Délmagyarország, 1980. szeptember (70. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-07 / 210. szám

8 1 MAGAZIN" ~ •t-V . < / • A ^m^ók A A • * Vasárnap, 1980. szeptember ?« JBJSR RÉKASSY CSABA: HÁROM GRÁCIA Restdv Sándor Sördal Orsóval Emil a dolgok végére járni elindul bambán a képzelet sört iszom dolgaim végét járják kinyújtott kezemből kihullik a virág megzörren a kilincs az ajtónál mintha árnyékom kopogna de csak a szél játszik basszus klarinéton Időrobbanás Ne (rl — kiálts Rohanó fák között ég a délután. Vizek verekszenek, perc süvölt. A föld visszafojtott léttömeg. Eget tágít az idörobbanás. Füvek tolakszanak több életért. Színhegyek. Hangmezők. Testek úsznak habzó sejttengeren. Kérdőjeleket épít a nemtudás. Földrészek húsa. Húsok földrészei. Befelé-csodákat nemzeni élünk. Ne írj — kiálts. Tandori Dezsá Egy veréb az év legsötétebb szakában De hát melyik is az'év legsötétebb szaka? Nem az augusztus volt-e az, a tavalyi augusztus, amikor megtalálták öt egy sötétkamrában? Ha az orsó el nem gurul, be a polc alá... Ott lapult. Vagy, amikor még egy órát kellett várnia, hogy táplálékhoz jusson, napok óta először? Amikor letakartuk a kosarát az előszobában egy színes abrosszal, amelytől akkor még „nem volt ereje őrjöngeni"? (Bezzeg később...! A színekre nagyon érzékeny, kockás ingben nem létezem neki, vagyis én vagyok én. csak mégse; s vajon mit tartsak ekképp magamról én, ha egy ing miatt egy verébnél már nem állom az azonossági próbát?) És mit tartsak erről: január közepén elkezd udvarolni? És néha úgy nyávog, mint a macska, és köszörül — ezt így nevezik, ezt a hangot —, és a szokásos hímverébhangokat hallatja? Mit véljek az odúról, melyet a nála jóval idősebb tojó épített, Szpéró, csak úgy, télire, itt az egyik ajtó fölött, fűvel hatalmasan kibélelve? Samu a másik szobából ezt az odút ostromolja hangjával; és ahogy egyszer berontott végre, hosszú habozás után. összeverekedtek: azóta, ha a két szobánkat egybenyitjuk (s ők egyébként szeretnek együtt lenni) piramis-forma papírossal fedjük le az odút. Mire hasonlít ez. gondolom, mire hasonlít ez? A csukott ajtó mögül ostromlunk mindenféle kérdéseket, aztán ötletesen biztosítják a véletlenek, hogy egészen közel jussunk... de hova? Megtudjuk-e? Vagy csak a világ Egészen Nagy Rendjének fönnállása fontos, és abban megvan a magunk ötletes megközelítő-helye, de sosem az. sosem az ... 1 Hanem ha ez a veréb az év legsötétebb szakában is tulajdonképpen Ily gyönyörűen csinálja ...? A

ltalános elképedést váltott ki a szakmában, amikor Tálas Tas, a neves szobrászművész lángossütödét nyitott a Balatonnál, és megfogadta, hogy soha többet nem vesz mintásófát a kezébe — Meguntam — nyilatkozta a lángost majszoló újságíróknak, miközben ő maga is egy lángossal a kezében, szakácssüveggel a fején állt a fényképezőgépek elé. — Nézzék, uraim, elmúltam negyvenéves, ilyenkor már éppen , ideje valami komolyabb foglalkozást keresni. A művészet? Ugyan! Játék. semmi egyéb i De ami a legkellemetlenebb. olyan játék, ahol állandóan lökdösik, taszigálják, akasztják az embert. Ott mindenki nyerni akar, és ennek érdekében sokan a csalástól sem riadnak vissza! Hát én ebből többet nem kérek! Abbahagyom az egészet, és ezentúl csak a lángossal törődöm. Nyugodtan fekszem és kelek, nem kelj vajúdnom különböző megrendeléseken, nem kell szednem marékszám a nyugtatókat, és nem lesznek irigyeim. Csak élni akarok, uraim. mint annyian mások, és amikor eljön az ideje, meghalok ... Mint egy tisztességben és zsírszagban pácolódott lángossütő. Ennyi és nem több. amit mondani akartam. Kérnek még egy lángost? A barátai is hiába akarták Tálas! jobb belátásra bírni, hangoztatva, hogy milyen nagy veszteséget okoz ezzel a magyar képzőművészetnek, nem hallgatott rájuk. — Döntöttem — hajtogatta makacsul —, ne is próbáljatok lebeszélni. Ti tudjátok a legjobban. hányan áskálódtak ellenem, a lelkem csupa seb a temérdek fúrástól, hát, most tessék, félreállok, csinálják nélkülem. Végre kívülről nézhetem az egész cirkuszt, és azért sem fogok szívInfarktusban elpatkolni, legfeljebb érelmeszesedésben. mert ezeknek a pompás lángosoknak magam sem tudok ellenállni. Ugye, milyen omlósak, porhanyósak? Egyetek, tőletek igazán nem sajnálom 1 A lángos igazán, minden kívánalomnak megfelelt, és az üzlet is kezdett egészen -jól beindulni. Tálas Tason kívül a felesége és még egy asszony alkották a személyzetet. Egész nap percegett a zsír, sült a rengeteg lángos, és esténként Tálasék holtfáradtan zuhantak ágyba, hogy másnap újra beindítsák az „etetőgépet". Már törzsvevők is akadtak. Ilyennek számított például egy jól táplált, nagy. kerek arcú, szőke svéd, aki naponta többször is ellátogatott a sütödébe. Ez a férfi arról is nevezetes volt. hogy furcsa módon kezdett a lángosevéshez. Először mindig a szeme elé emelte, álcár egy nagy monoklit, amelyen keresztül szeretne nézni, megforgatta párszor, és miután kigusztálta magának a legjobb helyet rajta, csak akkor és oda harapott Egy ilyen alkalommal, amikor a nagy. kerek fejet éppen eltakarta a nagy. kerek lángos. Tálas Tas bosszankodva szólt oda a feleségének: — Szörnyű ez a pasas, de még szörnyűbb ez az uniformizált forma ezekben a lángosokban. Mind olyan sablonosán kerek, olyan semmitmondóan formátlan ... ! Csak nézd ezt a telihold képűt és előtte a sárga tésztatányér, csapnivaló az összhalas! — Miért? — Nem tudom, de valahogy ez így túl közönséges. Tucat, jellegtelen! Sürgősen ki kell találni valami új formát, mór csak azér' is. mert a konkurrencláro sem árt gondolni. - Ugyan, ne beszélj -narhaságokat! Nem mindegy mit esznek meg? Lángos — Nem, egyáltalán nem mindegy! Adni kell az esztétikumra is. Várj csak, majd valamit kitalálok. És másnap már kész tervvel ment a sütödébe. Olyan lángost formált tésztából, akár egy kesztyű. — Ez azért is érdekes — magyarázta a meglepett aszonyoknak —, mert alkotó játékra ingeri' még a felnőtteket is. Ha leharapják a kesztyű egyik ujját. torzójában is új alakzatot vesz fel Mindig más lesz az összhatás, változik a forma, ahogy komótosan eszegetik. — Igen, ez csakugyan érdekes. de... — De lehetne még érdekesebb Is — nézett a feleségére a szobrász. — Ugye. erre akartál figyelmeztetni? Es tökéletesen igazad van! Ez csak minimális továbblépés a kerek formától, és valóban; az ember ne legyen igénytelen még egy lángossal szemben sem. Ma mindenesetre megcsináljuk ezt a szériát, de holnapra valami újabbat gondolok ki. Az emberek érdeklődve mustrálgatták a kesztyű alakú lángosokat. még jobban megnőtt a forgalom, annak ellenére, hogy Tálas drágábban árusította őket — Aki olcsóbbat akar. az vegyen kereket — oktatott ki egy méltatlankodó vevőt, és fejével a szomszédos lángossütöde felé intett — A magam részéről beérem Igényesebbekkel, akiknek • nem mindegy, mit sóznak, és tüntetnek el a gyomrukban. Hölgyeim és uraim, nálam erősen dominál az esztétikum is! Ratkó lózsef Nagymosás A szél minden ruhát levert Virágos lett a kert A bokron szoknyád szirmai elkezdtek bomlani. Kéklett egy árvácska-kötény a szilvafa tövén, s szétnyíló blúzodra, íme, rászállt egy méhike. Kiskendód felröppent az ág hegyére, mórikált, s aztán, hogy fölfigyelt a kert, egy csöppet énekelt. Bottyán Kiss Mihály Se híre se hamva Hajnal voltál olyan voltál Virágnak is ékes voltál Titokban szakított Legyél a vigasza Bánatának hajnala Sötétjének ablaka Kedvének asztala Gyermekének anyja így lesz igaz így lesz vigasz Hogy a világ együtt igaz Csipkevirág Szegély kendőd Borítson szemfedőt Ró a szerelemre Állj ki forgószélbe Kapja le fejedről A réti virágból Megfont koszorút Kapja föl magasra Hajítsa a Napba Nem élő szerelem Se híre se hamva A következő napokban meglepő formákat eszelt ki Izgalmas absztrakt kompozíciók születtek a tésztából, furcsán meghökkentő alakzatok. A vevők csodálkozásánál csak az áruk volt nagyobb, így érthető, ha egyre kevesebben vásároltak az érdekes lángosokból. inkább csak nézegették őket. aztán átpártoltak a szomszédos lángossütőhöz. hagyományosan kerek lángost enni, hagyományos áron. — Az emberek nehezen szokják meg az újat — mondta a feleségének elgondolkodva Tálas Tas. — Az viszont természetes, hogy ezeket a lángosokat nem arulhatjuk bagóért. A belefektetett energia, az ötlet, a gondolat... És tudod mi jár örökösen az eszemben? Hogy lehetne néhányat kisplasztikaszerűen is megcsinálni! Aktokat, népi motívumokat belekarcolva... Gondoljunk a külföldiekre! Hadd dicsekedjenek el otthon a magyar lángosokkal! Ez igen! Lángosplasztika a Balaton partján! Meglátod, majd újra fellendül a forgalom! Még aznap nekiállt, hogy elkészítse az első lángosplasztikát Rengeteg vázlatot, skiccet összegyűrt. amíg végül az egyiknél megállapodott. És egy hét múlva dugig volt különböző lángoskompozíciókkal meg bámészkodókkal a sütöde. Csak éppen vevő nem akadt egy sem. Nézelődtek. mint egy kiállításon, nevetgélve vitatták a borsos árakat. aztán az Ínycsiklandó élménytől kiéhezetten átballagtak a szomszédos sütödébe kerek lángosért. — Érthetetlen — csóválta a fejét Tálas Tas —. hát most mondd meg. sok az a kétszáz forint ezért a matyódíszítésűért? Vagy a kecskekörmös stilizációért az. a háromszáz? Vagy a szőlőfürtös aktért az az öt? Bagatell árak! Csak a színük ne lenne ilyen egyformán sárga! És ez a zsírszag, ez már egyszerűen elviselhetetlen! — Mit akarsz? Milyen legyen egy lángos? Megsózzák, megeszik és kész! — Ezeket? — A szobrász felháborodva bámult az asszonyra. — Mi az, hogy megeszik? Csak azért vajúdtam velük, hogy azután megsózzák, megegyék és megemésszék?!... Hát már arra sem méltó egy Tálas-kompozíció. még ha történetesen tésztából is készült, hogy feltegyék otthon a falra? Mondjuk, stílszerűen, a konyhába, esetleg két cseréptányér vagy fakanál közé? — De az istenért ne beszélj őrültségeket! Ne téveszd össze a lángossütödét egy kiállítással! — Kiállítással? Látod, ez nem ls rossz, nem ártana néhány barbárnak megmutatni a szakmában, hogy én még egv lángodból is... De nem, mégsem, amilyen irigy disznók. még megzabálják vagy összeharapiái.iák nekem az egészet! — Na és? — nézett rá évődve az asszony. — Mi történik akkor, ha megeszik? A lángosnak. végül is ez a sorsa. De te megcsinálhatod újra időálló anyagból... mondjuk bronzból.Nem gondolod? Tálas Tas a feleségére nézett aztán elnevette magát. — No igen — mondta —. hát persze, hogy megcsinálom! Hiszen ismersz, milyen konok vagyok, ha én egyszer valamit a fejembe veszek...! Pedig tudod, hogy ez a lángossütöde nem ís lett volna bolondság? Csak hátnegyvenen túl nagyon nehéz megszokni a zsírszagot Fenemód nehéz! Hidd el. csupán ez mindennek az oka. — Csak ez?... Tálas Tas nem felelt, a tekintete nagyon messze, valahol a műterem tájékán kalandozott aztán sóhajtva leemelte egyik frissen készült, méregdrága lángosplasztikáját. megsózta iól. és lassan komótosan befalta az a'ols'' z-íreseppig TÖTH MAIKÉ MIKLOb