Délmagyarország, 1980. július (70. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-13 / 163. szám

Vasárnap, 1980. július 13. MAGAZIN A növekvő követelményekről N

apjainkban gyakran fogalmazzuk meg, hogy feladataink mind magasabb követelményeket támasztanak munkánk minden területén. A követelmények növekedése a szocialista fejlődés során állandó tényező volt. Ha visszagondolunk szabadságunk emberöltőnyi korszakára. akkor részben személyes emlékekből, másrészt történelmünkből ismerjük, hogy milyen nagy feladatot és erőfeszítést igényelt a maga korában az újjáépítés, a hatalom kivívása, majd — a Szovjetunió internacionalista segítségével — megvédése Hatalmas munka volt az ellenforradalom utáni konszolidáció. a párt a munkásosztály vezető szerepének megszilárdítása, az erre épülő munkás-paraszt szövetség, és az értelmiség növekvő szerepének felismerésével realizált gazdagodó népi-nemzeti egység megteremtése. Ezen a platformon megteremtettük a szocialista mezőgazdaságot korszerűsítettük gazdasági irányításunkat megvalósítottuk a vidéki ipartelepítést fejlesztettük a szocialista demokráciát a tudományos-kulturális életünket növeltük életszínvonalunkat. A követelmények tehát fejlődésünk során állandóan növekedtek és a különböző időszakokban különböző hangsúlyok kerültek kiemelésre. Így volt ez a politikai konszolidáció, a mezőgazdaság szocialista átszervezése időszakában. vagy a tudomány fokozott megjelenésekor, gazdasági, társadalmi életünkben. A követelmények állandó fokozása során azonban a hangsúlyváltások helyes megjelölése csak úgy történhetett hogy alapelveinkben szilárdan a marxizmus—leninizmusra epitettunk. Fontosnak tartottuk kétfrontos érzékenységünket, a politikai munkában egyforma súlyúnak a párt vezető szerepét és tömegkapcsolatát a szocialista hazafiságot és a proletár nemzetköziséget. A népet szolgáló tevékenységünket igyekeztünk mindenekelőtt a munkában és a közéletben a példa erejével realizálni. a vitában a tények meggyőző erejével jelen lenni. Ahhoz, hogy a mai és a holnapi követelményekről reálisan számot vessünk, történelmünk tanulságait mindenkor gazdagon hasznosítani kell. Esetenként felmerül közvéleményünkben, hogy erre a hangsúlyváltásra, az ésszerűség, a hatékonyság. a takarékosság előtérbe kerülésére a külső kapitalista gazdaság kényszerítő tényezői vittek bennünket. Ez a megközelítés igy irreális, egyoldalú. A jobban, ésszerűbben végzett munka követelménye alapvetően és döntően a szocialista építő munka nemzetközi és belső fejlődésének törvényszerű velejárója. A hatékonyabb, a iobb. a gazdaságosabb munka igénye nem is újszerű. hazánkban ezt tanúsítják pártunk felszabadulás utáni dokumentumai is. A körülmények azonban csak mostanára alakultak úgy. hogy e követelmények mind reálisabban beépülnek mindennapi munkánkba. Fejlődésünk sajátossága — úgy is mondhatnánk gondja —, hogy a történelem nem adott számunkra időt arra. hogy a hatékonyságot, a minőséget, a gazdaságosságot csak a szocialista társadalom fejlődésének belső törvényszerűségeire építve alakítsuk, hanem erre külső gazdasági tényezők is gyorsítólag hatoltak. A körülmények sürgetik, hogy a korábbi jelszavunk, a „termeljünk mindig többet" váljon teljessé a „dolgozzunk mindig jobban" gondolatával. Vagyis a mindennapi követelmények szintjén kezeljük együtt a munka mennyiségi és minőségi, a hatékonysági és gazdasági elemeit. Ezt azért hangsúlyozzuk. mert hellyel-közzel a mennyiséget általában és konkrétan egyaránt kezdik egyoldalúan negatívan megítélni. Ez ugyanúgy nem fogadható el, mint a mennyiség egyoldalú pozitív megítélése. A jövőben tehát arra kell törekednünk. hogy a munkánkkal kapcsolatos követelménytényezők sorolása • módosuljon, a korábbiakhoz képest, és jobban, hatékonyabban. gazdaságosabban termeljünk a gazdasági, társadalmi igények szerint Ahhoz azonban, hogy e követelményekről reálisan szóljunk, más tényezőket is számításba kell venni. Ha a szűken vett termelés körülményeit vizsgáljuk, akkor mindenekelőtt alapvető feltétel a teljes foglalkoztatottság biztosítása, a munkához való jog realizálása, a lehetőségek megteremtése ahhoz, hogy a dolgozók kibontakoztassák alkotó erejüket. Erről a jövőben sem mondunk le. sőt erre fokozottabban építünk. Látni kell azonban, hogy a termelés technikai feltételeiben hatalmas különbségek vannak. A magyar gazdaság termelési kultúrájában egyidejűleg van jelen a tudományos-technikai forradalom legkorszerűbb technológiája, és — némi túlzással — az első ipari forradalom százéves technikája. Természetes dolog, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül ezeket az objektív tényezőket, ugyanakkor az sem volna helyes, ha elfogadnánk ezeknek az automatizmusát az adott terület gazdaságosságának eredményességére. Mi legyen tehát a törekvésünk? Egyrészt természetes dolog, hogy amilyen mértékben az anyagi lehetőségek biztosítják, korszerűsíteni kell technikánkat. Ezzel együtt azonban nem kisebb feladat. hogy a korszerűsödő technikával az eddiginél hatékonyabban gazdálkodjunk. E téren nagy tartalékaink vannak. A munkaerő szakmai felkészültsége, esetenként munkaerkölcse nagymértékben javíthatja, vagy ronthatja a lehetőségek kihasználását. Sokkal nagyobb összhang szükséges a munkaerő szakképzettsége és a technika fejlesztése között. Természetes dolog az is, hogy a régi technikával is lehet jobban, vagy rosszabbul dolgozni, vagyis a régi technika sem automatikusan keli, hogy alacsonyabb követelményeket támasszon a munkában. A régi technikával dolgozókkal azt kell elfogadtatni, hogy egy százéves gépet a legkorszerűbb gépre hetek alatt ki lehet cserélni, de ha a dolgozók szakismerete évtizedekkel elmarad, ezt nem tudja néhány hét alatt pótolni. Vagyis elemi követelmény a szakismeretekkel való lépéstartás a munka minden fázisában. Érdekeltségi viszonyainkat is indokolt az előrelépés igényei szerint alakítani. Ahhoz, ugyanis, hogy előrelépjünk, nem elég a körülményeket és követelményeket megfogalmazni, foglalkoznunk kell azzal is, hogy megfelelő érdekeltségi viszonyokat tudiunk teremteni. Ha a követelmények növelése, s az anyagi és az erkölcsi érdekeltség között összhang van. kétségtelen, hogy könnyebb a munkánk, mint ellenkező esetben. Abban kell érdekeltté tennünk a dolgozókat, hogy munkájukat ne egyszerűen foglalkozásból. hanem mindinkább hivatásból végezzék. Jelentse ez a munkaidő optimális, mennyiségi és minőségi hasznosítását éppúgy, mint az örömöt afelett, ha az adott területen a szűkebb, vagy nagyobb kollektíva sikereket ér el. és a gondot, ha problémák adódnak. Arra kell törekedni. hogy a munka külső követélményei mindinkább valalamennyiünk értelmi, érzelmi normáivá váljanak a közös ügyért érzett és végzett közös felelősségben és munkában. Mindezek érdekében támogatni kell a felelősséggel kezdeményezőket. különösen azokat, akik nem csak javasolnak, hanem annak megvalósításában is részt vállalnak. Lényeges eleme a követelmények módosulásának, hogy tegyük közgondolkodássá a munka differenciált értékelését. Természetesen ez sem lehet általában és a körülményektől függetlenül. hanem csak azokkal összhangban. Bizonyos határokon belül a tévedés jogát is tudomásul kell vennünk, hiszen a fejlett szocialista társadalom felépítése nem előre kikövezett úton valósul meg. hanem — képletesen szólva — az út köveit az építés során nekünk kell lerakni. Nem lehet a követelmények növekedését a körülményekkel automatikusan realizálni. Nagyon céltudatos és következetes nevelő munkára van szükség. Olyan nevelő munkára, amely egyrészt világosan megfogalmazza a célokat. a törekvések fő irányát, másrészt olykor a dolgozók számára felszínre hozza „rejtett érdekeiket". A társadalmi érdek elsődlegességének hangsúlyozása mellett azt is értenünk kell. hogy — amint ezt a gyakorlat bizonyította — ezzel összhangba hozhatók a csoport- és az egyéni érdekek. Így nevelő munkánkban a szakmai, ideológiai nevelés részeként is építsünk a képzési, az önképzési érdekre is. A követelmények növekedése természetesen a pártmunkával, a kommunistákkal szemben is jelentkezik. Egyrészt mindaz, amiről írtunk, nem független a párt munkájától, magatartásunktól. Mégis fontos, hogy néhány momentumról külön is szóljunk. Mindenekelőtt a követelmények növelését pártmunkánk eddigi kialakult stílusa kell. hogy jellemezze. Ebben egyidejűleg van jelen a párt vezető szerepe és tömegkapcsolata. a kétfrontos érzékenység Nagyon lényeges az, hogy mindenekelőtt a pártban érezzük közös kötelességünknek a folytatás mellett a megújulás készségét. Tudnunk kell mindenekelőtt párttagságunkat meggyőzni a követelményekről, a feladatokról. Ebben már eddig is jelentős eredményeink vannak, mégsem szabad azt gondolnunk, hogy a változó követelmények megvalósításához már megteremtettük az egyszer s mindenkorra elegendő cselekvési egységet. Az élet bizonyítja, hogy helyenként nehezebb a végrehajtás gyakorlatában megőrizni az egységet, mint az elvek elfogadtatásában. Fontos, hogy a kommunisták mindennapi magatartása példázza azt amit hirdetünk, amit a tömegpolitikai munkában képviselünk. Éppen ezért megkülönböztetett gondot kell fordítani az alkotó ember tiszteletére és megbecsülésére. az átlagon felüli munka átlagon felüli elismerésére. Nagyon lényeges az olyan demokratikus légkör, amely egyszerre szolgálja a gondolkodás, az alkotás energiáinak felszabadítását. és jelent nagyfokú fegyelmet és önfegyelmet is. Csak így teremthetünk előrehaladásunk minden kérdésében népi-nemzeti' egységet, egyirányú gondolkodást és cselekvést. Ez nem jelent vitanélküliséget. meg kell azonban tanulni a szocialista vitakultúrát is. amely kellő formában előrevivője az ügynek. A csak utasítgatp, a hatalommal visszaélő vezetők nem képesek — még adott esetben legjobb törekvéseknek sem — megnyerni azt a kollektívát amely nélkül pedig a legjobb gondolat is legfeljebb illúzió lehet. Nem szabad megtűrni az intrikát a személyeskedést, hiszen az alkotó munkától vesz el jelentős időt és energiát Pártunk eddigi útja. munkánk tapasztalatai mindenképpen kellő alapot biztosítanak ahhoz, hogy helyesen alakítsuk ki és reális szintre emeljük önmagunkkal és egymással szemben is a követelményeket. és a fejlett szocialista társadalom építésének nagy ügyéért mozgósítani tudjuk társadalmunk legszélesebb rétegeit. Ebben építünk a szocialista kollektívákra. a brigádokra, minden dolgozóra KONCZ JÁNOS Pákolitz István Megfutó Átmenetileg bizonyára megvolt benne a jóindulat hogy elgereblvézze majdnem-elhibbantott élete göröngyeit Aztán mégis másként határozott A fáradságosabb megoldás helyett botcsinálta örököseire hagyta mindennémű számláinak kiegyenlítését NÉMETH ENDRE RAJZA Atom - így és úgy Ha ezt a szót halljuk: „atom" — a legtöbb embernek az jut eszébe róla: atombomba. Vagyis a legszörnyűbb fegyver, amelyet eddig az emberiség történetében felhasznált: olyan fegyver, amely egyszerre, pillanatok alatt tízezreket ölt meg, de még ma, évtizedekkel később is gyilkol, és a sebesültek utódait is pusztítja. Mégis az atomfegyverkezés elleni harc közben sem szabad ilyen egyoldalúan néznünk a dolgot, és az atom szóhoz hofczá kell kapcsolnunk az atomenergia szót is. Mert — és ezt sohase feledj ük — az atomenergia felszabadításának első formája mégsem a Hirosimára és Nagaszakira ledobott két, atommaghasadással pusztító bomba voll. hanem egy furcsa szerkezet, amely 1942. december 2-án a chicagói egyetem .sportcsarnokának lelátója alatt kezdett működni, és amely — persze, akkor még nem hasznosított hőenergiát szabadított fel. Ez a Nobel-díjas olasz Fermi és hazánkfia, Szilárd Leó által szerkesztett úgynevezett atommáglya volt az őse azoknak: az erőművi reaktoroknak, amelyek világszerte mind nagyobb számban termelik a villamcsáramot, s amelyekhez felzárkózik maid n Pakson épülő első, de nem utolsó magyar atomerőmű is. A világ energiahordozó-készletei, a szénbányák és olajlelőhelyek kincsei a rohamos és egyre gyorsuló ütemű felhasználás következtében fogynak és előbb vagy utóbb, de egy-két évszázadon Törő István Kánikulai kapások Jönnek kialvatlan szemeikkel, világégést vetítő álmaikkal. , reggelen, amikor egyik nap akár a másik szétsugározza verő aranyát, mennek a földek felé. ahol kókadtan, harmat nélkül várnak a tengeriszálak — jönnek ők. arcukon árkot vájt az idő. hogy esténként meglapuljanak benne a gondok fonnyadó évek — hátukon szerszámok vasa pendül, lábuk alatt szétfolyik a száraz homok, szemük véreres mezején augusztus érlelő máglyája lobog levéltetvek ürülékei fénylenek a fák levelén, melybe belefészkel a por. mint a bánat — izzadságukat szettörlik homlokukon s szavaik buborékolnak a harmincötfokos levegőben. belül mindenképpen kifogynak. A kutatók ugyan szorgosan dolgoznak sokféle más energiatermelő berendezés megalkotásán a naperöművektől az újabb vízerőművek építésén át az árapályerőművekig, mégis az a helyzet, hogy a legfontosabb energiaforrásunk hamarosan az atomenergia lesz. Ez sok emberben nyugtalanságot kelt. E félelem oka: nemegyszer hallhatták, olvashatták azt a hasonlatot, hogy „az atomerőmű: békés, lefékezett, lelassított atombomba". Csakhogy ez így nem igaz. Az atomerőműben valóban lelassítva játszódik le ugyanaz a folyamat, ami az atombombában, már tudniillik az atommaghasadás, de ez nem jelenti azt. hogy lefolyhat ugyanúgy, gyorsan, robbanásszerűen t» Nem: az atomerőmű nem szelídíttett atombomba, ami meg vadulhat". Teljesen más a benne lévő urán dúsítása —. de nem akarok most tudományos fejtegetésekbe bonyolódni. Ami a fontos, a különösen említésre méltó, az az, hogy a Nyugat-Európában fel-fellobbanó atomerőmű-ellenes tüntetések mögött nemcsak emberek félelme — megismétlem: alaptalan, kellő Ismeretek híján kialakult félelme — áll, hanem bizonyos erőké, amelyek tudatosan, azt is merem mondani: cinikusan kihasználják ezt a félelmet, sőt szítják. Mégpedig saját anyagi érdekeik szolgálatában teszik ezt —, amely érdekek ellenkeznek az emberiség, de még szűkebben a saját országuk érdekeivel is. Egy NSZK-beli tudós mondta el a következőket: „Pontosan ki tudjuk számítani, mikor fog megint erőt venni az embereken a félelem az atomerőművektől, illetve mikor fogja valaki eszükbe juttatni, hogy félni kell tőle. Akkor, amikor az atomerőművek önköltsége csökken és az ott termelt áram önköltsége mind jobban megközelíti a szén- és olajfűtésű erőművek áramáét, vagyis amikor az atomerőmű versenytársa kezd lenni a szénnel és olajjal kereskedő nagytökének!" Nálunk senkinek sem érdeke hogy szitsa a félelmet az atomerőműtől. Aki tehát ilyen értelmű dolgokat fecseg, az egyszerűen tájékozatlan. És ez — szemben a profit haj hászással — gy gyítható. Okos szóval: Ne fuka kodjon ezzel senki. PETŐ GÁBOR PAL 4