Délmagyarország, 1980. július (70. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-04 / 155. szám

6 Péntek. 1980. július 4. postaláda társszerzőnk az olvasó A Postaláda mai szerkesztőjének asztalán egy hét alatt jókora levélköteg gyűlt össze, sokan, sokféle témájú levéllel keresték fel szerkesztőségünket. A legtöbben egyegy visszás, elítélendő és ojykor utólag mar nem ls orvosolható panaszt tárnak a közvélemény elé, s úgy gondoljuk, néhány levélírónknak már az is segítséget ad. hogy Írása, véleménye, gondolata nyilvánosan is megjelenik. Ezzel persze nem mondunk le arról, hogy ahol szükség van rá, határozott Intézkedést, választ, magyarázatot is kérjünk. Összeállításunk első levelét a lakótelepek tervezői és lakói figyelmébe ajánljuk, a másodikat a beruházóknak és kivitelezőknek címezte társszerzőnk. Erkélyek és parkok „Azért írok a Postaládának, mert nem tudom, hol kinek kéne szóvá tennem, ami elgondolkoztatott. Az Északi városrészben lakunk, hallos, kétszobás lakásban, amihez csodálatos erkély is tartozik. A baj csak a2, hogy ősztói tavaszig nem lehet jóformán kilépni sem, mert fölülről a virágládába becsapódó víz még az ablakot is telefröcsköli sárral. Azóta többen szerelteik fel tetőt, de ez szerintem igen csúnya tákolmány a legtöbb esetben. Csúnyább, mintázok a rácsok, amelyeket néhol az illetékesek nehezen kicsikart engedélyével szerelnek az ablakokra. Látom, hogy a ml erkélyünk Rókuson is sorozatban készül az említett hibával. Nem lehetne valamit tenni azért, hogy legalább több hasonló ne épüljön? A másik problémánk Is a lakással kapcsolatos. Harmadik éve lakunk benne, és a nagy szobában a konnektorhoz bemenő egyik vezetéket ki kellett volna cserélni, mert zárlatos volt. Nem vitte el az áramot a konnektorig. A kellemetlen meglepetés csak ezután ért: a vezetéket kihúzni és kicserélni nem lehet, csak ha a gipszelést kivéssük. Feltéve, ha megtaláljuk, merre fut Egyetlen megoldást javasoltak: falon kívül futó vezetékkel egy másik helyről odavezetni az áramot. Ez csúnya és balesetveszélyes ls. Nálunk pedig két kisgyermek is van. Ha ezek a lakások száz évre készülnek (így olvastam több helyen), miért nem úgy tervezik -őket, hogy az előforduló hibákat meg lehessen javítani? A harmadik gondolatot pedig csak úgy szélnek eresztem, hátha megfelelő helyre talál. Ki6fiaimmal minden nap az udvarban lévő szép, nagy játszótéren szoktunk levegőzni. Nem ritka itt ötven gyerek sem egyszerre. Többnek van egyforma lapátja és homokozó játéka, dömperje, labdája stb. És igen gyakran eltűnik egyegy darab, annak ellenére, hogy a gyermek neve bele van írva. Lehet, hogy egy három-négy éves kicsi nem ismeri fel a saját játékát, de a szülő igen! És ha az a bizonyos játék nem kerül elő többet, nem arról van szó, hogy elcserélték. Ha a gyereket leviszem, én is szeretném elengedni magam egy kicsit és a gyerekem figyelni, nem pedig vadászkutya módjára lesni, melyik játéka kinél van és mikor, merre tűnik el —írja K.Z.né aki egyébként teljes nevét is köíölte velünk) a Vág utcából. „A tarjánl 100-as épületek gyermekei nevében fogtam tollat, ugyanis eléggé mostoha körülmények között vannak, nincs játszóterük. Még terület sem, ahol nyugodtan játszhatnának. Eddig az épület mögötti üres területen még focizhattak, tollaslabdázhattak, hancúrozhattak. De körülbelül két hete munkások jplentek meg, kisebb barakkszerű épületet állítottak fel. Kezdtünk örülni, hogy végre rendezik a térületet és lesz játszótér a gyerekeknek. Mert mikor beköltöztünk, úgy informáltak, hogy ezen a területen lesz játszótér. Sajnos, korai volt az örömünk, mert elkezdtek egy nagyobb épületet is építeni, ami munkások szállásául szolgál. A terület nagy részét bekerítették, sőt még a megmaradt helyen se lehet játszani, elfoglalják a különböző munkagépek, teherkocsik. Az óriási zajról nem is beszélek, azt el lehet képzelni... Az épület bejárati részén kénytelenek játszani a gyerekek, ez nem is veszélytelen: ott jár el a villamos és könnyen baleset történhet. Közben a gyalogjárdát is csinálják, játszótér csak a sugárút túlsó oldalán van, elég távol és az is kicsi. Szülői kíséret nélkül a kisgyermekeknek nem ajánlatos átmenni a forgalmas sugárúton. .Szeretnénk választ kapni arra, hogy reménykedhetünk-e, lesz a gyermekeinknek játszóterük?" — kérdi Németh Béláné (József Attila sugárút 140. 714/A V, 14.) dem: ugyan mit fizettél ezért? ötven forintot vittem és kettőt kaptam vissza. Azt hiszem, ehhez nem kell kommentár. A Hősök kapujánál történt mindez. Egy gyerekkel így eljárni, ez felháborító!" — így érzi, szerintünk is joggal, V. T.-né (teljes név és cím), a Hunyadi János sugárútról. Csak helyeselhetjük K. Imre eljárását, aki egy kempingágy vásárlásakor hoppon maradt, mert előtte másokat soron kívül kiszolgáltak." Levélírónk a vásárlók könyvébe is. bejegyezte észrevételét, s elmondta az igazgatónak élő szóban is. A tanulságot pedig — nyilván szerencsés tulajdonsága a nagyvonalúság — ekkép fogalmazta meg: „várom az augusztus végi 30—40 százalékos kedvezményes kiárusítást, s így még olcsóbban Jutok hozzá, igaz, megkésve, a kempingágyhoz". Száznegyven kiló oltatlajj meszet vett egy kiskereskedőtói június 24-én Horváth Lajos (Radnóti utca 25.), ám a mész még meleg vízzel sem oldódott fel. „Három zsákkal nem tettem vízbe, meg tudom mutatni" — írja olvasónk. Mivel attól oltott mészhez még nem jut levélírónk, azt ajánljuk, vigye vissza a kereskedőhöz a meszet, ha pedig a csere nem sikerül, forduljon panaszával a KISOSZ szegedi szervezetéhez. Becsületében sértették meg azt a levélírónkat, aki rendszeres vásárló a városellátó Széchenyi téri boltjában, úgy is mondhatnánk, hivatalc* vásárló, hiszen naponta adja fel ott munkahelye közületi megrendeléseit. A sértés, mint írja, amiatt történt, hogy egy napon négy alkalommal járt az üzletben, vásárolt kint az utcai árusítónál, s bent is, fizetett készpénzzel' és csekkel is. Ez egy szombati napon történt, az üzletben hétfőn szóltak rá, hogy legutóbb ezt meg azt vett volna, fizetés nélkül. Tanúk, lehet, hogy ismerősök előtt hangzott el a vád, a „pénztártól való távozás után". Csak éppen fordított helyzetben hangzott el a reklamáció. Levélírónk elkeseredett, úgy véli. a bolti eladókkal megromlott a kapcsolata, pedig a szerencsére megőrzött blokkokkal, zacskókkal igazolni tudja — az üzletbeliek őt bizonyíték nélkül vádolják! — hogy mindent kifizetett. De hát hogyan is állítható, hogy aki kint az utcán vásárol, az fizetés nélkül távozik? Hiszen ott helyben és nem az üzletbeli pénztárban kell fizetnie! ÉgyszóvEiJ nem értjük, hogy hol itt az igazság. Csak azt *udjuk: levélírónk sértett önérzetén valahogy ki kéne köszörülni a csorbát. Éppen annak, aki megcsorbította. Felhő utcai gorombaságok Húsz valódi aláírás és valódi cím olvasható egy Felhő utcai levelünkön. Ennyi ember jóérzése indult meg egy védtelen időé asszonyért, aki 1938 óta lakik a 8. számú házban, mint az egyötödrész, haszonélvezője, 79 évesen. Védelmet kérnek részére a háztulajdonossal szemben „aki durva és örökösen életveszélyes, fenyegető magatartásával a magányos, időé asszony életét keseríti". Június 20-án „a háztulajdonos csúnyául szembe köpte az idős asszonyt és mindenféle naplopó vén .. .nak szidta le... 27-én a lakóbizottsági elnök ment el az ablak előtt, akit az idős '•néni megállított, hogy levinné a szennyvizet az udvarra, de fél. A lakóbizottsági elnök bíztatta, csak menjen, majd ő megáll a kapunál és hallgatózik... Az történt, hogy a háztulajdonos felesége üvöltve megfenyegette, lek ta, utána kijött a kapun. A lákóbizottsági elnök megmondta neki, hogy mindent hallott, erre mint egy fúria, annak is nekitámadt..." Ismerős képlet: a zárt kapun belül mit lehet elkövetni egy védtelen, magányos Öreggel szemben. De a társadalom ilyen ésetekbén védelemmel tartozik és a bizonyítható gorombaságokért, szidalmakért, fenyegetésekért felelősségre vonással él! Remélhetően a szakigazgatási szervek meg is találják ennek a módját. Az eredeti levelet szívesen bocsátjuk rendelkezésükre. Sorokban Ügyfelek vagy ellenfelek? Hogy egy-egy ügyben békés felek, vagy éppenséggel ellenfelek lesznek-e az embereik, azt mindig az dönti el, sikerül-e a másik megelégedésére intézkednie az egyiknek. A most következő levelek írói egyik félként mondják el véleményüket a másik fél munkájáról. Olvasóinknak nem lesz nehéz eldönteniük, ügyfelek vagy szembenálló felek-e a szereplők. .. Szekeres János szerkesztőségünket kéri fel döntőbírónak egy vitás gépjármű-javítási ügyben. Hogy az adott esetben az alkalmazott pontvarrásos technológia, vagy a zárt hegesztéses eljárás lenne-e a megfelelő, ezt akkor sem dönthetnénk el, ha a megjavított karosszériát lát- Megköszöni a szülők egész tuk volna. Bölcsészokieve- évi fáradozását.^. Megkérlemmel én csák annyit tanácsolhatok — ennél bölcsebbet nem —: a szövetkezetbe a kocsi átvételéhez vigyen hozzáértő hegesztőt (karoszszérialakatost) olvasónk, akinek a véleményét aztán el ia hiszi, a nem kételkedik, mint a szervizbeli lakatos igazában. " „Június 14-én az unokáimmal beszélgetve megkérdeztem: a tanár nénik fáradozását, meg a szüleitekét megköszöntétek-e? Kilencéves kisunokám a szekrényhez lépett, a takarékpénzéből elvett, és mindjárt jövök jelszóval elindult. Jön haza, három csomó szarkalábbal, ami már csupa rozsda volt és két csomó szagos szegfűvel, ami a szemétbe való. Á Kazinczy utca 2. számú házból indult el a levél, amely a meghibásodott központi antenna ügyében kér segítséget. Reméljük, azóta a ház lakói közül valakinek már eszébe jutott, hogy a ház kezelőjét — talán — épp az 1KV? — értesítse. Az effajta megfogalmazás igazában ugyanis, hogy tudniillik „már többfelé jártunk ezügyben, de hiába" kissé kételkedünk. Az szokott emögött lenni, hogy a szolgáltató vállalat hibafelvevói nagyot néznek ránk: „még senki nem szólt Persze, megcsináltatjuk. Miért nem bennünket értesítenek a ház lakói?" Akiknek panasza jól olvasható, csak az aláírás nem... Borbély György és nyugdíjas társai köszönik levelükben annak a könyvesbolti brigádnak a segítségét, akik a szovjet hősi emlékműhöz padokat tettek ki. „Szeretnénk nyilvánosan is köszönetet mondani a 11. számú AF1T I. üzem Április 4. szocialista brigád 15 tagjának, akik segítségünkre siettek, s társadalmi munkában a házunk körül, s a Piroska téren Tarjánban a padokat felújították, lefestették körülbelül száz társadalmi munkaórában." — írják a Hüvelyk utca 7. és a Piroska tér környéki lakók, s nevükben dr. JójArt István. S most egy kérés: június 19-én este a Szeged étteremben egy esküvői asztaltársaság fotósa felvételt készített a szomszédos asztalnál házassági évfordulót ünneplő társaságról. Ez utóbbiak kérését tolmácsoljuk: szeretnének az alkalmi fényképésszel találkozni. Sajtóházi portánkon a jelentkező fényképésznek pontosabb útbaigazítást is adhatunk, a kérjük: jelentkezzen, telefonon, levélben, vagy személyesen. „Kérjük, továbbítsák kérdésünket az ÁFÉSZ-hez. Teljesítettük 1980-as szerződéses kötelezettségünket, s 11 hízott sertés helyett leadtunk tizenhármat. Mikor az utolsókért vette fel a férjem a pénzt, akkor érte a meglepetés, közölték, hogy most nem kapja meg a felárat, mert most másképp lesz, majd a takarék fog fizetni. Érdeklődtünk: majd küldik a pénzt. Szeretnénk tudni: mikor 7" — kérdi üjfalusi Mihály, Klskundorozsmáról. T. L-né azt teszi szóvá, hogy a József Attila sugárúton a villamos-végállomás és az utolsó előtti megálló áthelyezése következtében nagyon sokat kell gyalogolniuk a 600—700-as épületek lakóinak, ha a villamossal akarnak utazni. Kijelölt gyalogos-átkelőhely ls kellene a Budapesti körút és a villamos végállomása között — javasolja olvasónk. Táborozásról Június 21. és 27-e között Szolnok adott otthont a katonai és rendőri pályára irányítási tábornak. A Tiszaligeten megrendezett táborozás házigazdája a KISZ Szolnok megyei bizottsága volt. A tábor célja a katonai és rendőri hivatás olyan szintű bemutatása, mely elősegíti, hogy a fiatalok reális képet alkothassanak e két felelősségteljes pályáról. Csongrád megyét húsz középiskolás képviselte. A kötetlen beszélgetések azt bizonyították, hogy a rendezvény elérte célját. A siker elsősorban a kitűnő szervezésnek köszönhető, melyhez hozzájárultak a változatos programok és bemutatók, s a katonás napirend ls. A pénteki ünnepélyes táborozással eredményes hat nap fejeződött be. Érdemes viszont megjegyezni : több fiatal arról panaszkodott, hogy iskolájukban semmiféle tájékoztatást nem kapnak a fegyveres testületek munkájáról. Ez elgondolkoztató, hí szen a Csongrád megyi Hadkiegészítési és Terüle védelmi Parancsnokság, valamint a Pályaválasztási Tanácsadó Intézet megfelelő minőségű és mennyiségű propagandaanyaggai | látja el az oktatási intéz-1 ményeket. Ez a szép híva- | tás több támogatást érdemelne. Szathmáry Árpád Szeged, Palánk 1. Huszadrangú kérdés? Panaszomat csupán azért írom meg, hogy másoknak is tanulságul szolgáljon. Április 29-én a lányomék egy „Stílus" ülőgarnitúrát Választottak és meg ls vásárolták a nemrég megnyílt DOMUS Áruházban. Örömük azonban csak a bútor hazaszállításáig tartott, ugyanis a kanapét nem lehetett, .illetve még ma sem lehet kinyitni, ágynemütartóját használni. A vásárlást követő napon természetesen visszamentünk reklamálni az áruházba, ahol az egyik vezető már eleve elzárkózott a megoldástól. Arra hivatkozott, hogy a meghibásodás a szállítás során keletkezett (látatlanul megállapította), így rájuk egyáltalán nem tartozik, menjünk a Volán Vállalathoz, amely egyébként a DOMUS-nak szerződéses szállítója. Ml arra hivatkoztunk, hogy a bútort a DOMUStól vettük, ott fizettünk szállítási díjat ls — így ezt egymás között próbálják tisztázni, ml csak használni szeretnénk a bútort. Hosszas vita után. az említett vezető megígérte, hogy kiküld egy szakembert, aki eldönti, hogyan keletkezett a károsodás. Kétnapos várakozás (szabadság) után tényleg kijött, megállapította. hogy új nyitószerkezetet kell beszerelni. Ezt követően természetesen nem történt semmi. Az ügyintézést átvette egy másik vezető, egy hölgy, aki ugyan maximális jóindulatot és megértést tanúsított, de érdemi intézkedés ezután sem történt. Tovább folyt a huza-vona az áruház és a Vólán között, minket tovább hitegettek, hogy holnap újra telefonáljunk. délután úlra jöjiünk. Körülbelül két hét Után aztán kijött a Volántól egy Illetékes, aki újra konstatálta. hogy a bútor tényleg használhatatlan, és megállapította, hogy nem szállítási, hanem gyártási hiba miatt rossz a szerkezet. Ettől függetlenül, az ő kezdeményezésére a Komfort Szolgáltatóipari Szövetkezettől körülbelül egy hét mülva kaptunk értesí-1 tést, miszerint június 9-én ; garanciális javítás ügyben felkeresnek, tartózkodjunk odahaza (szabadság). Ebből arra következtettünk, hogy végre használható lesz az elég drágán Vásárolt ülőgarnitúra fekvésre is. Ám legnagyobb meglepetésünkre a kiküldött ember nem javítani jött, hanem ismét megállapította, hogy ezt tényleg nem lehet használni. Megígérte, hogy írnak a gyártónak és körülbelül három hét múlva értesítenek, hogy mikor tartózkodjunk otthon és majd akkor megjavítják, ha megérkezik Ceglédről az új vasszerkezet. Közben kérte a vásárlási számlát, de azt a DOMUS-ban már elkérték a reklamáció alkalmával. Még aznap bementünk érté az áruházba és kértük a számlát — most ismét az első vezető volt bent és közölte, hogy ő nem tudja ideadni, a mások ügyeibe ő nem avatkozik, neki semmi köze az egészhez (Ó nem a DOMUS dolgozója?). Felajánlotta. hogy másnap felkereshetjük a második ügyintézőt és akkor megkaphatjuk a számlát. Hát eddig értünk el. Ma. amikor levelem írom, 1980. június 28-án is ez a helyzet. Reméljük a 18 havi garanciális Idő elég lesz arra. hogy végre megjavítsák és használhatóvá váljon az amúgy mutatós bútordarab. Valószínűleg ml vagyunk türelmetlenek, de valahogy furcsának tartom, hogv csak a pénzt kérik el a kereskedelemben a vevőtől, de az már huszadrangú kérdés, hogy kapött-é érte valamit. Kasza Imréné Tarján, Csörlő u 4. III. 9 Községekből írják „Nem mindennapi esetről dához földúljak. Van egy kéli, hogy körülbeiül ötven kút Jánosszállás vasútállólakótán nevében a Postalá- másánál. Dc hogy ez kiknek ad vizet, ezt a rejtélyt akartuk a segitségkérésünkkel tisztázni. Eredmény eddig sajnos nincsen. öregek. betegek hosszú távolságra járunk vízért, mert nekünk ez a kút csak mérget és bosszankodást ad. Ez egy igazi cifra kút, mert anélkül, hogy meg lenne babonázva, egyeseknek bőven adja még tárolásra, sőt autóik mosására is a vizet. Lehet, hogy ez nevetséges, sőt vannak is, akik nevetnek rajtunk, mikor útnak indulunk, hol gyalog, hol kerékpáron vízért, őszintén mondom, illetve írom, már felvetődött bennünk az a kérdés, milyen Jó ls lenne leásni és megnézni, mi is rejlik ebben a csodálatos kútban, hátha akkor a szerencse csapja a többség felé is elhajlítható lenne és a kocsi mosás helyett a sok betegnek, öregnek és az összes lakónak nem kellene mésszé fáradoz? nl a vízért. Megszűnne a már hosszú ideje „Csodakútnak" nevezett utcai artézi kutunk problémája." — írja Bozóki Mihályné Szatymazról, a II. kerület 8. számú házból. „Nagyon sok nyugdíjas ember nevében írok. Kilencszáz forintos tüzelőutalvényhoz jutottunk. Sajnos nálunk, Sándorfalván nincs szén, ha van is, legtöbbször a drága brikett van. Nem mindenki szereti a brikettet, sokan az olcsóbb szenet vennénk, mert abból többet kapunk. Van olyan utalvánv, ami június 30-án lejért, de szén nincs. Ha van, az nagyon poros. De hallom, nemcsak Sándörfalván van ez az áldatlan állapot, Szegeden is ugyanaz a baj: ha van ií szén, olyan poros, hogy töltésnek lehet használni. Kérdezem, mi lesz a lejért utalványokkal?" — írja T. J. nyugdíjas Sándorfalváről. Összeállította: Pálfy Katalin