Délmagyarország, 1980. július (70. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-04 / 155. szám

6 Péntek. 1980. július 4. postaláda társszerzőnk az olvasó A Postaláda mai szerkesztőjének asztalán egy hét alatt jókora levélköteg gyűlt össze, sokan, sokféle témájú levéllel keresték fel szerkesztőségünket. A legtöbben egy­egy visszás, elítélendő és ojykor utólag mar nem ls orvo­solható panaszt tárnak a közvélemény elé, s úgy gondol­juk, néhány levélírónknak már az is segítséget ad. hogy Írása, véleménye, gondolata nyilvánosan is megjelenik. Ezzel persze nem mondunk le arról, hogy ahol szükség van rá, határozott Intézkedést, választ, magyarázatot is kér­jünk. Összeállításunk első levelét a lakótelepek tervezői és lakói figyelmébe ajánljuk, a másodikat a beruházóknak és kivitelezőknek címezte társszerzőnk. Erkélyek és parkok „Azért írok a Postaládá­nak, mert nem tudom, hol kinek kéne szóvá tennem, ami elgondolkoztatott. Az Északi városrészben la­kunk, hallos, kétszobás la­kásban, amihez csodálatos erkély is tartozik. A baj csak a2, hogy ősztói tavaszig nem lehet jóformán kilépni sem, mert fölülről a virágládába becsapódó víz még az abla­kot is telefröcsköli sárral. Azóta többen szerelteik fel tetőt, de ez szerintem igen csúnya tákolmány a legtöbb esetben. Csúnyább, mintázok a rácsok, amelyeket néhol az illetékesek nehezen kicsi­kart engedélyével szerelnek az ablakokra. Látom, hogy a ml erkélyünk Rókuson is so­rozatban készül az említett hibával. Nem lehetne vala­mit tenni azért, hogy lega­lább több hasonló ne épül­jön? A másik problémánk Is a lakással kapcsolatos. Harma­dik éve lakunk benne, és a nagy szobában a konnektor­hoz bemenő egyik vezetéket ki kellett volna cserélni, mert zárlatos volt. Nem vitte el az áramot a konnektorig. A kellemetlen meglepetés csak ezután ért: a vezetéket ki­húzni és kicserélni nem le­het, csak ha a gipszelést ki­véssük. Feltéve, ha megta­láljuk, merre fut Egyetlen megoldást javasoltak: falon kívül futó vezetékkel egy másik helyről odavezetni az áramot. Ez csúnya és bale­setveszélyes ls. Nálunk pe­dig két kisgyermek is van. Ha ezek a lakások száz évre készülnek (így olvastam több helyen), miért nem úgy ter­vezik -őket, hogy az előfor­duló hibákat meg lehessen javítani? A harmadik gondolatot pe­dig csak úgy szélnek eresz­tem, hátha megfelelő helyre talál. Ki6fiaimmal minden nap az udvarban lévő szép, nagy játszótéren szoktunk levegőzni. Nem ritka itt öt­ven gyerek sem egyszerre. Többnek van egyforma la­pátja és homokozó játéka, dömperje, labdája stb. És igen gyakran eltűnik egy­egy darab, annak ellenére, hogy a gyermek neve bele van írva. Lehet, hogy egy három-négy éves kicsi nem ismeri fel a saját játékát, de a szülő igen! És ha az a bi­zonyos játék nem kerül elő többet, nem arról van szó, hogy elcserélték. Ha a gye­reket leviszem, én is sze­retném elengedni magam egy kicsit és a gyerekem fi­gyelni, nem pedig vadászku­tya módjára lesni, melyik játéka kinél van és mikor, merre tűnik el —írja K.Z.né aki egyébként teljes ne­vét is köíölte velünk) a Vág utcából. „A tarjánl 100-as épületek gyermekei nevében fogtam tollat, ugyanis eléggé mos­toha körülmények között vannak, nincs játszóterük. Még terület sem, ahol nyu­godtan játszhatnának. Eddig az épület mögötti üres terü­leten még focizhattak, tol­laslabdázhattak, hancúroz­hattak. De körülbelül két hete munkások jplentek meg, kisebb barakkszerű épületet állítottak fel. Kezd­tünk örülni, hogy végre ren­dezik a térületet és lesz ját­szótér a gyerekeknek. Mert mikor beköltöztünk, úgy in­formáltak, hogy ezen a terü­leten lesz játszótér. Sajnos, korai volt az örömünk, mert elkezdtek egy nagyobb épü­letet is építeni, ami mun­kások szállásául szolgál. A terület nagy részét bekerí­tették, sőt még a megmaradt helyen se lehet játszani, el­foglalják a különböző mun­kagépek, teherkocsik. Az óri­ási zajról nem is beszélek, azt el lehet képzelni... Az épület bejárati részén kénytelenek játszani a gye­rekek, ez nem is veszélyte­len: ott jár el a villamos és könnyen baleset történhet. Közben a gyalogjárdát is csinálják, játszótér csak a sugárút túlsó oldalán van, elég távol és az is kicsi. Szülői kíséret nélkül a kis­gyermekeknek nem ajánlatos átmenni a forgalmas sugár­úton. .Szeretnénk választ kap­ni arra, hogy reménykedhe­tünk-e, lesz a gyermekeink­nek játszóterük?" — kérdi Németh Béláné (József Atti­la sugárút 140. 714/A V, 14.) dem: ugyan mit fizettél ezért? ötven forintot vittem és kettőt kaptam vissza. Azt hiszem, ehhez nem kell kom­mentár. A Hősök kapujánál történt mindez. Egy gyerek­kel így eljárni, ez felháborí­tó!" — így érzi, szerintünk is joggal, V. T.-né (teljes név és cím), a Hunyadi János su­gárútról. Csak helyeselhetjük K. Im­re eljárását, aki egy kem­pingágy vásárlásakor hoppon maradt, mert előtte máso­kat soron kívül kiszolgáltak." Levélírónk a vásárlók köny­vébe is. bejegyezte észrevéte­lét, s elmondta az igazgató­nak élő szóban is. A tanul­ságot pedig — nyilván sze­rencsés tulajdonsága a nagy­vonalúság — ekkép fo­galmazta meg: „várom az augusztus végi 30—40 százalékos kedvezményes kiárusítást, s így még ol­csóbban Jutok hozzá, igaz, megkésve, a kempingágy­hoz". Száznegyven kiló oltatlajj meszet vett egy kiskereske­dőtói június 24-én Horváth Lajos (Radnóti utca 25.), ám a mész még meleg vízzel sem oldódott fel. „Három zsákkal nem tettem vízbe, meg tudom mutatni" — írja olvasónk. Mivel attól oltott mészhez még nem jut le­vélírónk, azt ajánljuk, vigye vissza a kereskedőhöz a meszet, ha pedig a csere nem sikerül, forduljon pana­szával a KISOSZ szegedi szervezetéhez. Becsületében sértették meg azt a levélírónkat, aki rend­szeres vásárló a városellátó Széchenyi téri boltjában, úgy is mondhatnánk, hivatalc* vásárló, hiszen naponta adja fel ott munkahelye közületi megrendeléseit. A sértés, mint írja, amiatt történt, hogy egy napon négy alka­lommal járt az üzletben, vá­sárolt kint az utcai árusító­nál, s bent is, fizetett kész­pénzzel' és csekkel is. Ez egy szombati napon történt, az üzletben hétfőn szóltak rá, hogy legutóbb ezt meg azt vett volna, fizetés nélkül. Tanúk, lehet, hogy ismerő­sök előtt hangzott el a vád, a „pénztártól való távozás után". Csak éppen fordított helyzetben hangzott el a rek­lamáció. Levélírónk elkese­redett, úgy véli. a bolti el­adókkal megromlott a kap­csolata, pedig a szerencsére megőrzött blokkokkal, zacs­kókkal igazolni tudja — az üzletbeliek őt bizonyíték nél­kül vádolják! — hogy min­dent kifizetett. De hát ho­gyan is állítható, hogy aki kint az utcán vásárol, az fi­zetés nélkül távozik? Hiszen ott helyben és nem az üz­letbeli pénztárban kell fizet­nie! ÉgyszóvEiJ nem értjük, hogy hol itt az igazság. Csak azt *udjuk: levélírónk sértett önérzetén valahogy ki kéne köszörülni a csorbát. Éppen annak, aki megcsorbította. Felhő utcai gorombaságok Húsz valódi aláírás és va­lódi cím olvasható egy Fel­hő utcai levelünkön. Ennyi ember jóérzése indult meg egy védtelen időé asszonyért, aki 1938 óta lakik a 8. szá­mú házban, mint az egyötöd­rész, haszonélvezője, 79 évesen. Védelmet kérnek ré­szére a háztulajdonossal szemben „aki durva és örö­kösen életveszélyes, fenyege­tő magatartásával a magá­nyos, időé asszony életét ke­seríti". Június 20-án „a ház­tulajdonos csúnyául szembe köpte az idős asszonyt és mindenféle naplopó vén .. .­nak szidta le... 27-én a la­kóbizottsági elnök ment el az ablak előtt, akit az idős '•néni megállított, hogy levin­né a szennyvizet az udvar­ra, de fél. A lakóbizottsági elnök bíztatta, csak menjen, majd ő megáll a kapu­nál és hallgatózik... Az történt, hogy a háztulaj­donos felesége üvöltve meg­fenyegette, lek ta, utána kijött a kapun. A lákóbi­zottsági elnök megmondta neki, hogy mindent hallott, erre mint egy fúria, annak is nekitámadt..." Ismerős képlet: a zárt ka­pun belül mit lehet elkövet­ni egy védtelen, magányos Öreggel szemben. De a tár­sadalom ilyen ésetekbén vé­delemmel tartozik és a bi­zonyítható gorombaságokért, szidalmakért, fenyegetésekért felelősségre vonással él! Remélhetően a szakigazgatá­si szervek meg is találják en­nek a módját. Az eredeti le­velet szívesen bocsátjuk ren­delkezésükre. Sorokban Ügyfelek vagy ellenfelek? Hogy egy-egy ügyben bé­kés felek, vagy éppenséggel ellenfelek lesznek-e az em­bereik, azt mindig az dönti el, sikerül-e a másik meg­elégedésére intézkednie az egyiknek. A most következő levelek írói egyik félként mondják el véleményüket a másik fél munkájáról. Olva­sóinknak nem lesz nehéz el­dönteniük, ügyfelek vagy szembenálló felek-e a sze­replők. .. Szekeres János szerkesztő­ségünket kéri fel döntőbíró­nak egy vitás gépjármű-javí­tási ügyben. Hogy az adott esetben az alkalmazott pont­varrásos technológia, vagy a zárt hegesztéses eljárás len­ne-e a megfelelő, ezt akkor sem dönthetnénk el, ha a megjavított karosszériát lát- Megköszöni a szülők egész tuk volna. Bölcsészokieve- évi fáradozását.^. Megkér­lemmel én csák annyit taná­csolhatok — ennél bölcseb­bet nem —: a szövetkezetbe a kocsi átvételéhez vigyen hozzáértő hegesztőt (karosz­szérialakatost) olvasónk, aki­nek a véleményét aztán el ia hiszi, a nem kételkedik, mint a szervizbeli lakatos igazában. " „Június 14-én az unokáim­mal beszélgetve megkérdez­tem: a tanár nénik fáradozá­sát, meg a szüleitekét meg­köszöntétek-e? Kilencéves kisunokám a szekrényhez lé­pett, a takarékpénzéből el­vett, és mindjárt jövök jel­szóval elindult. Jön haza, három csomó szarkalábbal, ami már csupa rozsda volt és két csomó szagos szegfű­vel, ami a szemétbe való. Á Kazinczy utca 2. számú házból indult el a levél, amely a meghibásodott köz­ponti antenna ügyében kér segítséget. Reméljük, azóta a ház lakói közül valakinek már eszébe jutott, hogy a ház kezelőjét — talán — épp az 1KV? — értesítse. Az effajta megfogalmazás igazá­ban ugyanis, hogy tudniillik „már többfelé jártunk ezügy­ben, de hiába" kissé kételke­dünk. Az szokott emögött lenni, hogy a szolgáltató vál­lalat hibafelvevói nagyot néz­nek ránk: „még senki nem szólt Persze, megcsináltat­juk. Miért nem bennünket értesítenek a ház lakói?" Akiknek panasza jól olvasha­tó, csak az aláírás nem... Borbély György és nyug­díjas társai köszönik leve­lükben annak a könyvesbol­ti brigádnak a segítségét, akik a szovjet hősi emlék­műhöz padokat tettek ki. „Szeretnénk nyilvánosan is köszönetet mondani a 11. számú AF1T I. üzem Ápri­lis 4. szocialista brigád 15 tagjának, akik segítségünkre siettek, s társadalmi munká­ban a házunk körül, s a Pi­roska téren Tarjánban a pa­dokat felújították, lefestették körülbelül száz társadalmi munkaórában." — írják a Hüvelyk utca 7. és a Piroska tér környéki lakók, s nevük­ben dr. JójArt István. S most egy kérés: június 19-én este a Szeged étterem­ben egy esküvői asztaltársa­ság fotósa felvételt készített a szomszédos asztalnál há­zassági évfordulót ünneplő társaságról. Ez utóbbiak ké­rését tolmácsoljuk: szeret­nének az alkalmi fényké­pésszel találkozni. Sajtóházi portánkon a jelentkező fény­képésznek pontosabb útba­igazítást is adhatunk, a kér­jük: jelentkezzen, telefonon, levélben, vagy személyesen. „Kérjük, továbbítsák kér­désünket az ÁFÉSZ-hez. Tel­jesítettük 1980-as szerződé­ses kötelezettségünket, s 11 hízott sertés helyett leadtunk tizenhármat. Mikor az utol­sókért vette fel a férjem a pénzt, akkor érte a megle­petés, közölték, hogy most nem kapja meg a felárat, mert most másképp lesz, majd a takarék fog fizetni. Érdeklődtünk: majd küldik a pénzt. Szeretnénk tudni: mikor 7" — kérdi üjfalusi Mihály, Klskundorozsmáról. T. L-né azt teszi szóvá, hogy a József Attila sugár­úton a villamos-végállomás és az utolsó előtti megálló áthelyezése következtében nagyon sokat kell gyalogol­niuk a 600—700-as épületek lakóinak, ha a villamossal akarnak utazni. Kijelölt gya­logos-átkelőhely ls kellene a Budapesti körút és a villa­mos végállomása között — javasolja olvasónk. Táborozásról Június 21. és 27-e között Szolnok adott otthont a katonai és rendőri pályára irányítási tábornak. A Ti­szaligeten megrendezett tá­borozás házigazdája a KISZ Szolnok megyei bi­zottsága volt. A tábor cél­ja a katonai és rendőri hi­vatás olyan szintű bemu­tatása, mely elősegíti, hogy a fiatalok reális képet al­kothassanak e két felelős­ségteljes pályáról. Csongrád megyét húsz középiskolás képviselte. A kötetlen beszélgetések azt bizonyították, hogy a ren­dezvény elérte célját. A si­ker elsősorban a kitűnő szervezésnek köszönhető, melyhez hozzájárultak a változatos programok és bemutatók, s a katonás na­pirend ls. A pénteki ünne­pélyes táborozással ered­ményes hat nap fejeződött be. Érdemes viszont megje­gyezni : több fiatal arról panaszkodott, hogy iskolá­jukban semmiféle tájékoz­tatást nem kapnak a fegy­veres testületek munkájá­ról. Ez elgondolkoztató, hí szen a Csongrád megyi Hadkiegészítési és Terüle védelmi Parancsnokság, va­lamint a Pályaválasztási Tanácsadó Intézet megfele­lő minőségű és mennyisé­gű propagandaanyaggai | látja el az oktatási intéz-1 ményeket. Ez a szép híva- | tás több támogatást érde­melne. Szathmáry Árpád Szeged, Palánk 1. Huszadrangú kérdés? Panaszomat csupán azért írom meg, hogy másoknak is tanulságul szolgáljon. Április 29-én a lányomék egy „Stílus" ülőgarnitúrát Választottak és meg ls vá­sárolták a nemrég meg­nyílt DOMUS Áruházban. Örömük azonban csak a bútor hazaszállításáig tar­tott, ugyanis a kanapét nem lehetett, .illetve még ma sem lehet kinyitni, ágyne­mütartóját használni. A vásárlást követő na­pon természetesen vissza­mentünk reklamálni az áruházba, ahol az egyik vezető már eleve elzárkó­zott a megoldástól. Arra hivatkozott, hogy a meghi­básodás a szállítás során keletkezett (látatlanul meg­állapította), így rájuk egy­általán nem tartozik, men­jünk a Volán Vállalathoz, amely egyébként a DO­MUS-nak szerződéses szál­lítója. Ml arra hivatkoztunk, hogy a bútort a DOMUS­tól vettük, ott fizettünk szállítási díjat ls — így ezt egymás között próbálják tisztázni, ml csak használ­ni szeretnénk a bútort. Hosszas vita után. az em­lített vezető megígérte, hogy kiküld egy szakembert, aki eldönti, hogyan keletkezett a károsodás. Kétnapos vá­rakozás (szabadság) után tényleg kijött, megállapí­totta. hogy új nyitószerke­zetet kell beszerelni. Ezt követően természete­sen nem történt semmi. Az ügyintézést átvette egy má­sik vezető, egy hölgy, aki ugyan maximális jóindula­tot és megértést tanúsított, de érdemi intézkedés ez­után sem történt. Tovább folyt a huza-vona az áru­ház és a Vólán között, minket tovább hitegettek, hogy holnap újra telefonál­junk. délután úlra jöjiünk. Körülbelül két hét Után aztán kijött a Volántól egy Illetékes, aki újra konsta­tálta. hogy a bútor tényleg használhatatlan, és megál­lapította, hogy nem szál­lítási, hanem gyártási hiba miatt rossz a szerkezet. Ettől függetlenül, az ő kezdeményezésére a Kom­fort Szolgáltatóipari Szö­vetkezettől körülbelül egy hét mülva kaptunk értesí-1 tést, miszerint június 9-én ; garanciális javítás ügyben felkeresnek, tartózkodjunk odahaza (szabadság). Eb­ből arra következtettünk, hogy végre használható lesz az elég drágán Vásárolt ülőgarnitúra fekvésre is. Ám legnagyobb meglepeté­sünkre a kiküldött ember nem javítani jött, hanem ismét megállapította, hogy ezt tényleg nem lehet hasz­nálni. Megígérte, hogy ír­nak a gyártónak és körül­belül három hét múlva ér­tesítenek, hogy mikor tar­tózkodjunk otthon és majd akkor megjavítják, ha meg­érkezik Ceglédről az új vasszerkezet. Közben kérte a vásárlá­si számlát, de azt a DO­MUS-ban már elkérték a reklamáció alkalmával. Még aznap bementünk érté az áruházba és kértük a szám­lát — most ismét az első vezető volt bent és közölte, hogy ő nem tudja ideadni, a mások ügyeibe ő nem avatkozik, neki semmi kö­ze az egészhez (Ó nem a DOMUS dolgozója?). Fel­ajánlotta. hogy másnap fel­kereshetjük a második ügyintézőt és akkor meg­kaphatjuk a számlát. Hát eddig értünk el. Ma. ami­kor levelem írom, 1980. jú­nius 28-án is ez a hely­zet. Reméljük a 18 havi garanciális Idő elég lesz arra. hogy végre megjavít­sák és használhatóvá vál­jon az amúgy mutatós bú­tordarab. Valószínűleg ml vagyunk türelmetlenek, de valahogy furcsának tartom, hogv csak a pénzt kérik el a kereskedelemben a vevőtől, de az már huszadrangú kérdés, hogy kapött-é érte valamit. Kasza Imréné Tarján, Csörlő u 4. III. 9 Községekből írják „Nem mindennapi esetről dához földúljak. Van egy kéli, hogy körülbeiül ötven kút Jánosszállás vasútálló­lakótán nevében a Postalá- másánál. Dc hogy ez kiknek ad vizet, ezt a rejtélyt akar­tuk a segitségkérésünk­kel tisztázni. Eredmény eddig sajnos nincsen. öre­gek. betegek hosszú tá­volságra járunk vízért, mert nekünk ez a kút csak mérget és bosszankodást ad. Ez egy igazi cifra kút, mert anélkül, hogy meg lenne ba­bonázva, egyeseknek bőven adja még tárolásra, sőt au­tóik mosására is a vizet. Le­het, hogy ez nevetséges, sőt vannak is, akik nevetnek rajtunk, mikor útnak indu­lunk, hol gyalog, hol kerék­páron vízért, őszintén mon­dom, illetve írom, már felve­tődött bennünk az a kérdés, milyen Jó ls lenne leásni és megnézni, mi is rejlik ebben a csodálatos kútban, hátha akkor a szerencse csapja a többség felé is elhajlítható lenne és a kocsi mosás he­lyett a sok betegnek, öreg­nek és az összes lakónak nem kellene mésszé fáradoz? nl a vízért. Megszűnne a már hosszú ideje „Csodakútnak" nevezett utcai artézi kutunk problémája." — írja Bozóki Mihályné Szatymazról, a II. kerület 8. számú házból. „Nagyon sok nyugdíjas ember nevében írok. Kilenc­száz forintos tüzelőutalvény­hoz jutottunk. Sajnos ná­lunk, Sándorfalván nincs szén, ha van is, legtöbbször a drága brikett van. Nem mindenki szereti a brikettet, sokan az olcsóbb szenet ven­nénk, mert abból többet ka­punk. Van olyan utalvánv, ami június 30-án lejért, de szén nincs. Ha van, az na­gyon poros. De hallom, nem­csak Sándörfalván van ez az áldatlan állapot, Szegeden is ugyanaz a baj: ha van ií szén, olyan poros, hogy töl­tésnek lehet használni. Kér­dezem, mi lesz a lejért utal­ványokkal?" — írja T. J. nyugdíjas Sándorfalváről. Összeállította: Pálfy Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents