Délmagyarország, 1980. október (70. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-16 / 243. szám

13 Csütörtök, 1980. október 16. 5 Elhunyt Kormányos Imre étormányos Imre, a munkásmozgalom régi szegedi harcosa 74 éves korában elhunyt. Párt- és gazdasági munkáját a Szocialista Hazáért Érdemrend, a Felszabadulási Jubileumi Emlékérem. a Belkereskedelem Kiváló Dolgozója kitüntetéssel ismerték el. Párttagságának kelte 1925, s a munkásmozgalomban is azóta tevékenykedett. A felszabadulásig asztalossegédként dolgozott Részt vett a párt Illegális sejtjének munkájában. Tagja volt az ifjúmunkások szegedi csoportjának és az Általános Munkás Dalegyletnek. A Magyarországi Kamunkások Országos Szövetsége helyi szervezetében tevékenykedett Szeged felszabadulása után a polgárőrség tagja, később gondnok, majd nyugdílazásáig a szegedi TÜZÉP Vállalatnál dolgozott különböző beosztásban. Hamvasztás utáni búcsúztatásának időpontját később ismertetjük. MSZMP Szeged városi bizottsága Bolthálózat három megyére Területi igazgatóság Szegeden A KISZ egyik vállalatának, az Ezermester és úttörőboltnak tegnap alakult meg a szegedi területi igazgatósága, mely Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye hat egységének — több profilú és szakosított boltoknak — munkáját irányítja. Elsősorban az úttörő-, KISZ- és Ifjú Gárda-egyenruhák és -tartozékok forgalmazásával, valamint hobbicikkek, barkács. és turisztikai felszerelések árusításával foglalkozik a bolthálózat. A területi igazgatóság az egységek munkájának összefogását, tevékenységük koordinálását, az információk gyorsabb cseréjét hivatott biztosítani. A szegedi Ezermester- és úttörőbolt több irányú munkája mellett Békéscsabán például ifjúsági turisztikai cikkek kölcsönzésével foglalkoznak, a kecskeméti barkácsműhely pedig gépi kölcsönzésre és helyszíni földolgozásra is vállalkozik. Az Ezermester- és úttörőbolt Vállalat szegedi területi igazgatóságának újszegedi irodaátadási ünnepségén ott voltak a három megye párt-, állami és ifjúsági szerveinek képviselői. Dr. Lele Andrásné területi igazgató köszöntője után dr. Könye Jenő, az Ezermester és úttörőbolt Vállalat igazgatója szólt a területi igazgatóság tevékenységéről, feladatairól, és átadta rendeltetésének az irodát. Papp Gyula, a városi tanács elnöke az otthont adó város nevében további segítségéről biztosította a területi feladatokat ellátó igazgatóság munkatársait. Ezt követően a KISZ megyei vezetőképző központjában a résztvevők megbeszélést tartottak, ahol Bódi György, a KISZ megyei bizottságának első titkára szólt a további lehetőségekről és közös feladatokról. Á nyitott szerkezetű gazdaság Kozma Ferenc könyve Múzeumi hónap 1980 Régóta hangoztatjuk, hogy egyre nagyobb szükségünk van a közgazdasági szemlélet térhódítására. Mondjuk, mondogatjuk, hogy a dolgozó emberek akkor tudnak nagy hatékonysággal küzdeni gazdasági céljaink eléréséért, ha értik is, miről van szó, ha minél szélesebb tömegeknek válik meggyőződésévé, hogy a magyar népgazdaság szakadatlan fejlesztése nélkül nem boldogulhatunk. S a nagy kampánynak meg is lett az eredménye Az emberek maholnap annyit vitatkoznak a közgazdasági problémákról, mint a tévéről vagy a labdarúgásról. Jelenlegi fejlettségünk fokozottan előtérbe helyezi a minőségi követelményeket, mert az a termék, amit tegnap még megvettek tőlünk a világpiacon, az ma már — az igények hallatlan megnövekedése miatt — eladhatatlan. Amikor beléptünk a 70-es évtizedbe, látható volt, hogy hosszú távon nem tarthatók az akkori állapotok. A nyugati gazdaságban kibontakozott nagyméretű konjunktúra még lehetővé tette, hogy a magyar népgazdaság elhelyezhesse áruit, jóllehet ezek az áruk többségükben nem feleltek meg az igényeknek, azaz a tőkés világpiac a közepesnél gyengébb színvonalúra értékelte őket Ahhoz azonban, hogy a termelésben közvetve vagy közvetlenül résztvevők közgazdasági szemlélete miatt jobban gyarapodjék, föl kell kelteni érdeklődésüket a megélhetés, az országos méretű életszínvonal-növelés föltételei iránt Ehhez olyan kiváló közgazdász előadóra, propagandistára van szükség. mint Kozma Ferenc, akinek legújabb könyve, A nyitott szerkezetű gazdaság, most jelent meg a Kossuth Könyvkiadónál. Minden bizonnyal ez a kötete is hasonló népszerűségnek örvend majd, mint a korábbiak, például a Mire képes a magyar népgazdaság? vagy a Jólét szocialista módon címűek. A szerző úgy is, mint az MSZMP pártfőiskoláiának meghívott előadója már sok-sok pártmunkással, gazdasági. tömesszervezeti vezetővel kedveltette meg az tant, s a jelek szerint most az elvi kérdések iránt érdeklődő olvasó közönség körében is sikert arat Új könyve tulajdonképpen külgazdaság-elméleti és stratégiai elemzés, amely a népgazdaságunk előtt álló legidőszerűbb kérdésekre kíván válaszolni. Mit kell tennünk, mennyire kell nyitottnak, illetve zártnak lennie kereskedelempolitikánknak, hogy gyártmányainkat továbbra is el tudjuk helyezni nemcsak a szocialista szektorban, hanem a tőkés világpiacon is. Azoknak a nehézségeknek a zöme, amelyekkel 6—8 év óta szembe kell néznünk, nem az elmúlt három évtized gazdaságpolitikai hibáiból ered, hanem abból, hogy gazdaságunk fejlődési föltételeiben és a világgazdaságban egyidejűleg jelentkeztek minőségileg új vonások. Hazánk eladási lehetőségei Nyugaton megnehezültek. Az elhelyezési piacokért folyó harc általában Is kiéleződött, de különösen élessé vált az olyan termékek esetében, amelyeket mi leginkább képesek vagyunk szállítani: élelmiszerek, fogyasztási iparcikkek, vegyi áruk, egyszerűbb alkatrészek, gépek, berendezések stb. A cserearányok oly nagy mértékben romlottak, hogy az újratermelés zavartalanságához szükséges nyugati behozatal a fölhalmozás és a fogyasztás érezhető mértékű visszafogásával lenne csak lehetséges. Kozma alaposan szemügyre veszi a világpiaci cserearányokat, a monopóliumok által uralt nemzetközi árrendszert, a nemzetgazdaság szerkezeti nyitottságát, az ember- és időtényezőket, a verseny és kooperáció kérdéseit és így tovább, mintegy három és fél száz oldalon. Nem annyira a magyar népgazdaság mai külgazdasági helyzetét elemzi tehát, hanem inkább elméleti megállapításokra törekszik, amelyek természetesen a mai konkrét valóságban gyökereznek. Mint írja: „Nem titok, a modellül választott ország a mi kis hazánk, amely súlyos cserearányveszteséget szenvedett a viharosan gyors külgazdasági újítási folyamat közepette." F. N. I. Á 200 ezredik Trabant ünnepélyes átadása általában száraznak, unalmasnak ítélt közgazdaság A Magyarországra exportált 200 ezredik Trabant személygépkocsit szerdán — a magyar és az NDK külkereskedelmi partnerek jelenlétében — ünnepélyesen adta át Günter Hipp, a zwikkaui gyár igazgatója Csűri Istvánnak. a Merkúr vezérigazgatójának a vállalat csepeli üzemében. A jubileumi kocsi azonnal tovább is került a soros megrendelőhöz, Deák Józsefhez, az Ikladi Ipari Műszergyár esztergályosához, aki ezúttal nem olyan kocsit kapott, mint amit előjegyeztetett; megrendelése ugyanis Trabant Specíál típusra szólt, a gyár figyelmességével viszont a hazánkban eddig még nem forgalmazott Trabant de Luxe-hoz jutott. A hazánkban jelenleg is legnépszerűbb kiskocsi szállítását és árusítását 1958-ban kezdték meg. A megnövekedett igények kielégítésére, különösen az utóbbi években, az NDK-partner mind többet ad a kedvelt típusból. Levéltári napok Háromnapos eseménysorozat, Levéltári napok kezdődnek ma, csütörtökön Csongrád megyében, melynek keretében helytörténeti előadássorozatokat tartanak Szegeden, Hódmezővásárhelyen és Csongrádon. A levéltári napok megnyitóját ma, csütörtökön déleiőtt tartják meg a Móra Ferenc Múzeum dísztermében. Ezután a Szeged monográfia első kötetéhez kapcsolódó helytörténeti témájú előadásokat tartanak neves történészek és levéltárosok, többek között a szegedi táj népeinek legkorábbi történetéről, a vár és a szegedi szandzsák történetéről. Délután a városi tanácson rendeznek kerekasztal-megbeszélést a készülő monográfiáról. Hódmezővásárhelyen, a városi tanács dísztermében helytörténeti konferencia nyílik pénteken, amelyen áttekintik a várostörténeti kutatásokat, valamint régészeti előadásokat tartanak. Csongrádon, az ifjúsági ház lesz a helytörténeti előadások színhelye, itt szombaton hallhatnak az érdeklődők a város népművészeti értékeiről, népköltészeti kincsekről, valamint a csongrádi, bokrosi ásatásokról. Délben adják át a megyei levéltar csongrádi részlegének épületét. A levéltárak értékeivel és munkájukkal „nyílt napokon" K ismerkedhetnek meg a történelem és a helytörténet iránt érdeklődők. Ma, csütörtökön Szegeden. Vásárhelyen és Makón mutatják be a szakemberek a levéltárak legértékesebb iratait és válaszolnak a látogatók kérdéseire. Október 22-én és 24én a csongrádi levéltári részleg munkatársai várják a közönséget. Circus Maximus Színes magyar film. Dramaturg: Makk Károly. Fényképezte: Sára Sándor. Zene: Fényes Szabolcs. Rendezte: Radványi Géza. Főbb szereplök: Margittay Ági, Máté Gábor, Bács Ferenc, Páger Antal, Major Tamás, Reviczky Gábor. Radványi Géza, a Valahol Európában című, világhírű film rendezője 33 év után újra Magyarországon forgat — röppent fel a hír. A várakozás természetesen felfokozott volt Ki ne emlékezne a háború utáni magyar filmművészet nagy nyitódarabjára, s arra a már-már mitikus legendáriumra, amely évtizedeken keresztül élt róla szellemi köztudatunkban? S most Itt a Circus Maximus, Radványi, Géza hazatértének szimbóluma. Az alkotók névsora imponáló, a színészeké úgyszintén. A kritikus törheti a fejét: a nagy várakozás filmtörténetünk egyik klasszikusának új műve iránt és a valóban egészen kiváló rendezői-színés'zvezetési teljesítmény, a nagyszerűbbnél nagyszerűbb alakítások (Páger Antalt és Bács Ferencet lehetne talán külön is kiemelni), a vérbeli Sára Sándor-i operatőr-technika tettán, a műről mint egészről hogyan is szóliék — a tárgyilagosság és az elkerülhcícitlen befogadói-kritikusi szubjektum kettős szorításában. E sajátos történelmi pikareszk a háború olyan látomása, amely kavalkádjával az egyetemesség művészi igényét mutatja. Egyfajta allegória arról, milyen az emberiség — háborúban. Szükségszerűen ekkora vállalkozásnak a dramaturgia kicentizett, aprólékosan fontos gondosságával kell párosulnia, a „profi" filmkészítés minden elképzelhető követelményéve! együtt. S ez az a pont, ahol — véleményünk szerint — Radványi nagy vállalkozása a visszájára fordul. Az itt-ott szinte kalandfilmelemeket is feldolgozó, álcirkuszos história abban, amit iskolásán és ellenszenvesen „eszmei mondanivalónak", modernkedve-sznobosan „üzenetnek", a leghelytállóbban talán művészi hatásnak szoktak nevezni — fura módon gyanússá, zavarossá, mindenesetre vitathatóvá válik. Ugyanis a többek között francia felderítőtiszt, üldözött zsidó, fiatal katonaszökevény, Amerikába csempészendő híres professzor képében menekülő üldözött emberiség azon a film végén — kissé didaktikusán — elhangzott (és nem túl logikus) mondaton félül, miszerint „nem a háborút, hanem a békét kell megnyerni", az égvilágon semmit sem tesz. Nem áll ellen, nem is hajtja birkamód fejét a Gestapó bárdja alá, egyszerűen sodródik, zityeg-zötyög az alibicirkusz kocsijaiban, árulók, ügynökök és pénzéhes tulajdonosnőktől körülvéve. Az a gyanú, a film igazi tanulsága roppant sajnálatosan csak valami olyasmi, hogy: (háborúban különösen) cirkusz az egész világ. Ezt viszont — színházzal — már Shakespeare óta tudjuk. Domonkos László Programok úttörőknek A szegedi Balázs Béla Üttörőházban októberben kezdődött az új tanévhez kapcsolódó munka. 23 szakkört indítottak, közülük jó néhány rendkívül népszerűnek bizonyult. Nagy érdeklődés kisérte hajó. és repülőmo dellező, a csillagász, a képzőművész, a kerámia és a szakács szakkör munkáját Olyan program is akad. amelyre még lehet jelentkezni: a fotószakkörben például mindent megtanulhatnak az úttörők, ami a színvonalas amatőr fényképezéshez szükséges. Az idegenvezetők megismerik Szegedet és környékét,\a foglalkozások végén pedig városunkba látogató gyerekcsoportokat vezethetnek. Kisdobosokat várnak a könyvbarátklubba: a könyvtárak felépítését, használatát sajátíthatják el itt a pajtások. Cipőfelsőrész-készítő, természetjáró, színjátszó szakkörök indulnak, amelyekre az úttörőházban lehet még jelentkezési lapot kérni. Kábel és markoló Mindennapi kép: földet túr a markoló kubikostaligányi kanala. Itt vízvezetéket fektetnek, amott kábelnek ássák az árkot. Dolgozik a markológép, s idegesen pillog a vezetőfülkében ülő gépkezelő, vajon mikor tép fel egy földben futó kábelt, mikor tör ketté egy vascsövet — mikor kezdik mások szidni a vigyázatlanságáért. A magasház tövében földet harapó gép elnyesett egy vízvezetéket. Tanakodnak, várakoznak. ..élő" volt vajon, vagy csupán egy régről megmaradt, kiszuperált, „döglött" csövei van dolguk. Hogy ezt megállapítsák, az egyetlen támpont maga a törötten fityegő csonk. Ha ömlik belőle a víz — és elárasztja a munkagödröt. —. akkor élő. ha csak kicsurog valamennyi belőle, döglött. (Vagy igen. vagy nem. de az biztos!) Árvíz nem lett, feldőlt borosüveg módjára kilöttyintett magából valami nedvet az egykori vízvezeték — s a munka folytatódik tovább. Ha baj nem történt — nem rajtuk múlott. De az sem lett volna leikükön száradó bűn. ha törik-szakad valami, elvégre is senki nem tájékoztatta őket. mi van (és az hol van?) a föld alatt A kép ugyanaz. Csupán a helyszín változik, s az útszélesítésnél szó szerint útban levő villanyoszlopot támadják. Körülássa óvatos mozdulatokkal a masiniszta. emeli ki a nagykanál földet újra belekoppan a ládányi vasmarok, s kiáltás hasítja a levegőt: állj. Magától értetődően, vezeték állja útját a fogást kereső, tapogató markolónak. Tanácskozás, dögdött. — nem döglött? Már-már hajlanak az „élettelenné nyilvánításra". amikor előkerül egy közelben lakó. s közli, ez bizony egy ivóvíz-nyomóvezeték. Fogást vált a munkagép. önkéntelenül adódik a kérdés, a földmunkát végzők miért nem tudták, amikor belekezdtek. A válasz szinte automatikus: honnan tudnánk? Kérdezné meg a közvagyonért aggódó kívülálló, miért nem kérdezik azt a céget, amelynek van. vagy lehet arra ilyen-olyan vezetéke, kábelje, akármilyen közműve, de fölsül a kérdező. Mert mit mondhat erre: „Idefigyeljen, megkérdeztük a múltkor, hol dolgozzunk. Mondták, ne itt hanem egy méterrel arrébb, mert itt postakábel húzódik. Arrébb mentünk egy méterrel. Ástunk. Ott volt a postakábel." Tudjuk, készül a szegedi közműtérkép, dolgoznak a geodéták. Lefektetik a földre a méröszalagiaikat hogy bemérjék, ha már a gazdáik nem teszik meg. hogy megmondják, mindnyájunknak — hol futnak a föld alatti erek. Mérnek a geodéták. hogy majdan ne szakadjon a kábel odalent — és reccs! Szakad idefönt A mérőszalagjuk, mert egy autó keresztülment rajta. Azt a két. percet ugyanis ..ml" nem tudjuk kivárni. míg ők elvégzik a munkát. Most hát ők állnak, tanakodnak és várnak, míg újabb munkaeszközt kapnak. Mondhatnának ezalatt egymásnak különös történeteket Például ilyet: ..A markológép csövet, ért. A vezető kiszállt megnézte, folyik-e belőle valami. Nem folyt! Dobott rá földet és dolgozott tovább. Másnap reggel fölrobbant a ház. mert a sérült vezetékből gáz szivárgott a pincébe. Tizenhármán haltak meg. Éppen négv éve — Szolnokon." Kéne már az a közműtérkép! L 7.s.