Délmagyarország, 1980. július (70. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-18 / 167. szám

Péntek, 1980. július '18. Szemben az operával SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Farkas Pál szobrai a Bartók Béla Művelődési Központ udvarán. Hermán Lipót emlékkiállí­tás a Móra Ferenc Múzeum­ban. Bálint Endre fotómontá­zsai a Bartók Béla Művelő­dési Központ nagytermében. Lóránt Zsuzsa szobrai a Bartók Béla Művelődési Köz­pont B Galériájában. Papp György grafikusmű­vész kiállítása nyílik meg ma, pénteken délután 6 órakor a szentmihályteleki Móricz Zsigmond Művelődé­si Házban. Gluck: A jó útra tért ré­szeges, avagy az ördögi há­zasság — a Szegedi Kisope­ra előadása. Tanyaszínház. Ma, pénteken este fél 8 órai kezdettel, Rúzsán. A 11. Pedagógiai Nyári Egyetem előadásai ma, pén­teken délelőtt 9 órától. Karolosz TrikocLilisz vas­kos paksamétával a hóna alatt siet kifelé a próbate­remből. Déli egy óra van, a hőség rekkenő. Amint az ut­cára ér, szinte hálával a sze­mében pillantja meg a pa­dot, majdhogynem leroskad rá. Fürtjei kissé ziláltak, fáradt mozdulattal törli meg a homlokát De — mosolyog. — A munka , a próbák kellős közepén vannak. A premierig már csak néhány nap van hátra Milyen hely­zetjelentést tudna adni? Tovább mosolyog. És visz­szakérdez, nyugodtan: — Művészi vagy pszic­hológiai szempontból? — Mindkettőből. — Igaz, a kettő összefügg. Nos, újra megmutatkozott mindnyájunk előtt, hogy a Falstaff egyike a legfonto­sabb, következésképpen a legnehezebb operáknak. Amilyen munkát követel, amilyen feladatokat állít elénk: minden ezt bizonyítja. Nagyon nehéz. Küszködünk az idővel is. Személy szerint nem bánnám, ha még egy hetünk lenne. Így a tempó rendkívül feszített A zene­karral is, az énekesekkel is azonban elégedett vagyok: tapasztalataik nagy hasz­nomra vannak. Türelmesek, megértőek, felkészültek. így elmondhatom —főleg a látott dinamizmus okán —, hogy a lehetőségek adottak a siker­re. Van „sanszunk" úgy ér­zem. — A karmesternek milyen feladatokat jelent a Falstaff és a szabadtéri színpad? Trikolidisz vezényli a Falstaffot — A Falstaff instrumen­tálisabb mű, mint más ope­rák. Az énekeseknek bonyo­lultabb, összetettebb erőpró­bát jelent. Egyszerre kell tel­jesíteniük színészi és instru­mentális követelményeket természetesen mindkettőt magas szinten. Játszani szí­nészekként és énekesekként egyaránt, „zenében lenni", nehéz részletekre dramatur­giailag és zeneileg is kon­centrálni, egyben határozott, éles kontúrokkal rendelkező figurákat alakítani, nincs mese: mindezt kell tenniük. Az én összes tennivalóm e tényekbői következik. Sőt, Egymást nevetjük Gregor József esete Sir Johnnal A szegedi színház 1973. ja­nuár 6-án mutatta be a Falstaffot Vaszy Viktor ve zényletével. A címszereplő Gregor József és a karmes­ter jó másfél évvel koráb­ban, éppen egy közös sza­badtéri munka, a Borisz Go­dunov előkészületei közben^ váltott szót először róla. — Kezembe nyom Vaszy Viktor egy zöld borítású partitúrát — idézi föl a tör­ténteket Gregor József —, nézegessem, olvasgassam, s hogy látom, a Falstaffé, azonnal tuszkolom is vissza, minek ez nekem, bariton szerep. Mire Vaszy, csak ügy flegmán: nem vérre megy, figyelje, kóstolgassa. Néhány hónapig íróasztalomon he­vert a kotta. Tényleg csak ízlelgettem, előbb nemigen ismertem, aztán változatla­nul úgy éreztem, magas a lágéja, megköszöntem a bi­zalmat, s a magam részéről tetettem róla. Telt, múlt az idő, majd a következő ősszel lilom a színház portáján ki­lüggesztve a szereposztást, s mindjárt az első sorban a ne­vemet. Mit mondjak? Elka­pott a harctéri idegesség. Fu­tás a direktorhoz, aki hajlít­hatatlan 6zabad kezet ad, je­löljem meg a partitúrán, hol könnyítsenek a szólamon, líem volt mit tenni, nekifog­tam tanulni. Végül is az sült ki belőle, hogy mindössze egyetlen ponton, a becsület­monológ felső géjénél kellett áthidaló megoldást talál­nunk, ámbátor előfordult azóta nem egyszer, hogy si­került kiénekelnem. — Jó szemmel vette észre Vaszy mester, hogy a figura valósággal kiált Gregor után Ahogy mondani szokás, zsinórban énekli-játssza nyolc esztendeje a szegedi színházban, s mintha na­gyobb sikere volna itt, mint a műnek általában, a köztu­datban. — Azt hiszem, a szakma fetisizálja a Falstaffot. Nem is oly nehéz a megszólalta­ssa, befogadása, mint tart­ják. Kétségtelen, Verdinek ÍJ gyszólván egyetlen nem Virdi-stílusú operája, hiszen nélkülözi a maestrótól meg­szokott zárt áriákat, mind­A címszereplő össze három monológja őrzi a formai hagyományokat. So­kan félnek tőle, mert két­ségtelenül . problematikus, szerepeit nehéz kiosztani, nemcsak énekesi követelmé­nyeket támaszt, de színészie­ket is. nem könnyű rendez­ni. Véleményem szerint csak azt szabad benne eljátszani, amit Verdi megírt, méghoz­zá nagyfokú jókedvvel, élet­szeretettel. Magam is vitat­koztam eleget azokkal, akik szememre vetették, hogy a harmadik felvonás első ké­pében a tragikus Falstaff je­lenik meg, én meg a lába­mat áztatom, s röhög a kö­zönség. Ilyenkor el szoktam mondani egy példát: télen a csúszós úttesten elesik vala­ki, esetleg iábát töri, neki tragédia, a külső szemlélő első reagálása viszont akar­va-akaratlanul a nevetés. Hasonlóképpen Falstaff is csupán maga érzi tragikus­nak, hogy a Themzébe dob­ják, náthás lesz, kinevetik. Mindenki kacag rajta, s ka­cagnak ellenlábasán, Fordon is, aki szintén fölsül, hiszen lánya ahhoz megy feleségül, akit szeret. A darab lényege a kacagás, egymást nevetjük ki, s miközben tragédiákat élünk át. sohasem tudhatjuk, mikor, mivel vagyunk má­sok szemében nevetségesek. A tragikus értelmezéssel te­hát nem jutunk messzire. A valóságos életünk sem más, mint a szomorú és a vidám órák, percek változtatása, s én azt hiszem, az öreg Ver­dinek is ez lehetett a véle­ménye: cseppet sem vélet­len, ha erről dalolt utoljára. — Bizonyára nemcsak éne­kelte, látta, hallotta is a Falstaffot. Benyomásai a „stimmkollégákról"? — Pesten Tito Gobbival és Giuseppe Taddeivel is lát­tam, az igazán nagy élmény Gobbi volt Sokáig töpreng­tem rajta, vajon mitől, s a ti­tok egyéb nyitját nem ta­láltam: valószínűleg attól, hogy Gobbinak a lényéből fakadt. Egy ideje rájöttem arra, hogy a külsőségek tel­jesen feleslegesek a színpa­don. Ha az ember elhiszi azt. amit csinál, 's van képessége hozzá, hogy el is tudja má­sokkal hitetni, nyert ügye van, minden külsőséges máz, festés, fölösleges. Miképpen az akkumulátorról sem tud­juk, föl van-e töltve vagy sem, csak akkor derül ki, ha bekapcsoljuk a világítást. Gobbi mást sem tett, csak világított. Gregor Józsefnek a Fals­taff bemutatója után még egy premiert tartogat az idei szegedi nyár Zuniga hadnagy lesz Bizet operájá­ban, a Carmenben. Nikolényi István ezeknek alárendelt. A meg­felelő kontaktust korábbi közös munkáink révén már megalapoztam, abban is op­timista vagyok, hogy sikerül megfelelően együtt tartanom az előadás egészét. Régebben egyszer már elmondtam: nem az az igazán fontos, hogy a színpad szabadtéren vagy kőszfnházban van-e. Ha a szereplők és a zenekar megfelelő színvonalú, akkor már csak a közönséget kell képessé tenni arra, hogy a produkcióban minden rezdü­lést a legapróbbat is, érzé­kelni tudja. Ezen dolgozunk. Csak az idő, az idő ... — Fáradt? Széttárja a karjait — Hát nem látszik raj­tam? — A próbákon kívül volt már egyáltalán ideje szét­nézni fesztivál Szegeden? Szerencsére igen. És el kell mondanom, hogy véle­ményem szerint Szeged ideális hely egy valóban jó, nyári fesztiválsorozat rende­zéséhez. A szó igazi értelmé­ben nagy nemzetközi feszti­vál várossá lehet. Űj Bay­reuth-tá vagy Salzburggá. Ismerem ezt a két várost, bátran állíthatom. A város­nak adottságai következtében van esélye arra, hogy Euró­pa egyik legnagyobb nyári ünnepi játékokat tartó cent­rumává nője ki magát. Szé­lesebb repertoárral, másfaj­ta, izgalmasabb adottságok­kal, mint a már említett vá­rosok. Salzburg túl drága, Bayreuth jófoímán csak a Wagner-rajongóké... Itt va­lami egészen mást lehetne produkálni Vérbeli fesztivál­város, mondom! Ahogyan körülnéztem, elámultam: fantasztikus! — Köszönjük az elismerő szavakat. Jelenthetik vajon azt, hogy Karolosz Trikodi­liszt újabb szegedi fesztivál­nyarakon is vendégül láthat­juk? — Természetesen. Éppen mondani akartam, hogy a jövőben is boldogan aján­lom fel személyes részvéte­lemet a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Feláll a padról, készülődik. Fürtjei még mindig ziláltak, de a mosoly még most sem tűnt el az arcáról. Mozdula­tai viszont már fürgék, siet, hiszen este újabb Falstaff­próba lesz, a Dóm téren. D. L. Parkolóknak A Szabadtéri Játékok elő­adásaira érkező nézők az idén is az Aradi vértanúk tere felőli főbejáraton át juthatnak be a nézőtérre, s hogy a harmadik fanfár megszólalásáig, este 9-ig mindenki elfoglalhassa ülő­helyét, a forgalomszervezők a Dóm tér környékén sza­bályozták a járművek vá­rakozási rendjét. Az autó­buszok számára kijelölt parkolóhely az Április 4. útja két oldalán lesz. A sze­mélykocsival érkezőknek a Lenin körútnak a Tisza és a Hősök kapuja közötti vá­rakozóhelyein parkolási dí­jat kell fizetniük: az alsó rakparton, ahol 30 kilométe­res sebességkorlátozás van érvényben, a várakozás díj­talan. Az 5-ös jelzésű trolibusz, a Kiskundorozsmára menő 35-ös jelzésű autóbusz (a Xolbuhin sugárút elején le­vő megállóban}, valamint a villamosok megvárják az előadások végét. Ülést tartott a KISZ negyei bizottsága Tegnap, csütörtökön ülést tartott a KISZ megyei bi­zottsága. Bódi György első titkár elnökletével. A testület megtárgyalta és elfogadta a tavalyi mozgalmi év politikai képzésének valamint a „Művelt ifjúságért, korszerű mű­veltségért" akcióknak tapasztalatairól szóló beszámolókat. Nyugdíjasok klubja Tarjánban Nyugdijasklubot hozott létre Tarjánban, a népfront körzeti bizottsága, és a Vö­röskereszt. Az idős embe­rek — egyelőre 25-en — hetente, csütörtökönként ta­lálkoznak a tarjáni pártház­ban, ahol már eddig is gaz­dag programok részesei le­hettek. A filmvetítés, orvo­si előadás, kerekasztal-be­szélgetés mellett egyéb ren­dezvényeken is szívesen részt vettek a klubtagok: el­látogattak a Füvészkertbe, és egésznapos kirándulást szerveztek Széksós-fürdőbe. S, hogy jól érezték magukat, az a DÉLÉP, valamint a Vízművek és Fürdők ve­zetőinek is köszönhető: ál­taluk jutottak hozzá ugyanis a kényelmes utazást biztosí­tó autóbuszhoz, és az ő jó­voltukból használhatták a vízművek jól felszerelt ven­dégházát is. Az alig több, mint egy­hónapos klubnak természe­tesen tervei vannak, hogy csak a legközelebbit említ­sük: két előadást is meg­tekintenek közösen a »za­badtéri játékokon. S ha híre száll a gazdag klubéletnek, bizonyára egy­re több társaságba vágyó nyugdíjas találja meg az utat csütörtökön délutánon­ként a tarjáni nyugdíjas­klubig. Legyen nekünk dzsessz A terem jóformán telje­sen megtelt. A meleg pedig szinte elviselhetetlen. A né­ző azonban csak ül a székén, közben ugyan kissé piheg, de mást nem csinál. Odafent a színpadon viszont négy fiatalember mozog, dolgo­zik: zenél. Pár perccel eze­lőtt, még odakünn, azt mond­ta egyikük, hogy harminc­egynéhány fokos meleget hozó nap után, este ebben a fülledt teremben, akik most itt ülnek — azok na­gyon-nagyon szerethetik a dzsesszt. Az a fehéringes, szakállas férfi, aki a zongoránál ül, ötéves etiópiai tartózkodás után tért most vissza vá­rosába. összehívta azokat a zenésztársaltat, akikkel va­laha azelőtt együtt játszott. Nceztalgikusan feleleveníteni a régi időket, az evergreen­számokat. Üjra együtt. * (A zongora) Egyszer a magas hangokon csilingel, máskor a mélyebb fekvésű akkordokon pattan, dörren, robban. Dr. Hulin István, az a fehéringes, szakállas fér­fiú, időről időre kalandos útra indul a billentyűkön. Hol melankolikusan, már­már tétován jár-kél, hol nekilódul, azt hihetnénk, meg sem áll többet, s végül — a varázslat vége — visz­szatér az eredeti téma: hol az Öz-film Túl a szivarvá­nyon-dala, hol a Kozma­féle Hulló levelek, hol Dizzy Gillespie egyik régi, nagy száma, a Night Tuncsa. (A basszusgitár) Méltóság­teljes. Nincs rá jobb szó Nyugodtan, kimérten, hig­gadtan búg, dúdol és brum­mog. A hármashangzatok felbomlanak. Mentes Adám improvizativ készsége ki­váló. A gyönyörű Framu­néha szinte megnyúlik, más­kor összezsugorodik, mintha gumiból lenne. Könnyedé", rugalmasan. És méltósággá (A szólógitár) Ez az a hangszer, 'amellyel szemben alapvetően elfogult vagyok A bundok. Hat húr csodája. Kedvencem a felső e. A d­a g- és a h-húr ott közé pen, ahogyan együtt tolja, rúgja egymás után azokat a bal kéz újjaival előcsalt hangokat — Farkas Mihály. Néha felnéz, vélem, mintha látnám szemeiben az elra­gadtatottságot (A dobok) A ritmus, az el­lenpontozás örök dicsősége. Szanisz ló János izzad, ráz­kódik, remeg, a „szerelés", úgy tűnik, már-már meg­indul vele együtt. Kelemen István a kongán játszó afri­kai, dél-amerikai meg euró­pai egyszerre. Az ütem lük­tetése. Megint és megint. Végtelenül. * Dr. Hulin István hazatért, s örömében együtt játszott régi társaival. Semmi más nem történt szerdán este » Bartók Béla Művelődési Központban. Látszólag. Csak még annyi, hogy aznap dél­után a könyvesboltban lát­tán) egy könyvet, aminek ez volt a címe: Legyen nekác dzsessz. A cím forgott a fe­jemben, mindvégig. Legyen nekünk dzsessz. Domonkos László Tévé-kínálat Újabb filmsorozatok Nagyobb .terjedelmű, újabb filmsorozat vetítését kezdi meg július 20-án, vasárnap este a televízió Menekülés az arany földjéről címmel. A csehszlovák televízió Jack London: Tüzes napsugár cí­mű, 1910-ben megjelent re­gényéből készített hétrészes alkotása önéletrajzi eleme­ket is tartalmaz. Az író sa­ját kalandos életéből merí­tett történetének főszereplő­je egy alaszkai aranyásó. Augusztusban kezdi vetí­teni a televízió Az utaktól távol című, hétrészes len­gyel sorozatot. A délutáni programként képernyőre ke­rülő epizódok egy fiatalem­ber életútján keresztül a lengyel fiatalok mai gond­jaival, pályaválasztási kér­déseivel foglalkoznak. Szeptembertől péntek es­ténként a 2-es csatornán mu­tatja be a televízió az Ante Kovacic regényéből készült. Nyilvántartó hivatal című, 9 részből álló jugoszláv so­rozatot A 19. századi hor­vát irodalom nagy sikerű regényeként számon tartott mű adaptációja a főhős éle­tén keresztül — gyermekko­rától haláláig — tárja a né­zők elé a múlt század má­sodik fele Horvátországának társadalmi, gazdasági prob­lémáit. (MTIj 1

Next

/
Thumbnails
Contents