Délmagyarország, 1980. június (70. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-29 / 151. szám

Vasárnan. 1980. június 29. 87 Szoboravatás sz úttörő­városban Zánkán, az úttörőváros díszterén szombaton ünnepi külsőségek között leplezték le Kiss István, Kossuth-díjas művész — krómacélból és bazaltból készült, mintegy 7 méter magas — Béke című alkotását, amelyet a művész ajándékozott az úttörőváros­nak. Ezen a napon szabadtéri szoborkiállítás is nyílt a balatoni úttöróvárosban. Kiss István Kossuth-díjas érdemes művész és Vasas Károly Munkácsy-díjas érdemes ma­vész alkotásait mutatják be A két művésznek összesen ötven munkája szerepel a kiállításon. Javult ez ellátás, a zsúfoltság Gyarapodunk Az idegenforgalomról Június l-ig 2,7 millió kül­földi iárt az országban a rncst elkészült gyorsjelentés szerint. Ez szóm szerint va­lamivel kevesebb, mint az elmúlt év első öt hónapjá­ban. Az idegenforgalomból származó devizabevételek azonban megközelítőleg 24 százalékkal emelkedtek, ami annyit jelent, hogy a külföl­diéit többet költenek. Az idegenforgalmi tendenciától s a főszezon; rajt tapaszta­latairól Czeglédi József, az Országos Idegenforgalmi Hi­vatal helyettes vezetője a többi között elmondotta: Az idegenforgalom terv­szerűbbé vált irányítása nyomán az idei szezonra az a kedvező folyamat a jel­lemző. amelynek lényege: nagyobb az összhang a be­fogadóképesség és a vendég­járás között. Ennek nyomán a korábbi években nem/rit­kán előforduló feszültségek lényegében megszűntek, ja­vult az ellátás. nincsenek vadkempingek, s kevesebb az üzletekben a sorbanállás. (MTI) f • r ¥ Építőtábor! percek Egv héttel ezelőtt három építőtábor is kaput nyitott Szegeden. Az Ady Endre kol­légiumban a belvizvéderni, u Vedres István kollégiumban a konzervgyári, a Tolbuhin sugárúti 600-as szakmunkás­képző iskola kollégiumában iDedig a KISZ KB szaktábo­•ranak résztvevői kaptak szál­lást. Az ünnepélyes zászló­felvonások után megkezdő­dött a iáték. a táborozók is­merkedhettek egymással es a munkával. Kiskundorozsmán rögtön észrevehető a diákok jelen­léte a Jerne.y utca és a Matyér között. Frissen ásott árkok ásítoznak a házsorok előtt. Némelyik gyalogjárdá­ról tizenéves forma gyerek sem látna át a túloldalra, a magasra tornyozott földkupa­coktól. Olyan utca is akad, amelyben zászlót tűztek a földhányásra. — A vajdaságiak lobogója — mutatja Basa István, aki a városi tanács költségvetési üzemétől jött. hogy irányít­sa a munkát. — Eddig ők a legserényebbek, jóval többet teljesítettek kétszáz száza­léknál az első három napon. — Középiskolások? — Nem mind azok. de er­ről inkább őket kellene meg­kérdezni. A jugoszláv csoport tagjai éppen nagy lendülettel for­gatják a csákányt, a lapá­tot. közben énekelnek. Nem­rég kezdtek újabb csatorna kiásásához. Kiderül, hogy a vajdasági fiataloknak csak­nem valamennyi foglalkozási rétegét és a terület minden nemzetiségét képviselik. Sőt még száz szövetségi köztár­saságbeli is akad a csapat­ban. A jugoszláv ifjúsági szövetség nyári munkaakciói­nak keretében jöhettek hoz­zánk. Két hajdúszoboszlói gim­nazista a soron következő munkát veszi szemügyre. — A kaia elég — vonják a vállukat, mikor az ellá­tásiul érdeklődöm. — De le­hetne jobb is. — Es a reggeli? — Ma virslit kaptunk. Máskor pedig akkora darab szalonnát adtak, hogy nem is bírtuk megenni. Szabó Gábor táborvezető kerékpáron viszi brigádtól brigádig a tízórait. — Kifli — mutatja a pa­pírzsák belsejét. — Mennyi­ségében elég az. amit az ét­kezesekhez biztosítanak. A minőségen azonoan lehetne még javítani. — S a munka hogy megy? — Meglepően, jól — mond­ja Furák József, aki az ATIVIZIÜ-től jött, hogy se­gítse a táborozokat. — A Jerney utcai betonárokba torkollnak majd a belvíz­elvezető csatornak. így esős időben kevésbé lesznek sá­rosak a környező kis utcák. A földszintes családi házak lakói lassacskán megszokják a szerszámcsattogást, a diák­zsivajt. Igaz. hogy előzőleg a népfront körzeti bizoetsa­ga felkészítette őket erre. Ami nem is árt, hiszen bel­vízvédelem ide. belvízvéde­lem oda, néha a dorozsmai­akra is szorulhatnak az árok­ásó brigádok. Például akkor, ha hirtelen elered a nyári zápor. * A Szegedi Konzervgyár­ban dolgozó diákoknak bez­zeg a csomagolást, a rako­dást sem kell félbehagyniuk, ha jön az égi zuhany. A csarnok, ahol dolgoznak, fe­dett. — Ez a palettizáló — segít ki Oláh Jánosné jóságos mo­sollyal. Ö a diákok csoport­vezetője. Blvezet arra a hely­re, amely magyarázatot nyújt erre a furcsa szakkifejezés­re. Szorgalmas lány kezek rakják oszlopba a szalagon ide-oda utazó, s végül zsu­gorfóliával összefogott kon­zervdobozokat. -v^,.:77-,.7777— :. —.7:'- — 7' . ':"­77:77- —777' —>——T—-- —/77 "••..,: —., 7 •••,. 7 "•-,.. .777 7 :7' — - •—-••-7*7,.. .. 7 — Ez a legkönnyebb mun­ka. itt szeretünk lenni a leg­jobban — bizonygatja két szerencsi gimnazista. A műszak egy szem fiú­brigádjának talán más lenne a véleménye, ha szóhoz tud­nának jutni a nagy hajtás­ban. Csak Brdödy Tibor bri­gndvezető — egyébként a miskolci Földes Ferenc gim­názium tanulója — közli fut­tában, hogv személyre el­osztva. óránként 500 konzer­vet kell gúlába rakni. Ez a norma. A brigád létszáma 13, egy ember kezeli a gépet, de az felnőtt, s a gyár dol­gozója. Az építőtábort vezető pe­dagógusok elmondják, hogy reggel íéi 7-től este fél 7-ig ket műszakban segítenek a lányok és a fiúk a konzerv­gyár idénymunkájában. Saj­nos így kevesebb idő marad a i' ózös szórakozásra. De es­ténként annál inkább fel­élénkülnek a kollégium fo­lyosói. Csöppet sem népsze­rű a takarodó. * Talán a harmadik építő­tábor a legkomolyabb, már nem is építő, hanem szak­tábor. Téglaszínű overaliba öltözött, izmos iiúk rakják az épületblokkokat. Készül a Tolbuhin sugut aton a 624. szama szakmunkásképző is­kola új épülete. — Méghozzá meglepő, tem­póban — hívja i'el a figyel­met Gera Ferenc táborveze­tő. — A CSOMIÉP vezetői az első pillanattól kezdve elégedettek a munkával. Az indulásnál azért akadtak problémák. A Hajdú-Bihar megyéből érkező középisko­lásokat. állításuk szerint, nem tájékoztatták arról, hogy a munka mellett közlekedés­biztonsági ismereteket is kell tanulniuk. Jó. hogy a kol­légium közvetlenül az épít­kezés mellett van, ígv a zsú­folt programból az utazgatás­ra nem kell időt szakítani. Persze azért így sem- na­gyon megterhelő ez a tábor. A szakmunkástanulók pedig bizonyára örülnek is annak, hogy nemcsak a szakmai gyakorlat egv részén lesznek túl. hanem a közlekedésben is könnyebben tudnak maid eligazodni. * Egy hét múlva tapasztala­tok és élmények birtokában •térhetnek haza az első tur­nus résztvevői. A termelésből vett 14 napos ízelítő bizonya- j ra nemcsak nekik lesz hasz­nos. hanem azoknak a válla- j latoknak is. amelyek alkal mázták őket. J. E. Esztendőkkel ezelőtt vala hol a rákosi pályaudvar kö­zelében egy gyár udvarán öreg kéményt bontottak a kéményépítők. Riport készült a magasba kiálló, bátor mes­terekről, félelemről, bizton­ságról, a város égre rajzoló­dó felkiáltójeleiről, a pesti kéményerdőkről. Melyik a legmagasabb? „A százhalombattai." Mécisosak alapozták akkor a Duna mentén, de a mesterek már magukénak tartották, dicse­kedtek vele. „Európa leg magasabb kéménye. Kétsza; méter magas. Ha feljön ve­lünk ide, erre az öreg ké­ményre, innen is láthatja Minden pesti kéményről lát ni lehet." A mesterek már akkor is látták. „Arra, a Duna felé nézzen, az ott, az a magas!" Még az első gyűrűjénél, az első ötven méter magasság­ban gyulladtak akkor még ki esténként jelző lámpásai, de mar ha délre, a Duna felé néztek, látták azt az óriást, amely nemcsak Európa egyik legnagyobb kéménye, de a világon is a harmadik. Nem rekordmagassága mi­att "jelkép ez a szürke vasbe­ton óriás ... Mint monumen­tális mérföldkő áll és dolgo­zik Budapest déli kapujában A Duna menti Hőerőmű óriási kéménye. Erőmű, amely az energiát szállítja az akkor épülő, ma húszéves ipari óriásnak, a hazai kőolaj­feldolgozás bázisának, a Du­nai Kőolajipari Vállalatnak. Egy kis történelem A Gazdasági Bizottság 1960 ban jóváhagyta; Száz­halombattái}, az iparilag érintetlen mezőgazdasági te­rületeken a korszerű, éven­ként hárommillió tonna szov­jet kőolaj feldolgozására al­kalmas finomító építését. A hatvanas években már egy­értelművé vált: a kőolajter­mék felhasználása olyan ütemben növekszik, amely­nek biztosítására új termelő­kapacitásokat kell teremteni. Ezért 1968-ban egy ujabb döntés született: a DKV II. fejlesztési program megvaló­sítására. Ez 5 és fél millió tonna évi kapacitásbővítést írt elő. Már nemcsak bővítés­ről volt szó: minőségjavítás­ról is. Az ország gépkocsi­állományának korszerűsödé­se, a korrozió- és levegő­szennyeződés csökkentése, magasabb oktánszámú ben­zint, alacsony kéntartalmú gázolaj gyártását kívánta. Százhalombatta az ország energiaellátásának a szíve lett. Az összefüggő vertikum 1970-ben benzint, gázolajat, kenőolajakat, petrolkémiai anyagokat állít elő. Közben a növekvő energia- - és vegyi alapanyagigény oly gyorsan nőtt, hogy ,menet közben" át kellett dolgozni a terve­ket. A földolgozás mennyisé­ge most már kilencmillió tonna. Ebből hét a Barátság kőolajvezetékből, kettő a ha­zai olajmezőkről érkezik. Ez a fejlesztés 1976-ban befeje­ződött, most már a fejlesztés harmadik ütemén dolgoznaK. A következő ötéves terv: a negyedik lépcső lesz. Szerelik az Európában egyedülálló 87,5 méter magas re«­tifikáló tornyot jában erőd épült. A száz­halombattai óriás az ország­úton haladva messziről lát­szik: a sötétedésben ezer­nyi izzólámpa fénye jelzi, és a soha ki nem alvó ma­gas fáklya lobogása. Már a vasúti menetren­dekben is szerepel a „MÁV Dunai Finomító Vasútállo­más" neve. Üj állomás, a száz évnél idősebb Buda­pest—Puszi-szabolcs vona­lon, Százhalombatta és Er­csi között. A DKV termé­keinek az országba, a nagy­világba induló, nagy vasúti pályaudvarát. 1964-ben kezd­ték építeni. Előbb három vá­gányt fektettek le, a . máso­dik rekonstrukció befejez­tével már 19 vágány szol­gálja az egyre bővülő for­galmat, s ehhez kell még számítanunk a DKV vasút­üzemenek (külön vasútüze­me van!) a 46 kilométer hosszú iparvágány-hálózatát. Feketearany és fehéráru... Ez a Duna menti vasút­állomás majd minden esz­tendőben elnyerte az „Élen­járó szolgálati hely ' címet. A nehéz különleges gondot igénylő munkáért, az egyre nagyobb forgalom pontos, gyors lebonyolításáért. Na­ponta 550—600 a kocsi for­galma, az induló és érke­ző — ahogy a vasutasok mondják — „lajtos kocsik" száma. Pontos, szép kifeje­zés: „lajtos kocsi", olyan, mint a hajdani régi lajt, csak éppen 70—75 tonna olajat, kénesárut szállíta­nak bennük. A nyersanyag, a „fekete­arany" először a szovjet gyártmányú nagy atmosz­férikus és vákuumlepárló berendezésekbe kerül. A könnyebb anyagok felszáll­nak. a nehezek leülepednek. Elválik az olajban levő, könnyű gáz, majd a nehe­zebb etilén, s folyamatosan a propán-bután, a könnyű­benzin, a nehézbenzin: az olajosok nyelvén: a „fekete áru", a különböző olajak, s végül a bitumen. Egy finomító gazdaságos­ságát, hasznát legjobban úgy lehet mérni, hogy a kő­olajból mennyi értékesebb alkotóelemet: „fehérátut" le­het kinyerni. Ma már a DKV mintegy 55 százalék­ban ad ilyen értékesebb, ve­gyi terméket és az a cél, hogv elérjék a 63—65 száza­lékot. A mostani „fekete áru­ból", a nehéz olajokból, a bitumenből az új üzemek se­gítségével értékesebb ter­mékeket gyártanak, s ke­vesebb fűtőanyagot. A bat­tai hőerőmű például a fino-' mítóból közvetlenül kapja a kazánok táplálására a paku­rát. Most az évi fűtőolaj­termelés 1,3 millió tonna körül van. A jövőben eb­ből 1 millió • tonna „fehér­árut" szeretnénk feldolgoz­ni. Ünnepségsorozat színhelye volt nemrégiben a battai ipari óriás: a szovjeté-ma­gyar műszaki-tudományos együttműködés 30. évfordu­lóján a „Barátság Kőolaj­vezeték- és Testvériség Gáz­vezeték kiállítását" és ün­nepi előadássorozatot ren­dezték meg. Tudománvos né­zetek, véleménvek. eredmé­nyek cserélődtek a viták során. Magyar és szovjet szakemberek tanácskoztak. Hogy a holnap, holnanután, az ezredfordulóig a fővona­lakban kidolgozott terveket együttesen zavartalanul hajtsák végre. K. Gy. Fáklya az égen Huszon-egynéhány évvel ez- • előtt a kéményóriás mu­tatta messziről: Pest kapu­Nagv LZszi'ó felvétele Szentesi diákok a szegedi belvízvédelmi táborban Elemek, lakásokhoz A 43. számú Állami Épí tőipari Vállalat dunakeszi házgyárában az idén mint­egy négyezerkétszáz lakás­hoz készítenek előre gyár­tott elemeket, A féléves ter­vüket várhatóan tizenöt-húsz lakással teljesítik túl. Az ele meket Kispestre, Lőrincre. Üjpestre és Békásmegyerre, valamint a Dunakeszin épülő lakótelephez szállítják.. Na­ponta csaknem hat-hétszáz elem hagyja el a gyárat,. Nemzetközi kultúr­történeti találkozó Ausztria. Jugoszlávia és Magyarország egymással szomszédos területein — Burgenlandban. Stájerország­ban, illetve Szlovéniában és Horvátországban, valamint hazánk nyugati meg"éiben — hosszabb ideje gyümölcsö­ző együttműködés alakult ki a kultúra munkásai között. A történészek 1969 óta éven­ként megvitatják .kutatásaik kölcsönös érdeklődésre sza­mot tartó eredményeit. Tavaly Mogersdorfban ad­tak találkozót egymásnak, az idén pedig június 30-tó.I júli­us 4-ig Vas megyében ta­nácskoznak. A vendégfogadó város Kőszeg jesz. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents