Délmagyarország, 1980. augusztus (70. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-24 / 198. szám

10 Vasárnap, 1980. attgusrtns 2Í. A gazda szeme Papp Gyula, a városi tanács elnöke, az ünnepi hetek egynémely tapasztalatáról Túl imgyunk a huszonkettediken. A szabadtéri színpadról leszedték a díszleteket, összecsomagolták, a kiállításokat bezárták, elkészült a gyorsmérleg, kihirdették a jövő nyári műsort, lassacskán leveti ünnepi ruháját a város is. Mindössze az alaposabb, körültekintő elemzés várat még magára, jószerivel ennek sietünk elibe Papp Gyulával. a városi tanács elnökével, aki jóideje közvetlenül is erősen érdekelt mindabban, ami nyaranta az ünnepi hetek égisze alatt történik Szegeden: elnöke a fesztivál intézőbizottságának. Zelk Zoltán Tengernél erősebb Az udvaron hol Lajcsi sántikálva spárgán húzta a papírskatulyát. a két utcára nyíló vaskapu közt hány tenger dördült át! hány ország partja, hány égbolt beomlott. de állnak azok a templomfalak és soha semmi tenger le nem mossa a falakról a gvermekárnvakat — élünk míg élünk, de gyermekkorunk az istennél is halhatatlanabb! Andrássy Loios Lenn a folyónál Mondd mire gondolsz, amikor, amiként.. Lángol-e ott ugyanúgy az az ég? Látod-e még azt a csillagot ott. azt ami, úgy. csak nekünk ragyogott? ... Várom, hogy hív az a rég-üzenet: súgd a patakba, ott. volt-nevemet. Változik-e az időjárás? — Tóbb mint két évtizede gazdája a városi tanács Szeged nyári rendezvényeinek Hat hét leforgása alatt közel félszáz programot szervez, intéz, egyeztet; alakítja a nyár arculatát, gondoskodik arról, hogy az események egységes közművelődési terv, ha tetszik koncepció, szerint kapcsolódjanak egymásba. Egyedül természetesen képtelen volna. Széles társadalmi bázisra támaszkodik, hogy csak kapásból soroljam, a néptáncfesztivál elképzelhetetlen a szakszervezet, az ifjúsági napok a KISZ. a nyári egyetemek pedig a TIT hathatós erkölcsi és anyagi támogatása nélkül. A társadalmi háttér megsokszorozza a tanács erejét, hiszen emberek sokaságát tudhatjuk magunk mögött. a tömegszervezetek erkölcsi felelősségvállalását és a rendezvények tömegkapcsolatait, az előadásokon statisztálóktól a jegykezelőkig. kiállítások bábáitól a kirakatversenyek előkészítésén fáradozókig. A társadalmi összefogást. megmozdulást, kollektivitást. mely nyaranta Szegeden tapasztalható, őszintén szólva akkor értékelhetnénk igazán, ha valamilyen okból kifolyólag az ünnepi hetek elmaradnának egyszer. Mindjárt kiderülne, mi mélyen ágyazódtak a városlakók napi tevékenységébe, szokásaiba. reflexeibe. — Elnézve, ami csupáncsak a szabadtéri előadásain, mi több, próbáin zajlik, valószínűleg egyedülálló. A szinházkészítés kulisszatitkairól hull le az ismeretlenség fátyla. valóságos össznépi heppening kerekedik a téren. Hanem mindennek ara van, bizonyításra nem szorul, napjainkban különösen. Az ünnepi heteink föltehetően komoly anyagi koncentrációt is igényelnek. s régóta fészkel a köztudatban, hogy nyárra dob be a város apait-anyait, a többi tiz hónapban meg ennek levét iszszttk. — Nemcsak az emberekben, az emberek közösségében, a városokban is munkál az önmegmutatás igénye. Hogy minél kedvezőbb színben tüntessék föl magukat ismerősöknek, ismeretleneknek, szomszédoknak, idegeneknek. Ebbeni igyekezetében Szeged, állíthatom, szép eszközökkel dolgozik. Tudománynyal. nevelő hatású művészetekkel; s nem is eredménytelenül. Tudnak rólunk, jó hírünket keltjük, önmegmutatásunk látványos alkalmai az ünnepi hetek, melyeknek múltja, hagyománya. jelene, rangja sokmindenre kötelez bennünket. Az a véleményem, hogy napjainkban, mikor a népgazdaság felől keményebb szelek fújdogálnak a kultúra háztartására is. el kell döntenünk. csináljuk tovább vagy sem. Ám ha igen. márpedig rr.inden vágyunk, akkor egyszersmind tudomásul kell vennünk. az ünnepi hetek nem hétköznapi hetek, a takarékosság nem jelenthet szürkeséget. Észszerű takarékosságra van szükség tehát, amiképpen a szerény pénzű emberek is tisztességgel ülik meg ünnepeiket, A jelen gazdasági helyzetben is úgy látjuk. hogy folytatnunk kell. amil elkezdtünk — amire a tradíciók biztatnak —. s megfelelő színvonalon persze. A kérdésben szereplő anyagi összefüggésekről csak annyit, a szabadtéri játékok költségvetése körülbelül fele a színházénak. Igaz. a szabadtéri idényjellegű, egy hónapig tart. a színház pedig tíz hónapig játszik, ugyanakkor a nézőszám közelítően azonos a két helyen, s ezt mondhatnám akár felkiáltójellel. A föntemlített társadalmi bázis azt is jelenti, hogy társaink a közös cél érdekében előveszik a pénztárcáikat, magunk pedig, a városi tanács, éves költségvetési terveinkbe építjük be a nyarat, tehát nem különítjük el. Viszont permanensen vizsgálnunk kell az arányokat. Szabadjon azért megjegyezni, ha pár hétre is, de Szegeden országos színvonalú és hatósugarú művészeti eseményeket szervezünk. melyekből nem utolsó sorban a mi helyi kulturális és művészeti életünk profitálhat. Ilyenkor léphet országos deszkákra a helyi művészet. Megmutatkozhat és megmérethet azon a színvonalon, amit mi az országos élvonalnak, nem egy esetben a nemzetközinek tudunk, ismerünk. Színészeink, énekeseink a szabadtéri válogatott szereposztásaiban, festőink, szobrászaink az országos tárlaton, soroljam? Mi másként kerülhetjük el a vidéket olyannyira fenyegető provincializmus veszélyét. ha nem így például. Ünnepi heteink bevált védőpajzsunk az elszürkülés, elértéktelenedés, önmagunk túlbecsülése ellen. — Az ünnepi hetek ütőerén a szabadtéri játékok „vére lüktet", beszéljünk tehát az idei nyárszínházunkról. Tudom, nem szereti, ha a szabadtéri játékokát, mint kifejezést, a színház tulajdonképpen mégiscsak szinonim fogalmával váltjuk föl. dehát a közvélemény sem disztingvál különösképpen. S minthogy a közhangulat bizonytalanul és kesón mérhető, maradjunk meg a sajtókritikáknál, melyek idén is vegyesen tálalták a szegedi játékok előadásait. Nota bene, föltűnt azért, sokan és sokat szóltak róla a tömegkommunikáció országos és helyi csatornáin. Eszméket és rögeszméket, előítéleteket és friss észrevételeket egyaránt szellőztettek, vagyis megkülönböztetett figyelmet kaptunk a nyár országos eseményei között. Ami feltétlenül örvendetes. — A kritika és a közönségvélemény diszharmóniája nekünk is évtizedes tapasztalatunk. Anynyi bizonyos. Szegedre szívesen jön a közönség, hozzászokott, hogy nyáron szabadtéri játékokat rendezünk, a jegyek eladása úgyszólván nem jelent gondot. A nézők többsége persze az úgynevezett népszerű műfajok^ produkciók színreállítására biztatna bennünket, ezzel szemben a kritika folyton megújulást vár, vagy jobb esetben az eredeti koncepciót kéri számon. Amelyből magunk sem engedünk. Meggyőződésünk, hogy népszínházat kell játszanunk. mely tartalmában a hazai és nemzetközi opera- és drámairodalom klasszikusainak igazi otthona, formájában a látványnak szán meghatározó szerepet, s szőrmémén bánik a kísérletezéssel. Tapasztalataink szerint mindaddig. míg ehhez a koncepcióhoz tartottuk magunkat, biztosított volt a siker A problémák mindig ott kezdődtek, ha eltértünk ettől a vonaltól. Mégis úgy látom, bár nem kísérleti műhely a szegedi szabadtéri, adott esetben, mondjuk úgy. évadonként egy-egy darabbal, megpróbálhatunk járatlan ösvényeket is járru. Sorolhatnék példákat, de maradjunk csupán a pár nappal ezelőtti Piros karavánnál Szelesebb látómezőn értelmezve. olyasmi jut eszembe mindig, hogy a mai kor embere, meiy tudatában a komputerek világát járja, érzelmeibenerkölcseiben a régebbi korok, századok művészetére fogékony, ettől aztán a korszerűbb igényeknez méretezett vállalkozásainknak igazán nincs közönségsikere. Ettől eltekintve, megítélésem szerint, valamennyi nyárévad átlagos színvonalában elérjük az országos mércét, mi több. esetenként a nemzetközit. Nézőink igényeinek tehát megfelelünk. Még akkor is. ha az úgymond közonségvélemény csalóka, a televízió jóvoltából naprakészen tájékozott a világszínvonalról, így aztán, ha • a szegedi játékok valamely produkcióján nem találkozik nagynevű művészekkel, hajlamos a summás lekezelésre, elmaradunk a világszínvonaltól Fölmerül persze a kérdés, mit tehet a város a szabadtéri játékok előadá-* sainak színvonaláért? Műsorpolitikaiéban klasszikus értéket keres, és időről-időre kísérletezik. Ez utóbbi téren tapasztalni a gyengeségeinket. Nem nyugszunk bele. egyre intenzívebben keressük a kitx>ntakozás útját. Köztudomású, több ismert hazai szerzővel állapodtunk meg, közösen. a minisztérium és az írószövetség erkölcsi és anyagi támogatását élvezve; hátha sikerül meghonosítanunk a szabadtéri különleges környezetében ts a mai magyar drámát. Ezért vettük örömmel Páskándi darabjának, a Kálmán királynak bemutatóját; a mű. meggyőződésünk szerint, tömegekhez szól, mai érvényességgel. jószívvel vállalnattuk színrevitelének kockázatát. Problémái ellenére is érdemes volt bemutatni. A színvonal másik két tényezője, a műsorpoiitika mellett, a kivitelezés és a szereplőgárda. Az utóbbiról elmondhatjuk. Szegeden az elmúlt két évtized során föivonult a _ hazai élvonal, sőt operaelőadásainkon nem ritkán a nemzetközi is. Hogy nem tudunk következetesen világnagySágokat szerződtetni operaelőadásainkra. abban jelentősen közrejátszanak a valutagondok, s olyan körülmények, hogy az élvonalbeli művészek rendkívül elfoglaltak. A szocialista országokból így is sikerült kiváló művészeket szerződtetni. akik úgyszólván sohasem keltettek csalódast.* mi több. egyikük-másikuk pályája a szegedi föllépést követően ívelt föl igazán Végezetül pedig, ami a szabadtéri előadások kivitelezését illeti, rendezöcentrikusak vagyunk. Azt kell mondanom, természetesen és sa 'nos. Mert, például míg ez a reooezőcentrikusság a prózai előadásokon általánosan elfogadott. színházi életünk bevett szokása a mi Játékainkon is érthető — addig operában erősen megkérdőjelezhető, hiszen itt szerencsésebb az úgynevezett sztárokban gondolkodni. Ha bírjuk, tesszük is. Mindazonáltal kivitelezésben' js az ország legjobb rendező-tervező művészeivel dolgozunk. Ügy is mondhatnám. az ország nyári színházi vállalkozásainak rendezőtervező gárdája Szegeden nőtt föl. Ivlégsem félünk újakkal próbálkozni, egyebet ne említsek, az idei Kálmán királyt Ruszt József rendezte, aki debütált a szegedi dómszínpadon. Kétségtelen viszont, minden művésznek előjoga akár a rendezésbei i szereposztásbeli tévedés, éppen ezért vesszük örömmel ha a kritika megvitatja: a polémiák erősítik, semmint gyengítik a szabadtéri iá'ékokat. Csapjanak össze minél szenvedélyesebb vélemények. annál többet tudunk tanulni belőlük Idén sem tapasztaltam másként, jószerivel ahány kritika, annyifajta vélemény. Annak okozzon csalódást, aki csak az egyiket olvassa, s a másikat nem. • NIKOLÉNYI ISTVÁN Földünk időjárása az utóbbi években erős, és rövid időnként visszatérő ingadozásokat mutat. A rendelkezésünkre álló adatok nem elegendőek ahhoz, hogy az időjárás megváltozásának állandó jellegű tendenciájáról beszéljünk Ám az egyre gyakoribbá váló „rendkívüli időjárási jelenségek" a klíma bizonyos labilitásáról tanúskodnak. Az utóbbi száz esztendő meteorológiai adatainak az elemzése azt mutatja, hogy Földünk éghajlata 1880-tól 1940-ig melegedett, az északi félteke átlagos hőmérséklete ezen időszakban csaknem egy teljes Celsius-fokkal növekedett. A negyvenes évek után azonban lehűlés kezdődött. amely az északi félgömb hőmérsékletét mintegy fél fokkal csökkentette. Emellett az északi félgömb légköri cirkulációja visszatért ahhoz a sémához. amely a XIX. század végének légköri cirkulációs sémájához hasonlított. Sok tudós véleménye szerint a lehűlés folyamata folytatódik, és ez az éghajlati viszonyok még erősebb ingadozásához vezethet. Ezen a véleményen van a Meteorológiai Világszervezet Végrehajtó Bizottságának neves tudósokból álló csoportja is. Igaz, hogy ők a véleményükhöz azt a magyarázó megjegyzést fűzték, hogy az utóbbi néhány évben a lehűlés kevésbé nyilvánvaló volt. ha ugyan nem beszélhetünk bizonyos fokú felmelegedésről. Ezt a verziót tények támasztják alá. A tudósok rendelkezésére álló tudományos adatok nem adnák okot az aggodalomra. hogy napjainkban erős lehűlés következik be. amely végzetes hatást gyakorol az élelmiszerek termelésére. Mint ismeretes, az időjárásra lényeges hatást gyakorol a Napból sugárzó hő eloszlása a Föld felszínén. A Föld felszínét elérő napenergia mennyisége az attnoszíéra áttetsző tisztaságától függ. Ezen kívül a Föld felszíne az ember gazdasági tevékenységének eredményeként is felmelegszik. Feltételezhetjük, hogy az átlagos hőmérséklet további változását az atmoszférába jutó szénaioxid mennyiségének növekedése határozza majd meg. továbbá az atmoszféra áttetszőségének esetleges megváltozása, amelyet mesterséges es termcszetes tényezők idézhetnek elő, többek között bolygónk ózonrétegeriek a megbomlása. Helyi méretekt>en a klíma bizonyo6 változásait idézhetik elő a természet-átalakítás különböző formái, például az erdőterületek jelentős megváltozása, a víztárolók átcsoportosítása. A hőmérséklet csökkenése a mérsékelt és a viszonylag hidegebb földrajzi övezetekben a vegetációs időszak lerövidüléséhez vezet, amely a mezőgazdasági kultúrák terméshozamának csökkenését vonja maga után. A meleg éghajlati övezetekben a hőmérséklet csökkenésének kedvező hatása lehetne. Ez azonban a gazdálkodás megszokott formáinak a megváltoztatását tenné szükségessé, s az átszervezés sok esetben jelentős időt igényelne. Egy világos: a klíma tartós megváltozása a megszokott, kialakult feltételek átszervezései tenné szükségessé. A közeli években vagy évtizedekben katasztrófális következményektől nem kell tartanunk. A tudással és technikai eszközökkel felvértezett ember megtanul védekezni a természet „cselszövései" ellen. Valószínűtlen, hogy a közeljövőben természetes, tartós lehűlés tendenciája érvényesülne — ez az egyöntetű véleménye a világ huszonnégy országa meteorológiai szolgálata képviselőinek. A természet, mint ismeretes, a sa.iál tevékenységét nem hangolja össze az ember tevékenységével. És az embernek készen kell állnia arra, hogy a szükséges pillanatban ésszerű kiigazításokat hajtson végre a természeti erők folyamatában tízért a Szovjetunióban és más országokDan is elméleti kutatásokat, valamint kísérleteket végeznek a meteorológiai folyamatok és az időjárás helyi méretű mesterséges befoi '.-'•o á ,ra (a jégeső, a köd elleni harc. egyes körzetekben a felhőképződés megakadályozása, a csapadék mesterséges előidézése). Ezen a területen nagvon fontos a nemzetközi együttműködés fejlesztése a kutatások és a tevékewység nemzetközi méretű összehangolása. T. ML