerünk sem segítette elő a zavartalan kibontakozást, gazdálkodásunkban, vállalati döntésekben is volt hiba. Jelentós időszakot hagyunk magunk mögött; lezárul az V. ötéves terv időszaka. Az elmúlt években egyre nehe­zebb és bonyolultabb gazda­sági körülmények között kel­lett dolgoznunk. Reagálni kellett a világgazdaságban végbemenő változásokra, ugyanakkor a gazdálkodás alapfeltételét jelentő erőfor­rások, az anyagok és ener­giahordozók, a munkaerő és a termelési eszközök termé­szeti és gazdasági okok mi­att egyre szűkösebben és drágábban biztosíthatók. Az MK Társaság 1980. jú­nius 16—17-én Szegeden megtartott XIX. Közgazdász Vándorgyűlésen ezekből a gondokból, problémákból ki­indulva foglalkozott a „Gaz­dasági stratégia — középtá­vú tervezés" kérdésével, öt szekcióban több mint 700 közgazdász vett részt az elő­adásokon és kapcsolódott be a vitába. A jól szervezett előadássorozat és vita alkal­mas volt arra, hogy jól In­formálja a közgazdászokat. A gazdasági kérdések ma már a lakosság széles rétegeit tlBM JldlttMIflSlSi " foglalkoztatják. Nem divat­ból, hanem az igényeket fi­gyelembe véve az MKT Csongrád megyei szervezete elnöksége javaslatának alap­ján nz MTESZ, a TIT, az SZMT helyi szerveivel és a KISZ megyei bizottságával közösen • 1980-ban harmadíz­ben rendezzük meg október­ben a „közgazdasági napok" rendezvénysorozatát; témája az erőforrások — eszköz­munkaerő-természet — haté­kony felhasználása. A nyitó plenáris előadást Nyitrai Fe­rencné dr. államtitkár tartja meg október 7-én délután 14 óra 30 perckor. A célok érdekében úgy gon­dolom, nagyobb előrehala­dást kell biztosítani az ér­dekrendszeren belül az össz­társadalmi érdek kibonta­koztatására. A helyes, jó szemléletformálással lehet majd elérni, hogy az ágazati, helyi és a vállalati érdek egyértelműen az össztársa­dalmi érdeket szolgálja. Az 1980-as terv fő felada­tának az egyensúlyi helyzet további javítását jelölte meg. Ennek érdekében olyan köz­ponti intézkedések születtek, amelyek jobban ösztönzik a gazdálkodó szervezeteket a hatékonyság gyorsabb növe­lésére, a külpiaci feltételek­hez való alkalmazkodásra és nem utolsósorban a magyar termékek nemzetközi ver­senyképességének Javítására. A gazdaságszabályozó és ár­rendszer módosítása is ezt szolgálja. A PM Bevételi Főigazgató­ság Területi Igazgatósága el­lenőrzésének tapasztalatai ls azt mutatják, hogy a válla­latok és szövetkezetek meg­kezdték az igazodást a válto­zó gazdasági környezethez. •-frrőíííöf Felülvizsgálják fejlesztési programjaikat, átértékelik gazdálkodásukat. A vizsgála­tok eredménye viszont meg­állapítja, hogy elég jelentős az átmeneti bizonytalanság és az óvatosság. Ezek a ténye­zők befolyásolták a termelés alakulását. A VI. ötéves terv sikeres végrehajtása az első években elért eredményeken múlik, ezért a jelenlegi gaz­dasági helyzetet figyelembe . véve a külkereskedelmi ínérlegünket a Jövőben na­gyobb mértékben kell javí­tani. A kivitel és behozatal emelkedésének üteme közötti különbségnek az első idő­szakban nagyobbnak kell lennie, mint a tervidőszak második felében. Ez az elkö­vetkezendő esztendő gazdál­kodás és irányítás kulcskér­dése. Eredményünk, sike­rünk függ attól, hogy hogyan tudunk alkalmazkodni a kül­gazdaságban végbemenő gyors változásokhoz és mi­képper tudjuk fokozni rész­vételünket a nemzetközi munkamegosztásban. Eredményt csak úgy lehet elérni, ha az irányítás és végrehajtás még következe­tesebben tartja magát ahhoz az igazsághoz, hogy előbb meg kell termelni a java­kat és csak utána lehet el­osztani és felhasználni. Az MKT Csongrád megyei szervezete ezeknek a kérdé­seknek a figyelembevételével alakítja ki programját azért, hogy előadások, viták, tanul­mányok segítsék elő az irá­nyítás és végrehajtás helyes kibontakozását. Horváth Gyula, az MKT Csongrád megyei szervezetének alelnöke rr- j-^Xjfli JM) RfT'/r*. 4 11 I Hamlet-parafrázisok Stoppard, Bresan a Kisszínházban Pillanatkép két szomszéd megyéről Mondják, a statisztika adatai szárazak, mint a fű­részpor, élvezhetetlenek az olvasó számára. Lehet. Sokan mégis mindig érdeklődéssel veszik kézbe az ország, a me­gye, a város fejlődését szem­léltető legfrisebb kiadványo­kat, gyűjteményeket, szivesen böngészgetik a tabellákat. Számok és számok szigorú sorrendben. Precíz mutatók logikus összeállításban. Akad­nak köztük periférikus jelle­gűek is. amelyek csak egy­egy szűkebb réteg érdeklődé­sét ragadják meg, de talán éppen ez a jó, mert bárki összehasonlíthatja szűkebb hazájának tényeit a szomszé­dos területekkel, vagy a ha­sonló státusba sorolt városo­kéval. Ezt tesszük most mi is, hogy közreadhassuk, hol tartunk a fejlesztésekkel, mi­ben vagyunk kisebbek vagy nagyobbak másoknál. Az ipar állapotáról 1978-as adatokat közöl az idei sta­tisztikai zsebkönyv. Eszerint Csongrád megyében 66 ezer a szocialista üzemekben dol­gozók száma, s ennek 13,7 százaléka a textil- és az élel­miszerszakmában keresi a kenyerét. Jóllehet, a kábel-, a mérleg-, a gumigyártás stb. megindulásával, az olajbá­nyászat „belépésével" meg­jelent nálunk a nehézipar, ez még csak 8,3 százzalékot kép­visel a megye szocialista ipa­rán belül. Ugyanebben a vzektoiban 21,6 milliárd fo­r.nt az állóeszközök bruttó értéke, s 381 millió kW vil­lanyáramot fogyasztottunk. A 3S4 e2er hektár termőföl­dünknek kis híján 68 száza­léka a szántó, 54 százaléka pedig gyümölcsös és szőlő. Az .• állatállcr.-anv adatai a múlt lév ós-éről valók; tartottunk összesen 94 ezer szarvasmar­hát és 668 ezer darab sertést. Ugyancsak 1979-ben az egy lakosra jutó eladási forga­lom 29 ezer forintot tett ki, amelyből élelmiszerre és él­vezeti cikkekre 12 ezer 200 forint esik. Építettünk egy év alatt 4 ezer 181 lakást. Tíz­ezer lakosra 35,4 orvos és 89 kórházi ágy jut, száz főre pedig 24.5 tévékészülék, illet­ve előfizető. Ezek a számok nyilván nem sokat mondanak önmaguk­ban, muszáj összevetnünk más megyék hasonló muta­tóival. Mivel azonban itt nincs mód a 19 megye gyors­fényképszerű bemutatására sem, elégedjünk meg egy hozzánk hasonló nagyságú közigazgatási egységgel. A szomszédos Szolnok me­gyének csak 13 ezerrel van kevesebb lakosa. Ott 63 ezren dolgoznak a szocialista ipar­ban, ám a textilszakma eb­ből mindössze 0,3 százalékot képvisel. Az Ipari állóeszkö­zök 14,6 milliárdot érnek, és villamos energiából 104 mil­lió kWo-val kevesebbet fo­gyasztottak. A Szolnok me­gyeieknek jóval nagyobb a földterületük — 522 ezer hektár, amelynek 74 százalé­ka szántó, de csak 3.2 száza­lék a szőlő- és gyümölcsös. A szomszédunkban jóval több a haszonállat, erről tanúskodik a 131 ezres szarvasmarha- és a 765 ezres sertésállomány. Odaát az egy lakosra Jutó el­adási forgalom 26 ezer 330 forint volt, ebből az élelmi szer és élvezeti cikkek for­galma- lényegében megegye­zik a miénkkel. Lakást '369­cel kevesebbet építettek 1979­ben. Tízezer lakosra csak 18,2 orvos és 69,7 kórházi ágy jut. ennek oka azonban az, hogy a megyeszékhelyen nincsenek egyetemi klinikák, mint Sze-. geden. Érdekes, hogy többen néznek tévét — száz lakosra ott 26,3 előfizető esik. Magától értetődik, hogy az egymás mellé állított kép ko­rántsem telje6. Száz és száz adatot lehetne még fölsorol­ni, sőt érdekes lenne a ha­sonlítás például Baranyával vagy Szeged fejlődési adatalt összevetni a hozzá hasonló ki­emelt felsőfokú központoké­val, ám félő, hogy akkor csakugyan olvasatlanul ma­radnának. Emberemlékezet óta nem ment Szegeden a Hamlet. Most két parafrázisát is be­mutatták a Kisszínházban. Shakespeare a görbetükör­ben: Tom Stoppard és Ivo Bresan. Három etűd Stoppard Hamletje, a Valami bűzlik Dániában; ciméből, tételjel­zéseiből (adás, ráadás, rá­ráadás) meg a műfaji KRESZ-tábláról (csak 15 percben) nagyjából sejthető hangütése, a groteszk. Há­rom gyorsfelvétel az egyete­mes drámairodalom hegy­csúcsáról. Fejtetőre állított piramis: az adás a legismer­tebb szövegrészletek fölvil­Iantásával — szerkesztői zsargonnal szólva — alapo­san meghúzza- a darabot, o ráadás tovább húzza, míg a rá-ráadás a nagymonológ egyetlen sorára zsugorodik: „Lenni vagy nem lenni, az itt a kérdés." A szellemes ujjgyakorlat akár bemelegí­tés a színészeknek Bresan Hamletjéhez (nagyjából az ottani értelmezést előkészí­tendő). ámbátor műsorra tűzé­se több annál, hogysem me­rő pedagógiai célzatosságban merüljön ki. föleleveníteni a nézőnek (aki esetleg nem tudná) az ismert sztorit. A fennköltet olykor hajszál vá­lasztja el a nevetségestől. S miközben e banális igazság­gal játszadozik el Stoppard, tulajdonképpen egy klasz­szikus drámaformának, a gö­rög tetralógiának hagyomá­nyát eleveníti föl, mely a tragikus trilógiák után nem engedte haza a nézőt annyi vér, szenvedés látványával, hanem a témából szatírjáté­kot karikírozva hangolta jobb kedvre a nagyérdeműt: a színház örömök forrása, könnyek után elkel a fÖl­srfábadúft' rfWCtás, hahota, a mókás derű. "ár, ták. Ilyen konstellációban külön nyomatékot kap, hogy a Paraszt-Hamlet szereposz­tásában, merő véletlenségből, éppen Bukara játszaná a gyilkos Claudiust, Majkacsa kocsmárosné, a szeretője, a cinkos királynét, a besúgó Poloniust a népfrontelnök Puljo stb. S miként a Ba­jazzőkban, valóság és szín­ház összekeveredik. Bukara és Puljo, lásd Claudius és Polonius, színdarabbeli jele­netükhöz hasonlóan Joco szerelmesét használják föl céljuk elérésére, kitudakolni, lesből kihallgatni, mit for­ral ellenük a fiú — de el­próbálják ennek a Shakes­peare-részletnek pandanját is, az egérfogót, amikor a vándorszínészek némajátéká­val Hamlet csalja kelepcébe a gyilkos királyt, készteti színvallásra. Lehull a lepel. Fény derül Bukara veterán­nimbuszának, partizánmúlt­jának sebezhetőségére ls, pláne a sikkasztására; a ta­nító elkeseredetten regiszt­rálja a sok disznóságot; Jo­co végső kétségbeesésében világgá kiáltja az igazságot, s miközben apja a börtönben öngyikosságot követ el, „ki­száll tenger fájdalma ellen", fölszólítja a falusiakat a vétkes(ek) leleplezésére. Igazságért azonban haszta­lan perel. Társai elhúzódnak mellőle, hallgatnak, így a tisztességtelenséget, korrup­ciót, csapravert hordókkal ünneplő, kólózó társaságnak falrahányt borsó a tanító szájából kibuggyanó nagy­monológ ... járattak, az utolsó menetre leszáll a földre, az igazi Hamletből idecsengő eszmei kádenciát önmarcangoló szo­rongással suttogja a tanító, a fortissimónak szánt kólót pedig olyan göthösen, szem­lesütve, megszégyenülten poroszkálja a tömeg, mint egy saját csapdájába esett, tönkrevert üdvhadsereg — pianissimo sempre. Bukara győzelme így plrrhuszi. Mindössze arról van szó. hogy ezúttal neki kell, kénytelen-kelletlen, vállal­nia a disznóságait, a töb­biek ideiglenesen megúsz­szák. Am hogy ludasak, ak­kor is érzékeltetik Ruszték, ha' üres transzparensekkel tüntetnek a Hamlet-próbán: nincs mit szemére vetniök a Bukaráknak. t. Hatvany Lajosra emlékeztek Hatvanban Hatvany Lajosra emlékez­tek szombaton Hatvanban, születésének 100. évfordulója alkalmából. A Grassalkovich­kastély udvarán rendezett ünnepségen emlékeztettek ar­ra, hogy ebben az épületben élt és alkotott Hatvány La­jos író, kritikus, irodalom­történész, aki egész életét a magyar Irodalom szolgála­tának szerttelte, támogatta a haladó írói törekvéseket, ott állt pártfogóként, segítőtárs­ként Ady Endre, József At­tila, s a magyar irodalom számos nagy egyénisége mellett. Közel se ilyen könnyed­csacska játék a Paraszt­Hamlet: húsbavágó, kemény menet. Kevesebb köze is van Shakespeare-hez, inkább ür­ügyként használja egy falu­közösség belső válságának, vezetők és vezetettek morá­lis problémáinak, ütközésé­nek, az ötvenes évek politi­kai és társadalmi ellentmon­dásainak fölbányászásához. A falu vezetői elhatározzák, hogy a nép akarja a kultú­rát. Megbízzák tehát a taní­tót, rendezzen nekik-velük színielőadást, s mivel egyi­kük korábban megjárta már Thália szentélyét (Ruszték leleménye, hogy pár perccel előbb bóklászni látjuk Simu­rinát Stoppardnál), Zágráb­ban beültették az Omletre, elvtársai legott meg ls ma­gyarázták neki, így a válasz­tás kézenfekvő. Hanem Bu­kara (a szövetkezet elnöke, párttitkár, veterán stb.) el­ső olvasásra nem érti a ver­sezetét. Shakespeare a bur­zsoá Anglia Írója, át kell fé­sülni, hogy a faluban min­denkinek világos legyen. A rendezőnek kiszemelt tanító ösztönösen tiltakozik, bead­ja derekát mégis, családos ember, van kiket féltenie. Az új változatban Amlet po­zitív elvtárs lesz, aki a né­pért harcol; Claudius belé­pője csasztuskává fodrozó­dik: „én vagyok a király„ emberek, öklöm lesúlyt ka­lapács helyett"; a „lenni vagy nem lenni" középpa­raszti alternatíváját a ta­nítónk bőszen javítja: „vagy én neki, vagy ő nekem"; s Oméliiát sem kolostorba kül­di Amiét, holmi reakciós pa­pokhoz, hanem egyenesen az építőtáborba. Eddig vicces, nem? Ko­molyra ott fordul, hogy idő­közben a szövetkezet pénzé­nek nyoma veszett. S a Hamle'nek kiszemelt legény, Joco Skokity, megvádolja a falu hatalmasait, nevezete­sen Bukarát: saját dlsznó­ságaikat leplezendő apjára kenték a lopást, elhurcoltat­Félceértés ne essék, a cse­lekmény időpontja mára történelminek mondható. Színhelye Blatusa körzet Al­só Mrdusa községe, tehát topográfiailag is odébbvaló. Naná Mindazonáltal kétség­telen, amiként a Hamlet­história időtlenségének bizo­nyítási eljárása folyik ren­dületlenül a színpadon, óha­tatlan, hogy elő ne fordul­janak egyéb áthallások is — szembe nem nézni veie, struccpolitika. Régen túl va­gyunk az időkön, amikor a szocialista társadalom építé­sének kezdeti szakaszát jel­lemző visszásságok, a for­szirt-politika ballépései, ta­butémáknak számítottak, sőt, a művészettől éppen az el­lenkezőjét várták, a fonák­ságokat elkendőző rózsaszín­felhőket, pozitív elvtársak­kal, negatív kulákokkal és a többi. Oly annyira túl va­gyunk azokon az Időkön, hogy napjainkra mintha a fordított sematizmus köszön­tött volna színházainkra: a vezetők, igazgatók, elnökök és párttitkárok szeplősek mindahányan, múltbéli ér­demeik gyanúsak vagy eny­hén szólva megkérdőjelezhe­tőek, szakmai presztízsük nulla, társadalmi munkájuk, közéletrajzuk smafu. Nyil­ván, ha a tipikust keressük, valahol a kétfajta beállítás közé szorul; vagyishát akad­nak rosszak, alkalmatlan ká­derek, és fordítva, mint tud­juk. Bresan Paraszt-Ham­letje sem itt hordozza nehéz terhét, a sikkasztó funkcio­nárius figurájában, hiszen kívüle más is, úgyszólván mindenki megkaphatná a magáét, a beosztását. Sokkal inkább a darab befejezése problematikus. Politikusán segít rajta a rendezői triumvirátus: Ruszt József, Seregi Zoltán, Böhm György. (Lám, e vidék régi vesszőparipája, a politikus színház!) Az előadás, mit eladdig jobbadán ebédlő­asztalok tetején és alatta 3. A Stoppard-nejryedóra forintos ötlete a ritmus. (Meg persze Pauer Gyula és Erdélyi Miklós asztalraktár­díszlete.) Az adás szellemes hangsúlyaira, mozgásötle­teire, fölpörgetve kontráz­nak a ráadásban, ahol igazi filmburleszk kerekedik, te­mérdek poén, összesűrített akcióláncolat riposzt-parád­riposzt villongásai. Tézis, antítézis, szintézis. Hasonló­képpen lüktető, fordulatos, jól adagolt a Paraszt­Hamlet első része is, ám szünet után, a dramaturgiai fogyatékosságok előbukkan­tán, kissé leül az egész. Ön­maga tengelye körül forog — hasznára válnék a ceru­za. Ruszt friss ténykedésé­nek szellemkeze igazán a színészvezetésen látszik. Ré­gen játszott ezeken a desz­kákon ilyen összekovácsolt csapat, pedig még csak hem is az új arcok okán. ellen­kezőleg. Deák Éva Andja­Opheliája tisztes, de szürke munka; Safranek Károly Jocó-Hamletje ügyszólván egyedül lóg ki a sorból, magánszám; még Szántó Lajos Macsak-Leartese a legegészségesebb, meggyő­ződéssel vulgarizál. Kovács János Bukarája mostanában eljátszott hasonszőrű figu­ráinak sematikus, ennélfog­va tán legnehezebb változa­ta. Semmi rokonszenves nincs benne, velejéig rom­lott parasztbasa, el nem tu­dom képzelni, hogy pilla­natra is szeretni tudná Ko­vács. Kitűnően csinálja mégis. Találkozását Shakes­peare-rel blazírt, ém termé­szetes fölénnyel ejti meg, valahogy így mered a tyúk az ábécére. Minha a szelle­mes aforizma öltene testet: a művek tükrök, ha majom néz beléjük, nem nézhet vissza lángelme. Kellően bárgyú, földhözragadt Pul­jo: Mentes József, Polo­niusához új színeket is ta­lál; Barta Mária korcsmá­rosnéja a Házmestersira tó­ban ragyogtatott trivialitá­sát ragozza tovább. Király Levente is van olyan naiv, mint amilyen buta ez a Simurina, s e sorok Írójá­nak ügyeletes meglepetése (a kellemes fajtából) Vass Gábor. Kifinomult' stílus­érzékkel játssza Stoppard Hamletjét és Bresan Taní­tóját, holott a két figura — ég és föld egymástól. A csapatmunka derék, zsold­jukat megszolgáló altisztjei Lakatos István, Gyürki Ist­ván, Mezey Károly, köz­katonái pedig Csorna Lajos, Szabó Mária, Gedai Mária, Mátó Éva, Nagy Éva. Nikolenyi István

Next

/
Thumbnails
Contents