Délmagyarország, 1980. október (70. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-01 / 230. szám

Szerda, 1980. október 1. 3 Á munkapadtól a vezérigazgatóig A Délmagyarország vitafóruma Lassító áttétesek nélkül Ragy érdeklődéssel olvas­tam a Délmagyarországban megjelent A munkapadtól a vezérigazgatóig című cikkso­rozat vitaindítóját. A témát rendkívül időszerűnek és fontosnak tartom, A különböző vállalatok belső irányítási rendszerének összehasonlításából úgy tű­nik, hogy nincs meg a kellő mértékű differenciáltság, így valamennyi ágazatban és még a teljesen eltérő rendel­tetésű, nagyságú, technoló­giájú vállalatoknál is a belső irányítás felépítése lé­nyegében azonos. Önmagá­ban az, hogy a végrehajtás es az irányítás csúcsa közé az elmúlt tíz-tizenöt évben több lépcső (néhol 10—12 szint) épült be. még nem volna baj ott,' ahol a válla­lati tevékenység bővülése, sokoldalúbbá, bonyolultabbá válása ezt szükségessé tette (például: kooperációkba, Ryártmányszakosításba való bekapcsolódás, új technoló­giák alkalmazása, a tudo­mányos eredmények haszno­sítása stb.). A probléma ott merül fel, ahol nem a reális munkafolyamatok igényeihez alakítják ki a vállalat belső irányítási rendszerét, hanem a szervezési tankönyvből vett merev séma szerint. Gyak­ran figyelmen kívül hagy­ják. hogy a vállalati cél­rendszer, a munka- és üzem­szervezés nem egymástól független, hanem egymást meghatározó tényezők. Csak a reális munkafolyamatokra épülő vállalati irányítási rendszer működhet hatéko­nyan. Csak attól, hogy a szervezési séma szerint fő­osztályai vannak — még nem lesz „nagy" egy vál­lalat Ha az adott termelési szín­vonalhoz viszonyítva túl sok szintből álló vállalati szerve­zet jön létre. óhatatlanul „Jelszippantja" az alsóbb lépcsőkről a hatásköröket, a döntési lehetőségeket. Ez vi­szont azzal jár, hogy a ve­zetés alsó. tehát végrehaj­tási szintjén megbomlik a feladat — felelősség — és hatáskörök szinkronja. Pon­tosabban marad a feladat a szükséges hatáskör nélkül, így tompul a felelősség is. (Van mire hivatkozni.) Ügy tűnik, ez lehet a ma­napság sokat emlegetett mű­vezetői probléma gyökere is. Régebben az alapvető mun­káltatói jogokat (felvétel, el­bocsátás, fegyelmi) a műve­zető gyakorolta, ma ezekben a kérdésekben két-három szinttel feljebb döntenek. Az 1980-ban életbe lépett intézkedések és az új sza­bályzók után a vállalatok ré­szére a tartalékok mielőbbi feltárása és kiaknázása alap­vető kérdéssé válik. Csupán adminisztratív eszközök, a tartalékok feltárásának úgy­nevezett „kikényszerítése", nem hozhatják meg a kí­vánt eredményt. Ez csak a végrehajtás szintjeinek be­kapcsolását és a kezdeménye­zőkészség támogatását bizto­sító, az információáramlást és a döntési folyamatokat lassító áttételek nélküli, ru­galmas vállalati belső intéz­ményrendszer segítségével lehetséges. Valastyán Pál, a Nagyalföldi Kőolaj, és Földgáztermelő Vállalat sze­gedi üzeme gázüzemegységé­nek vezetője Tanuló látókörünk Átadták rendeltetésének Sopron legnagyobb és legkorsze­rűbb üzletházát, az Ikva Áruházat. A kétszintes épület háromezer-hatszáz négyzetméteres alapterületén a megnyi­táskor mintegy 32 millió forint értékű árukészlet várta a vásárlókat. Képünkön: részlet az áruházról forint betét jut. Az V. ötéves tervidőszak alatt 2,5 milliárd forinttal nőtt a betétek állománya, vagyis a lakosság jelentős há­nyada takarékoskodik a pénzével. Felada­tunk. hogy a takarékszövetkezetekkel, a posta dolgozóival együtt, tovább fejlesszük ezt a kedvező folyamatot. Az Országos Takarékpénztár a folyama­tos takarékosság népgazdasági jelentőségé­nek tudatában sokféle rendezvénnyel, a társadalmi és tömegszervezetekkel együtt arra törekszik, hogy ébren tartsa és a ma­ga eszközeivel erősítse a takarékosság esz­méjét, szolgálva a lakosság igényeit. Je­lentós segítséget kapunk a Hazafias Nép­fronttól. a szakszervezetektől. a KISZ-töl. együttműködésünk szüntelen erősödik a takarékszövetkezetekkel és a postával. A lakosság pénzmegtakarítása biztos fedeze­tét adja a sokféle szolgáitatásainknak. Is­merve a jövő évi terveket — leírhatjuk —, ezek a szolgáltatások például a lakossági átutalási betétek továbbfejlesztése, a bé­rek egy részének a váLlalatok által törté­nő átutalása, majd a csekkfizetés lehető­sége révén tovább fejlődnek. Példa erre a most induló, kétéves időtartamú KST. amely egyidejűleg az eddiginél kedvezőbb hitelfolyósítást is biztosít az abban részt­vevők számára. Fontos tevékenységünk a takarékossági hitelfolyósítás terén kialakult gyakorlat, amelynek révén ma már 5,2 milliárd forint a hitelállományunk. A hi­telezési tevékenységben mind jelentősebb — legnagyobb társadalmi problémánk — a lakásigény megoldását szolgáló munka. Jól jelzi ezt az a tény. hogy a tervidő­szakban csaknem 3 ezer 500 lakást érté­kesítettünk, több mint 8 ezer társas-, il­letve esaládiház-igénylőnek adtunk lakás­építésre. tatarozásra, korszerűsítésre, fel­újításra hiteltámogatást. A tervidőszakban eddig mintegy 118 millió totó- és lottó­szelvényt értékesítettünk. A takarékpénztár a lakosság és az an­nak szolgálatában álló tanácsok bankja. Mi kezeljük és folyósítjuk a tanácsok pénzeszközeit, pénzmegtakarításukat biz­tosítva az utóbbi időszakban kialakult ma­gas szintű ellátást, a lakossági igények fo­kozatos. kormányunk politikájával össz­hangban álló kielégítését Elemző munkával elősegítjük a vala­mennyi tanácsi szinten a takarékos, ész­szerű pénzeszköz-felhasználást. Okkal valljuk, hogy takarékpénztári üzletágaink­kal oly módon igyekszünk kielégíteni a lakosság igényeit, hogy ezt a feladatot szol­gáltatásként látjuk el, hivatásként végez­zük. Tevékenységünket akkor mondhatjuk eredményesnek, ha az egybeesik a társa­dalom pozitív értékelésével; várjuk és hasznosítani kívánjuk a takarékoskodó emberek javaslatait, észrevételeit; kö­szönjük segítségüket Október — a világ első takarékpénztá­ra megalakulásának 100. évfordulóján. 1924-ben a takarékpénztárak nemzetközi kongresszusán elfogadott döntésnek meg­felelően — a takarékosság hónapja. Ezért azt is mondhatjuk hogy ez az időszak a takarékosság és a takarékos emberek ün­nepe Ünnepi ügyfélszolgálatokkal és különbö­ző rendezvényekkel, azial köszöntjük ügy­feleinket. hogy jövőbeni tevékenységünkkel még inkább meg kívánunk felelni a pénz­ügyi kormányzat velünk szemben támasz­tott politikájának, központunk és a lakos­ság elvárásainak. M ég csak néhány évtizede. hogy gombnyomásra elénk tárulnak a tág világ eseményei, a létező összes emberi szépségek, bajok és örömök. Ol­vasni sem kell. csak hallani, látni az ese­mények zuhatagát, az ellentmondások ku­sza szövevényét, a .legváratlanabb törté­néseket Meglepő, hogy a válaszra váró kérdések ilyen körülmények között nem­hogy fogynának, hanem ellenkezőleg, szinte mérhetetlenül sokasodnak. Az in­formáció fölgyorsult, i áramlása, az ismere­tek hallatlan mértékű halmozódása tehát kitágította a látókört, s hatványozottan megnövelte a tudásigényt. Ne tagadjuk, ennek a szakadatlan hír­áramlásnak is köszönhetjük, hogy népünk birtokba vehette az országot, s tudja. sőt büszke rá. hogy van Dunai Vasművünk, Leninvárosunk. Százhalombattánk. sok szép hidunk, vannak ragyogó termőföld­jeink, a korábbiakhoz képest több kényel­met nyújtó lakóházaink, okosító iskolá­ink, demokratikus fórumaink, s biztos megélhetésünk közben biztató kilátásaink. És túlzás-e, hogy munkánk, igyekezetünk gyümölcsét látva-élvezve. egyre erősödik bennünk a hazaszeretet érzése, s mind jobban ragaszkodunk emberközpontú szo­cialista társadalmi rendszerünkhöz? Két­ségtelen. hogy a húsz évvel ezelőtti, bi­zonytalan jövőjű egyéni paraszt ma ön­tudatos szövetkezeti gazdává alakult át. és a rádióban, tévében naponta elmondja, miért nem kívánja vissza a régi. elhagyott életformát Egy kattanás, s máris részesei vagyunk az országgyűlésnek, halljuk, hogy képvi­selőink szólnak-e. vagy miképpen érvel­nek érdekünkben. Megfigyelhetjük egy­egy miniszter gesztusait, arcjátékát, mi­közben válaszol az interpellációkra. A lá­tottakból többen következtetni tudnak ar­ra is, hogy elintéződik-e az ügy. Az úgy­nevezett tömegkommunikációs eszközök állítják a nemzet színe elé azokat a sze­mélyiségeket. akik kiemelkedőt produkál­nak. intézkednek a társadalom ügyes-bajo6 dolgaiban, vagy netán felelősek az épít­kezések lemaradásáért, a jogos panaszok elintézetlenségéért. Megszólal a tévében az időzavarban levő szövetkezeti brigádveze­tő. magára hagyott öregember, értékesítési gondokkal küzdő gyárigazgató, a fogyaté­kos ellátás miatt mérgelődő háziasszony, a demokráciát keveslő tanár. Természetesen az írott sajtó is rene­szánszát éli, a nyomtatott betűnek — min­den egyéb híresztelés ellenére — tovább nőtt a hitele. Nem lett igazuk a jósok­naki, akik az újságok halálát várták 1959­ben, amikor belépett lakásunkba a tévé. Sőt. tapasztalható, hogy az emberek más­nap olvasni is szeretik azt, amit. este ké­pileg fölvillantottak előttük. A képernyő­nek tehát — áttételesen — jelentékeny szerepe van abban, hegy például a me­gyei napilapok példányszáma közéi meg­tízszereződött. s ma összességében jóval több, mint egymillió kel el belőlük na­ponta. Hasonlóan megnőtt a könyvek, a tudomány iránti érdeklődés is. Hogv mást ne mondjunk, a Forsyte Sagát régebben többnyire csak a bölcsészhallgatók lapoz­gatták kötelezően, mióta azonban a kép­ernyőn is megjelent a belőle csinált film. ezrek érezték szükségét, hogv elolvassák Galsworthy vaskos családregényét. A No­bel-díjas Szent-Györgyi Alberttal. Ábra­hám Ambrussal. Jánossy Lajossal. Szent­ágothai Jánossal. Czeizler Endrével leg­többen a tévében találkoztak „személye­sen", s azóta érdeklődőbben figyelnek a tudomány eredményeire is. Megokosodtunk tehát a legutóbbi 20—30 esztendő alatt, s valószínűleg öntudatunk, tudómányos világnézetünk is tovább szi­lárdult. Ha szűkebb környezetünkben va­laha el is fogadtunk ex katedra kijelen­téseket. ma — nagyobb tájékozottságunk birtokában — könnyebben megyünk bele a vitába, bátrabban vonunk kétségbe ál­lításokat. hipotéziseket. Ismerjük a nagy­politikát az országos elgondolásokat, ta­pasztaljuk a népgazdaság gondjaival kap­csolatos nyíltságot. Meggyőződésünk, hogy „odafönt" valóban szükségszerűnek tart­ják a szocialista demokrácia fejlesztését — éppen ezért nehezen viseljük el. ha munkahelyünkön ettől eltérő törekvések­nek vagyunk tanúi. Akinek esze van, az mindig figyel környezetére. Igen sokan be­lebuktak már abba. hogy munkatársaikat tájékozatlan, mindenbe belenyugvó, kö­zömbös tömegnek nézték, s esetleges rosz­szallásukat holmi demagógiának minősí­tették. Mostanában mintha megint felerősödött volna az a vélemény, hogy itt-ott a veze­tők nem ismerik beosztottaik hangulatát valódi törekvéseit, szükségleteit gondola­tait. A kérdés veleje, hogv szükségszerű-e ez a vissza-visszatérő jelenség, jóllehet, a párt valamennyi kongresszuson, értekez­leten óva int erre a veszélyre. Mert hiába megy le a műhelybe az igazgató csak azért, hogy megmutassa magát, ha csak futtában veti oda a szövőnőnek a „hogy vagyunk, hogy vagyunk"-ot. mert a vá­laszra már nem kíváncsi, vagy „nincs rá ideje". Az efféle kapcsolattartás üres. tartalmatlan és formális — tudja ezt jól minden rendszeres újságolvasó. S minél többet fölfog valaki a párt és a kormány jelzéseiből, minél jobban megérti az oda­vissza tájékoztatás jelentőségét, annál elé­gedetlenebb a visszás állapotokkal, az ér­zéketlen főnöki viselkedésekkel A kérdés ilyen esetben is jogos. A vezetők miért nem forgatják időnként a marxizmus klasszikusait, a kongresszusi jegyzőköny­veket hogy elkerüljék a politikai bukta­tókat? Mert azok. akik ezeket a kiadvá­nyokat már nemcsak megvásárolják, ha­nem ismerik is a tartalmukat, hamar ész­reveszik a szavak és a tettek közti kü­lönbséget. Bizony, nem artana időnként figyelni Leninre, aki rámutatott: a szám­belileg nem nagy kommunista párt szá­mára egyik legnagyobb és legfenyegetőbb veszély az, hogy elszakad a tömegektől, s mint élcsapat', túl messzire előreszalad, s nem őrzi meg a szilárd kapcsolatot, a munkás- és paraszttömegék óriási több­ségével. A híreszközök kétségtelenül segítették naggyá növeszteni az embert, egy­úttal azonban nyilvánvalóbbá tették napi politikai munkánk gyengéit is. A mindem-e odafigyelő, jól tájékozott, igé­nyes ember hamar észreveszi, ha agitá­ciónk szürkülni kezd, ha leegyszerűsíti a dolgokat, ha fogy belőle a kritika, vagy ha osak általánosságban teszi szóvá pél­dául a burkolt árdrágítást, a gazdálkodási ügyetlenségeket, az itt-ott előforduló ba­sáskodást. Szóbeli és írásos agitációnkban — vélik többen — mind több a oéldázatos mese. amelyek csak annyiban különböznek Heltai Gáspár fabuláitól, hogy hiányzik belőlük a sok „mondá" és „vala". A gya­kori mellébeszélések, üres lelkendezések hallatán lényegében ekként fogalmazód­nak a kérdések: talán csak nem távolo­dunk megint az élet valóságától? Reméljük, hisszük, nem. De ezt az élet valóságának hű bemutatásával kell na­ponta bizonyítanunk. F. NAGY ISTVÁN E gondolatok jegyében köszöntöm az 56. világtakaré­kossági évfordulót, az ez évi októberi ta­karékossági hónapot Az alkalmat fél­használva. köszöntöm mindazokat. akik részesei a takarékosságnak, külön is azo­kat. akik társadalmi munkában segítik a munkahelyeken, az iskolákban, a lakóte­rületeken a takarékosság eszméiének va­lóra váltását. Szívből kívánom mindany­nyiunknak. hogy azokat, a terveket, ame­lyeket magunk elé tűztünk, sikerrel va­lósítsuk meg a jövőben, szolgálva ezzel a szocialista építés előrehaladásának nagv ügyét benne a dolgozó emberek, családok boldogulását. Dr. Perjési László, az OTP megyei igazgatója Kitüntetések, elismerések Ünnepi állománygyűlés volt tegnap a Polgári Véde­lem Csongrád megyei pa­rancsnokságán a fegyveres erők napja, valamint a PV megalakulásának 30. évfor­dulója alkalmából, öze János ezredes mondott ünnepi be­szédet. Ezután kitüntetést, jutalmat adtak a PV felada­tok teljesítésében kiemelkedő helytállást tanúsító katonák­nak, polgári személyeknek Szolgálati Érdemérem kitün­tetést kapott 30 évi szolgálat után Kováts László őrnagy Honvédelmi Érdemérem tu­lajdonosa lett 25 évi szolgá­latért Fehér Mihály és Vö­rös Bálint százados, 20 év után Köti Lídia, Molnár Fe renc és Tóth Imre, 10 év után Móricz Miklós. Az ünnep alkalmából rendezett fogadáson pohár­köszöntöt mondott Szabó Sándor, a megyei tanács el­nöke, a PV megyei parancs­noka. A fegyveres erők napja al­kalmából a MÁV Szegedi Igazgatóságának MHSZ-szer­vezete, munkásőrei. a kato­nai osztály és a 4. Katonai Szállítási Igazgatóság ün­nepséget tartottak a Nagyál lomás üzemi éttermében. Az ünnepségen a Honvé­delmi Érdemérem (15 év után)) kitüntetést kapta Gádzser József és Lakatos István. Az MHSZ Dicsérő Ok­levelét Antal Andor, Fodor István és Tóth József vet­te át. Pénzjutalomban 65-en, tárgyjutalomban 18-an része­sültek. * Szegeden a DÉLÉP ifjúsá­gi klubjában Bódi György, a KISZ megyei bizottságá­nak első titkára kitünteté­seket adott át az úttörő és ifjú gárda munkában ki­emelkedőt nyújtó vezetők­nek. A KISZ KB aranyko­szorús KISZ-jelvényét kap­ta Becsei Imre főhadnagy (megyei hadkiegészítő pa­rancsnokság) és Bába János főhadnagy (megyei rendőr­főkapitányság), Sánta Edit, a szegedi városi-járási rendőr­kapitányság dolgozója a KISZ KB Dicsérő Oklevelét vette át i

Next

/
Thumbnails
Contents