Délmagyarország, 1980. július (70. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-06 / 157. szám

Vasárnap, 1980. július 6. 43 Kirakatban, egész évben Gyakran hallom, olvasom ilyenkor nyáron (nyáron?! ebben persze van egy adag túlzás), főként ismerősökkel folytatott beszélgetésekben, olvasói levelekben, vagyis olyan szóbeli, írásbeli találkozásokkor. ahol az újsógbeli megjelenésnek van realitása, hogy „majd jön az a sok idegen a szabadtérire, aztán mit szól!" "Vagy, hogy „én bizony szégyelleném a vendégek előtt; nincs vele büszkélkedni valónk; viszik a hírét ezer felé; bezzeg Sopronban; Egerben másképp van", satöbbi... Vagy ha nem ls mondják ki a panaszkodók, legfontosabb érvük ez: legfőképpen az idelátogató idegenek, a turisták és a kóristák, a kempingezők és a kamionosok, a művészek és a mecénások kedvéért kell megteremtenünk, megőriznünk — hadd sűrítsem egyetlen közhelyes jelzőbe — például a szép Szegedet. ÍM Nem szeretnék háládatlan szerepet vállalni — ezen a pályán őrültség lemondani a népszerűségről —, most mégis be kell vallanom. sehogy sem szeretem az efféle érvelést. A Belváros egyik forgalmas utcájában azért ne álljanak fel autóval a zöldsávba, mert majd jön egy zalai gyárból a Haladás brigád és mit szól a rontás láttán? A fűre, fára, virágra, gondolom, inkább magunk miatt kéne vigyáznunk Mint ahogy a sokak által „megénekelt" homlokzatfelújításokat sem azért volt érdemes tervbe venni, hogy emeljék a város külcsinjét — azért is persze —, hanem mert a házak állapota követelte meg a javítást, felújítást. Folytatható a sor. útépítésekkel, fatelepítésekkel, teraszos cukrászdákkal, tetszetős kirakatokkal, tisztára mosott autóbuszokkal, színes panelből összerakott házakkal, plakátokkal melyeket nem tép ronggyá a szél. üres telkekkel melyeket legalább tömör kerítéssel öveznek a későbbi építkezők, zárt szeméttárolókkal virágos terekkel és évente legalább egyszer lemosott szobrokkal díszkivilágítással, s még ezerféle, önmagukban nem nagy horderejű, de összességükben már számottevő változással, ötlettel. Folytathatnánk a sort, amely után eredményként. mint az összeadásnál a végösszeg, az a kifejezés all: a mi gondozott szép Szegedünk. S nem ez-e. amiért érdemes? Hogy mi gyönyörködjünk, hogy a mi szívünkhöz nöjjön, az év minden szakában, akkor is, amikor a Széchenyi téri parkolóban nem minden második autón látható idegen felségjel? ... Mielőtt bárki félreértené: nem vagyok vendégellenes, A városát szerető ember persze, hogy jóleső érzéssel figyeli a nyári nyüzsgést örömmel hallgatja az idegen szót, uzíwel-lélekkel azt kivanjer minél többen jöjjenek, erezzék jol magukat, s búcsúzáskor így köszönjenek: viszontlaiasra. De ... Nem tudom, miért kellene egész evi munkánkat alárendelni hat-nyolc hétnek, nem értem, miért nyom többet a latban — hogy most már elkanyarodjak a városkép leginkább kézzelfogható elemeitől —. szóval, hogy miért kell például nagyobb jelentóséget tulajdonítani a nyári rendezvénynaptárnak, mint az év tíz hónapjában a folyamatos eseményprogramnak. Miért kellene több udvariasságot vamunk szolgáltatóktól és kereskedőktől augusztusban; mint februárban? Azért csupán, mert akkor mások, a nem szegediek is figyelik, hogyan dolgozunk? „Borzasztó, hogy mennyire hadilábon állunk az idegen nyelvekkel" — sugallja egy ismerős, s lelki szemeivel már talán olvassa is a nyelvi műveletlenségünket szóvá tevő glosszát. Igazat kéne neki adni. mégis az a válaszom egyelőre: „borzasztó, hogy mennyire hadilábon állunk a magyar nyelvvel". S- jogosnak érzem, hogy ugyanezt mondjam életünk más területeiről is: ne akarjunk addig hazájabeli ízekkel kedveskedni a külföldi turistának, amíg újra el nem hisszük szakácsainknak, hogy a tarhonyáköret nem sörétből készül és hogy nem csak Delikátból lehet levest főzni, hanem .... de hát minek folytassam, jobban tudják ők azt nálam. (Még az is lehet, hogy a pizzához szokott embernek épp a lebbencsleves lesz a gasztronómiai élménye!) Mindazonáltal: semmi kivetnivalót sem találhatunk abban, hogy a vendéglátásban érdekeltek — s itt most nem csupán a szállodai, éttermi alkalmazottakra, az utazási irodák dolgozóira, a kereskedőkre, a fodrászokra, az autójavítókra, a közművelődésben dolgozókra gondo-. lok. hanem a közfogyasztási cikkek gyártóira, a zöldségtermelőkre, az állattenyésztőkre. az építőkre, a közlekedési vállalatokra, az elosztási rendszerben közreműködőkre is — szóval nincs abban persze semmi rendkívüli, ha ilyenkor, a nyári idegenforgalmi szezon kezdetén valamivel több figyelmet érdemelnek ki a vendégjárásból nagyobb arányban részesülő tájegységek, városok, s így Szeged is. Rendjénvaló, hogy az üzletek nyitvatartásál a villamosok, autóbuszok menetrendjét most majd az ünnepi hetek rendezvényeihez igazítják, természetes, hogy több vásárlónak, fogyasztónak több árut — még az sem lenne megvetendő, ha többfélét — kell kínálni. Csak éppen ne túlozzuk el a „házigazdaságot", ne rendeljük alá igényeinket — a vendégjárás előtti és utáni igényeinket— a főszezonban érvényesíthető várakozásainknak. 3. Ugyanolyan színvonalas kiállítási programot érdemel Kovács István öntödei munkás, mint Kovács István turista. Ugyanazt a marhapörköltet fogja enni a Szegeden lakó nyugdíjas, mint békéscsabai vendége. A szabadtérire autóbusszal érkező cseh kirándulócsoportnak ugyanakkora parkolóhelyre van szüksége, mint a kiskundorozsmai gyárból autóbusszal érkező munkásoknak. Röviden szólva annak a kereskedelmi szakembernek kellene igazat adnunk, oki szerint jó. ha rendezünk nyaranta ki rakatyerseny t is. csak ne csináljunk belőle egy szezonra és csak vendégeknek szóló kirakatpolitikát! Amit szívesen teszünk jól látható helyre, abban miért ne gyönyörködhetnénk egész évben? Hogy aztán amit meg mások előtt röstellnénk, bennünket se bosszantson. A múlt héten, holnap, novemberben. Pálfy Katalin Munkaügy Nevenincs a sólyatéren Emese napja, Sarolta napja, a Nap korán kel, első sugarai négy óra ötvenhárom perckor világítják be a sólyateret. A komp, meg a motoros hajó még alszik. A Nap megpillantja a készülő katamaránt a tápéi Tisza-parton. s miután az égitestek valószínűleg nem bírnak különösebb képzelőerővel, s műszaki ismereteik is aligha vannak, a Nap csak annyit konstatál, hogy a gigászi méretű vasasztalon hatalmas acéllemezek meredeznek. A Napnál később érkező sem okosabb. Nevenincsnek, jobb híjján nevezzük ígv a készülő hajói két fivérét láttam a Balaton vizét hasítani, de hát nekik hajóformájuk volt s méghozzá milyen szép. A balatoni hajózás büszkeségei ők. úszótestüket itt készítették Tápén. A sólyatéren a megszokott kép; hegesztöapparátok éles ténye villan, lemezek döngése-bongása, fúrógépek sivalkodása hallik. Sietni kell a hajóépítőknek, a még Nevenincset augusztusban vízre kell bocsátani, hogy elvontassák Titelen át Újpestre, ahol a fedélzetet szerelik rá. És ez még nem a végső állomás, mert a befejező munkákat Balatonfüreden végzik majd. mielőtt kifutna a vízre a harmadik balatoni katamarán. A „titkot", hogy ebből a furcsa valamiből hogyan lesz egy kéttestű személyszállító hajó úszóteste. Böröcz Antal, az acélszerszerkezet-építő lakatosok művezetője magyarázza: — Az Újpestről érkező sablonok segítségével készülnek el a katamarán elemei, ezeket összeszereljük az asztalon, majd a hegesztőkön a sor. akik összevarrják az elemeket Munkájukat egy hatalmas forgószerkezet. a konduktor segíti. Aztán beszereljük a különféle tartályokat, vezetékeket, s két hónap után vízre kerül a hajó. Aki látta a Queen Mary, vagy húgát a Queen Elisabethel valószínűleg vigasztalanul kicsinek tartaná ezt a hajót. Magyar szemnek ez is óriási. Nevenincs, ha elkészül 35 méter hosszú, 12 méter széles és ugyanolyan magas lesz. Négyszázan utazhatnak a fedélzetén 18 kilométer per órás sebességgeL 342 utasnak van ülőhelye a Rába-MAN motorral működő járműn, amelynek vezetéséhez három ember szükséges. a személyzet negyedik tagja a büfében várja majd az utasokai Nevenincs modernebb konstrukció, mint a Siófok és a Badacsony, úszóteste karcsúbb, ami gyorsabbá teszi. Külleméről még korai szólni, de egészen biztos, hogy szebb is lesz a két testvérnél. ami nem kis dolog. Mi. szegediek biztosan büszkén utazunk majd rajta, ha nyaralni megyünk a Balatonhoz, végül is a hajó leglényegesebb része, a test itt készült Tápén, a MAHART hajójavító üzemében, előbb még nevet kap persze Nevenincs, s hozzávágnak egy pezsgőspalackot is. Szó ami szó. a tápéi hajóépítők is megérdemelnek majd egy pohár pezsgői ha a hajótestet a tőlük megszokott jó minőségben átadják az újpesti kollegáknak. Petri Ferenc A

z ismert elmélet szerint az új munkahelyek létszámszükséglete — a szabad munkaerőforrások elapadása miatt — inkább csak átcsoportosítással oldható meg. Kérdés: honnan és hogyan történjék ez a bizonyos átcsoportosítás. S még nagyobb kérdés: hogyan tervezik az új munkahelyek munkaerő-szükségletét, s egyáltalán, tervezik-e valahol, valakik? A kérdésekre voltaképpen rövid és egyszerű válasz adható: a beruházások munkaügyi koordinációja legjobb esetben is az esetlegesség határát súrolja. A Munkaügyi Minisztérium munkatársai nemrégiben 17 állami nagvberuházást vizsgáltak ebből a szempontból s megállapították, hogy a beruházási javaslatok általában nem tartalmazták a munkaerő-szükséglettel kapcsolat >s munkaerömérleget. Ugyancsak e vizsgálat szerint : az állami nagyberuházások munkaerő-tervezésének megalapozatlanságát mutatja az a tény is. hogy a — ritka esetekbe-; elvégzett — létszám-kalkulációkal a beruházás üzembe helyezését követően azonnal módosítani kellett. Elvileg persze mindenki tudja, hogy a munkaerő racionális felhasználása szorosan összefügg a foglalkoztatáspolitikával. A foglalkoztatáspolitika pedig összefügg a beruházáspolitikával Ám ezt a sokoldalúan bi-. zonyított e'vi tételt a gyakorlatban — az állami beruházásoknál éppúgy, mint a vállalati beruházásoknál — sokáig mindenki nagyvonalúan mellőzte. Mellőzte már a technológiai tervező is. nkinek szorosan együtt kellett volna — és kellene — működnie az üzemszervezővel. Valamiféle „együttműködés" persze felfedezhető. ám hogy milyen, annak jellemzésére példák tucatjait sorolhatnám. Olyan példákat, amelyekből rendre kiderül hogy az új. vagy a rekonstrukción átesett üzemek munkaerő-szükséglete rendszerint sokkal nagyobb, mint a hasonló körülmények között dolgozó régi üzemeké. Vagy, hogy az importált termelőberendezések üzemeltetéséhez. a hazai viszonyok kázott, jó esetben is kétszer-háromszor annyi ember kellett, mint amennyit az exportáló előtrt. vagy mint amennyivel ugyanezek a gépek külföldön működnek. Igaz: mit tehet a legjobb és legszorosabb kapcsolatban együtt dolgozó tervező és szervező, ha például irreális, vaey nem megalapozott adatok alapián kell a beruházások munkaügyi terveit elkészíteniük: ha például úgy tudják, hogy a szóban forgó beruházás tető alá hozásáért minden ál dozatra kész helyi tanács — nem minden célzatosság nélkül — megnyugtató válaszokat ad a munkaerővel kapcsolatos kérdésekre. s aztán később kiderül hogy e tanácsi információk, enyhén szólva is pontatlanok voltak a szabad létszámot illetően túlzottak? (Az úgynevezett „vidéki" ipartelepítéssel foglalkozók — főként a korábbi tapasztalataik alapján — sokat mesélhetnének az efféle ígérgetésekről.) Ám mit tegyen az a tanács, amely a beruházás tervezésének idején még okkal joggal ígérnelte a szükséges munkaerőt, csak éppen a számításba jöhető emberek nem tisztelték a beruházások megvalósulási idejét és a tervezéstől az üzembe helyezésig eltelt öt-hat év alatt szépen elvándoroltak más. már működő munkahelyekre? Ne beszéljünk most az állami nagyberuházásokról. Egvszerübb példa a vállalati beruházás, termelésbővítés, melyek esetében a vállalaton belüli, illetve a tanácsoktól is összegyűjthetők a szükséges munkaügyi információk. Ha összegyűjthetők... Ha lenne mit összegyűjteni. Mert a vállalatok muniíaügyi apparátusai — azonkívül hogy „nincs ember..." — aligha adhatnak érdemleges segítséget a beruházásokkal foglalkozó szakemberek és vezetők számára. A legtöbb esetben azt sem tudják, hogy azokat a sokat emlegetett belső létszámtartalékokat hol és hogyan lehetne megtalálni, s hogy mit kezdjenek az ugyancsak sokat emlegetett relatív létszámtöbblettel? Végképp nem szolgáljók a munkaügyi terveket, illetve a vállalat valóságos munkaügyi helyzetéi, az egyes személyekkel kapcsolatos úgynevezett karriertervek. Ma sincs szerves kapcsolat a belső munkaerőmozgások tervezése, az oktatási-képzési tervek és a „káderfejlesztési" elképzelések között. Nemcsak a munkaügyi és a személyzéti tevékenység elszigetelődése miatt, hanem többek között azért sem. mert a belső munkaerőmozgások tervezése is rendkívül kezdetleges. Igaz: a munkaügy hosszú ideig mellőzött, alárendélt szerepet játszott — sokan és sokszor írtak, s beszéltek már erről. A munkaügyi apparátusok ma is szervezetileg meglehetősen szétziláltak, és a komplex munkaügyi tevékenységben — s az ennek megfelelő apparátusokban — való gondolkodás lényegében a mai napig is csak nyomokban fedezhető fel. K

övetkezésképpen: a szakmának, a szaki erőiéinek ma sincs túl sok hitelé és ez U hozzájárul ahhoz, hogy e szakterületen dolgozók munkája, értékítéletei. információi sem lehetnek mérvadók a termelési folyamat tervezésekor. Am mindezért aligha lehet csakis a vállalatokat felelőssé tenni. tA munka — tudomány. a kutatás és az oktatás hosszú ideig való mellőzése is érezteti a hatását. S ha nincs kutatás, akkor nehéz az oktatás: s ha nincs kutatás és oktatás, akkor a gyakorlati munka sem lehet eléggé szervezett és szakszerű. Igaz: a tétel fordítva is igaz: ha a gyakorlati munka nem eléggé szervezett és szakszerű, akkor nehézkes a kutatás, s ha nincs presztízse a mindennapi munkáltak, akkor nem tanulják a szakmát. Az utóbbi években kedvező változások tanúi lehetünk, ám a gyökeres fordulat feltételeit még a jövőben kell megteremteni. Vértes Csaba Üdvözlete Az országgyűlés tisztika-' rának. az Elnöki Tanácsnak és a Minisztertanácsnak 9 megválasztása alkalmából a szocialista országok és sok más ország állam, és kor mányfői, valamint parla menti vezetői táviratban üdvözölték Losonczi Pált, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét. Lázár Györgyöt, a Minisztertanács elnökét és Apró Antalt, az országgyűlés elnökét. (MT!) Fonodái alapanyagok Ólomkristály Az Üvegipari Művek A.i kai Üveggyárának ólomkristály termékei a világ minden táján ismertek. A százéves gyár kollektívája megszakítás nélkül már hetedik alkalommal nyerte el a „Kiváló Gyár" címet. Az üzem húsz százalékkal túlteljesítette exporttervét. Integrált áramkörök Az Egyesült Izzó Gyön- len kellékeit. A korszerű gyösi Félvezető és Gépgyá rában 1977 óta gyártják az integrált áramkörökéi. a technológiával készülő in„ tegrált áramkörökből az idén már tizenötmillió damodern ipar nelkülozhetet- rabot gyártanak. A Pamuttextil Művek Budai Gyára a vállalat üzemeit látja el különböző alapanyagokkal. Képünkön: számítógép által vezérelt gép. mely a bálákból kcszit fonodái alapanyagot