Délmagyarország, 1980. július (70. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-19 / 168. szám

8 Szombat, 1980. július 19. Moszkvában az olimpiai láng Pénteken délután megér­kezett az olimpiai láng a XXII. Nyári Olimpiai Játé­kok városába, Moszkvába. A szovjet főváros lakóinak százezrei köszöntötték lel­kesen a váltót, amely a csaknem ötezer kilométeres út utolsó szakaszán hozta az egy hónappal ezelőtt nap­sugarakkal meggyújtott tüzet Olympiából a játékok szín­helyére'. Az olimpiai láng pénteken délutántól a szov­jet főváros tanácsának szék­házában marad mindaddig, amíg szombaton délután új­ra el nem indul a játékok megnyitásának színhelyére, a luzsnyiki Lenin-stadionba. Helyi idő szerint 13 óra 5 perckor érkezett meg Dél felől a váltó a szovjet fő­város határához, a városi körülvevő autópályához. Moszkva területén az első futó Jurij Mironov, 35 éves autógyári brigádvezető volt: az ő kommunista munkabri­gádja kezdeményezte azt a versenyt a hasonló brigádok számára, hogy valamennyien szerezzék meg a szovjet sportmozgalom jelvényét. 22 szakaszon át, az autó­pályán haladt a váltó, majd rátért a Mozsajszki sugárút­ra, innen a Grecsko mar­sallról elnevezett sugárúton, a Kutuzov sugárúton, majd a Kalinyin sugárúton haladt a város központja felé. Az Ámit nem Sebet eleget gyakorolni Edzéslesen a SZEOL ÁK labdarúgóinál Sípos István felvítólcl A fárasztó, több mint kétórás edzés után is lehet mosolyogni. Kovács József vezető edző — mellette Szalai István pályaedző— szélesre tárt karokkal, egy-egy bumeros megjegyzéssel értékeli a tapasztaltakat Megkönnyebbülten sóhaj­tottak fel Kutasiék. amint kitekintettek a csongrádi Erzsébet-szálló ablakain. Végre egy nap. amikor leg­alább a hőségtől nem kell szenvedniük. Felhők takar­ták az égboltot, a júliusi kánikulát, ha ideig-óráig is, hűvös, szeles időjárás vál­totta fel. Cseppet sem hara­gudtak ezért az edzőtáboro­záson levő SZEOL labdarú­gói, az elmúlt másfél hét alatt eleget gyötörte őket a Szaharát idéző forróság. A Holt-Tisza partján el­terülő, hatalmas jegenyék övezte sporttelepen szorgos kezek csinosították a kör­nyezetet. az utolsó simítá­sokat végezték az új öltöző épületén. Bent a pályán, az üde gyepszőnyegen a felso­rakozott labdarúgók Kovács József vezető edző eligazító szavait hallgatták A dél­előtti edzés kezdetére ér­keztünk. Kilépve a kocsiból, fázó­san húztam össze magamon dzsekimet, fotós kollégám viszont dideregve simogat­ta csupasz karjait. A pálya felé véve utunkat, a bejá­ratnál a sétálgató, gálame­legítöbc öltözött dr. Jernei Istvánba botlottunk. — Talán nem mindenki­nek kötelező részt venni a foglalkozáson? — köszöntöt­tünk a balszélsőre. — Szívesebben kínlódnék a pályán, mint így — muta­tott begyulladt bal lábára. — A kemény talajtól be­gyulladt Achilles-inem. kí­mélnem. borogatnom kell, a jövő héttől azonban folytat­hatom a munkát. Az öltöző mellé érve. tü­relmünket kérte. — Gondolom szükség lesz rá — nyújtotta a fotográfus felé a világoskék. SZEOL AIv emblémával ellátott Adidas melegítőfelsőt. A zöld gyepen javában tartott a labdas bemelegítés, a gyakorlatok változatossá­gáról Szalai István, a debü­táló pályaedző gondosko­dott. Nem egyszerű gim­nasztikázásról volt szó. az aiapos, minden testrészt át­mozgató gyakorlatokat mindvégig labdával csinál­ták a játékosok. Amikor a kézzel való labdavezetés kö­vetkezett. Padár János. a csapat gyúrója nevetve je­gyezte meg: — Na, a kosarasainknak nincs mitől félniük, ahogy elnézem, Uojszákék nem­igen törhetnek babérjaikra. Később, az edzés fő részét alkotó gyakorlatra, a táma­dásvezetésre, illetve annak pontos, gólig tartó befejezé­sére tértek át. A felezővo­naltól az egyik középpályás indította a négy csatár va­lamelyikét, akikkel szemben négy védő próbálta megsze­rezni a labdát — Ez az, amit nem lehet eleget gyakorolni — intett Kozma Zoltánék felé dr. Varga János, az egyesület elnöke, aki hivatalos válla­lati tárgyalásra érkezvén Csongrádra, nem mulasztot­ta el, hogy megtekintse a csapatot. Állitását igazolandó. bi­zony a csatárok igen sok­szor hibáztak. Pontatlan volt az átadás, könnyűszer­rel szerelt valamelyik védő, vagy a közeli • lövés után sem jutott rendeltetési he. lyére, a hálóba a labda. Csattant is ilyenkor a ve­zető edző hangja, mindenki­nek helyén kellett maradr nia, hogy szemléltetően ma­gyarázhassa. mi is volt a hiba. De nemcsak korholt, ha úgy adódott, a helyeslés sem maradt el. dicsérő szó­val nyugtázta a látottakat. A több mint 120 perces foglalkozás után csapzottan, jócskán megizzadva indult fürdeni a társaság. Köztük a nagy szorgalommal készü­lő Kun Lajos, aki már na­gyon várja, hogy pont ke­rüljön ügye végire, s mint a SZEOL labdarúgója lép­hessen pályára augusztus 3-án — természetesen, ha kiérdemli a vezető edző bi­zalmát. Új arc is föltűnt, mégpedig Furkó Sándoré, akit kiadott a Bp. Honvéd. Hiányzott ellenben a KSC­ből Szegedre tartó Sörös Lajos. Visszatért Kecske­métre, miután sem ő. sem pedig a két egyesület nem tudott egyezségre jutni. — Milyen a hangulat, hogy telnek a csongrádi na­pok — üdvözöltük Kovács Józsefet. — Ügy tapasztalom, a ke­mény munka ellenére sem hagyta el a fiúkat mókás kedvük — válaszolta. — Az újak beilleszkedtek, megba­rátkoztak a régi játékosok­kal és viszont. Mindenkép­pen jót tett a „vérfrissítés", a most jöttek, gondolok itt elsősorban a válogatott Ku­tasira. Kovács Bélára, mind a pályán, mind a pályán kí­vül meghatározói lehetnek a gárdának. — A nemrég napvilágot látott sorsolásról mi a véle­ménye? — Ismeri álláspontomat, sokszor elmondtam, nekem nincs hazai és idegen, csak „másik" pálya. Most mégis azt mondom, örülök, hogv Sze­geden kezdünk, s nem egy középmezőnyhöz tartozó csa­pattal, hanem mind.iárt a rivális MÁV Előrével. Már a rajtnál megmérettethe­tünk, s ez mindenképpen jó. Köztudott, egyetlen célunk van: az NB l-et jelentő első hely! Ezért dolgozunk, nem is keveset. Nem lenne rossz ajánlólevél első mérkőzé­sünkön győzni, nagy len­dületet adhatna a kezdeti siker — mosolyodott el ha. miskásan. . búcsúzáshoz nyújtva kezét. Gyürki Ernő útvonalakat mindenütt ün­nepi díszbe öltöztették, a sportmozgalom, a moszkvai olimpia zászlóival, jelvé­nyeivel ékesítették fel. Amerre a váltó elhaladt, lel­kes tízezrek köszöntötték, tapssal, éljenzéssel. Ünnepélyes pillanatokat jelentett, amikor a futók — a fáklyavivőt két oldalon 11—11 futó kísérte, a moszk­vai nyári játékok sorszá­mának, a XXII. játékoknak számát jelképezve — a Kreml falánál megérkeztek az ismeretlen szovjet ka­tona emlékművéhez. A váltó soros tagja, Irina Melnyiko­va, a moszkvai Testnevelési Főiskola hallgatója meg­hajtotta fáklyáját a népek szabadságáért életét áldo­zott ismeretlen hős emlé­ke előtt. Innen már a szovjet fő­város legismertebb útvona­lán, a zászlódíszbe öltözött Gorkij utcán haladtak to­vább a futók. A staféta utolsó tagja Marina Koseva­ja olimpiai bajnoknő, a montreali olimpia egyik ki­válóan szerepelt szovjet sportolója volt, ő futott az olimpiai lánggal a szovjet térre, a moszkvai városi szovjetszékház előtt felállí­tott kehelyhez, s meggyúj­totta az olimpiai lángot. A moszkvai olimpia zász­lait magasba emelő sporto­lók köszöntötték a stafétát, felhangzottak az ünnepi har­sonák. Pontosan délután négy órát ütött a Kreml to­ronyórája, amikor a kehely­ben fellobbant az olimpiai láng, a hatalmas tömeg lel­kes éljenzése közepette. Az olimpiai láng fogadá­sára megjelentek a nemzet­közi olimpiai bizottság tag­jai, élükön Lord Killanin el­nökkel. Ott voltak a moszk­vai olimpia szervező bizott­ságának tagjai, a szovjet fő­város vezetői. A stafétát Vla­gyimir Promiszlov, a moszkvai szovjet végrehajtó bizottságának elnöke köszön­tötte. Emlékeztetett arra, hogy a váltó tagjai négy rrszág — Görögország, Bul­gária, F.ománia ós a Szov­jetunió területén megtett út tel juttatták el a lángot Moszkvába. „A moszkvaiak állandóan figyelemmel kísérték a vál­tó útját, és őszinte moszk­vai vendégszeretettel fogad­ják azt fővárosunk földjén — mondotta. — Mindent megtettek azért, hogy a XXII. Nyári Olimpiai Játé­kok sikeresen menjenek végbe, s ezzel ismét meg­mutatták, hogy a Szovjet­unió megtartja az olimpiai charta előírásait, a NOB kö­vetelményeit. becsülettel és tiszta lelkiismerettel teljesí­ti a magára vállalt kötele­zettséget." „Meggyőződésünk, hogy az 1980-as olimpia méltó mó­don járul hozzá a barátság és a népek közötti béke megszilárdításához." Ezután Ignatyij Novikov, a moszkvai olimpia szerve­ző bizottságának elnöke kö­szöntötte az olimpiai lán­got, amely, mint mondotta, annak a vágynak is jelké­pe, hogy az emberiség jobb és nyugodtabb világban él­hessen. Ismét megszólaltak a har­sonák: a négy másik olyan szovjet város képviselői gyújtották meg a kehelynél az olimpiai lángot, amely­ben ugyancsak versenyeket rendeznek. Kijev, Minszk, Tallinn és Leningrád képvi­seletében ismert sportolók emelték magasba a fáklyá­kat. Ezt követően az olimpiai lángot kehelyben vitték be a moszkvai szovjet székhá­zába. Itt őrzik majd, az épü­let dísztermében szombat dél­utánig. * Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Leg­felsőbb Tanács Elnökségének elnöke pénteken visszaérke­zett Moszkvába, hogy részt vegyen a moszkvai olimpiai játékok megnyitóünnepségén. Olimpia­I •• II . ff koszon to A z ember élete periodikusan ismétlődő ciklusok­ból álló. Órák. napszakok, hetek, hónapok, évek váltogatják egymást változatlan törvényszerű­ségek szerint; s mióta az emberiség közös akarattal el­fogadta, hogy ezeknek a szavaknak változatlan jelen­tésük van. megszabják életünk kereteit. A zaklatott huszadik század, tán éppen zaklatottsá­gára szolgáló gyógyírként létrehozott egy újabb ilyen fogalmat, amelyet azóta beilesztettünk a mindennapok rendjébe. Négy evenként történik valami amire leg­többször azt szokták mondani, hogy szimbóluma a né­pek békevágyának, a kontinensek testvériségének, em­ber és ember egyenlőségének. Ezt a fogalmat olimpiai eszmének nevezik; amiben megtestesül: olimpiai moz­galomnak; amiben szabályos, négy évenként bekövet­kező periódusokban kiteljesedik; olimpiai játékoknak. E mozgalom történetének még csak vázlatos ismer­tetése sem lehet itt feladatunk, s arra is csak egyet­len mondattal szeretnénk emlékeztetni, hogy. mint annyi humanitárius eszmének és törekvésnek törté­nete során gyakran kellett szembetalálnia magát, a béke- és haladásellenes erők hol burkolt hol nyíltan agresszív törekvéseivel. Mégis: újra és újra magához tért. feltámadt a tör­ténelem által rá mért csapások megpróbáltatásai után. Mint maga az ember, aki két pusztító világégés után újra békében szeretne élni és alkotni. Tudnivaló: a sport, mint az egyetemes emberi kul­túra szerves és elidegeníthetetlen része, nem lehetett mentes a társadalmi, gazdasági és politikai események hatásaitól, (az olimpiák története is ezt igazolja) még­is elmondhatjuk, hogy a sportvilág kényes szuvereni­tására, s elidegeníthetetlen jogának érzi, hogy béké­ben létezzen és érvényesüljön. hiszen ez lényegéből következik. Ezért nem tűri meg alapeszméinek meg­sértését, s visszautasít mindenfajta provokációt és ki­hívást, amely politikai szándékok eszközévé kívánja tenni. Így történt ez az idén, 1980-ban is amikor az olim­piák történetében első ízben szocialista ország főváro­sa. Moszkva látja vendégül öt világrész legjobb spor­tolóit. Semmiféle manipuláció nem tudta megtorpe­dózni a játékokat, amelyek mellett néhány kivételtől eltekintve a tőkés világ olimpiai bizottságai, szakszö­vetségei és élversenyzői is kiálltak. Ha csupán annyit mondunk hogy ez az olimpiai eszme győzelme, akkor voltaképpen keveset mondunk; a haladó erők kere­kedtek felül a reakció erőin. S mi. a hétköznapok emberei, akik már megszok­tuk. hogy életünk vissza-visszatérő ciklusokból áll, s ezek közül nem hiányozhat a négyéveknént megren­dezett olimpia sem megannyi látványosságával és olykor — valljuk be — szívszorongató izgalmával, jól­eső érzéssel nyugtáztuk, hogy ezúttal sem sikerült megakasztani a világ kerekét. Ennél is egyszerűbben fogalmazva: örülünk, hogy megmaradt az örömünk: hogy a következő két hétben ismét ott izgulhatunk a képernyő előtt, hogy reggelenként várakozóan lapoz­hatjuk fel a lapok sportrovatát, hogy szurkolhatunk a magyar olimpiai együttesnek, hogy felajzva latolgat­hatjuk az esélyeket, hogy felszabadultan örülhetünk egy-egy győzelemnek. Mert hiszen nem kell ízig-vérig sportembernek sem lenni ahhoz, hogy ünnepnek tekintsük ezt a négy­évenként bekövetkező eseményt; aligha hihető, hogy él olyan ember e hazában, akinek az évek során egy­szer sem dobbant volna meg a szíve, amikor meghal­lotta, hogy — mondjuk — Papp László, Balczó. Földi Imre. vagy Németh Miklós áll a dobogó legfelső fo­kán ... Moszkva minden szempontból felkészülten várja a világ sportolóit. Mi pedig — kis töredéke a sok-sok milliós néző- és szurkolóseregnek — ezúttal is azt várjuk, hogy színvonalas versenyek, nemes vetélkedők, emlékezetes sportviadalok tanúi lehessünk. amelyek elősegítik az országok és népek kölcsönös megértését, erősítik a bőke gondolatát. Köszöntjük a XXII. Nyári Olimpiai Játékokat. és sok sikert, eredményes versenyzést kívánunk a ma­gyar Olimpiai csapatnak! Mától Nemzetközi motorcsónak­verseny A Szegedi Ünnepi Hetek sportprogramjának nyitó­számaként ma kerül sor a nemzetközi motorcsónak­verseny első napi küzdel­meire. A színvonalasnak ígérkező versengés délután háromnegyed 3-kor zászlós felvonulással kezdődik, majd a különböző kategóri­ák futamaira kerül sor. A folytatás vasárnap 10 órá­tól lesz. előreláthatóan dél­után 2 óráig. A versepyt a Tisza új híd és a klinikák közötti szakaszán bonyolít­ják le. Bürgés vidékbajnok A junior és ifjúsági II. korosztály cselgáncsozóinak Békéscsabán, illetve Szolno­kon rendezték a vidékbaj­nokságot. A SZEOL AK sportolói igen jól szerepel­tek, közülük Bürgés 'Mihály súlycsoportjában az első he­lyen végzett, valamint egy második és négy harmadik hellyel térhettek haza a kék­fekete versenyzők. A SZEOL AK cselgáncsozóinak eredményei. Juniorok. 60 kg: ... 5. PáldTtkó. 65 kg: ... 2. Na>gybata. 71 kg: 1. Bürgés, ... 3. Letndler. 78 kg: ... 3. Szűcs. ... 5. Körmöczl. Ifjúsági II. kres.: 49 kg: ... 5. Petrovics. 53 kg: ... 5. Csarnai. 57 kg: ... Vári, ... 5. Kovács. 68 kg: ... 5. Dunai. 15 kg: ... 3. Rácz. A felsorolt versenyzők részt vehetnek a később rendezendő országos bajnokságon.

Next

/
Thumbnails
Contents