Délmagyarország, 1980. július (70. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-22 / 170. szám

5 Kedd, 1980. július 22. < SZEGEDI ÜNNEPI HETEK A XXL Szegedi Nyári Tárlat a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában. Tóth Valéria szobrászművész kiállítása a Móra Ferenc Múzeum kupolájában. Farkas Pál szobrai a Bartók Béla Művelődési Központ udvarán. Hermán Lipót emlékkiállítás a.Móra Ferenc Múzeumban. Bálint Endre fotómontázsai a Bartók Béla Művelődési Központ nagytermében. Lóránt Zsuzsa szobrai a Bartók Béla Művelődési Központ B Galériájában. Papp György grafikusművész kiállítása a szentmihályteleki Móricz Zsigmond Művelődési Házban. A 17. Pedagógiai Nyári Egyetem előadásai, délelőtt 9 órától. Szegedi Ipari Vásár és -Kiállítás a Marx téren. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai: Ember és környezete; Csongrád megyei parasztbútorok és -viseletek; Kőolaj és földgáz; Szegedi Galéria; Lucs-képgyűjtcmény; Hu nok, avarok, magyarok; „Vasvirágok"; Móra-emlékszoba ; „Tűzön-vízen keresztül él Szeged". A Fekete-házban; „Szeged felszabadításától az ország felszabadításáig." Falstaff Giuseppe Verdi operája Kálmán király Alaposan elhúzódott a történelmi Kálmán és Álmos trónviszálya. Pontosabban a híveiké. Kálmán megtette, amit pártiának hangadói követettek, s praktikus úton biztosította a trónt fiának, 11. Istvánnak: keresztényi berzenkedése ellenére (ezt persze már Páskándi teszi hozzá) nemcsak Almost, de annak fiát is meavakíttatta. Hanem, mint később kiderült, félmunkát végzett csupán. A tetszhalálból már a 20-as évektől föléledt az Álmos-párt, s előbb Kálmán elűzött feleségének, a szuzdali Eufémiának gyermekét állította trónkövetelőnek, a Boriszt, majd II. István halála után keresztülvitte, hogy Álmos szülöttének. Vak Bélának fejét díszítse a korona. Aki azután sógorának, Belus szerb hercegnek segítségénei fordított a kockán, s az 1132-es híres aradi országgyűlésen véglegesen leszámolt a Kálmánfrakcióval (68 urat mészároltak le, a feljegyzések szerint). A Kálmán kontra Almos pőrnek igazi nyertese így aligha volt. mint a trónviszályoknak általában, vesztesei akadtak csupán. Páskándi Géza drámája Zúgnak a harangok a szegedi templomtér fedélzetén. Kálmánt koronázzák Páskándi Géza drámájának elején, a végén meg fiát. II. Istvánt, időben tehát huszonegy esztendőt ível át a darab, Könyves Kálmán uralkodását. Historikus medrében a 11—12. század fordulójának eseménykrónikája örvénylik, hatalmi harcok, boszorkányperek, nagyurak pártviUongásai. Szabad prédára engedett, kardcsörtető keresztes hadak szaggatják föl az ország testét, erős uralkodóra van szükség tehát, olyan államférfire. akinek van füle kihallani az idők szavát. Ilyen erős királyként tartja számon a történelmünk Kálmánt Páskándi darabjának homlokterében a haladó kereszténység és az idejétmúlt pogány-magyarság konfliktusa munkáL Ez ölt testet Kálmán és Álmos vitájában. e két pólus közti feszültség tartja áram alatt a színpadot is. Kettejük körletében leljük föl a temérdek szereplőt urakat papokat szolgákat, zugkrónikásokat, katonákat hadilotyókat; a mű „aprószentjeit". A lengyelhonból hazatért Kálmán európai műveltségű és látókörű politikus. Mert választania kell, a császárral szemben Róma Szövetségére voksol. amíg az ország érdekei megkívánják. de hűségének fejében igényt tart az önrendelkezésre. Betömni az urak száját idehaza, erőt demonstrálni kifelé; hódítsunk tehát. Csak erős uralkodónak jár ki a nagyhatalmak méltányos szövetsége. nevezetesen IX. Orbáné. Pedig Kálmán a ..szavak embere". Álmos a tetteké inkább. Kívül-belül az ősmagyart képviseli, a régi folytonosságát. Maga nevezné ki püspökeit (angol mintára), megadja módját a virtusnak, sőt elég rafíinált ahhoz, hogy saját céljainak érdekében használja ki a keresztesek rablását, s Kálmán ellen hangolja a közvéleményt. Zárkózott, rossz külsejű bátyjával szemben délceg férfi, belevaló mokány, élvezettel dönt ágyába nemesasszonyokat. Testvérek között a, szándékok és elvek ilyen tiszta divergenciája. a külcsín és belbecs látványos diszharmóniája. igazán erős konfliktust ígér. Páskándi .16 drámai szimatjára vall. hogy megragadja, mint vész ide-. jén királyaink a véres kardot S gyengeségére, hogy elgyönyörködik benne, végighordozza a darabon, fölcicomázza a kor történelemkönyvekből ismert rekvlzítumaival — ahelyett hogy pallosként szikráztatná. s lecsapna vele. A dialógusok szertefutó szálait a testvérek vitái markolják föl, majd engedik ismét szabadjára, az elnyújtott idö t.ek. nőjében föllazul a drámai tér. így midőn a tettet. Álmosnak és fiának megvakítását. .végrehajtják, a tragikum drasztíkumba fordul, s nem szurkoló a néző, alig várja, hogy beteljesedjék. Ami kétely maradt Kálmánban (vajon szükségszerűen járt el, esetleg hihetett volna csatavesztes öccsének, hogy nem támad többé, a Szentföldön vezekel), csekély dramaturgiai indítéka meghasonlásának. Nem annyira a bűntudat billenti ld lelki egyensúlyából s dönti sírba amolyan árpádházi Borisz Godunovként, hanem Inkább az a vallási természetű felismerés, hogy „szeretet nélkül próbált te. remteni". A terjedelmes anyag szivesebben biztat olvasásra (a Tiszatáj közölte 1977-ben, folytatásban). Ám a szegedi szabadtéri hosszú idő óta először vállalkozott vele eredeti mai magyar dráma ősbemutatójára, így a rendező Ruszt József, aki szintúgy szűzbeszédét mondja a szegedi dómszínpadon, az ügynek kijáró buzgalommal lendült neki ahhoz, hogy pórázra fogja, színpadra desztillálja. Gondolatkötegeiből a hatalom megszerzésének, okos gyakorlásának. megtartásának általános érvényű politikaietikai tartalmait igyekezvén kiszálazni. Mindazonáltal a roppant tér taszításában egyebet alig tehetett, minthogy színes történelmi képeskönyvet illusztrált; díszes borítókkal ellátva, megfürösztve a muzsikában. Csikós Attila díszletei a háttérben tornyosuló dómot paradox módon vállalták föl: egy félbemaradt építkezés látszatát keltő téglarakásokkal meghosszabbították. a közibük tördelt alumíniumcsövekkel pedig elidegenítették, megtagadták. A korhű és modern dilemmáját Wieber Marianne történelmi jelmezei az előbbi javéra befolyásolják, így a templom építészeti jellegéhez simulóan. eklektikus látványt nyújt ugyan a színpad, ám további fejtörést okoz a nézőnek: a fülére hallgatva higgyen a szemének, vagy az értelmére apellálva csukja be, s gondolkozzék. Hová tegye a csővázak geometrikus rendjét, és a hangszórókon bömbölő Walkürök-lovaglását? Ruszt jellegzetes, centrális építkezése itt. a színpad tengelyében mozgatott ^trónszék köré szervezi az előadást, esztétikailag tetszetősen, bravúros fénykezeléssel, amire e helyütt még nem volt példa, a lírai és drámai momentumok olyan ellenpontjaival, mint az első királyné, Buzilla érkezése. illetve Álmosék megvakítása. Mégis azáltal, hogy a kétfókuszú darabot végeredményben egyetlen, konkrét helyszínre, a trón mágneses erőterébe zsúfolja. azt az érzetet kelti a nézőben, kényszerűségből dolgozott ekkora színpadra, a roppant tér csak fölösleges púp a hátán. Igazán a keresztesek önkénveskedéseire nyitja szét legyezőit csupán, ám ez a jelenet majdhogynem fölösleges, amúgy Is benne van már a bizánci színben, Madách Tragédiájában És imittamott hatásszegény a megmeglengetett vörös posztó szimbolikája: a harcok mészárszékét például bikaviadalok ritusára kopírozza át. A lehetőségekhez képest meggyőző Ruszt színészvezetése, noha a dómszínpadi előadásokról köztudomású, megsemmisítik a színész személyiségének belvilágót, arcát gombostűfejjé parányítja a távolság, hangját kisajátítja a mikrofon. A címszereplő. Balázsovits Lajos — hamisan csengő kitöréseit leszámítva — alkalmas arra. hogy lefojtott érzelmeit racionálisan állítsa királytudatának szolgálatába. Kálmánjának fegyelmezett, befelé forduló, meditatív alkatával szemben a zabolátlan Álmos pályaképében Izzik föl a tragikum parazsa, hiszen a hatalom ellenlábasa, majd belső ellenzéke, végül áldozata. (Nehéz szabadulni a gondolattól: a jellemfejlődését úgyszólván nélkülöző kálmáni figurával szemben róla, Almosról születnék a jobb dráma.) Trokán Péter exteriőrjében is emlékeztet a nemrég még kalandozó pogánymagyarok ősi vtrtur sára: kettejük közül Ő az emberarcú, viszont Balázsovitsnak hisszük el, hogy királynak Kálmán a jobb. Nagyjából azonos drámai érőt vonultatnak föl a két párt hangadói. Kézdy György okos Albericusára például Kovács János Vatájának sistergő indulatai replikáznak. A kétkulacsos Mareellinót Hetényi Pál játssza, az uralkodó feleségeinek oly eltérő jellemeit Sára Bernadette. illetve Szakács Eszter villantja föl, hanghordozásaikkal Is kontrasztosan. A sok karakterszegény szerep alakítóiból Tolnai Miklós Lőrinc érsekét, Bárányi László János nádorát és Farádu István, Hávei Lászlót említjük még, négy-négy szereparcuk, emlékezetes pillanataik okán. Pancione, a hájas, kikecmergett a kottából, elindult a Térdszalag kocsmába. Ám a windsori becsületsüllyesztőt áthelyezték egy templom tövébe, a szegedi dóm. elé. A derék lovagot mégsem zavarta, hogy pár kancsó bor mámorától megittasuljon, hogy elsirassa a régi szép időket, szíveket raboljon és hozományt vadásszon, ruháskosárba gyömöszölve megmártózzék a Themze hűs vizében, s több ezer hiteles tanú szemeláttára fölsüljön, ám végül egy jóízűt kacagjon. Egyetlen sikeres vígoperája Verdinek a Falstaff. (Sokkal többet nem is írt, még inaséveiben a másikat, de a Pönkösdi királyság akkorát bukott, hogy azóta sem tudott talpára állni.) Sikerét viszont nem adja olcsón. Aligha véletlen, hogy a 80 esztendős komponista, aki a világhír teljében, fantasztikus megbecsüléstől övezve, bármilyen személyi és technikai feltételt szabhatott az 1893-as milánói ősbemutatóhoz, az utolsó pillanatokban is aggályoskodott: „Nincs nagyon kedvemre, hogy a Falstaffot a Scalában adják elő. túl nagy a színház ahhoz, hogy jól lehessen hallani a szavakat és látni a művészek arcát." Hasonló aprólékossággal. műgonddal látta el a partitúrát, pöszmötölt a parányi részleteken is. Vajon mit szólna a szegedi szabadtéri méreteire nagyított előadáshoz? Igazat adna Rossininek, hogy tényleg nincs tehetsége a vígoperához? Valószerűbb. hogy elnéző mosollyal nyugtázná: jah. kérem, ennyi idő után, minden megeshetik velünk, a Pocakos bárminő próbát kiáll. A megjelenítés legfőbb nehézsége tudniillik, hogy mindent a kifejezésnek, a muzsika és a szöveg prozódiájának, pontos dramaturgiai összhangjának rendel alá. E tekintetben Verdi új fejezetet nyitott az operában. Akkor is. ha Falstaffja magányos szirtfok, közvetlen előzmények és méltó utódok nélkül. Formai megoldásait Verdi, melyeket eladdig kizárólagosan az énekhangoknak, a vokálosok természetére szabott, most a hangszerek csoportjainak jellemfestő, hangulatkeltő, egymásnak felelgető, szituációteremtő lehetőségeire varrta át. Hagyományosan zárt „zenei testeket" csak elvétve használ. Énekbeszéd, arioso. együttesek, azonos dramaturgiai csatarendben állnak. Esztéták csemegéje, hogy a zárófúga egyetlen témájából lényegében kicsontozható a mű teljes dallamvilága. Állítólag az Otelló premierjén talányoskodott Verdi Milánó polgármesterének: negyven éve sóvárog egy jó vígoperalibretto után. S hogy matuzsálemi korára végre ajándékba kapta Boito Arrigótői. hihetünk neki, mi hosszan dédelgette, simogatta, élesztgette belül, ha nem Is éppen a Falstaffot, a komédiái stílust magát. Műértők széles tábora adózik szüntelen csodálattal a megújulás páratlan képessége iránt, ahogyan Verdi az orchesterrel bánt. •A korábbi remekműveiben is feltétlenül énekközpontú zenekari hangzást most szimfonikus jnagaslatra emelte, bátor kombinációkkal, finoman áttetsző, kamarai bensőségességgel szervírozta — egyebet ne említsünk, az addig mostohán kezelt rézfúvósakat is szólisztlkus igényű feladatokkal kínálta meg. És nem kímélte a színpadi szereplőket sem, figyelmüket végig ébren tartja. Alig engedélyez látványos ktborulásokat, nagy pihenéseket: feszült jelenlétet, zenei-színpadi biztonságot kíván. Dalolást és játékot egyszerre, ahol az epizodista nem nézheti páholyból többé a nagy szólista 'magánszámát, mindenki a fedélzeten, be kell kapcsolódni az összmunkába. íme a szerepek tökéletes és teljes emancipációja. Az amerikai Vincent Sheean kitűnő monográfiája „ihlet, dallam, harmónia. ellenpont és hangszerelés együttesét" csodálja a Falstaffban, mely „az élet olyan organikus egyidejűségével rendelkezik, ami színpadi műnél igen ritka... Már nem kizárólagosan olasz, univerzális. Halljuk benne végesvégig az olasz melódiát, Shakespeare-t, Görögországot és Angliát, meg sok olyan dolgot, ami soha nem termett meg addig a Piazza della Scala talaján." Röviden ennyit a vállalkozók kockázatáról. Ezért hát, hogy a Falstaffot csak előkelő hotelek választékos étlapjairól érdemes fölkínálni, ahol a konyhaművészet a kiszolgálás és elszállásolás művészete egyszerre adott azonos nívón áll. Részletszépségeit elkenve, lepot.vogtatva. kaviár nélküli száraz szendvics marad, unottan tolja félre az igényes vendég. Érthető szövegmondás, filozofikus hajlam, tökéletes intonációs és ritmikai biztonság. az énektudással egyenrangú játékkészség, precíz összmunka (kellő minőségű és mennyiségű próbákat feltételezően persze) — ettől nehéz az előállítása. Kivált oly környezetben, „üzemelési viszonyok" között, mint a szegedi szabadtérié. Mi biztatja ide hát mégis? Patakzó humora, a játékosság gazdag tárháza. A dómszínpadon honos opera seria rendezői váza ugyanis alig több mint három szerepre épül. Némi leegyszerűsítéssel : egy nőére Iszoprán), akit két férfi szeret (rendszerint tenor meg bariton), s aki a tenoristáé lesz, élvéNragy halva, amit a baritonista megbosszul, így vagy úgy. (Mutatis rautandis: az idén ugyancsak látható Carmenben éppen fordítva, a baritonista kerekedik felül, a tenorista állja a bosszút.) A Falstaffban viszont? Kilenc szereplő sistereg. szervezkedik, lót-fut a színpadon. Győzködi és félreérti egymást, örvend és kárörvend a másikoh. Kapkodhatja fejét a néző. akció akció hátári. Láthatóan a műnek ezt a variábilis képességét igyekezett piacra dobni a rendező, Horváth Zoltán. Vidám .a színpad (Szerencsére nem Vidám Színpad), ahol a szerteienségnek is megadatik az illő méltósága. Varga Máiyas díszletei üde színfoltokkal bélelik a játékot, a valóságos (kocsmakert, kapubejáró, lépcsőfeljárók) és a stilizált (közeli házak festett homlokzata, windsori park) harmonikus elegyével. Besegítenek Bata Ibolya karakterekre szabott jelmezei is. bár helylyel-közzel oly készségesen, hogy kevés az elütő-megkülönböztethető szín. a kontúrok összemosódnak. Két, oldalról mozgatható kerítéssel nyitja-csuk.ia a különböző helyszíneket Horváth Zoltán, ügyesen keverve, jó ritmusban pörgetve az előadást. Ford házkutatása, saját házában, fergeteges tempóval készíti elő a nagy attrakciót, az „élő ruháskosár" vízbemenetelét. Bár az az érzésem. a botrányvadászok kissé szájbarágósán leplezik le a spanyolfal mögé re 1 tűzött szerelmeseket, és Ford csodálkozása sem az igazi. Valahol fönn a verandán vigyorog idétlenül, az események ilyetén fordulatán, ahelyett hogy Vaját butaságára eszmeive sietne asszonyához, borulna lábai elé. esdene bo' csánatát (amiképpen megírva vagyon, bölcsen, logikusan). Őszintén szólva varázslatosabbra sikerülhetnék a zárókép. a darab „Szentivánéii álma". Herne tölgye a windsori parkban amolyan zöldre mázolt, modern vonalú buszmegálló, idefutna i; össze az éjszaka tündérei, nimfái, koboldjai, manói, a Barkóczy Sándor koreografálta álarcos pásztorórára — változatosabb fénykezeléssel. például színesebb, zsongítóbb a látvány. (Nincs értelme s helye, itt és most, összehasonlítgatni a szegedi kőszínház messze évekkel ezelőtti, ám máig repertoáron őrzőit Falstaffját a mostani szabadtéri kivitelezéssel. Bizonyos, az egyéni teljesítmények értékesebbek. márkásabbak ebben a „följavított" szólistagárdában — erről majd alább. Mégis, az előadás egészének megkomponáltsága, a játékról és a látványról nyert összbenyomás frissebbnek, közvetlenebbnek. meggyőzőbbnek hatott amott, jóllehet letagadhatatlanul magi a mű „ludas benne", ha színdúsabban pompáztatja elő virágait a melegházban mint odakint, a szabad ég alatt.) Karolosz Tríkolidisz zenei vezetése korrekt, megbízható. Az apróbb, e téren e műnél bocsánatos „csúszkálásokat" leszámítva határozottan tartotta kézben a szólamok folyondárját, találékonyan igazodott ki a kusza, igényes zenei anyagban. Figyelős játék, érthető szövegmondás a szerepek nyitjának kulcsa, s láthatóan tartják magukat ehhe? az énekesek — bár ahol e sorok írója tapasztalta, élő hangokról színpadközeiben, nehéz következtetni arra, mit s hogyan közvetített a mikrofon, föl a lelátóra. Mindenesetre Gregor Józsefnek a szegedi kőszínházi inlérie«ü-ben bejáratott Falstaffja mit sem csorbul a szabad légáramlatban. Basszusa győzi a baritonélis magasságokat is. ami korábban gondot okozhatott neki — -kivételes zenei és színpadi intelligenciával, formakultúrával és játékkészséggel megáldott, amorf nehézkességében elegáns, hangilag üzembiztos, figurálisán telibetalált. Nem meglepetés. tudtuk róla. Miként megszokott szegedi partnereiről, a kópé csatlósairól. Sinkó Györgyről (Pistol). Juhász Józsefről (Bardolf). hogy szakavatott cimborái; s persze a fölszarvazottságában véle vetekedő Fordról is. Gyimesi Kálmánról. Az elmúlt időkben nagy formába lendült Gyimesi eddigi legjelentékenyebb szabadtéri föladatát kapta, s hálálta meg. intakt zenei teljesítményével. parádés játékával. Külön-külön és az együttesekben is elsőrangúak az Operaház összeszokott szólistái. A windsori víg nők. Sudlik Mária (Alice). Seregélly Katalin (Mrs. Meg Page), Jablonkay Éva (Mrs Quíckly) és Pászthy Júlia (Annuska) valóságos méhkaptárra emlékezteti a színpadot; gazdagon árnyalt Pálcsó Sándor Cajus doktora: Berkes János Fentonja p> dig, az ő Annuskája oldala bájos természetességgel érv ícelteti, mi0l lirai tz a k< média. Általában megbizha a Molnár László betanítása ban éneklő kórus is. ' Vagyishát: siker? „ Nikolényi István