Délmagyarország, 1980. augusztus (70. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-27 / 200. szám

5 Szombat, 1980. augusztus 30. A differenciálás kérdései (I.) Kiépült a körzeti orvosi hálózat Teljesítményelv és bérkülönbségek Egészségügyünk fejlődése Már több mint egy évtizede a gazdasági és politikai vezetés követelménye a jövedelemkülönbségeknek a teljesítménykülönbségekhez való Igazítása, másszóval a jövedelemelosztásnak a teljesítményelvre alapozása. Ez azt jelenti. hogy azokat a teljesítményeket kell jelentősebben honorálni bérben, prémiumban, az előrejutás és egyéb anyagi és nem anyagi eszközök tekintetében egyaránt, amelyek nagyobb mértékben járulnak hozzá egy-egy vállalat funkcióinak teljesítéséhez. Ugyanakkor fokozottabban kell hátrányos helyzetbe hozni azokat, akiknek alacsony szintű (mennyiségű és minőségű) munkája veszélyezteti a munkaszervezetek feladatainak teljesítését. különös jelentőségű ez. a kérdés napjainkban, amikor is a gazdasági egyensúly megteremtése és megtartása — az ismert hazai és nemzetközi gazdasági feltételek mellett — szinte elképzelhetetlen anélkül, hogy az ezt megalapozó és a dinamikus fejlődés garanciáját jelentő munkateljesítmények elismerése ne súlyuknak és jelentőségüknek megfelelően történne meg. Amennyiben ugyanis a jövedelemkülönbségek a teljesítménykülönbségekhez Igazodnak, a magasabb jövedelem egyúttal az érintett dolgozók magasabb teljesítőképességét, tevékenységük nagyobb értékét. a munkahely és a társadalom számára személyük nagyobb fontosságát is kifejezi A munkateljesítményeknek a jövedelmekben való erőteljesebb érvényre juttatásával tudjuk csak elérni azt, hogy a dolgozók a hatékony gazdálkodásra irányuló magatartást tekintsék céljaik megvalósításának. azaz szükségleteik kielégítésének legfontosabb eszközének. Munka szerinti elosztás Ez a követelmény korántsem idegen a szocialista társadalmi viszonyok lényegétől — még akkor sem, ha a szocializmus nem mondhat le egyenlőségi eszményének érvényesítésérői! —. sőt azokból logikusan következik. Akkor ugyanis, amikor a teljesítményelvet kívánjuk érvényesíteni a megtermelt javak elosztása területén, nincs másról szó, mint arról, hogy megkíséreljük a szocializmus elosztási elvét, a munka szerinti elosztást megvalósítani. Ez az elv azonban már önmagában is egyenlőtlenségeket tartalmaz, amennyiben a társadalom tagjai képességeik szerint és kifejtett munkájuk alapján is nagymértékben különböznek egymástól, s így szükségszerűen differenciálódnak a megtermelt javakban való részesedésüket illetően is. Mégis, oly sok törekvés ellenére még ma is távol vagyunk attól, hogy a teljesítmények jelentőségüknek megfelelően érvényesüljenek a jövedelmek elosztásában: sőt, a szocialista társadalom építése során nem ritkán tapasztalhattuk, hogy — többek között — az egyenlőségre törekvés eszményét ideológiai eszközként felhasználva az elvtelen, s felelőtlenséget szülő egyenlősdi elosztási gyakorlat alakult ki. A jövedelmek differenciálásában az alapvető s általában még nem kellőképpen felismert társadalmi konfliktus sokszor abból származik. hogy a vállalati kol' lektlvák — különösen a kiscsoportok, brigádok, részlegek — a bérkülönbségek csökkentését tartják „igazságosnak", szemben azokkal a társadalmi érdekeket közvetítő „felsőbb" törekvésekkel, amelyek a gazdasági egyensúly biztosítása és a fejlődés dinamizmusa érdekében éppen a nagyobb mértékű differenciálást igyekeznek előtérbe helyezni. A szocialista társadalomban az egyenlőségre való törekvés természetes vágy, ugyanakkor a vállalati (s egyben az össztársadalmi érdek is) a .nehezen megszerezhető képesség és készség, illetve a kiemelkedő teljesítménv fokozott anyagi megbecsülését követeli meg. Egyenlősdi és szubjektivitás Mégis ml annak az oka, hogy még' napjainkban Is, megannyi határozat és felhívás ellenére a legtöbb munkaszervezetben a béreket és prémiumokat az egyéni teljesítményeket nagy mértékben figyelmen kívül hagyva osztják szét? Aligha lehet feltételezni, azt, hogy ez valamiféle szubjektív hibának, a társadalmi érdekből adódó célszerűség meg nem értésének a következménye. Nem nehéz bebizonyítani. hogy itt mélyebb okok. a bérügyi döntéseket egyértelműbben meghatározó tényezők játszanak közre, olyanok, amelyek nehezen magyarázhatók az egyenlőségre törekvés vágyával, s melyekkel szemben a vezetés is gyakran tehetetlennek bizonyul. Pontosabban, a munkahelyi közösségek differenciálással szembeni ellenállását — amely szubjektív emberi döntésekben testesül meg — objektív társadalmi viszonyokban és tényezőkben kell keresnünk. A központi szabályozás buktatói A vállalatokon belüli egészséges bérkülönbségek kialakítását hátráltató tényezők közül elsőként a központi szabályozásban alkalmazott megoldásokból fakadó érdekeltségi kérdéseket említjük meg. Abban ugyanis, hogy napjainkban a teljesítmények a vállalatok jelentős részénél nem foglalja el azt a centrális helyet, amit eddigi fejtegetéseink alapján és a hatékony működés követelményeinek történő legjobb megfelelés érdekében be kellene töltenie, jelentős szerepet Játszanak a szabályozó rendszerből következő Okok. A szocializmus három és fél évtizedes történetében alkalmazott központi bérszabályozás nemhogy a differenciálásra ösztönzött volna, sokkal inkább erősítette az egyenjősdire való törekvéseket A bérezés, a munka- és munkáskategorizálás 1956 előtti központosított szabályozása ugyanúgy, mint az ezt követő, úgynevezett átlagbér-gazdálkodás megegyezett abban, hogy a munkáért járó bért az állam és nem a vállalat garantálta, s ez nem függött a vállalat eredményes gazdálkodásától. E megoldások mellett a dolgozók bérszintjéről nem a vállalatvezetés döntött, még a bérarányok meghatározása is csak szűk keretek között tartozott a -hatáskörébe. Ily módon a vezetésnek ugyanúgy, mint a munkáskollektívának az volt az érdeke, hogy mennél magasabb bérszintet harcoljon ki a vállalat számára. Dr. Rozgonyi Tamás szociológus (Folytatjuk.) A tanyáktól a nagyvárosi kerületekig, az ország egész területét ' átjogóan kialakították már a körzeti orvosi hálózatot, amely az egészségügyi alapellátás egyik pillére; egy általános körzeti orvosnak átlagosan 2500 lakost kell ellátnia. Az Egészségügyi Minisztérium egészségpolitikai és szervezési szakembereinek ez az egyik leglényegesebb megállapítása abban az összefoglaló statisztikai jelentésben. amely nemrégiben készült el az 1979-es esztendő egészségügyi helyzetének értékeléseként. Az alapellátásban tevékenykednek a körzeti gyermekorvosok, az üzemorvosok és a körzeti fogorvosok is. Városainkban kiépülőben van a körzeti gyermekorvosi hálózat, s egyes nagyobb községekben is megjelent ez a szolgáltatás, amely a gyermeklakosságnak már 53 százalékára terjed ki. Az üzemorvosi ellátás napi óraszáma 5 százalékkal növekedett tavaly. A kisebb településeken egyre több helyen van általános körzeti-üzemi alapellátás Jelenleg 678 helyen működik fogorvosi szolgálat, feladata a falusi lakosság fogászati ellátása. A városokban a rendelőintézetek egyik részeként tevékenykedik a fogászat. Egy fogorvosra országos átlagban 4300 lakos jut. A járóbeteg-ellátásban komplex, magas színvonalú munkát az alapellátás a rendelőintézetekkel együtt tud nyújtani. A rendelőintézeti hálózat teljesítőképessége egyes területeken és gyógyászati szakmákban meghaladja a szükségleteket; évente mintegy 50 millió esetben foglalkoznak betegekkel. A rendelőintézetek sokszor a beteg kezelését végzik konzílium helyett. Minden tízezer lakosra naponta 36,4 rendelőintézeti szakorvosi óra jut. Egyre terjed a gondozás, s néhány szakellátási területen — tüdő, bőr-nemi. onkológia. ideg-elme, trachoma — ez már alapvető módszer. A járóbeteg-ellátásban egyre több szűrővizsgálatot végeznek. Az egy kórházi betegre jutó átlagos ápolási nap az 1978. évi 14,6 napról 14,2-re csökkent, az ágykihasználás összességében viszont az előző évivel azonos, 86,5 százalékos volt, A kórházak nem tudják várakozás nélkül felvenni a betegeket. Tízezer lakosra 88,3 ágy jutott 1979 végén. Az egészségügyi intézmények tavalyi „minősítő leltára" szerint az épületállomány 75 százaléka régi. A felújítási program üteme az elképzeltnél lassúbb. ezért Igyekeznek hatékonyabban működtetni a hálózatot. A gyógyszertárakban egy év alatt 5,7 százalékkal növekedett a forgalom. Az 1979-re tervezett bölcsődei helyfejlesztésből 2959 valósult meg. A száz bölcsődéskorú gyermekre jutó helyek száma az 1978. évi 11,2-ről 12,4-re nőtt. A szociális otthoni helyek száma 32 319 volt. Az öregek ellátását mind több napközi otthon segíti: ezekben 22 862 rászorulónak tudtak helyet biztosítani 1979 végén. (MT11 Lelki sérültek rehabilitációja Tudományos konferencia kezdődik Szegeden Széchenyi-emléknapok Tudományos előadások az Akadémián Magyarországon a korszerű közgazdasági gondolkodás alapjait megteremtő műnek tartják a szakemberek Széchenyi István „Hitel" című munkáját, amely 150 évvel ezelőtt jelent meg. Az évforduló alkalmából a Magyarok Világszövetsége, a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Közgazdasági Társaspg Széchenyi-emléknapokat szervezett, s a program fő eseményeként kedden tudományos ülésszak kezdődött az Akadémián. A háromnapos tanácskozáson az előadások Széchenyi munkásságának méltatásán túl közgazdaságtörténeti témákat taglalnak, illetve elemzik ""gazdaságunk mai kérdéseit és holnapi teendőit is. A megnyitó plenáris ülésen a rendező szervek' nevében Bognár József akadémikus, a Világgazdasági Kutató Intézet igazgatója köszöntötte a több száz résztvevőt. Ezután Széchenyi munkásságának és a fő művének tekintett Hitel-t méltatta. Széchenyi munkásságával kapcsolatos két szakmai előadás hangzott el ezután. A továbbiakban Hetényi István pénzügyminiszter vázolta a nyolcvanas évek magyar gazdaságának aktuális, a külföldi közgazdászokat is behatóan érdeklő kérdéseit. — A gazdaság további fejlődése — mondta a miniszter — gyökeresen új utakat követel. Az 1970-es és nyolcvanas évtized fő fejlődési irányvonala: a gazdaság, a termelés nemzetközi versenyképességének felzárkóztatása legfontosabb kereskedelmi partnereink színvonalára. Le kell küzdenünk azt a kedvezőtlen körülményt, hogy a termelés hatékonysága nálunk ma is viszonylag alacsony. 1979—80-ban azt a közvetlen célt tűztük magunk elé, hogy — gazdaságunk Jobb versenyképességén alapuló — tartós és szilárd egyensúlyi viszonyokat teremtsünk, következetesen számolva a világgazdasági körülményekkel és országunk reális adottságaival. (MTI) (Egyre több hír, tudósítás i számol be a beteg emberek rehabilitációjáról. Üj munkahelyeket szerveznek, a betegek mindennapi életének megkönnyítésére különleges eszközökkel, gyógymódokkal kísérleteznek. Legtöbb esetben a testi sérültek rehabilitációjáról esik szó. kevesebbszer azoknak utógondozásáról. visszavezetésükről a társadalomba. az egészséges emberek közé. akik ideg- vagy elmebetegségben szenvedtek. A velük való komplex gondoskodást tűzte ki célul a Magyar Rehabilitációs Társaság Pszichiátriai Szekciója. mely negyedik tudományos konferenciáját Szegeden rendezi meg, nemzetközi részvétellel holnaptól, csütörtöktől augusztus 30-ig. A konferencia titkára dr. Pető Zoltán, a Szegedi Orvostudományi Egyetem idegés elmekórtani klinikájának adjunktusa vázolta a pszichiátriai rehabilitáció fontosságát. lényegét, a betegség okait. a tudományos ülésszak programját.) — Az orvosi gyakorlatban a rehabilitáció, a betegek visszavezetése, visszaállítása a mindennapi életbe régi gvakorlat. A különböző műtétek meghatározzák a legoptimálisabb utókezelést, a rehabilitációs folvamat módlát. rendiét, idejét. Társadalmunkban. gazdasági struktúránkban fokozatosan kezdenek kialakulni azok a munkahelyek, foglalkoztatók, amelyek a testileg sérült emTudományos tanácskozás Kedden Pécsett megkezdődött a III. higiéniai kongresszus. Azt vizsgálja, milyen szerepe van a környezetegészségnek az ember egészségének megvédésében, megőrzésében. A kongresszuson hazánkból és tíz más országból csaknem négyszázan vesznek részt. A négynapos tanácskozás plenáris üléssel kezdődött meg kedden, az orvostudományi egyetem aulájában. Dr. Tóth Béla. a társaság elnöke megnyitójában felhívta a figyelmet arra, hogy növekedett az emberi környezetet szennyező anyagok menynyisége és a lakosság egészségi állapotát károsító tényezők hatása. Éppen ezért országos jellegű vizsgálat kezdődött a környezet szenynyezettsége és az egészségi állapot közötti összefüggések pontosabb kimutatására. A higiénikusok társasága nagy részt vállalt a téma kutatásában, s a pécsi kongresszuson ennek tudományos és gyakorlati feladatait vitatják meg. A kongresszus bevezető előadását dr. Straub F. Brúnó akadémikus, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács elnöke tartotta. (MTI) bereknek értelmes munkát adnak. biztosítják. hogy hasznos tevékenységet végezhessenek. Kevesebb szó esik a lelkileg sérültek rehabilitációjáról. védelméről, pedig ezek a sérülések gyakran mélyebbek, jobban érintik a személyiséget és hatásuk időben jobbén elhúzódik, mint a testi zavarok. Az ideg- és elmegyógyászati betegségek felismerésében még sok a kérdőjel. Az alkoholizmust. az agresszivitást, a családi környezet hatására kifejlődő gyermekkori zavarokat például nem mindig és nem mindenki tartja betegségnek. A gyógyításnak kisebbik része az intézeti, kórházi kezelés, nagyobbik hányada a falakon kívül zajlik, ezért a pszichiátriai rehabilitációra különösen érvényes, hogy csak társadalmi összefogással valósítható meg. Sajnos, a lelki sérültek védett munkahelyei még csak itt-ott található, megbecsülésük sem mindig a kívánatos. pedig hatásosan rehabilitálni előítéletek között aligha lehetséges. (Rohanó, meglehetősen zilált korunkban egyre többször hangoztatjuk hogy idegesek vagyunk, túlterheltek, gyötörnek bennünket a munkghelyi konfliktusok, a családi élet gondjai. Statisztikai adatok bizonyítják az öngyilkosságok számának emelkedését, a lelki sérülésekben szenvedő gyerekek gyarapodását stb.) — Hadd kezdjem egy paradox példával. Ma divat hangoztatni, hogy „Ideges vagyok", de sértésnek számít ha valakire azt mondják: „ideges ember". A problémakör meglehetősen bonyolult. A népbetegség jelleget öltő neurózis kiváltó oka többféle lehet és azok mindig összetettek. Előidézheti a teljesítőképesség és az elvárás disszonanciaia. a munkahelyi túlterheltség, a családi élet zavara de lehet oka például az egvre zsúfoltabb közlekedéssel iáró ártalom is. A neurotikus jelenségek sainálatos módon a gyerekeknél is szaporodnak, mert a neurotikus családi környezetben felnövő gyerekek maguk Is neurotikussá válnak. Másik ilyen betegségcsoport: a hangulati élet zavarai. A depressziót és a depressziós beteg sorsának, állapotának alakulását soksok külső kiváltó és befolyásoló körülmény színezheti. E tényezők gyorsíthatják a gyógyulást, de hozzájárulhatnak a rossz idegállapot idültté válásahoz. Ezek azok az esetek, amikor látszólag mindenki értetlenül nézi. hogy minden és megfelelő orvosi kezelés eilenére sem gvógyul a 'beteg. (Az orvosi, kórházi gyógykezelés után hosszú időre van szükség a gyógyulásig, a teljes munkaképesség visszaszn -.éséig. a családi és társadalmi életbe való harmonikus beilleszkedésig. Ezt az időszakot megkönnyíteni, elősegíteni, figyelemmel kísérni az egészségügy önmagában képtelen. Hogy kire szamilanak? Egyszerű volna pasztán annyit mondani: mindenkire!) — A kórház falain kívül pszichiátriai és pszichés rehabilitációban a társadalom minden rétege megtalálhatja a maga feladatát. Ideális, lenne, ha a nagyobb üzemek, vállalatok olyan átmeneti munkalehetőségeket biztosítanának dolgozóiknak, ahol a gyógykezelés után időszakosan csökkentett terheléssel de a megszokott környezetben dolgozhatnának. Erre még nagyon kevés helyen készültek föl és elég sokan Idegenkednek ettől. A rehabilitáció feltételezi az üzemi munkafolyamatokat jól ismerő üzemorvosokat, belőlük ls több kellene. (A Magyar Rehabilitációs Társaság Pszichiátriai Szekciójának holnap kezdődő tudományos konferenciáján a mintegy 250 résztvevő — közöttük külföldi szakemberek — végy szekcióban mintegy 130 előadást hallgatnak és vitatnak meg. A tanácskozás fő témái: A beteg és a gyógyító személyzet kapcsolata. mint a rehabilitációs folyamat közvetítője: A gyermek- és serdülőkori rehabilitációk; A korszerű extramurális pszichiátriai ellátás. mint a rehabilitáció feltétele. A tudományos programot szakmai látogatás és kiállítások egészítik ki.) T. L. »