Délmagyarország, 1980. július (70. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-09 / 159. szám

Szerüa, Í98Ö. 'JiSüus 9. S Sárga sapkások Száz általános iskolás a Kincskereső-táborban Immár hagyomány, hogy a Kincskereső című gyermek­folyóirat leglelkesebb fiatai olvasóinak nyaranként olva­sótábort rendez. Az idén Sze­geden az Április 4. útján le­vő Csongrád megyei diákott­hon fogadta az ország több általános iskolájából érkezett Kincskereső szakköri tago­kat, s a folyóirat által meg­hirdetett pályázatok nyerte­seit — összesen mintegy száz felső tagozatos általános isko­lást Gyerekeket ls lehetett volna írni. A tábor lakói aligha sér­tődtek volna meg ezért. Bár többen akadnak közöttük, akikre a fiatalok megszólítás épp így illene, ám ők is ke­ményen kiveszik részüket a közös munkából: egy beval­lottan gyermekkultúra és ér­deklődés ápolásából, amely . magasabb szinten — egyúttal a folyóiratnak is célja. — A foglalkozásokon minden múzsát igyekszünk mozgósítani — mondta Simái Mihály, a Kincskereső fő­szerkesztő-helyettese, az egyik szakmai tanácsadó a táborban. — A gyerekeket nemcsak az olvasás berkeibe vezettük be, és bizonyos élet­móddal kapcsolatos tudni­valókkal ismertettük meg. hanem lehetőséget is próbá­lunk nyújtani nekik, hogy ki­bontakoztassák a képességei­ket. Riportokat, verseket ír­hatnak, barátkozhatnak, a képvers-szerkesztéssel, bá­bozhatnak és irodalmi szín­pados szakcsoportban ' tevé­kenykedhetnek. Ennyivel többet nyújtunk, mint egy átlagos olvasótábor. A vasár­napi ásotthalmi kiránduláson például Arany János Rege a csodaszarvasról című bal­ladáját dolgozták fel' játéko­san a gyerekek. Mondanom sem kell, élvezet volt nézni, ahogy az ötven lány várta, hogy a fiúk „elrabolják' 6ket... Más napokon sem unalma­sabb a tábor programja. A •vörös nyakkendőt és sárga sapkát viselő gyerekek hét főn délelőtt Annus József­nek, a Tiszatáj főszerkesztő­helyettesének vezetésével irodalmi sétát tettek a város­ban, este pedig hangulatos karneválon mutatták be öt­letesebbnél ötletesebb jelme­zeiket. Tegnap, kedden dél­előtt talán az egyik legna­gyobb érdeklődésre számot­tartb eseményre gyülekezhet­tek. Janlkovszky Éva gyer­mekíróval volt találkozójuk a fiatal olvasóknak. Az író­nő több művét már korább­ról ismerték, továbbá a Málnaszörp és szalmaszál cí­mű könyvéből készült Égig­érő fű című filmet megnéz­hették a táborban is. „Mikor határozta el. hogy író lesz?" „Felnőttekhez vagy gyerekek­hez szóló könyvet könnyebb-e írni?" „Képzeletből vagy va­lóság alapján ír-e az írónő?" A többi között ezek a kérdésele is elhangzottak az iró-olvasó találkozón. Bizonyítva, hogy a jelenlevő gyerekek leg­alább olyan elmélyülten, Látogatás a Szegedi Nyomdában gondolkodva olvassák a könyveket, mint egy felnőtt olvasóközönség. Közben a faliújságra az előcsarnokba i klszögezték a táborlakók ál­tal írt és szerkesztett házi Kincskereső első példányát A következő program — a nyomdalátogatás — előtt már azt is olvashatták és elemez­hették a sárga sapkások ... J. E. Vasárnap Vasutasnap Három évtizedes hagyo­mány, hogy július második vasárnapján a vasútra irá­nyul a figyelem, az egész ország megbecsüléssel emlé­kezik meg a vasutasokról, akik már sokszor bizonyítot­ták helytállásukat. A vasút jelentősége — jóllehet volt időszak, amikor világszerte már az alkonyáról beszéltek — ma sem csökkent, s ezt kormányzatunk is megerősí­tette a közlekedéspolitikai koncepció továbbfejlesztésé­vel. A vasútnak továbbra is fontos szerepe van egységes közlekedési rendszerünkben, a népgazdaság áruszállítási feladatainak teljesítésében. A közvélemény — még ha adódnak is hiányosságok a folyamatosan, percnyi meg­állás nélkül dolgozó közle­kedési nagyüzemben — elis­meri és megfelelően értékeli a vasutasok becsülettel, fe­gyelmezetten, hivatástudattal végzett felelősségteljes mun­káját. Erre is emlékeznek július 13-án, vasárnap, a 30. vasutasnapon. Az idén is méltó külsősé­gek között tartják a vasutas napi ünnepségeket Budapes­I ten és országszerte. (MTI) Nyvelfségkép az ezredfordulón Egy tanulmánykötet margójára A felvilágosult, sőt nem­egyszer a világ rendjébe ve­tett hitét vesztett európai embernek is vannak remélve várt dátumai. Ha addig elju­tunk, vélik, rendbe jönnek a dolgaink, bizonyára egyenes­be kerül a világ. Eljövetelé­től akár új időszámítást kezdhetünk, mondják, hiszen megjelenésével belépünk a harmadik évezred áhított csarnokába, a béke és a tu­dás korszakába. így hát a bűvös dátum az ezredfor­duló, amellyel kontinensünk civilizációja a megszámlált harmadik, de valójában a sokadik évezredét kezdi. Arról beszélni, milyen lesz az esztendők ezrednyi légió­ja — próféták és más igehir­ezoma­művelt­minusnál, amely viszonyla­gos beláthatósága végett is előlegez ->- alaposabb vizs­gálat esetén — ismertet a távoli jövőről. Figyelmünket az ezredfordulóra fordítjuk, annak ürügyén, hogy nagy­szerű irások sora látott nap­világot, tematikus csokorba kötve, műveltségképünk vár- _ _ _ _ __ ható és tervezett helyzetéről, elemzése messze meghalad­E tanulmányok az akadó- ná egy recenzió terjedelmét, nelmi, esztétikai, tikus- és technikai ségről. Valamennyi az álta­lánosműveltség-eszmény és realitás felől közelít, s az ez­redfordulóra tekint Föltehetően a puszta föl­sorolásból is látszik, hogy át­fogó tematikájú gazdag anyagról van szó, amelyneK mlal „távlati műveltség" koncepció alapján íródtak, s minden tervezést az iskolai oktatást tovább építve végez­tek. Egyszóval, nem a felle­gekben jártak — szándékuk szerint —. még ha olyan ér: zés6el olvassuk is a dolgoza­tokat, hogy bár csak így len­ne! Hiszen a k}jelölt munka detők kétes kiváltsága. Az elvégzéséhez annyira szüksé­űt. melyen a világ majd — g€s az emberi élet értelmes reméljük — halad, hitünk mvegs2et-vezése, az erőfeszíté­szerint népünk számára is sek hasznos célra irányítása, fölfelé emelkedik. Csábító tehat a béke. mint életünk párhuzam visszatekinteni a folytatásának alapföltétele, történelmi ívre, melynek egy Erről nem szólnak a tanul­évezreden átnyúló pályáját mányok, föltételezve az em­rögzíthetjük őseink honfog- beriség élni akaró önmérsék­lalása és a kortárs űrrepülé­sének eseményeivel, de jö­vendőnk előre látásához ilyen módon bizonyosan nem jutunk közelebb, legföljebb a távolság ígérete rémíthet, amely jelenünktől a jövőt el­választja. Maradjunk ezért közelebb és akár köznapi szemmel is kivehetőbb ter­Építik az első hazai hdléghajót Speciális ballonanyagol használnak Hőlégballon már van né­hány az országban, de hőlég­hajó? Ha minden sikerül, szeptemberben, a bányászna­pon levegőbe emelkedik a Pécsett épülő első hazai hő­léghajó. A 38 méter hosszú, 15 méter átmérőjű és 20 mé­ter magasságú légijármű nem hidrogénnel, hanem meleg levegővel töltve emel­kedik majd a magasba. Egye­lőre a szelek szárnyán, ké­sőbb már gázüzemű Volks­wagen motorral hajtva széli a levegőt. Egervári József, az MHSZ Baranya megyei vezetőségé­nek ejtőernyős szakoktatója elmondta: hivatalosan a komlói ejtőernyős klub — a Bányászati Aknamélyítő Vál­lalat mecseki üzemegysége anyagi támogatásával — építi a léghajót. Ez 1300 folyómé­ter speciális ballon anyagból készül. Felhasználnak még 2.5 kilométernyi, 200—400 kiló szakítószilárdságú köp­peyszalagot: ezek hálózzák majd be a hajótestet és tart­ják a csővázas gondolát, mö­götte a VW-motort letét, amely lefoghatja a há­ború őrületét. Az olvasóban mégis felötlik, oldalanként akár. hogy vajon képesek le­szünk-e mindezt a szépet és jót, okosat, melyet a szerzők kívánalomként felsorolnak, valósággá tenni? A tanulmánykötet általá­nos kérdésekkel foglalkozó állásfoglalásai — melyeket kollektívák készítettek — a távlati műveltségkoncepció, illetve az ezzel szerves egy­séget alkotó korszerű iskolai nevelőtevékenységet írják körül, fő vonalakban. A váz­latosan megjelenő művelt­ségkép és az eléréséhez szük­séges nevelési követelmé­nyek, az érett szocialista tár­sadalom fejlődésének szük­séglete. s mint a szerzők mondják, ma még bizonyos fokig műveltségideának te- rávehető] kinthető csupán. És nem is egy-egy fiatalra érvényes tö­rekvések ezek a tervek, ha­nem egy egész, az iskolázta­tásban részesülő nemzedékre vonatkoznak. A továbbiakban hét külön­álló témájú, de szemléletét, tárgyának feldolgozását ille­tően egybefüggő dolgozatot olvashatunk a kötetbert. úgy­mint: a nyelvi, matematikai, természettudományos, törté­felületes ismertetését pedig méltatlannak vélem a könyv értékéhez. Mégis szükséges egy min­den dolgozatban jelen levő közös jellemzőt külön is mél­tatni, részben kedvcsináló szándékkal az olvasás iránt, illetve, mint fontos ismérvét a műveltségeszmény korsze­rű értelmezésének. Ez pedig a minden műveltség alapele­meként kívánatos alkotó gondolkodás. Nem sablonok elsajátítása, hanem a valósa-1 gos helyzet elemzésének kö­vetkeztetéseire épülő, változ­tatást célzó emberi magatar­tás. Dinamikus műveltségesz­ményt vázolnak fel a könyv szerzői, amely alkalmas le­het választ adni az ezredfor­ruló táján várható problé­mák kihívásaira. Gondolkodásra, előítéletek­től mentes helyzetmegítélés­re biztatják a szerzők tanuló és tanító olvasóikat, arra ösztönöznek, hogy merjenek és tudjanak élni az értelem érveivel. Természetesen mindez távolról sem jelenti a tárgyismeret lebecsülését, a gondolkodás tanult mód­szereinek mellőzését. Tetéz­ve a nehézségeket, a szerzők receptet sem tudnak adni, amelynek fonala mentén vé­gig araszolva eljuthat a jám­bor követő a küzdelem nél­küli világba. Útmutatást ké­peznek csupán e tanulmá­nyok, amely azonban hasz­Egy kötet elolvasását sür­getni talán előszóírója sze­mélyére hivatkozva is lehet, aki maga is érezteti a vállal­kozás súlyát, fontosságát. Szentágothay János akadé­mikus írt, ahogy ó mondja, szubjektív előszót, amely mintegy ráhangolja az olva­sót a kötet nem szokványos gondolatélményeire.. Tráaer László Hétköznapok No parking! Automobilizálódó ko­runkban egyre több he­lyen jelennek meg Szege­den is a „várakozni tilos" táblák, legújabban a par­kolóórák, sőt. a szabályta­lan parkolásért járó bün­tetőcédulák a tilosban vá­rakozó kocsik szélvédőjén. Hiába, a sok autó megkö­veteli a magáét. olykor tiltó rendelkezések, szabá­lyok, s néha büntetések formájában is. Épeszű em­bernek tehát szava sem lehet mindez ellen, mert így — ha szükséges — legalább a városközpont­ban is talál helyet, ha pénzért ls. Azelőtt viszont ingyen (sem) volt! Nem is ezzel van baj. hanem in­kább a differenciálás hiá­nyával. Megáll valaki a Techni­ka Háza előtt, hogy há­romperces ügyét elintézze. (Esküszöm, nem rólam van szó, még csak nem is közelebbi ismerősömről!) Kijövet már a szélvédőn találja a büntetőcédulát. Nem is szól érte, mert vé­gül ls, szabály az szabály, és valóban hibázott. No de. veszélybe ezzel nem sodort senkit! Ezzel szem­ben: megáll valaki (no, de hányan?) a Dózsa György utca jobb oldalán. a Lenin körút felé menet. Például az autósbolttal szemben. Bemegy vásárolni (mini­mum tíz perc), aztán nyu­godtan továbbhajt. Csak­hogy nem egy. hanem többnyire legalább öt-hat autó várakozik így a tilos­ban. köztük sokszor teher­autók is, teljesen elzárva o kilátást a Kazincy utcából kihajtani igyekvők elől. Ezzel pedig veszélyhelyze­tet teremtenek a javából. És itt még büntetőcédula sincs... A példa természetesen csak példa, mert mindkét variációra más preceden­seket ls lehetne fölhozni. S hogy mi lenne a megol­dás? Nem merem nálunk fejlettebb motorizáclójú országokban éveket eltöl­tött kollégáimat idézni, akik szerint ott a rend­Őrök nemigen nézik, hogy táblák és szabályok sze­rint ki hol parkol, mert abba elsősorban ők őrül­hetnének bele. viszont kí­méletlen szigorúsággal In­tézkednek, ha valaki sza­bálytalan parkolásával a forgalom biztonságát ls veszélyezteti. Az Ilyen au­tós azután rendszerint csak nagy-nagy pénzekért kapja vissza kocsiját. Ná­lunk talán az Ilyen he­lyekre a „megállni tilos" táblát volna jó kitenni, ha már a másiknak nincs sok tekintélye. esetleg „külföld fül" kiírni (No parking!) a tilalmat. Mert tán a magyar autós is ért a szóból, ha nem magya­rul intézik hozzá... Extrudált... Az előbbiekben föltéte­leztem, hogy a magyar autós ért „külföldiül". Mert hát, aki autós. az legalább tizennyolc éves. Am újabban már óvodás korban sem fölösleges lu­xus az Ilyesmi. Mert mit csináljon az ember gyere­ke. ha kap valakitől aján­dékba egy. a nyomda által piros tűzoltóautónak álcá­zott Kartondobozkát. ami­nek alján (szerencsére jól eldugva!) ez a fölírat áll: „CUKO" extrudált kuko­rica karamellaporos felve­zetéssel. Még jó. hogy a szerencsés óvodás nem tud olvasni, és zavartala­nul csemegézhet a doboz­ban levő barnás golyok­ból. No, de a szülő! „Ajándék lónak ne nézd a fogát!" — tartják, no de ml a csoda lehet az az „extrudált" szörnyűség, amivel gyermekét (megl­etetik? Eszébe jut az „ex­ponált". de az egy több­nyire a fotográfiában használt műszó, aztán az „explodált", mire a szivé­hez kap, s óvatos lassú­sággal arrébb teszi gyer­meke közeléből a dobozt ( (hátha robban!), ^ztánelő­kapja az idegén szavak szótárát. Na nézzük) „Extrudálás: csigasajto­lás; hőre lágyuló műanya­gok folyamatos alaksajto­lása." — Brrr . I. — mondja a szülő. — Szóval ilyesmivel etetik* a gyereket! Pedig hát a golyócskákban nincs műanyag, csak valóban lágy kukorica (ha igaz, amit a fölirat állit), kara­mellaburokban. Szóval. ' nem kell föltétlenül félni tőle. Mindenesetre t.ény: a Duna Csokoládégyárban tudnak „külföldiül" ... Sz. I. Próbálják a Kálmán királyt Egyéves szünet után hétfőn délután Ismét benépesült a Dóm tér. Ruszt József rendező irányításával megkezdőd­tek az idei játékok nyitó darabiának. Páskándi Géza Kál­mán király című történelmi drámájának színpadi próbát. Csütörtök estig próbálnak a Drózabemutatóra. s péntektől tép színpadra Verdi operájának, a Falstaffnak stábja, Hor­váth Zoltán rendező Irányításával. Az operabemutatóhoz is. miként a Kálmán királyhoz, statisztákat keresnek, ide azon­ban csak nőket, a jelentkezőkből nénteken délután 5 órától válogatnak

Next

/
Thumbnails
Contents