Délmagyarország, 1980. augusztus (70. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-12 / 188. szám

8 Kedd, 1980. augusztus 12. OMÉK Érkeznek a gépek A mezőgazdasági gépek jó pésze már megérkezett az egy hét múlva nyíló országos mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállításra és vásárra. A nagytestű kombájnokat, erőgépéket az esti-éj szakai órákban, — amikor nem zavarták a forgalmat különösebben — vitték be a BNV területére. A gépek egy része „saját lábon" érkezett, a többit szállítójárművek, trailerék hozták a vásárvárosba. A kiállítás látogatói összesen több mint 300 nehézgépet láthatnak. A kiállításon felépítenek egy javítóműhelyt teljes berendezéssel. A műhely középső részén áll majd a nagy E—516-os kombájn, mégpedig megbontott állapotban. Ezzel szemléltetik egyebek között az elektromos és a tüzelőanyag-ellátó rendszer javítását. A szervizrészlegben számos műszert mutatnak be. • • Öntöznek „ <W Megyenkben — az ország más tájaival ellentétben — nagyon kevés eső hullott a nyári hónapokban. Több mint harminc milliméter csapadékkal adós a természet. Ahol lehetőség kínálkozik rá, mindenütt felvették a küzdelmet az aszály ellen. A Tisza—Maros-szög Tsz-ben a legelőt is öntözik. Öntöznek — felvételünkön — a röszkei Kossuth Tszben is; a paprikának kell a víz Lőttek o protekciónak Rálőttek Zákányszéken, és el is találták. Célbavették máskor is, egyszer-egyszer durrant is, de nem tudni, megrezdült a cső, vagy gellert kapott a golyó, még csak nem is súrolta. A mostani siker annyira földobta a lőmestereket, megfogadták jövőre is így csinálják. Annyit emlegetjük nemzeti betegségünket, hogy lassan-lassan megszokjuk. Hallünk néha nagy tervekről, legyinthetünk rá, vagy befelé fordulhatunk aludni. Kezd gyökeret verni bennünk a gondolat hogy a protekció örök. Megingatni lehet mert az erősödés is ingás, de kikerülni nem. Gyökere és indája megszámlálhatatlan, ha csak egy gyönge pontot talál is, megél. Azért mentem el a zákányszéki szakszövetkezetbe kikérdezni Kotogán Gézát, mert nem hittem, hogy a betegség gyógyíthatatlan. — Nehéz? — Annyira egyszerű, hogy ki se lehet mondani. Csak el kell határozni, és be kell tartani. — Mit? — A sorrendet. Elhatározni legkönnyebb. Megszavazta most is mindenki, akinek a szava latba esik, de közöttük is akadt, aki félre tolta volna a szekereket. — Nem félt, hogy visszalőnek? — Gondoltam, majd megszokják. Ámbár könyv nélkül is tudja mindenki, hogy a kombájn nem kis parcellára való, a2t is tudnunk kell, hogy vannak még kis táblácskák, és senki nem áll neki kaszával aratni. Egy helyen láttam csak rozskereszteket idén, kiderült, háziipari célokra teszik félre a szalmát Kis parcella van, kis kombájn viszont nincsen, ugyanolyan nagyok dolgoznak tehát a félholdas háztájiban, mint a közös területeken száz hektáron, csak sokkal nehezebben. Számítási alapnak a kisgazdaságokban megmaradt a hold. érjük be vele mi> is: idén 1250 holdat arattak nyolc kombájnnal. Rendes körülmények között meg se kottyan ennyi gépnek, de tegyük hozzá a kiegészítést is: több mint ezer parcelláról volt szó. Ha nem tudott megfordulni a nagy gép, visszatolatott. Ha ezernél több parcellán együtt érik a gabona, akkor majdnem egyszerre jön ezer gazda, hogy aratni kéne. Hol kezdjük? Aki hamarabb jött. azé legyen az elsőség? Vagy azé. akinek nagyobb a szava? — Azt mondták a főnökeim, adnak mellém segítséget, mert akkora káosz ez, egy ember nem tud kiigazodni benne. Köszönöm szépen, de nem kérem. Ha hárman irányítunk, és mindenkinek csak három olyan rokona van, ahová soron kívül el kell menni, altkor már meg vagyunk lőve. — Számoljunk! — Eddig úgy arattunk, hogy kiment a kombájn minden reggel — adjunk négy kilométert az útra —, learatott fél holdat, arrébb ment öt kilométerrel, ott is levágott egy felet, és hazajött este. Jön-megy egész nap, és alig arat. Rázatja a drága gépet a kombájnos, és múlik az idő, hiába. Ha ki-bevonulásra csak egy órát számítok, nyolcszor egy óra — majdnem teljes munkanapja egy teljes kombájnnak. Ekkora luxust azért nem engedhetünk meg magunknak. És ehhez jön napközben a tinglitangli. Azt hiszem, fele energiával hamarabb arattunk idén, mint tavaly. — A lövés? — A mezőörök összeírták, kinek van aratni valója. Elővettük a térképet, és minden gépnek lajstromot csináltunk: itt kezded, ez lesz a következő, ide mész azután, és itt fejezed be. Kimondtuk, ettől eltérni nem lehet. Aki megpróbálja, fegyelmit kap, és nincs kizárva, hogy elbocsátják. — Gondolom, idő kellett hozzá, amíg bejáródott a verkli. — A kombájnosnak nem kellett megszoknia, neki ez a jobb. A gazdák azonnal megszokták, amikor látták nincs ember, aki a kitérők ügyében tárgyaljon velük. Az iroda folyosójára is kiragasztottuk a listákat, abból kinézhette mindenki, milyen sorban megy a munka. — Üzemanyag, javítás? — A gépészek bejöttek este elszámolni a munkával — saját járművel, de megfizettük! —, mindjárt megkapták a másnapra szóló utalványokat, és fölírtuk, ki mikor kéri a nyersanyagot. Egy traktor kiszolgálta a nyolc aratót. — Semmi kivétel? — Nincs az a kenőanyag, ami miatt ettől eltértünk. Pedig kínáltak gépésznek is, nekem is. Ha csak egyszer engedünk, biztosra vehetjük, ennek csak kezdete van, vége nincsen. Tavaly még sakkoztunk, most ide menj, innen oda. idén ném volt se lóugrás, se oldallépés. Harciasak a népek mifelénk, Hát a munkásbecsület? csak az enyém legyen meg, a többi nem fontos. — Erre mit lehet mondani? — Annyira fontos a magáé, hogy le is aratjuk. Néz zen ide, egy hét múlva ott leszünk. — Elhitték? — Ha csak két gépünk lenne, nehezen hinnék. Protekció ellen csak akkor lehet hadakozni, ha mindenből annyi van, amennyi kell. — Jövőre? — Változtatunk rajta. — Most mondta, hogy bevált. Talán megfúrták? Viszszahozzák a régi módszert? Kitalálta volna valaki, hogy üresjárat nélkül nem élet az élet? — Dehogy! Fejére állítjuk az egészet. Ott kezdjük, ahol idén abbahagytuk. Ne mondhassa senki, hogy ő mindig utoljára marad. — Mondta az előbb, előfordult, hogy valaki súgott, noha mellette szavazott. Mit felelt neki? — Azt, hogy engem ne járasson le senki, ö mondaná talán leghamarabb, hogy hoztak egy nagyon okos és nagyon szigorú határozatot, de a Kotogán nem tartotta be. Attól kezdve, hogy elvállaltam, az én bőrömre ment a játék, én pedig kényes vagyok a bőrömre. Most legföljebb azt mondják: kértelek, de nem adtad. Ha elhiszik az emberek, hogy ebből lehet rendszert csinálni, akkor majd ezt se mondják. — Maga elhiszi? — Föltétlenül. — Azt, hogy máshol is lehet? — Én azt hiszem el, hogy ezt is csak akkor lehet még egyszer megcsinálni hiba nélkül, ha máshol is lefaragjuk a kerülő utakat. Időt — sok időt —, pénzt — sok üzemanyagot — és tisztessé get nyerünk vele. Olyan egyszerű ez, egysze rűbb talán nincs is a világon. Horváth Dezső Egy levél fekszik előttem. Minden sorát betéve tudom már, mégis újra meg újra felháborít. Idézek belőle: ...,,A vezető már a felszállásnál gorombáskodott velem, mert nem volt aprópénzem, csak papír húszasom. Ha egy utas fel nem váltja, talán le is zavart volna a kocsiról. Azt kiabálta, hogy ő nem OTP, nem köteles pénzt váltani, á akinek nem tetszik, menjen gyalog. Nekem az ötödik megállóban kellett volna leszállni, onnan már közel van a piac. Két teli kosárral idejében odaálltam az ajtóhoz és megnyomtam a gombot. A buszvezető nem is lassított, pedig a megállóban is többen várakoztak, fel akartak szállni. Csak a városi tanácsnál volt hajlandó megállni, onnan kellett a nehéz csomagokkal visszagyalogolnom. Egy asszony rászólt, hogy miért nem állt meg a piactér előtt, láthatta, hogy le akartak szállni, azt felelte neki, hogy törődjön a maga dolgával, amíg szépen van. Én a kocsi számát nem jegyeztem meg, pedig az uram szerint azt kellett volna, csak azt tudom, hogy július 18-án délelőtt történt, és a vezető őszes hajú, barna bajuszú ember volt..." A buszvezető ugyanolyan dolgozó ember, mint P. Gáborné, aki a hajnalban szedett zöldségét, gyümölcsét vitte aznap a piacra, hogy annyival is több jusson a városiak asztalára... Az egyik autószerviz gépkocsiszerelője júniusban egy hét szabadságra utazott rokonaihoz. „Ridiküljét" — így nevezi a szak mai szleng a szerszámos vasládikát — annak rendje-módja szerint lelakatolta, s letette a munkapadja mellé, mert a láda a szerszámszekrénybe nem fér be. Eltelt a hét, s amikor visszajött, a ládának hűlt helyét találta. Először azt hitte, ugratás az egész. Nem akarta elhinni, hogy meglopták. Hogy lába kelt a villáskulcsoknak és csavarhúzóknak, a kombináltés csípőfogónak, a dugókulcsoknak és kalapácsoknak, a magacsinálta láncfeszítőnek és T-kulcsoknak. Mindannak, amivel évtizedek óta a kenyerét keresi. Ki lophatta el? Kívülálló biztosan nem, hiszen egy idegent nem engedne ki a portás szerszámosládával a kezében. Műszaki vezető, irodai dolgozó sem jöhetett szóba, ugyanezért. Maradtak tehát a munkatársak, a gépkocsiszerelők. Az ő kezükben megszokott látvány a szerszámos láda, nem tűnik fel senkinek. Az ember elképed: hát a munkásbecsület ?! Tudom, hogy ma is azok vannak többségben, akik társadalmi munkában, rokkantkocsit csinálnak üzemi balesetet szenvedett munkatársuknak, akik szabad szombatjukon eljárnak egymásnak házat építeni, akik szabad idejükben rönkvárat és betoncsúszdát építenek lakóhelyük gyermekjátszóterén; akik munka közben újításon törik a fejüket és a segélykérő felhívásra több századmagukkal sietnek vért adni egy szerencsétlenség sebesültjeinek. ök vannak többségben, nem az üzemi szarkák, a lógósok, a fusizók. Am ezt a felelőtlen kisebbséget meg kell végre fékezni. A munkaidőben a söntéspultnak támaszkodókat; a munkahelyi kollektív fémgyűjtés egyéni haszonélvezőit; a műszak közben kártyázókat; a notórius elkésőket Mindazokat, akik még nem tanulták meg, hogy mi a munkásbecsúlet. Ny. B. Kutatás, fejlesztés Az Energiagazdálkodási Intézet munkájáról A szénhidrogének (kőolaj, földgáz, olajpala) egyenlőtlen elosztásban találhatók a Földön; a meg nem újuló energiaforrások mennyisége véges, így az emberiségnek a meglevő készletekkel okosabban kell gazdálkodnia, Ugyanaldior az ésszerű takarékosság nem jelentheti azt. hogy ez a családokat nélkülözésre kényszerítse — íme néhány gondolat az energiáról szóló tévébeli Tudósklub adásból. A műsor vendégei között volt Papp István, az Országos Energiagazdálkodási Hatóság vezetője is. Öt kértük meg, hogy mutassa be az Energiagazdálkodási Intézetet. — Az Energiagazdálkodási Intézet a Nehézipari Minisztérium felügyelete alatt működik. Csaknem 800 alkalmazottjának fele mérnök és technikus — közöttük sok a magasan kvalifikált szakember. Az intézet tevékenysége elüt a többi ágazati intézetétől. mivel itt az innovációs folyamat zárt láncot alkot, vagyis az intézet végzi a kutatást, fejlesztést, tervezést és a fővállalkozást is. (Ez utóbbit export esetében külkereskedelmi vállalatokkal társulva végzi.) így az új kutatási, fejlesztési eredmények viszonylag gyorsan mennek át a gyakorlatba. Életmentő dicalc Tanai Sándort, a tamási Béri Balogh Adám Gimnázium harmadik osztályos tanulóját Életmentő emlékéremmel tüntették ki. A tizenhat éves fiatal, aki a vakációban kisegítő munkát vállalt a tamási strandfürdőben. Németh Ferenc hatvannégy esztendős nyugdíjas életét mentette meg. aki a meleg vizű medencében rosz-. szullett és elmerült. A diák ruhástól ugrott a vízbe, a felszínre emelte és a medence szélére húzta az elalélt embert, akit orvosi kezelésben részesítettek. Tanai Sándornak dr. Szabópál Antal, a Tolna niegyei tanács elnöke hétfőn, tegnap adta át a kitüntetést Szekszárdon, a megyei tanácsházán. (MTI) vagy másként fogalmazva, felgyorsul a tudomány termelőerővé válása — mondta Papp István. A világban 1973 — az olaj árának robbanásszerű emelkedése — óta ugyancsak nagy az érdeklődés a különféle energiatakarékos megoldások. technológiák iránt. A hazai eredmények azon túl. hogy energiamegtakarítással járnak, egyben az export bővítését is segítik. Példáként említhető azEGIben kifejlesztett energiatakarékos besűrítő rendszer és a szárítási megoldás is. Az előbbi a vegyipartól az élelmiszeriparig sok területen alkalmazható. De készítenek más technológiai műveletelemekhez is energiamegtakarító berendezéseket. Ezeket úgy alakítják ki, hogy alkalmazhatók legyenek más, hasonló feladatra is. És a példa? Jó néhány iparágban — például a kohászatban és a szilikátiparban — tetemes mennyiségű felhasználatlan hőenergia keletkezik. Ezek hasznosíthatók azokban az üzemekben. ahol a hulladékhő keletkezik, de esetenként a mezőgazdaságban is. Vagy a nyílászáró szerkezeteket, háztartási készülékeket és szigetelőanyagokat gyártó ipar fejlesztése, közvetve energiamegtakarítással jár, ezért fejlesztésük energiagazdálkodási szempontból fontos. Az intézetben folyó kutatások és fejlesztések egy másik iránya az ország gazdaságföldrajzi adottságaival és a jelen világhelyzettel függ össze. Az ipar egészére igaz az a tétel, hogy a megnövekedett nyersanyag- és energiahordozó-árakat akkor lehet kompenzálni, ha magasabb feldolgozottsági szintű termékeket exportálunk. Ekkor ugyanis jobban visszaforgatható a gyártásba a hulladék- és a melléktermék. vagyis ugyanakkora nyersanyagbázisra több késztermék jut. E haladási irányba esik a meglevő tartalékok mobilizálása: például a pernye hasznosítása, a kohászati üzemek hányóinak és a különféle hulladékoknak a feldolgozása. A bevezetőben idéztük: az energiatakarékosság nem járhat kellemetlenséggel. vagyis kevesebb energiával bár, de biztosítani kell az emberek és környezetük komfortját. Az egész országra vetítve ez azt jelenti, hogy a termelés — és az életszínvonal — egységnyi növekedéséhez a korábbinál kevesebb energiát szabad felhasználni. Mit mutat a hazai gyakorlat? Két éve. vagyis 1978 óta az ország energiafelhasználása 30 millió tonna kőolajegyenértékben stabilizálódott. Ennek fele importból, a másik fele pedig hazai termelésből származik. Ez utóbbi hányad összetétele: 2 millió tonna olaj. 6 milliárd köbméter földgáz és 26 millió tonna szén. Az import döntő része a Szovjetunióból származik. Ebben az olaj és a földgáz mellett jelentős a villamos energia mennyisége is. Az ország energiamérlegében 50 százalék feletti arányt képviselnek a szénhidrogének. Tavaly nem nőtt az energiafogyasztás. az idei terv pedig 1 százalékos emelkedéssel számol. A kedvező változás kezdetét jelzi például. hogy az ez év első felében a lakosság kevesebb villamos energiát fogyasztott. mint tavalv hasonló időszakban.