Délmagyarország, 1980. szeptember (70. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-24 / 224. szám

Szombat, 1980. szentember 20. 5 A Csongrád megyei tanács vb szegedi járási hivatalában ülésezett tegnap, kedden délelőtt a járási gyermek-, ifjúságvédelmi és cigánykér­déssel foglalkozó munkabi­zottság. Az összejövetelen Kistelek, Kübekháza, Mórahalom és Pusztaszer községek albizott­ságainak képviselői tájékoz­tatták a megjelenteket a te­rületükön végzett munkáról. Majd Varga Mihály, tanul­mányi felügyelő ismertette annak a vizsgálatnak a ta­pasztalatait, melyet a járás cigánytanulói körében végez­tek. A vizsgálat során arra igyekeztek választ kapni, hogy a tankötelezettségi tör­vénynek miképpen sikerült érvényt szerezni a többnyire hátrányos körülmények kö­zött élő iskolás korúak eseté­ben. Megállapították, hogy a cigánytanulók között még mindig sok a túlkoros. Az egy tanulóra jutó mulasztott napok száma változatlaTfül elég magas, örvendetes tény viszont, hogy az igazolatlanul hiányzók száma csökkent. Az 1980—81-es tanévre beirat­kozott 19 gyermek közül csu­pán egy nem volt óvodás. De mert ő előkészítő tanfo­lyamon vett részt, végül is valamennyi első osztályosról elmondható, hogy a tatAjimá­nyok megkezdésiéhez szüksé­ges alapvető ismeretekkel fel­vértezve ült az iskolapadba. összegezésképpen megállapít­ható: a tankötelezettségi tör­vényben foglalt feladatokat a járás cigánytanulói körében is sikerült megvalósítani. A tanulmányok alóli felmentés­re csak rendkívüli, indokolt esetekben került sor. A nap­közi otthonokba soron kívül is felvették a járás iskolái­ban a cigánytanulókat Elő­rehaladásuk érdekében a pe­dagógusok egyéni foglalko­zásokat, korrepetálásokat szerveznek számukra. hírt adtunk róla, hogy har­madik dijat, hatalmas lán­con függő bronz érmét sze­reztek. A fesztivál szervező bizottságának sajátos értéke­lése alapján a feldolgozott (az ő kifejezésükkel: stilizált) tánchagyományokat előadó égyüttesek közé sorolták a szegedieket így kerültek olyan versenytársakkal azo­nos kategóriába, mint például a Fülöp-szigetek hivatásos, állami népi együttese. A szi­gorú zsűri (magyar tagja: Nóvák Ferenc koreográfus) mindazonáltal minimális pontkülönbséggel helyezte az ÉDOSZ elé az egzotikus tánckülönlegességeket ma­gas művészi szinten előadó profi együttest. A versenyél­mezőnye így alakult: arany­érmet kaptak a csodálatos, ősi táncokat és elkápráztató kosztümöket fölvonultató törökországi versenyzők, má­sodik díjat a fülöp-szigeti tánoosok (a helyi lap fotói alapján nyilvánvaló, hogy az együttes hölgytagjainak bű­bájos szépsége ís hatással le­Részlet az ÉDOSZ fesztiválprogramjából hetett az ítészekre), s a har­madikat az ÉDOSZ Szeged Táncegyüttes. Nagy Albert művészeti vezető általában nem kényezteti dicséretekkel a táncosokat; így hát hite­lesnék fogadhatjuk élmény­beszámolójából a szavakat, miszerint az együttes tagjai talán még soha ilyen ragyo­gó teljesítményt nem nyúj­tottak. A dijoni sportcsarnok öt és félezres közönsége „csak" a világ többi együtte­sének versenyprogramjához hasonlíthatta a szegediek ka­locsai ós szatmári táncait, Tóth Ferenc és Nagy Albert koreográfiáit; a produkciót tapsvihar fogadta. Akárcsak az utcai menettáncokat, a di­joni színházban tartott két előadást, a különféle intéz­ményekben, tejeken. a kör­nyező városok művelődési centrumaiban bemutatott műsorokat. A program rend­kívül sűrű volt. a táncosok úgyszólván nyolc napig egy­folytában viselték a súlyos­díszes kalocsai, kalotaszegi kosztümöket, s a fotósok össztüzében mosolyogva kö­szönték a három-négy kilo­méteres menettánc 120 ezer nézőjének tapsát. S. E. Stéhlik-jefenséy kiállítási napló A név természetesen má­sokéval is behelyettesíthető. Mégis úgy érzem, jól érzé­kelteti azt a jelenséget, mely napjainkban a képző­művészet, a műkereskede­lem és a közönségigény hár­mas útjának találkozására jellemző. A tények. A Képcsarnok szegedi Gulácsy Lajos Ter­mében közel félszáz alkotá­sából rendezett tárlatot Stéhlik János festőművész, aki alig több mint egv év­tizede szerzett diplomát a Szegedi Tanárképző Főisko­lán. A kiállított festmények jórésze erre az alkalomra készült, néhányat — az anyag legjavát — az utóbbi évek terméséből mentette meg. A megnyitón a terem zsúfoltsága, a közönség fel­fokozott érdeklődése minden bizonnyal annak az alföldi hagyományokban gyökerező, s egy fiatal alkotó keze 'nyo­mán megújuló. mai igé­nveinkhez simuló festészet­nek szól. amelyet több mű­vész mellett Stéhlik is kép­visel. Ellesett megiegyzésfosz­lányok a megnyitóról: „Hiá­ba. ez az igazi művészet!...; Csak el ne rontsák! Azt nem lehet, tudja ő nagyon jól. mit csinál. Nekem az ilyen ké­pek tetszenek, jó rájuk néz­ni, megnyugtatnak, harmó­niát teremtenek. Ha reggel­től estig dolgozna, akkor se tudna eleget festeni!" Az árak 4-től 16 ezer forintig terjednek. Szinte mindegyik alatt ott van a piros petty, jelezve, vevőre talált a kép. Az ilyen bárányhimlős tár­latok jelzik legmegbízhatób­ban, milyen alkotásokra vá­gyik s milyenekre áldoz az a közönségréteg, mely elju­tott a legszűkebb környezet szépítésének, otthonossá té­telének igényéig. Szubjektív megjegyzések. Mintegy másfél évtizede is­merem Stéhliket, fölöttem járt a főiskolán. Tíz éve in­dult alkotói pályája, ez a tizedik kiállítása. Valameny­nyit látva állíthatom, Stéhlik művészi fejlődése töretlen, gazdagodó és egyre mélyebb. Köszönhető ez a festő szor­galmának. kitartásának, cél­tudatos tevékenységének. Azt is látni kell, hogy a csongrádi születésű Stéhlik János témavilága ehhez a tájhoz, a Tiszához és kör­nyékéhez kötődik. Ezt a szűknek tűnő tematikát tu­datosan vállalja, hiszen ezt a tájat szereti, ismeri. A fo­lyók. füzesek, szántások, szél borzolta kócok fák, mohás kerítések. hulló vakolatú házfalak, a parasztemberek mindennapos tárgyai a mo­delljei. Mostani tárlatán né­hány alkotás kiemelkedik a sorból. Gondolok itt pél­dául a Tél vége szántóföld­iének fakturális szépségeire, a varjak életteli csapatára; a Reggel japánokat idéző kalligrafikus ecsetfutamából szerveződő magányos cserjé­re; a Csend áradás utáni „üvegcserepeire"; a Küzde­lem a homokkal jelképes utalásaira; a Léggömb Sze­ged felett atmoszférájára; és mindenekelőtt a Ködben fi­nom. festői párájára, bicik­liző figurájára. Pengeéltánc, amit Stéhlik művel. Egvik oldalon a kommersz veszélyes szaka­déka. másikon a „magas művészet". Stéhlik kiválóan ellensúlyoz, önmagát adja, s amit teremt, vállalja. Ér­tékei kétségbevonhatatlanok: az alföldi táj minden rez­dülése-változása éppúgy sa­játja. mint a festői műhely­munka sok csínia-bínia. Következtetések. Egyre többször vetődik fel a kér­dés (nemcsak képzőművésze­ti ügyekben), hogy a közön­séget szolgálni kell. vagy ki­szolgálni? A közönségnek kell alkotni vagy úgy alkot­ni. hogv az tetsszen a kö­zönségnek? Nem mindegy, s nem fölcserélhető szembe­állítások. Minden művészi alkotás kizárólag a közön­séggel való találkozáskor teljesedhet ki. mérhető meg igazán. Lehet, hogy jelen időben, lehet, hogy fázisel­tolódással csak a jövőben. A jelen sikerei sokak szá­mára gyanúsak, mert meg­alkuvást sejtetnek, közönség­gel való összekacsintást vélnek felfedezni a művek mögött. Ez éppúgv lehet igaz és hamis, mint az a felfogás, hogy a kísérletező törekvések, absztrakt vállal­kozások csak a jövőben, a közönség művészi értékítéle­tének növekedésével talál­nak megértökre. Az igazság talán ott kereshető, hogy a közérthetőség nem feltétlenül egyenlő a közönségnek tett engedményekkel, s a zava­rosság sem bizonyosan jövő­be mutató művészi érték. Stéhlik (és társai) népsze­rűségét nem lehet megkér­dőjelezni. sikereit nem lehet meg nem történtté tenni, vásárlóközönségét nem lehet leváltani, az irigykedők tá­borát sem lehet szép sza­vakkal szétoszlatni. Viszont ezektől a festményektől gaz­dagabb lesz egy-egy otthon, kellemesebb sok-sok ember élete. Ez azonban nem menti föl sem Stéhliket. sem a kö­zönséget a továbblépés igé­nye. a művészi-emberi gaz­dagodás felelőssége alól. Tandi Lajos Tttzpróba Nagy riadalmat kelteti tegnap 9 óra körül Szegeden, a Tisza-malomhoz kivonult tíz tűzoltószerkocsi és a nagylétra. A tűzoltási gya­korlatot a Csongrád megyei Tűzoltó Parancsnokság ren­delte el. A Tisza-malom je­lentős szerepet tölt be Sze­ged város és környékének lisztellátásában, és ezért fo­kozottabban fel kell- készül­ni az esetleges tűz elhárítá­sára. Szükséges ez annál is inkább, mivel a malomüzem régi építésű, függőleges el­rendezésű technológiával dolgozik, a belső épületváz teljesen fából készült, ami rendkívül fokozza az üzem tűzveszélyességét A Szeged Városi és Járási Tűzoltó Parancsnokság egy­ségei az algyői tűzoltóegy­ségekkel együtt bebizonyítot­ták felkészültségüket. A ri­asztástól számított lehető legrövidebb időn belül sor­ban beérkeztek és a málom­üzem harmadik emeletén feltételezett, nagymértékben kiterjedt tűz eloltásához a szükségnek megfelelő meny­nyiségű sugarat azonnal megszerelték. Megtették a szükséges óvo- és védőintéz­kedéseket, gyakorolták a nagylétrán keresztül a ma­gasból történő embermen­tést. A tűzriasztás pillanatában a malomüzem vállalati tűz­oltói felkészültségüket bizo­nyítva, kézi tűzoltókészülé­kekkel, valamint fali tűzcsa­pokról szerelt kétegységes sugárral avatkoztak be a kezdődő tűz oltásába. Az odaérkező tűzoltóegy­ségek vezetőjét a vállalati tűzoltóegység parancsnoka tájékoztatta az addig végzett tűzoltási tevékenységről. A tűzoltási gyakorlat értékelé­sét Kovács Zoltán őrnagy, a megyei tűzoltóparancsnok helyettese tartotta. A gya­korlaton részt vett vállalati és állami tűzoltóegységek munkáját jónak értékelte, felhívta azonban a figyelmet arra, hogy a malomüzem tűzvédelmét biztosító váro­si vízhálózatról működő tűz­csapok általában messze. 300—400 méter távolságban vannak. Emiatt rendkívül körülményes adott esetben a vízutánpótlás biztosítása. Szűcs László, a gabonafor­galmi vállalat műszaki igaz­gatóhelyettese is megtekin­tette a tűzoltási gyakorlatot és az értékeléskor elismerő­en szólt a tűzoltóegységek szakszerű munkájáról. Tóth István Vándorgyűlés Az analitikai kémia egyik korszerű módszerének, a kromatográfiának a hagyo­mányos alkalmazási terüle­teken túl az iparban is meg­növekedett a szerepe — han­goztatták a 8. Kromatográ­fiai Vándorgyűlés megnyitá­sán kedden, Sopronban. A Magyar Kémikusok Egyesü­letének négynapos tanácsko­zásán mintegy 250 szakem­ber vesz részt, kutatók és ipari felhasználók ismerte­tik tapasztalataikat, a tudo­mányterület szélesedő alkal­mazási lehetőségeit. Amint a vándorgyűlés első napján elhangzott, a kroma­tográfiás módszereket — amelyek a különböző kémiai vegyülstek. keverékek alko­tó részeinek fizikai szétvá­lasztásához szükségesek — ma már sikeresen alkalmaz­zák az energiaiparban. (MTI) Bronzdíjas táncosok Világfesztiválon járt az ÉDOSZ együttes Tíz éve nem volt magyar táncegyüttes a dijoni folklór fesztiválon; az idén az or­szág amatőr csoportjai közül a szegedi ÉDOSZ táncegyüt­tes képviselhette a hazai néptáncművészetet a nagy­szabású seregszemlén. A napokban hazaérkezett ÉDOSZ-táncosok és zenészek méltó hírvivői voltak nép­táncművészetünknek: már Munkásőrök gyakorlaton A szegedi járási Móra Ferenc munkásőr-zászlóalj alegy­ségei az éves kiképzési terv szerint ezekben a napokban hajtják végre a lőgyakorlatokat. A munka mellett nagy szorgalommal készült munkásőrök — közöttük ipari mun­kások. téeszelnökök. agronómusok. alkalmazottak és kerü­letvezetők. ktsz-elnökök. művezetők — ezúttal is helytáll­tak az elméleti és a gyakorlati kiképzésen. Szabó János al­egységparancsnok véleménye szerint — a múlt évi eredmé­nyek és tapasztalatok alapján — most is sikeres lesz a fel­adatok végrehajtása. Az alegvségek eredményeit értékelik, minősítik majd. hogy a legjobbak között legyenek a szo­cialista munkaversenyben is. A célok bemutatása Kézigránátdobás gyakorlása A célpont távolsági bemérése Somogyi Károlyné felvételei Munkában a híradós, aki a vezető állomásnál tart kapcso­latot a biztonsági őrükkel i

Next

/
Thumbnails
Contents