Délmagyarország, 1980. augusztus (70. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-24 / 198. szám

10 Vasárnap, 1980. attgusrtns 2Í. MAGAZIN „Amit tettem, Adyért tettem..." Az Ady-irodalornnak mindmáig egyik legvitatottabb kérdése a Csinszka-szerelein, Boncza Berta szerepe Ady Endre életének utol6Ó éveiben. A vita legutóbbi fellángolására a nagyváradi újságíró Robotos Imre Az igazi Csinszka címmel 1975-ben a Magvetőnél nsgy példányszámban megjelent könyve adott okot, amely a köztudatba oltotta a házasságba erőnek-erejével belekényszerített Adv legendáját. Azóta folyóiratokban, heti- és napilapokban számos állásfoglalás Jelent meg a könyvvel kapcsolatban, és a szakmai kritika egyöntetűen kétségbe vonta Robotos kötetének tudományos hitelét De a két országban elszórtan közölt tanulmányok a széles olvasóközönség előtt ismeretlenek maradtak, a dokumentumriportnak álcázott könw olvasója Robotos Imre manipulációinak áldozatává vált Ady és Csinszka szerelméről és házasságáról legutóbb Király István: közölt mélyrehatóan elemző, valóban tudományos értékű, átfogó tanulmányt a Kortárs idei első háhom számában. Többször hivatkozik a Kolozsvárott élő Ady-kutatóra, a Dénes Zsófia alapította Ady-jutalommal díjazott Bustya Endrére, aki „a magabiztosan tájékozódó, mélyre ható. könyvbe kívánkozó tanulmányaiban... tudósi becsülettel és lelkiismerettel" végezte el a szükséges forráskritikát és nyilatkozott Robotos könyvéről és attól függetlenül is a Csinszka-kérdésben. — Mivel a kolozsvári Igazságban 1975 szeptembere és decembere között Egy „szembesítés" hitele címmel közölt 13 részes sorozata csupán a legszűkebb magyarországi szakmai körökben ismert, megkérem Bustya Endrét, ismertesse röviden tanulmányának konklúzióit — Nálam tárgyilagosabban tehette és tette meg ezt a Tiszatáj főszerkesztője, Vörös László, aki egyetemi előadó is lévén, áz egyetem Actájának 1977. évi kötetében tanulmányt közölt a Robotos-könyv kapcsán. Egyben igazolta az iménti megállapítást; hiszen még hozzá is csak hat első folytatás, tehát nem egészen a fele jutott el cikksorozatomnak. Az o gondolatmenetét követve sorolom fel: a rendelkezésre álló életrajzi adatokkal és dokumentumokkal bizonyítottam, hogy Robotos, bár minduntalan a „teljes" igazságra törekvést hangoztatja, peéri az Ady.jrodalom legkönynyebben elérhető tucatjával — az Ady—Csinszka-levelezésnek például mindössze egynyolcada jelenti számára a teljeséget! —, emellett e minimális anyagból is tendenciózus egyoldalúsággal válogat; pontatlan Idézési módszere is szándékosan manipulált; elfogultan értelmez még akkor is, amikor egyébként filológiailag pontosan idéz; súlyosan téved Adv Csinszka-verseinek értelmezésében; írásában lépten-nyomon egyértelműen kimutatható, hogy sajátosan értelmezett és a tudományos gyakorlattól — enyhén szólva — merőben eltérő bizonyítási eljárása nem jóhiszemű tévedésből ered, hanem tudatos elhallgatások és elferdítések láncolata. Felhívtam a figyelmet a népszerűsítő életrajzirodalomra háruló roppant felelősségre, s éppen a széles körű érdeklődésből és a példányszámból eredően tömegnéretűvé váló köztudatszennyező veszélyességére Robotos könyvének. Bár a cikksorozat megírása idején a nyilvánosság előtt sem maradtam egyedül a könyv álláspontját és módszereit visszautasító kritikámmal, Szőcs István, Lázár László, Láng Gusztáv és Marosi Péter polémiája előttem, illetve sorozatommal egy időben folyt az Utunk, az Ifjúmunkás meg a Hét hasábjain Robotossal, mégis egy kissé úgy éreztem, hogy a ..szakma" cserbenhagyott. Mindössze a Tiszatájban szólalt meg Féja Géza, 1975 októberében, rámutatva a „Csinszka-revízió" gyökerére: Ady Lajos dicstelen szerepére. s tiltakozva az újra felmelegített rágalmak és gyalázkodás ellen. Talán valami olyasféle megnyilvánulásra számítottam. uJa-A. Apmu, oieafnaf kca^Ox 12- iLcyQuu. ^cíttí /(UUJCÍM-. ti útt l4<yj /CA </á~HA áf aít**, - ' ' w '. ' tt IuajiccojLiju' tUcujJ^ (aiUsin 4a{yhl jeLku. , / — • i a ^Í CaV t OUCUMjJl CAC^ ÓucA- -4 oA" . ^ ajetlu. A"/ U. J ^ ffU t ML-lu tr&ÉsH'*/ M. * * tnSLA UtU-7 ÁutJ^ / T 0, 4 ' •A tá terZtou., « n4 Éulifap irr/cjiToUlfl+\mcJ)./ hfa a CuoyvuíA. ^ aj. L Ú É> MiAjuf. ^Unp^kJ: Vlo^LJ: „!...! Itt élek és nyugodtan élek s azért hogy itt élhessek és nyugodtan élhessek ezeket a kis pénzkérdéses — rosszindulatú csetepatékat — nem szabad nagyon a magam ügyévé tennem. A magam igazának nyugodt és becsületes biztonságában nézője és olvasója maradok és akarok maradni ennek az egész érdek komédiának. Amit tettem Adyért tettem a geni éjért, aminek nincsen ára s aki nálam többet jobbat, neki valóbbat tudott adni — az emlékezés jóérzésébe őrizze a jutalmát annak amit tett. Én is csak azt teszem. Ez egy belső kultusz, tiszta és zavartalan, a többi a lárma körülötte, a nevével való visszaélés, meghazudtolása másképp történt dolgoknak, kiforgatása a magunk életének-nem az én dolgom és nem erdekei. Interjúkat leadni, bizonyítani kezemben levő adatokkal — játékosan könnyű volna, olcsó és méltatlan. Jobb ez így Margit. Bennem béke van, megszenvedett. Kegyetlen irgalmatlan béke. !...! (Részlet Csinszka Chorus Margithoz írt leveléből.) Boncza Berta 11 éves korában (Fotó: Mártonty Gy. utóda 1905. június 30. Budapest) amilyenre 1978 novemberében a Magyar Orvostörténeti Társaság főtitkára mutatott példát a „£emmelweis-krimi" kapcsán a Magyar Nemzetben tett nyilatkozatával. A mi esetünkre is érvényes dr. Antall József néhány mondata: „A szakmai körökben eddig senkit sem tuott megtéveszteni, de — sajnos — a nagyközönségnek nem áll módjában tájékozódni a tényeket illetően, és az izgalmas valótlanság mindig nagyobb érdeklődést vált ki, mint az unalmas tények. (...] A magyar múlt megbecsülése, tisztességünk őrzése a valótlan állításokkal szemben mindenkinek kötelessége, akár itthon, akár külföldön él. Nem lehet senki üzlete vagy szellemi játéka, ez nem tartozik a' szabad véleménynyilvánítás vagy a tudományos állásfoglalás szabadsága körébe." Mivel Robotos könyve Budapesten jelent meg, a magyarországi irodalmi és irodalomtörténeti folyóiratok gyorsabb reagálását reméltem, holott azt is nagyon jól tudtam, milyen behozhatatlan hátránnyal indul egy alig tízezres példányszámú irodalmi, sőt egy-két ezres szak, mai folyóirat tudományos szemléje a több tízezres példányszámot nem sajnáló — pikáns témáról lévén szó! —, abszolút reálisan kalkuláló „kiadói fantáziával" szemben. Szerencsére a szakmai kritika nem maradt el, mindössze késett egy keveset, ami természetesen korántsem jelenti azt, hogy elkésett lett légyen: „Robotos Imre könyvének címe Bölöndi Györgynek immár klasszikussá vált Adykönyvére utal, annak címére rímel. De ahogyan Robotos könyve maga is tévedés, a címe is az." (Irodalomtörténet); „Szerzőnk képtelen megőrizni tárgyilagosságát [...]. Harag, irónia, maró szatíra hullámzik végig könyvén, s ez sajnálatosan megzavarja tisztánlátását. [...] A stílus [...] legtöbbnyire agresszíven tendenciózus és szájbarágó [...]. Nem, ez még mindig nem az igazi Csinszka." (Irodalomtörténeti Közlemények) A Kortársban megjelent kritikának bőségesen elég a címét idéznem: Az igaztalan Csinszka-kép. Az Irodalomtörténeti Közlemények recenzense írta: „lélekbúvár és irodalomtörténész legyen a talpán", aki a Csinszka-kérdésben „kigöngyölgeti az igazságot". Nos, minden késésért sokszorosan kárpótolva éreztem magam, amikor Király István tudósi és írói kvalitásairól ismételten meggyőző tanulmányát elolvastam. És emberi kvalitásairól! Hirtelenjében nem is tudom, hogy lélektanász szaktudós vagy pszichiáter orvosprofesszor emberismerő és embert megértő képességéhez . hasonlíthatnám. de ott Van még az egész kort a történész biztonságával felrajzoló-megelevenitő Király István, és az irodalomtudósról még nem is szóltam. És különös örömömre szolgált Ruffy Péter beszámolója a Magyar Nemzetben arról a vitaülésről, amelyen az Ady-kutatók munkaközössége a budapesti egyetem bölcsésztudományi karán március végén megvitatta a legilletékesebb tollából származó Csinszka-tanulmányt. Személyes emlékek is kapcsolódnak ehhez a munkaközösséghez. hiszen alig egy fél éve, hogy néhányszor magam is közöttük lehettem. Schweitzer Pál, Kovalovszky Miklós és Vezér Erzsébet hozzászólását említi név szerint az újságcikk, de ott látom Koczkás Sándort. Vitályos Lászlót Láng Józsefet és a többieket is mind... A szakma állásfoglalása egyértelmű. És merőben mást diktál, mint a kiadóvállalat üzleti szempontjai... — Az azóta eltelt idő, és elsősorban múlt év végi magyarországi tanulmányútja bizonyára tovább árnyalta az öt évvel ezelőtt rajzolt képet. Milyen új vonásokkal gazdagodott Bustya Endre Csinszka-portréja? — Erre nagyon röviden tudok felelni: a gazdagodás csakis mennyiségi volt. és nem minőségi. Ady-kutató kollégáim — azok, akiknek a nevét az előbb soroltam fel, és azok, akiknek a nevét esetleg kifelejtettem. — jóvoltából hozzájutottam a pillanatnyilag teljes Ady-levelezésanyaghoz és sok más adathoz, publikációhoz. így talán érdemes lesz kötetté kerekítenem azt a cikksorozatot. amelyet 1977-ben közöltem az Utunkban, illetve a Korunkban, s amelyben az Ady Endre és Boncza Berta első személyes találkozásától, tehát 1914. márciusától kezdve novemberig követtem szinte napról-napra a kettejük életének, kapcsolatuknak eseményeit — az akkor rendelkezésemre állott levélszövegek publikálásával. Ez most már mennyiségileg is gvarapftható, s időben, a csak levélbeMt ls ideszámítva is kiterjeszthető ismeretségük — — teljes egészére. — Az Ady-centenárium után előtoraulhatnak-e még lappangó dokumentumok, általában vannak-e még fehér foltok az Adykutatáslan? — Az Ady-centenárium a publikációk olyan dömpingié hozta amilyenre — azt hiszem — nemcsak az Ady hanem más klasszikusunk esetében sem található példa A könyvek, foIvóirat-közleménvek és űisáecikkek közt persze voltak olyanok is — ez természetes és elkerülhetetlen —, amelyek az Ady-kutató, a szakember számára nem mondtak nem adtak semmi újat, de több-kevesebb népszerűsítő, figyelemfelkeltő funkciója, haszna és ertelme szinte mindnek volt. Ám azok az irodalomtörténészeK. akiket az előbbiekben említettem, s rajtuk kívül még jó nénányan, olyan értelemben is kitettek magukért, hogy nem csupán mennyiségileg sok a nevükkel jelzett cikk, tanulmány, összeállítás vagy önálló kötetként megjelent munka, hanem tudományos értéküket tekintve is jelentősen gazdagítottak az Ady-kutatást az Ady-irodalmat. \ fehér foltok eltüntetése, felszámolása terén jelentős lépésre adott alkalmat és — publikációs! — lehetőséget a centenárium. de maradt még munkánk a „szürke hétköznapokra" is. hiszen ha nem lennének fehér foltok. ha nem maradtak volna felderítendő adatok, tisztázandó kérdések, akkor megszűnne a szakmánk. Szerencsére, van tennivaló bőven, sőt szinte létszámunkat és erőnket meghaladóan sok munka vár még reánk. — Végezetül, mikorra várhatjuk a Bustya Endre Ady-kutatásait összefoglaló kötet megjelenését? — Akik ismernek, tudják, hogy nagyon lassan és még filoszmércével mérve is piszmogósan dolgozom. Időpontot tehát még mondani sem merek, hiszen ismerőseim mar egy ilyen kérdés elhangzásakor is a hasukat fogják A válaszomra már nem is kíváncsiak. De félretéve a tréfát: pillanatnyilag egy részletes életraizi kronológiával és versbibliográfiával ellátott Ady-képeskönyvet vár tőlem a Kriterion Könyvkiadó. Utána szeretném összeállítani a már említett Ady— Csinszka-kapcsolat időszakát bemutató kötetet, ami lényegében az 1912—1919 közötti Ady-életrajzot ölelné fel. És itt van az a munka, amellyel hivatalosan is megbízott magyarországi tartózkodásom alkalmával a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztálya: Ady novellái kétkötetes kritikai kiadásának elkészítése. Valószínű tehát, hogy ..szakaszosan" fogok a továbbiakban is dolgozni az Ady-életrajzon. az 1912—1919-es periódus után tehát ismét egv kisebb, két-három, esetleg négyöt éves alkotói szakaszára fogok „koncentrálni" Ady életének. Sietség. felületesség, kritikátlanság á legveszedelmesebb buktatója a filológusmunkának, és nélkülözhetetlen az egymás munkái* figyelemmel kísérése, és még fontosabb egymás murkálának ses tése. Ám kötelességünk a .sürgősségi beavatkozás", ha az igazság meghamisítását, az adatok rossz szándékú manipulálását, tények elferdítését. félremagvarázását észleljük. KESZTHELYI GYULA