Délmagyarország, 1980. június (70. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-05 / 130. szám

5 Csütörtök, 1980. június 5. Pedagógusok kitüntetése Elismerés az ifjúság nevelésében, az úttörőmozgalomban végzett munkáért Az ifjúság nevelésében és az úttörőmozgalomban kifejtett tevékenységükért pedagógusokat tüntettek ki tegnap, szerdán Szegeden, a járási úttörőelnökségen. Ünnepi beszédet Szabó Lajos, a járási pártbizottság titkára mondott. Köszöntötte a megjelent pedagógusokat, úttörővezetőket és ifivezetöket, megemlékezett a járás valamennyi általános- és középiskolájában fáradozó tanítóról, tanárról is. Ezután Feró Mária, a megyei úttörőelnökség titkára Vttörövezetöi Érdemérmet adott át Ács Zoltánnak, a kübekházi általános iskola igazgatójának és Kristó Imrénének, a deszki általános iskola pedagógusának. Michna József, a sándorfalvi általános iskola pedagógusa Kiváló Üttörövezeiő kitüntetést vett át. Losonczi Éva járási úttörőelnök a Magyar Üttörők Szövetsége Országos Elnöksége Dicsérő Oklevelét nyújtotta át Bóka Istvánnénak, a mórahalmi általános iskola, Csóti Lászlónénak, a zsombói általános iskola, Czilik Katalinnak, a kisteleki Petőfi általános iskola, Heim Gézának, a csengelei általá-l nos iskola, Kalmár Istvánnénak, a morahalmi általános iskola, Kipper Józsefnénak, a röszkei általános iskola, Kónya Istvánnénak, a sándorfalvi általános iskola, Nagy Józsefnek, a kübekházi általános iskola és Tomatás Imrénének, az ásotthalmi általános iskola pedagógusának. Lajos Ildikó, a kisteleki gimnázium és postaforgalmi szakközépiskola tanulója Kiváló Ifjúvezetői Munkáért kitüntetést kapott. Többen oklevelet és jutalmat vettek át jó munkájuk elismeréseként. Elhunyt dr. Hovorka István ként felelős társadalmi megbízatásainak példamutatóan tett eleget. Kiemelkedő, lelkiismeretes szakmai és társadalmi munkájának elismeréseként Árvízvédelmi Emlékérem, két alkalommal a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója és a Honvédelmi Érdemérem, valamint a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetésben részesült. A tanács meleg szívű, a közösségért önzetlenül fáradozó munkatársát gyászolja. Dr. Hovorka Istvánt Szeged megyei város tanácsa saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkedünk. Szeged megyei város tanácsa Dr. Hovorka István, Szeged megyei város tanácsának osztályvezetője 47 éves korában váratlanul, szívroham következtében elhunyt. Dr. Hovorka István tanulmányainak befejezése után gyakornokként dolgozott a Budapesti Kertészeti Egyetemen, majd a Dél-alföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben. 1959-től a szegedi városi tanács apparátusának dolgozója, több mint másfél évtizede a mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály vezetője. Ez idő alatt a kertészeti egyetemen doktori cimet szerzett. Az MSZMP-alapszervezet titkáraként majd a szakszervezeti bizottság titkáraGrafika, riportfotó, néptánc Hiányzik a takarékos energiagazdálkodás Ülést tartott a szegedi NEB Gyakran beszélünk a takarékosságról, az energiagazdálkodás helyzetéről. De nemcsak sok szó esik erről a témáról, hanem különböző intézkedések is születtek. Kormányrendelet látott napvilágot, mely célül tűzi ki a hatékonyabb gazdálkodás megteremtését. Ezúttal a népi ellenőrök vizsgáltak a szegedi mezőgazdasági nagyüzemekben, belkereskedelmi vállalatoknál, oktatási és kulturális intézményeknél, hogy az energiagazdálkodással kapcsolatos intézkedéseknek miként tesznek eleget. A tapasztalatokat tegnap, szerdán Szegeden Kaimár József NE3-elnok vezetésével vitatta meg a Szeged megyei városi és szegedi járási népi ellenőrzési bizottság. A tanácskozáson részt vett Prágai Tibor, a Szeged megyei városi tanács általános elnökhelyettese és Tihanyi Ernő, a megyei NEB áitalános elnökhelyettese is A népi ellenőrök megállapították, hogy nem mindenütt alakították ki az energiagazdálkodás rendszerét. Munkaköri leírásokban sem egyértelműen szerepel az energetikus feladata és az érdekeltségi rendszer sem alakult ki annak érdekében, hogy az energia-takarékos termelés legyen. Sajnos, a felügyeleti szervek sem tettek eleget a kormányhatározatok tudatosításában, népszerűsítésében és a végrehajtás ellenőrzésében. Hiányoznak az olyan kezdeményezések, mint például a vállalatok közötti energiatakarékossági verseny meghirdetése. A vizsgalat egyértelműen kimutatta, hogy a kedvező helyi adottságokat — mint például a földgázzal való tüzelés — jól felhasználják. Változás következett be a tüzeléstechnikában, éppen a földgáz és az olaj nagyarányú jelenléte miatt Több mezőgazdasági üzem élt a lehetőségekkel, s az is örvendetes jelenség, hogy a termálvíz-energiáját sem hagyják figyelmen kívül az energiagazdálkodás megtervezésénél. A népi ellenörök véleménye szerint a mezőgazdaság területén az energia gazdaságosabb kihasználásában még szinte kimeríthetetlenek a lehetőségek. A „hulladék"-energia és melléktermékek hasznosítását is vizsgálták. Egyelőre még nagyon kevés helyen gondolnak a melléktermékek szerepére, s így az olcsóbb energiára. A takarékosabb gazdálkodásnak feltétele sok helyen nincs meg. Ugyanis ahhoz, hogy ésszerűsítsék, modernizálják a tüzelés-, fűtéstechnikát nemcsak pénzre, hanem új berendezésekre is szükség lenne. Igaz a vállalatok igyekeznek erejükhöz mérten mindent megtenni, hogy jobb berendezéseket, korszerűbb műszereket vásároljanak és javítsák az energiagazdálkodás hatékonyságát. A tegnapi ülésen többen is hangsúlyozták, hogy ez intézkedéseket akkor hajtják jól végre, ha a tártaiékokat feltárják és a pazarlást megszüntetik. A vállalatok zöme még az energiagazdálkodás extenzív szakasznál tart. A lehetséges és jobb eredmények érdekében a NE3 javasolja a vállalatoknak, intézményeknek, hogy nagyobb gondot fordítsanak a^ energiatermelő és energiaátalakító berendezések karbantartására felújítására és szakszerű kezelésére. Növeljék az anyagi ösztönzést az energiatakarékosságért felelős, irányító dolgozóknál. És egy másik javasiat; a vállalatok, intézmények támaszkodjanak az Energia fel ügyelet, az Energiagazdálkodási Intézet szakmai segítségére is. Á júniusi Tiszafáj Még a hetvenes évek elején olvashattuk Sütő András kitűnő esszéjét, a Perzsákat. A Tiszatáj júniusi számában közölt ú.1 Sütődráma, A szúzal menyegző közvetlen előzményének ez a mindenféle nagyhatalmi mámort elutasító írás tekinthető. A „szúzal Nagy Menyegző" közismert ókori történetét földolgozó dráma egy világirodalmi rangú író újabb jelentős műve. melynek bizonyára nagy szakmai és közönség visszhang ja lesz a közeljövőben. A júniusi Tiszatál versanyagából Marsall László műveit emeljük ki. A Hazai Tükör rovatban Tóth Béla most a Tisza-vidék Rákóczi-kori eseményeiről ír. A kurucok .'hadi csillagát" fölidéző írás után két hozzászólást találunk. A társadalomtudományi kutatások vidéki helyzetéről folyó vitát Hársfalvi Péter és Kristó Gyula cikke gazdagítja. „Vidéken élni és ott társadalomtudományi kutatásokat folytatni, ma és még nagyon sokáig, bizonyos fokú hátrányos helyzetet jelent a fővárosi kutatókkal szemben" — állapítja meg Kristó Gyula. A Kelet-európai Nézőben Lagzi István Magyarok és lengyelek „egymásnak vetett háttal" címmel a barátkozás és a barátság ezer évéről ír. Az utóbbi években rendkívüli módon megnőtt az érdeklődés a magyar —lengyei kapcsolatok története iránt. A különböző népszerűsítő cikkek azonban nagyon sok zavart és félreértést okoznak. Lagzi István tanulmánya kimondatlanul is ezekkel a félremagyarázásokkal, „közgondolkodásunkat károsan befolyásoló" munkákkal vitatkozik. A száz éve született nagy román íróra. Tudor Arghezire, Nicolaé Balota monográfiájának egyik részletével emlékezik a Tiszatáj. Zirkuli Péter fordításában pedig három — magyarul eddig még meg nem jelent — Arghezi-verset ismerhetünk meg. — A kiváló szovjet író, Valentyin Raszputyin két új művét Balogh Ernő értékeli. A júniusi Tiszatájt Diskay Lenke munkái Illusztrálják. A kiskundororsmai születésű művészt Fodor Andris mutatja be. Bálint Sándortól, a nagy néprajztudóstól, „a legszögedlbb szögeditől" Tóth Béla búcsúzik. SZEGEDI GRAFIKUSOK címmel adta ki a városi tanács vb művelődésügyi osztálya ünnepi mappáját az idei könyvhétre. A Szegedi Nyomdában készült igényes összeállítás tizenhét. Szegedhez kötődő grafikus egy-egy alkotását tartalmazza. A kiadvány elsődleges célja, hogy a jó értelemben vett patriotizmus talajáról bizonyítsa a grafika műfajának szegedi hagyományait és jelenét, bemutassa, hogy ebben a több mint fél évszázadban e műfaj folyamatosságát miként gazdagítják a lokális szinek, motívumok, s miként emelkednek az alkotások az egyetemes kultúra értékeivé. Ezt a két pólust nagyszerűen példázza a ma Londonban élő világhírű grafikusművész, Buday György két lapja, az 1931-ben fába metszett Boldogasszony búcsúja című alkotás alsóvárosi templommotívuma és a már Londonban készített Athéni Timon sorozatának egyik lapja. A felszabadulás előtti grafikai hagyományt képviseli Moholy-Nagy Lászlónak az emigrálás évében, 1919-ben készített lendületes szénrajza, az Ülő férfi, valamint a tragikus sorsú Vadász Endre „japános" világát szépen reprezentáló Halpiac című rézkarca. A Buday-féle hagyományhoz kötődik Bordás Ferenc bonyolult természeti motívumokat összebékítő tájábrázolása, Kopasz Márta Múzsák-sorozatának egyik vibráló faktúrájú, érzékeny, jelképes alkotása. Vinkler László mitológiai érdeklődése és modern grafikai nyelvezete nagyszerűen ötvöződik a feketék és fehérek dekoratív vibrálására épülő linómetszetén, Papp György egy népmesét mond el linóba metszett apró történetekkel, ízesen, anyanyelvi fokon. Diskay Lenke a népművészeti elemeket fakturális hatásokkal fokozza. Kass János Mózes-sorozatának lapján a bravúros rajztudás, az expresszív erő és belső átélés találkozik. Fritz Mihály az engedelmes vonal segítségével követi egy krizantém szírmainak mozgását. Szabados Árpád ötlettel teli. szellemes tojás-metamorfózisa e motívum tág asszociációs lehetőségeire nyit ablakokat. Lapis András egy rézkarca. Vrbán László ceruzarajza. Pataki Ferenc egy konstruktivitásában is lírai rézkarca. Király Sándor egyetlen motívum pozitiv-negatív szembesítésének térjátéka, Benes József groteszk szemléletű, gyufaszálfiguráinak szitanyomata szerepel még a mappában. Elismerés ezért a hézagpótló munkáért a szerkesztő Nagy Károlynak, a tervező Dobó Katalinnak, és az előszóban eligazítást adó Szelesi Zoltánnak. FÉL ÉVSZÁZAD PILLANATAI címmel jelentette meg a Corvina Kiadó Bojár Sándor fotóriporter életmüvének válogatását. Az album két fejezetre oszlik, az első az 1933. és 45. közötti fotókból ad válogatást, a második részben az elmúlt 35 év emlékezetes pillanatait gyűjtötték egybe. A könyvet a szerző jelenlétében tegnap délután a Juhász Gyula Művelődési Központban mutatták be, ahol kiállítás is nyílt a könyvben szereplő fotográfiákból. Bojár Sándor. a vérbeli fotóriporter a szegedi érdeklődőknek nemcsak könyvével, de szóban is vallott izgalmas és fordulatokban bővelkedő hivatásáról. T. L. MAGYAR NÉPTÁNCHAGYOMÁNYOK. A nagy formátumú, vaskos — csaknem 400 oldalas — könyv: a magyar néptánckutatás eredményeinek reprezentatív gyűjteménye. A néptáncművészet, tudjuk, az egyik legnagyobb fejlődésen átment művészeti ág, a táncmozgalom pedig művészeti életünknek egyik legvonzóbb, népszerű területe. Mi az oka. hogy ez a könyvhétre megjelent kötet mégis szenzáció, a mai, fejlett néptáncművészeti kultúra alakítói és fogyasztói, a laikus érdeklődök egyforma örömmel üdvözlik — és vásárolják? Egészen nyilvánvaló, hogy az ország táncszínpadain megjelenő, a hatalmas nézőseregeket nap mint nap gyönyörködtető művészi valóság, a nagyszerű néptánckoreográfiák sora nem születhetett volna meg mindama kutatási eredmények nélkül, amelyek összefoglalását most kézhez vehettük. Harminc évvel ezelőtt még egyetemisták voltak a kötetbe foglalt tanulmányok szerzői. Aztán hat ember — Andrásfalvy Bertalan. Borbély Jolán, Lányi Ágoston, Martin György, Pesovar Ernő és Pesovár Ferenc — munkához látott (idővel és időszakonként az együtt dolgozó csoport ösztönzésére bővült persze a hagyománykincset gyűjtök és feldolgozók köre), a majdnem semmi helyére óriási értékeket hordott össze. A Bartók és Kodály munkássága által Európában páratlan eredményeket sorakoztató tudományág, a népzenekutatás mellé zárkóztatták föl mára a tánc kutatását. Ilyenképpen lehet most előttünk a magyar és Kárpát-medencei táncanyag fejlődésének az európai tánckultúra fejlődéstörténetébe ágyazott leírása, a magyar néptánc teljes tipológiája. A munka nagyságát akkor értékeljük igazán, ha tudjuk: európai tánctörténet, mint olyan, nem létezett; csak szétszórt adatok, leirások. Történetté ezek akkor állhattak össze, amikor a magyar kutatók elvégezték, amit más országokban még nem sikerült ilyen alapossággal, módszertani tudatossággal, tudományos igénnyel. Sok mindenről kellene tudnunk, hogy a magyar táncdialektusok jellemzését, valamint a legfőbb táncfaiták és számtalan variációjuk bemutatását, mindazt, amit a könyv tartalmaz — helyesen értékelhessük. Olyasmit például, amiről Martin György beszélt a kedd esti, a múzeum dísztermében megtartott, táncbemutatókkal illusztrált könyvpremieren. Hogy miként segített nekik Kodály Zoltán, hogy miért nem mehet egyedül gyűjtőútra a néptánckutató (amit a népzenekutató megtehet), hogy mifajta kezdetleges technikával és nonkomfortos körülmények között gyűlt az a 150 ezer méternyi, Európában legnagyobb értékű filmanyag, amit most az Akadémia népzenekutató intézetének archívuma őriz. S miként indította a kötet szerzőgárdáját Molnár István, az univerzális tehetségű és megszállottan dolgozó úttörő — akinek ezt a régen várt könyvet ajánlották. S. E. A könyvhét szegedi programjából Az ismeretterjesztő köny vek napját rendezik meg ma, csütörtökön Szegeden. Az ünnepi könyvhét mai eseményeinek központjában a politikai, az építőművészeti, a földrajzi ismeretterjesztés áll. A program központi eseménye este 8 órakor kezdődik a szegedi Ifjúsági Házban. A könyv, amelyet nem tudunk letenni című műsor vendége dr. Hanák Péter egyetemi tanár és dr. Rapcsányi László, a Magyar Rádió főmunkatársa. A műsorban közreműködik Gyurkovics Zsuzsa és Szokolai Ottó színművész. Az ünnepi könyvhétre jelent meg dr. Gerő László professzor, állami díjas építész gazdagon illusztrált könyve, A helyreállított budai vár Ebből az alkalomból a TIT városi szervezete, az Építőipari Tudományos Egyesület, valamint a Magyar Építőművészek Szövetségének szegedi csoportja író-olvasó találkozót rendez délután 3 órakor a Szegedi Akadémiai Bizottság Somogyi Béla utca 7. szám alatti székházának nagytermében. A könyv szerzője A vár — építészet — és romantika címmel színes diaképekkei illusztrált előadást tart. Beszélgető partnere dr. Rapcsányi László. Dr. Gerő László a program után dedikálja új könyvét. A TIT Kárász utcai klubhelyiségében délután 5 órakor dr. Jakucs László egyetemi tanárral, szakíróval találkozhatnak az érdeklődők. A titokzatos barlangvilág címmel színes diaképekkel illusztrált élménybeszámolót tart Jakucs László, akivel Rockenbauer Pál, a televízió filmszerkesztője beszélget. Képmagnón bemutatják az Egy expedíció idézése (a Béke-barlang felfedezése) című tévéfilmet. Az ÁFÉSZ Bocskai utca 8/B szám alatti klubhelyiségében is író-olvasó találkozóra kerül sor. Nyárádi Éva és Nyárádi Róbert bemutatják a könyvhétre megjelent első kötetüket, a Hat év Jugoszláviában című politikai kiadványt. A szerzőket Szántó Tivadar, a városi pártbizottság osztályvezetője mutatja be. Szeged vendége ma a népszerű egzotikus könyvek írója, Molnár Gábor Is. Amazónia indián törzseinél címmel színes diaképekkel illusztrált élménybeszámolót tart délelőtt a 600-as számit ipari szakmunkásképző intezet tanulóinak körében, délután a Volán munkásszállásán. este 7 órakor pedig a petőfitelepi klubkönyvtárban. A konzervgyárban a Könyvvilág szerkesztősége tart ankétot. A mai dedikációkon, íróolvasó találkozókon, rendhagyó irodalomórákon a következő írók vesznek részt: Bihari Klára (egészségügyi szakközépiskola, Pannónia Szőrme), Kertész Ákos (DÉLTERV és 18 órakor Ifjúsági Ház), Csurka István (délután 4-kor dedikál a könyvtéren, fél 6-kor a dorozsmai fiókkönyvtárba látogat). Holnap, pénteken Fülön János, Rónaszegi Miklós, ördögh Szilveszter és Mózsi Fc renc találkozik az olvasókkal. Holnap, pénteken vajdasági írók részvételével Fórumnapot tartanak a könyvtéren, délután 4-kor műsort ad a Medicus színpad, 6 óra után pedig a televízió szegedi körzeti stúdiója helyszíni közvetítést ad a Dugonics téri könyvpavilonoktól a Dél-alföldi krónika cimű műsor részeként. t *