Délmagyarország, 1980. szeptember (70. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-23 / 223. szám

Kedd, 1980. szeptember 30, \ 92 Bodrogközi belvízvédelem Befejezéséhez közeledik az a nagyszabású munka, amelyet az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság az ötödik ötéves tervben végez a Bodrogköz belvízmentesítésére. Ez a Bodrog és a Tisza által határolt, több mint harminc község határát magába foglaló terület mély fekvése miatt évről évre jelentős károkat szenved az áradások következtében keletkező belvizektől. Az idén a több mint harmincnapos árvíz miatt ismét számos termelőszövetkezet szántóföldi termése ment tönkre a belvízkárok következtében. Műszerek, autókhoz Gépkocsikhoz használható, két új szűrődiagnosztikai eszköz mintapéldányai készültek el a kismotor- és gépgyárban. Az egyik a levegő-, a másik a kenőolajszűrő eltömődését jelzi, s lehetővé teszi a motorok, csapágyak kopásának, károsodásának megelőzését Ezzel elejét veszik a szűrők elégtelen működéséből származó többlet-üzemanyagfogyasztásnak is. Az új műszerek a gépkocsi műszerfalába beépített fényjelzéssel figyelmeztetik a vezetőt, ha a levegő-, illetve a kenőolajszűrő hatásfoka nem megfelelő, és szükségessé válik a szűrőbetét kicserélése, tisztítása. Az els$ 15 mintapéldány már elkészült. Néhányat kipróbálásra átadtak a leendő felhasználóknak, és a szakintézeteknek. A Vállalatok most a gyakorlatban „vizsgáztatják" a műszereket. Az Autóipari Kutató Intézet máris •jónak minősítette, és széles körű felhasználásra javasolta. Az okos kts készülékeket egyelőre tehergépkocsikhoz, autóbuszokhoz használhatják fel, de személygépkocsikba is beépíthetők. Hagyományok Tápén Gyermekjátékok Messzire visszatekintő öregjeim olykor testileg-lelkileg megfiatalodva emlékeznek gyermekkorukra: futkosnak, hajlongnak, lendülnek, hogy igy, meg így csináltuk ezt, meg azt a játékot a faluszéli libalegelőn, a Gyöpön. Hétköznap, főleg télen egy perc játékra való idő se jutott senkinek. Akit beírattak az iskolába — akkor még nem volt kötelező —, délig ott okosodott. Délben együtt evett az egész család, aztán mind belebújtak a gyékénybe: hámizták, selymezték, hasították, sodrották, szűtték, fonták, csömbézték. Mindenkinek megvolt a dolga. Szerencsés volt az a család, amelyikben volt mesélő, vagy az, amelyik szeretett dalolni. Főként az első világháborút megjárt öregek meséltek gyakran a hadviselésről. Némelyek szabályos — jócskán nagyra sikerített — hazugmeséket formáltak, amiket szájtátva hallgatott a gyerek, de azért a munkával is haladt A tizenévesek eljártak egymáshoz dolgozni, leginkább sodranivaló selymet vittek, amiből száz meg száz karika ijant sodrottak föL Itt mód nyílott játszásra is. Hideg vasárnap délutánokon az egy utcabeli gyerekek — fiúk, lányok vegyesen — öszszejártak „cimboráskodni": kártyáztak, kitalálós kérdésest, meg más olyat játszottak, amihez nem kellett nagy hely. Az ilyen játékos cimboráskodás mindig tamburamuzsikás táncolással, dalolással ért véget. Délutántól kezdték, de az estéli harangszóra, az őrangyalára mindnek otthon volt a helye. Tavasszal a kislibát, a kiskacsát a libalegelőn őrizték, ahol a friss, füves földbe vágott bicskákkal, bandákba verődve bugyélláztak, vagy éppen rongylabdáztak. Nyáron más volt a helyzet. A gyerekhad a vasárnapi kismisére járt. Onnan kijövet megbeszélték, hol és mit játszanak majd délután. A tízéves gyerekek szívesen játszottak lakodalmast. Játékuk — amibe természetesen „bevették" a náluk kisebb gyerekeket is — tökéletesen utánozta a valóságos tápai lagzit. Volt ott vőfély, násznagy, menyasszony, vőlegény, kardosok és nyoszolyúlányok, meg muzsikusok is, akik tölcsért fújva, rossz lábost verve kísérték a lakodalmasmenetet az utcán, egyik háztól a másikig. Mivel az időben szép szokás volt, hogy az asszonyok meg az emberek — külön-külön bandákban — kiültek az utcára, a lagzinak sok nézője is akadt. Lakodalmak idején — nagyfarsangkor, meg kisfarsangkor — szinte minden utcában lakodalmast játszottak a gyerekek. Késő este lett vége, aztán usinc, hazafelé, de nyargalva, mert aki nem ért haza időre, annak bizony megcsattogtatták a lábszárán az ázott gyékényszatyor fülét Jeles ünnepnapok délutánjára benépesedett a Gyöp. A legkisebbek köröket alkotva sétálgattak jobbra meg balra, és dalolgattak hol kifelé, hol meg befelé fordulva a körbe. Meggyérési lányok kártyáztak, a legénykék meg csülköztek, közben kisebb göröntyéket áthajítottak a lányok közé, „incselködésképpen". A két bandából egyszercsak egy kerekedett, és megkezdődött a tápai gyerekek legkedveltebb játéka, a csiga ide párom. Ebben részt vettek a kisgyerekek, a házasulandó legények, meg az eladósorba került nagylányok is. Játékuknak a vecsernyére hívó első harangszó vetett véget. Amikor különösen jó banda alakult ki, és báltilalom is volt, akkor csak a vecsernye idejére, mert utána ott folytatták, ahol előtte abbahagyták, aztán hajcs, napnyugvásig. Harangszóra azért mind hazamentek. A legények megetették, megitatták a jószágokat, faltak egyetkettőt, aztán ballagtak viszszafelé a gyöpre. A lányok másik ruhát vettek, elmentek a vecsernyére, aztán visszaszöktek még egy kicsit játszani. Akinek udvarlója volt, az ment a legénnyel együtt. Ifj. Lele József Különleges erőmű Tartalékolja az energiát csúcstogyasztás idejére Litvániában, Kaisiadoris város közelében megkezdték Európa legnagyobb hidroakkumulációs elektromos erőművének az építését. Az erőmű évente 2,4 milliárd kilowattóra villamos energiát termel majd. Az erőmű egyik legfontosabb eleme lesz a Szovjetunió északnyugati energiarendszerének. A litván nagy hőerőművek és atomerőművek ugyanis nem tudnak a reggeli és az esti nagy energiaszükségletekhez gazdaságosan alkalmazkodni, nem tudják munkaüzemüket zavartalanul megváltoztatni. A terhelés ugrásszerű változásai fűtőanyag-túlfogyasztásához, az energia drágulásához vezetnek, és csökkentik a berendezések üzembiztonságát. A villamosenergia felhasználási grafikonja az ország északnyugati részén igen egyenetlen: a terhelés a csúcsfogyasztás óráiban másfélszeresen múlja felül az éjszakai csökkenést. A hidroakkumulációs erőmű működésének elve egyszerű. A rendszer, két egymással összeköttetésben álló, különböző szintű tározóból áll. Éjjel, amikor az energiaszükséglet kisebb, a Kaisiadorisi Hidroakkumulációs Erőmű nyolc turbinája a vizet az alsó víztározóból a felsőbe szivatytyúzza. Reggel a felső víztározóban összegyűlt víz, a 100 méteres magasságból lezúdulva, a felszivattyúzáshoz felhasznált energiának a 70—75 százalékát visszaadja, s ezáltal enyhíti a csúcsterhelést. A Kaisiadorisi Hidroakkumulációs Erőmű egységes komplexumot alkot majd a régebben épült Kaunasi Vízierőművel. A vízerőmű víztározója az alsó víztározó szerepét tölti majd be, a felső akkumulációs víztározó megépítése pedig több mint 8 ezer hektár legelő, rét és szántóföld öntözését is lehetővé teszi, emellett megoldja majd a Kaisiadorisnak, a növekvő ipari városnak vízellátási gondjait. (APN) Komputerváros Festői környezetben épül a kijevi számítógép-kiszolgáló központ, amely a bonyolult berendezések kiszolgálásával, javításával, továbbfejlesztésével, valamint szakemberképzéssel foglalkozik majd. A szakembereknek és családtagjaiknak ls helyet adó „komputervároska" nagy szerepet játszik majd a szovjet gazdaság távlati fejlesztési terveiben, amelyek között egy, az egész országot átfogó egységes, automatizált irányítórendszer is szerepel. HÁZASSÁG Csűri István Ferenc és FfllBp Ibolya Anikó, Tóth-Krabót Antal és Berényi Verona, Dóczi István és Laczi Etelka Mária, Sárkány Tamás György és Karácsonyi Edit, Honti Gábor és Majoros Julianna, Szeles László Béla és Kárllyl Eva, Kiri Ferenc István és Follmer Katalin, Fodor Mihály és Bezdán Mária, Czlbere Zoltán és Pál Zsuzsanna, Kis István és Tasnádi Aranka, Nagy Tamás és Csipei Ildikó. Mihálka László és Hrazdilová Helena, Tóth Ferenc és Harmos Eva Jolán házasságot kötöttek. SZÜLETÉS Szirovlcza Miklósnak és Nyerges Erzsébet Katalinnak Nóra, Kovács Jánosnak és Bozai Évának Mária, Lukács Józsefnek és Marosán Honának József, Nyíregyházi Mihály Lászlónak és Törőcsik Sára Katalinnak Márk, Kádár Tibornak és dr. Fekete Mártának Zoltán, Krekovics Antalnak és Szekeres Teréziának Diána, Szabók! Lajosnak és Kardos Juliannának Lajos, Zakar János Péternek és Horváth Máriának János, Gombos Szilveszternek és Szanka Adélnak Szilveszter. Makal József Ferencnek és Cseh Annának József, Makat József Ferencnek és Cseh Annának Zsolt, VIdács Mártonnak és Nagy Tündének Zoltán, Ráez Józsefnek és Kovács Erzsébetnek Timea, Halász Pálnak és Rácz Matildnak Edina, Süli Imrének és Szűcs Máriának Edina, Kender Istvánnak és Mészáros Családi események Ágnesnek István Sándor, Heraszlka Jánosnak és Tranger Editnek Gergely János, Juhász Istvánnak és Kiss Rozáliának Edit, Török Józsefnek és Pabar Rózsának Rózsa Tünde, Varnyű Ferencnek és dr. Horváth Edit Teréziának Judit, Rózsahegyi Istvánnak és Csapó Olga Katalinnak Olga, Molnár Lászlónak és Kertész Saroltának Gábor László, Mészáros Jánosnak és Gyenes Máriának János, Kocsispéter Istvánnak és Adám Irénnek Eva, Petőcz Jánosnak és Kovács Zsuzsannának Ildikó, Kecskeméti Antalnak és Kurucz Ilonának Csaba, Maros Jánosnak és dr. Vadas Zsuzsannának Máté György. Angeli Lászlónak és Németh Irén Máriának Melinda, Balázs Jánosnak és Nagy Ilonának János, Kuklis Györgynek és Labádi Máriának Tibor Zsolt. Bakos Sándornak és Bodor Katalinnak Gábor, Kozma Imrének és Bozsódi Erzsébetnek Edit Ilona, Tóth Istvánnak és Gyuris Ilona Gizellának Viktória Laura, Mohai Istvánnak és Bálint Katalinnak István, Szlráczkl Istvánnak és Simon Györgyi Gizellának Györgyi Judit, Keresztes Istvánnak és Gubás Katalinnak Nóra, Cserényi Gyula Jánosnak és Horváth Editnek Katalin Klára nevű gyermekük született. HALÁLOZÁS Szabó Tivador, Náfrádi József, Tóth Miháiyné Budai Rozália, Bakacsl Jánosné Barna Rozália, Benclk Pálné Fazekas Rozália, Varga Istvánné Kamarás Rózsa Mária, Húzsvár Andrásné Szűcs Mária, Obls Lajos, Nagy Károlyné Horváth Matild, Szőke Istvánné Csiszár Rozália, Kiri Istvánné Szűcs Margit, Rácz József Szilveszter, Csikós István Boldizsár, Meszes Pálná, Krammer Vilma, Szabó Ferencné Vig Rozália, Havranek Pálné Tóth Erzsébet, Batkl József, Solymos Emiiné Kovács ' Mária, Ábrahám Imre, Szögi Ferenc, OJhelyi Antalné Madler Margit, dr. Nahóczky Endre, Kiss Sándorné Vas Mária, Barna Istvánné Kúrái Anna Erzsébet, Gercsó József, Márta Jánosné Horváth Mária, polónyi Andorné Kelement Julianna, Lele Ferencné Molnár Etelka, Pápai Istvánné Lendval Gizella, Simon János, Szlovák Aranka Margit, Pécsi Sándor, Szabó Sándor, Léhmann Antal, Táj mel Antal, Peták Árpád, Tímár Józsefné Hovancslk Ilona, Kolompár Mátyásné Kovács Rozália, Békési Béláné Papp Anna, Urbán István, Tóth Mihály meghalt. Hja Satunovszkij Három sor a hailijelentésből L — Ivan Zaharovíes. Frolovszkij keresi — szólt halkan a titkárnő, és suttogva kérdezte: — Mondjam, hogy értekezleten van? A könyvellátó vállalat igazgatója a naptárára nézett: — Csak jöjjön. Megígértem, hogy fogadom. Nem kiadványt *arháló könyvbarát, hanem újságíró. A különféle könyv- és sajtótermékekkel teli Irodában egy zöld nadrágos, szürke dzsekis, magas férfi jelent meg. — Vlagyiszlav Szergejevtcs vagyok — közölte az igazgatóra nézve. A kissé előreugró áll. a sűrű szemöldök, az állhatatos tekintet és a jobb orcát két egyenlőtlen-részre osztó forradás határozott és merész kifejezést, kölcsönzött Gyementyev igazgató arcának. — Ilyennek képzeltem — jegyezte meg elégedetten a vendég. — Miért, milyennek kellene lennem? — mosolyodott el Gyementyev. Az újságíró benyomta golyóstollát. s a könyvellátó vállalat igazgatója megértette, hogy ideje a tárgyra térni. — Van mivel büszkélkednünk — kezdte hivatalos hangon. — HárómmilUó különféle könyv megy át a kezünkön. A múlt évben a nyomdák későn szállították a tankönyveket Éjjel-nappal dolgoztunk, hogy a gyerekek még északon. Magadánban és Norilszkban ls megkapják szeptember l-ig a könyveiket — Az igazgató megnyomott egy gombot, az ajtóban Ismét feltűnt a titkárnő. Kérem a kiadói főigazgatóságnak készített jelentést. A jelentést természetesen megnézem — mondta Vlagyiszlav Szergejevics —. bár engem jobban érdekel az igazgató. mint a vállalat. Gyementyev arcán zavar látszott — Fogalmam sincs, minek köszönhetem.:; Florovszkij letette a töltőtollat és összehajtott ujjaival az asztalon távírász nyelven lekopogta: „Ismerem önt Ért engem? Áttérek az adásra." „Értem önt" — kopogta válaszul Gyementyev. Az újságíró mosolyogva jegyezte meg: — Ha ennyi idő után nem felejtettük el a morsejeleket, igazolás nélkül is elhihetjük egymásnak, hol tevékenykedtünk. Az igazgató a vendéget kémlelte, és száját összeszorítva, homlokát ráncolva próbálta múltjában elhelyezni a férfit Végül hátradőlt a széken és lemondóan legyintett: — Elnézést romlik az emlékezőtehetségem. Ha megölnek. se tudom megmondani, hol találkoztunk. — Nem találkoztunk személyesen, de dolgoztunk együtt. — Akkor mégslncs baj a memóriámmal! — kiáltotta Gyementyev örömmel. — ön a központ távirásza. ha nem tévedek. — Téved. Frolovszkij sárgult, ragasztószalaggal megerősített újságlapot vett elő. — Fussa át. kérem. A Szovjet Tájékoztatási Iroda hadijelentése. Különösen az utolsó három sort. Gyementyev óvatosan vette kézbe az újságot: „Légiflottánk Zsernovka vasúti csomóponton bombázta az ellenséges katonai csoportosulás harci szerelvényeit. Valamennyi gépünk visszatért rendeltetési helyére." — Mond ez valamit önnek? — De még mennyire — hevült fel Gyementyev —. ön honnan tud erről? — A háború alatt lövésztávíró voltam. Sagln repülőszázadának legénvségében repültem. Ö irányított bennünket Zsernovka fölött. A zömök Gyementyev könnyedén felugrott a székből, és hatalmas kezeivel átölelte Frolovszkijt: — Nem is álmodhattam arról, hogy látni fogom a Zsernovka fölött megjelent repülőket. Számomra mesebeli hősök voltak, csodáltam tevékenységüket. Irigyeltem önöket, hogy rövidesen visszatérnek övéikhez. Én meg?... Miként sikerült megtalálnia? — Mondhatom, véletlenül. Elhatároztuk, hogy megírjuk gárdista egységünk történetét. Az elején a Szovjet Tájékoztatási Iroda és a legfelsőbb hadvezetés jelentéseit és parancsait lapoztam át. Az archívumokat bújtam, ott akadtam az ön adataira ... féléve keresem már ... Végéhez közeledett a borongós őszi nap. A párkányon ütemesen kopogtak az esőcseppek. Egy hidegtől megriadt galamb az ablaküvegnek ütközött. Kigyúltak az utcai lámpák, gyér fényük megvilágította az aszfaltra ömlő esővízpatakokat. Ivan Zaharovics arra gondolt, hogy akkor régen is ilyen siralmas idő volt. Apró cseppekben esett az eső. A hulló levelek és a nedves föld őszi lehellete érződött. Délután a repülőtér személyzete árkokat ásott, hogy lefolyjon a víz. A felszállópálya mögötti rideg, tűlevelű fenyőerdőben épített fedezékében ketten voltak: Gyemen* tyev és Anyiszimov felderítő százados. Éjszaka érkeztek. Gyementyevnek nem volt szabad mutatkoznia: civilruhás ember a katonai reptéren értetlenséget szült volna. A vaskályhánál ültek, a szél duruzsolt a vascsőben, a lángnyelvek szinte falták a nyírfakérget, az izzó tűzhely barátságos meleget árasztott. A százados arról mesélt, hogyan horgászott a háború előtt a Szeliger-tónál. Nem illett ez a téma a körülményekhez. Gyementyev alig figyelt, gondolatban már ott volt, túl a frontvonalon. A bágyadt napkorong nehézkesen felkúszott a látóhatárig, és egy darabig nem mozdult onnan. De aztán az utolsó sugár villant meg a fedezék ablakán, s teljesen sötét lett. Lassú morajjal jelent meg a repülőgép. Felszállás előtt a százados hosszan szorongatta kezét, de csak annyi jött ki a száján: — Légy... A repülőgép egy óra múlva ért a frontvonal fölé. A pilóta hol levette a sebességet, hol rákapcsolt, olyan benyomást akart kelteni, mintha Junkers repülne. Végre a vezetőfülkéből kijött a navigátor. Zseblámpával megvilágította a térképen ceruzával berajzolt kört, és a fülébe kiáltotta: — öt perc múlva. Gyementyev még egyszer ellenőrizte a felszerelést, az adóvevőt, s felállt, hogy lazítson egy kicsit. A navigátor kinyitotta az ugrónyílást, s kezével intett: — Indulj! — Mindez olyan régen tőrtént, és mégis, mintha tegnap történt volna — lépett az ablakhoz Gyementyev. — Ügy tűnik, hogy az erdőben nem én voltam, hanem valaki más. Néha hideg verejték önt el álmomban, s érzem a zuhanást és a tűlevelek szúrását. Olyan félelem fog el, amit akkor, harminchat éve nem éreztem. — Nem járt azóta Zsernovkában? — Nem, de az állomáson akkor sem voltam. Csak láttam. hogy öt gépünk miként bombázott, ön valószínűleg nem tudja, egész éjjel égtek a lőszeresraktárak, robbanás robbanást követett. Nagy volt a fasiszták vesztesége emberben és üzemanyagban egvaránt. (Folytatjuk.)