Délmagyarország, 1980. június (70. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-29 / 151. szám

Egy klub, és ami mögötte van... — Fáradt? — Miért lennék az? — Illendőségből kérdezik, ha valaki leköszön. — Trérál ? — Eszemben sincs:. A távozásnak két oka lehet: a siker, vagg a sikertelenség. Az egyik jóleső elégedettséget, a másik könnyen fásultságot eredményezhet. — Egyikkel sem dicsekedhetem. Az időt kihagyta a számításból. Pedig az is fontos. Hét év után senki sem csodálkozhat. ha nem választják újra KISZ-titkárnak. — Ezek szerint elégedett? — Mi más lehetnék? Csoportvezető lettem. Továbbra is a DÉLÉP-nél. Építésztechnikus vagyok. Remélem, ebben a munkában is örömöm lesz. — A mozgalmi munkáját hogyan értékelné? — Ha megfordul, láthatja a falon. 1977-ben, 79-ben és 80ban kiváló KISZ-szervezet lettünk. Hetvennyolcban pedig elnyertük a vörös vándorzászlót. — A teljesítmény nem elég fokozatos... — Többen mondták, hogy önmagunkhoz képest visszaestünk. — Mennyire? — Éppen annyira, hogy az idén ne kapjunk vándorzászlót. — Az iiidok? — Alacsony a szervezettségünk, de van más is. — Például? — Kevés társadalmi munkát ajánlottunk fel a városnak. Nem tüsténkedtünk eléggé a megyei KISZ-iskola szépítéséért. — Lehetett volna többet tüsténkedni? — Aligha. Lekötötte az erőnket, hogy KISZ-klubot építettünk. Tavaly júniusban át is adtuk. A város fiataljainak nem kell külön bemutatni. Bárki lemehet, aki tiszteletben tartja a házirendet. Augusztusban rendeztük meg a Kelet-Magyarországi Építőipari Fiatalok Sportnapjait. Ehhez rendbehoztuk a Szőregi úti sportpályát. É7. sem volt éppen kis dolog. — De szintén fontos volt a vállalat fiataljainak. — Ezt az is mutatja, hogy a klub építésében például 15 ezer társadalmi munkaórát teljesítettek. — Tehát választaniuk kellett a szorosabb értelemben vett városi. megyei érdek és a vállalat fiataljainak régi óhaja között? — Nem egészen. Az igazsághoz tartozik, hogy a DÉLÉP-es fiatalok is szép számmal járnak a KISZ-iskolába. Amelyért azért mégis tettünk egyet s mást. Továbbá, hogy a Vár utcai klub a nyitottságával jól szolgálja a munkásfiatalok és a diákok közeledését. Nem tartjuk dehonesztálónak, hogy a vándorzászló helyett „csak" a Kiváló KISZszervezetnek járó kitüntetést nyertük el. Az én működésem is elismerték azzal, hogy KISZérdemérmet kaptam. — A szervezettségről keveset beszéltünk. A dolgozói KISZszervezetek értékelésekor kísértetiesen visszatér ez a szó. Mit is jelent? — Vállalatunk dolgozói közül 2500-an 30 éven alullak. koruknál fogva beléphetnének a KISZ-be. Ezzel szemben csak 550-en tették meg ezt. A szervezettségünk tehát 22 százalék. — Kevés? Megegyezik uz ágazati átlagol. Dc a körülményeinkhez képest alacsony. A fiatalok öszszefogását megnehezíti a munkaerő-vándorlás és az. hogy többnyire nem kerítésen belül dolgoznak. Képzettségük, műveltségük, beállítottságuk is erősen különböző. Egyesek azért nem járnak vitakörökre. mert úgy tartják, ők is tudnának tartani olyan előadásokat. Mások pedig az érdeklődésig sem jutnak el. Előfordul, hogy a taggyűlésekre úgy kell összeimádkozni pár embert. Akad olyan alapszervezet, amelynek azért, nem lehetett új titkára, mert a tagok nem jöttek össze határozatképes létszámban. Lehetne tovább sorolni a kiábrándító példákat. De nem ezek a jellemzők. Néhány alapszervezet ugyan rapszodikusan dolgozik. De a többségük jól. — A vállalati központban, vagy az építkezéseken aktivab- . bak a fiatalok? — Itt is, ott is. A fizikai dolgozók gyakran sokkal lelkesebbek. mint az irodaházi alkalmazottak. És előfordul a fordítottja is. Sok a bejáró, velük sem könnyű foglalkozni. Gondunk még, hogy a szakmunkástanulókat se engedjük elszakadni a mozgalomtól. Nekik külön KISZalapszervezetük van. SzeretnénK elérni, hogy erősebb kötelék fűzze őket a munkahelyhez. — Ebben biztosaíj nagy szerep jut a klubnak. — A sportpályánalc. meg az automata tekepályának is. — Fáradt? — Az igazat megvallva, egy kicsit. — Mitől? — Nem ellentmondás-mentes az ifjúsági mozgalom. — A KISZ-titkárok inkább a vállalatvezetésre szoktak panaszkodni. — Nekünk minden anyagi támogatást megadtak. — Mást nem? — A párttal és a szakszervezettel jobb kapcsolatunk is ki, alakulhatott volna. — Akkor a klub és a sportpályaépítés mellett másra is futja az erőből? — Talán. A felsőbb KlSZ-vezetés biztosan jobban figyelne a munkánkra. — Ennyi lenne a megoldás? — Korántsem. Tovább kell növelni az ifjúsági mozgalom hatását a vállalatnál. Különös tekintettel a bejáró fiatalokra. De ez már az utódom. Zalai Antal feladata. Reméljük, neki sikerül. (Válaszolt Cserhalmi László építésztechnikus.) JÁMBOR ERNŐ Gyarapodunk A Vinnyica és Albertirsa kőzött húzódó 750 kilovoltos távvezeték üzembe lépésével összekapcsolódott a Szovjetunió és a KGST-országok erőművi- és távvezeték-hálózata, s ennek révén létrejött a világ legnagyobb együttműködő energiarendszere, összesen háromszázezer megawattos teljesítőképességgel, (ösz. szehasonlításképpen érdemes megjegyezni, hogy a magyar, erőművek teljesítőképessége körülbelül 5400 megawatt — tehát mintegy hatvanszor kevesebb). M Ki.f Lenyűgöző méretek A vezeték megépítését 1974ben haíározták el Bulgária. Magyarország; az NDK, Lengyelország, a Szovjetunió és Csehszlovákia kormányának képviselői, a KGST Végrehajtó Bizottsága 68. ülésén. A 842 kilométer hosszú távvezetéket á Szovjetunió és Magyarország építette meg. Bulgária, Csehszlovákia, az NDK és Lengyelország pedig megfelelő termékek szállításával vett részt a munkában, közösen viselve az építkezés költségeit. A műszaki feladat nagyságát alighanem kiválóan jelzi a létesítmény ritka volta, a beruházás nagyságára azonban érdemes néhány adattal utalni: A távvezeték teljes, 842 kilométer hosszú szakaszán például több mint 43 ezer tonna súlyú vasoszlopot, s több mint 19 ezer torina acél-alumínium vezető anyagot építettek be. A távvezeték 270 kilométeres magyar szakaszán ebből mintegy 12 ezer tonna oszlopra, 6,5 ezer tonna vezető anyagra. 55 ezer köbméter betonra. 10 ezer tonna sodronyra és 5600 tonna, zömmel hazai gyártású villamos gépre volt szükség. Nagy feladatot jelentett az albertirsai 730 kilovoltos transzformátorállomás megépítése is. A berendezések egy részét a Szovjetunió szállította, a 750/400 kilovoltos transzformátor pedig a Ganz Villamossági Művekben készült, ahol annak ellenére, hogy ilyen nagy teljesítményű transzformátorok gyártására korábban nem került sor. magas műszaki színvonalon tettek eleget ennek a bonyolult feladatnak. 1979. február 5-től És még egy adat: a létesítmények megvalósításában csaknem százötven különböző magyar vállalat és intézmény vett részt, s csúcsidőben több mint ezren dolgoztak a helyszíni építkezéseken. Munkájuknak köszönhető, hogy a távvezeték időben elkészült, s több sikeres próba után 1979. február 5-én megindulhatott a próbaüzem. A távvezetéken már az elmúlt évben megkezdődhetett a villamosenergia-szállítás, s ezzel a létesítmény jelentős mértékben jáPék Pál Várni örökké Várni örökké túladva mégis dadogó verssel szomjamon kövekre dőlve napot lesni N tengerbe köpve undorom várni örökké záporokban villámló testek aranyát malom-szóba bepólyálva .túl a hársak illatát várni hogy maid kapák vasa vonul a Canebiere-en át hogy zene vonul s fölneszel rá gyökerek közt holt apám sövények árnya hunyt szemében álomi fátyol patanyom valószínűtlen boldogságát csirip-koromból kilopom valai-ít csak éjszakámban élni segítsen reggelig míg Marseille fölött szél kibontja ég begöngyölt vásznait és röpülnek a sikátorok magány sistergő árkai s gyolcs cihákkal angyalaim tanulnak egyre szállani mert vizek zuhognak nem a tenger oarttalan-ámul óceán s én megismerem fák alatt már anyám szemével néz hazám rult hozzá a biztonságos energiaellátáshoz. A szocialista országok energiarendszerének összekaatsolasábt.,1 ez a távvezeték korántsem az első lépcső volt. Az együttműködés első lépését Magyarország és Csehszlovákia tette meg 1953-ban. amikor • Érsekújvár és Kisigmánd között megépítették az első 110 kilovoltos távvezetéket. Ezt követően épültek a csehszlovák, a lengyel, majd az NDK-beli energiarendszert is összekapcsoló távvezetékek, s az ily módon együttműködő energiarendszerhez Magyarország is csatlakozott. 1962ben a Sajószögedet és Munkácsot összekaposoló távvezeték révén a Szovjetunió nyugat-ukrajnai energiarendszere csatlakozott. majd 1963-ban Bulgária, 1967-ben pedig Románia következett. Az azt követő időszakban valamennyi országban sorra épültek az erőművek, és a távvezetékek, s jelentékenyen megnőtt a szocialista országok egyesített energiarendszerének teljesítőképessége. A 750 kilovoltos távvezeték révén, ahogyan erről mar volt szó, a Szovjetunió energiarendszerével való összekapcsolódás eredményeképpen ez a teljesítőképesség már 300 ezer megawatt. Az együttműködés előnyei A méretek valóban lenyűgözőek — ám a kérdés az. milyen előnyök származnak mindebből? Elsősorban az új távvezeték előnyét érdemes számba venni, ez ugyani-s a legkézenfekvőbb: a fcávvzetéken át jelentős mértékben bővülhet a KGST-tagországok energiaimportja — lehetővé vált, hogy Magyarország, Csehszlovákia és az NDK körülbelül 1200 megawattal növelje villamosenergia-importját a Szovjetunióból. Az energiarendszerek összekapcsolásának más jellegű haszna van. Aí összekapcsolt távvezetékeken át bonyolódnak le például a nem tervezett, vala-j milyen váratlan okból szükségessé vált villamosenergia-szállítások, amelyek ma már elérik az ezer megawattot, egy közepes erőmű teljesítményét. Lehetőség nyílik arra is, hogy az egyes országok üzemzavarok esetén .kisegítsék egymást, ha tehát egy-egy országban leáll egy erőművi gép, nem kell átmenetileg megszüntetni az áramszolgáltatást, hiszen a szomszédos országok „kölcsönzik" a szükséges villamos energiát. Az egyes országokban másmás időszakra esik a csúcsfogyasztás. Moszkvában például. az időeltolódás miatt két órával korábban, mint Budapesten, így kölcsönösen kisegíthetik egymást. (A nyári időszámítás bevezetése óta ez az időeltolódás csökkent, ám a segítségnyújtási lehetőség még mindig igen nagy.) Csupán az a tény, hogy az egyes országok energiarendszerei mindennek következtében lényegében egymás tartalékául is szolgálnak, az érdekelt országokban összesen 1500 megawattnyi erőművi kapacitás kiépítése vált feleslegessé. A KGSTtagországokban A 750 kilovoltos távvezeték megépítése tehát, amely lehetővé tette c hatalmas energiarendszer létrejöttét, igen fontos lépés volta KGST-tagországok energiaellátásának fejlődésében. Ez a fejlődés azonban ezzel nem all meg. Az egyes országokban sorra épülnek az erőmüvek, említsük csak a Szovjetunióbeli Hmelnyickben. a KGSTtagországok részvételével létesülő atomerőművet, s újabb 750 kilovoltos távvezetékek is épülnek, elsőként Hmelnyick és a lengyelországi Rzeszów között. Mindez további fontos léoést jelent neír^ csupán az energiarendszerek fejlődésében, de a KGST-tagországok közötti integráció erősödésében is. KOZMA JUDIT