Délmagyarország, 1980. július (70. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-31 / 178. szám

5 Csütörtök, 1980. július ~ft: SZEGEDI ÜNNEPI HETEK IX. Művelődéseiméiért Nyári Egyetem. Előadások ' ma délelőtt 9 órától. A XXI. Szegedi Nyári Tárlat a Móra Fcreno Mú­zeum Horváth Mihály ut­cai Képtárában. Tóth Valéria szobrász­művész kiállítása a Móra Ferenc Múzeum kupolájá­ban. Csóti Péter iparművész kiállítása a Guláosy Lajos­teremben. Farkas Pál szobrai a Bar­tók Béla Művelődési Köz­pont udvarán. Hermán Lipót emlékki­állítás a Móra Ferenc Mú­zeumban. A legszebb nyomdaipari termékek 1879. évi országos versenyének díjnyertes da­rabjaiból rendezett könyv­kiállítás. az MTESZ Csong­rád megyei székházában. (Kigyó u. 4.). Papp György grafikus­művész kiállítása a szent­mihálytelcki Móricz Zsig­mond Művelődési Házban. Régi magyar könyv — a Somogyi-könyvtár ritkasá­gainak bemutatója. Lele József néprajzi gyűjteménye Tápén (Vár­tó utca 4.). A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai: Ember és környezete; Csongrád megyei paraszíbútorok és -viseletek; Kőolaj és föld­gáz; Szegedi Galéria; Lucs­gyűjtemény; Hunok, ava­rok, magyarok; „Vasvirá­gok"; Móra-emlckszoba; „Tűzön-vízen keresztül él Szeged". A Fekete-házban: „Szeged felszabadításától az ország felszabadításáig". Szegedi Nyári Tárlót Teljes színházi élményt Tizenkét szabadtéri be­mutatót köthetünk a nevé­hez; az operákon kívül a Jánost vitézt és A cigány­birót is rendezte már. vala­mint emlékezetes prózai előadásokat, a Tragédiát, a Szentivánéjit, tavaly az An­tigonét Szinetár Miklós a próbák idején, általában a fölső páholysor előtt, a né­zőtér közepén tartózkodik, szemrevételezi az alakuló színpadképeket a legkülön­bözőbb szögekből. Mintha készülő, nagyméretű tabló­ja előtt vándorolna a festő, összecsippentett, kritikus szemmel, a várható hatást kutatva. Am a Jövendő né­zők nemcsak középen ülnek. Lent is, ahonnan Öriásor­szágnak, fönt is. ahonnan a lillputiak birodalmának lát­szik a színpad. Ráadásul egyikük jobban szereti, ha a szeme Jóllakik, másikuk hallani akarja a cnuzsika minden szépségét, a harma­dik a lélek rezdüléseire nyi­tottabb, a negyedik, a ma­ximalista („hál' istennek, a kutyafáját, ilyen a legtöbb néző"), komplett színházat akar. komplex élményt Szinetár Miklós először rendezi Bizet operáját, a Carment. Milyen személyes és közönségigényeket tart szem előtt? — A Carmennel szeren­csénk van. Először is. mert remekmű, eleve könnyen talál utat a közönséghez. Monumentális mű, vagyis jól áll neki a Dóm tér, egy­általán nem idegen tőle a látványosság, ebben is meg­felel a szabadtéri előadások iránt joggal nyilvánuló egyik legfontosabb igény­nek. Opera, vagyis megze­nésített színpadi cselek­mény. dráma a javából, tele finom lélektani megfigyelé­sekkel. Mindezekből követ­kezően nincs más választá­som: e szabadtérire rende­zett zenedrámának összetett, teljes színházi élményt kell adnia. A dolog attól köny­nyebb, hogy — eltérően sok más operától — a Carmen­ben jól elkülönülnek egy­mástól a látványosságukkal, illetve a drámaiságukkal ható jelenetek. Lehetőség nyílik tehát arra is. ami a szabadtérin a legnehezebb; megteremteni a lélektani konfliktusok hitelességét, erőteljes drámai hatást lét­rehozni. Mindezek alantén bízom abban, hogy a nézők főnt ls. lent is, a tér min­den pontján valódi színház­ban érezhetik magukat. — Kihallatszik a szavai­ból: fontosnak tartja, hogy fttci ide jön. ne csalódjon, méij akkor se, ha nagy igé­nyű. Egyszersmind a sza­badtéri néhány sajátosságát fogyatékosságként tartja számon, amelyek gátolják törekvésében, megnehezítik a teljés színházi élményt. — Minthogy az effajta igényességről nem szabad lemondani, nagyon meg kell gondolni, miféle * müveket választunk ki szabadtéri előadásra. Hitem szerint a A Carmen rendezője: Szinetár Miklós szövegmondással építkező görög drámáit, monumenta­litásukkal, statikus jellegük­kel Inkább érvényesülnek itt, mint kőszínházban. Ezért ls szerettem annyira a tavalyi Antigonét. Egyéb­ként a jó darabválasztás nemcsak azért fontos mert a szabadtéri egyes adottsá­gai. mint színházi feltéte­lek, nehezítik az ember dol­gát. Manapság, amikor több millió tévénézőnek közvetí­tik a kultúra sokféle érté­két, már nem lehet a leg­főbb célunk és jelszavunk, hogy a hatezer ember itt találkozzon a kultúrával, a drámával, az operával. Eb­ben a fölfogásban ugyanis az rejlik, mindegy, mit és hogyan mutatunk be a sza­badtérin. mindenképpen missziót teljesítünk. Hát nem. már nem, szerencsére. Inkább az lehet a célunk, hogy találkozzon a szabad­téri közönsége egy sajátos színházzal, az Itteni adott­ságokat használó, csakis itt kapható, egyszeri, egyedi, nyári attrakciókkal. Ünne­pi játékokkal, amelyeket a tpeclális lehetőségek szerint ' hívnak életre, és részben éppen ezzel, ezért is hat­nak színházi értékként. — A Carment a szovjet vendégművész kivételével magyarul fogják énekelnú Talán a szegedi nyári szín­ház emlegetett jellegzetessé­gei közül nem engedi va­lamelyik. hogy eredeti nyel­ven hangozzék? — Ha innen nézzük a dolgot, akkor ls igennel vá­laszolhatok, hiszen a sza­badtéri jellemzője, hogy előadásonként hatezren lát­ják a produkciót, többségé­ben magyar anyanyelvűek. Mint mondtam, a Carmen olyan zenedráma, melynek lélektani mélységeit is ér­demes a lehető legteljeseb­ben érzékelni, és ehhez nem elég, ha nagyjából Ismer­jük a tartalmát. Nem má­sért íródott, minthogy meg­értsék. Más kérdés. hogy jelentős egyéniségek, kitűnő énekesszínészek nélkül se magyarul, se más nyelven nem érnénk célt. A Carmen szereplőgárdája: kiválósá­gok, énekesként és színész­ként egyaránt. Sulyok Erzsébet Volt idő. amikor a Szegedi Nyíri Tárlat síkere hatósági döntés kérdése volt. a kételyeket is csak néhány kritikus fogalmazta meg bizonytalan félmondatokban. S volt év, amikor a temetési hangulatba ..hogy volt"-ok keveredtek. A sok-sok ellentmondás ellenére is a harmadik évtizedébe lépő seregszemle minden eddiginél életképesebbnek tűnik. Az összecsengő szakmai és közönségsiker bázisa záloga, végre maga a műalkotás. S ez nem a hályogkovács ösztö­nös bátorságának véletlene, vagy a régebben oly gyakran tapasztalt gigantopatriotizmus mindent fölemésztő nekife­szüléseinek eredménye. Sokkalta inkább az eddigi húsz ki­állítás tapasztalatainak, diagnosztizáló elemzéseinek hatá­sa, melyet már beépítettek a szervezés átfogó munkájába, az előkészítés fázisaiba; átmentettek a zsűrizés új elemei­be. a rendezés áttekinthető és hangsúlyokat kiemelő alap­állásába; segítették számban és összegben megemelkedett díjakkal, gyarapodó vásárlásokkal — elsősorban mégis a művészek hozzááállása és a művek színvonala a döntő érv. Bebizonyosodott, hogy a szegedi seregszemle, ha a hárczn műfaj eredményeit és gondjait teljességében nem is vo­nultatja fel. a kiállításon szinte minden lényeges törekvés nyomvonalaiban és tendenciáiban követhető. A siker ada­léka, hogy a müvek naay többsége társadalmi és művészeti életünk koordinátarendszerének progresszív ívén helyez­hető el. s az alkotások egyszerre tartalmas művészi mon­danivalók burkai, melyek a közönség számára is fölfog­hatók, földolgozhatok. A festményanyag tartalmában erősö­dött. stilárisan gazdagodott; a grafika az elmúlt évekhez képest némileg visszlépett számában és színvonalában egy­aránt: a kisplasztika viszont gyarapodott, sokszínűbb lett. Kálmán és Almos Nagy Jjéazlö felvétele Páskóndi Oéza történelmi drámája. melv ősbemutatóként szerepel » Szegedi Szabadtéri Játékok műsorán, lényegében két nagy saerenre énül. Kálmán királyéra cs (estvérér*, a trónkövetelő Almo érp,, aki alulmarad a csatában. Ennek mcgfc'clően két Jelentékeny színészi alakit á'.l az e">aJd­sok középpontjában, a kénünkön látható Balásaovits Lslo­sé (bálrőt Kálmán) és TroHán Páteré. A Kálmán király. Rúgat József rendezésében, holnapután, szombaton látható harmadszor, idén utoljára, a dómszínpadon Erénye a mostani tárlat­nak, hogy a kortárs magyar képzőművészet olyan megha­tározó egyéniségei is elküld­ték alkotásaikat, mint az is­kolateremtő Kokas Ignác (el is szürkült árnyékában min­den olyan mű. mely lépés­nyomaiban keres érvényesü­lést). Bencze László (magas­rendű, emberközpontú mű­vészetének szigorát, méltósá­gát kevesen érik el). Schéner Mihály (az évszázados nép­művészeti örökség arány­forma- és ritmusrendjéből teremt csúcsot jelentős kor­szerű szintézist). Vinkler László (a mitológia máig rezgő jeleit dolgozza föl gon­dolat* és érzelemviszonyaink­hoz hangszerelve, kalligrafi­kus bravúrral), Fóth Ernő (a felülethatások egymásra rí­meléséből alakít kozmikus érvényű sűrítményeket), Né­meth József (stiláris korláto­kat régen fölszaggató, monu­mentális „freskói" alapépít­ményei mai képzőművésze­tünknek). Mellettük igen so­kan vannak a fiatalok. a Studió-korosztály képviselői. Az utóbbi idők egyik leg­szembetűnőbb jelensége. a műfajhatárok elmosódása, itt is tetten érhető, elsősorban a fiatal alkotók műfajváltá­saiban. Szerencsés kézzel és természetes egyszerűséggel próbálják ki tehetségüket több anyagban, más-más esz­közökkel. Kiss Györgyről ré­gen tudjuk, hogy többszóla­mú művész — expresszív képi folthatásait most is azonos hatásfokkal képes át­tenni rusztikus plasztikákká érmein; Hepp Edit többré­tegű. asszociatív mondaniva­lóját tollrajza indítja, s La­tlnovlts emlékére készített festményén teljesíti ki; Kol­lár György rajzán az idege­sen vibráló vonalak, festmé­nyein az izzó színek erőtel­jes érzelmi hatásalt keresi; Marosvdn György ceruzaraj­za és festménye ís a precíz anyagszerűségre ügyelő Szent­györgyi József rajza festmé­nyeinek akkordjait üti le. A gegtől a groteszkig — ezt a címet is adhatnánk annak az erőteljes szemlé­let- és kifejezésmódnak, mely a mosolyogtató ötlettől a karikatúrán, a megbocsátó irónián és a pengeéles sza­tírán át a groteszk összetett mondandójáig húzódik. Mindhárom műfaj anyagá­ban. ügy tűnik, hogy egyre bonyolultabb. összetettebb valóságunk információárada­tának földolgozása és művé­szi kifejezése. Az emberi életérzések tettenérése, a bel­ső világ kivetítése és az egymással való kapcsolatok keresése megköveteli ezt az alapállást, Mintha az emberi kapcsolatok kiüresedése, az érzelmek elsivárosodása. a gondolatok konzerv-jellege ellen egy szellemes ötlettel, együttérző iróniával, dühös vagy kesernyés szatírával, és a gondolkodás kalodájába kényszerítő groteszkkel ered­ményesebben lehetne harcol­ni, mint teszem azt a puszta és szenvtelen felmutatással, az érzelmekre erőszakkal apelláló lírizálással. vagy a túlbonyolított szimbólumok rendszerével. Ezt felismerve képzőművészeink az árnya­latok gazdag skáláját sora­koztatják föl Szegeden is. Makó Judit „Egy boszorka van..." című rézkarca jó­kedvű csúfolódó. Papp György rajzsorozata az ízes népi humorból táplálkozik. Vrbán László színes firkája, a (Rá)-fázás szellemes kari­katúra, Galambos Tamás A Nagykormányos gyermekjá­tékai című olaj képe szarkasz­tikus pamflet, Vésey Gábor Ha-ha (Friedmann úr nevet) című képe fölszabadult bo­hóság, Ligeti Erika Szerel­mem. Moszkva című kis­bronza bájos és bravúros irónia. Balla Margit barok­kosán gazdag rézkarcai a fantasztikumot a szatírával elegyítik. Bálványos Huba kritikája éles és elkötele­zett. Szemethy Imre Teli Vilmája kacagtató groteszk. Búvópatakszerü kapcsolatok fedezhetők fel Lacza Márta színes ceruzarajzának csa­ládi arcképe és Lóránt Zsu­zsa festett szobrai között; Orr Lajos Megállóban című kisplasztikájának együttér­zően groteszk alapállása pe­dig némi transzpozícióval Egri Erzsébet bábfiguráiban köszön ránk. A sor folytat­ható Berki Violának, a kö­zépkori miniatúrák bájosan elrazjolt, naiv történelem­szemléletét fölidéző illusztrá­cióival. Földi Péter. Kiss Zoltán László, Kocsis Imre, Orosz Mária, Fritz János, Szabó Tamás. Budai Tibor, Romvári János, Wachorn András alkotásaival. Többen látnak ismét lehetőséget régi témában, a cirkuszok, komé­diások. mutatványosok bő gondolattársításokra alkal­mat adó világában (Kovács Tamás Vilmos „Commedta del'arte" — a szereplők fel­vonulnak; Tenk László Sze­relem kertje, Tóth Ernő Me­sevilág. Majális; Vilhelm Károly Jutalomjáték; Szu­nyoghy András Ünnep, Szép­ségverseny; Varga Géza Ál­arcosok I—VI.). A szürrelaitással párosuló naturalizmus nem új. ám ma is izgalmas lehetősége a kép­zőművészetnek. A precíz, né­ha száraznak tűnő pontosság, a valóság hű. de egyénien csoportosított részleteinek tükrözése sokféle szándékot, véleményt klfeiezhet. Ezen a tárlaton ifj. Benedek Jenő két csodálatosan szép kis képe, a Kalitka és az Ablak időtlenséget sugall, mint egy film kimerevített kockái. Hasonlóan precíz festői esz­közökkel dolgozik Mácsai István és Zoltánfí István. Az előbbi Látomás című képén az idősíkok keverésével szür­reális alkotást teremt, az utóbbi A terv című festmé­nyével szociografikus mon­danivalót közöl, a reális múlt és a valós jövő emberi üt­köztetésének ábrázolásával. Orvos András színes dekora­tivitása, Czene Gábor Déve­cserit idéző festményén gon­dolttársításokkal gazdagodik. Marosvári Györgynél szocio­fotografikus anyagszerűség­gel. Mészáros Marinál álom­szerű üvegplasztikáján külö­nös vibrációval. Erőteljes azoknak a mű­veknek a sora, amelyek a színek expresszivitására. a folthatásokra, valamint a differenciált felületi meg­munkálások játékos kapcso­lataira építenek. Kokas visz­szafogott színvilágú, -nagy formátumú, belső feszültség­ről tanúskodó, a külvilág ele-_ meit öntörvényűén átformál ló képel mellett a fiatal Kol­lár György festményei izza­nak legőszintébben. Fótb Ernő gondolatokat burkolo faktúrái mellett Tölg-Mol­nár István gyöngyházfényű felületei csengenek a leg­tisztábban. Ezen az úton jár Kiss György, Sztkora Ta­más. Topor András. Szabó János. Csavlek András. Swierkiewitz Róbert. Váli Dezső, egymástól inkább csak megoldási módokban külön­böző alkotásokkal. A szín- és folthatásokra építő művek­ben csalt itt-ott találhatunk konkrét motívumokká szer­veződő formákra, ezek közül kiemelkedik Lóránt János tragikus hangvételű, komor festménye és Pataki Ferenc tüzes színzuhatagba csoma­golt, sok-sok, asszociációkkal összekapcsolható motívumból építkező képel. A geometri­kus rend, a mérnöki fegye­lem, valamint az odavetett gesztus, a szabad formalaki­tás tánúi lehetünk Dohnál Tibor festményén. Sulyok Gabriella grafikai lapjain. Farkas Ádám, Bakos Ildikó és Váró Márton ( plasztikáin. A jel- és jelképteremiés­nek is komoly hagyományai vannak a magyar képzőmű­vészetben. s e szimbolumte­remtő szándék néhány fi­gyelemre méltó munkán itt is jelen van. Elsősorban Schéner Mihály Puszták né­pe című művének már előbb említett szintézisében, i vé­ny i Katalin mélytüzű szí­nekből fölvillanó, síkokká transzponált motívumaiban. Zómbó István epigrammasze­rű, mélytöltésü festményei­ben, Rics Z3uzsa a szárnyalás lényegét nyakoncsípő pasz­telljébem Másfajta jelképte­remtést láthatunk Lapis András eredeti ötletből szüle­tett, erőteljes plasztikájában. Kligi Sándor lángokká lé­nyegülő Giordano Brúnójá­ban. Egy korlátokat szagga­tó szimpatikus törekvés né­hány darabját ls fölfedez­hetjük, ahol az alkotók — Kéri László. Barabás Már­ton. Zrínyifalvi Gábor. Wagner János. Pinczehelyi Sándor — a tei-ek törései­nek. a fáziseltolódásoknak, az egymásra kopírozott idő­síkoknak gazdag lehetőségeit kutatják egy ül képi koordi­nátarendszerben. A hagyományos, s az ed­digi tárlatokon mindig meg­határozó, ügynevezett „al­földi realizmus" szokványos táj- és életképel mintha kissé háttérbe szorultak vol­na. Néhány emlékezetes mű így is szerepel a tárlaton. Gondolok Itt Patay László magávalragadó lírájára, Ve­csési Sándor férfias érzelem­Rnzdagságúra, Nóvák And­rás nagyvonalúságára. Mar­kolt György é* Nagy Sándor tömbös szobraira, Tóth Va­léria harmóniaigényére. Kot­sis Nagy Margit érzékeny­bravúros kisplasztikáira. Kalmár Márton szigorúan szép portré szobrára, Fritz Mihály leheletfinom, kallig­rafikus plakettjére. Ügy tartják, a 21 szeren­csés szám. íme, nyerni lehe­tett vele. Tandl Lajos f

Next

/
Thumbnails
Contents