Délmagyarország, 1980. július (70. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-06 / 157. szám

8 Vasárnap, 1980. július 6. „ . i (i/y _ C,. \ w n jyc, uvxest Mit hoz a XXL század? Aeass® tsí&KOMá •¥A«SSs®j33®!jE3 • PAPP GYÖRGY METSZETE A

szemközti lakásba egy fiatalember költözött. Jóképű. szőke, olyan harminc év körüli. Elvált ember. Az értesüléseit a házmestertől szerezte az öregasszony, aki részletesen beszámolt mindenről a férjének. — Felőlem a perzsa császár is odaköltözhet — nézett fel a rejtvényből az öregember. — Mi dolgod vele? — Csak ügy mondtam — felelte az öregasszony —, hiszen sokáig állt üresen az a lakás, amióta szegény Regina ..; Az öreg legyintett. Nem szerette a megboldogultat, pletykásnak, hazudósnak tartotta, tudta ezt az öregasszony is, ezért inkább elhallgatott. Csak sóhajtott néhányat a barátnője emlékezetére. Egyik este a fiatalember csöngetett be hozzájuk. Tiszteletét kívánta tenni, mondta, hiszen így illendő az új szomszédtól, még ha szemközti is, azonkívül meg akadna egy dolog, amiről szeretne szót váltani. Az öregek leültették, likőrrel, aprósüteménnyel kínálták, majd kis idő múltán megkérdezte a házigazda: — Aztán miről szeretne szót váltani, öcsém uram? — Tetszenek tudni — kezdte a fiatalember —, én egy szabadabb erkölcsű családban nőttem fel. Ne tessék félreérteni, egészen egyszerű dologban nyilvánult ez meg. Nyitott ablaknál tornáztunk reggelenként. — Hiszen ebben nincsen semmi — szólt közbe az öregember —. ez nagyon egészséges cselekedet. — Igen, de mi meztelenül tornáztunk. — Jézus Mária! — lebbent ki a fohász az öregasszonyból, de a férje nyugalomra intette, akár egy gyereket, aki valami szörnyűségről hallott. — Ez a szokásom — folytatta a fiatalember — a mai napig megmaradt, viszont jól tudom, hogy közösségben élünk, és a közösségnek megvannak a maga szabályai. — Bizony, ez szent igaz — helyeselt az öregember, és várta, hová csavarintja a szót a látogatójuk. — Arra kérném önöket — tért a lényegre az ifjú —. hogyha lehetséges, nézzék el nekem ezt a szokásomat. Ezt a tízperces meztelen testgyakorlást nyitott ablaknál. Cserébe az elnézésért felajánlanám, hogy fölhordom a pincéből a fát, és segítenék a bevásárlásban is. — Szénnel fűtünk — szólalt meg hirtelen az öregasszony, de az ura pillantására másfelé fordította a fejét. Mintha azt kutatná: ki szólalt meg az ö hangján? — Hat kérem — mondta aztán az öregember —. ez fölöttébb furcsa kívánság.".: Már közeledek a nyolcvanhoz, de Az alku ilyen kéréssel még senki Sem állított be hozzánk... Éppen ezért ezt alaposan át keli gondolni. és meghánvni-vetni az asszonnyal. — Ez természetes «— bólintott a fiatalember —, magam is így gondoltam. Holnap este ismét átjönnék a válaszért. A vendég távozása után az öregember ráripakodott a nejére. — Te már mindjárt belementél volna! Azért kottyantottad el, hogy szénnel fűtünk. — Csak helyesbítettem — védekezett az öregasszony —, eszem ágában secűenhé nélküled dönteni... De kérlek, gondolj a szívedre meg a' derekadra ... Mindig panaszkodsz a szénhordás miatt. — Igaz — sóhajtott megadóan az öregember —, nagyon sok már nekem ez a két emelet... Kiszáll belőlem az erő. amirk ' felérek.., Másnap a pincekulcsot szorongatva várta a fiatalembert. Ezzel kívánta jelezni, hogy egyetértésre jutottak az asszonnyal, amit aztán szóban is közölt, mielőtt átadta a kulcsot. — Azt a ládát hordja tele — mutatta meg a konyhában —, az kitart egy hétig, így elegendő lesz hetente egyszer ... — És nem fog tomázás közben fázni? — kérdezte kíváncsian az öregasszony, aki kijött a beszélgetésre. — Ilyenkor télen könnyen meghűlhet az ember ... Az ifjú megnyugtatta, hogy nem szokott fázni, de különben is hozzáedződött a dologhoz. Ebben segíti a sportolás is, hiszen röplabdázik a vállalati csapatban. Azonkívül ha alkalma adódik rá, akkor szaunázik, amit még egy finnországi útja során szeretett meg. Így ez akis meztelenkedés igazán csak a legnagyobb felfrissülést jelenti neki. Hetek teltek el. és a fiatalemberre nem lehetett panaszuk az öregeknek. Szorgalmasan telehordta a szenesládát, és segített a bevásárlásban is. — Muszáj állandóan az ablaknál ülnöd? — támadt egyszer ingerülten a feleségére az öregember. — Azelőtt sose húztad oda a széket, most meg alig mozdulsz el onnan. — Jobban látok így kötni — mutatta a félig kész pulóvert az öregasszony. — Neked esi hálom karácsonyra, — Közben meg kukucskálsz! Nem szégyelled magad? — Még ilyet... ! Fel sem emelém a fejem a kötésből. — Azt nem! Csak éppen a kötést tartod föl, és kikandikálsz a lyukacsokon. Azt hiszed, nem vettem estre? Szerencsére. még nem vagyok vak! Vagy azt szeretnéd, ha vak is lennék? Az öregasszony szipogott, és tüntetően elvonult a/, ablaktól. Aznap keveset szóltak egymáshoz. és ami nem történt évek óta: elmaradt a hitvesi puszi elalvás előtt. Három napig kerülte az ablakot az öregasszony, de a negyediken, a postáról visszaérkezve, megint ott lepte meg az ura. — Szóval így állunk? Akkor jobb. ha az ablakkal köts7. házasságot ! — Már azt is megtiltanád. Hogy lemossam az üveget? Nem szórakozásból csutakolom! Nézd meg, csupá kosz, alig lehet ki. látni rajta. Erre csak legyintett az öregember, és átment a másik szolba ba., Estp ; o|t „ágyazött meg magának a kanapén. Az öregaszszony egypdül sírdogált a családi nyoszolyán. Negyven évig hűséges volt — forgolódott az öregember —. és most bolondult meg vénségére. Ketrecbe kéne engem zárni, amiért ráálltam erre az alkura. Kellett ez nekem? Reggel odaállt a felesége elé, és megkérdezte: — Mondd meg igaz lelkedre: mi a fészkes fenéért bámulod azt a fiút? — Nem bámulom.' — Ne hazudj, mert bámulod. De miért? Az öregasszony hallgatott egy keveset, majd csöndes pironkodással ezt mondta: — Csak összehasonlításból.... — Kivel akarod összepászítan i ? — Hát, veled ... Hogy ifjúkorodban volt-e ilyen jó az alakod. — És mire jutottál ebben a mustrában? — Mire? Még kérdezed, te bolond? Hát persze, hogy neked volt jobb az alakod, de még mennyire... ! Akár rólad is mintázhatta volna Michelangelo a Dávidot. Nézték egymást. Az öregember kicsit kihúzta magát. így nem tűnt annyira hajlottnak. És az öregasszony szeme is tisztábbra fényesedett, mintha az ifjúsága kíváncsiskodna elő onnan. Mint amikor a hamut megkotorják, és egy régen eltemetett parázs újra felszikrázik. Másnap az öreg átment a fiatalemberhez, és felbontotta a megállapodásukat. — Tudja, kérem — mondta —, én férfiember vagyok, megértem ezt az egészet... de a feleségem nehezen bír ebbe belenyugodni ... ő még az apácáknál tanult, és nagyon szigorú erkölcsű. Ezentúl hát ne pucérlcodjon előtte.. A szénhordúsi meg köszönjük, majd csak elboldogulok azzal magam is. És aznap már ismét ö cipelti fel a szenet, többszöri megállással ugyan, fújtatva, zihálva, de önmagával igen elégedetten. _ TÖTH-MÁTÉ MIKLÓS Mit hoz a közelgő XXI. század, a harmadik évezred? A kérdés és a rá adható felelet annál is inkább izgalmas. mert „Föld-űrhajónk" fedélzetén ma 4,4 milliárd utas él, s a jól felkészült demográfusok szerint az ezredfordulóra 6—7 milliárd emberrel kell számolnunk. Emellett nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy két teljesen különböző társadalmi rendszer viszonyai között élünk. Az egyik alapja a magántulajdon, a másiké a termelési eszközök társadalmasított formája. Ezekből a tényekből is látszik, hogy nem is olyan egyszerű az emberiség közeljövőjét feszegető, már a kertek alján kopogtató nagy kérdésre felelni. Mégis sokak vannak, akik válaszolnak. Ismert Arlhur Clarké 1962-ben megjósolt prognózisa az emberiség fejlődéséről. Jóslatai egyre inkább nem „jönnek be". Mások csak a sci-fi (tudományos-fantasztikus)) irodalmi alkotáson keresztül gondolkodnak, jövőképről, beszélnek. amely mégis a jelenről vall. Különösen vonatkozik ,ez azokra, akik jövőkutatással nem hivatásszerűen foglalkoznak, hanem csak pillanatnyi elképzeléseiket, esetleg ideáljukat vetítik a közeli vagy a távolabbi jövőbe. Ilyképpen sokak elembertelenedett. gépies, érzés és szeretet nélküli jövő századról írnak és beszélnek, amikor ridegen praktikus lesz a világ, elsivárosodott emberi kapcsolatokkal. lélektelen magánynyal. Egyes nyugati futurológusok azt is tudni vélik, hogy kétezerre gyarmatosítják a bolygókat, hogy 2030-ra kétoldalú kapcsolatot építünk ki a Földön kívüli lényekkel, sőt 2050-re megoldja az ember a halhatatlanságot. Bizarr és elgondolkodtató elképzelések ezek, de most álljunk meg egy nemrégiben megjelent könyvnél, amelyet Jurij Kanyin írt. és Irány a XXI. század a címe. (Kossuth Könyvkiadó). Ez a könyv okos megfontoltsággal és a népszerű ismeretközlés nyelvén tekint a jövőbe. Összefoglalja a jövőkutató tudósok legfontosabb következtetéseit, köztűk az energiahiány gondjait, környezetünk egyensúlyi helyzetének megőrzését. A szerző azt is határozottan állítja — szemben az amerikai Ralph Lapp megállapításaival —. hogy a meglevő energiaforrások ésszerű hasznosításával. illetve újabbak feltárásával várhatóan megoldódik a krónikus energiahiány. A nap sugárzása, a sZél ereje, a termálvizek melege, megannyi kiaknázatlan tartalék és egyben lehetőség az emberiség számára. Foglalkozik továbbá a szerző a jövő század várható felfedezéseivel, pl. a deutériumnak (ez a hidrogén egyik izotópja, atommagja egy protonból és egy neutronból áll) termonukleáris reakciójával, ez lehetne majd a világenergetika alapja. Ismerteti az integráció új szakaszában rejlő nagy erőket és lehetőségeket, a tudományra váró nagy szerepről ír, és bebizonyítja a termelés-tudomány rendszer komplexitásának szükségességét. illetve megvalósítását. A következőkben foglalkozik a Szovjetunió nagy építkezéseivel, ismerteti Szibéria hatalmas nyersanyaglelő helyeit, azok gazdagságát, miközben megszólaltatja idevonatkozóan a világ tudósainak egy jelentős részét, köztük • Knappot (NSZK), Fawellt (USA). Sztraszakot (Lengyelország), Fischert (Kanada), Espejót (Bolívia), Szaburót (Japán) és másokat. A jelentős kérdéseket feldolgozó szerző könyvét áttallózva, önkéntelenül is kívánkozik az emberből, hogy a jövő századnak, a jövő század társadalmának olyannak kell lennie, amely biztosítja- az egyén sokoldalú és harmonikus fejlődését, és méltó helyét a társadalomban. Ezért a jövő értékét és életképességét majd azok az adott társadalmi és politikai garanciák adják meg, amelyeket az ember kap a társadalomtól. A könyv tanulságából is kiderül. hogy a jövő formálásban számos véletlent és felelőtlenséget is elkövetünk. Egyes állatfajok kipusztulása aggasztó, megállíthatatlanul roncsolnak a vegyszerek és mind nagyobb méreteket ölt a talajerózió. Pedig a jövő embere sem vegyszernek, sem gépnek, sem kellemetlen környezetnek nem akar kiszolgáltatottja lenni. Jó lenne, ha a természet- és környezetvédelmi törekvéseinkben nemcsak a keserű kimondásokat hallanánk lépten-nyomon, hanem cselekvésre is sor kerülne, a közösségi. és a magánélat mind neme- sebb megóvása, gazdagabbá tétele érdekében. Amikor prognózist mondunk, a jövőt kíséreljük megismerni, de nem állítjuk, hogy teljes konkrétsággal tudunk válaszolni minden kérdésire. Rt1 van pl. a mi századunk egyik nagyszerű találmánya:* a mikroprocesszor, amely egész sorát átformálhatja az iparágaknak. De kí képes ma ennek útját belátni? Idevonatkozóan Lenin a következőket írja: „Mi nem állítjuk, hogy Marx vagy a marxisták a szocializmushoz vezető utat teljes konkrétságában ismerik. Ez badarság. Ismerjük ennek az útnak az irányát. tudjuk milyen osztályerők Vezetnek ezen az úton, de konkrétan gyakorlatilag ezt csak a milliók tapasztalata mutatja meg. amikor majd nekilátnak a dolognak." Valóban, a jövőkutatók csak szélesen megrajzolják a lehetőségek határait, s ezen belül feltárják a lehetséges jövőket, amelye* (amelyeket) most. a jelenben munkánkkal, emberi magatartásunkkal alapozunk meg. s így a ma embere felelős a jövő nemzedékek létéért, életéért, divatos szóval, „életminőségéért". E gondolatok is kicsengenek Kanyin jövőt jelenbe hozó könyvéből, amely szemléletes és olvasmányos. továbbá a mai valóság talajáról tárgyalja e nagy kérdést, nem kerget utópiákat. Nem is teheti, hiszen a XXI. század már kézzelfogható közelségben jár előttünk. Utol kell érnünk! Fenyvesi Félix Lajos Négysorosok MÉSZÉGETŐ Veri csupasz hátát sugarak tüzes ostora. Arcán a mészpor fehér rétege lángol. Elhamvad élete, ahogy erős cigarettája, s eltűnik észrevétlen a völgy katlanából. BÜCSŰ TÍZ ÉVE HALOTT TESTVÉREMTŐL Lámpással a kezedben iárd te is H csillagokat, ahogyan holt -ipám. Világíts be olykor az égbolt Isten leheletétől párás ablakán FEKETÜLSZ. SEBESEDSZ Gyászruhám kormától feketülsz sebesedsz. Mégis zenged a szerelem hívó szavát. Ljjneok közepe olvadó aranv — arcod úgv raevua lüzhabos öled remegve önti parazsát