Délmagyarország, 1980. szeptember (70. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-14 / 216. szám

29 Vasárnap, 1980. szeptember 14. MAGAZIN '^^^SKA mtÉ Mielőtt fölmegy a függöny S

zegeden nincs színházi holtidő. Alig csomagoltak öszsze a Dóm téren, kezdődik a munka a kőszínházakban. A fényfüggönyt fölcseréli a bársonyfüggöny, a csillagtetejű színházat az intim tér, az ötezres nézőszámot a háromszázas. Vajon a szellem ünnepnapja lesz-e szűk két hét múlva az évadnyitó előadás, s hány emlékezetes estével ajándékoznak meg bennünket a szegedi teátristák az 1980—81-es szezonban? Van mit pótolni — a sok között is legfontosabb: jó előadásokkal visszaszerezni a közönség bizalmát! A szegedi színház körül mintegy évtizede magasra csapnak a hullámok. Emlékezhetünk a Kisszinház néhány évvel ezelőtti átépítésének elhúzódására, gondolhatunk a moziszínház ideiglenes jellegére, az elaggott nagyszínház bezárására, az átalakítási munkák gigantikus méreteire, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül a vezetés bizonytalanságait, a társulat szétesését, a színházi erők egymásnak fordulását, a színészek kegyvesztettségét. a tisztázatlan elképzeléseket, a kapkodást. Emlékezhetünk, fontosabb volt az előre megfogalmazott plakátideológia. mint az előadás, a kulturális manipuláció fölcserélte az okot és a következményt, nem az előadások, a művek igazolták a meghirdetett hitvallást, koncepciót hanem fordítva. így aztán csoda-e. ha nemcsak az ország színházi életének lett mostoha gyermeke a szegedi társulat, de a helyi közönség is elpártolt tőle. Mert legyenek bár nyikorgó székek. rossz akusztika, vagy kedvezőtlen hőmérséklet — a jó előadás. mely kéoes áramkörébe kapcsolni a nézőket feledteti a kellemetlenségeket A színháznak minden más művészeti ágnál felelősségteljesebb szerepe van a tudatformálásban, a személyiség alakításában. Részint azért, mert több művészeti ág szintézisével komplex élményteremtésre képes; részint mert testközelben találkozik közönségével. s minden alkalommal egyedi, megismételhetetlen, soha viszsza nem térő. a reakciók azonnal lemérhetőek csöndekből vagy mocorgasokból. tapsokból vagy fütytyökből. A színház közösségi művészet Egy kollektíva hozza létre. s egy még nagyobb közösség előtt mutatkozik be. A színház feladata ma nem kevesebb, mint elkötelezetten kapcsolódni szocialista társadalmunk legfőbb törekvéseihez. felvetni korunk kérdéseit. s hatásos eszközök sokaságával vállalkozni a válaszadásra. Így válhat az előadás nemcsak a színházi kollektíva és nemcsak a nemzeti kultúra részévé, hanem egy nagyobb társadalmi közösség ügyévé is. hisz önvizsgálásra késztet emberségben gyarapít Lehet megannyi előzetes koncepció, plakátra írt vallomás, alkotói nyilatkozat — a legfőbb érv az előadás. „Bekapcsolni szeretném a nézőket, nem kikapcsolni" — mondta egy beszélgetés során a szegedi színház új művészeti tanácsadója. Ruszt József. Nemcsak szellemes szójáték ez, hanem továbbgondolásra késztető művészi alapállás. A mai színháznak valóban kötelessége az előadás aktív részesévé tenni közönségét. A jó színház játszótársnak, alkotótársnak tekinti a nézőket s ezért közös gondolkodásra késztet élményekkel rakja tele tarisznyánkat, további meditációra sarkall. Ez nem jelenti azt hogy az a közönségréteg. amely a művészetektől. így a színháztól is még elsősorban önfeledt szórakozást, pihentető kikapcsolódást vár. mostoha gyermekké válik. Kikapcsolni is csak úgy lehet, ha először bekapcsoltuk őket a színház áramkörébe. Igényeit úgy fokozhatja az okos színház, ha közönségében értő barátokra lel. akik vállalkoznak a nehéz szellemi kalandokra, hajlandók bekapcsolódni minden igaz. értelmes, új értéket kivirágoztató közös munkába. Ehhez nemcsak kölcsönös bizalomra van szükség, de a közönség méltóságának megbecsülésére is. aki nem engedi magát becsapni, nem tűri a vállveregető leereszkedést A szegedi színjátszás két és fél évszázados múltra tekint vissza. 1722-ből való feljegyzések szerint a piarista gimnáziumban akkor adták elő a pécsi Domokos atya Mutius Scaevola című darabját A művészeti vezető szerint a centenáriumi alkalmat elszalasztani nem csupán bűn, hiszen az megbocsátható. hanem helyrehozhatatlan hiba lenne, A szegedi színház vezetői — akiket, szinházalakító személyiségekként mutattak be — úgy készítették el több szezonra szóló elképzelésüket hogy számítottak és építettek erre a dátumra. Pál Tamás karnaav-igazgató és Ruszt József az elkövetkezendő három évad során szeretné újjászervezni, megerősíteni a társulatot, kiteljesíteni a műsorpolitikát, visszaSimai Mihály Gyermekhangra Rigófüttyös, záporos Kis fán cseresznye-hangjegyek. Aranymálinkó énekel belőlük bíbor éneket Egy mennyei szénaboglyából kihajlik hirtelen, s haját leereszti a könnyű zápor. De már el is leng. illatát fürgén viszj a szél tovább. S aranyhaját a nap-asszony, nap-haját az arany-asszony, asszony-haját az aranynao szétteríti a boldog tájon; pipacson, bodzán, búzakalászon — S tilli ó-tull u -tilli ó — énekel újra a rigó. Kavicsnapló Bár írtál volna naplót te kavics! Naplót, hogy olvashatnám magam is: honnét sodort a víz. mi volt veled mielőtt a kezembe vettelek. — írtam én naplót — súgja a kavics — de homokba, s azt elmosta a víz: de habokba, s már messzi tengeren úszik az én örök történetem. nyerni a közönség bizalmát. Mindenki határozott és lendületes fordulatot vár tevékenységüktől, ök óvatosabbak, nem forradalmi változásokat, csak átmeneti évadot Ígérnek. A műsortervben sok az újdonság. Főiskolások vizsgaelőadásként mutatnak be két darabot. Goldoni: Két úr szolgáját és Shelley A Cenci-ház című tragédiáját. Két Hamlet-parafrázist láthatunk egy műsorban, Tom Stoppard Valami bűzlik Dániában és Ivo Bresan Paraszt Hamlet című tragikomédiáját. Bemutatják O'Neill Hosszú út az éjszakában, Thurzó Gábor Holló és sajt Voskovec—Werich A császár pékje című művét. Az operisták Verdi Simoné Boccanegrója és Puccini Toscája mellett három XX. századi egyfelvonásost tűztek műsorra. A műsorterv persze önmagában még pusztán lehetőség. Az előadásokon dől majd el. jól tervezett-e a vezetés, okosan gazdálkodott-e a társulat tehetségével, fölkészültségével, kihasználta-e a technikai-műszaki lehetőségeket, megtett-e mindent a közönségszervezés frontján. Még a nagyszínházra mondták annak idején. 110 voltos árammal nem lehet 220 voltos előadást produkálni. Mostanra kissé változott a helyzet, bebizonyosodhat, szűkösebb körülmények között, cseppfolyós állapotban. ideiglenes helyszíneken lehet-e maradandó élményt nyújtani? f A színház Szeged kulturálisművészeti életének egyik legfontosabb színhelye. Feladata és felelőssége is csak ehhez mérhető. Egyedül, önmagában természetesen nem tudja valóra váltani célkitűzéseit. Szüksége van társakra. szövetségesekre — ez már a város közéletének ügye. Közügy. Emlékszem olyan évadnyitásra, amikor minden ülőhelyre egy szál virágot helyeztek. Ez a kedves figyelmesség néhány óra elteltével kínossá és feszélyezövé vált — tudniillik rossz volt az előadás. A színháztól nem virágot várunk, hanem jó előadást, emlékezetes produkciókat! TANDI LAJOS Mi lenne, ha... O

lvasom a tudósítást kedvenc lapomban, hogy az új városrész egyik gazos-törmelékes terét társadalmi munkában játszótérré varázsolták segítőkész brigádok, amelyeknek tagjai közül „pedig senki sem lakik" abban a városrészben. Tetszenek érteni?... Tizenegy szocialista brigád feltehetően több szabad szombatot áldozott arra. hogy a „több mint kétmilliós forintértékű" ajándékkal meglephesse a városrész gyermekeit. A szülőket ugyanis aligha érhette meglepetés: ők nyil, ván jól látták az ablakból, hogy odalent a téren miben serénykednek az idegenek. „Na végre, hogy elkészültek vele" — sóhajthattak fel az avatóünnepség napján, amikor is az építők átadták az új játszóteret a népes szurkolótábornak. Illetve, a helyi tanács egyik tisztségviselőjének, aki megköszönte ... Mit is? Azt, hogy a társadalmi munkában épült játszótéren a tanács kétmillió forintot keresett. Ha ugyanis a brigádok nem hozzák rendbe az 1400 négyzetméteres területet, akkor megrendelésével valamelyik hivatásos parképítő vállalatot kellett volna felkeresnie a tanács megbízottjának. A zöldterületek rendezésének, a játszóterek építésének költségét ugyanis az úgynevezett célcsoportos keretből fedezik. Nos, ebből most kétmilliót megtakarítottak. Érdeklődéssel várom hát a tudósítást, cserébe, milyen meglepetést készít ebből a pénzből a városi tanács —, no nem a lakótelep apraja-nagyjának, hanem a tizenegy szocialista brigádnak... Mert gondoljuk csak tovább a dolgot! Mi lenne, ha a játszótér építésekor alkotó közösséggé kovácsolódott csapat nem oszlana fel, hanem újabb nagyszerű célok megvalósítására szövetkezne. Teszem azt az ugyancsak költséges terület-előkészítésre, vagy a szolgáltatóhálózat kiépítésére fordítaná szabad idejét és energiáját, esetleg az új lakótelepek óvodáinak, üzleteinek, távfűtőműveinek kivitelezésére tenne felajánlást? Micsoda perspektíva! S menynyi, más célra fordítható „célcsoportos" pénz! Mielőtt újabb túlzásokra ragadtatnám magam, gyorsan leszögezem: nem vagyok ellenzője a társadalmi munkának, ha az nem hiányt pótol, hanem csupán kiegészít Ha nem mások munkáját helyettesíti, hanem „csak" segíti. " Azért fogadtam fenntartással a hírt, nehogy a dicséretes, önkéntes segítőkészségből rendszer váljék, s ahol még rendezetlen tér vár rendezőkre —, s van ilyen jó néhány —, ott most már mindig ölbe tett kézzel várakozzék a majdani haszonélvező. Vagy az ablakban könyökölve, a társadalmi munkásokban gyönyörködve. P. K. Adott szavunk I

tt a szólás a szegedi beszédben: szavával szép az ember. Nem hiszem, hogy a szépen fűzött szavakra kellene értenünk csak. Szóban a legszebb az igaz. Aki egyik hazugságba ölti a másikat, eszerint a tétel szerint lehet csodálatos ifjú, adoniszi termet, de szép nem. Azt, hogy mondtam ugyan valamit, de közben meggondoltam, a népi ítélet nem ismeri el. Azt a szót, amit hinni nem lehet, kár kimondani. Tartásunkra, jellemünkre, gerincünk vonalára következtetnek az emberek kimondott szavunkból. Akiére nem lehet adni, az játszik a szavával, az szószátyár, abból megint egy szegedi képes beszéd — úgy folyik a szó, mint a görögdinnye. Az a levegőbe beszél. A kimondott szó megtartani való ígéret Olyan szigorú törvényünk ez ma is, bizonygatni is fölösleges. Mégse tartjuk be mindig. Mondjak példát? Nem tudom, honnan jött ez a szél, de hovatovább ott állunk, hogy a be nem tartott szónak határidő a neve. Azért merem előhozni a magam tapasztalatát, mert akárhol mondtam el eddig, mindenki avval folytatta, hogy tizet is tudna mondani, és mind különb lenne. Viszem a valamit a javítóba, kedves asszonyka veszi át tőlem. Mondom, kedves. Figyelmeztet rá, két hétre vállalnak, megkérdezi, jó-e az nekem. Jónak nem jó, hamarabb sokkal jobb lenne, de tudom, nem lehet, biccentek tehát. Annyira kedves, hogy megköszöni szépen, és én örülök neki: két hét nem a világ, ha ilyen szépen mondják. Ráíródik tehát a papirosra, jöhetek érte ekkor meg ekkor. Még mindig tart a kedvesség, mert figyelmeztet, négy után jöjjek, akkor biztosan meglesz. Ekkora figyelmességért csak hálás lehet az ember. Eljő a nap, van némi tapasztalatom, biztos, ami biztos, még ráteszek egyet. Kutatom a cédulát, a kéthetes kedvességet elfújta az idő. a hölgy fejem fölött szálló szóval mondja, nincs kész. Elbátortalanodom, tétovázom, ökögbakog ilyenkor a magamfajta ember. — Nem értette? Nincs kész! Nézzen be négy-öt nap múlva. Ejha! Egy szép asszony két hét alatt ennyire meg tud változni? Majdnem a szőnyeg alá bújok nagy bátortalanságomban, de azért mondom neki: — Szíves elnézést kérem, de az egyeszségünk nem sétáitatásra szólt. — Miféle egyesszég? — Ide van írva a határidő. — Az nem számít, nincs kész. Tökéletesen igaza van, az a határidő, amit nem tartanak be, az nem számít. Nem vált mindjárt ilyen jól az ember esze, az ördög pedig ágaskodik, tovább kérdezem: — Miért nincs kész? Négy hölgy áll a pultnál, merev szobor lesz mind, és engem néz. Ilyesmi olvasható ki a szemükből: ki ez az isten borja már megint? Ezt a feleletet adják: — Mert sok a munkánk. — Akkor miért írták rá a papirosra ? — Akkor még nem tudtuk. — Ja, az más. Akkor tehát még nem volt sok, csak utána lett sok. Az viszont engem nem érdekel. Aki később jött, annak nyilván már nem két hetet, hanem hármat írtak a cédulájára, mert akkor már tudták, hogy sok a munka, az tehát semmiképpen meg nem előzhetett. Most még inkább nem értem, miért nincsen kész? — Mindig két hétre vállalunk! — Akkor is, ha hazudnak? Most lett ám csak kőszobor mind a négyből. Hogy jövök én az ilyen beszédhez? — Bocsánat, de úgy hangzott. Akkor is két hét, ha tudják, hogy a három se biztos. — Nem mi tehetünk róla. Nekünk ez van kiadva. — Lehet olyan vállalati döntés, hogy önök ne az igazat írják" Hogy tudatosan félrevezessék a kuncsaftot? — Hagyjon minket békében! Hajtogatom, hogy az adott szó. akkor is szent, ha leírják, és akkor is illik betartani, ha én fizetek érte. Jámbor együgyűségemben azt olvasom ki a szemük állásából, hogy mehetek panaszra a magasságos akárkihez, akkor sincs kész. Minek hord a hátán a föld olyan embert, aki nem érti meg az első szóból? Ha most azt mondanám, nem a határidő csúszott el, hanem a tisztesség, a négy hölgy megint nem értené. Tisztesség és vállalat? Itt objektív okok játszanak közre, a tisztességhez ennek semmi köze nincsen. Megkockáztatom még. hogy értesíthettek volna, kis lapot küldhettek volna, hogy ne jöjjek, dolgozzam nyugodtan, mert közbeszólt az objektív nehézség, de megint gyermeteg gondolattá kopik az ötlet: — Éppen arra van időnk! Szakadék van közöttünk. Ami természetes lenne két ember között, az nem lesz természetes, ha az egyik oldalon vállalat áll. Ha rájövök arra, hogy egy cég becsapott, még azt se várhatom el, hogy bocsánatot kér. Nézzek be öt nap múlva, majd meglátjuk. Kis csúszás ez csak azokhoz a nagyokhoz képest, amihez hozzá kellett szoknunk az utóbbi években. Százféle magyarázatot találhatnánk egy-egy határidő be nem tartására, és lehet, hogy a százból kilencvenkilenc megföUebbezhctetlenül igaz. az az egy azonban, ami a százból hiányzik, gyanús. A vállalat egyes emberei magánügyeikben föltehetően kínosan ügyelnek arra, hogy a kimondott szónak hitele legyen, de fölmondják az ügyeletet, ha a vállalat nevében mondanak kl valamit. Romantikus észjárásnak tűnhet mindez ott. ahol számok özönévél és a vállalkozók hadával dolgoznak. Könnyen mondhatják, próbálnám csak egy napig az ő munkájukat. rögtön látnám, lelki furdalásokból nem lehet megélni. Lehet, hogy igazuk van, lehet, hogy nincsen, de ha ott a pult előtt isten borjának néztek, hadd maradjak meg ebben a státuszomban, és hadd higgyen, aki vállalati adott szavát nem tartja meg — most rettenetes nagy átok következik! — az se egy szép ember. Abból a határidő is úgy tclyik, mint a görögdinnye. HORVÁTH DEZSŐ