Délmagyarország, 1980. szeptember (70. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-28 / 228. szám

Vasárnap, 1980. szepfemüer 28. Andrássy Lajos Anyámhoz, születésnapján Margarétát a kert alól... Nyár-esti békét bodza-ágról... Susogó csendet, harmatost... Gyógyító álmot az akáctól... • • • • • • Gyűjtögettem örömöket a nyárból legyen miből — ha kedveden köd ül vidítanom — hisz élhetnék akárhol: egyetlen már szülötteid közül s mert élek Itt. tekinteted körében: vfevázva-szólni szoktattam magam... Díszítem ím az asztalt — s sir bezárt: a csendek csendje, némák napja van. Titkot is tudhat a képviselő? Az országgyűlési képviselők te­vékenysége a parlament plenáris ülései Idején kerül a közfigyelem fókuszába. A törvényhozók köz­szolgálati munkája azonban nem korlátozódik a parlamenti ülések­re, s ez a tevékenység, amelyet választókerületükben és az or­szággyűlés bizottságaiban végez­nek. folyamatos tájékozódást, naprakész tájékozottságot igényei­Olyan követelmény ez. amelynek teljesítéséhez jogszabályi garan­ciákkal ls hozzásegítik a honatyá­kat, A képviselői „kódex", az or­szággyűlés ügyrendje mellett mi­nisztertanácsi határozat alapján * rögzíti: hol és hogyan kérhet és kaphat a parlament tasla felvi­lágosítást és segítséget közérdekű munkájához. Általában és elsőrendűen az államigazgatási szervek a tör­vényhozás segítői, mindennapi tá­mogatói. így a Központi Statisz­tikai Hivatal elnökének köteles­sége. hogv — az országgyűlés el­nöke által meghatározottan — rendszeres statisztikai tálékozta­tókat szolgáltasson az Országgyű­lés Irodája részére A képviselői csoportoknak a területi statiszti­kákat az országgyűlési bizottsá­goknak pedig a megfelelő ágaza­tok részletesebb statisztikai ada­tait is rendelkezésre kell bocsá­tani. Az Illetékes minisztereknek gondoskodniuk kell arról, hogy a jogszabálygyűjtemények az egyes minisztériumokban. vagv az Országgyűlési Könyvtárban a képviselők rendelkezésére állja­nak. A képviselő kérésére az ille­tékes miniszter (országos hatás­körű szerv vezetője), vagy a Köz­ponti Statisztikai Hivatal elnöka rendelkezésre bocsátja azokat az adatokat amelyek a képviselő te­vékenységének ellátásához szük­ségesek. A miniszterek (helyetteseik), az országos hatáskörű szervek veze­tői. a tanácselnökök, a tanácsok •végrehajtó bizottságának titkárai, továbbá intézmények vezetői és vezető beosztású dolgozói kötele­sek a hozzájuk forduló képviselő számára a törvényhozói munká­hoz szükséges minden tájékozta­tást megadni. Különösen a képvi­selő működési területének társa­dalmi, gazdasági, szociális, egész­ségügyi. kulturális helyzetére vo­natkozó adatok, az ilyen tervek Ismertetése jelent segítséget, nemkülönben az arra vonatkozó felvilágosítások, hogy a képviselő javaslatának megvalósítása, mely szervtől milyen intézkedést Igé­nyel. illetőleg a képviselő melyik szervhez fordulhat az érdemi In­tézkedés elősegítése érdekében. Országgyűlési képviselő állam­titoknak minősülő adat közlését illetve az ezt tartalmazó iratba való betekintést is kérheti. A szarv vezetője e kérelmet nem Erkölcs és kultúra köteles teljesíteni: ez esetben azonban a felügyeletet gyakorló szerv vezetőiétói haladéktalanul utasítást kell kérnie, és annak megfelelően kell eljárnia. A tit­kos adat közlése a képviselő sze­mélves tájékoztatására szolgál: erre. valamint az adat titkos jel­legére a képviselő figyelmét fel­hívják. A képviselők által az ország­gyűlésben előadott javaslatokat — ha azokra az illetékes miniszter, illetőleg államtitkár az ülésszak folyamán * választ nem adta meg — a Minisztertanács Titkárságá­nak vezetője jegyzékbe foglalva a Minisztertanács elé terieszti. Az erre vonatkozó minisztertaná­csi határozat alaolán a miniszte­rek (országos hatáskörű szervek vezetői) megvizsgálják a javasla­tok megvalósításának lehetőségét A vizsgálat eredményéről 30 na­pon belül tájékoztatniuk kell az érdekelt képviselőt és az ország­gyűlés elnökét Az országgyűlési bizottságok ülésein tett lavaslatokkal kapcso­latban az ülésre meghívott mi­niszterek és országos hatáskörű szervek vezetői kötelesek állást foglalni. Ha erre az ülésen nincs lehetőség, az állásfoglalást 30 napon bélül kell a képviselővél közölni, és a válaszról egyidejű­leg ag. illetékes országgyűlési bi­zottság elnökét tájékoztatni. DR. TÓTH FERENC S tatisztikailag igazolt tény, hogy bűnözés és iskolá­zottság fordított arányban áll egymással, vagyis, hogy a magasabb tudományokban jártas emberek nem szoktak rabolni, betörni, gyilkolni, még féltékeny­ségből, erős felindulásból eredő­en is ritkábban követnek el tes­ti sértést, mint a kevésbé iskolá­zottak. Tehát, vonhatnánk le a hirtelen, s elhamarkodott követ­keztetést: aki többet tud, az nyil­vánvalóan jobb Is. Pedig, aki többet tud, az lehet okosabb, kifinomultabb, pallé­rozottabb, de hogy feltétlenül jobb-e? Korántsem bizonyos. El­lenpélda is adódik. Ki ne hallott volna a náci haláltáborok vé­rengző SS-tisztJeiről, akik szabad idejükben Beethovent zongoráz­tak? És az — ugyanott — ele­ven embereken kísérletező orvo­sok talán tanulatlanok voltak? De nem kell ilyen messze men­nünk. A mai nyugati világot fé­lelemben tartó terroristák, em­berrablók soraiban ls bőven akadnak egyetemisták, Jól kép­zett fiatal értelmiségiek. Házunk táján maradva pedig: Igaz, hogy a magasabb iskolát végzett rabló fehér holló számba megy, sik­kasztani viszont a tanulatlan nem szokott, jószerivel alkalma sem lévén rá. Képzettebb Otellók hűt­lenség gyanúja miatt feleségüket sem fojtják meg, kiüldözik vi­szont a közös lakásból, vagy meglelik tönkretételének száz­féle ftfikus formáját. Ölni nem­csak gyilokkal lehet. Kivált, ami­kor az kellemetlen következmé­nyekkel jár. Bezzeg a XVI. szá­zad kis olasz városállamainak fe­jedelmei, akik teljhatalommal rendelkeztek, s ezt a hatalmat felettébb féltve, meggyilkolták­mérgezták közvetlen családtag­jalkat, fel és lemenő rokonaikat, barátaikat, vélt és valódi ellen­ségeiket, s ebben nem akadá­lyozta őket jól fejlett művészi Íz­lésük: ők ásatták ki a földből az antik szobrokat; megszállott szen­vedélyükben kincseket adtak fél­karú Aphroditékért, és rendelé­seik nyomán csökkent virágzás­ba a reneszánsz művészet. A tudás sok mindent megvál­toztat az emberben, s az embe­ren. De, hogy erkölcsösebbé te­szl-e? Illúzió lenne hát, ha a „kiművelt emberfőtói" a „kultu­rált embertói" etikai téren töb­bet várunk? A kérdésre választ csak akkor kereshetünk, ha tisztázzuk kul­túra és tudás viszonyát, s meg­próbáljuk körülhatárolni a kul­túra fogalmát is. A tudás nem azonos a kultúrával, csupán ré­sze annak, s rész nem azonos az egésszel, mint ahogy az alma sem azonos a magjával, bár ma­gába foglalja. Az egész kérdésre Németh László meghatározása adja meg a legjobb választ: „A kultúra nem tudás, nem művészi produkció, hanem valami életet szabályozó • elv, amely egy em­bercsoport minden tagjának bel­ső mágnese. Irányítója". (Az én katedrám. Tanulmányok, 1969.). Az egész közösséget átható, azt belülről irányító gondolatkör, amely magába foglalja az adott kor tudományát, művészetét, de még termelési módszereit is (pél­dául szőlőkultúra!) — ez mind együtt a kultúra, és még ennél is több, beletartozik egy bizonyos érzésvilág is, mely a közösség minden tagját betölti, sőt, az a szokásrendszer is, amely már gyermekkorban beleépül az egyén életvitelébe, anélkül, hogy az egyes ember sokat töprengene fe­lőle, esetleg anélkül, hogy pon­tosan tudna róla. Régebbi korok embereinél a kultüra részel nem váltak szét; erkölcsöt, viselkedést, magatar­tást pedig egyaránt áthatott a közösséget szabályozó elv; az egyén birtokosa volt a termelési kultúra és a közösségi művészet ismereteinek, rendszerint alkotó­ja is mindkettőnek; az ilyen kö­zösségi kultúra erkölcsi hatása mindenkire kiterjedt, s ez alól az egyén ki nem vonhatta magát, annál kevésbé, mivel beleszület­vén a közösségbe, annak etikai rendszere egész lényébe bele­épült, s így az ót belülről, saját lelkiismeretéből irányította, s h« ez nem lett volna elég, hát a kö­zösség vigyázó szeme is kisérte minden lépését. A modern élet, s a városiaso­dás viszont a közösséget is, a kultúrát is darabokra törte. „Min­den egész eltörött, minden egész csak részekbe lobban, minden egész darabokban" — írja Ady egyik versében, megérezve e tö­redezettség veszélyeit. A közös­ségéből kiszakadt ember számára a részekre bomlott kultúra már nem erkölcsi szabályozó, hanem részben megélhetési eszköz (tu­domány, termelés), részben1 pedig élvezeti cikk, szolgáltatás. Egy zonemű, kép, vers jelenthet olyan élvezetet Is, amely úgy aránylik a kultúra teljes sugárzásához, mint a bordélyházi élmény az igazi szerelemhez. A műalkotás katartikus hatá­sa a közösség abroncsai nélkül is érvényesülhet, de csak az eszté­tikailag különösen fogékony lel­keknél. Az esztétikum, az igazi szép ugvanls mindig etikus, tö­kéletességével megrendíti a rá­érző és ráhangolódni képes em­bert, miközben azt sugallja ne­ki, amit R. M. Rilkének, a nagy osztrák költőnek a klasszikus Apolló torzó: „Változtasd meg élted!" Csakhogy, több a „műélvező", mint a rejtett üzenet értője. Gyakoribbak az Igencsak pallé­rozott elmék, akik csupán értel­mi vagy érzékszervi síkon kö­zelednek a műalkotáshoz, míg szívük érzéketlen iránta. Ilyen­kor a műélvezet — mivel az égvén érzékenysége éonűív hi­ányzik, mint a közösség összefo­gottsága — nem fejt ki erkölcsi hatást. Meglátszik ez a kis közösségek­ben is: a család, amelynek köré­ben verseket olvasnak föl, ahol a prózai olvasmányokat is megvi­tatják, a művészeti albumokat közösen lapozgatják —, s ezáltal a műélmény gazdagodva fejti kl hatását, mint a fényforrás, ha tükrök közé állítják — az ilyen család feltétlenül meghittebb, bensőségesebb, érzelmekben gaz­dagabb, mint a másik, amelyben mindenki külön-külön hódol kedvtelésének, anélkül, hogy a többieket beavatná. Ógyanez érvényes a tágabb kö­zösségre is. Ilyen értelemben na­gyon is kulturált lehet a kevés­sé tanult ember ls, ha közösségi érzés fűti, és magában hordozza az együvé tartozók belső Irány­tűjét; viszont „kulturálatlan" és immorális lehet a tanult ember RÉTI ZOLTÁN: LOVAS KOCSI Is, bármennyit raktároz el a fe­jében, ha önzés, elzárkózás kerí­ti hatalmába, következésképpen pedig elidegenedik a többi em­bertől. A kutúra ugyanis, ha közössé­get átható erő, mindig érzelmi hatású: nemcsak szokásokat ala­kít, de érzéseket is. Erkölcsöt for­málni is ezért képes, mert az eti­kus magatartás nem csupán be­látáson, hanem elsősorban ér­zelmeken áll vagy bukik. Kriminológusok mondják, hogy senki sem ismeri úgy a Büntető­Törvénykönyvet, mint a hivatá­sos bűnözők; a bűn nem a „sza­bad — nem szabad" ismeretének hiányából, hanem az érzelmek si­várságából ered. A jóra törő aka­ratot érzelmek hozzák mozgásba: emberség, együttérzés, a másik, a többiek megbecsülése. A kul­túra az érzelmek nevelőjeként szegődik az erkölcs szolgálatába; kultúra és érzelemvllág épp­úgy összetartoznak, mint kultúra és közösség, lévén ez utóbbi az etikus magatartás gyakorlótere, a gyakorlat pedig az érzelmek erő­södésénél ls nélkülözhetetlen. BOZÚKY ÉVA

Next

/
Thumbnails
Contents