Délmagyarország, 1980. október (70. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-15 / 242. szám

Szerda, 1980. október 15. Építésze! városért Hogyan lehetne kamatoztatni azt a szellemi tőkét, amellyel a Szegeden élő értelmiségiek rendelkeznek, miként lehetne bennük erősíteni az idetartozás érzését, közelíteni egymáshoz a még elkülönült csoportokat, s ezáltal még inkább a várospolitikai célok szolgálatába állítani a kibontakozásra kész erőket? Aktuális kérdések ezek. gyakran szóba kerülnek a különféle állami és társadalmi szervezetek fórumain, s a kérdéscsoport időszerűségét igazolja, hogy megfogalmazódik a „várospolitikai hasznosság" igénye magukban a csoportokban, a művészeti, tudományos, műszaki szervezetekben is. A Magyar Építőművészek Szövetségének szegedi csoportja sem tűzte ugyan a hét elején tartott összejövetelének napirendjére ezt a témát, de, mert „benne volt a levegőben", vita kerekedett róla. A tervező vállalatoknál, szövetkezetéknél, a kivitelező szervezeteknél, a tanácsoknál, a városfejlesztésben részes intézményeknél munkálkodó építészek társadalmi megítélésükkel elégedetlenek lévén, önmagukat fogták előszar vallatóra: vajon megtették-e a tőlük telhetőt, hogy ne csak kérjenek, de kapjanak is szakértelmüknek, képességeiknek megfelelő rangot... Egyáltalán: helyet a várospolitikai döntések előkészítésében. Aligha mondható szerencsésnek ugyanis az a jelenlegi gyakorlat, hogy egyegy tervezőcsoport, vagy építész akkor értesül a várospolitikai döntés eredményéről, amikor az azzal kapcsolatos tervezői megbízás az asztalára kerül... Vagy: ha egy városrész rendezési tervét készítő kollektíva mit sem tud arról, hogy a társvállalatnál az adott városrész legértékesebb tömbjében építendő közintézményt milyen szempontok szerint tervezik, akkor a két elképzelés — a rosszabbik esetben — egymásnak álcár ellentmondó is lehet. Egy távolabbi példából kiindulva: a sebész a műtét előtt megkérdi a belgyógyászt, konzultál az idegorvossal, beszerzi az összes szükséges leletet, mérlegel, s a döntés előtt beszél a beteggel is. A Szegeden élő és alkotó építészek az effajta konzultációt hiányolják olyan döntések előtt, mint például: hol épüljön az ifjúsági ház, szükség van-e tartalékterületekre a lakótelepeken, ml legyen a régi Hungária sorsa, hogyan lehet megőrizni az eklektikus belvárosi utcaképet. Hiszen ők szakképzettségükből adódóan, ismerik az érhálózat állapotát, felismerik a szívhangok közt a zörejeket, volt már a kezükben egynéhány röntgen felvétel, a döntéshez tehát szolgáltathatnak alátámasztó, vagy éppenséggel ellenző adalékokat. A városépítés, a városfejlesztés kérdéseiben véle ményezési lehetőséget igényelve Szeged építészei a maguk tennivalóit fogalmazták meg a hétfői vitában. Hogy nyilvánosan ls szóltunk céljaikról, annak oka pedig egyszerű: magunk is szeretnénk hozzájárulni törekvésük sikeréhez, társadalmi megítélésük megváltozásához, a várospolitika alakításában közreműködők meggyőzéséhez: éljenek a felkínált lehetőséggel, használják a város javára az építészek erőtartalékait! Pálfy Katalin Konferencia propagandistáknak Tegnap, kedden egész napos konferencián vettek részt a szegedi járás propagandistái az MSZMP Csongrád megyei bizottságának oktatási igazgatóságán. / Dr. Koncz János, a megyei pártbizottság titkára a népi, nemzeti egység, a szocialista demokrácia és a kultúra továbbfejlesztésének kérdéseiről tartott előadást. Ezután a propagandamunka főbb feladatairól a pártoktatás ötéves tervének tükrében címmel Varga István, a megyei pártbizottság munkatársa adott tájékoztatást. Délután Varga István, a Csongrád megyei tanács egyházügyi titkára egyházpolitikánk időszerű kérdéseiről beszélt. Ezt követően az új pártoktatási évad időszerű feladatairól tájékoztatott Carainé Csanádi Mária, a járási. pártbizottság osztályvezetője. Mindenki tánca A Képszínház együttesének műsora Lakótelepek, csenívéíeími tervezése A környezetünket károsító sokféle hatás közül különösen kellemetlen az idegesítő, fülsértő zaj, amely az erőteljes motorizációval és a mind zsúfoltabb közlekedéssel már régóta túllépett a hangos üzemek falain, és lakótelepi, városi méretekben jelentkezik. Ezért jelentős, hogy a Városépítési Tudományos Tervező Intézet most letette a tervezők asztalára azokat az irányelveket, amelyek szerint megkezdőthet az új lakótelepek, városnegyedek és más lakóterületek csendvédelmi tervezése. Az ÉVM és az OMFB megbízására végeztek kutatásokat, helyzetfeltáró felméréseket Citera és szimfonikusok Zenei naptár A közönség igényére, ízlésére gondolva, többnyire hálátlan feladatnak tűnik kortársaink műveinek megszólaltatása. A hallgatóság gyakran tanácstalan, vagy zavarát leplezendő illendőséggel tapsol. Nem lehet elítélni ezért hiszen századunk bonyolult sokrétű, ezerarcú világát, s annak emberét is oly nehéz kiismerni, szinte lehetetlen, hát még annak művészi, illetve zenei tükrözését. Mégis erre a mindenképpen igen dicsérendő, nehéz feladatra mert vállalkozni hétfőn este a Filharmónia és a Magyar Rádió közös rendezésű bérleti hangversenyén a Szegedi Szimfonikus Zenekar Molnár László vezényletével, hogy a zene absztrahált nyelvén mondja el: ilyen a lelked XX. század embere! Akikben századunk zenei szelleme ez estén „testetöltött", Bozay Attila, fiatalabb nemzedékhez tartozó zeneszerzőnk, s a már halhatatlan géniusz Bartók Béla. Bozay két — az 1968—74ben végső formájában lezárt Pezzo d'archi Op. 14. és az 1974—75-ben íródott Pezzo concertato No. 2. Op. 24. citerára és zenekarra — művével mutatkozott be. Kétségtelenül ez utóbbi ragadta meg jobban a szegedi közönséget A Pezzo d'archi (Vonósdarab) előadásánál még világosan érezhető volt mind a karmester, mind a zenekar elfogódottsága, hitehagyottsága a rendkívül nehéz zenekari anyaggal szemben, ezért megszólaltatása bizonytalannak és igen visszafogottnak tetszett Pedig maga a mü gazdag zenei történésekben, ám a komponista stílusát itt még inkább útkeresőnek éreztem, mintsem egyértelműen egyéninek, kiforrottnak. Bartók szelleme is ott kísért a kottafejek között, bór az ilyen példakép csak dicsérhető. A citerára és zenekarra íródott már jellemzően egyéni hangvételű Pezzo concertato viszont őszintén megragadott. Ügy éreztem, hogy a szerző személyes jelenlétéből, azaz művészi citerajátékából sugárzó kompozíciójába vetett hite magával ragadta előadótársait, s ez a műbe vetett hit különböztette meg pozitívan a zenekar produkcióját az elsőként előadott Bozay-műtől. Bozay, mint zeneszerző, invenciógazdagon és rendkívül színesen,1 ötletesen hangszerel. A citera pedig szólóhangszerként meglepő hangszíneivel különleges, ám igen kifejező eszköznek bizonyult a szerző keze alatt mondanivalójának tolmácsolásában, s párbeszéde a zenekarral mindvégig lebilincselően szuggesztív volt. Ezzel a zenével szemben nem lehetett közömbösnek maradni. A második rész neszező zenekari pizzicatója fölött surranó citera-gliszszandók például idegesítően sokkolók voltak. A harmadik rész tetőpontjára aztán felhajszolódtunk, és könnyen asszociálhattuk ehhez a részhez a rohanó életű, kőrideg metropolisok embertelenül zakatoló, harsány utcazaját, majd az ezt követő citera kadenciája mintha korunk egyre magányosabb, kapkodó, rebbenő, elidegenedő emberének hangja lett volna. Aki elszánja magát, szembeszáll és egészen naggyá nő, majd hirtelen a zenekar hangszereinek párbeszédei mintha az éjszaka képzeletbeli rémeinek vicsorgásöt idéznék, s egyetlen kapaszkodónk a harsonaszóló szép ivű dallama, de az is egy glisszandóba fintorodik. A hangversenyt Bartók Concertója koronázta meg. A zenekar fegyelmezetten, jól játszott, a II. tételben különösen szépen szóltak a rézfúvósok a sordinált s a rövid korálszet^li betétben is. A karmester Molnár László gondosan szólaltatta meg ezt a zseniális kompozíciót, de egészét tekintve érzelmi mélységeiben, gazdagságában még több kiaknázható csoda rejlik a műben, mint amennyit kaptunk ebben az interpretálásban. Berényi Bogáta Ügy tűnik, küzdelmes sorsra ítéltetett (és ítélte magát) ez az együttes. Húszan vannak. Györgyfalvay Katalin SZOT- és Erkel-díjas koreográfus a művészeti vezető, a hivatalos nevük pedig: a Népszínház Táncegyüttese. Két éve kerültek az akkoriban újonnan szervezett színházhoz, a hívatásos együttes azóta az országot járja. Egyik kezemen meg tudom számolni, hányszor léptek fel színházakban, még azt is. hányszor nagyvárosokban. Jobbára vidéki művelődési házak ilyenolyan dobogói, fölhasadozott színpadai szolgáltak nekik, s a hírek szerint győzték a harcot a mostoha körülményekkel — a maguk mércéje szerinti művészi színvonalért. Nem kitaposott úton járnak. Olyasmit csinálnak, ami még újdonságnak számít, akkor ls. ha figyelembe veszszük, hogy a színpadi táncművészet közelmúltbeli forrongásai, megújulási kísérletei edzették a közönséget. Mint mindenkit a művészetek történetében, alighanem őket is az eredetit alkotók sorsa kíséri, produktumaikat az elutasítás és rajongás szélsőségei. Néptáncegyüttesként tartjuk számon a tánccsoportot, maguk is néptáncosoknak vallják magukat. De abban a kardinális kérdésben, hogv imiként viszonyul művészetük az eredeti, paraszti folklórhoz, másként döntöttek, mint általában a nóptár.cegyültesek. Üj műfajt alakítottak, amely ragaszkodik a néptánchagyomány szellemiségéhez. de elemeit, „szavait" stilizáltán használja föl a bennünket foglalkoztató gondolatok, mai érzelmek és indulatok megfogalmazására. Györgyfalvay Katalin koreográfiáinak lényeges vonása megegyezik a néphagyományokéval : közösségi gondolatot és érzésvilágot közvetítenek álcár átfogó történelmi-társadalmi témákról szólnak, akár hétköznapjaink aktuális gondjai sejlenek föl bennük. Alkotásainak intellektuális tartalma, a mozgások megfelelő megválasztása, szervezése, variálásuk és térbe rendezésük eredeti módja révén, szuggesztív erővel éri el a közönséget. A táncművek feszes szerkezete, a mozgások gazdagsága és egyszerűsége, a szigorúan kötött előadásmód, a kisérő (néha önálló szerepkörű) zenékkel és más hanghatásokkal párosított látvány meggyőző: újfajta korszerű táncszínház született. Hogy mennyire eleven, az a közönséggel való találkozásaiból derül ki. S mégegy közhelynek is megvan a maga igazsága: nyilvánvalóan mást jelent valamely műfaj népszerűsége, mint a valódi értéke. Kérdés, milyen mélységekig érti az országjáró együttes táncszámait a különösen heterogén közönség, mennyire érzi az övével közösnek e „mozgásszobrászat'' ' által sugárzott gondolatokat, mekkora a táncokkal-táncosokkal való „együttérző képessége"? Györgyfalvay együttese kétségtelenül sokat kíván a nézőktől. Megkínál, és megtisztel bennünket az értelmes együttgondolkodás nehézségeivel és örömeivel De táncműveik mint minden valamire való alkotás, korántsem az egyforma, uniformizált reakciókat kényszerítik: általánosításaik, jelképeik, szintéziseik olyan konkrét, érzékeinkre ható formákban testesülnek, hogy mindenkori nézőiket külön-kűlón, egyenként (igy: együtt) az éppen nekik való művészi üzenet érheti el. Akit a gondolat teljessége nem is, azt a látvány harmóniája, a mozgás dinamikája, az érzelmek felfűtöttsége ragadja meg. Közönyösnek maradni nemigen lehet. Hétfőn este a Kisszlnházban bemutatott. Mindenki tánca című háromreszes műsoruk tapsvihart aratott Történelmi, történet- és társadalomfilozófiai témákról való gondolatokat indukáltak az első rész számai. Szigeti Károly, Orsovszky István és Györgyfalvay koreográfiái, régebbi, fesztiválokon már díjakat nyert művek, Rossa László és Simon Zoltán zenéivel. A második blokk: Gyórgyfalvay-koi eográfiál, az Utcák és kitérők, a Vereség és a Mintha ... (ez utóbbi Váci Mihály versére „rímelő"), nem kevésbé elvont formában, de a hétköznapjainkból ismerősebb problámavilágot közelítették. Találkozásaink talányosnak tűnő útvesztőiből bogozta a törvényszerűségeket az egyik; aktuális lidérceifiket. velük vívott napi harcunkat (árnyé kbokszolást, vagy valódi viadalt?) idézte meg a Vereségben a verbunkos-stilizáció és a kommersz üvegestánc ellentéte; a félmegoldásokon, a minthaigazságokon megnyugvó békénket bolydltotta az eredeti tartalmát vesztett, kiüresedett lakodalmas-tánc a Mintha... című műben. A finálé (Szigeti: Ellentétek) pedig egy generáció, a negyvenesek képviselőinek szűrrealista színezetű, de nagyon is valóság-alapú képzettársításai. Jelenetek a múltból, ahogyan Rózsavölgyi Első magyar körtáncának befejezett, megmásíthatatlan, önmagában telies akkordjai ezeket előhívják. Maga a műsor, mint tudatosan egymáshoz sorakoztatott táncszámok teljessége, új minőségként, önálló táncszínházi produkcióként hatott. Sulyok Erzsébet i A kőbányai vásárvárosban Skála-Expo Áruház A kőbányai vásárváros leg_ nagyobb pavilonjában rendezi be a Skála-Coop az ország első igazi autós bevásárlóközpontját. amely október 31-én, délben nyílik — jelentette be keddi sajtótájékoztatóján Hauck István, a leendő Skála-Expo Áruház igazgatója. Az A-pavilonban naponta 12—19 óra között nyitva tartó bevásárlóközpontban élelmiszert, ruházati és vegyes iparcikkeket kínáló áruház, valamint nagykereskedelmi vállalatokkal közösen üzemeltetett önkiszolgáló szaküzletek kapnak helyet. Ezenkívül lesz egy nagykereskedelmi részleg is. ahol a boltokat, az ÁFÉSZ-üzleteket azonnal raktárról szolgálják ki. Az autósok behajthatnak egészen az A-pavilonig, ahol díjmentesen parkolhatnak, a gyalogos vásárlóknak pedig a 100-as jelzésű vásári buszjáratot sűrítik a nyitvatartás idejére. • • Öregek öröme Meghatódott arcok a tévé előtt Az öregeket szeretni kell. Akár a gyermekeket. Épp úgy élteti őket a jó szó. a simogatás, épp úgy örülnek a gyengédségünket bizonyító ajándékoknak. mint a kisgyerekek. Hogy ez mennyire így igaz, tudja minden jóérzésű ember. aki együtt él idős hozzátartozójával. De sokan nemcsak a rokont szálak révén érzik át az élet hajnalán. delelőjén levők erkölcsi kötelességeit. A közösségi megnyilvánulásoknak is számtalan szép példája áll előttünk. A petőfitelepi egyesített szociális intézményt például 70 szocialista brigád patronálja, már évek óta. Az egyik leggyümölcsözőbb kapcsolatuk a gyufagyárral alakult ki. A számok kicsit lelketlen bizonyítékai a segítőszándéknak, pedig valójában nincs több, amit ember adhat az embernek, mint saját ereje, saját keze munkája. Eddig 384 órát dolgoztak a gyufagyáriak az idős emberek környezetének szépítéséért. De nem teljesen egyoldalú ez a kapcsolat. Nemcsak a gyár dolgozói látogatnak el a napközikbe. otthonokba, hanem az Idós lakók is hivatalosak olykor vendégségbe. Az üzemlátogatások al« kalmával virággal, csokola. dévai, ajándékokkal, uzsonnával fogadják őket. A Március 8. szocialista brigád azonban minden eddigit fölülmúló örömet okozott a szociális otthon lakóinak. Saját kommunista műszakuk bevételéből színes televíziót vásároltak, amelyet igazi meglepetésként tegnap adtak át az idős embereknek. Azoknak, akik közül sokan nem mozdulhatnak ki a négy fal rabságából, akik a külvilág híreit, képeit, színeit valóban csak a televízió jóvoltából érzékelhetik. Ünnep volt tegnap. Nemcsak az ajándékátadás ünnepe. nemcsak az örömé: ünnepelni lehet a kollektív humanitás ilyen megnyilvánulásait is. S a gyufagyáriak társakat keresnek. Azt tervezik, hogy felhívást intéznek a megyében levő üzemek dolgozóihoz, ók is segítsék, gazdagítsák az öregek már meglevő szociális intézményeit. Külön hívó-kérő szó nélkül eddig is sok brigád ajánlotta föl segítségét, pusztán valamiféle belső indíttatásra. Reméljük, nem lesz hiábavaló ez a fölhívás sem. sok-sok idős ember boldogítására. Ch. A. *