Délmagyarország, 1980. augusztus (70. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-20 / 195. szám

65 \ Szerda, 1980. augusztus 20. 5 SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Szakest Lakatos Béla— Csemer Géza: Piros kara­ván. Előadás a Dóm téren, ma este 9 órakor. A XXI. Szegedi Nyári Tárlat a Móra Ferenc Mú­zeum Horváth Mihály utcai Képtárában. Lchoczky János kovács iparművész kiállítása a Gulácsy Lajos Teremben. Tóth Valéria szobrász­művész kiállítása a Móra Ferenc Múzeum kupolájá­ban. Fotóklubok 16. szegedi szalonja a Bartók Béla Mű­velődési Központban. Bahget Iskander fotóki­állítása a Bartók Béla Mű velödési Központban. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai: Ember és környezete; Csongrád megyei parasztbútorok és -viseletek; Kőolaj és föld­gáz; Szegedi Galéria: Lucs­képgyűjtemény; Hunok, avarok, magyarok: „Vasvi­rágok"; Móra-emlékszoba: „Tűzön-vízen keresztül él Szeged". A Fekete-házban: Szeged felszabadításától az ország felszabadításáig". Kevesebb rendezvény, több néző Ha érnek véget az ünnepi hetek Aía fejeződnek be Szegeden az idei szabadtéri játékok, egyben az ünnepi hetek eseményei. S mint a huszonnegye­dik órában rendesen, tegnap, kedden ülésezett a városi ta­nácsházán a fesztivál intéző bizottsága. Papp Gyula, a vá­rosi tanács és az intéző bizottság elnöke mondott bevezetőt, zárszót; a megyei pártbizottságot Tóth Zsuzsanna munka­társ. a városit Szántó Tivadar osztályvezető, a megyei ta­nácsot Szabó G. László elnökhelyettes képviselte. Horváth Mihály, az intéző bizottság titkára tartott tájékoztatót. Ésszerű takarékosság, szel­lemi és anyagi koncentráció. E napjainkban közkeletű mottóval tervezték meg az idei ünnepi heteket, s hogy milyen eredménnyel, önma­gáért beszélő adat: a tava­lyihoz képest kevesebb ren­dezvényt majd tízezerrel többen látták, a nézőszám 360 ezer. „Ami a programo­kat illeti, bár nem zártunk kimagasló évadot, alapvető célkitűzéseinket teljesítet­tük" — hangoztatta - Hor­váth Mihály. A szabadtéri játékokon változtatni kel­lett az eredeti elképzelése­ken. A műsor jellemző vo­nása, hogy közelített a kor­társ művészethez, mely tö­rekvés az előadások és a művek megítélésétől függet­lenül is kedvező visszhan­got váltott ki. ősbemutató­val indult. Páskándi Géza történelmi drámáját a Kál­mán királyt Ruszt József ál­lította színpadra, aki első szabadtéri feladatát minden­képpen biztatóan látta el, noha az előadások fogadta­tása. elsősorban a kritikák tükrében, meglehetősen ve­gyes. Am a szélsőséges meg­Kitáncolni magam 19 Németh Ildikó — A balettintézet néptánc tagozatán tanultam én is, tehát 14 éves korom óta. táncolok. A végzés után azonnal az együttesbe ke­rültem. Ennek már öt éve; Akkor kezdtem a pályát, amikor Rábai Miklós már nem élt; azt hiszem, ez meghatározó jelentőségű volt, már ami az indulást illeti. Az intézetben Timar Sándor és Györgyfalvai Ka­talin tanítottak, rengeteget kaptam tőlük. Igen kemény tempó volt szokásban; na­ponta délután fél háromtól este 6-ig, megállás nincs, szombaton sem. Szóval, elég erős felkészítőben volt ré­szem. Ami utána az együt­tesben következett, az elég furcsa volt számomra: jóval többet vártam. Itt a reper­toárt tanuljuk, öt év alatt két-három félórás űj műsort, meg egyetlen hosszabbat gyakoroltunk. Dehogy taga­dom: elégedetlen vagyok, többet várok, azt - akarom, hogy több és nehezebb fel­adatom legyen. Igazi, nagy szólista feladatok. Tudom, most afféle ifjonti hübele­balázskodásnak tűnhet minden, amit mondok, de talán nem elítélendő, hogy szakmailag fejlődni szeret­nék, nem is akármennyit és nem is akárhogyan. Az is­kolában nagyon hozzászok­tattak bennünket a munká­hoz, saját magamtól is töb­bet követelek, mint ameny­nyit itt tőlem elvárnak. Sze­retném már „kitáncolni" magam! Nem csoda, ha kü­lönböző póttevékenységekre fanyalodom, többedmagam­mal: vidéki táncegyütteseket patronálunk (például a JATE néptáncegyüttesét is oktattam már), hetente két­szer-háromszor ellátogatunk hozzájuk, koreográfiákat csinálunk, egyszóval közösen dolgozunk; de ez nem igazi „táncos mijnka". Táncos va­gyok, az is akarok lenni, mem oktató! Az elmúlt két évben mi, „elégedetlenek", két alkalommal is magunk szerveztünk magunknak munkalehetőséget: Párhuzam címmel kétórás műsort ál­lítottunk össze. Hat pár táncolt, a Sebő együttes ki­sért, s egykori tanárunk, Tímár Sándor koreografálta a programot. Nagyon öröm­teli dolog volt, de a hiányt végső soron nem pótolhatta. Tehát: maradt az elégedet­lenség. Pedig jó lenne, ha megszűnne... D. L. ítélést más bemutatók sem igen kerülhették eL Annak dacára, hogy a népszerű Karolosz Trikolidiszt kérték fel dirigálásra, közönségsi­kere is elmaradt a Falstaff előadásainak. Egyéb okok mellett pusztán csak any­nyit, hogy kellemetlenül érintette a rendezőket a ro­mániai Kónya Lajos lemon­dása és az a körülmény, hogy a másik kolozsvári művész. Kriza Ágnes, későn érkezett, nem is tudott föl­lépni a premieren Várako­záson felüli fogadtatásra lelt viszont Bizet Carmenie: míg az 1969-es előadásokat a fé­rőhelyek mindössze 67 szá­zalékos kihasználása jelle­mezte. most 90 százalékos a statisztika. Az Operettszín­házban százas szériát meg­ert Piros karaván szabadté­ri megjelenése nem váltot­ta be a hozzáfűzött remé­nyeket. A belépők ugyan jó előre elkeltek, viszont a szü­netekben sokan távoztak, föltehetően mást várt a kö­zönség,. mint amit kapott, s persze szakmai kifogások is fölmerültek a darabbal, színrevitelével. Telt,: házakat vonzott az Állami Népi Együttes vendégjátéka, ami annak bizonysága, hogy (kü­lönösen koncertjellegű mű­sorokkal) itt mindig sikerre számíthatnak. Töméntelen gondot oko­zott. anyagiakat emésztett föl az előadások műszaki­technikai feltételeinek biz­tosítása. Késtek a díszlet­és jelmeztervek, gyakran kerültek kényszerhelyzetbe a műszakiak. Komoly segít­séget jelentett a honvédség közreműködése, a katonák nemcsak statisztáltak, ha­nem derekasan besegítettek a dís^letezéshez is. Házila­gos kivitelben sikerült be­fejezni a világítási rendszer rekonstrukcióját, s rövide­sen hozzá kellene kezdeniük a hangsugárzók cseréjéhez. A szabadtéri játékok 16 elöadásat több mint 80 ez­ren látták (81 százalékos helykihasználás). 8 ezerrel többen, mint a tavalyi pro­dukciókat. A társrendezvények kö­zül országos jelentőségű, nemzetközi rangú volt az ipari vásár, ahol a korábbi jugoszláviai és turkui kiál­lítók mellett az idén meg­jelentek másik két testvér­városunk, Odessza és Lódz képviselői is. Kétszázhar­mincháromról kétszázötven­háromra emelkedett a ma­gyar kiállítók száma, az összes kiállítóké 328-ról 413-ra. A bíráló bizottság 15 nagydíjat, tíz különdíjat. 57 vásári díjat ítélt oda. s 6 közönségdíjat osztottak ki. A tíznapos vásárt 125 ezren tekintették meg. Kevesebb közművelődési programot szerveztek. A hangverse­nyek közül kiemelkedő volt a kolozsvári kamarazenekar fellépése. Jól szolgálták a magyar oktatásügyet és köz­művelődést a TIT nyári egyetemei, s különösen ör­vendetes, hogy a művelő­déselméleti egyetem hallga­tói között mind több az üzemi munkahelyek műve­lődésével foglalkozó szak­emberek. Néhány kiállítás a helyiségek tatarozási és garanciális munkálatai mi­att elmaradt, a nyári tárlat viszont kiemelkedően szín­vonalas volt: 169 művész 300 alkotását fogadták el, mutatták be, s a megnyitás­kor 6 fődíjat. 3 munkaju­talmat adtak át. A kiállí­tás idejében 38 művet, vá­sároltak meg, félmillió fo­rint értékben. Az if júsági na­pok rendezői gazdag kíná­lattal várták a fiatalokat, az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda szervezésében 5 ezer 200-an érkeztek vá­rosunkba, sajnos, jó néhány hívatlan vendég is. Kár, hogy az ifjúsági napok ere­deti céljai némileg háttérbe szorulnak; Kfevesebb sport­eseményt tartöttak (a ma­ratonit. mint ismeretes, szeptember első hetére he­lyezték át), kilenc verse­nyen 1186-an vettek részt, megközelítően 25 ezer néző szemeláttára. Csökkent az idegenforgalom, a határfor­galom a tavalyinak mind­össze 70 százaléka, kevesebb csoportos utazást szerveztek, s az előzetes értesülések sze­rint mérséklődött a szállo­dák forgalma is. Javultak viszont a vendéglátás fel­tételei. A szabadtéri jövő nyárra tervezett programja. Glin­ka: Ivan Szuszanyin (ope­ra). a nemzetközi szakszer­vezeti néptáncfesztivál gá­laestje. Schiller: Teli Vil­mos (dráma), Johann Stra­uss: A cigánybáró (operett), Hacsaturján—Seregi: Spar­tacus (balett). Zászkaliczky Tamás orgonaestje Ízelítőül Brahms-ot, Liszt Ferencet is megidézte Zász­kaliczky Tamás hétfői Bach­koncertje a dómban. A fia­tal művész, „civilben" a Ze­neműkiadó lektora, régi ko­rok muzsikájához való von­zalmáról nyilatkozott az ün­nepi hetek műsorfüzetében, s jószerivel kedvelt terepé­ről válogatott, hogy Bach c-moll preludiumát és fú­gáját, a Gott, du frommer Gott koráivariációkat, a ne­vezetes d-moll toccatát és fúgát szólaltatta meg. ám a hozzájuk illesztett Brahms korálelőjátékok valamint a 16. századi Jacob Arcadelt egyik kompozícióját feldolgo­zó Liszt-mű, az Ave Maria „almája" sem esik messze a barokk fájától. A dómkoncertek immár hagyományos tapasztalata, hogy az orgonisták regiszt­rálási metódusa ail talaban két véglethez igazodik. Az egyik (talán a gyakoribb) totális állapotában igyekszik használni a hangszert, a má­sik finom, rejtett szépségeit keresi, ezoterikus színeit ke­veri. E hangszer jellegének az előző felel meg inkább, mely ugyanakkor monoton, fárasztóan tablószerű hang­zásképek veszélyét hordozza s a másik véglet sincs veszé­lyek kockázata nélkül, hi­szen nem kamatoztatja iga­zán a hangszer eredendő képességeit, s amiképpen a mesterségesen előállított vi­rágszirom csalóka tünemény, hiába kelti a természetes vi­rág látványának illúzióját, nem adhatja hozzá annak illatát, kreált szépségükkel ezek a „finom koncertek" is többnyire egysíkúak. Zász­kaliczky Tamás e két szél­sőség közötti utat választotta, s úgy tűnik, ez a legszeren­csésebb. Ellenállt a kísértés­nek, hogy öncélúan nagy tablókat zúgasson meg; íz­léssel, mértéktartóan regiszt­rált, jeles fantáziával; muzi­kálisan játszotta műsorát. Amelyben vokális „színező­tablettákról" Gyimesi Kál­mán gondoskodott: két-két dalt és áriát énekelt Bach Geistliche Líeder-jéből illet­ve Handel Júdás Makkabeu­saból meg Mendelssohn ora­tóriumából, az Éltdsból. Érezhetően az áriák terré­numán belül mozogva ott­honosan, fölszabadultan, na­gyobb formai biztonsággal, jóllehet a dalok tolmácsolá­sára sem igen lehet panasz, hisz végtére olyan jelentős stíluskülönbségekről nincs szó az ő műsorában sem. A hétfő esti hangverseny, melyet fölvett a rádió, szegte be az idei nyárévad zénei naptárát. Elhunyt Gergely István Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy dr. Gergely István elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke, államtit­kár, augusztus 19-én gépkocsi-baleset következtében el­hunyt. Dr. Gergely István elvtárs temetése augusztus 27-én, szerdán 14 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkás­mozgalmi panteonjában. Elhunyt elvtársunk barátai, har­costársai. munkatársai 13.30 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. Az MSZMP Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa 1930. november 1-én szü­letett. Monokon. Földmunkás családból származott, édes­apja mindössze öt holdon gazdálkodott. Minden bizony­nyal ebből fakadt Gergely István földszeretete. s az, hogv egész életében tiszte­lettel adózott mindazoknak, akik nehéz fizikai munkát végeznek. Sátoraljaújhelyen érettségizett. 1955-ben szer­zett agrárközgazdász diplo­mát az agrártudományi egye­temen. 1961 és 1965 között az MSZMP KB munkatársa, majd a Földművelésügyi Mi­nisztérium főosztályvezetője, két évvel később pedig a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium minisz­terhelyettese lett. 1972-ben vá'asztotta első titkárául a Szolnok megyei pártbizott­ság, 1975-ben pedig az Or­szágos Vízügyi Hivatal elnö­kévé nevezte ki a Miniszter­tanács. 1946-ban kapcsolódott be az ifjúsági mozgalomba, 1956 óta volt tagja a párt­nak. A Magvar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszu­sa a Központi Bizottság tag­jainak sorába választotta. 1975-ben. Munkásságát a Szocialista Munkáért Érdem­éremmel (1960) és a Munka Érdemrend ezüst. illetve arany fokozatával (1965, 1970) ismerték el. Még nem volt ötvenéves, amikor alkotóereje teliében, vétlenül, közúti szerencsét­lenség áldozataként szakadt meg gazdag és ígéretes élet­pályája. Osztozunk családja, elvtársai, barátai mély gyá­szában. Emlékét megőrizzük. (MTI) Tanévkezdés előtt Tankönyvek, írószerek, szemléltető eszközök Az alsó- és középfokú ok­tatási intézményekben a tan­anyag módosításának, illetve megújításának programja az 1978—79-es tanévben kezdő­dött gl, így a néhány hét múlva kezdődő oktatási év a 80-as'évek közepéig foko­zatosan életbe lépő új tan­tervek harmadik esztendeje lesz. Az új tantervek egyik jellemzője, hogy nem csupán a nevelés-oktatás célját, fel­adatait és tartalmát — a tananyagot — írják elő, ha­nem megjelölik a megvaló­sításhoz szükséges taneszkö­zöket is. Ennek figyelembe­vételével az Országos Tan­szergyártó és Értékesítő Vál­lalat 1980-ra összesen 660 millió forint értékű tanesz­KÖZ, iskolai bútor és egyéb felszerelés" forgalmazását ter­vezte. A TANÉRT közreműködé­sével az új tanév kezdetéig várhatóan 370 millió forint értékű felszereléssel gyara­podnak az iskolák. A válla­lat debreceni mechanikai és oudapesti biológiai gyáregy­ségében előállított 182 millió forintos termelési érték egy­ötödét az űj tantervekhez kapcsolódó termékek adják. Szerelő- és építőkészletek, tanulókísérleti eszközök, fa­litérképek, hangszalagok, hanglemezek, reprodukciók, diasorozatok gyarapítják az idén a termékskálát, s a TANÉRT feladata lesz az 1980—81-es tanévben 66 új általános iskola taneszközei­nek biztosítása is. A keres­kedelmi tevékenységet, az igények közvetlenebb kielé­gítését szolgálja az az új TANÉRT-üzlet is, amely — az országban nyolcadikként — augusztus 28-án nyílik Szegeden, a Csongrádi sugár­út 104. számú házban. Az iskolai oktató-nevelő munka tárgyi feltételeihez persze nem csupán a szem­léltető eszközök, iskolai tan­eszközök tartoznak, hanem azok a cikkek is, amelyek beszerzéséről a szülők gon­doskodnak: az iskolaköpeny, a táska, az írószerek, füze­tek, tankönyvek. A TANÉRT­tól kapott információk ki­egészítéséül tehát megkér­deztük a szegedi Centrum Áruház, a tankönyveket for­galmazó Tömörkény és Mó­ra Könyvesboltot, a jegyzet­bolt. s a PIÉRT dél-magyar­országi kirendeltségének ve­zetőit, ők elégedettek-e az ellátással. Papír- és Irodaszer Érté­kesítő Vállalat dél-magyar­országi kirendeltsége: Szege­den 41 ezer általános és kö­zépiskolai tanuló, főiskolás, egyetemista (jiappali, esti és levelező tagozatos), a válla­lat három megyényi műkö­dési területén pedig 150 ezer általános és 25 ezer középis­kolás számára készítették el a nemrégiben^ befejeződött elővásárlási akcióban az egy­ségcsomagokat. Az árenged­ményt kiterjesztették az is­kolatáskákra, tolltartókra is, ennek köszönhetően az üzle­tek jóval a szeptemberi csúcsforgalom előtt túljutot­tak a szezon nehezén. Az általános iskolások köhyveinek nyolcvan száza­léka már elhagyta a nyom­dát, az új tantervek alapján készülők is megérkeznek au­gusztus 20-ig, így a Tömör­kény Könyvesbolt — Ásott­halomtól Zákányszékig — a könyvek nyolcvan százalékát már eljuttathatta az iskolai könyvfel^lősökhöz. A szülők tehát az iskolákban vásárol­hatják meg a könyveket, szeptember 8-tól azonban a Lenin körúti volt AUTÖ­KER-üzlet helyén is lesz árusítás reggel nyolctól dél­után hat óráig. A közép- és szakközépis­kolai tankönyveket, forgal­mazó Móra Könyvesboltban a tavalyinál kedvezőbb ellá­tásról kaptunk tájékoztatást. A tankönyvek zöme — 13 szegedi iskola számára — már megérkezett, a szállítás zökkenőmentes volt. A kö­zépiskolás könyveket is az iskolákban szerezhetik be a tanulók, a Kiss Ernő utcai tankönyvbolt majd csak ok­tóber 15-e után hoz forga­lomba gimnáziumi, szakkö­zépiskolai könyveket. A fő­iskolai. egyetemi jegyzetek szezonja még nem kezdődött el, a felsőfokú tanintézetek kezdéséig azonban — leg­alábbis az eddigi értesítések szerint — megérkezik a jegyzetek zöme. A Centrum Áruház a ta­valyinál 20 százalékkal több iskolaköpenyt igényelt a nagykereskedelemtől, 8 ezer 500-at kértek. Fiú- és ka­maszköpenvből minden mé­retet kínálhatnak máris, a lánykaköpenyek választéka is teljes, csupán a Practilon­típusú bak fisköpenyből nem érkezett eddig elegendő. így először az előre leadott is­kolai igényeket elégítik ki. P. K. 1

Next

/
Thumbnails
Contents