Délmagyarország, 1980. július (70. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-29 / 176. szám

3 Kedd, 1980. július 29. \ Gátszakadás a Kettős-Körösön Rendkívüli árhuna A Tisza mellékfolyóinak külföldi vízgyűjtőin lehullott nagy mennyiségű csapadék rendkívüli árhullámokat okozott. Magyar területen is heves és magas árhullámok alakultak ki a Körösökön és mellékvizein. A Fekete-Körös árhulláma a határon 48 centiméterrel haladta meg az eddig észlelt legmagasabb vízállást. A védművek magasításával több, mint 20 kilométer bosszú nyúlgát építésével sikerült a rendkívüli víztö­meget a töltések között tar­tani. Maximális szintet ért el az árvíz a Kettős-Körösön, és rendkívül nagy víztöme­get hozott a Sebes-Körös és a Berettyó is. E vizek össze­folyásánál, a Berettyó torko­latánál a 2100 hektár kiter­jedésű halaspusztai szükség­tározó víz alá került. A rendkívüli árhullám, amely hatalmas és tartós terhelést adott a Körösök valamennyi töltésére, a Ket­tős-Körös jobb parti töltését Hosszúfok térségében átsza­kította. A szakadás robba­násszerűen, mintegy 10 mé­ter hosszúságban hétfőn reg­gel történt. Az elöntés mér­tékének csökkentése érdeké­ben megnyitották a mérgesi szükséghatározót és a vízügyi erők felvonultak a szakadás elzárására. A honvédség se­gítségével kiürítik a veszé­lyeztetett területet, folyik a lokalizáció, Doboz és Tarhos községeket körtöltés védi, ezéken erősítik a gátakat. A Kraszna árhulláma Ág­erdőmajomál ugyancsak el­érte a 650 centiméteres, ed­dig észlelt legmagasabb szin­tet A Bodrog áradása Felső­bereckinél 4 centiméterrel haladta meg az eddig mért 747 centiméteres maximu­mot Az országban 1930 kilomé­ter hosszúságban van a véd­vonalakon árvízvédelmi ké­szültség. "* * A Tisza egyes mellékfo­lyóin bekövetkezett, minden eddigi rekordot megdöntő áradások tegnap már Szeged­Szeghalom térségében, a Berettyó—Sebes-Körös deltájá­nál a magas vízállás miatt megnyitották a halaspusztai vcsztározót. A képen: a megnyitott gát védelme. (Oláh Ti­bor felvétele — MTI-telefotó—KS) nél is éreztették hatásukat: délutánra részben víz alá került a rakpart. Az a laikus számára is nyilvánvaló, hogy a Tisza vízszintje a követke­ző napokban tovább emel­kedik majd. Vágás Istvántól, a vízügyi igazgatóság főmun­katársától arról kértünk tá­jékoztatást, hogy a mellék­folyók áradása várhatóan milyen következményekkel jár majd a megyében. Mint megtudtuk, júliusban. Illetve augusztusban hasonló helyzet még ném alakúit lei a Tisza völgyében. Az árhul­lám igazi hatását még csali ezután érezteti majd a Ti­szán. S hogy Csongrád me­gyében, illetve az ATIV1ZIG területén mi várható? A Ti­szán a számítások szerint meglehetősen magasan tető­zik majd mintegy másfél hét múlva az árhullám, veszély­helyzettel azonban nem kell számolni. Gondokat inkább az okoz, hogy a Tisza víz­állása már eddig is magas volt, így az árhullám levo­nulása több hetet vesz majd igénybe. A tiszai strandok, a hullámtéren levő ydülők tehát néhány hétre víz alá kerülnek majd. Akinek te­hát például víkendháza van a Sárgán, jól teszi, ha minél hamarabb kiüríti. A jelenlegi helyzet alapján úgy vélik a szakemberek, hogy a Tisza déli szakaszán komolyabb következmények­től nem kell tartani, legföl­jebb az alpári nyári gátnál és a tervezett csongrádi víz­lépcső körgátjánál kell majd védekezni. A jelenlegi helyzetben az ATIVIZIG te­rületén csupán a Körös men­tén rendeltek el harmadfokú készültséget, s 170 dolgozójuk Gyula köretében segít a védekezésben. •A Nem rosszabbodott a bcl­vlzhelyzet az elmúlt 34 órá­ban. A vízügyi igazgatóságok 170 szivattyútelepet és szi­vattyúállomást üzemeltet­nek, s ezekkel másodpercen­ként 210 köbméter vizet emelnek a befogadókba. A belvízzel borított területek nagysága 92 ezer hektár. Ebből 34 ezer hektár a ve­tett terület. A gyorsabb üte­mű mentesítést a folyók ma­gas vízállása és a víz iassú összegyűl ekezése hátráltatja. A belvízvédekezésben 1400­en vesznek részt. Bezárta kapust a vásár A Videoton kapta a közönség nagydíját Vasárnap este bezárta kapuit a Szegedi Ipari Vá­sár. Az idén ötvenedszer megrendezett kiállítás min­den tekintetben fölülmúlta az előzőeket. A kiállítók száma megközelítette az öt­százat ; háromszáz hazai, hetvennyolc jugoszláv, öt­venhat odesszai, hét tur­kui és a lódzi textilipari vállalatokat összefogó Tex­tilimpex bemutatója nagy közönségsikert aratott. A vásár idén is az új termé­keknek biztosított vezető szerepet, s a hazai iparvál­lalatok. ipari szövetkezetek, állami gazdaságok és ter­melőszövetkezetek, kutató­intézetek. kereskedelmi szervezetek valóban sok új­donságot hoztak el a szege­di vásárra, nem egy ter­méket itt mutattak be első ízben. A vásáron fontos keres­kedelmi megállapodásokat kötöttek, illetve készítettek elő. Több gyártó vállalat megegyezett termelési koo­perációban. A szakmai na­pokon, különösen a magyar és a jugoszláv cégek között volt élénk az érdeklődés, tárgyalásaikat később rea­lizálhatják. A rendezők gyorsmérlege szerint 125 ez­ren keresték föl a kiállítást július 18. és 27. között. A közönség is leadta sza­vazatait, a sok ezer voksot vasárnap délelőtt számlál­ták össze, majd a vásár igazgató tanácsának elnöke, dr. Csikós Ferenc átadta a díjakat. A közönséa nagy­díját — gyönyörű, nagymé­retű herendi vázát — a Videoton nyerte el. Közön­ségdíjat — herendi vázát — kapott a Balassagyarmati Építőipari Szövetkezet és a Vetőmg Vállalat szentesi kutatóállomása. Közönségdí­jat — szép kivitelű plaket­tet — nyert a Soltvadkerti ÁFÉSZ, valamint két kis­iparos: Czinner István bőr­díszműves és Pósa György lakatosmester. A késő délutáni órákban dr. Csikós Ferenc a vásár­igazgatóság nevében foga­dást adott a külföldi kiállí­tók képviselőinek. A foga­dáson megköszönte a test­vérvárosok bemutatkozását, s annak a reményének adott kifejezést, hogy ezzel ha­gyományokat teremtettünk, s Szegeden, az ipari vásá­ron a jövőben is randevút adnak egymásnak a testvér­városok, hogy ezzel is köze­lebb kerüljenek Viépeink egymáshoz, tovább mélyül­jön a testvérvárosok barát­sága. Az odesszai, a szabad­kai. a lódzi és a turkui ki­állítók vezetői elismeréssel szóltak a szegedi vásárról, megköszönték a megyei és a városi párt- és tanácsi vezetők, a vásár' igazgató SZEGEDI IPAR! VÁSÁR tanácsának segítségét, támo­gatását, hogy valóban sike­res lett bemutatkozásuk, s ők maguk is azzal búcsúz­tak, hogy két év múlva új­ra viszontlátjuk egymást Szegeden. Sok érdekességről is szá­mot adtak a rendezők a zá­rás után. Akik árusították termékeiket, igen nagy for­galmat könyvelhetnek el: a kéziszerszámgyár kombinált fogóiból majd 3 ezer dara­bot vásároltak meg a láto­gatók. A legnépszerűbb az OFOTÉRT komputere volt, amely néhány perc alatt „megmondta" milyen szem­üveget kell viselnie annak, akit megvizsgált. Naponta 500—600 páciens nézett a komputer lencséiébe. A közönség érdeklődését leg­jobban a háztartási és fo­gyasztási cikkek keltették föl. fekete doboz környéke F orog a gép. az alkotó új konstruk­ciós megoldásokon töri a fejét. Ek­korra már a gépkezelőké a fősze­rep. A probléma pedig ergonómiai termé­szetűvé válik: milyen a gép és a kezelő kapcsolata? Elvileg és elméletileg az az igazság, hogy minél képzettebb a kezelő, annál kezesebb a jószág, a gép. amiből egyenesen következik a termelés ideális igénye: kezeljen minden gépet jól felké­szült szakmunkás! Ám ugyanebben a gon­dolatsorban benne van kimondatlan a ké­tely is. Szükséges ez? A rendszerelméletnek nem véletlenül egyik kulcsfogalma a black box, a fekete doboz. Olyan rendszerek jellemezhetők vele. amelyeknél csak a bemenő mennyi­séget (input) és a ki jövőt (output) ismer­jük. Azt, hogy a rendszerben magában mi történik, nem. És ami fontos: sok eset­ben nincs is szükségünk az ismeretére. Megnyomjuk például a televízió kapcsoló­gombját. folyni kezd a készülékben az áram. az antenna jeleket fog, s láthatjuk a képet. A készülék kezeléséhez ennyi pontosan elegendő. A katódcső működé­sének elvét szükségtelen tudnunk. A fekete doboz fogalmának pontos ér­telmezése teszi lehetővé azt is. hogy sze­lektáljunk lényeges és lényegtelen ismere­tek között. Van olyan információ, amit szükséges, hogy ismerjünk munkánkhoz, és azt muszáj ismernünk, ha eredményre törekszünk. Ezt a cikket egy írógép segítségével írom. Kopogok rajta szépen, komótosan. A gépben papír van, használom. anélkül, hogy tudnám pontosan, milyen technoló­giával állítják elő ezt a fajtát; azt már tudnom kell viszont hogy a klaviatúra melyik sorában van például az „a" betű. Ha keresgélnem kellene, nem haladnék. A példa esetleges ugyan, de rávilágít a lényegre. Az egyszerű gép ismeretéhez ke­vés tudásra van szükség, a bonyolultéhoz többre. De mennyire pontosan? Hol az optimális szint? — ez a kérdés. Minden képzés alapvető kérdése ez. A korszerű elvek szerint az alapképes­ségek kialakítása a fontos, az alapvető tu­dásé. melyet aztán speciális irányban le­het fejleszteni, s szükséges — ahogyan szakszóval mondják — karban is tartani. Igen ám. de itt is van némi bökkenő. Azok a fiatalok, akik mostanában végzik el a szakmunkásképző iskolát, panaszkod­nak, hogy túl sok volt az elméleti képzés, a gyakorlati meg kevés, s így évek kelle­nek, amíg választott munkahelyükön úgy­ahogy megállják a helyüket. Az érvekre — hogy erre a tudásra ké­sőbb még szükségük lehet, mert a terme­lés rohamosan modernizálódik — csak a fejüket ingatják: addig háromszor is el­felejtjük. amit az iskolában tanultunk. Igaz lehet. Különösen, ha az elméleti tár­gyakból szerzett érdemjegyek elég gyenge átlagára gondolunk. Érv is. ellenérv is van tehát garmadá­val. És cél is van, amely világos. A le­hetséges optimumra kell törekedni; két meglehetősen csúnya szóval — túlképzés és alulképzés — jellemzett lehetőségünk között mert a termelési és a szakmai struktúrának optimális esetben fedniük kell egymást. A gondolatsort egy hír indította el ben­nem. Olvastam, hogy a szegedi gyufagyár­ban harminc dolgozó végzett szakmunkás­képző tanfolyamot, munkaidő után. A gyá­rat ismerem. Nemrégiben rekonstruálták, három hatalmas automata gyártja, azaz mártja a piros vagy fekete masszába a gyufaszálakat, majd dobozba is tölti őket Ügy tűnt a gépet csak etetni kell. a többit csipálja magától. Miért kell a gép etetőjének szakmunkás-bizonyítvány? Mi­ért vállalja harminc dolgozó, hogy egy éven át feláldozza szabad idejének jelen­tős részét s visszaül az iskolapadba, hogy utána ugyanazt csinálja, amit eddig, etes­se a hatalmas gyufaszálokádó monstru­mokat? Arra gondoltam, a túlképzés tipikus ese­tével állok szemben. Később meg arra. hogy az ember csak azokat az ismereteket szerzi meg önszántából, amelyekről fel­ismeri, hogy szükségesek. A gyárban az­ián kaptam egy példányt a tanfolyam tantervéből, s láttam a tankönyvet magát A tanterv előszavában olvastam: „A vállalat rekonstrukciója új szakaszt nyitott az iparág történetében. A fadobozos tech­nológiát a kartondoboz váltotta fel. A korábban használt mechanikus gépek he­lyett elektromechanikus, pneumatikus, hidraulikus és elektronikus vezérlésű auto­maták dolgoznak. Kezelésük összetettebb feladat lett." És még egy gondolat: „A ma­gas szintű szervezettség, a politikailag és szakmailag jól képzett munkások tudják csak biztosítani, hogy az iparág a növek­vő népgazdasági igényeknek megfeleljen." Bonyolultabb gépek kezeléséhez több tu­domány szükségeltetik, gondoltam újra. s azt is. hogy etetésükhöz viszont nem. Ám amint később kiderült, a gyufagyári eset­ben korántsem egy ennyire lecsupaszított, ergonómiai kérdésről van szó. mert a be­tanított szakmunkásoknak legalább három különböző munkahelyen Jcell tudni dolgoz­ni. mi több, 'a tanfolyam idején helyette­sítettek művezetőt, meóst és csoportvezetőt is. Ez azt jelenti, hogy a gyufaipari gép­kezelők a közvetlen termelésirányítók utánpótlásának bázisát adják. S ez már nem kis dolog. Az egyik művezető — szintén a tanfo­lyam hallgatója volt — elmondta: abban látja a tanulás hasznát, hogy amíg eddig csak részfolyamatokat ismert, ma már a gyártás egészének lényegét ismeri. És ha elromlik például a gép, azonnal és ponto­san tudja informálni a szerelőt a hiba okáról. Ez pedig időmegtakarítás — tehát pénz. Később tudtam meg. hogy sajátságos szakmunkás-bizonyítvány a gyufagyári. Csak ebben az iparágban, azaz összesen két gyárban fogadják el végzettségként Újabb kételyem támadt. Akkor minek? Nem konvertálható tudomány ez... Az üzemvezető mondta el, hogy a har­minc ember aiapórabére egy forinttal nö­vekedett egy szakmunkás pedig azt. hogy ez a most megszerzett papiros idekött őket áz üzemhez. A fluktuáció szinte is­meretlen fogalom a gyárban. És mondta még azt is, hogy voltak a szaktársaik kö­zött akik kezdetben nem értették őket. amiért belefogtak, és ugyanezek ma bán­ják. hogy nem lettek a tanfolyam hallga­tói. S nemcsak a többletórabér miatt... T ökéletes szakmastruktúra csak elmé­letben lehetséges, mert az igények gyorsabban változnak a lehetősé­geknél. A szakmastruktúra javítása vi­szont szükségszerű, s bár népgazdasági feladat, nem lehet mindent központi dön­tésektől várr.i. Egészen bizonyos, hogy az általuk választott képzési forma nem min­denütt célravezető, s az is. hogy van hely. ahol nem alkalmazható. Itt azonban be­vált. És ez a lényeg. Ügy pillantottak a fekete doboz belsejébe, hogy felesleges titkokat nem akartak megfejteni. A gyu­fagyári példának bárki számára leszűrhető tanulságai vannak, a tanulságok pedig közelebb vihetnek a képzésről folyó vita bizonyára sohasem végleges lezárásához. Petri Ferenc Emlékezés Csanádi Györgyre Hetvenöt esztendővel ezelőtt, 1905. július 28-án született Csanádi György, a magyar tudományos és közélet ki­emelkedő személyisége, a közlekedés és hírközlés to­vábbfejlesztője, a közleke­déstudományok nemzetközi­Üj szolgálat: energiaár Az energiatakarékosságért folyó széles körű társadal­mi tevékenység fokozására energiaőr-szolgálatot szer­veznek az Öntödei Vállalat gyáraiban. Az új szolgálat célja a pazarlások megelő­zése, a műszaki hiányossá­gok felszámolása. Az ener­giaőrt az adott munkaterü­let üzemvezetője vagy mű­vezetője jelöli ki. Naplót vezet, s ebben naponta tá­jékoztatja munkaterületé­nek vezetőit az észlelt hiá­nyosságokról, az energiapa­zarlásokra utaló jelenségek­ről. leg elismert tudósa. Élete, munkássága — 1974-ben be­következett haláláig — összeforrott a közlekedés ügyével. Születésének 75. évfordu­lója alkalmából hétfőn sír­jánál a Mező Imre úti te­metőben, koszorúzási ün­nepséget tartottak. A Ma­gyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága nevében Kovács Antal. a KB osztályvezetője és Sza­bó József, a Politikai Főis­kola rektora, a Közlekedés­és Postaügyi Minisztérium képviseletében Pullai Ár­pád miniszter és Katona Ferenc, a minisztérium párt­bizottságának titkára he­lyezte el a megemlékezés koszorúját. " A Művelődési Minisztérium, a Magyar Tu­dományos Akadémia, a Mű­szaki és Természettudomá­nyi Egyesületek Szövetsége vezető tisztségviselői szintén lerótták kegyeletüket. A kegyeletes aktus az In­ternacionálé hangjaival ért véget. A születési évforduló al­kalmából Csanádi György­ről nevezték el a XV. kerü­leti MÁV-lakótelepen a Wesselényi utcát. Itt. a 23. számú ház falán márvány­táblát helyeztek el. s azt megkoszorúzták az MTA, a KPM. az MTESZ, a főváro­si és a XV. kerületi tanács képviselői. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents