Délmagyarország, 1980. október (70. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-03 / 232. szám

6 Péntek, 1980. október 3. 5 Mii Sí Programegyeztetó értekez­leten voltam a minap. A csú­nya nevű megbeszélést né­hány éve rendszeresen meg­tartják, ilyenkor, az ószi közművelődési szezon kezde­tén. A meghívottak, a sze­gedi művelődési házak, a módszertani intézet, vala­mint az üzemi klubok veze­tői nagyon Is jól tudják, hogy nem újabb értekezletes­<tí, hanem a városi műsorkí­nálat összehangolása céljából találkoznak. A városi tanács vb művelődésügyi osztályá­nak munkatársai küldik a meghívókat. Az osztály köz­művelődési csoportja azon fáradozik, hogy a sok bába között ne vesszen el a gye­rek, a sok gazda kezére bí­zott művelődési intézmé­nyek ne egymás mellett (ne adj' isten: egymás ellen), hanem együtt dolgozzanak Minimálisan azért, hogy áttekinthető, a kultúrpoliti­ka céljai szerint népyjából egységesen irányítható, a kö­zönségigényeket tisztelve megfelelő és jól szervezhető legyen a városban a műve­lődési programok sorozata. szevetik őket, akad megbe­szélni-, egyeztetni-, korri­gálnivaló. Összehívják az ertekezést, de az érdekeltek távol maradnak. (Az idén például sok-sok üzemi 1. KI tagadná, értelmes cél ez. Évekkel ezelőtt mindig csak egyetlen — szintén csúnya — szó jutott eszünk­be, ha a szegedi műsorkíná­latról volt szó: átfedések. És dühöngtek például a zene­kedvelők, mert egyugyan­azon az estén két zenekari koncert, egy kórushangver­seny, egy dzsesszkoncert és a világhírű zongorista fel­lépése jegyeztetett a naptá­rukba. Mondjuk két prog­ramra mindenképpen szeret­tek volna elmenni. Tévedés ne essék: nem a kulturális műsorkínélat gaz­dagságával, sokrétűségével volt bajunk. A rendszerte­lenséggel, a szervezetlenség­gel, azzal, hogy a közönség érdekei figyelmen kívül ma­radtak. Szeged nem annyira nagy város, hogy zeneked­velő lakói egyszerre öt „ze­nélő udvart" megtölthetné­nek, s legnagyobb művelő­dési intézményei sem any­nyira gazdagok, hogy üres házakban fizessék a fellépti díjat a művészeknek. Ml sem egyszerűbb, mint így évad elején összeülni egy órácskára, és megbeszél­ni: szerdán ilyen és ilyen műsorom van, te, barátom, ne „szervezz rá", mert mind­ketten rosszul járunk. Véli, ugyebár a kedves olvasó. De nem. Rendkívül Időigényes, íárasztó szervezéssel elérték már a tanácsnál, hogy a ha­táridő körül kézhez kapják a művelődést intézmények féléves munkaterveit, ösz­klub közül csak háromnak a képviselője fárasztotta ma­gát) Körülbelül tehát az a helyzet, hogy a művelődési intézmények gazdái közül kettő, a tanács és a szak­szervezet képes egyelőre az együttműködés minimumára: műsorkínálatukat úgy ter­vezik, hogy az időpont­egybeeséseket lehetőleg ki­küszöböljék. Csakhogy mos­tanra úgyszólván értelmét vesztelte a dolog, ugyanis a szakszervezeti művelődési központ jószerivel kizárólag munkahelyekre, a gyárak­ban, üzemekben dolgozók­nak szervez programokat. Az üzemi klubok is — mondhat­nánk, ha nem tudnánk, hogy úgynevezett nagyren­dezvényeikre nagy közönsé­get hívnak, saját cégük dol­gozóin kívül a város többi lakóját is elvárják. Egyez­tetni tehát velük, a nagyobb vállalatok klubjaival kelle­ne, amelyek egyre több, köz­érdeklődésre számottartó műsort kínálnak. Csakhogy: vállalati igények szerint és vállalati pénzekből dolgoz­nak, terveznek, és klubve­zetője válogatja: kt valóban az érvényes kultúrpolitikai célok figyelembevételével, ki nem. Legföljebb szépen kér­ni lehet tőlük: ne így, ha­nem amúgy. Ilyenformán az utóbbi egy­két évben valóságos műsor­dzsungel kerekedett a vá­rosban örülhetnénk neki, hogy a „jól eleresztett", pénzhiánnyal nem küszködő vállalati klubok szaporítják a művelődés, a szórakozás alkalmait. Éppen mostaná­ban, amikor az eddig is szű­kölködő tanácsi intézmények pénze újfent megcsappant. De üröm vegyül az örömbe négy) meghívást, nem is le­het különösebb kifogásunk. Csak akkor, ha ugyanez megismétlődik másik „mű­vésszel", akinek gyengébbek az előadói kvalitásai, rossz a műsora, s ráadásul jóhi­szeműségből, tájékozatlan­ságból, műsorhajhászásból, végső soron: felelőtlenül — kifizetik neki a hivatalosan megállapított gázsi duplá­ját ls. És akkor nem beszélünk még a különféle műfajok­ban szereplést vállaló „sza­badúszókról", az amatőrök­ről, a tiszteletdijasokról, akiknek teljesítménye rend­kívül változó színvonalú, csak a díjaik emelkednek folyton. | 3. | Egy szó, mint száz: a kul­turális műsorokat kínáló in­tézmények szakmai ellenőr, zése általában hiányzik. S miközben sajnálkozunk, hogy kevés a pénz a kultú­rára, a központi (tanácsi) művelődési intézmények bé­nultan viselik a szigorú (és egy-két ponton értelmetlen) pénzügyi előírások követ­kezményeit (elveszítik kö­zönségüket) — kapkodjuk a fejünket a műsordzsungel­ben. Vagyis: lehet, hogy mégis van pénz a kultúrára? Leg­alább egy „szegednyi város­ban" érdemes lenne utána­járni végre: miként használ­ják? Sulyok Erzsébet Tartalékok feltárása j az Ipari szövetkezetekben A VI. ötéves terv társadalmi vitája Tegnap, csütörtökön az kivitelezőkikel nemcsak a Ipari Szövetkezetek Orszá- kötbért fizettetnék meg, ha­gos Tanácsának elnöksége nem a beruházás elhúzódá­megvitatta a VI. ötéves terv- sa miatt kieső hasznot is. javaslatot, különös tekintet- ^ sz6vá te1ték az ipa_ tel a szövetkezeti iparra vo- r, szftvetkezeteknél ls szapo­natkozó elképzelésekre. rodó bürokráciat Többen ki­Az ülésen Rév Lajos elnö- fejezték azt a véleményüket, költ, á tanácskozáson részt hogy az Ipari és a szoigálta­vett Horváth László, az tó szövetkezetekben megte­Országos Tervhivatal elnök- remtődnek a feltételei a kis-, helyettese is. illetve középüzemmé válás­Az OKISZ elnöksége kife- nak' Az elnökséS a ^ s<> jezte egyetértését a terv javas- rAn megfogalmazott javas­lat céljaival. A vitában hang- latokat eljuttatják a kor­súlyozták: a termelési struk- mányzati szervekhez. túra átalakításának folytatá sával, szervezettebb munká­val és irányítással, a szövet­kezetek közötti együttműkö­dés javításával számos feltá­ratlan tartalékot hasznosít­hatnak. A tanácskozáson • számos javaslat, kezdeményezés hangzott el a kiegyensúlyo­zottabb alapanyag- és alkat­részellátás, az ütemesebb szál­lítás, a rendszeres piaci in­formáció biztosítása érdeké­ben. A legtöbben a különbö­ző társulások alakulását, tár­sasági szerződések kötését szorgalmazták egymás között és a külkereskedelmi vállala­tokkal. Hasznosnak tartanák, ha a legkorszerűbb techno­lógiát biztosító, nagyértékű termelőberendezéseket, több szövetkezet közösen szerezné be, illetve alkalmazná, ez­zel is biztosítva a több mű­szakos kihasználást, a gyors megtérülést. Több hozzászóló rendjén valónak tartaná, ha a beru­házási munkával elmaradt Vasútvonal korszerűsítése Befejeződött a győr—Sop­ron—ebeníurti vasútvonal ausztriai szakaszának korsze­rűsítése. Az országhatártól Ebenfurtig vezető 25 kilomé­teres vonalszakasz mellett 7 kilométer hosszúságú állo­mási vágányszakaszt is át­építették, korszerűsítették az állomásépületéket. A pályafektetésen és egyéb munkákon is dolgoztak, ezért a munkáért az osztrák közlekedési tárca vezetői el­ismerésüket fejezték ki a magyar munkásoknak és a társaság igazgatóságának. Ezzel teljesen megújult a társaság 115 kilométeres fő­vonala, amely Győrtől Sop­ronon át vezet Ebenfurtig. A magyar szakaszt ugyanis már korábban korszerűsítették. (MTI) Kiállítási napló Hetes fogat A szegedi Bartók Művelő­dési Központ Grafikai Stú­diójának tagjai kinőttek már a rövidnadrágos korból. A szó eredeti és jelképes ér­telmében is. A képzőművé­szeti világhét egyetlen sze­gedi kiállítása hetük kollek­tív bemutatója anyaintézmé­nyük B Galériájában, önál­ló, szuverén alkotó valahány. Tíz-egynéhány éve, hogy kö­zösen, egymást segítve, egy­mástól tanulva dolgoznak. Mára valamennyiük megta­lálta egyéni hangját, a gra­fikának azt a válfaját, mely legalkalmasabb mondaniva­lója kifejezésére. Azt külön öröm látni, hogy munkájuk­ra igényt tart a város, néhá­m Vegyünk példákat a ma­gyarázathoz: meghívják a neves művészt egy vállalati klubba, akinek azonbarj — meghatározott gázsiért — csak akkor érdemes vállalni a fellépést, ha ugyanazon a napon egy másik Intézmény is fogadja, s fizeti. Lezajlik az értékes irodalmi est, kö­zönségsikere van, tudomást szerez a dologról egy harma­dik klub, nosza, meghívják oda is. Hiszen vau rá pén­zük, miért rövidülne meg az 6 közönségük? A művész te­hát már négy kis klubban előadta ugyanazt a versmű­sort, ugyanabban a város­ban. Ha nem kap még (azaz Újdonságok a műszaki könyyhónapra Elsősorban a termelésben dolgozó gazdasági szakembe­rek napi munkáját segítő kötetekkel készül az október 8-án kezdődő műszaki könyvhónapra a Közgazda­sági és Jogi Könyvkiadó. Több új kötet foglalkozik a vállalati munkával, a haté­konyság javításának lehető­ségével. Az időszerű közgaz­dasági kérdések sorozatban Vállalati magatartás — vál­lalati környezet címmel je­lenik meg Tardos Márton összeállítása, amely a válla­latok működésének, gazdasá­gi alkalmazkodóképességének különféle vonásait vizsgálja. Ladó László Szervezéselmélet és Módszertan című köny­vében szervezési módszerek és technikák felvázolásával mutat rá, hogy a szervezés nélkülözhetetlen eszköze a jobb hatékonyság elérésének. A vállalati bérfejlesztés, a belső érdekeltségi rendszer témáját tárgyalja Illés Má­ria a Vállalati munkaügyi politika című könyvében, amelyben követésre alkalmas példákat, a munkahelyeken megvalósítható megoldási módokat ismertet. Elsősorban a termelőeszköz-kereskedel­mi vállalatok, a tervezők, a beruházók és az anyagbeszer­zők figyelmébe ajánlja a 'ki­adó egy munkaközösség által összeállított Anyagellátási kézikönyvét. A kötet útmu­tatást ad anyagellátás meg­szervezésére, a vállalati anyagellátási tervek készí­téséhez, a készletgazdálko­dáshoz, és a belső ellenőrzés hatékonyabbá tételéhez. A zenei világnap hangversenyei „Pace, pace" szállt a fohász Tóth Maria—Leonora ajká­ról, aki a zaklatott Verdi­hősnő békevágyát szárnyaló szépen énekelte mindazok­nak, akik a zenei világnap előestéjén, ezen a csepereszo. nyárbúcsúztató, őszreköszönő estén kíváncsiak voltak a toulouse-l énekversenyre ké­szülő fiatal művésznőre. Hadd ápolja ő, és a többi ki­tűnő művész, aki a zenei vi­lágnap rendezvényein pódi­umra lépett, azt a gyakran megrokkanó reménységet, hogy a zene mindenüvé el­áradó és mindenhol érthető nyelve lehet azoknak az erők­nek, melyek biztosítják fe­nyegetett földgolyónk óhaj­tott jövőjét. A Főiskolai Ta­gozat KISZ-szervezetének rendezésében Tóth Mária Sze­csődi Ferenc hegedűművész és Kerek Ferenc zongoramű­vész társaságában mutatta be műsorát. Mindazok, akik Tóth Mária fejlődését az utóbbi öt esztendőben figyelemmel kí­sérték, örömmel nyugtázhat­ták, hogy jól kamatoztatja te­hetségét, hogy olyan énekés­ideált követ, melynek fő ösz­szetevői (Kodály szavait né­mileg módosítva): a kiművelt fej, kiművelt szív és kimű­velt gége. Rendkívüli nehéz­ségű és több évszázadot rep­rezentáló műsorából a Berg­dal és a Leonóra-ária tetszett a legjobban, és ez öröm, mert bizonyság arra, hogy a dal mikrovilágában és a drá­mai hősnő nagyformátumú megjelenítésére egyaránt rendelkezik eszközökkel. Énekén csak ritkán érezhető, hogy szakmai gondok is van­nak a világon, a későbbiek­ben a hangzóik és a dinami kai fekvések további ki­egyenlítése révén még ez a „ritkán" is bizonyára el fog tűnni. Kerek Ferenc mu­zsikusi erényei kísérő szerep­ben is rendre előtűntek. Mon­danom sam kell, hogy első­sorban a daloknál, ahol a közreműködés igazi pianista reladat, de helytállt a zene­kari letétek átirataiban is. Ta­lán csak a barokk vonószene­kar zongorán való megjele­nítésének lehetőségein kell még tovább töprengenie. Sze­csődi Ferenc a virtuózok nemzetségéből való. A vele­született tehetségen túl vonz­erejének titka nyilván az, hogy amit csinál, neki is ölömet okoz. Így aztán álta­lános es közös örömmel hall­gattuk két műsorszámát, ahol a virtuozitás egyre elra­gadóbb lendülettel párosult. Az Ernst variációknál már­már úgy tűnt, mintha nem is egy mosolygós fiatalember, hanem egész kis csapat mu­zsikált volna. A zenei világnaphoz méltó demonstrációs jelenség volt a szovjet Alekszander Krama­rov és Pál Tamás együttmu­zsikálása október 1-én, a Bartók Béla Művelődési Köz­pont pódiumán. A koncert méltatása előtt azonban szól­nunk kell a terem akusztikai viszonyairól, melyek nem elő­ször adnak panaszra okot. Nyilván a száraz, csengésben szegény teremhang az oka, hogy művészeink nehezen ta­láltak magukra a pódiumon, így volt ez Terebessy Évánál, aki Hcindel Allelujáját kevés kontraszttal, túlzott lágyság­gal énekelte, de különösen meglepett, hogy a kitűnő mű­vésznő Schubert: Pásztor a sziklán című művében érez­hetően nehezen tudta kitölte­ni a rábízott zenei kereteket, és így produkcióját — sok részlétszépság ellenére — nem éreztük teljesen meg­győzőnek. Az akusztika hatá­sára vonatkozó gyanakvá­sunkat erősíti az a tény, hogy ezúttal Török János klarinét­hangja sem volt oly gömbö­lyűén csengő, mint ezt tőle megszoktuk, ezért most a per­fekt zenei megoldásokon túl a hang szépségével kevésbé tudott hatni. Alekszander Kramarov re­meit képessegei igazán csak a műsor második felében, bon­takoztak ki. Fel keli azonban tételeznünk, hogy nangja exe­ve nem az a fajta dús maté­ria, mely könnyedén íveli át a légköbmétereket, m a beethoveni muzsikáról való felfogására is bizonyos visszafogottig jellemző. Az Esz-dúr szonatában Pál Ta­más volt az, aki (kivált a második tételben) emlékeze­tesen tarta fel a 18. és 19. század fordulóján álló Beethoven démonokkal-an­gyalokkal népes világát. Grieg c-moll szonátája azonban nagyszerűen sike­rült. Itt a két remek mu­zsikus már feszültségkülönb­ség nélkül, a teljes nézetazo­nosság párhuzamaban bon­totta ki a közönség jórésze előtt ismeretlen mű szépsége­it: már nem két előadót, na nem egyetlen magávalragadó zenélést hallottunk. Most de­rült ki, mennyi szín van Kra­marov palettáján: roman­tikus pátosz, az északi terek tágas dimenziója, népdal huncutsága, románc otthon­hangulata, és mindez a téved­hetetlen technika eszköztárá­val. A koncert zárószáma (White szerzeménye), és a rá­adásként játszott két ragti­me a humor és könnyedség irányában lazította fel a ne­hezebb lépésű főműsort, és ez a (talán a King's Singere ál­tal kezdeményezett) gesztus azt kívánja bizonyítani, hogy a zenét ma már nem műfaja, hanem minősége szerint illik rangsorolni. Meszlényi László nyuk alkotásai a nagyobb nyilvánosság előtt is ismert­té váltak. (Gondolok itt első­sorban plakátterveik megva­lósulásaira; arra, hogy a Sze­geden megjelenő gyermek­irodalmi folyóirat, a Kincs­kereső egy számát ez a kollektíva illusztrálta; s hogy egyik tagjuk készítette a novemberi lapszám illuszt­rációit is.) 'Mostani tárlatuk „fiókjai" nem az elkülönülést hang­súlyozzák. hanem éppen a sajátos grafikai nyelvet, az egyéniség jellemző motívu­mait erősítik. Tóth János szociografikus töltésű, a min­dennapok perifériáját valla­tó ceruza- és tollraj?ai kri­tikus látleletek mind gazda­gabb grafikai előadásmód­ban. Némi groteszk felhang is keveredik rajzaiba, s egy­re több bennük a gondolati töltés is. Czakó János mono­típiái igen következetesek és kiérleltek. Egyaránt épít a montázstechnikára, s motí­vumainak szín- és felületjá­tékai, egymásra kopírozott jelei az élmények sajátos ré­tegeződésére is utalnak. Leg­főbb erénye éppen a motí­vumteremtésben, a jelalko­tásban van. Szekeres Ferenc megvalósult plakátjait állí­totta ki. Mindannyian em­lékezhetünk a televízió Mi és ti című vetélkedőjének szel­lemes falragaszára, a jubile­umi mártélyi tábor fotótech­nikával készített plakátjára, a fotóklubolc szegedi szalon­jának jelre redukált emblé­májára, s láthatjuk egy' új munkáját is, a Molnár Di­xieland megoldásokban gaz­dag fregoli-plakátját is. Zel­mann Katalin linómetszetei közül a Lenn és fenn című kettős variáció a leginkább figyelemre méltó, s igen de­koratív a kecses táncosnő fázisokban eltolt formajáté­ka. Váradi Gábor két finom, csipkeszerű rajzot mutat be. Bravúros felkészültségét gro­teszk mesevilágban kama­toztatja, ahol csodafa nő, lim-lomok zsúfolódnak, vi­rágok ezreit termi a föld, re­pülő szerkezetek népesítik be az eget, s köztük különös fi­gurák bolyonganak. Mráz János grafikailag letisztult, igényes vonalkultúrával lep meg bennünket. Sehol egy felesleges vonal, egy zavaró motívum. Szinte csontvázig letisztított mondanivaló, fe­szes szerkezetben. A tovább­lépés szempontjából is jelen­tős lehet a Széchenyi Zsig­mond emlékére készített lapja, a grafika és a fotó szembesítése. Palásthy Klára egy izgalmas, egy szarkasz­tikusan historizáló, szellemes sorozatot készített A lovag élete, álma, ébredése cím­mel. E felülethatásokra is építő képsor mellett a Vi­kingek vibráló feszültségű linója is meglepő érettségről, próblémaérzékenységről ta­núskodik. Tandi Lajos /

Next

/
Thumbnails
Contents