Délmagyarország, 1980. július (70. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-13 / 163. szám

2 Vasárnap, 1980. július 13. osztrák tárgyalások Hazánk vendége • Bécs (TASZSZ) Rudolf Kirchschláger osztrák államfő pénteken Bécsben fogadu az Ivan Kebin, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnökhelyettese vezette szovjet parlamenti küldöttséget. A találkozón Kirchschláger hangoztatta a különböző társadalmi berendezkedésű allamok közötti tárgyalások fontosságát a bizalom elmélyítésében és az enyhülési politika megóvásában. ..Ausztria a maga részérói mindig kész előmozdítani a konstruktív párbeszéd folytatását" — mondotta. „Megértjük a Szovjetunió és más szocialista országok aggodalmát, amelyet a NATO újabb fegyverkezési programja keltett" — jelentette ki Kirchschláger. Leonyld Brezsnyev Giscard ri'EsUing-nel és Helmut Sehmidttel lezajlott találkozóiról úgy vélekedett, hogy ások Nyugat-Európa érdekeltségét bizonyítják a Szovjetunióval való tárgyalások folytatásában. „Biztosíthatom önöket — — mondta az osztrák allamfő —, Ausztria minden alkalmat i megragad a tárgyalásokra. Ezt példázza a Varsói szerződés tagállamaihoz fűződő jó kapcsolatunk. Hangsúlyozni kívánom továbbá, hogy Ausztria minden lehetőt megtesz a madridi találkozó sikeréért." A szovjet küldöttség pénteken találkozott Bruno Kreisky osztrák kancellárral is. Kreisky emlékeztetett rá, hogy az európai enyhülés folyamata az osztrák államszerződés megkötesével vette kezdetét. Ez a politika még világosabban fejeződött ki az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet záródokumentumában. „A tapasztalatok azt mutatják, hogy az enyhülés politikáját konkrét tettekkel kell erősíteni, különösen most, amikor ezt a politikát komoly veszély fenyegeti" — hangozUtta. „A Szovjetunióban elégedetten állapítják meg, hogy a szovjet—osztrák kapcsolatok jó úton haladnak, erősödik az együttműködés, növekszik a kölcsönös bizalom" — mondotta válaszában Ivan Kebin. A 25 évvel ezelőtt aláírt Osztrák Államszerződésre utalva megállapította, hogy az örökös semlegesség Ausztria választotta útja biztosította az ország helyét a nemzetközi életben, lehetővé tette, hogy tevékenyen bekapcsolódjék az európai béke és biztonság megszilárdítását célzó erőfeszítésekbe. Megállapítva, hogy ma vannak olyan befolyásos erők, amelyek a világot viszsza akarják vetni a „hidegháború" korszabába, a szovjet politikus azt az álláspontot hangoztatU, hogy az enyhülési politikának van jövője, ennek kell maradnia az alapvető irányzatnak a nyolcvanas évek nemzetközi életében. Veszelin Gyuranovics A hét 3 kérdése Veszelin Gyuranovics. a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Szövetségi Végrehajtó Tanácsának elnöke 1925. május 17-én született Danilovgrád községben. Crna Gora-i nemzetiségű. Gimnáziumba, majd tanítóképzőbe járt. ahonnan a haladó ifjúsági mozgalomban való részvétele miatt 1941 márciusában kizárták. A Jugoszláv Kommunista ifjúsági Szövetségnek 1941ben lett tagja és részt vett az olasz megszállók ellen 1941. július 13-án Crna Gorában kirobbantott felkelésoen. A megszállt területeken illegális tevékenységet folytatott. 1943 áprilisában letartóztatták, és koncentrációs táborba zárták. Olaszország kapitulációja után kiszabadult, és a háború végéig ifjúsági vezetőként aktívan részt vett a népfelszabadító harcban. Tagja lett a Jugoszláv Kommunista Ifjúsági Szövetség községi bizottságának, valamint az Egyesült Antifasiszta Ifjúsági Szövetség területi bizottságának. A jugoszláv kommunista pártnak 1943-ban tagjelöltje, majd 1944. január 4-től tagja. Pártföiskolát végzett 1948-ban. Veszelin Gyuranovics a háború után számos felelős tisztséget töltött be. Tagja volt a Jugoszláv Kommunista Ifjúsági Szövetség járási bizottságának, elnöke a Crna Gorál Népi Ifjúsági Szövetség központi bizottságának. szervező titkára a Jugoszláv Kommunista Párt járást bizottságának. főszerkesztője a „Pobjeda" című napilapnak, elnöke u Crna Gorái Szocialista Szövetség központi választmányának. tagja a Crna Gorái Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságánál;, majd titkára a Crna Gorái Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága végrehajtó bizottságának. A Crna Gorái Kommunisták Szövetsége 1974-ben megtartott V. kongresszusán megválasztották a Központi Bizottság elnökévé. Dzsemal Bijedics halála után, 1977. március 15-én Veszelin Gyuranovlcsot a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnökévé nevezték ki, majd 1978 májusában újabb 4 évre megválasztották az elnöki tisztségre Tagja a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága elnökségének. Számos jugoszláv kitüntetés birtokosa. A leszerelét kérdései e héten előtérbe kerültek a külpolitikában. A közvélemény érdeklődessel fogadta a négy szocialista ország kompromisszumos indítványát a bécsi haderő-csökkentési tárgyalásokon. ÜJabb csúcstalálkozó is volt: ezúttal a francia államelnök tett látogatást az NSZK-ban. Mindezekről, csakúgy, mint az indiai kormány diplomáciai lépésének — elismerte a Kambodzsai Népköztársaságot — jelentőségéről az alábbiakban számolunk be. 0 Ml történt a francia— NSZK csúcstalálkozón? Nyugat-Európa két vezető politikusa gyakran találkozik egymással. A Franciaország es az NSZK közötti megállapodás értelmében másfél évtizede fél évenként kerül sor csúcsszintű találkozóra közöttük, s a Közös Piac, valamint a NATO különböző tanácskozásai is alkalmat szolgáltatnak Párizs és Bonn véleménycseréjére. Az e heti Giscard-utazás mégis „kilóg" a sorból. Ez nemcsak azért van így, mert „hivatalos" látogatás lévén a szokásosnál sokkal több ceremónia fogadta a francia elnököt a Német Szövetségi Köztársaságban. A lényeg az elnök es a szövetségi kancellár találkozójának időzítésében és témájában rejlik. Ismeretes, hogy az elmúlt hetekben mind a két politikus találkozott Leonyid Brezsnyevvel. Giscard Varsóban, Schmidt Moszkvában folytatott tárgyalásokat a szovjet vezetővel, a megbeszélések elsődleges célja az enyhülés eddigi eredményeinek megvédése, a kelet—nyugat párbeszéd folytatása volt. Párizs és Bonn felelős vezetői készek voltak megragadni a Moszkvában felajánlott Jóakaratú kezdeményezéseket. s tolmácsolni az Egyesült Államoknak a Szovjetunió által felajánlott politikai megoldásokat. Időközben a szovjet diplomácia különböző csatornákon további kezdeményezéseket tett a katonai enyhülés előmozdítására, a közép-európai csapatcsökkentés sikere érdekében. Ez a legutóbbi kompromisszumos ajánlat, s a közép-hatótávolságú eszközök korlátozására vonatkozó tárgyalások megkezdésének felajánlott lehetősége, mind azt bizonyítja, hogy a szocialista nagyhatalom nem a feszültség fokozását kívánja, hanem a fegyverkezési Verseny megállítására törekszik. A bonni közös sajtóértekezleten a két államférfi elsősorban országaik együttműködésére, NyugatEurópa szerepének fontosságára hívta fel a figyelmet. Éles hangon fejtették ki az afganisztáni helyzettel kapcsolatos Ismert nézetüket. Az NSZK kancellárja nyilvánosan üdvözölte a neutronfegyver kifejlesztésével kapcsolatos francia terveket. 0 Háború vagy béke Indokínában'.' Alighanem az utóbbi Idők legnagyobb diplomáciai szenzációja volt az a bejelentés, miszerint India kormánya elismeri a Kambodzsai Népköztársaságot, s hivatalos kapcsolatra lép Heng Samrin kormányával. Űj-Delhinek ez az elhatározasa minden bizonnyal egyfajta frontáttörést hoz majd, s megfigyelők szerint várható, hogy a közeljövőben újabb államok lépnek diplomáciai kapcsolatba Phnom Penh-nel. Az indiai lépés mögött nyilvánvalóan az a felismerés áll, hogy a szocialista Vietnammal szövetséges Heng Samrin-kormány minden erőfeszítést megtesz azért, hogy Kambodzsát visszavezesse a 20. századba, felszámolja annak az Iszonyú rombolásnak következményeit, amelyet Pol Pot rendszere tudatosan és pekingi recept szerint véghez vitt az előző években. Érthető, hogy Indira Gandhi kormányának elhatározására Pekingben és Washingtonban egyaránt felszisszentek. Kína vezetése számára nyilvánvalóan csapást jelent a Kambodzsa köré épített diplomáciai blokádfal áttörése. S kérdésessé teszi annak az akciónak a sikerét, amelyet éppen az elmúlt hetekben kezdtek el a thai—kambodzsai határon. Világosan kirajzolódik a kínai—amerikai összjáték Indokína szocialista államai ellen, amibe harmadikként (eléggé alárendelt szerepet játszva) Thaiföld ls bekapcsolódott. A Pol Pot-féle bandák szervezett átdobása Kambodzsába az összecsapások kiprovokálása a vietnami csapatokkal, majd a laoszi határ lezárása ürügyet szolgáltatott az amerikai fegyverszállításokra. Washington katonai visszatérésére Thaiföldre. S ezzel egyidőben Kína újabb három hadosztályt vezényelt Vietnam északi határainak közelébe... Mindezek alapján aligha kétséges. Hua Kuo-feng kínai miniszterelnök és Carter amerikai elnök tokiói tárgyalásain milyen szellemben vitatták meg az indokínai helyzetet. ^ Lesz-e előrelépés a bécsi tárgyalisokon? Hosszú évek óta folynak a közép-európai csapatok és fegyverzet csökkentéséről a kelet—nyugati megbeszélések a bécsi Hofburgban. Az egykori császári palota tár-, gyalóteremmé átalakított szárnyának bejáratánál csütörtökön immár a 243. alkalommal találkoztak az országaikat képviselő diplomaták, hogy véleményt cseréljenek a Közép-Európában koncentrálódott hatalmas katonai erő csökkentésének lehetőségeiről. A mostani, legutóbbi találkozón Taraszov szovjet nagykövet a tárgyalásokon közvetlenül részt vevő négy szocialista ország nevében újabb kompromisszumos indítvánnyal állt elő: felajánlotta, hogy a Szovjetunió húszezer katonát kivon a térségből, ha az Egyesült Államok tizenháromezer fővel csökkenti Közép-Európában állomásozó csapatainak létszámát. A javasolt csökkentés ismét tükrözi a szocialista országok elhatározott szándékát: Kompromisszumot kell találni annak érdekében, hogy a tárgyalási folyamatot kimozdítsák a holtpontról. Az eddigi eredménytelenség főoka a nyugati fél által kezdeményezett áldatlan létszámvita volt, az, hogy a NATO-államok a CIA jelentései alapján kétségbe vonták a Varsói Szerződéshez tartozó országok (Szovjetunió, NDK, Lengyelország. Csehszlovákia) által beterjesztett adatokat A szocialista kezdeményezések ismételten azt bizonyítják, hogy a Varsói Szerződés tagországai rendkívül komolyan veszik a leszerelés, a katonai feszültségcsökkentés ügyét. Minden alkalmat megragadnak arra, hogy előbbre lépjenek ezen a téren. Természetesen szem előtt tartják azt az alapvető követelményt, hogy az elért katonai erőegyensúly egyik fél kárára sem változhat; a kölcsönös biztonság az államok közötti bizalom fontos záloga. Miklós Gábor Kelet-Európa, hazánk (6.J Független államok A világháború során a népek mind jobban szembefordultak vezetőikkel, sőt magával a rendszerrel, ami annyi megpróbáltatást hozott rájuk. Az egymás ellen harcolókban kialakult a közös eltökéltség: csak a háború előttinél jobb es ígazsagosabb világ születése indokolhatja és feledtetheti a sok áldóZátót. A korfnáfiyok azt ígérték, hdgy á vesztes majd •mindenért megfizet, és a győzelem gyümölcsei hozzák meg az erőfeszítések jutalmát. Wilson amerikai elnök ezzel szemben meghirdette a „győzelem nélkül béké '-t, a méltányos és igazságos rendezést, azt, hogy végre megvalósul a liberális és demokratikus polgári elveken alapuló világrend. Mindkét programra sokan hallgattak, de a tömegek növekvő mértékben Kezdték azt gondolni, hogy igazán jobb világot csak új elvek, a szocializmus és az internacionalizmus hozhat. A forradalmi Oroszország példája követésre ösztönzött. Európa keleti felének kis népei a jobb világhoz még egy előfeltétel megvalósulását tartották szükségesnek: a nemzeti alávetettség megszüntetését és az önálló nemzeti államok létrejöttét. A soknemzetiségűi birodalmak háborús vereségük pillanatában minden külső beavatkozás nélkül darabokra hullottak, a kötelékükben élt nemzetek pedig szinte habozás nélkül a függetlenség útját választották. Kisebbségben maradtak azok, akik a gazdasági és politikai egymásrautaltságot, a sorsközösséget hangoztatták és a birodalmak helyén az egyenIszlám konferencia 0 Amman (TASZSZ) Az iszlám konferencia szervezéséhez tartozó országok külügyminisztereinek ammanl rendkívüli tanácskozásán a vendéglátó Husszein jordániai király pénteken hangsúlyozta, hogy a közelkeleti igazságos rendezés alapfeltétele az izraeli csapatok kivonása a megszállt arab területekről, különösen Jeruzsálemből. Az uralkodó a palesztinai problémát a rendezés kulcskérdésének nevezte. Az értekezlet összehívását a Palesztinai Felszabadítási Szervezet kérte, mégpedig azért, hogy megvitassák a megszállt földeken követett izraeli politikát. A konferencia szóvivője közölte, hogy a PFSZ szeretné, ha az iszlám országok közös stratégiát tudnának kialakítani" az ENSZ-közgyűlés július 22-én kezdődő palesztin vitájára. A tanácskozáson, amely — mint jelentettük — pénteken nyílt meg a jordán fővárosban, több Iszlám ország és a PFSZ képviselője vesz részt. Husszein a konferencia első napján elhangzott beszédében a már idézett részletek mellett sürgette az arab országokat, hogy egyesítsék erőfeszítéseiket és lehetőségeiket a palesztinai problé ma megoldására. rangú népek tartós szövetségét, föderációját próbálták létrehozni. Ez ügyben magyar részről hangzottak el a legkomolyabb ajánlatok, többek között Dunai Egyesült Államok Jászi Oszkárféle javaslata, majd a Tanácsköztársaság elképzelései. A hatalomból addig nem, vagy alig részesülő ellenzéki erőkből, köztük a szocialistákból' megalakult nemzeti tanácsok és az általuk létrehozott kormányok új lapot kívántak nyitni nemzetük történetében, természetesnek vették, hogy semmi közük a megszűnt birodalmak tetteihez. Felelősre, bűnbakra mégis szükség volt, a győztesnek valakitől be kellett hajtani a sarcot. így az 1918 őszén megszülető radikálisdemokratikus Németországnak, Ausztriának és Magyarországnak (Bulgáriával és Törökországgal együtt) fizetnie kellett. Ugyanakkor a mindkét oldalon imperialista célokért vívott háborúban náluk sem jobb, sem roszszabb szerepet nem játszó többi kelet-európai nép — akiknek egy része végig lojálisán a központi hatalmak oldalán harcolt — lényegében véve győztesnek minősült és a békerendezésnél ennek megfelelő bánásmódban részesült. A cári Oroszország, majd a központi hatalmak összeomlásakor az utódállamok polgári politikusai számára ellenállhatatlannak bizonyult a csábító lehetőség, hogy minél többet markoljanak, az etnikai érvek mellett történeti, gazdasági és stratégiai megfontolásokra hivatkozva minél nagyobb területen hozzák létre államukat. A románok, csehek, lengyelek, szerbek, észtek, lettek és litvánok polgári-tőkés, vagy éppen királyi-földesúri vezetése jól megérezte, hogy a néprajzi térképeknél, de még a háború alatt az antanttal kötött szerződéseknél is többet ér az igényelt területek birtokba vétele, a fait accompli teremtése. Akik azt hitték, hogy a világtörténelem eme ősi törvénye Wilson amerikai elnöl; 14 pontjával érvényét veszítette, és most az erő helyébe a jog és az igazságosság lép, azok súlyos hibát vétettek. Károlyi Mihály és a magyarországi őszirózsás forradalom elkövette ezt a hibát, és az idegen fennhatóság alá került jó hárommillió magyart kevéssé vigasztalhatta, hogy morálisan a magyar forradalom járt el helyesen. A Párizs környéki békeszerződések csekély módosításokkal mindazt jóváhagyták, amit az antant korábban megígért, és az utódállamok fegyverrel elfoglaltak. A nacionalizmus jegyében fogant rendezésből es az erőn alapuló hatalmi politikából fakadóan az új határok a győzteseket nemcsak a vesztesekkel, de egymással is szembeállították. A területi viták, az igazságtalannak érzett határok tartós feszültséget hoztak létre Lengyelország és Litvánia, Lengyelország és Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia, Jugoszlávia és Olaszország között. Kétségtelen, hogy KeletKözép-Európa jó százmillió lakójának többsége a világháború és a békék eredményeképp a gazdasági és kulturális fejlődés elvben legkedvezőbb keretéhez, önálló nemzetállamhoz jutott. Egynegyed részük viszont, közel harmincmillió ember, nemzeti kisebbségként idegen uralom alá került. Számukra az önrendelkezés nemes elve cinikus frázissá alacsonyodott. Ez sokkal inkább a fiatal nacionalizmusok mohóságának volt a következménye, mintsem a bonyolult néprajzi viszonyoknak. Az új határok önkényessége, a háború kirobbantásáért hatalmi szóval megalapított egyoldalú felelősségből fakadó jóvátételi kötelezettség és a vesztesek gazdasági-politikai-katonai gúzsba kötése azt eredményezte, hogy Kelet-KözépEurópában a neihzeti önállóság születésnapja egyúttal az itt élő népek eddigi legsúlyosabb összeveszésének is a dátuma latt. A rendezésnek ebből a tehertételéből eredt „a kelet-európai kisállamok nyomorúsága", hogy a demokrácia nem tudott náluk komoly gyökeret ereszteni a két világháború között, s hogy a térség oly könnyen vált a külső hatalmi érdekek eszközévé, összecsapásuk színterévé, végül a náci Németország agressziójának áldozatává. A versailles-i békrendszert külpolitikailag is eleve kudafcra ítélte, hogy a közvetlen kárvallottak mellett a térség két szomszédos nagyhatalma, Németország és Szovjet-Oroszország ellen irányult, márpedig kizárásukkal a térségben tartós béke és nyugalom nem volt elképzelhető. A német befolyás ellen elsősorban Franciaország által emelt védőgót, csakúgy, mint a „bolsevizmus" ellen az összes európai tőkés állam által kreált „egészségügyi övezet" túlságosan ingatag alapra épült. Jeszenszky Géza I f I A