Délmagyarország, 1980. október (70. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-03 / 232. szám

6 Péntek, 1980. október 3. 5 Mii Sí Programegyeztetó értekezleten voltam a minap. A csúnya nevű megbeszélést néhány éve rendszeresen megtartják, ilyenkor, az ószi közművelődési szezon kezdetén. A meghívottak, a szegedi művelődési házak, a módszertani intézet, valamint az üzemi klubok vezetői nagyon Is jól tudják, hogy nem újabb értekezletes<tí, hanem a városi műsorkínálat összehangolása céljából találkoznak. A városi tanács vb művelődésügyi osztályának munkatársai küldik a meghívókat. Az osztály közművelődési csoportja azon fáradozik, hogy a sok bába között ne vesszen el a gyerek, a sok gazda kezére bízott művelődési intézmények ne egymás mellett (ne adj' isten: egymás ellen), hanem együtt dolgozzanak Minimálisan azért, hogy áttekinthető, a kultúrpolitika céljai szerint népyjából egységesen irányítható, a közönségigényeket tisztelve megfelelő és jól szervezhető legyen a városban a művelődési programok sorozata. szevetik őket, akad megbeszélni-, egyeztetni-, korrigálnivaló. Összehívják az ertekezést, de az érdekeltek távol maradnak. (Az idén például sok-sok üzemi 1. KI tagadná, értelmes cél ez. Évekkel ezelőtt mindig csak egyetlen — szintén csúnya — szó jutott eszünkbe, ha a szegedi műsorkínálatról volt szó: átfedések. És dühöngtek például a zenekedvelők, mert egyugyanazon az estén két zenekari koncert, egy kórushangverseny, egy dzsesszkoncert és a világhírű zongorista fellépése jegyeztetett a naptárukba. Mondjuk két programra mindenképpen szerettek volna elmenni. Tévedés ne essék: nem a kulturális műsorkínélat gazdagságával, sokrétűségével volt bajunk. A rendszertelenséggel, a szervezetlenséggel, azzal, hogy a közönség érdekei figyelmen kívül maradtak. Szeged nem annyira nagy város, hogy zenekedvelő lakói egyszerre öt „zenélő udvart" megtölthetnének, s legnagyobb művelődési intézményei sem anynyira gazdagok, hogy üres házakban fizessék a fellépti díjat a művészeknek. Ml sem egyszerűbb, mint így évad elején összeülni egy órácskára, és megbeszélni: szerdán ilyen és ilyen műsorom van, te, barátom, ne „szervezz rá", mert mindketten rosszul járunk. Véli, ugyebár a kedves olvasó. De nem. Rendkívül Időigényes, íárasztó szervezéssel elérték már a tanácsnál, hogy a határidő körül kézhez kapják a művelődést intézmények féléves munkaterveit, öszklub közül csak háromnak a képviselője fárasztotta magát) Körülbelül tehát az a helyzet, hogy a művelődési intézmények gazdái közül kettő, a tanács és a szakszervezet képes egyelőre az együttműködés minimumára: műsorkínálatukat úgy tervezik, hogy az időpontegybeeséseket lehetőleg kiküszöböljék. Csakhogy mostanra úgyszólván értelmét vesztelte a dolog, ugyanis a szakszervezeti művelődési központ jószerivel kizárólag munkahelyekre, a gyárakban, üzemekben dolgozóknak szervez programokat. Az üzemi klubok is — mondhatnánk, ha nem tudnánk, hogy úgynevezett nagyrendezvényeikre nagy közönséget hívnak, saját cégük dolgozóin kívül a város többi lakóját is elvárják. Egyeztetni tehát velük, a nagyobb vállalatok klubjaival kellene, amelyek egyre több, közérdeklődésre számottartó műsort kínálnak. Csakhogy: vállalati igények szerint és vállalati pénzekből dolgoznak, terveznek, és klubvezetője válogatja: kt valóban az érvényes kultúrpolitikai célok figyelembevételével, ki nem. Legföljebb szépen kérni lehet tőlük: ne így, hanem amúgy. Ilyenformán az utóbbi egykét évben valóságos műsordzsungel kerekedett a városban örülhetnénk neki, hogy a „jól eleresztett", pénzhiánnyal nem küszködő vállalati klubok szaporítják a művelődés, a szórakozás alkalmait. Éppen mostanában, amikor az eddig is szűkölködő tanácsi intézmények pénze újfent megcsappant. De üröm vegyül az örömbe négy) meghívást, nem is lehet különösebb kifogásunk. Csak akkor, ha ugyanez megismétlődik másik „művésszel", akinek gyengébbek az előadói kvalitásai, rossz a műsora, s ráadásul jóhiszeműségből, tájékozatlanságból, műsorhajhászásból, végső soron: felelőtlenül — kifizetik neki a hivatalosan megállapított gázsi dupláját ls. És akkor nem beszélünk még a különféle műfajokban szereplést vállaló „szabadúszókról", az amatőrökről, a tiszteletdijasokról, akiknek teljesítménye rendkívül változó színvonalú, csak a díjaik emelkednek folyton. | 3. | Egy szó, mint száz: a kulturális műsorokat kínáló intézmények szakmai ellenőr, zése általában hiányzik. S miközben sajnálkozunk, hogy kevés a pénz a kultúrára, a központi (tanácsi) művelődési intézmények bénultan viselik a szigorú (és egy-két ponton értelmetlen) pénzügyi előírások következményeit (elveszítik közönségüket) — kapkodjuk a fejünket a műsordzsungelben. Vagyis: lehet, hogy mégis van pénz a kultúrára? Legalább egy „szegednyi városban" érdemes lenne utánajárni végre: miként használják? Sulyok Erzsébet Tartalékok feltárása j az Ipari szövetkezetekben A VI. ötéves terv társadalmi vitája Tegnap, csütörtökön az kivitelezőkikel nemcsak a Ipari Szövetkezetek Orszá- kötbért fizettetnék meg, hagos Tanácsának elnöksége nem a beruházás elhúzódámegvitatta a VI. ötéves terv- sa miatt kieső hasznot is. javaslatot, különös tekintet- ^ sz6vá te1ték az ipa_ tel a szövetkezeti iparra vo- r, szftvetkezeteknél ls szaponatkozó elképzelésekre. rodó bürokráciat Többen kiAz ülésen Rév Lajos elnö- fejezték azt a véleményüket, költ, á tanácskozáson részt hogy az Ipari és a szoigáltavett Horváth László, az tó szövetkezetekben megteOrszágos Tervhivatal elnök- remtődnek a feltételei a kis-, helyettese is. illetve középüzemmé válásAz OKISZ elnöksége kife- nak' Az elnökséS a ^ s<> jezte egyetértését a terv javas- rAn megfogalmazott javaslat céljaival. A vitában hang- latokat eljuttatják a korsúlyozták: a termelési struk- mányzati szervekhez. túra átalakításának folytatá sával, szervezettebb munkával és irányítással, a szövetkezetek közötti együttműködés javításával számos feltáratlan tartalékot hasznosíthatnak. A tanácskozáson • számos javaslat, kezdeményezés hangzott el a kiegyensúlyozottabb alapanyag- és alkatrészellátás, az ütemesebb szállítás, a rendszeres piaci információ biztosítása érdekében. A legtöbben a különböző társulások alakulását, társasági szerződések kötését szorgalmazták egymás között és a külkereskedelmi vállalatokkal. Hasznosnak tartanák, ha a legkorszerűbb technológiát biztosító, nagyértékű termelőberendezéseket, több szövetkezet közösen szerezné be, illetve alkalmazná, ezzel is biztosítva a több műszakos kihasználást, a gyors megtérülést. Több hozzászóló rendjén valónak tartaná, ha a beruházási munkával elmaradt Vasútvonal korszerűsítése Befejeződött a győr—Sopron—ebeníurti vasútvonal ausztriai szakaszának korszerűsítése. Az országhatártól Ebenfurtig vezető 25 kilométeres vonalszakasz mellett 7 kilométer hosszúságú állomási vágányszakaszt is átépítették, korszerűsítették az állomásépületéket. A pályafektetésen és egyéb munkákon is dolgoztak, ezért a munkáért az osztrák közlekedési tárca vezetői elismerésüket fejezték ki a magyar munkásoknak és a társaság igazgatóságának. Ezzel teljesen megújult a társaság 115 kilométeres fővonala, amely Győrtől Sopronon át vezet Ebenfurtig. A magyar szakaszt ugyanis már korábban korszerűsítették. (MTI) Kiállítási napló Hetes fogat A szegedi Bartók Művelődési Központ Grafikai Stúdiójának tagjai kinőttek már a rövidnadrágos korból. A szó eredeti és jelképes értelmében is. A képzőművészeti világhét egyetlen szegedi kiállítása hetük kollektív bemutatója anyaintézményük B Galériájában, önálló, szuverén alkotó valahány. Tíz-egynéhány éve, hogy közösen, egymást segítve, egymástól tanulva dolgoznak. Mára valamennyiük megtalálta egyéni hangját, a grafikának azt a válfaját, mely legalkalmasabb mondanivalója kifejezésére. Azt külön öröm látni, hogy munkájukra igényt tart a város, néhám Vegyünk példákat a magyarázathoz: meghívják a neves művészt egy vállalati klubba, akinek azonbarj — meghatározott gázsiért — csak akkor érdemes vállalni a fellépést, ha ugyanazon a napon egy másik Intézmény is fogadja, s fizeti. Lezajlik az értékes irodalmi est, közönségsikere van, tudomást szerez a dologról egy harmadik klub, nosza, meghívják oda is. Hiszen vau rá pénzük, miért rövidülne meg az 6 közönségük? A művész tehát már négy kis klubban előadta ugyanazt a versműsort, ugyanabban a városban. Ha nem kap még (azaz Újdonságok a műszaki könyyhónapra Elsősorban a termelésben dolgozó gazdasági szakemberek napi munkáját segítő kötetekkel készül az október 8-án kezdődő műszaki könyvhónapra a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Több új kötet foglalkozik a vállalati munkával, a hatékonyság javításának lehetőségével. Az időszerű közgazdasági kérdések sorozatban Vállalati magatartás — vállalati környezet címmel jelenik meg Tardos Márton összeállítása, amely a vállalatok működésének, gazdasági alkalmazkodóképességének különféle vonásait vizsgálja. Ladó László Szervezéselmélet és Módszertan című könyvében szervezési módszerek és technikák felvázolásával mutat rá, hogy a szervezés nélkülözhetetlen eszköze a jobb hatékonyság elérésének. A vállalati bérfejlesztés, a belső érdekeltségi rendszer témáját tárgyalja Illés Mária a Vállalati munkaügyi politika című könyvében, amelyben követésre alkalmas példákat, a munkahelyeken megvalósítható megoldási módokat ismertet. Elsősorban a termelőeszköz-kereskedelmi vállalatok, a tervezők, a beruházók és az anyagbeszerzők figyelmébe ajánlja a 'kiadó egy munkaközösség által összeállított Anyagellátási kézikönyvét. A kötet útmutatást ad anyagellátás megszervezésére, a vállalati anyagellátási tervek készítéséhez, a készletgazdálkodáshoz, és a belső ellenőrzés hatékonyabbá tételéhez. A zenei világnap hangversenyei „Pace, pace" szállt a fohász Tóth Maria—Leonora ajkáról, aki a zaklatott Verdihősnő békevágyát szárnyaló szépen énekelte mindazoknak, akik a zenei világnap előestéjén, ezen a csepereszo. nyárbúcsúztató, őszreköszönő estén kíváncsiak voltak a toulouse-l énekversenyre készülő fiatal művésznőre. Hadd ápolja ő, és a többi kitűnő művész, aki a zenei világnap rendezvényein pódiumra lépett, azt a gyakran megrokkanó reménységet, hogy a zene mindenüvé eláradó és mindenhol érthető nyelve lehet azoknak az erőknek, melyek biztosítják fenyegetett földgolyónk óhajtott jövőjét. A Főiskolai Tagozat KISZ-szervezetének rendezésében Tóth Mária Szecsődi Ferenc hegedűművész és Kerek Ferenc zongoraművész társaságában mutatta be műsorát. Mindazok, akik Tóth Mária fejlődését az utóbbi öt esztendőben figyelemmel kísérték, örömmel nyugtázhatták, hogy jól kamatoztatja tehetségét, hogy olyan énekésideált követ, melynek fő öszszetevői (Kodály szavait némileg módosítva): a kiművelt fej, kiművelt szív és kiművelt gége. Rendkívüli nehézségű és több évszázadot reprezentáló műsorából a Bergdal és a Leonóra-ária tetszett a legjobban, és ez öröm, mert bizonyság arra, hogy a dal mikrovilágában és a drámai hősnő nagyformátumú megjelenítésére egyaránt rendelkezik eszközökkel. Énekén csak ritkán érezhető, hogy szakmai gondok is vannak a világon, a későbbiekben a hangzóik és a dinami kai fekvések további kiegyenlítése révén még ez a „ritkán" is bizonyára el fog tűnni. Kerek Ferenc muzsikusi erényei kísérő szerepben is rendre előtűntek. Mondanom sam kell, hogy elsősorban a daloknál, ahol a közreműködés igazi pianista reladat, de helytállt a zenekari letétek átirataiban is. Talán csak a barokk vonószenekar zongorán való megjelenítésének lehetőségein kell még tovább töprengenie. Szecsődi Ferenc a virtuózok nemzetségéből való. A veleszületett tehetségen túl vonzerejének titka nyilván az, hogy amit csinál, neki is ölömet okoz. Így aztán általános es közös örömmel hallgattuk két műsorszámát, ahol a virtuozitás egyre elragadóbb lendülettel párosult. Az Ernst variációknál mármár úgy tűnt, mintha nem is egy mosolygós fiatalember, hanem egész kis csapat muzsikált volna. A zenei világnaphoz méltó demonstrációs jelenség volt a szovjet Alekszander Kramarov és Pál Tamás együttmuzsikálása október 1-én, a Bartók Béla Művelődési Központ pódiumán. A koncert méltatása előtt azonban szólnunk kell a terem akusztikai viszonyairól, melyek nem először adnak panaszra okot. Nyilván a száraz, csengésben szegény teremhang az oka, hogy művészeink nehezen találtak magukra a pódiumon, így volt ez Terebessy Évánál, aki Hcindel Allelujáját kevés kontraszttal, túlzott lágysággal énekelte, de különösen meglepett, hogy a kitűnő művésznő Schubert: Pásztor a sziklán című művében érezhetően nehezen tudta kitölteni a rábízott zenei kereteket, és így produkcióját — sok részlétszépság ellenére — nem éreztük teljesen meggyőzőnek. Az akusztika hatására vonatkozó gyanakvásunkat erősíti az a tény, hogy ezúttal Török János klarinéthangja sem volt oly gömbölyűén csengő, mint ezt tőle megszoktuk, ezért most a perfekt zenei megoldásokon túl a hang szépségével kevésbé tudott hatni. Alekszander Kramarov remeit képessegei igazán csak a műsor második felében, bontakoztak ki. Fel keli azonban tételeznünk, hogy nangja exeve nem az a fajta dús matéria, mely könnyedén íveli át a légköbmétereket, m a beethoveni muzsikáról való felfogására is bizonyos visszafogottig jellemző. Az Esz-dúr szonatában Pál Tamás volt az, aki (kivált a második tételben) emlékezetesen tarta fel a 18. és 19. század fordulóján álló Beethoven démonokkal-angyalokkal népes világát. Grieg c-moll szonátája azonban nagyszerűen sikerült. Itt a két remek muzsikus már feszültségkülönbség nélkül, a teljes nézetazonosság párhuzamaban bontotta ki a közönség jórésze előtt ismeretlen mű szépségeit: már nem két előadót, na nem egyetlen magávalragadó zenélést hallottunk. Most derült ki, mennyi szín van Kramarov palettáján: romantikus pátosz, az északi terek tágas dimenziója, népdal huncutsága, románc otthonhangulata, és mindez a tévedhetetlen technika eszköztárával. A koncert zárószáma (White szerzeménye), és a ráadásként játszott két ragtime a humor és könnyedség irányában lazította fel a nehezebb lépésű főműsort, és ez a (talán a King's Singere által kezdeményezett) gesztus azt kívánja bizonyítani, hogy a zenét ma már nem műfaja, hanem minősége szerint illik rangsorolni. Meszlényi László nyuk alkotásai a nagyobb nyilvánosság előtt is ismertté váltak. (Gondolok itt elsősorban plakátterveik megvalósulásaira; arra, hogy a Szegeden megjelenő gyermekirodalmi folyóirat, a Kincskereső egy számát ez a kollektíva illusztrálta; s hogy egyik tagjuk készítette a novemberi lapszám illusztrációit is.) 'Mostani tárlatuk „fiókjai" nem az elkülönülést hangsúlyozzák. hanem éppen a sajátos grafikai nyelvet, az egyéniség jellemző motívumait erősítik. Tóth János szociografikus töltésű, a mindennapok perifériáját vallató ceruza- és tollraj?ai kritikus látleletek mind gazdagabb grafikai előadásmódban. Némi groteszk felhang is keveredik rajzaiba, s egyre több bennük a gondolati töltés is. Czakó János monotípiái igen következetesek és kiérleltek. Egyaránt épít a montázstechnikára, s motívumainak szín- és felületjátékai, egymásra kopírozott jelei az élmények sajátos rétegeződésére is utalnak. Legfőbb erénye éppen a motívumteremtésben, a jelalkotásban van. Szekeres Ferenc megvalósult plakátjait állította ki. Mindannyian emlékezhetünk a televízió Mi és ti című vetélkedőjének szellemes falragaszára, a jubileumi mártélyi tábor fotótechnikával készített plakátjára, a fotóklubolc szegedi szalonjának jelre redukált emblémájára, s láthatjuk egy' új munkáját is, a Molnár Dixieland megoldásokban gazdag fregoli-plakátját is. Zelmann Katalin linómetszetei közül a Lenn és fenn című kettős variáció a leginkább figyelemre méltó, s igen dekoratív a kecses táncosnő fázisokban eltolt formajátéka. Váradi Gábor két finom, csipkeszerű rajzot mutat be. Bravúros felkészültségét groteszk mesevilágban kamatoztatja, ahol csodafa nő, lim-lomok zsúfolódnak, virágok ezreit termi a föld, repülő szerkezetek népesítik be az eget, s köztük különös figurák bolyonganak. Mráz János grafikailag letisztult, igényes vonalkultúrával lep meg bennünket. Sehol egy felesleges vonal, egy zavaró motívum. Szinte csontvázig letisztított mondanivaló, feszes szerkezetben. A továbblépés szempontjából is jelentős lehet a Széchenyi Zsigmond emlékére készített lapja, a grafika és a fotó szembesítése. Palásthy Klára egy izgalmas, egy szarkasztikusan historizáló, szellemes sorozatot készített A lovag élete, álma, ébredése címmel. E felülethatásokra is építő képsor mellett a Vikingek vibráló feszültségű linója is meglepő érettségről, próblémaérzékenységről tanúskodik. Tandi Lajos /