Délmagyarország, 1980. október (70. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-23 / 249. szám

Csütörtök, 1980. október 29. 5 Svájci műszaki nap üítsintetés Budapesten A Magyar Kereskedelmi Székesfehérvár és Győr is Kamara, a Svájci Kereske- otthont ad — célja, hogy a delemfejlesztési Hivatal és műszaki információk birtoaz MTESZ rendezésében kában esetleg már a közeisvájci műszaki napot tartót- jövőben sor kerüljön koriak szerdán, tegnap Buda- szerű gépek, eljárások adáspesten, a Hilton Szállóban, vételére a két ország vállaA szakmai előadássorozaton — amelyet Auguste Geiser, a latai között (MTI) Svájci Államszövetség budapesti nagykövetének üdvözlő szavai után Kallós Ödön, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke nyitott meg — 14 cég képviselői ismertették több mint 200 hazai szakember előtt számitógépes esztergagépeik, gépipari szerszámaik, elektronikus szivattyúik legújabb típusait. Az előadások — amelyeknek ezen a héten még három vidéki város, Miskolc, A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Arma Pál zeneszerzőnek, munkássága elismeréseként, 75. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke szerdán adta át. Jelen volt Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettes. Húsexport Csúcsforgalmat bonyolít A népgazdaság egyik 1 egerekben a napokban a sikeresebb ágazata a váTerimpex Külkereskedelmi góállat- ós hústermelés. A Vállalat. Októberben mint- fellendült termelési kedv egy 90 ezer tonna húst és eredményeként ma a tíz húsipari terméket kell el- évvel ezelőttinél mintegy juttatniuk külföldi partne- 40 százalékai több vágóreiknek, a megkötött szerző- állatot termel a magyar dések értelmében. mezőgazdaság. Nagy László felvétele A bonvlván, civilben A hóhér szomorkás Egy szereparc mögött: Csizmadia László Az operettszínész mostohatorsa: foglalkozási ártalom. Elnézem Csizmadia Lászlót A mikádóban. Kokója, a főhóhér, egyszerre vérszomjas és vériszonyos, rettegett és rettegő, nyúlszívű oroszlán és oroszlánszívű nyuszi, leginkább rókalelkű tehát, s mindeme ambivalens tulajdonságokat eredeti humorral átkötve—hitelesítve: jeles színészi munka. Az operettvilág utolsó mohikánjainak egyike, aki — horribile dictu — még énekelni is tud. * Negyedszázada járja a pályát Hol aszfaltos, hol göröngyös tekervényein, az út felét szegedi művészként: Vaszy Viktor szerződtette ide 1968-ban, Győrből. Tarsolyában hozzávetőlegesen ötven főszerep, ugyanennyi epizód, az összesen száz, többnyire operettbonviván (csak a Csárdáskirálynőt három betanulásban, háromszázszor játszotta), de akad szép számmal musical, próza, sőt opera is, sokoldalú adottságai így, mondhatni, bizonyítottak. Mégsem boldog, optimista, felhőtlen, sőt. Igaz, nem is elégedetlen. Ami keserűség megszorult benne, távolról sem holmi sikertelenség konok szájíze, inkább egy tetszhalottnak vélt műfajra fölesküdött örök hűsége. Az operettszínésznek számolnia kell vele, hogy a művészetek sétaterein árnyékban jár. Elvárják tőle mindazt, amit a társmúzsák kegyeltjeitől elvárnak különkülön, tudjon énekelni, játszani, mozogni. Becsülete mégis szerényebb bármelyikőjüknéL Kárpótlásról jobbára csak a közönség gondoskodik, az viszont lankadatlanul, szüntelen... * Még élt Huszka Jenő, szorgalmasan bejárt a próbákra, a Szabadság, szerelem című darabjára készülődött az Operettszínház stábja, köztük egy új fiú, Csizmadia László. Gáspár Margit igazgatónő szerződtette (s kísérte figyelemmel sorsának alakulását később is), a Huszka-operett rendezője Szinetár Miklós, slágere pedig Csákányi László száma volt: Doktor úr, a maga szíve sose fáj? A társulat hamarosan moszkvai vendégszereplésre utazott, Csizmadia László meg valamivel később, az ötvenhatos forgószéllel, Kanadába. Aholis gyorsan kijózanodott, hiszen ötvennyolcban már hazatalált; a kalandért ugyan érthetően ki nem tüntették, viszont dolgozhatott. Színház Egerbe hívta, bonvivánt kerestek a Cirkuszhercegnő és a Pompadur színpadára, a rendező személyesen kívánta látni a jelöltet, s amikor találkoztak, bemutatkozott: Kozaróczy József. Csizmadia odahagyta hát az ORI-műÁz iskolai testnevelés Szegeden Nevelési rendszerünkben kiemelkedő fontosságú feladat az ifjúság testi nevelése iá, a fiatal nemzedék szellemi és fizikai fölkészítése az életre, a társadalmi helytállásra. Az utóbbi évek állami intézkedései kedvező légkört teremtettek e cél eléréséhez, pozitív irányba változott a testnevelés és a sport iránti szemlelet. Szeged harminchat alsó- és 18 középfokú iskolájában célul tűzték ki, hogy a tanulóifjúság mozgásszegény, fizikailag passzív életmódját váltsa föl o rendszeres testedzés, az egészséges életvitel, s az iskolából kikerülő nemzedéknek a későbbiekben is életeleme maradjon az. egészséges testmozgás. A testnevelés tanításának megvannak a személyi föltételei. A tornatanárok 96 százaléka szaktanári képesítésű. Fölkészültségük általában megfelelő, de problémát okoz a pálya elnőiesedése. Az általános iskolák tornaterem-ellátottsága gyenge, különösen a régi iskolákban, ahol lehetőség sincs a hiány pótlására, örvendetes viszont, hogy néhány új, illetve átadás előtt álló iskolában nagyméretű, sportversenyek rendezésére is alkalmas tornatermek épülnek, ahol egy időben két gyermekcsoport is foglalkoztatható. Ugyanakkor a középiskolák negyedrészében használhatatlan a tornaterem. A tárgyi föltételek jelenős javulását eredményezte a szabadtéri létesítmények gyarapodása. Társadalmi összefogással sikeres volt a pályaépítési akció, melyet elősegített a városi tanács évi 500 ezer forintos támogatása. A tornatermek, szobák, sportpályák fölszereltsége általában megfelelő, a szükséges szerek azonban legtöbb helyen hiányoznak. Komoly gondot okoz a sportszerek árának ugrásszerű emelkedése és a meglevők javíttatása. Lényeges különbségek mutatkoznak az iskolák között. Az általánosokban az alsó tagozatos osztályok 50 százaléka — a tanulócsoportok nagy száma miatt — nem használhatja a tornatermet sőt még a sportudvarról is kiszorulnak. Jelentős módosítást hozott az általános iskolai sportmunkában az 1979 80-as tanévben bevezetett új versenyrendszer. A délutáni tömegsport-foglalkozásokat szakos testnevelők vezetik, általában kötelező órában, ők gondoskodnak az iskolai házi bajnokságok lebonyolításáról. A tanórán kívüli sportfoglalkozások mellett igen fontosak a városi úttörőelnökség mellett működő „tömegsport szakbizottság" által szervezett versenyek. Ezek jelentős tömegeket mozgatnak, például az elmúlt tanévben a tanulók 30 százalékát. Harmadik terület a körzeti bajnokság, amely nyolc hónapig rendszeres és folyamatos sportolásba kapcsolja be a tanulókat. Ugvanakkor, az általános iskolák zsúfoltsága miatt, feszültségekkel is találkozni: a tömegsport-foglalkozások kiszorulnak a tornateremből, a váltás miatt csak kéthetente iárnak edzésre a gyerekek. Gondot okoz a versenvek egyeztetése is. Szeged diáksportolói nyolc sportágban — torna. atlétika, kézilabda, kosárlabda, röplabda, labdarúgás, tájékozódási futás, sakk — kiírt bajnoki és kupaversenyeken juthatnak el az országos döntőkig. Segíti a tornaórán kívüli sportmunkát, hogy az éves tömegsport programot az egész tantestület megismeri. Gátolja viszont a fejlődést, hogy — főleg a nagyobb iskolákban — ezeken az órákon a tanulók jelentós része nem vesz részt. Még mindig találkozni a sportot, a testmozgást lebecsülő káros szemlélettel a tanulók, a tanárok és a szülők körében egyaránt. Sajnos, a szülők mellett a pedagógusok egy része is egyetért azzal, hogy a gyermekeket, tanulmányi eredményeik romlása esetén, eltiltják a tornán kívüli mozgástól, a rendszeres sportolástól. Legnagyobb tömege. ket vonz az Edzett Ifjúságért mozgalom, amelynek meghirdetése jelentős hatást gyakorolt a testnevelési és sportmozgalom fejlődésére. A tanulók többsége részt vesz • felméréseken és teljesíti a követelményeket. Az 1977— 78-as tanévben a középiskolák tanulóinak 55 százaléka ért el valamilyen jelvényfokozatot, az 1979—80-as tanévben pedig 48 százaléka. Lassan halad az Iskolák és a sportegyesületek együttműködésének erősítése. Az általános iskolai tanulóknak mindössze 12 százaléka, a középiskolásoknak 17 százaléka igazolt versenyző a város 32 ' sportegyesületében. Az együttműködés alapját az iskolák és a sportegyesuietek kétoldalú szerződései képezik, s ezek többsége megfelelően segíti az utánpótlásnevelést. Luxusbordély Párizsban m új film mr sorokat, visszatért a színházba. Egerből Szolnokra vezetett az útja, majd négy győri évad következett, temérdek munkával, szereppel, innen jött Szegedre, ahol a Víg özveggyel mutatkozott be. Föladatokat különböző színpadi műfajokban kapott. Csupán futólag, emlékeztetőül párat a legjelentékenyebbekből. Operett: A mosoly országa, Marica grófnő, Viktória, Cirkuszhercegnő; musical: La Mancha lovagja, Egy fiú és a tündér; próza: Háború és béke. Mindenki városa, Doktor úr; opera: Az öreg hölgy látogatása, Aranykoporsó, Álarcosbál. Évadonként 130—170 előadást játszik, s ha hozzávesszük a fölkészüléssel járó elfoglaltságokat, gyakorlatilag minden napja foglalt, dolgozik. Ennélfogva meditálásra sincs sok ideje. Most, hogy a közérzetéről faggatom, családi gondjaira tereli a szót: édesapja nagybeteg, amint lélegzetvételhez jut, rohan föl hozzá Pestre — a közérzete így, momentán, csapnivaló. * Minapi értekezleten a színház dolgozói kerültek terítékre, s egy ismert, régi szegedi színész borongott azon, úgy érzi, szakadék tátong a prózai és zenés részleg között, egymás munkái iránt közömbösek a művészek. Régi nóta. Magam, messze évekkel ezelőtt, még a régi színház klubjában, keserű szóváltásnak voltam fültanúja: az akkori próza új üdvöskéje és Csizmadia László heveskedett. A pénzt mi hozzuk a konyhára, tiétek meg a dicsőség — szúrt oda a bonviván a színház ügyeletes sztárjának, kinek jónéhány konyaktól meglocsolt önérzete fölényes gesztussal vágta el a beszélgetés fonalát: jah, öregem, nem mászhatunk vissza mindannyian I a fára. j — Az Igazság az — hes- ; senti el az emlékeket Csíz- j madia, hogy borzasztóan hiányzik egy megfelelő épület is, az ószínház. Mostoha viszonyok között próbálunk. Még mindig túl erős bennem az ügy iránti szeretet, agyongyötröm magam, míg valamilyen figurát kitalálok, hogy lehetőleg ne hasonlítson az előzőekre, s fájdalmasan tapasztalom, a visszaigazolás, többek között a sajtóé is, hogy úgy mondjam, méltánytalan. Szó se róla, a színház vezetői elismerik amit csinálok. Számítanak rám, a szerepekre sem panaszkodhatom, de hát tudomásul kell venni, az operettet nem jegyzik az elsőszámú kulturális igények listáján, s ez a tény bizony gyakran elszomorít. Eddig legalább a közönség ragaszkodása segített át a lelki válságokon. Aztán most itt van A mikádó. Végre-valahára szakmai siker, s riadtan látom, ettől meg a publikum ódzkodik... Niliolényi István Színes, szinkronizált francia film. Fabienne Janet 122 című könyve alapján írta: Albert Kantoff. Fényképezte: Róbert Fraisse. Zene: Ennlo Morricone. Rendezte: Chris tian Gion. Főbb szereplök: Nicole Calfan, Francis Huster. Henry Guibet. Óda két karrieristához, pikantériával jócskán fűszerezve — így lehetne summázni ezt a filmet, amely a valahavolt legszuperebb luxuskupi egykori madamjának emlékiratai alapján készült. A két világháború között a párizsi Provence utca 122. szám alatti palotában — úgymond — országok sorsa is eldőlt olykor-olykor, a nemzetiközi társaság krémje fordult itt meg rendszeresen, s eme jeles intézmény az erotikus ínyencségnek olyan tárházát nyújtotta elit vendégseregének, amely még Párizsban is szinte elképzelhetetlen a mi jól (vagy legalábbis jobban) nevelt közép-európai fantáziánknak. Főszereplőként maga a híres tulajhölgy — szemrevaló Számítógépek, ipari robotok Tizenhat ország 150 szakemberének részvételével megkezdődött' szerdán az Akadémia székházában a Nemzetközi Automatizálási Szövetség és a Nemzetközi Információfeldolgozási Szövetség harrrfadik, gépgyártástechnológiai szimpozionja. A Manufacont '80 címet viselő háromnapos eseményen a szakemberek beszámolnak a gépgyártás-technológiai automatizálásának és számítógépesítésének területén elért legújabb eredményekről és az ipari robotok gyári alkalmazásairól Az esemény a magyar szakemberek tudományos eredményeit is fémjelzi; hazánk ugyani6 Japán és az NSZK után lett a szimpozion házigazdája. egy fehérnép — is megjelenik (Nicole Calfan alakítja). Rá ugyanaz jellemző, mint kideríthetetlen okból szerelmesévé lett partnerére, egy bizonyos Paul nevű, ellenszenvesen hátrafésült hajú ifjú úriemberre (Francis Huster): rendkívüli módon karrierista, ö a természet által adományozott, fölöttébb kecsegtető esztétikuméi adottságai, Paul a korabeli francia politikai élet machinációi révén törtet fölfelé, keményen és magabiztosan. Az igazán érdekes azonban nem e lapos love story, a páratlanul érzelgős, funkciótlan és jellegtelen befejezéssel. A szenzáció — maga a kupleráj. Igen részletesen, a dramaturgia minden elképzelhető kínos-keserves csavarintását felhasználva tárul bámuló szemeink elé. Van itt kérem minden, mi szemnek-szájnak (s egyebeknek) ingere lehet e sáros féltekén. Hol oly rövid az élet és oly fantasztikusan ötletgazdag a „menők" hiper-, homo- és pánszexualitásának kedvéért létrehozott luxusörömház. Sekélyes képzeletemmel még fel tudom fogni, lehet némi muzsikálnivaló különbség mondjuk a Rákóczi tér és az Intercontinental között abból a bizonyos szempontból — de a társadalmi különbségek ily rikítóan kirívó manifesztuma, belátom, csakis a dekadens, élvhajhász, a romlás és a hanyatlásvég Rómájához hasonlítható Nyugaton lehetséges. Egy úr teljes önfeledtséggel kotkodácsol az őrömleány lábainál, egy másikat méla undorral korbácsolnak, mit ő fölöttébb nagy lelkesedéssel élvez, a harmadik, vidéki nosztalgiáktól s parasztromantikától terhelten, tökéletesen berendezett falusi csűrben hentereg a szalmán, negyedik tengerészkapitányként ingerlően kreol hölgy fenekéről tépdesi le a banánt, ötödik csőlakónak álcázván magát játszadozik két, impozáns kebelbőséggel rendelkező hölgyeménnyel (mert ugye a kontraszt-hatás fontos) — és így tovább. Egy inkriminált miniszter, ki zavaros politikai ügyekben tevékenykedik. durván kiutasítja az élvezetek mennyországából a karrierje felé törő ifjút Ekkor ugyanis még azt hiszi róla — hogy újságíró. Eme vélt funkciójában ő bizony be sem juthat a 122-es erotika-varázsbirodalmába. Ebből következik az én legnagyobb örömöm. Az, hogy ilyesmi aztán nálunk végképp nem fordulhat elő. Mert egyrészt Provence utca 122. nincs, ne is keressük. Másrészt az újságíró viszont mint tudjuk, széles körű társadalmi támogatást élvez, • azzal és ott beszélhet, akivél és ahol csak akar. Így hát nincs is szüksége arra, hogy kövesse a filmbéli tinédzsersrácok példáját, kik próbát akarnak tenni frissen hímporos férfiasságukon, s a 18. évet már betöltött társuk igazolványával bejutnak még Párizs legelőkelőbb bordélyába is. Aki nem hiszi, olvasson minél több emlékiratot Domonkos Láulé I 1